Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-08 / 82. szám

» 4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. április 8., péntek Arcok Egerből Körmendi Károly E iús arc néz rám a képről. Messze túl a nyolcvanon sem öregedtek, nem má­it meg annyira a vonásai, hogy fel ne ismerhetnénk ezt a mosolygást, ennek a derűnek az eredetét. Az élet drámai fordulataiban megedződve jutott el az ötvenes években Egerbe. 1928-ban kap­ta meg a tanári oklevelet, azzal maradt állás nélkül. Az 1929-es esztendő meghozta neki az óra­díjas helyettes tanári beosztást, miközben a világra rárogyott a gazdasági válság. Hogy ez még mélyebbre nyomta a Trianonnal és az ország szétbontásával tönk­retett magyarságot — jó, hogy ekkorra már megszűnt a vagon­íme egy kis-ember, az européer, a fiatal Körmendi Károly lakás, a menekültáradat egyetlen elszállásolási lehetősége és kény­szere —, azt nem kell kétszer mondani. Bács-Bodrogban ka­pott helyet, onnan éviekéit át Ti­szafüredre. Ott jól is érezte ma­gát, bár az anyagi kényszerek elől előrefutván úgy gondolta, akkor stabilizálja, hozza egye­nesbe sorsát, ha egy biztos állású, tehát véglegesített kartársnőt — évekkel idősebbet nála — vesz el feleségül. De ezzel nem törődött, mert nem akart egyedül élni. (Hol és miből kifolyólag köttet­nek a házasságok? — ki tudná ezt pontosan.) Ma is elmondja a pa­naszt: „Korban hozzám illő élet­társat nem választhattam, mert az óradíjas tanári fizetésből csa­Magántulajdonban legfeljebb 300 hektár vagy 6000 aranykorona... Földtörvény Az Országgyűlés 149 igen sza­vazattal, 62 nem és 19 tartózko­dás ellenében elfogadta a termő­földről szóló törvényt. A törvény kiterjed az ország területén lévő valamennyi ter­mőföldre, a termőfölddel kap­csolatos tulajdoni viszonyokra, valamint a földhasznosítás felté­teleire. A törvényalkotók korlá­tozták a termőföld tulajdonának megszerzését. Belföldi magán- személyek legfeljebb 300 hektár nagyságú, vagy 6000 aranykoro­na értékű termőföld tulajdonjo­gát szerezhetik meg. Ez alól kivé­telt képez a tanya és a tanyákhoz tartozó 6000 négyzetméteres földterület. Azok a magánsze­mélyek, akik a törvény hatályba lépésekor nagyobb területtel rendelkeztek, a már meglévő földjeiket nem cserélhetik az ere­deti földtulajdonuknál nagyobb területű, illetve aranykorona ér­tékű földre. Kivételt képez a kor­látozás alól a kisajátítás folytán kapott kártalanítás összegéből vásárolt termőföld, valamint a közös tulajdon megszüntetésé­vel keletkező új földtulajdon. Külföldi magánszemélyek és jogi személyek termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezhetik meg. Ez alól ki­vételt képez, ha e törvény hatály­ba lépésekor már meglévő föld- tulajdonuk kisajátítása révén, il­letve közös tulajdon megszünte­tése útján jutnak földhöz. A tu­lajdonszerzés tiltása alól az ere­deti javaslattól eltérően mentesí­tették a belföldi székhellyel ren­delkező külföldi részvétellel mű­ködő gazdasági társaságokat. A belföldi jogi személyekre, illetve jogi személyiség nélküli más szervezetekre az erdőbirtokossá­gi és a legeltetési társulat kivéte­lével a magánszemélyekre vo­natkozó mértékek a mérvadóak. A földtörvény részletesen foglal­kozik a termőföld haszonbérle­tének szabályozásával is. A ha­szonbérleti szerződések az erdők és az ültetvények kivételével leg­feljebb 10 évre köthetők meg. A haszonbérbe vétel esetén is kor­látozzák a bérbe vehető föld nagyságát. A magán- és jogi sze­mélyek legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy őOOCLaianykore— na értékű termőföldet vehetnek igénybe. A gazdasági társasá­goknál és a szövetkezeteknél a felső határ 2500 hektár, vagy 50.000 aranykorona. A korláto­zás során figyelmen kíyül, kell. ládot eltartani a lehetetlenséggel volt határos.”Pedig két gyereket is fel kellett nevelniük: a fiú mér­nök, a lány orvos manapság. Ké­sőbb szinte teljesen mindegy volt, hogy hol, hogyan indultak az akkori fiatalok, az elpusztult országban, az ÁDOB-os idők­ben (Állástalan Diplomások Or­szágos Bizottsága) nem uralkod­tak szívderítő viszonyok. Szorgalma, szaktudása sok nehézségén átlendítette. De az újabb akadályversenyt, a máso­dik világégést sem kerülhette ki; öt évet nyomott le tüzérként. Utolsó beosztásában a második magyar hadsereg lőszerkezelő oszlopának a parancsnoka volt. Hogy ez mit jelentett, ma már senki nem akarja megfejteni, de mert az emlékezet őrzi ezeket a részleteket és a velük járó lelki iz­galmakat, hát le kell jegyeznünk. A tragédia végkifejlete előtt szerencsesén leszereltek, vissza­térhetett Tiszafüredre. Tanított és szakíróként működött a Felső­magyarországi Tanügy című szaklapnál. 1946-ban kinevez­ték a tiszafüredi polgári iskola igazgatójává. A kényszer hozta ki belőle az addig szunnyadó szervezési képességét. A háború alatt az épületet a szovjet hadak használták. Minden vagy csak­nem minden hiányzott, ami a normális oktatáshoz kellett vol­na. Kijárta, hogy kapjanak hat­vanezer forintot. Ez ugyan nagy pénz volt akkor, de nem a fel­adathoz képest. A tanári kar, a volt diákok, a helyi általános lel­kesedés akkora eredményt ho­zott össze, hogy a szemlét tartó miniszteriális ur nem akart hinni a szemének. Kapott volna, kap­hatott volna érte Kossuth-díjat, de hát ő csak szoedem volt. 1946-ban! A gerincpróbáló évek ezek után kezdték őrölni a jelle­meket. Le kellett venni a keresz­tet az osztályokban, azt kellett el­lenőriztetni, kik járnak temp­lomba. Mentek is a feljelentgeté­sek, hogy nem hajtják végre az utasításokat, nem jól megy a harc az ideológiai fronton. Körmendi Károlynak ebben a szakaszban már nem az anyagi, hanem az erkölcsi nyomor volt az ellenfele, itt kellett viselkednie úgy, hogy az elsüllyedést átvé­szelje. A pártegyesités után né­mileg védetté vált, kapta is a ki­váló dolgozói elismerést. Fiziká­ból megyei szakfelügyelő, onnan menetelt át 1954-ben a Kossuth Lajos utcában lévő leánygimná­ziumba. Első ténykedései között tartja számon, hogy az épület homlokzatán látható Mária­hagyni azt a földet, amelyet a szövetkezet saját tagjaitól, illetve a gazdasági társaság üzletrész­tulajdonosaitól bérel. A haszon- bérletnél a törvény nem külön­bözteti meg a belföldieket és a külföldieket. A törvényben azért, hogy a széttagolt birtokokat könnyeb­ben egyesíthessék tulajdonosaik, részletesen szabályozzák az ön­kéntes földcsere intézményét. A birtokösszevonási célú önkéntes földcsere esetén a földcsere mentes a vagyonátruházási ille­ték alól. A birtokösszevonásnak nem kell feltétlenül azt jelente­nie, hogy a tulajdonos földjei közvetlenül egymás mellé kerül­nek, már az is elég, ha csak köze­lebb lesznek egymáshoz. A ter­mőföld hasznosításának és vé­delmének is szigorú szabályait állapítja meg a földtörvény. A termőföldek használói kötelesek a termőföldet megművelni, illet­ve ha nem is művelik meg a föl­det, alkalmazkodniuk kell a ta­lajvédelmi előírásokhoz. Szigorú szabályok érvényesülnek a kül­területi földek belterületivé mi­nősítésénél, illetve akkor, ha a földeket más célra kívánják fel­használni. Ez minden esetben engedélyhez kötött. A más célú felhasználás után a használónak vissza kell állítania az eredeti ál­lapotokat. Termőföld más célú hasznosítása esetén földvédelmi járulékot kell fizetni, amelynek mértékét a törvény melléklete ál­lapítja meg. A járulék mértéke függ a föld minőségi osztályától és aranykorona-értékétől. Az engedély nélküli más célú föld- használat esetére súlyos bírságo­kat állapít meg a törvény, mint ahogy bírsággal sújtható az is, ha nem tartják meg a földek meg- művelői a talajvédelmi előíráso­kat. A talajvédelmi bírság mérté­két az étkezési búza kilogramm­jában és az érvényes garantált ár szorzatában adja meg a törvény. A talaj védelme az állam és a földhasználó közös feladata. Az állami feladatokat a Környezet­védelmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium közreműködésével a növényegészségügyi és talajvé­delmi állomások látják el.-----^Termőföldről szóló törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba. A már folyamatban lévő eljárásokat azonban a ko­rábbi rendelkezések szerint kell befejezni. (MTI) domborműről leverette a „desz­kaköpenyt”, a politikai és eszmei barbárság eme torz jelét. Azt sem tiltotta — a felhívások elle­nére sem —, hogy a gimnazista lányok bej áijanak az épületben található kápolnába. De be kel­lett járnia a fél országot, hogy is­kolapadokat szerezzen. Úgy em­lékszik vissza, hogy a gimnázi­umnak kiváló tanari kara kere­kedett, többen innen indultak az egyetemi katedra felé. Itt él- menyszerű volt igazgatóként órákat látogatnia. Szerette a diá­kokat, azok is szerették őt. Em­lékszik ma is, hogy az 1957-ben érettségizettektől egy külön, ne­ki készült albumot Kapott. 1957-ben nem lépett vissza a pártba, mennie kellett a helyéről. A Gárdonyiba tették át, poli­technikát oktatott. Megszervezte az asztalosműhelyt. Rendelkez­tek minden fontos szerszám- készlettel — meséli, amikor a lé­nyegről, a fiatalság oktatásáról, „beavatásáról az élet gondjaiba” című témát kezdenénk taglalni. Az arc, ez a nyolcvanhét eszten­dőről szóló térkép, annak hegy- és vízrajza átlényegül, átrétege- ződik, mert a derűs és kémény mozzanatok belül hullámzásnak indulnak, a kiszikkadt érzelmek telítődnek az idézés, a szándékos feláztatás harmatával; amitől megint fény kerekedik, a tények is más sorrendbe sorakoznak. Nyugdíjban, három évig ingyen tanított a Gárdonyiban...! Ki te­szi ezt meg? Az már csak szinte ráadás eb­ben az olykor éles kanyarokkal is küszködő életben, hogy komo­lyan vette a szakszervezeti mun­kát is, bár volt olyan idő, amikor az a szólás járta, hogy három fe­lesleges van a világon: ott is a har­madik, az impotencia teljes bizo­nyítékaként a szakszervezet. 1950-ben a mai művelődési központ elődjében megalakítot­ta a megyei fotóklubot, amely ma is létezik, nemrég írtak is a ju­bileumi tárlat értékes anyagáról. Vizsgázott mesterfotós. Két évig iparral is rendelkezett. Hobbi­ból, netán keresetkiegészítés­ként „idegenvezetett”, ismerte, ismeri, szereti ezt a várost. Ami eddig félig titok: regé­nyeket és elbeszéléseket vetett papírra. A kiadók eddig még nem tolakodtak. Javítgatja eze­ket a munkáit, hátha egy pályá­zati alkalom nyomdához juttatja valamelyiket. Kilencvennez kö­zelítve — most 87! —, némi büsz­keséggel ejti elém a mondatot: „Hogy az unalmat még a ’90-es évek felé közeledve sem ismerem, ez az el nem hanyagolható velejá­rója sokoldalú munkámnak. ” íme, egy kis-ember, az euro­péer, a „kleiner Mann”, akinek hivatásáról, halálfélelméről és a „kicsiben-nagyságáról” annyi le­gendát szőttek Európában a hit­leri őrület előtt-alatt álmodozó írók, gondolkodók. Jó őt felis­merni! Farkas András Az ország az SZDSZ-ben bízik A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet legutóbbi felmérésében megkérdezte, mit gondolnak az emberek a pártok gazdasági programjáról. A legmagasabb osztályzatot minden esetben az SZDSZ kapta. Ki oldja meg a gazdaság problémáit? A megkérdezettek 1 -100-ig osztóíyozhflttók a programokat. SZDSZ FIDESZ MSZP MDF Az infláció megfékezése 65 54 61 32 Az adók csökkentése 67 57 62 27 Az állam kiadásainak csökkentése 64 61 58 29 A korrupció visszaszorítása 66 62 56 30 A vállalkozók hitel- lehetőségeinek javítása 76 62 42 32 A külföldi államadósság törlesztése 64 51 50 48 Forrós: NÉPSZABADSÁG 1994. mórcius 25. Együtt sikerülni fog Szabad Demokraták Szövetsége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom