Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)
1994-04-20 / 92. szám
4. oldal Horizont 1994. április 20., szerda Költészet napi jogos aggódásaink: búsulunk a nemzet sorsán Az idén is megrendezték, szerte az országban a költészet napját, meghajtván fejünket tisztelettel József Attila személye, sorsa, szellemi teljesítménye előtt. Ez az április 11. egyúttal alkalom is arra, hogy műsorokban, válogatásokban nyomatékot adjunk életérzésünknek, hangsúlyokat helyezzünk ide és oda, akár a költői személyiségek felvonultatásával is beszámoljunk arról, milyen lelkiállapot uralkodik most e hazában. És a határokon túli magyarság lelkében. Nem kaptunk vigasztaló képet. Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Márai Sándor, Illyés Gyula, Nagy László és még néhányan műsoron tartatnak, újabban egész estét betöltő válogatás is elhangzott már - talán ráfordul végleg az idő! - Ady lírájából. De bármit hallani igyekszem, mert lehetőség szerint követem ezeket a rendezvényeket, mindig és mindenkoron az alaphang a tragikum. Mintha Hörderlin jóslata körül kerengenénk! Mintha az évszázadok óta tartó megcsapattatásunk el nem kiáltott, el nem kiáltható keserveit olvasnánk egymás fülébe! Mintha bele akarnánk sulykolni kicsinyek és nagyok, fiatalok és öregek tudatába, hogy ennek a nemzetnek csak tragikuma van! Mintha a Vándorének című antológiának, ennek a kitűnő válogatásnak, az idegenbe kimenekült költőknek tudnánk csak hinni, elfogadjuk az ő magányból is, magukra-maradottsá- gukból is fakadó életérzésüket, miszerint ennek az otthontalan, ennek a páratlan-rokontalan nyelvnek a szülöttei csak szomorúak tudnak maradni mindvégig. Akár Amerikában olvadnak fel a „népek nagy óceánjában”, akár itt vesztegelnek elszakítottságban, közvetlenül a határok mentén. Vagy esetleg más népek, nemzetek vendégszeretete folytán egy kicsit arrébb. Tudjuk, tudom, mindannyian hordjuk a terhet, mekkora sors nehezedik ránk. Balassi-éne- kek, kurucnóták óta ismerjük a fenyegetettséget, azt a kínt a szívünk alatt, hogy a hatalmi erők dobolásának kitéve mikor, hogyan kellett elvéreznie nemzedékeknek. Bethlen Kata életírása, Zrínyi fohászai, az erdélyi krónikások, igricek, vers- és énekmondók - Ilosvai Selymes Pétert se feledjük el - hol ilyen, hol olyan felhanggal, de mondták a magukét. A keservet, a közösségét, az egyénit is. Csokonai feljajdulása - az is bolond aki költő lesz Magyarországon - ismerős. A romantika nagy formátumú mestere, Vörösmarty sodró lendülettel panaszolta el keservét A vén cigányban. Arany más természet, de eljutott a Nagyidai cigányokig, a Bolond Istókig. (Nem ártana ezeket is felfedezni, ha már tragikum és költészet kapcsolatáról szó esik!) S végig a mi históriánkon - panasz - székely keserves - honfibánat, jóslás, prófécia! Az alaphang, ez az egy húr, ez a mélyen zengő sóhaj - nem erőtlen. Nem az ünneprontás szándékával teszem, de ha már a gondolat eszembe-jutott, leírom: Nem fárasztó ez? Nem jelent ez a búslakodás, amely mára a magyar lírából csaknem minden más fő témát kiszorít, némi lemondást. Más érzelmekről, más tartományairól az emberi léleknek, az emberi indulatoknak, szenvedélyeknek, vágyaknak, amelyeknek a mindennapi élethez, a mindennapi emberekhez tapadó jellegzetességük mutatkozik, nincs mondanivalónk? Mi mindig ünnepi drapériában gondolkodunk, ha versben akarunk szólni magunkról, magyarságunkról és arról, miben is hinnénk, miben szeretnénk bizakodni, hol akarjuk a felénk közelítő jövőt otthonunkba terelni. És ezek a drapériák súlyosak, feketések, fájdalmakat idéznek. Akkor tartjuk magunkat igazán jó hazafiaknak, ha elbúsulunk a nemzet sorsán, jelen és volt állapota fölött. Változnak az idők, változunk mi is azokkal. Tempora mutan- tur. Ne csak mondjuk a szólást, de változzunk mi is! Essünk ki végre ebből az egyirányú érzelmi utcából, forgassuk meg a nemzet szénáját, vessük a Nap felé egy kicsit, hogy megszáradna. Legyen derűsebb is ez a világ! Igricek, énekmondók, sze- relmetes fiai ennek a hazának, a nemzetnek, a határon innen és túl, játszadozzatok már több húron, írjatok „dalt e beteg hazának”, amely vigasztalja, felderíti, némileg is derülátóvá teszi. A derű nem kergeti el a mé- lyenszántó lelket. Ezért a méltóságteljes tragikum feloldására szólaljon meg a vígság. Ahogyan a görög drámatrilógiák végén mindig is fityegett az a bizonyos szatírjáték. Nem véletlenül. Persze ne feledjük Petőfi idézetét: „Ne fogjon senki könnyelműen a lantok pengeté- sihez.” A zeneszerszám lehet bármi, csak az igazat vallja! Lehet, hogy mást kellett volna írnom az ünnepi beszámolóban? Farkas András A magángazdaság gyorsabb fejlődéséért Az állami tulajdon rendszerének folyamatos változásaira, valamint az állami vagyontömeg működtetése során szerzett tapasztalatokra való tekintettel Szabó Tamás privatizációs miniszter kezdeményezte az állam tulajdonában lévő vagyon működtetésének és hasznosításának kérdésével foglalkozó szakmai munkacsoport felállítását. A munka célja az állami tulajdon és a magánosítás új törvényi és intézményi kereteinek kialakítása. Az 1992 augusztusában életbe lépett privatizációs törvények a határozott és átgondolt cselekvésre ösztönző rendszer sajátos viszonyait teremtették meg a magyar magánosítás folyamatában. Énnek eredményeként a korábban soha sem tapasztalt mértékben felgyorsult, s folyamatossá vált a tulajdoni szerkezet átalakulása. Többszörösére nőtt a külföldi befektetések mértéke, kibővültek és ma már széles körben elterjedtek a különböző kedvezményes konstrukciók, több ezer új, működő magántulajdonban álló gazdálkodási egység létesült. A megelőző évek tapasztalatait figyelembe véve azonban át kell gondolni az állami tulajdon értékesítésének, hasznosításának és kezelésének egész rendszerét. Az állami vagyon jelentős része olyan kincstári vagyon, amelyre vonatkozóan új törvény előkészítése indokolt. Ennek érdekében - mint Szabó Tamás miniszter hangsúlyozta - a munkálatokba az érintett minisztériumok szakértői is bekapcsolódnak. Mindez feltételezi az ÁV Rt. és az AVU szerepének és feladatainak újragondolását, de nem feltétlenül jelenti az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt. ösz- szevonását. "Nem lehet kétszer ugyanabba a patakba lépni. 1992-ben más volt a privatizálható állami vagyon tétele, a magángazdaság terjedelme és ereje, a gazdaságpolitikai környezet, s ugyancsak mások voltak a tulajdonszerzés feltételei is, mint napjainkban. Ezért szükséges a szakmai munkálatok megindítása, amelynek végső célja az, hogy a jövőben is biztosítsa a magyar magángazdaság lendületes fejlődését. Ehhez alapos szakmai előkészítésre és határozott kormányzati cselekvésre van szükség" — állapította meg Szabó Tamás tárca nélküli miniszter. A sanghaji Juku Company „Shijima” produkciója Táncszínház: egri kedvelőinek talán nem hiábavaló várakozniuk Eger városában él egy szűk művészetkedvelő réteg, amely hiába áhítozik újabb és újabb táncszínházi bemutatókról, csak nem érkeznek az együttesek. Olybá tűnik itt a Székesegyház tövében, mintha nem is lennének. A valóság persze egészen másként fest, hiszen évente legalább 2-3 új csoport alakul Magyarországon és bemutatkozó meghívásokra vár. A múlt év végén Fincza Erika vezetésével megtartotta első előadását - Premier címmel - a Budapest-balett, s az Operett Színház zsúfolásig megtelt nézőtere hosszú perceken át tapsolta a világ négy legjelesebb művészeink koreográfiáját. Ők még az idén tavasszal szeretnének ellátogatni Egerbe, s hisszük, hogy találkozunk még velük a nyár előtt. Legújabban pedig februárban tűnt fel két magyar társulat, a nemzetközi táncszínházak koreográfusainak magyarországi elődöntőjén. Először Bozsik Yvette és csoportja az Estély című produkciójával mutatkozott be, majd az Atlantis Táncszínház „Rébék” című előadása következett. Úgy hiszem, városunk művészetrajongói nagy örömmel fogadnák őket. Mindezt azért merem ilyen biztosan állítani, mert a „zsűri” a Pe- tőfi-csamok szakértő, válogatott közönsége is igen nagy tapssal és ovációval üdvözölte is a táncosokat. Bozsik Yvette és Molnár Éva munkája külön is megérdemelne egy terjedelmes elemzést, hiszen a Jéan-Philippe_ Haritier, valamint Horgas Adám zenéjére beállított koreográfiájuk lenyűgöző, pontos és igen sodró lendületű. Az értékelést azonban tartogassuk az egri bemutatkozásuk utáni percekre. A kétnaposra szűkített magyarországi középdöntő a nemzetközi versenysorozatnak egy rövid állomása csupán. A világ számos, együttesének megméretése még a múlt évé végén kezdődött Franciaország egyik városában, Bagnoletben, majd két napon át Tel-Avivban folytatódott. Ezután következett még 1993-ban Zágráb, Genf, Tunis, Liller, Madrid, Montreál és New York, majd januárban nyolc francia 2-2 belga, holland és portugál város adott otthont a „selejtezőknek”. A döntőre március közepén került sor Franciaországban, L’ll-e Saint-Denis városban. Jó lenne, ha ezután az európai körútra induló együttesek Egerben is megállnának egy-egy rövid est erejéig. Sziki Károly Tavaszi mustra - az új módi jegyében Az idei tavaszi-nyári kollekciók meglehetősen sok újdonságot hoznak - nemcsak az alapöltözékeket, hanem a kiegészítőket tekintve is. A cipődivat nagyot változik, s a sztár a magasszárú, fűzős lábbeli, amelyet a külföldi nagy bemutatókon még alkalmi ruhákhoz is viseltek a manökenek. Szabadidőruhához bakancsz- szerű cipő a módi. Újdonság - bár felújított ötlet - a félmagas sarkú úgynevezett pömsz-cipő, kerek orral. Visszatért sokak egykori kedvence, a „spanglis” topán is. Nyárra a tornacipő-fazon lesz divat, s a lapos saru, sok keskeny pánttal a bokára erősítve. A táskadivat újdonsága a hátizsák formájú, de nem feltétlenül háton viselt, erős vászonból vagy a szabadidőruha anyagából készült táska. Az alkalmi retikülök megmaradtak finom lapos formájúnak. Bizsu-fronton jellemző a különböző anyagok együttes alkalmazása: teklagyöngy, korall és fém, de lehet kavics, fagyöngy, apró csigaház vagy kagyló is. Mindez többsorosan lóg le a nyakból - egészen a derékig. Fénykorukat élik a túlméretezett fülönfüggők. A frizurák sokféleségében az elsőség a következő hónapokban alighanem a bubié. A kalapok között a zsiraldi a "kedvezményezett", de nem a megszokott klasszikus formában, hanem megnövekedett tetővel és karimával. Puha férfikalapot ajánlanak a tervezők a nadrágos öltözékekhez; világos színben, sötét szalaggal. A divatszínek skálája: - tavaszra a romantikus azúrkék - kísérőszínként a zöld -, a do- hánybama, a paradicsompiros, a pink, a napsárga, s ez marad a következő szezonban is. A nyárra még strandra, fürdőruhának is a fekete a favorit, de a fehéret is minden formában és alkalomra ajánlják a divattervezők. Záhonyi Lujza LÁTÓSZÖG Szembe a legritkábban néző államférfink megannyiszor igen elégedetten emlegeti a privatizációt, a hazai piacgazdaság alakulását. Lehet, hogy az elmondottakból maga is sok mindent nem hisz, vagy egyéb miatt kerüli a tekintetet - láthatóan szégyell valamit. Oka lehet, hogy a tévé képernyőjén is elforduljon a kérdezőtől, nézőtől, hallgatótól. Nem ritkaság, hogy találkozhatunk is olyasmikkel, amik másra vallanak, mint a politikus, a vezető főember által előadottak. Ha sajátos, talán páratlan is, amiről például a napokban röppent fel a hír, korántsem az egyedüli, amiért a józanabb polgár ideges lehet, háboroghat a választási csatározásban. Mégis „felkapja a vizet”, bizony, hogy felkapja Játék a szívvel akkor is, ha első a furcsaságokból, ami fülébe jutott. Már a balatonfüredi szívkórházban is kaszinót csinálni ugyanis - ahogyan divatosan mondjuk - nem semmi! Egy lényegesen jelentéktelenebb, ismeretlenebb ispotályban sem találna üdvrivalgásra ilyesféle ötlet, terv, bejelentés, beteg és látogató egyaránt megütközne rajta, ellenezné. A gyógyintézet meg a játékterem - hogy is mondjam? - kevésbé, vagy egyáltalán nem fér össze. Kiváltképpen, ha az intézményben megkülönböztetett nyugalomra vágyó beutaltakat kezelnek. Ráadásul pedig Balatonfüred gyógyító háza, több, sokkal több is, mint társai. Kicsit nemzeti kincsünk, nemzetközileg ismert nevezetességünk is a „magyar tenger” partján. S nemcsak azért, mert világhírű vendég is visszakapta már itt az egészségét. Akkor sem csupán egy bizarr elképzelés, hanem igencsak otromba, felháborító tett lenne ide telepíteni egy még oly elegánsan, előkelőén is berendezett játékbarlangot, ha az épület régóta üresen állna, hosszú ideje nem tudnának okosabbat kezdeni vele, s a szívbeteg hallani sem akarna arról, hogy itt gyógyítsák. Mindenfélét kitalálhatnának a hasznosítására, talán csak azt nem, amin „élelmes” üzletemberek most a fejüket törik. A patinás falak között számos egyéb törekvést megvalósíthatnának, amelyek jobban il- lenének ide. Hadd ne soroljam a példákat erre, bizonyára vannak tőlem élénkebb fantáziájuak is, sokan, akik jobbakat kitalálhatnak. S remélem is, hogy - hátha éppen e néhány sor olvastán - megcsikorgatják azt a néhány „kereket”, amik agyte- kervényeiket mozgásba hozhatják. Tőle pedig nem csupán a szívbetegek izgalma hagy alább. S akár már ettől jobban szemünkbe mer nézni a derék kormánytag, meggyőzőbben nyilatkozhat többünknek, sokunknak, netán valamennyiünknek. Esetleg valamelyest magába is száll, elgondolkodik a dolgok valóságos folyásán. Legalább a hivatalában még hátralévő időben tesz azért, hogy jóval hitelesebb legyen, amit mond. Gyóni Gyula TÖLTSE SZABADSÁGÁT A SPANYOL TENGERPARTON, a természeti szépségekben gazdag, varázslatos tengerparti szakaszon Lőrét de Mar és Santa Susana üdülőhelyeken! Szállodában, félpanzióval, egy hétre személyenként májustól szeptemberig már 8999 Ft-tól. Apartmanban, ellátás nélkül, egy hétre személyenként már 1500 Ft-tól Utazás Neoplan autóbusszal. Részvételi díj egy útra 5100 Ft-tól. Jöjjön vissza egy mosollyal! ______________________________________.81982/1H Volt gépkocsi szerviz Párád, Sziget u. 1., valamint Sirok-Kőkúton Élelmiszerbolt-Italbolt eladók. Érdeklődni: „MÁTRA" ÁFÉSZ Párád, Kossuth u. 71. Tel: 36/364-301. 82096/1H A REFLEX KFT. Fordítóirodája , - állandó külső munkatársként - felsőfokú végzettségű és számítógéppel (Microsoft Word) rendelkező profi FORDÍTÓKAT KERES, jogi, közgazdasági és műszaki témáin, elsősorban angol nyelvre/iíveívről történő fordításokhoz. Jelentkezés: Miskolc, Széchenyi u. 54. sz. alatti irodánkban személyesen vagy telefonon, a 411-t 40, ill. 411-263 telefonszámokon. 82080/1H