Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-18 / 90. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. január 25., kedd Küldjön egy fotót. így ünnepeltünk... Megragadom az alkalmat, és küldök egy fotót. Úgy érzem, ebben az aranyos kis Novaj községben is igen mély érzésekkel, színesen, a gyermekek számára szemléletesen köszöntöttük nemzeti ünnepünket. A hazafias érzé­sek alapozása az óvodában kezdó'dik igazán, és ezt a szent feladatot minden évben olyan nagy szeretettel végezzük. A mellékelt fotón egy meghívott katona bácsi, Pamula Miklós abasári őrvezető mesél a gyerekeknek a bátor helytállásról. A kicsik pedig életko­ruknak megfelelő színes műsorokkal, magyar tánccal, dalokkal, jelenetekkel ünnepeltek. (Kép: Pamula Miklósné, óvónő) Együnk húst vagy ne együnk...?! Tanmesékkel nem lehet jóllakni LAPUNKRÓL A havi előfizetés jó Szerintem nagyon jól sike­redett a lapjuk. Érthető, tar­talmas, áttekinthető. Min­denki megtalálja az őt ér­deklő cikket. Tudom, a hir­detés, a reklám hozza a hasznot, de ha lehet, azt in­kább egy oldalra tegyék. Havonta vagy negyedéven­ként adhatnának nehezebb rejtvényeket is, magasabb összegű nyereményekért vagy értékesebb ajándéko­kért. Azon nem gondolkoz­tak még, hogy a szombati számban képrejtvényt is kö­zöljenek? Jó lenne. Berecz Sándor Bélapátfalva A bűnügyekről Nem szívesen látom nap mint nap az újság első olda­lán a bűnügyekről szóló tu­dósításokat. Ha már min­denhol ezekről lehet hallani, inkább írják a lap végére. Ferencz József né Bélapátfalva Dicséret illeti a kézbesítőt Régi előfizetője vagyok e kedves és jó újságnak. Ed­dig minden játékos feladatot megoldottam, de sajnos még nem nyertem soha. Ezúton is tudatom Önökkel, hogy a mi kézbesítőnket, ifj. Bene Mártont érdemes dicsérni, aki már régóta lelkiismere­tesen, kora hajnalban hozza a lapot. A múlt év decembe­rében a Hírlap helyi postai kézbesítési gondok miatt nem jutott el hozzám. De hála Önöknek, újra kézbe kaphattam. Tisztelettel kí­vánok munkájukhoz sok si­kert. Molnár Kálmán, Atkár Név nélkül Járattam más napilapot is az elmúlt években, de újra csak a Hírlapnál kötöttem ki. A bennünket érintő helyi dol­gok érdekelnek inkább, amit ebben a napilapban az ötö­dik oldalon rendszersen megtalálok. Néhány prob­lémára viszont hagy hívjam fel a figyelmüket: több olyan cikket is közölnek, amit más újságok is megje­lentetnek. Mindig nagy iz­galommal várom a követ­kező heti rejtvényt, de néha túlságosan egyszerűnek ta­lálom, amit egy általános is­kolás is gyorsan megfejthet. Miért nem közölnek nehe­zebb feladványokat, maga­sabb összegű nyereménye­kért. Száz forintért fel sem adom a megfejtést, mert 14 forintba kerül a levelezőlap, a nyereményért pedig Egerbe kell utazni. Panem et circenses - az ókori Rómában még tudták, mi kell a népnek: kenyér és cirkusz. Ne­künk mára - az egészséges, va­gyis „vegetáriánus-bicsérdista” életmód programjának reklá­mozása közepette - már csak a zöldségfálás maradt. A hús fo­gyasztása egészségtelen! - hir­detik és bombázzák agyunkat éjjel-nappal. Az egészségtelen hús konok propagandájának célja a törpe minoritás, vagyis országlakó sokaságunk meg­nyugtatása. A kedvünket sze­retnék elvenni még az evéstől is, pláne a húsevéstől. Ne vá­gyakozzunk, ne áhítozzunk, ne is álmodozzunk a húsevésről, mivelhogy káros! Gondoljunk bele atyámfiai: az, hogy a hús egészségtelen, meg káros, a le­hető legkisebbik baj. Ám sok­kal nagyobb bibi és igazabb do­log, hogy a hús irtóztatóan drága, legtöbbünk számára szinte megfizethetetlen. Elérhe­tetlen! Oly elérhetetlen, mint az éhes, de oktalan és eszement róka számára a magas palánkon díszelgő, érett szőlőfürt. A pél- dázatos ostoba róka lecsitította gyomorsavai háborgását, mar- dosó pezsgését azzal győzköd­vén magát, hogy savanyú a szőlő! Mi nem vagyunk ostoba rókák, nem kérünk a naív tan­mesékből. Különben is: tele a k...kamránk tanmesékkel. És tudjuk, tanmesékkel nem lehet éhséget csillapítani, nem lehet jóllakni. Szegény ember vízzel főz...! - Népi bölcsességekkel, okos közmondásokkal is tele a k...kamránk. De ez a vízzel fő­zés sem olyan igazi már, mint a valaha-volt boldog időkben. Mert van vízdíj, pénzbe kerül a tüzelőanyag, a szén, a fa. Pláne *a gáz! Pénz pedig nincs!!! És legtöbbünknek munkája sincs, hajléka sincs. Meg sok minden mása sincs, amire pedig az életben szükség lenne - az élet­hez. Szörnyű, de az emberfia enni, élni, táplálkozni akar...! Apropos, táplálkozni, táplál­kozás! Kevesen tudják, hogy („Népi”) Nemzeti Élelmezés- és Táplálkozástudományi Inté­zetben - már a rendszerváltás után - szakszerű étrendet dol­goztak ki, kapcsolódva a létmi­nimumhoz. Nos, közreadok itt egy szimpla hétköznapi ajánla­tot a télutói étrendből: Reggeli: tejeskávé, méz, Ráma, rozskenyér - mindenből a megfelelő mennyiséget fo­gyasztva. Összesen: 20 forint. Ebéd: szárazbableves, egy tojás, fokhagyma, túrógombóc, alma. Összesen: 73 forint. Vacsora: paprikás krumpli, hagyma, savanyú káposzta, ke­nyér, tej. Összesen: 51 forint. Az egy napi étkezés ára: 144 forint. Ez egy hónapra (30 nap) 4320 forint. Ez a létminimumos táplálko­zás szűkmarkú, sanyargató, emberhez nem méltó (méltat­lan). Persze, ez csak a kaja! (Olyan árakkal, amelyek még Áesopus tanmeséiben se lenné­nek elhihetők!) Mert akkor még, ugye, a fizetendő lakbér, villany-, gáz-, víz- és csatorna­díj, fűtés, stb. Aztán kell(ene) az emberfiának olykor-olykor egy pár cipő, ing, lábravaló, stb. Színházra, mozira, újsá­gokra, könyvekre, ne adja Isten egy jéghideg fröccsre, üveg sörre már nem is gondolha­tunk. Nem kérdés sokak számára: együnk húst vagy ne együnk?! Ismert dolog, miért. Tényleg nyulakká kell lennünk, zöldsé­get majszolva? Jó, jó, de egyes zöldségféléknek sem alacsony az ára, másoké pedig már a húsárakét közelíti. Mindazonáltal ajánlom én a létminimumos étrendet a kidol­gozóiknak, a kormányzat és az országgyűlés tagjainak - de mindazoknak is, akik szerint érkezési szokásainkban (is) pa­zarlók vagyunk. Pataky Dezső A bürokráciáról... Lapunk március 23-i számá­ban „A bürokráciáról...” címmel megjelent olvasói le­vélre dr. Zagyva Béla, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatója vá­laszolt: Tisztelt Nagy Lajosnál Nagyon sajnálom, hogy 1993. XII. 29-én hivatalomhoz írt, és most az utóiratból is kide­rült, egyidejűleg a Heves Me­gyei Hírlaphoz is elküldött levelét az újság március 23-án közölte. így azt már nem írhatta le benne, hogy ügyét már a feb­ruár 8-án kelt határozattal le­zártuk, visszatérhetett lelki nyugalma. Mindamellett azért érzem szükségét a válaszadásnak, hogy tájékoztatást adhassak a hasonló helyzetben lévő adó­fizető állampolgároknak az ügyintézés módját és menetét illetően. Asszonyom! Valóban igaza van abban, hogy a bevallások javításánál a késedelmi pótlék törlésénél a „dolog nem olyan egy­szerű”, hogy „egy gombnyo­más, két gombnyomás”, s a dolog el van intézve. Ez azonban nem a hivata­lunk dolgozóinak hozzáállá­sán múlik. Munkánkat törvé­nyek, rendeletek szabályoz­zák, melyeket az Országgyű­lés tagjai - az Ön által is vá­lasztott képviselők - szavaz­tak meg. Az adózás rendjéről szóló törvény értelmében ha az adózó bevallását elrontja, s a hibát még adóellenőrzés előtt észleli, önellenőrzéssel he­lyesbítheti tévedését. Az adóhatóságnak nem volt joga az adózó bevallását felülbírálni, benne kételkedni. Tekintettel arra, hogy a be­vallás hibás volt, a késedelmi pótlék felszámítására jogosan került sor, mivel a „gép” nem döntheti el, hogy az adótarto­zás valós, vagy csak az adózó tévedéséből keletkezett. Azt csak szinte mellékesen jegyzem meg, hogy a hivatal épületében árusító nyomtat- ványos nem az adóhivatal al­kalmazottja volt. így érdemben nem dönt­hette el, milyen nyomtat­ványra volt szüksége az ügy­félnek. Azt adta, amit kért, s a már kitöltött nyomtatványt nem cserélhette vissza. Az adóhatóság nem tud­hatja, hogy az adózó milyen összegű felszámított kése­delmi pótlékot vitat, ezt csak az adózó nyilatkozata alapján tudjuk meg, s csak ekkor van jogunk dönteni. Az illetékfize­tésre való felszólítást sem ön­szántunkból küldtük ki, tekin­tettel arra, hogy az illetéktör­vény a méltányossági eljárást illetékkötelesnek minősíti, mint alapeljárást, s az illeték lerovásának hiányában a ké­relmet csak úgy tudnánk elbí­rálni, ha a le nem rótt ille­téket hivatalos úton beszed­nénk. A felszólítás lényegében megelőzi a hivatalos utat, csökkenti a bürokráciát. Az illeték összegét szintén a törvény határozza meg, ami 1993-ban háromszáz forint volt, a negyvennégy forint pe­dig az Ön által feladott levél postaköltsége. Ugyancsak a törvény előí­rása, hogy az adózó méltá­nyossági kérelme elbírálásá­hoz környezettanulmányt kell készíteni, amelyet a polgár- mesteri hivatal szociális fel­adatot ellátó szerve végez el. Ennek célja: az adózó mél­tányosságra jogosult-e, meg­élhetési feltételeit figyelembe véve. Ez nem egyenlő a va- gyonnyilatkozat-tételi kötele­zettséggel, amit valóban hatá­lyon kívül helyeztek. Kedves Ügyfelünk! Önhöz hasonló adózó jó né­hány száz van még a megyé­ben, akik saját bevallásukban tévedtek, s vélt vagy valós igazukat keresik, s minden adózónak az ügyét azonnal le­rendezni nem lehet. Az 1993. évben beadott személyi jövedelemadó-be­vallások körülbelül ötven százaléka hibás volt, ez leg­alább harmincezer bevallást jelent. Az elmúlt évben az ügyiratforgalom körülbelül 163 ezer darab volt az adóhi­vatalnál. Az igazgatóság dolgozói­nak létszáma fizikailag sok esetben nem teszi lehetővé a 30 napos ügyintézési határidő betartását, a rendszeres túló­rázások ellenére sem. A határ­idő-hosszabbítás lehetőségét, valamint az adózó értesítését ilyen esetben a törvény írja elő. Kedves Asszonyom! Éppen az Ön levelében emlí­tett adócsalók működése teszi szükségessé, hogy az adóha­tóság minden egyes fillér tör­lésénél vagy kiutalásánál a törvényes kereteket betartsa, vagyis „a firkásabbak” ille­téktelenül ne juthassanak az Ön és mindnányjunk által be­fizetett pénzből jogtalanul ha­szonhoz. Az adóhivatalhoz befizetett pénzek nem a hivatal munka­társait gazdagítják, hanem az állami költségvetés jelentős részét képezik, amelyből az állampolgárok zöme is része­sedik. A NORDIK RT. igazgatósága értesíti részvényeseit, hogy évi rendes közgyűlést hív össze 1994. május 20-án, péntek délelőtt 10 árára A közgyűlés helye: 3300 Cgcr, Deák F. u. 51. A közgyűlés napirendje: 1. 1993. évi beszámoló 2. 1993. évi mérleg jóváhagyása 3. Cgyebek A részvényesek személyi jogaikat a részvények (igazolások) bemutatásával j és a közgyűlés időtartamára § történő letétbehelyezésével § gyakorolhatják A NOADIK AT. Igazgatósága „Köszönet” a doktornőnek Az eset március 31-én történt Egerben. Feleségemmel egész nap dolgoztunk, majd hivata­los dolgainkat intéztük. Fél hét körül értünk haza, ahol 10 éves kislányunk kisírt szem­mel fogadott: fájt a hasa, rosz- szul érezte magát. Rövid csa­ládi tanácskozás után úgy dön­töttünk, bevisszük őt a gyer­mekorvosi ügyeletre. A kis­lány nagyon érzékeny, fél az orvosi vizsgálattól, az úton végig pityergett, nehezen tud­tuk megnyugtatni. Az ügyele­tén nem kellett várakozni, raj­tunk kívül nem volt páciens. Az asszisztensnő felvette az adatokat, majd megjelent az ügyeletes orvos. Egy pillantást vetett a kártyára, és kijelen­tette: nem látja el, vigyük a felnőtt-ügyeletre. Indoklása szerint a lányom kártyája fel­nőttorvoshoz van leadva. Ez valóban így van, ugyanis a kártyát a család régi barátjá­nak adtuk le. Úgy tudom, ezt semmilyen törvény nem tiltja, annál is inkább, mivel a doktor úr vidéken is volt körzeti or­vos, ott is kezelt gyerekeket. Mondtuk a doktornőnek, hogy más alkalommal szó nélkül ellátták a lányunkat az ügyeletén, de hajthatatlan ma­radt. Kioktató, lekezelő stílus­ban bánt velünk. Ez a magatar­tás szerintem az orvosi etiká­val összegyeztethetetlen, hi­szen ő is a gyógyításra tette le az esküjét. Mint említettem, nem várakozott a rendelőben beteg, tehát nem tartottuk fel, legfeljebb az önfeledt televí­ziózását zavarhattuk meg. Nem értettük, hogy egri gyerekkel a helyi ügyeletén ez hogyan történhet meg. Mind­ketten évek óta dolgozunk, bé­rünkből vonják az egészség- biztosítási járulékot. Még ha van ilyen rendelet is, kis em­berséggel nem lehetett volna megvizsgálni a gyereket? Végül - egyre jobban síró kislányunkkal - átmentünk a felnőtt-rendelésre, ahol Bojtos doktor ügyelt, és szakszerűen ellátott bennünket. Neki iga­zán köszönetét mondunk, idé­zőjel nélkül. Az eset után több ismerő­sömet is megkérdeztem, hová forduljak panaszért. Azt a vá­laszt kaptam: sehová, mert a doktornő férje a társadalom- ' biztosítónál dolgozik, és úgy­sem megyünk panaszunkkal semmire. Ezért úgy döntöt­tem, Önöknek írok, hogy lap­jukon keresztül továbbítsam a „köszönetét”. (K.Z. teljes név, cím a szerkesztőségben) A mi szervezőink:- dinamikusak és modemek,- magabiztosak,- tárgyalóképesek, Ön rendelkezik:- felelősségteljesek. - érettségivel,- saját gépkocsival, - és képes önálló munkavégzésre. Önnek ezért:- a legmagasabb fokú betanítást fix juttatással,- teljesítmény-orientált csúcsbérezést,- folyamatos, átlagon felüli teljesítmény esetén vállalati személygépkocsit magánhasználatra is biztosítunk. Önnek is???- Hívja fel Győr, 3X6-891-et!

Next

/
Oldalképek
Tartalom