Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-08 / 56. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. március 8., kedd Hadiárvák Hadiárva keresett meg a minap szerkesztőségünkben, pa­naszolván, hogy méltánytalan a. kárpótlás, ami a jog szerint most megilleti. Felnőtt, s érett asszony az illető, családja van, él még a férje. Túlzás talán, hogy éhen halna, ha nem segíte­nék — de őszintén szólva bizony ráférne a jobblét. A panaszkodó hirtelenjében meg sem tudta mondani, hogy mi, s mennyi is, amit kíván, ami boldogabbá tenné. Iga­zán boldoggá, megelégedetté ugyanis aligha lehetne már bár­mitől is. Hiszen csak ő, s a magafajta a megmondhatója an­nak, hogy valójában mit is jelent apa nélküli&Xnövá, kezdettől csak az egyik szülőt ismerni. Életünkben talán legszebb a gyermekkor, amit a családban két felnőtt szeretete sző át ezernyi módon, s testvér közelsége melegít, kísér, bármerre vezessenek is az utak. Nem helyette­sítheti ezt semmi, senki igazán, ha nincs édesanya és édesapa, vagy akár csak az egyikük hiányzik. Aki apját katonának vitték a világháborü idején, s árván maradt a harcok elmúltával máig, számára elveszett az igazi gyermekkor, az tudja csak, hogy mit jelent az ilyenféle gyász, mi hiányzik az életéből. Fájdalom nemcsak a biztos halál, ha- nem a máig találgatható eltűnés is, hiszen voltaképpen egyre megy. Nem látta viszont, vagy meg sem ismerte édesanyjának párját, akitől sarjadt, akire számíthatott volna saját holtáig. Talán a legfontosabhb időkben nem volt mellette, akitől a sors kegyetlenül, kíméletlenül megfosztotta. Nélkülözte, amikor tulajdon életére eszmélt, az első lépéseket próbálgat­ta, a betűket kóstolgatta az iskolában. Vagy amikor a pályavá­lasztásig ért, s leginkább várta a tanácsot, szerette volna meg­szorítani az erős atyai kezet. S később is számított a támaszra, amely biztonságot adhat akár a felcseperedett, már szintén apányi fiúnak, anyányi leánynak. Egyszóval szegényebb, sokkal elesettebb az ember, ha ár­ván, félárván nevelkedik, tölti éveit, érkezik a felnőtt korba, s közeh't saját sorsának végéhez. Semmivel nem vigasztalható teljesen, kevéske pénz pedig még inkább nem teheti elégedet­tebbé. Forintokkal ki sem egyenlíthető a veszteség, amit a gyilkos háború okozott, bármekkora is a jó szándék utóbb eh­hez. A hadiárva ezért — csak nagyobb megértési vár, kíván. Leg­alább olyant, mint amiben a hadiözvegynek része lehet. An­nál inkább, mivel sok hadiözvegy már nem is él, anélkül bú­csúzott, hogy legalább valamilyen kis elégtételt kapott volna fájdalmáért, veszteségéért, másokénál sanyarúbb sorsáért. Panaszosunk — s még annyi más társa — szüleje helyett is kéri így a segítséget, hogy legalább ezután néki legyen valamivel könnyebb. Nem kíván lehetetlent, számára, számukra, de any- nyit remél, ami legalább valamivel teljesebb vigaszt ad. Nagyobbat, mint amivel most vigasztalni próbálják. S ha jól belegondolunk: még ebben a szegény országban is aligha követelőző. Gyóni Gyula Ki mint vet, úgy arat? Importálni kell a tavaszi vetőmagok egy részét Már a földben pihennek az idei kalászosok. A start jól in­dult, kifagyásra sehol nem pa­naszkodnak a gazdák, a sok csa­padék és az eddig leesett hó jót tett a vetésnek. De hogy valójában milyen ter­més várható, az az időjáráson túl nagy mértékben függ attól is, hogy milyen minőségű vetőmag került a földbe. — Aggodalomra nem látok okot — mondja dr. Neszmélyi Károly, az Országos Mezőgaz­dasági Minősítő Intézet főigaz­gatója. — A kalászosok vetésé­hez volt elegendő fémzárolt ve­tőmag, a készletek fedezték a ha­zai igényeket. Igaz, hogy a ko­rábbi évek átlagához képest je­lentősen visszaesett a vetőmag­termelés. Tavaly megfordult a folyamat, mintegy 20 százalék­kal nagyobb területen foglalkoz­tak a nemesített szaporítóanya­gok előállításával. Javult a vető­magok minősége is: amíg 1992- ben még csak a teljes vetőmag­termés 60-65 százalékát lehetett fémzárolni, addig tavaly már 80- 85 százaléka megfelelt a követel­ményeknek. Ez a mennyiség egymillió hektár kalászos gabo­na vetéséhez elegendő. — Az is kérdés, hogy a tavaszi vetésű növényekhez is van ele­gendő minőségi vetőmag?, — A tavaszi árpa vetésterüle­te várhatóan 250 ezer hektár lesz, mintegy 50 ezer tonna mag­ra volna szükség, de a raktárak­ban jelenleg mindössze 12 ezer tonnányi áll rendelkezésre. A hi­ányt importból kell fedezni. Ha­sonló a helyzet a tavaszi vetésű zabbal is. Várhatóan 50 ezer hektárt vetnek az idén a gazdasá­gok, a tavaly fémzárolt 541 ton­na vetőmag nem fogja fedezni a szükségletet, szükség lesz vető­magimportra. A kukoricaigé­nyeket a fémzárolt készletek fe­dezik. A takarmány, illetve pá­zsitfüvek minősített vetőmagigé­nyét ugyancsak importból kell pótolni. — A gazdaságok egy része drágának találja a minősített ve­tőmagot, saját terméséből igyek­szik kigazdálkodni. Mit gondol erről a szakember? — Sok termelő döntött már tavaly is így, és várhatóan ez a tendencia az idén is folytatódik. Hogy megéri-e nekik az olcsó vetőmaggal bajlódni? Ők tudják. Szerintem a drágább, de minősé­gileg jobb fajta megszolgálja az árát. A kormányzat hektáron­ként 2500 forintos vissza nem té­rítendő támogatást nyújt a vetés­hez, a termelők többsége — fel­méréseink szerint — ezt a pénzt a minőségi, fémzárolt vetőmag vá­sárlására fordítja. — Lassan már törzsvendég lesz nálunk nyaranta az aszály. Milyen az intézet vetőmagajánla­ta szárazságtűrőbb fajtákból? — Míg az elmúlt évtizedek­ben a nemesítésnél elsősorban a mennyiségi szempontok érvé­nyesültek, ma a beltartalmi érté­kek és a szárazságtűrő képesség élvez elsőbbséget. A szárazságot jobban tűrő vetőmagvakból van már választék. Igaz, több kelle­ne, de a kínálat bővítésének né­miképp gátat szab, hogy az ilyen vetőmagvak nemesítése az átla­gosnál hosszabb időt vesz igény­be. — Megfelelnek-e a magyar nemesített vetőmagvak a nyugat­európai követelményeknek? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy mind a fajtaválasztékban, mind a minőség tekintetében lé­pést tudunk tartani az Európai Unió legszigorúbb követelmé­nyeivel. (újvári) A hazai muzsikusok korelnöke Farkas Ferenc a mai zenei életről, az örökifjú Csínom Palkóról „Nem a magam bajait veszem zokon...” A kitüntetések sokaságából elég néhányat elősorolni: Ferenc József-dtj, Klebelsberg-dg, Kos- suth-díj, Erkel Ferenc-díj, Her- der-di], Bartók-Pásztory-emlék- dij... Ennyiből is kiolvasható, hogy akit e rangos kitüntetések illettek, korszakokat átívelő, szép és sikeres életutat járt be. Farkas Ferencet, a karnagyot, a konzervatóriumi tanárt, a nép­dalgyűjtőt, a zeneszerzőt minden korszak elismerte. Most, zenei életünk doyenjeként — nemrégi­ben töltötte be 88. életévét — mégis elégedetlen. Neheztel, pe­rel, igaz, nem a maga, hanem a magyar zene ügyéért. — Ha körülnézek, azt látom, hogy a zenét mindig éri valami sérelem... Főként azt fájlalom, hogy a kortárs muzsikának alig van becsülete. A Magyar Zene- művészeti Társaságban most ja­nuárban megrendeztük a „Mini Fesztivál XX. századi művek­ből” című sorozatunkat — de ér­demi segítséget szinte senkitől nem kaptunk... Kesernyésen sorol más példá­kat is. A Fesztivál Zenekar fenn­állása óta talán egyetlen magyar bemutatót sem tartott. Az Álla­mi Hangversenyzenekar tavalyi jubileumi sorozatában nem sze­repelt új magyar alkotás. A világ­járó Liszt Ferenc Kamarazene- kar nem játszik kortárs magyar műveket... — Ön azért nem panaszkod­hat, Tanár úr — alkotásai eljut­nak a közönséghez... — Nem a magam bajait ve­szem zokon...Igen, van, ami el­jut. De például 10 évet vártam arra, hogy a Márai Sándor művé­re komponált operám, az „Egy úr Velencéből” színpadra kerül­jön — aztán 8 előadás után úgy lekerült a dalszínház műsoráról, mintha meg sem íródott volna... Az vigasztal, hogy az előadásról készült tévéfelvétel hamarosan képernyőre kerül. — A Csínom Palkó ma már ott van a legismertebb, legnép­szerűbb daljátékok között... — Most ugyan nem játsszák, de nemrégiben új örömöt hozott nekem... A Zeneműkiadó kará­csonyra megjelentetett egy ope­rett- és daljatékalbumot „Hol az a dal?” címmel. Ahogy lapozgat­tam, magam is meglepődtem: az albumnak jóval több mint a felét a Csínom Palkó részletei adják. — Milyennek tartja a fiatal magyar előadógárdát? — Kitűnőnek! Lassan már követni sem tudom, annyi nagy­szerű hegedűs, zongorista, éne­kes tűnik föl. Sajnálom, hogy az énekesek alig-alig vállalkoznak dalok bemutatására, pedig gyö­nyörű, intim műfaj ez — valaha telt házakat vonzott a Zeneaka­démián. — Közel a 90-hez, van-e még elérendő célja, megvalósításra váró terve? — Néha még bekopog hoz­zám a múzsa, bár persze, ritkul­nak látogatásai... Az is inspirál, hogy sűrűn kérnek tőlem műve­ket. De azért gyakran eszembe jut Füst Milán, aki egyszer pa- naszkodva-dicsekedve így for­dult hozzám: „Nekem 36 beteg­ségem van, fiam...” Itt még nem tartok, de gyöngül a szemem, ne­hezen mozgok. Persze, ha csak tehetem, eljárok koncertekre, zenei eseményekre. S igen, van egy nagy tervem. Életem során több mint 40 magyar költő versét zenésítettem meg. Szeretnék egy dalestet ezekből a kompozíciók­ból. Nem könnyű, mert akár­hogy szelektálok, legalább két előadásra való a zenei anyag. De talán a bőség gondja ellenére föl­csendülhetnek csokorba szedve ezek a dalok — esetleg a Bartók- emlékházban. Fiatalító, nagy öröm lenne számomra... László Zsuzsa „Csángó magyar, csángó magyar...” Az elcsámborgott magyarok megsegítése Létezik Magyarországon egy 122 tagot számláló, évről évre növekvő csoport, amely a csán­gók megmaradásáért vívja áldo­zatos küzdelmét. A moldvai köl­tőről, a Szabófalván született pa­raszt poétáról elnevezett Laka­tos Demeter Egyesület példás munkájába betekintve, reményt meríthetünk: a Keleti-Kárpátok tövében élő csángó magyarok megmenekülnek a teljes asszimi­lációtól. Mátyás király huszita­űző politikája és a madéfalvi ve­szedelem után (1764) idesodró­dott, földet foglaló elcsámbor- gók a történelem viharait és az idegen papok és hatalmak árulá­sait túlélve, támogatókra leltek végre Magyarorszgáon is. Halász Péternek, az egyesület vezetőjének szavai új remények éledéséről győznek meg minden, kisebbségért aggódót. — Elsősorban azt kutatom szüntelen, hogy ki érzi fontosnak a Lakatos Demeter Egyesület munkájába való bekapcsolódást. A kisebbségi magyarokért vívott áldozatos küzdelmet — sajnos — kevés ember tekinti lelkiismereti kérdésnek. A csángó magyarok félreverik a harangot Moldvá­ban, hangja idáig ér, cselekvé­sünk nem lehet hát „alkalmi”. — 1993-ban sok segítséget nyújtottunk a Szeret völgyében élőknek, akár elégedettek is le­hetnénk, de nem vagyunk, mert ez a gyógyír még nem szünteti meg a betegséget kiváltó okokat. — Tudom, idehaza mindenki­nek megvan a maga gondja, alig marad energiájuk arra, hogy má­sok gondját vállukra vegyék. Mi a tények puszta érzékelésénél nem torpanhatunk meg. A kö­zömbösség feloldására, a figye­lem visszaszerzésére előadáso­kat szervezünk, videofilmeket vetítünk, amelyek a legújabb csángó utakról szólnak. így mu­tattuk be a múlt évben a moldvai magyarok halottak- api szokása­it és életük más részének fontos mozzanatait is. — Változatlan erővel folyik a népzenekutatás és a hagyomá­nyok felelevenítése is. Ez utóbbit példázza a lészpedi betlehemes és az egyházaskozáriak által elő­adott trunki betlehemes. Számos csángó diákot támogatunk, hogy tanulmányaikat Magyarorszá­gon végezhessék. Népfőiskolák­ban, fazekastáborokban, külön­böző fesztiválokon megkülön- bötetett figyelemmel fogadjuk és váijuk a hazánkba látogató és az itt tanuló fiatalokat. — Ezen túl magyarországi csoportok, különböző körök is ellátogatnak a nyári hónapok­ban Lészpedre, Gajcsána-Ma- gyarfaluba, Szabófalvára, hogy felbecsülehetetlen értékű kap­csolatokat kössenek, közben fil­meket, könyveket, szótárakat vi­gyenek, és pénzt, hogy a meglévő parabolaantennáikról kábeltele­víziós hálózatot építsenek ki. — Ez a felsorolás természete­sen csak töredéke annak, amit már elvégeztünk a csángó ma­gyarok megmentése érdekében, és még kisebb töredéke annak, amit terveznünk kellene, hogy elszigeteltségükből, elnyomatá­sukból kiszabadulhassanak. 1993-ban 28 fővel növekedtünk, mára már 122-en vagyunk. A „gyarapodás” pedig mi másnak lenne a jele, ha nem annak, ahogy a csángó magyarok felé irányuló érdeklődés megélén­kült, az országos figyelem és se­gítőkészség megerősödőben van. Sziki Károly Luca néni, egy népi énekes, aki Klézsán élt... Idősek és vallás Gyakran meglepődve tapasz­talják a gyerekek, az unokák, hogy a család idősebb tagjaiban fölerősödik a vallás iránti érdek­lődés; templomjárók lesznek még azok is, akik aktív korukban nem mutattak fogékonyságot a hitélet iránt. Mi ennek a magya­rázata? — kérdeztük dr. Veér Andrástól, az Országos Pszicho­lógiai és Neurológiai Intézet igazgató-főorvosától. — A templomba járás, a gyü­lekezethez tartozás egyben kö­zösségi élet is. A nyugdíjasok­nak, kivált a magányosoknak hi­ányzik a korábbi munkahelyi kollektíva, a társaság, egyáltalán az, hogy szólhassanak valakihez. Ez a hiányérzet vallási együttlét- ben enyhíthető, hiszen a hívők csoportja egyben kis közösség, amelynek tagjai azzal is közel ke­rülnek egymáshoz, hogy el-elbe- szélgetnek hétköznapjaikról, gondjaikról, örömeikről. — Ugyanakkor a vallásosság egyfajta önmegvalósítás is. A ka­ritatív, diakonita tevékenység, az elesettek támogatása, a máso­kért való cselekvés például a ka­tolikus, a keresztény és a zsidó vallásnak is fontos eleme. Sok — korábban vallását nem gyakorló — idős ember éppen azért lesz hívő, hogy a benne felgyülemlett szeretetet át tudja adni. — Mindez fordítva is áll: az idős szülők, nagyszülők számára talán a legfőbb létszükséglet a szeretet, a megértés. Mi, gyere­kek, versenyt futva az idővel, ép­pen ebből adunk keveset. Alig gondolunk gondjaikra, s alig fi­gyelünk arra, hogy érzékeltes­sük, kifejezzük szeretetünket. — Pedig ez szinte jóvátehetet­len mulasztás. Értenünk, tud­nunk kell, hogy idős családtagja­ink szellemi mozgástere szükség­szerűen beszűkül: távolabb ke­rülnek a külső környezet dolgai­tól. Már nem tölti ki idejüket a munka, a munkahely. Szűkebb határok közé szorulnak szemé­lyes kapcsolataik is, amelyek olykor csak a háziorvos, a patika és a Közért alkotta kis három­szögben maradnak fenn. — Nagyon érthető tehát, hogy az efféle korlátok átlépésének, az időskor szeretet- és társaság­igényének lehetőségét keresve fordulnak sokan hajlott koruk­ban a hit világa, a vallási közössé­gek felé. Sz. M. (FEB)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom