Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08-09 / 6. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1994.Január 8-9., szombat-vasárnap Balogh Béni: Vártornyok és harangok A neves ifjúsági író - más mondakönyveiben szétszórtan meglévő, valamint az új - idáig még sehol meg nem jelent mondáit, regéit gyűjti egybe ebben a kötetben. A vadregényes szépségű, dimbes-dombos, hegyes-völgyes Nóg- rád megye tájai jelennek meg ezekben a történetekben... A Börzsöny, a Cserhát, a Karancs, a Medves erdőborította szelíd hegyei, valamint a kicsiny völgyekben meghúzódó falvak, városok, s a bérceken magasodó romantikus várromok történelmi eseményei elevenednek meg a lapokon. Az Árpád-kortól a kiegyezésig terjedő idők szolgáltatják a fordulatos „hátteret”. Neves királyok s fejedelmek (II. Endre, IV. Béla, II. Rákóczi Ferenc), híres vitézek (Szondi György, Horváth Bertalan, Balassi Imre), valamint az egyszerű közvitézek éppúgy megtalálhatók, mint Nógrád neves költői, írói (Balassi, Madách, Mikszáth). Sőt még Teleki László, a tragikus sorsú író-politikus is kapcsolódik Nógrád megyéhez, csakúgy, mint Petőfi, aki utazásai során több nógrádi helységet is meglátogatott, és megcsodálta a szirteken magasodó várromokat. (Salgó váráról pedig romantikus balladát is írt). Ugyanakkor több történetben felvillan a híres-hírhedt nógrádi betyár (Benkó) Sisa Pista alakja is, akinek legendás történeteit mind a mai napig őrzi a palóc néphagyomány. Nógrád történelmi múltját a „vártomyok és a harangok” jelképezik. A várak védték a szépséges tájait, a harangok pedig hol a veszélyekre figyelmeztettek, hol a békés hétköznapok imáira hívtak. Az író, a tőle megszokott ízes-színes stílusban, a népnyelvi fordulatokat is beleszőve, izgalmas meseszövéssel eleveníti meg a mondái, regei történeteket. Nem várt találkozás K irályunk, IV. Béla a Karancs hegyei között bujdosva az egyik na- . pon azt a hírt kapta, hogy a tatárok a Zagyva folyócska völgyébe értek, és azon özönlenek felfelé. Ekkor határozta el, hogy biztonságosabb helyre, Lengyelországba menekül vejéhez, Szemérmes Boleszlávhoz, aki leányának, a jóságáról és szépségéről híres hercegkisasszonynak, Kingának volt a férje. A maradék magyar csapat, a király kísérete a nógrádi hegyekből a Tátra felé vette útját. Hegyeken-völgyeken, elnéptelenedett falvakon haladtak keresztül. Eleségük alig-alig akadt, csupán egy-egy magányos tanyán vagy a lápokban megbúvó pásztorszállásokon könyörültek meg rajtuk. Tavalyi juhtúrót, friss juh- vagy kecsketejet adtak nekik, és egy- egy éjjelre szállást... Bár nem tudták, kik ezek a bujdosók, sejtették, hogy a kegyetlen tatárok elől menekülő vitézek lehetnek.- Ide is eljön a tatár? - érdeklődtek a bujdosóktól a jószándékú pásztorok, s aggódva gondoltak szeretteikre s a reájuk bízott nyájra. A király és kísérete - noha nem is sejtették róluk, hogy azok - biztosat nem tudott mondani, de e szavakkal vigasztalta őket.- A tatárok az ország fővárosa, Buda felé igyekeznek, az pedig messze esik innen... Ám azt sem tagadhatjuk, hogy Nógrád vidékére, a Zagyva völgyébe is elértek. A pásztorok - akik az ország északi részében éltek - nem is hallottak e kis folyócskáról. A király és kísérete bizakodva vándorolt tovább északnak, a Tátra irányába, hogy azon átkelve Lengyelhon földjére érjen. Több nap is eltelt már, amikor elhagyták a Karancs vadregényes táját, amikor az egyik hajnalon egészen közelről megpillantották a Ma- gas-Tátra égig érő, havas csúcsait...- Az Úr megsegített bennünket - mondott hálát a király, és a sebes Poprád folyó partján sátrakat veretett; gondolva, egykét napot pihenéssel tölt el itt. Ám alig múlt el egy nap, amikor váratlanul lovak nyerítése, tehenek bőgése verte fel a hűs völgyecske csendjét. Az előre küldött lovas felderítők pedig menekülő emberek ezreivel találták szembe magukat.- Csak nem a tatárok elől menekültök? - kérdezte az egyik lengyelül beszélő lovas.- De bizony, jó vitéz! Annyi tatár özönlik földünkre, mint égen a csillag! Ti is forduljatok vissza, ha jót akartok magatoknak! - hangzott a szomorú válasz. A magyar hírnökök hamar- vást a király tudtára adták a dolgot, akit bizony fölöttébb meglepett a hír!- Krakkó vára erős, oda nem mehettek be! - reménykedett IV. Béla, és parancsnot adott, hogy másnap kerülő és mellékutakon induljanak észak felé, Lengyelhon irányába. A szembe jövő menekülők váltig biztatták, győzködték őket: ha kedves az életük, ha nem akarnak kardélre kerülni, menten forduljanak vissza. A király mégis reménykedett, h£tha sikerült eljutniuk Krakkóba... Másnap azonban fájdalmas meglepetés érte őket. Porlepte köpenyben lengyel királyi lovas közeledett az erdei úton.- Ki vagy, s hová igyekszel? - kiáltott rá a lengyelül tudó magyar vitéz.- Én Boleszláv lengyel király hírnöke vagyok, s Budára igyekszem!- Oda ne menj, azóta ott is tatár az úr!- De hát kik vagytok ti? - kérdezi a lengyel lovas.- Menekülő magyarok vagyunk. - hangzott a kurta válasz.- Uramisten! Csak nem? - hebegte magyarul a lengyel ruhát viselő lovas.- Igen, Márton fiam, én vagyok Béla - hangzott a váratlan felvilágosítás, mert a király felismerte a lovasban azt a magyar származású vitézt, aki hajdanán a hercegkisasszony kíséretéhez tartozott. - De mi újság nálatok, Krakkóban? - érdeklődött türelmetlenül a király.- Rettenetes hírem van, felséges uram! A tatárok már felégették Krakkót, és holnap reggel ide, a Poprád folyó völgyébe érkezik a lengyel udvar is.- Szentséges Úristen! - rémüldözött IV. Béla - És a lányom? Kinga királyné?... Él? Nem sebesült meg?- Szerencsére nem! Hírnökeink idejében jelezték a tatárok közeledtét, és a király a nag túlerő elől a Tátra hegyeiben keresett menedéket. Onnan azonban továbbjön, mert felségednél kíván biztos helyet találni.- Rettenetes, rettenetes - suttogta maga elé a király, és mély fájdalommal vette tudomásul a szomorú valóságot. Másnap reggel valóban megérkezett a Poprád folyó partjára Boleszláv lengyel király és felesége, a magyar származású Kinga. IV. Béla és leánya sírva borultak egymás nyakába.- Hozzám igyekeztél, jó atyám? - kérdezte zokogva az egykori magyar királyleány.- Igen, gyermekem... Földönfutó lettem... Magyarhonban minden elveszett.- Akkor bujdossunk együtt - szólalt meg szomorúan Szemérmes Boleszláv. E szavakra a magyar és lengyel vitézek zokogva ölelték át egymást. Sokáig sírtak együtt e nern^árt találkozás résztvevői. A m végtére mégsem tétlenkedhettek, hiszen a tatárok átkeltek a hágókon, és hamarosan utolérték őket. Ezért még azon a napon egyesült a két sereg, és megindult nyugat felé, a bizonytalan keserves jövő elébe. Medicina-kaleidoszkóp Költségkülönbségek? Az átültetésre váró emberi szervek beszerzési árában nehezen érthető módon óriási különbségek tapasztalhatók. Roger Evans, a Mayo-klinika kutatóorvosa az Amerikai Orvosi Kamara lapjában (Journal of the American Medical Association) azt írja, hogy a vesék ára 682 és 87,5 ezer dollár között mozog. Evans az Egyesült Államokban végzett szervátültetések 28,7 százalékának alapján megállapította, hogy egyes átültetést végző kórházak a betegeik számára kiállított számlákban 200 százalékos beszerzési költséget számítottak fel. Hasonló a helyzet sok európai intézményben is. Költség-áthárítások akkor történnek, amikor a kórházak a fizetni nem vagy csak részben tudó páciensek miatt elvesztett anyagiakat úgy igyekeznek pótolni, hogy egyéb szolgáltatásaik díját megemelik. Evans alaposabban tanulmányozta a szerv forgalmazását, mivel az amerikai egészségügyi minisztérium már két ízben foglalkozott ezzel a témával, többek között a veseellátási költségek „aggasztó” növekedése miatt... Az eredmény - az elszámolt költségkülönbségek óriási mértéke meghökkentő. 1992-ben 16.475 főszervi átültetést végeztek Amerikában, ezek közül 10.108 veseátültetés volt... A vese-beszerzési költségek 682 és 87.629 dollár között mozogtak, a középár 12.629 dollár. Egy-egy szív ára 390-től 60 ezer dollárig terjedt, az átlagár 12.578 dollár. Máj: 4775-65.652 dollár, az átlag 16.281 dollár. Szív és tüdő együttesen: 5149-38.000 dollár, középár 12.028 dollár. A Clinton-kormányzat - érthetően - most az egész Egyesült Államokra kiterjedő vizsgálatot rendelt el az ügyben. Környezeti mérgek A nők egészségét bizonyos környezeti mérgek nagyobb mértékben károsítják, mint a férfiakét. Ezzel a veszélyeztetettséggel olyan betegségek lehetnek kapcsolatban, mint a rák vagy a krónikus fáradtság. Ezt állapították meg Washingtonban azon a kongresszuson, amely a nőknek a környezet káros anyagaival szembeni nagyobb érzékenysége okaival foglalkozott. A férfiakhoz viszonyított különbség mindenekelőtt olyan hormonális okokra vezethető vissza, mint amilyen az ösztro- gén jelenléte és a hormonháztartásnak a menstruáció miatti periodikus változásai. A környezeti mérgek a hormonális változásokat erősíthetik, és az egészségi állapot egy sor zavarát idézhetik elő. Az ólom például nehézfémként lerakódik a csontokban. A test úgy kezeli, mint a kálciu- mot: a terhesség és a szoptatás ideje alatt az ólom a kálcium- mal együtt a csontokból a vérbe, és aztán főként a szívbe, az agyba és a vesékbe jut. A magzat is felvesz ólmot. Pszichoterápia A pszichiáterek nehéz idők elé néznek: az Egyesült Államokban a kezelöpamlagot feleslegessé tevő olyan komputeres gyógymódokat ajánlanak, amelyek egyaránt fogják segíteni a depresszió és a mindennapi életben adódó problémák megoldását. Az „Overcoming Depression” elnevezésű komputerprogramot Kenneth Colby pszichiáter fejlesztette ki. Arra szolgál, hogy azokon a lelkibetegeken segítsen, akiknek nincs elég pénzük ahhoz, hogy orvoshoz forduljanak. A páciensek megtanulhatják, hogyan változtassák negatív gondolkodás- módjukat pozitív életszemléletté. A komputeres gyógymód átszámítva 16-18 ezer forintba kerül. A „Reality” kaliforniai pszi- cho-önsegítő-programot most Fresnoben (Kalifornia) négy iskolájában „vizsgáztatják”: a komputer kikérdezi a tanulókat a szüleikkel kapcsolatos nehézségekről, a szexről és a kábítószerről. Ezután eligazítást ad a diákoknak, hogyan oldhatják meg problémáikat. Új fejezet Olaszországban a közelmúltban a világon először gén-alkalmazással meggyógyítottak egy rákos beteget, aki egy rendkívül ritka vírus előidézte daganatos betegségben szenvedett. Az olasz lapok alig titkolt büszkeséggel számoltak be arról, hogy a 29 éves asszonyba, akinek életét gyógyszeres terápiával már nem lehetett volna megmenteni, több ízben genetikailag módosított donorlimfocitákat fecskendőztek. A páciens állapotában oly feltűnő javulá következett be, hogy orvos nemsokára gyógyulttá nyilváníthatják, és hazatérhet szeretteinek körébe. Az alkalmazott terápiáról a Corriere della Sera a következőket írta: a Claudio Bordignon dr. vezette orvoscsoport első lépésként olyan specifikus limfo- citákat juttatott a beteg szervezetébe, amelyekkel mindenekelőtt azonosíthatták a vírust, s elpusztíthatták a daganatos sejteket, s csak azokat. Ezt követően két gént fecskendeztek a szervezetbe: egy úgynevezt kém-gént, amely arra szolgá hogy nyomon kövesse ugyancsak a szervezetbe juttatott sejteket, s a kamikázénak nevezett öngyilkos gént, amely gyógyszer hatására végez a lim- focitákkal, s eközben maga is elpusztul. Veszélyeztetett szív Szívinfarktus gyakrabban lép fel a kora reggeli órákban és délelőtt: erre az eredményre jutottak dr. Solomon Behar és munkatársai az izraeli Chaim Sheba Orvosi Központban, miután több mint 1.800 akut szívinfarktusos férfit és nőt vizsgáltak meg. Az orvosok többek között információkat gyűjtöttek szokatlan testi megerőltetésről, rendkívüli pszichikai megterhelésről, nemi érintkezésről, a normális otthoni és munkahelyi testi megterhelésről. FEB Három, nagy európai magazin, köztük az olasz Női, címlapoi hozta Claudia Schiffer félmeztelen fotóját. A világhírű modell állítólag 10 millió dolláros kártérítést kér. A szivaros Hippokratész Hippokratészról nekem mindig a néhai egri orvos, Sziklai Árpád jut eszembe. Sziklai doktor bácsi. Az i.e. 460-370 (?) között élt görög orvos, Hippokratész az európai orvoslás megalapozója, az európai orvosnemzedék ősatyja. Megteremtője annak a betegségelméletnek, amit humorálpatológiának ismernek, amelynek lényege, hogy a test négy főnedvéne keveredésén alapszik minden baj, s amelynek szellemében történt az orvoslás, emberi gyógyítás az újkor elejéig. Hippok- ratészt a mai természetgyógyászat is ősatyjának tekintheti, mivel gyógyító módszerei számoltak a természet őserejével, amelynek erősítésére, támogatására diétás eljárásokat is bevetett. És még két fontos dolog... Az első: Hippokratésztól származtatják a máig érvényes, legmagasabb szellemű, etikailag kikezdhetetlen orvos-eskü szövegét. A másik: Hippokratész honosította meg a hallgatózás betegségvizsgálati módszerét. Legfőképpen a hallgatózás teszi feledhetetlenné számomra Sziklai Árpád doktor bácsit. Fiatalon elhunyt kollégám, rovattársam, jóbarátom - főnököm is -, a sajátos humorú Kátai Gábor mesélte: Sziklai bácsi volt csecsemőkori élete megmentője. Mikor híres-neves orvostársai a halálát várták, jött ő, s úgy vizsgálta meg, hogy fél kézzel fel- nyalábolta, füléhez tartotta, mint a telefonkagylót. Ezt a mutatványát Gabriella lányommal is elkövette. Sziklai doktor bácsi mindig morcos volt, kummogott, s nagyon érdes volt az aggódó szülőkkel; pláne mikor megtudta, hogy az egri kórház gyermek- osztályának sztárolt kommunista főorvosa az általa vezetett újszülöttosztályról hazaengedett néhány napos babánál szájpenészt és minden-pillanatos halált diagnosztizált. Sziklai bácsi kummogva olyasmit mondott a sztár főorvosról, hogy nemcsak nyomdailag kinyomtatni, de tollal leírni is lehetetlenség. Arról is mormogott, hogy ő nem szívesen lépi át ama ház küszöbét, ahová emily’ neves tudorok bejárósak. De minden hívásra sürgősen megjelent, mindenkor. Akkor lett barátságosabb, amikor késő éjjeli-hajnali órán ugrasztottuk ki pihenőágyából. Fáradozásai fejében nem várt pénzt. Ha kapott - és mindig kapott - restelkedett. Arra, hogy taxit vegyei igénybe, nem lehetett rávenni. „Minek az? Felesleges! A doktor Nagy János meg a Pető utca szinte szomszédosak” - mormogta. „Ez nem távolság, k kérem!...” Pedig Sziklai doktor bácsi akkora volt, mint egy négyajtó: kombinált szekrény. Nagyokat szusszantva bottal járt, de fürgén, mint a futrinka. Remek, érző szívű ember volt, morcos, de lelkiismeretes. Kiváló szakmai tudással. Még életében legendává vált. Csak a szivarjai!... Mert a szivar volt a szenvedélye. Mindig ott volt a szája sarkában a harmadára-negye- dére fogyasztott csonk. Égni, füstölni sosem láttam. Szanaszét, ahol hamutartó volt a lakásban oda letette. Az asszonyok napokig szellőztettek utána... Boldogult úrfikorom- ban magam is szivaroztam. A legbüdösebbeket -azok voltak a legolcsóbbak - Dózsa meg Árpád elnevezésű szivarokat szívtam. Naponta hatot, nyolcat; de nem pöfékelve, hanem mint a cigarettát, slukkolva, letüdőzve szíytam. Ámde Sziklai doktor bácsi szivarjait még én is büdösnek találtam. Mindazonáltal vagy éppen ezért számomra volt a szivaros Hippokratész. Hadd idézzem végezetül a hippokratészi orvos-eskü szövegének egyik legalapvetőbb passzusát: „Én... esküszöm, ... hogy tehetségemhez és tudi somhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját, az ö javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik... Minden házba a betegek javára lépek be...” Sziklai bácsinak ez az eskü törvény volt. Orvosi tevékeny ségében szigorúan e törvény szellemében élt, dolgozott. Leányom, akit néhány napos ko rában úgy vizsgált, hogy a fűlt hez tartotta, mint a telefonkagylót, azóta édesanya lett, s ha kevésszer is, de öröme az életemnek. Sziklai doktor bácsi pedig, a holtában is élő legenda, míg élek - míg élek! - számomra szivaros Hippokratész marad... Pataky Dezst
