Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08-09 / 6. szám

HÍRLAP, 1994. január 8-9., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. í! iS I Pszichológia és ezotérika A lélekgyógyászat — küldetés Régen találkoztunk, hosszú esztendők óta rendszeresen együtt dolgozunk, hasonló néze­tek, közös témák kötnek össze bennünket, s mégis e riport kap­csán kellett rádöbbennem, hogy mennyire nem ismerem az egri Patkós Attilát. Azt tudtam róla, hogy tehet­séges, kitűnően képzett szakem­ber. A hajdani vegyésztechnikus később megszerezte a vegyipari gépészmérnök diplomát. Ehhez társult a munkavédelmi szak­mérnöki, aztán a pszichológusi. Folytathatnám tovább, említhet­ném a posztgraduális úton meg­szerzett képesítéseket: az alko- hológiait, a narkológiait, a szo­ciális munkásit, az egyházi lelki­gondozóit, aztán az előadómű­vészit, az idegenvezetőit, az egész ország területére érvényes igazságügyi pszichológus szakér­tőit. Nem sorolom, mert koránt­sem kész még a lista, s ahogy 6 mondja, nem is ez a lényeg, ha­nem az az út, amit bejárt, amelyre Teremtője rendeltette, amely nemcsak tengernyi keserűséggel, csalódottsággal gyötörte, hanem az alkotás, a meglelt célt semmi mással sem pótolható örömével is megajándékozta. Azzal a vegytiszta hittel, azzal a belső eti­kai renddel, amely nélkül csak kapkodunk, botorkálunk, vag- daikózunk, kesergünk, füstöl- günk, átkozódunk, de nyugal­munkat sehogy sem leljük. 1. Említhetné a megpróbáltatá­sokat. Utalhatna arra, hogy há­nyán, s mennyi rosszindulattól fűtve keresztezték tiszta számítá­sait, mégsem ezt teszi, hanem ar­ról beszél — irigylendő készség­gel —, hogy Istenben soha nem csalatkozott, tőle a legpénztele­nebb időszakban is megkapta azt, amire szüksége volt. Meg­toldja azzal is, hogy olykor töb­bet is. Azt az érzelmi és fizikai muníciót, amely nélkül aligha lelte volna helyét. Hogy mindez nem szólam, ar­ról számos alkalommal meggyő­ződhettem. A legutóbb egy vendégünkkel disputázott. Ragyogó érvekkel felvértezve szólt a létünket oly­kor kormányzó, segítő szimbólu­mokról, a bibliai tanítások valódi értelméről. Nem ő diadalmasko­dott, hanem az az igazsság, ame­lyért kardoskodott, s ráadásul az ott ülők nem mindennapi élmé­nyekkel gazdagodva kelhettek fel az asztaltól. 2. A kollégájával létrehozott Gondviselő Alapítvány biztosít­ja számára a kenyeret, lehetővé téve azt, hogy mindenféle hono­rárium, térítés nélkül kezelje a nála kopogtató pácienseket, a félresiklott, a kátyúba került sor­sokat, nem számolva szabad órá­ival, nem törődve azzal, hogy egy-egy ilyen gondozás akár haj­nalba is nyúlik. Természetesnek tartja, ez csak akkor derül ki, amikor rákérdezek. Lelkesen szól viszont arról, hogy a hozzá érkezők szinte megújultan tá­voznak. Mindegy, hogy hánya­dik alkalom után, a fontos az, hogy megtisztultak, mássá vál­tak, megszabadultak azoktól a terhektől, amelyek alatt görnye- deztek. 3. Kritikus alkat, de nyitott is. Azért foglalkoztatja az ezotéri­ka. Megérti: a ma embere lóg a szeren. Fogalma sincs arról, hogy honnan jött, miért van itt, és ho­vá megy. Kínlódik a gyermekko­ri traumáktól, a torz beidegződé­sektől, így aztán érthető, hogy mentőövet keres. Mérlegeli a parajelenségeket, s jó néhány eljárást maga is alkal­maz. A diagnózis készítésekor nélkülözhetetlen a legpraktiku­sabb relaxálás, az autogén tré­ning. Aztán következhet az ima- gináció, a képzetek, képek idé­zése, a leuneri módszer, amely mentes mindenféle hókuszpó­kusztól, miszticizmustól, hiszen csak azokat a jelképes zsilipeket nyitja meg. Kikötünk a látóknál. Ez az adottság az előbbi eljáráshoz ha­sonló, mégis csorbább annál, hi­szen talán nem kamatoztatható annyira a gyógyítás javára. Ezen persze lehet meditálni. A meg­határozó az azonosság, az, hogy korántsem térképeztük még fel önmagunkat, őrizzük titkain­kat, pedig ezek megfejthetők, hi­szen minden rezgés, minden fizi­ka, s nincs olyan feladvány, amely megoldhatatlan lenne. 4. Visszacsatol az adventre, az ősi népszokásokra, azok bölcses­ségére, a dolgok sajátos össze­függésére, amelyről úgyszólván egészében megfeledkeztünk, pe­dig ezt a kincset eleink hagyták ránk, hogy megtanuljunk hoz­zánk méltóan munkálkodni, te­vékenykedni, önfeledten meg­váltani önmagunkat, felszaba­dultan portyázva a komolytól a pajzán szféráig, mert hát esendő- ek vagyunk, s nem tiltatott meg számunkra, hogy ha kívánjuk, gyermekké váljunk, s derűsen csodálkozzunk rá mindarra, ami körülvesz minket. 5. Nem térítő alkat, csupán kí­nálja a lehetőséget a fogékonyak­nak, hogy lássák meg azt az isteni szikrát, amely visszasóvárog oda, ahonnan kiszakadt. Hábor­gásával is egyetértek. Amiatt füstölög, hogy ifjúságunk számá­ra idegen az erények fogalma, holott ha ezek tudatukba ivód­nak, rögvest oda hajlanának, ahová az a belső hang sarkallja őket. Bekapcsolja a rádiót. Épp egy református pap prédikál. Oko­san, hozzáértően, mégis egyre jobban berzenkedem, morgoló­dom. Ostorozza az asztrológiát, a szerencsepatkóban bizakodó­kat, s egy szentírási példa kap­csán valamiféle tiltást sürget. Úgy reagál, mint én, s hozzá­fűzi, hogy a türelem, a másság tisztelete olyan alapelv, amit mindenkinek be kell tartania. Az univerzum formálója nem a ha- ragvó, a büntető, a konok regulá­kat szabó Úr, hanem a szétáram- ló szeretet, az ősi és örök mozga­tóerő forrása. Sokfelól megkö­zelíthető, s a szabad akarat jogán bárki maga választhatja a hozzá vezető lajtorját. Ez az az igen, ami békét zsong belénk... Pécsi István XXX E riport alanyával találkoz­hatnak az érdeklődők — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szerve­zésében —január 12-én, szerdán délután fél négykor az Egri Do­hánygyár kultúrtermében. A vendéggel az előbbi írás szerzője készít nyilvános interjút. Ennek során szó lesz a hipnózisról, a tu­datalatti szerepköréről, a radi- esztézidról, s a psziché nemessé edzésének tudnivalóiról. Az üze­mi dolgozók és az egyesületi ta­gok ingyenes belépőiket a prog­ram kezdetéig — szombat és va­sárnap kivételével — naponta reggel 6-tól este 6 óráig vehetik át a dr. Nagy János utca felőli portán. Pionír: négy magyar tiszt a Novarán Fa Nándor műit századi elődei A földet megkerülő magyar hajók: a több mint tízezer tonnás Radnóti és az egyszemélyes Szent Jupát A hajózás magyar historikusai számon tartják az elődöket, azo­kat a nagy utazásokat, amelyek­nek hazánkfiai részesei voltak. A szálak a múlt század közepére, pontosabban 1857-hez vezet­nek. Ebben az évben szedte fel a trieszti kikötőben horgonyát a monarchia haditengerészetének fregattja, a Novara. (Tévedés ne essék: csak névrokona annak a hadihajónak, amelyen a sorhajó­kapitány bizonyos Horthy Mik­lós, a későbbi kormányzó volt.) Az „elsőszülött” Novara 1850-ben Velencében épült, s akkortájt a múlt és a jövő sajátos ötvözetének számított Vitorlás­ként bocsátották vízre. Utóbb át­lagsebességre képes kazán-haj­tóművel szerelték fel. Triesztből kifutva Gibraltár — Rio de Jane­iro — Jóreménység foka — Mad­ras — Dél-Kína — Salamon-szi- getek — Sydney — Tahiti — Hom-fork — Azori-szigetek érintésével tette meg a föld körü­li utat. Fedélzetén mintegy félez­ren teljesítettek szolgálatot, köz­tük — a fennmaradt személyzeti lista szerint — 4 magyar tiszt: Gyulai Gadl Béla, Kalmár Sán­dor, Marialli Mihály és Semsey Gusztáv, ók négyen voltak tehát Fa Nándor előfutárai, a föld kö­rüli hajózás magyar pionírjai. Utánuk hosszú évtizedekig egyetlen honfitársunknak sem adatott meg a tengerész-álom beteljesülése, míg 1978-79 telén a Mahart tengerjárója, a Radnóti meglehetősen prózai rakomány­nyal, műtrágyával és vaslemezzel járta végig a föld körüli utat Sü­veges László kapitány parancs- noklásával. Az elődök vízi világ­járása valójában persze alig-alig vethető össze a székesfehérvári fiatalember teljesítményével. Már csak azért sem, mert Fa Nándor társak nélkül, egy szál magában küzdött az elemekkel, rótta vitorlás lélekvesztőjén ir­datlan hullámhegyeken át a ten­geri mérföldeket. (FEB) Nyugdíjban a sarki kutyák Ritkábban hallani ezentúl az Antarktiszon a sarki kutyák vo- nyítását: december utolsó heté­ben ugyanis nyugdíjba vonult a sarkkutatók hűséges segítőtársa­inak egy része. Az antarktiszi Mawson-tele- pen szolgált, immár agg kutyák utolsó, ötfős csoportja - Bonza, Ursa, Morrie, Welf és Elwood — már meg is érkezett az Aurora Australis nevű jégtörő fedélze­tén Tasmania fővárosába, Ho- bartba. Az emberek hű barátai már rég túl voltak a rendkívül hideg körülmények között élő kutyák nyugdíjkorhatárán, a nyolc éven. Többségük már elmúlt 9-10 éves. A négylábúak új otthonra találnak majd Dél-Ausztráliá- ban, ott kutyabarátok fogadják be őket. Az Ausztrália által fenntartott Mawson-telep 27 sarki kutyájá­nak azért kellett elhagynia az örök hóval borított jégmezőket, mert az 1991 októberében aláírt madridi protokoll értelmében természetvédelmi területté nyil­vánították a hatodik kontinenst. Az AP. jelentése szerint Ar­gentína is visszaszállította már sarki kutyáit. A kontinensen már csak a brit Rothera-bázis 14 fős kutyafalkája maradt; ők márci­us-áprilisban hagyják el az An­tarktiszt. (FEB) Bo Derek ismét i\ a film­vásznon Hosszú hallgatás után újra forgat a világszép Bo Derek. Bár az évek nem múltak el nyomtala­nul, Bo most is nagyon szép. A film története konvencionális, de a színészi játék kiemeli az átlag­ból. A „Shattered image” egyva­lamikori manökenről szól, aki­nek szerelmi viszonya van félje­nek bátyjával. Elhatározzák, hogy elraboltatják a féijet, ók pedig megszöknek a félj vagyo­nával. (FEB-fotó) ízlés-nosztalgiahullám? Újra Karády — a divatban is Karády Katalin — sokan talán nem tudják — a hazai divattörté­netbe is beírta a nevét; elsősor­ban az úgynevezett „Karády- gallérrar. A'40-es években diáklányoktól és gépírónőktől „nagyúri dámákig” tízezrek utá­nozták a búgó hangú sztár ked­venc viseletét. Nem csoda, a mó­di világában a kirobbanó siker­nek két titka van — az újszerűség és a nem túl magas ár. A Karády- gallér mind a két követelmény­nek megfelelt. Most, a hajdani filmek, a régi slágerek visszatértével megjelen­tek újra a kiterülő, nagy gallérok is. Karády-gallérok ezek, még akkor is, ha nem teljesen pontos másai a fél évszázaddal ezelőtti­nek. Összhatásuk idézi a név­adót: a vakítóan fehér gallér — kivált sima vonalú, sötét ruhához — roppant dekoratív és elegáns. Nemcsak nosztalgiából érdemes tehát vékony batisztból vagy ma­deirából megvarrni és fodorral szegélyezni... Elkészítése: Nagyítsuk fel a kis szabásmintát (1. ábra) 10x10 cm-es négyzethálóra. Ha szimp­lán szabjuk, akkor anyagszük­séglete 50x40 cm; a húzott fo­dorhoz — ha 3 cm széles — 70x10 cm. Organzából is nagyon szép, de mivel az átlátszó, duplán kell szabni. A mintán „E. K.”-val jelölt részt (az eleje közepét) ösz- szehajtoti szélből szabjuk. „H. K.”-val jelölt rész a gallér háta, amely nyitott, egy gombbal csu­kódik. Gépeljük össze a vállvarrást, és rolnipánttal dolgozzuk el a nyakkört. Körben díszíthetjük húzott vagy rakott fodorral (2. ábra), az előbbihez a hossz más­félszerese, az utóbbihoz három­szorosa szükséges. Mivel télre kis fekete ruhához, tavaszra sötét­kékhez viseljük, célszerű úgy ké­szíteni, hogy levehető le­gyen. (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom