Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. január 24., hétfő Új könyv a médiapedagógiáról Nagy Andor: Médiapedagógia — Televízió a családban és az iskolában ______________. eycf j Ma már közhelynek számít az a megállapítás, hogy a televíziónak óriási szerepe van mindennapi életünkben. Különösen vonatkozik ez társadalmunk alapsejtjére, a családra, s jövő generációt felnevelő különféle iskola- tipusokrra. Nem véletlen tehát, hogy Nagy Andor, a hazai iskolatelevíziózás egyik úttörője ezt a témát dolgozta fel saját kutatási eredményeire és az eddigi irodalomra alapozva a közelmúltban megjelent „Médiapedagógia — Televízió a családban és az iskolában” című könyvében. A szerző mielőtt a témával kapcsolatos mondanivalóját kifejtené, szubjektív hangvételű bevezetőt írt arról, hogy miként lett pedagógus és hogyan került kapcsolatba a médiával. Ezt követően rrövid történeti áttekintést adott a XX. század nagy találmányáról, a televízióról, érintve annak nemzetközi és hazai vonatkozásait. Rámutatott arra, hogy a televízió minden őt megelőző médiánál — könyv, újság, folyóirat, film — gyorsabban terjedt el, melynek alapvető oka sokoldalú felhasználhatósága. A televízióval lehet kommunikálni, ismeretet adni, az érdeklődést felkelteni, tájékoztatni, szórakoztatni. Ennek következtében minden média arra törekszik, hogy valami újszerűt, sajátosat adjon. A televízió megszületése és gyors elterj edése egy csapásra módosította a médiapedagógiát is. Megjelent a médiatan, mint új tudomány, amely beépül a neveléstudomány rendszerébe, az óvodától a felsőoktatásig. A szerző a téma elméleti alapvetését követően a televízió családi nevelésben betöltött szerepét boncolgatta. Hazai felmérések is igazolják ama megállapítását, hogy a televízió a mai automatizált világunkban a családoHymnus a Magyar Gregorianumból Nem rejtvényt adunk fel az olvasónak, amikor ezt az első hallásra idegen címet adjuk a zenei beszámolónak: az egri Dobó István Gimnázium leánykara hangversenyt adott az egnbazili- kában, karácsonyi hangulatot, a szeretetet ébresztgető alkotásokat szólaltattak meg Bachtól Kodályig, a zenélő óra bevezetőjeként hangzott fel a Magyar Gregorianumból az a bizonyos Hymnus. Mondhatnánk, írhatnánk így is: himnusz, de akkor nem idéztük meg a középkori századokat, ahol és amikor ugyan nagyrészt elhallgattak az igricek, a sámánok, de a templomokban, a monostorokban az Isten dicsőségére és a szeretetben élni vágyók boldogságára felcsendültek a méltóságosan gördülő gregorián-énekek. Mert Gergely, a pápa megreformálta az egyházi zenét és pontos méreteket szabott arra, hogyan kell igazán és bensőségesen szólni az Egek Urához. Ugyanebből a Magyar Gregorianumból származik az a Te Deum is, amely a koncert végét jelezte. Ez a bencés hagyaték némileg más, köny- nyedebb lejtéssel szól, mint a nyugati gregorián dallam általában, talán vidámabb, vagy csak a magyar vérmérséklet szabta sie- tősebbre ezeket a ritmusokat. Mert a latin szöveg mindig is kordában tartotta az érzelmek és a hangok vonulatát ezen az öreg földrészen. És mert Mikulák Julianna, a Dobós-énekkar jelenlegi vezetője ezt a vidámabb hangütést szerette akkor is, amikor Benjamin Britten D-dur Missa brevisét állította a produkció tengelyébe: itt lehetetlen nem emlékezni arra az Ocskay György doktorra, aki nemcsak a forgalomban lévő és már agyonértelmezett motettákat, kórusműveket vette elő diákjaival, de búvárkodott is, hogy valami szokatlannal, ismeretlennel kedveskedjék énekkarának és a közönségének is. Jó ez az énekkar! Kodály Tan- tűm ergoja is hozsannásan zengett így, ebben a környezetben. Vagy csak mi, a hallgatóság éreztük azt, Hasslerés de Victoria alkotásai mellett! Az Egri Szimfonikusok nőtagjaiból álló kamarazenekar programja — Corelli és Bach művei — vagy a Bíró Imre orgonaművész által játszott Franck-Pastorale, Bach e-mol preludium és fugája fellazításának kellett megtöltenie a teret, hogy a szeretetről és az isteni hatalomról, az ünnepeket megidéző és váró jókedvű órából szép emlékünk legyen? így volt kerek egész! Ahogy a lányok a Te Deum-ot énekelve végigvonultak a bazilika főhajóján és felsorakoztak az oltár előtt, az égő gyertyaszálakkal, hangjukban az egek dicséretével, mi, az idősebbek meghatóban bizakodni mertünk magunkban: bárcsak úgy értenék ezek a mai gyerekek a nekik is írt dallamokat, kottafejeket, főleg a kottafejek mögött megbúvó szöveget és lelkületet, mint ahogyan a középkori himnuszok legtöbbször névtelen írói, vagy a Biblia zsoltárosai ránk hagyták lelkűk legjavát. (farkas) l£ c Á. n : ÚJ ÉV - RÉGI ÁR- / A az ALIZ BT-nélü! hazai és import padlószőnyegek, A JL bútorszövetek, la I közép- és futószönyegek széles kínálata. I iCi Üzleteink: 4Éüe Miskolc, Kisfaludy u. 31. Miskolc, Kisfaludy u. 38. B Ózd, Munkás u. 9. Eger, Klapka György u. 1. B T. Nyitva tartás: T. hétfőtől — péntekig 9-17 óráig szombaton 9-13 óráig A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKBÓL, A LEGOLCSÓBB ÁRON, NÁLUNK VÁSÁROLHAT!!! szönyegvAsár kát összetartó tényezővé vált. A családon belül a televízió leghá- lásabb közönsége a gyermekek közül kerül ki. Ez a tény rendkívül fontos a különböző életkorú gyermekek nevelésében. A televízió nagyon sokat tesz és tehet a gyermekek, a fiatalok egészségi, értelmi, erkölcsi és esztétikai nevelésének érdekében. Nagy Andor könyvének mintegy kétharmadában az iskolatelevízióval foglalkozik. Ez nem véletlen, hisz ő az 1960-as évek elején ott bábáskodott a hazai iskolatévézés bölcsőjénél. E témakör nemzetközi rangú szakértője, az egri nemzetközi iskolatelevíziós konferenciák egyik kezdeményezője. Miután a Magyar Iskolatelevízió történeti útját áttekintette, annak funkcióit elemezte, szólt az iskolatelevízió közoktatáspolitikai nivelláló szerepéről, didaktikai, szemléltető, motiváló és aktiváló, értelmi képességeket fejlesztő és nevelő funkciójárról. Ezt követően az iskolatelevíziót elhelyezte a multimédia rendszerben, kiemelve azt, hogy a rendszer többi tagjával funkcionálva jelentősége tovább növekedett. A szerző nagy figyelmet szentelt a televízióval kombinált tanítási óra sajátosságainak, az ilyen típusú órára való felkészülés követelményeire, a pedagógus és a tanulók részéről. Munkája utolsó oldalain a film és a televízió viszonyát elemezte, amelynek során meggyőzően bizonyította, hogy a televízió emberközpontú, mivel „fő tárgya és alanya: maga az ember”. Az ismertetett munkát kézikönyv jellege miatt ajánljuk beszerzésre minden iskolatípusban, sőt a családokban is. (Seneca Kiadó, Pécs, 1993.) Szecskó Károly Egy utas naplójából Avagy: a vonatot is meglopják ugye? Aki Magyarországon vonatra száll, lelki és fizikai értelemben is sokat készül még egy 150 km-es út megtételére is. Többen Isten segítségét kérik ilyen „kiruccanások” alkalmával. Hát, van miért imádkoznunk és van min elmélkednünk, ha huzatos, nem minden esetben sterilizált szerelvényekre gondolunk. — Mi történik a vasúttal, mi ez a napról napra erősödő pusztulás? — kérdeztem a minap egy kál-kápolnai kalauztól azon a szerelvényen, ahol a fülkék ajtajának alsó része és a szemétgyűjtő dobozok is hiányoztak. — Uram, elviszik a tolvajok — válaszolt frappánsan a fiatalember, majd így folytatta. — A rongálás soha nem tapasztalható méreteket öltött. A szemetes ládákat leszerelik, táskába rakják és eladják a MÉH-ben. Márpedig az alumíniumért jó pénzt kínálnak. Az akció kezdetén kötött a MÁV valami egyezményt a felvásárlókkal, hogy cégjelzéssel ellátott hulladékgyűjtőt ne vegyenek át. A „kiskereskedők” észbe kaptak, beolvasztják az alumíniumot és azóta így végzik rabló tevékenységüket. Ezekből a fülkeajtókból pedig azért ki- ányzik a betét, mert többen felismerték, hogy számos célra felhasználhatják odahaza. Például nagyon jól szolgál asztaltetőnek. A fülkékben található kis polcokat nem tudom, miért szerelik le, tény, hogy azok is nagyon kelendő áruk. De a pusztításnak más formájával is találkozunk. Az egyszerű hasogatástól a fülkék teljes szétveréséig. Különösen katonai leszerelések és Fradi-meccsek alkalmával erősödik fel ez utóbbi tevékenység. Rendőrségi erősítést pedig hiába kérünk ezekre a napokra, csak egyszer-egyszer jönnek, aztán hosszú csend. Egyáltalán nem érezzük magunkat biztonságban. Jó néhány esetet tudnék mondani, hogy csak a véletlen mentett meg bennünket egy-egy erőszakos utassal szemben. Pedig ez még nem is igazán kemény vonal... Nehéz lenne ösz- szehasonh'tani a szolnoki szakasz- szal, ahol éppen az elmúlt napokban késelte meg az egyik utas az intézkedő rendőrt. Munkánk ilyen helyzetben inkább személyes biztonságunk megóvására korlátozódik, és nettó 14 ezer forintért csak a legbátrabbak próbálkoznak meg azzal, hogy az utasokat rendre intsék. Sziki Károly Dave M ár általános iskolában is azt tanultuk, hogy az őskorban egyen- lőek voltak az emberek egy osztály nélküli társadalomban, ám a rabszolgatartás megjelenése óta ez a hőn áhított — vagy épp folyamatosan elutasított — állapot napjainkig várat magára. Ember az emberrel nem egyenlő, és különösen így van ez, ha a társadalmi pozíciók alapján állítunk fel rangsort. Hiába egyezik meg ráncról ráncra, hajlatról hajlatra egy arc, egy test, ha az egyik „formát” egy elnök, míg a másikat egy munkaügyi szakember viseli. Történik mindez az Amerikai Egyesült Államokban, ahol — jól tudjuk — az elnöki nimbusz egyedülálló a világon. Az elnök az isten, a követendő példa, a hibátlan, tökéletes. Persze, dehogy van ez így. Az elnök ebben a filmben (és miért higgyük el, hogy a valóságnak semmi köze egy művészeti alkotáshoz?) éppenhogy egy pemahajder, kívül mézes, belül férges, nőzik, és okos feleségét hat éve meg se nézte rendesen. Mit tehet a bürokrácia, a hivatal egy ilyen férfivel, megkeresi a hasonmását, aki protokolláris eseményeken helyettesítheti a valódi elnököt, amíg az épp kedvese ágyában hetyeg. Meg is találják az ideális dublőrt, Dave-et, aki az elnöknek épp az ellenkezője, melegszívű, igazságos, és hűség terén is megbízható. A jelenség — mármint hogy a nagy embereknek „dublőrjük” van — nem ismeretlen a világ felénk eső részén, Európában sem. Van vagy nincs: láthattuk a Titánia, titánia című filmben, hogy olykor több is van, és tudta-e mindenki telj es bizonysággal az első napokban, hogy a romániai forradalom idején tényleg Ceaucescut lőtték-e le ítészei parancsára? (Vagy lehet-e ma, most százhúsz százalékra elhinni?). Tehát addig, amíg pusztán a jelenségről van szó, elnökségről meg dublőrségről, az ember hajlamos elhinni a dolgokat. Azután meg inkább csak élvezi mindazt, amit elé tálalnak: hogy a dublőr-elnökről kiderül, jobb, mint az eredeti. Helyettesítése alatt mosoly fakad a hivatalnokok arcán, az emberek megtanulnak újból hinni a demokrácia szentségében, a First Lady is kivirul, mert Dave igen sűrűn bámulja az ő combjait, hát ilyen ez, ha a nép fia jogarhoz jut... Maga a film egyébként rendkívül szórakoztató, ebben a ködös téli időben nem is lehetne jobb elfoglaltságot találni, mint hogy megnézzük, nevetünk, és örülünk, hogy a végén minden jóra fordul... Doros Judit 7 ?n sors vár a megyére? A kontaktus hiánya Hatvannal Kérdések a megyei közgyűlés elnökének Lapunk január 8—9. számában „Milyen sors vár a megyére?” címmel interjú jelent meg dr. Jakab Istvánnal, a megyei közgyűlés elnökével. Ebben az elemző írásban egy olyan mondat szerepel — jelezte szerkesztőségünknek út levelében Szinyei András, Hatvan város polgármestere —, amely további magyarázatra szorul. Idézzük: „Talán csak Hatvannal nem találtuk meg a kontaktust, ahogy szerettük volna” — nyilatkozta dr. Jakab István. Hatvan lakossága, önkormányzata nevében kérdezte tehát tőle levelében a város polgármestere, hogy mi az, amit szeretett volna elérni, s az miért nem sikerült? Ezúttal közöljük a kérdésekre adott megyei közgyűlési elnöki választ. „Tisztelt Szinyei András polgármester Úr! Örülök annak, hogy konkrét kérdésfeltevés kapcsán válaszolhatok polgármester úrnak és Hatvan város lakosságának a kérdésben felvetett nyilatkozatomról. Ehhez előbb néhány, a közeli hónapok polgármesteri nyilatkozataiból idéznék: 1993. június 19-20: A megyével a kezdetektől fogva vannak konfliktusaink. Külön kiemelem a kórházat, képtelenségnek tartom, hogy egy ilyen nagy léptékű intézmény fejlesztését a város költségvetéséből kell finanszíroznunk. Ugyanakkor látjuk, hogy az egri kórház mennyi támogatást élvez a megyei önkormányzattól... 1993. november 11: Diszharmónia alakult ki a finanszírozási kérdésekben a megyei önkormányzattal... 1994. január 13: Jó, hogy mondja ezt az uszodát. (A tervezett egriről van szó) Gyanítom, hogy arra is jut majd megyei pénzbő..., a kultúrális fejkvótából nem kapunk semmit, pedig már az erkölcsi támogatásnak is örülnénk... Tisztelt Polgármester úr! Olvashatja, semmi mást nem tettem, minthogy idéztem, megerősítettem az ön álláspontját, mely nyilatkozatokra nem kívántam reagálni. Mi akkor: szerettük volna, ha találkozhatunk és munkatársaival együtt tisztázhattuk volna az esetleges félreértéseket. Szerettük volna kihangsúlyozni, hogy a városi kórház finanszírozása, sajnos kifejezetten városi feladat, nemcsak Hatvanban. El akartuk mondani, hogy megyei kórház van, nem egri, aminek feladatait a megyének kell felvállalnia. Hogy nem alakulhat ki diszharmónia köztünk finanszírozási kérdésekben, mert közös területeink nincsenek. Most leszögezzük, hogy nem támogattuk Eger megyei jogú várost, hogy az uszodaépóítés- hez a megye nem fog, nem tud támogatást adni. Nincs kultúrális fejkvóta, tehát ebből támogatást sem tudunk senkinek adni, s hogy a polgármesteri funkció sok esetben számos nehézséggel együttjár, és bizony önmagának kell megtalálnia a megoldást. Tisztáztuk volna, hogy egy-egy feladat nem oldódik meg, ha másokra mutogatunk. Azt is felvetjük, hogy a nyílt levél helyett szerencsésebbnek tűnne a személyes beszélgetés gyakorlata. Nem tudtunk eljutni a megoldásig, mert a találkozásra irányuló törekvésünk egyszer a polgármester úr szabadsága, másodszor külföldi útja miatt meghiúsult (Igaz, ezután ezt mi sem erőltettük). S a polgármester úr az eltelt három és fél év alatt egyszer jelent meg az elnöki irodában, akkor is több polgármesterrel együtt egy konkrét témában. Meggyőződésünk, hogy hasonló problémákat csak személyes tárgyalásokkal lehet megoldani, aminél a kedvező lépések mellett a fogadókészség is meghatározó. Mindezek ellenére: most is megerősítjük, hogy próbálkozásainkat folytatva, ezzel a céllal is tartjuk közgyűlésünket Hatvanban, ezúton is megköszönve, hogy erre lehetőséget kaptunk. Továbbra is partnerek vagyunk a feltétel nélküli, őszinte együttműködésben igencsak korlátozott lehetőségeink alapján. Tisztelt polgármester úr! Úgy gondolom, hogy semmi olyan nem történt, ami nem oldható meg az ezt követő időszakban, és talán az ön által kezdeményezett nyílt levél is hozzájárulhat ehhez. Meggyőződésem az is, hogy azok a hatvani lakosok, akik ismerik a mai, hatásköreitől szinte megfosztott megyét, megértéssel fogadják válaszomat és továbbra is segítik együttműködésünk tartalmasabbá tételét. További munkájához és képviselő-jelöltségéhez is sok sikert kívánva, üdvözli:” Dr. Jakab István
