Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-09 / 287. szám
HÍRLAP, 1993. december 9., csütörtök J%. J-íirC portája Üzen a szerkesztő Gondolatébresztőnek és nem elfelejtendőnek tartjuk azt a megjegyzést, amelyet a lapunk október 21—i számában megjelent, „Módosul a nyugdíjemelés rendszere?” című cikünkkel kapcsolatban papírra vetett: „Ismét megjelent a „plafon” szócska, amivel sehogyan sem tudok egyetérteni; ami a járandóságok keretek közé szorítását eredményezheti. Ma a nyugdíj megállapítása több tényezőre épül: 1. szolgálati időre (benne az esetleges korkedvezménynyel), 2. munkáltató által fizetett TB-járulókra, 3. a munka- vállaló által fizetett nyugdíjjárulékra, 4. a nyugdíjazást megelőző öt évben elért átlagkeresetre. A fentiek alapján megállapított nyugdíjak későbbi rendezésénél bizonyos okokra való hivatkozással korlátozó kereteket felállítani - több mint méltánytalanság... A nyugdíj egy becsülettel befejezett, nehéz munkásélet utáni járandóság, és nem segély, adomány, járadék, kegydíj, stb. Az utólagos, egyösszegű kiegészítések némi segítséget jelentenek az alsóbb régióban, de - az inflációs mértéket figyelembe véve - a novemberben- decemberben kapott kiegészítés már nem azonos értékű. Bizonyos térítési kötelezettségek sem halaszthatók az év végére.” A T. Olvasó felsorol néhány foglalkozási ágat, ahol az utólagos rendezések még érzékenyebben érintik az érdekelteket, mint más ágazatokat. Mi azonban a panasznak azt a mondatát tartjuk hangsúlyosnak, amikor azt állítja, hogy a nyugdíj nem segély, nem adomány, stb. Bizony, nem az! És ezt azért kell alkalmasint felemlegetni, mert a t. Házban, a honatyák mintha nem kellő nyomatékkai vennék vizsgálat alá a nyugdíjrendezés ügyét. Amikor az infláció és sok egyéb elviszi a régen megtermelt forintok vásárlóértékét, amely forintokat az állampolgár járulékként még az árrobbanások előtt teljes jóhiszeműséggel és az értékállóságban bízva leszurkolta, azt hitte, hogy fizetési kötelességének teljesítésével biztosította nyugodt öregségét, nos, mára igencsak aggodalmak között, legtöbbször némán hallgatja a rádió- és a tévéadásokat, hogyan méricskélnek a honatyák afelől, ami a nyugdíjasoknak pontosan kiszámíthatóan jár. Azaz járna, ha a soksok „ha” ott nem lenne. Olvasónk szándékosan nem megy a probléma mélyére, mert jól tudja, hogy itt ezer és egy megfontolás létezik, az érdekek rendszerében valami nem jól működik, apróbb-nagyobb kavicsok kerültek a nagy gépezetbe, miközben sikkasztanak, minden utcasarkon igyekszenek betömi, de a legelképesztőbb „folyamatok” zajlanak az országban: bankok ürülnek ki, valakik, valami miatt, itt—ott, amott nem tudják utolérni az adótolvajokat, akik százmilliár- don felül csapolják az államot. Miközben az állampolgár csak kapkodja a fejét, hogyan, hol és mikor kell a fogához vernie a garast. Miközben a társadalomban fontos helyet betöltő személy le meri írni a szöveget, amely szerint a közalkalmazottak között igenis akadnak „nyakkendős patkányok”, akiket meg lehet fizetni, magyarul, akik hagyják, hogy megkenjék őket. Sovány vigasz, hogy az egész olasz társadalom hasonló tünetektől kiütéses. Ilyenkor szokták bevetni a puhább lelkű újságírók és honatyák: mi még ne szóljunk semmit, de mi van itt, meg amott? Szigorúan kellene végiggondolni a nyugdíjasok állapotát, amikor a társadalmi türelemjáték szabályait megírják. Füzesabonyi „csendélet” Aznap délután is a megszokott utamat jártam. Postára mentem. Ahogy fordultam az épület elé, szokatlan látvány ötlött a szemembe... Képek, festmények sorakoztak a takarék- pénztár előtt, a járda melletti virágtartóknak támasztották ezeket. Nincs nagy forgalom egy vidéki kisvárosban, de délután két-három óra a legrosszabb idő bármilyen figyelemfelkeltő programra, arról nem is beszélve, ha ez a kínálat kulturális - netán művészeti - jellegű. Az említett időben a Solaris képcsarnok zsűrizett képeit kínálták eladásra. Lassan elsétáltam a festmények előtt. Tíz percet szántam egy képre. Van vagy tíz - gondoltam -, másfél óránál többet nem időzhetek. A hatodik kép aztán „megfogott”... Néztem, néztem. A képkereskedő erre odalépett.- Ez gyönyörű - mondtam.- Szabó László - felelte -, részletre is megvásárolható.- Nincs nálam pénz, s ne is haragudjon, de nemigen számít arra az ember, hogy itt, Füzesabonyban ilyen képekkel találkozhat. Nem jött válasz, a kereskedő csak állt, figyelt. Nem tudhatta, vevő leszek-e, vagy csak így ütöm agyon az időmet. S én tovább nézelődtem.- Meg az utolsó előtti... Az is tetszik - szólok oda neki. Megvillan a szeme.’- Az is Szabó László. Úgy látszik, felismerte a stílusát. Ezután Makrát ajánlotta, minthogy ismertebb festő. De nem tetszettek Makra „tengerképei”. Én láttam a tengert két éve Olaszországban. Az nem ilyen volt. De amikor Szabó László festményeit megláttam, még az ácsmesterek fütyülését is hallani véltem, pedig csak egy kapubejáratot ábrázolt a festmény, s a kapu tövénél soha nem látott virágokat. De rám ezek úgy hatottak, mintha a mester a festészet minden szépségét bemutatta volna. Nagyon belemerülhettem a képbe, mert először nem is értettem, mit kérdezett a kereskedő.- Mi a foglalkozása? - hallottam újra.- Takarító. Ha meglepődött is, nem mutatta.- Nincs nagy forgalom, igaz? - próbáltam beszélgetni, mert valahogyan sajnáltam ezt az embert. Sajnáltam, hogy amíg ott nézelődtem, a kutya sem állt meg, s szinte biztos voltam abban, hogy mostanában nemigen adott el képeket. Mintha olvasott volna a gondolataimban.- Két hónapja vásároltak utoljára nálam. Az illető segédmunkás volt. Igaz, azelőtt egyetemen tanított. Vigasznak szánta? Ki tudja... Csúfomé Hegedűs Erika Testünk, lelkünk harmóniája A szabály, az szabály! Szomorú kirándulás É letünket, viselkedésünket, kapcsolatainkat meghatározott szabályok szerint alakítjuk. Miért vannak ezek a szabályok, mire jók egyáltalán? Feltehetőleg azért alakultak ki, mert valamilyen fontos emberi szükségletet elégítenek ki, valami praktikus van bennük. Pl.: ilyen alapvető igény, szükséglet - gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt - a biztonság megélése. A szabályok ismeretében tudjuk, hogy milyen helyzetben, szerepben mit kell tenni. A másik ember reakcióját is képesek vagyunk elővételezni ezek ismeretében. így ez az „előrelátás” hozzásegít megéléséhez. A szabályok „energiagazdaságos” cselekvést produkálnak. Többé-kevésbé megadják a forgatókönyvét egy-egy adott helyzetnek, szerepnek. Nem kell minden esetben újra és újra mérlegelni, dönteni (ami sok energiát vonna el). A szabályok által lepergetett cselekvés átsegíthet bennünket olyan helyzeteken, amikor nem is tudjuk igazán, mit kell tennünk. (Pl.: halálesetnél). Nem tudnánk együtt élni bizonyos szabályok nélkül, márpedig az ember társaslény, de pokollá tenné ezt a társas teret, ha nem tartaná be az együttéléshez alapvetően szükséges normákat. Nem születünk ezek tudásával. A megszülető gyermeket körülveszi egy társas tér, és az ott megtapasztalt, megkövetelt szabályokat megtanulja, magába építi. A gyermek és felnőtt közötti jó kapcsolat fokozza a beépülés sikerét. Többféle eszköz áll a felnőttek rendelkezésére a szabályok megtanításához. Pl.: minta nyújtása az utánzáshoz, jutalmazás, meggyőzés, büntetés. A cél az, hogy a külsőként felállított, látott szabályok beépüljenek, a felnövő személyiség részévé váljanak, aki majd ezen szabályok, értékek szerint cselekszik, él. Ehhez fontos a modell hitelessége! Hiába kívánja meg egy felnőtt adott szabály betartását, miközben ő azt folyton megszegi (nem lesz foganatja). Nem lehet mondani, hogy a szabályok mindig és mindenkinél ugyanazok és állandóak. Vannak stabil szabályok, pl. a tíz parancsolat egyike: „Ne ölj!” Sajnos, hogy ezt az alapvető szabályt is megsértik. (Pl.: háborúk során, stb.) A szabályok változékonyságát mutatja az is, hogy azok egy részét „kinövik” a gyerekek. Ami betartandó követelmény egy 2-3 éves gyereknek (pl. hogy nem nézheti az esti filmet a TV-ben), azt már nem kötelező betartani egy kamasznak, üj és új szabályok jelennek meg a gyermekek fejlődését követve (pl. meddig maradhat ki este). Éügg a szabály az érintettek személyiségétől, pl.: hasonló korú gyerekek közül az egyik gyerek már be tud tartani egy szabályt, de a másik még nem... Általában törekszünk arra, hogy a szabályokat következetesen betartassuk, ám ez függ a mi állapotunktól is. Ha például nagyon feszültek vagyunk, oda is szabályt állítunk, ahová máskor nem szoktunk. A fentiekből adódóan a szabályok megtanítása nem köny- nyű. Talán segítenek ebben az alábbi gondolatok. Ne feledkezzünk meg arról, hogy minden változik (változik, fejlődik a gyermek személyisége, mi magunk és a környezet is), ezt csak elég rugalmas szabályok képesek követni. Ezért - amikor a szabályokat fölállítjuk - vegyük figyelembe a gyermek személyiségét, korát, a helyzetet. Ne legyen a szabály se sok, se kevés! A nevelés egy lényeges pontja ennek az egyensúlynak a megtalálása. Olyan a szabály, mint egy nagy, ismeretlen erdőben a turistajelzés. Ha nincs elegendő, akkor félelem fogja el a gyermeket, nem ismeri ki magát, lehet, hogy „el is téved”. Ha sok van, akkor abba lehet belegabalyodni. A jól átgondolt, egyénhez és közösséghez igazított szabály véd, támaszt nyújt és biztonságot jelent. Bimbó Zoltánné Az apci iskola 35 gyerekkel és 8 kísérővel háromnapos Tátra-Krakkó kirándulásra indult autóbusszal. Ám a gondtalannak ígérkező kirándulás keserűséggel ért véget. Laczkó Roland levelében ezt írta: „Gurult az autóbusz velünk Somoskőújfalura, majd tovább Szlovákiába, a néhai magyar Rimaszombatba. A zökkenőmentes utazás után jött a gond. A busz elé egy kislány szaladt ki, s baleset történt! Szerencsére a kislánynak nem történt baja. Ezután a rendőrök és a helyszínelők elvitték buszunkat fékpróbára, a tanároktól elvették az útleveleket, a gyerekek meg azt hitték, hogy letartóztatták őket. A rendőrség másnapra tűzte ki a kihallgatást, amely - tolmács híján - órákig elhúzódott. A diákoknak csak annyi ennivalójuk volt, amit az útra vittek. A bizonytalanságot tetézte, hogy a sofőrt hazaküldték Magyarországra. A meghallgatás után az iskolások kaptak egy buszt, azzal mentek a „nagy kirándulásra.” Végül a buszt visszakapta az új sofőr, aki a másik helyett jött. Buszcsere - és vége a kirándulásnak. Ma sem értjük, miért kellett hazaküldeni a vezetőt, a tanároktól miért vették el az útlevelet, mire volt jó a kihallgatás, az egész hercehurca. Az pedig különösen szomorú, hogy egy volt magyar városban egy nap kellett ahhoz, hogy tolmácsot találjanak.” MEGAMORV - MEGAFA Olvasói vélemények a Morvai-féle üzem sorsáról Lapunkban többször is foglalkoztunk a nagyrédei Morvái Ferenc fafeldolgozó üzeme körüli herce-hurcával. E témával kapcsolatban többen is tollat ragadtak, s a hozzánk levélben eljuttatott véleményekből adunk most közre kettőt... „Piacgazdaságot akarunk” - hangoztatják. Nagyon valószínű, hogy a világ előtt ez áll egyedüli útként. Közgazdasági egyetemet nem végzettek is tudják: elsősorban nem „iskola”, hanem kereskedelmi érzék és pénz, pénz, pénz szükséges hozzá. A pénz: hatalom. Az tudja a környék legjobb földjeit megkaparintani, akinek volt módja sok vagyonjegyet összevásárolni. Az tud magának - de mindenkinek is - hasznos terveket megvalósítani, akinek pénze van. Az üzenheti meg a kevesebb tőkével rendelkezőnek, hogy ajánlatosabb lesz érdekeltségi területét elhagyni, akinek többje van. Vigyázzanak azok, akik pillanatnyilag a pénznélküli hatalommal rendelkeznek, mert nemsokára a pénzes jut hatalomra. Még akkor is, ha önfejű és öncélú tervei vannak. Megteheti! Az irigység és gyűlölködés helyett inkább azon kellene fáradozni, hogyan tehetnénk a pénzzel rendelkezők jóindulatát közhasznúvá. Morvái Ferenc bizonyára nemeseik a maga érdekére gondolt tervei végrehajtásakor, annak ellenére sem, hogy szibériai kutatásai kudarcot vallottak. Segíteni akarásról tanúskodó megnyilatkozásai munkahelyeket, olcsó bevásárlási lehetőségeket ígérnek a környék számára. Vigyázzunk! A pénz totális hatalomra kerülése felé tartunk! Ez csak akkor nem vezet világkatasztrófához, ha az történik, ami Zákeussal a Lukács Evangéliuma 19. fejezetében. Engedni kellene a jószándékú milliomosoknak, nem pedig bosszantani és akadályozni őket. B. L., Izsák (teljes név, cím) * * * Megrökönyödve olvashatta mindenki a november 10—i Heves Megyei Hírlapban, valamint a Népszabadságban a gyöngyösi városi önkormányzat határozatát, amellyel kapcsolatban a polgármesteri hivatal jegyzője úgy nyilatkozott, ha kell, karhatalmi segédlettel is lebontatja a MEGAMORV 600 milliós kereskedelmi centrumát. Sokan teszik fel a kérdést, hogy ha mindez így van, nem hatalmi téboly-e ez? Szemet gyönyörködtető ez a telep - bár sok ilyen épülne! Mindez Gyöngyös és környéke fejlődését segíti, ilyet lebontatni: agyrém. Ez nem gazdaságunk fejlődését, hanem lerombolását célozná, mint sok más dolog az országunkban. Talán lesz hatalom, amely lefogja majd ezen őrültség „kezét”. Egy komoly bírsággal is megoldható lenne a jogi helyzet. Miért kell ezért rombolni és a földdel egyenlővé tenni ezt az értéket? Erre adjon választ a jegyző és az önkormányzat. Dr. Géresi János, Eger ^AKCIÓI KARÁCSONYI VÁSÁR' i RELUXA és SZALAGFŰGGÜNY tételtől és színtől függően 5—30 % kedvezménnyel. Díjtalan szereléssel, több év garanciával csak Egerben, a Kertész u. 125-ben. Tel.: 317-315, 413-315. Jk iszonteladók, vásározóké MEGNYITOTTUK PAGODA kínai ruha nagykereskedésünket PARÁDFÜRDŐN a Pavilonsoron (nagy parkolóban) Olcsó árak. Várjuk az egyéni vásárlókat is. Ezüst- és arany- vasárnap is nyitva. ^ Fél évszázad megértésben és hűségben Együtt jóban, rosszban... Balaton községből származik Harangi Borbála és Kerek Gyula, akik 1941 májusában jegyezték el egymást. Ám a vőlegénynek be kellett vonulnia, s két év után kapott három nap szabadságot, hogy választottjával 1943. október 13-án örök hűséget esküdjenek egymásnak. Borbálának még öt évet kellett várnia arra, hogy boldog családban éljenek, hiszen férje 1948-ban jött haza a hadifogságból. Azóta megértésben, hűségben élnek együtt fél évszázada Egerben... u. 2. Ha üzletünkben TV-t, videót, music-centert, mikrósütót, hűtőszekrényt, vagy mosógépet vásárol Moulinex vosolót, kávéfőzőt, hajszárítót, NOKIA rádiósmagnót vagy 5 db SAMSUNG videokazettát ajándékoznak Önnek vagy e termékeknek megfelelő árengedményben részesül. Kárpótlási jegyét 70%-os áron beszámítjuk! PIussz ajándék: 50.000 Ft értékű autóvásárlási utalvány! Eger, Dobó tér 1. Telefon: (36) 316-35 Gyöngyös, Szent Bér lefon: (37) 312-08 ZANUSSI ITT NOKIA ... etJíol OJZ ÓMOÍt SttejOBŐzÁtUt iÁkl
