Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31-1994-01-02 / 305. szám

HÍRLAP, 1993. december 31—1994. január 2., péntek—vasárnap 7. Kevesebb angol szó az Újvilágban Az USA nem angol ajkú la­kosságának aránya az ország össznépességéhez viszonyítva az 1980 és 1990 közötti évti­zedben csaknem 27 százalékkal megugrott. Az otthonaikban az angoltól eltérő nyelvet beszélő amerikaiaknak több mint a felét a spanyol ajkúak teszik ki. Ez derül ki az amerikai népszámlá­lási hivatal jelentéséből. A hivatal felmérése szerint a legelterjedtebb második nyelv már hosszabb ideje a spanyol, a második helyen azonban a vizs­gált időszakban a németet fel­váltotta a francia. A népszámlálási hivatal az ötéves vagy annál idősebb korú lakosság körében végezte el a felmérést. A nyilvánosságra ho­zott adatok szerint az Újvilág­ban az 1990-es esztendőben 31,8 millió ember nem „good moming”-gal köszöntötte a reggelt. Ez a szám az egy évti­zeddel ezelőtti 23,1 millióhoz képest tekintélyes növekedést jelent. A nem angol ajkúaknak az USA összlakosságához vi­szonyított aránya is jelentősen megnőtt, hiszen míg 1980-ban „csak” 11 százalék volt, addig 1990-ben ugyanez az arány el­érte már a 14 százalékot. Az Egyesült Államok egész területén a leggyakrabban hasz­nált nem angol nyelv a spanyol. Az ezt követő legelterjedtebb második nyelv azonban körze­tenként változik. így például az ország északkeleti és közép­nyugati részén az olaszt és a németet, míg délen és nyugaton a franciát és a kínait beszélik a legtöbben az angol után. A nem angol nyelvet beszélő lakosság jelentős hányada há­rom államban koncentrálódik: Kaliforniában 8,6, Floridában 4, New York államban pedig 3,9 millió a számuk. A népszámlálási hivatal szakértője azzal magyarázza a népesség vizsgált részének gyors növekedését, hogy a leg utóbbi évtizedben jóval több bevándorló érkezett az „ígéret földjére”, mint annak előtte. A legnagyobb második nyel­vet, a spanyolt 17,4 millióan be­szélik az USA-ban, az azt kö­vető franciát csak tizedannyian, 1,7 millióan. Ezek után a nyel­vek után következik a német, az olasz és a kínai 1,5, 1,3, illetve 1,2 milliós lakosságszámmal. Érdekes adat, hogy 335 ezrei beszélnek valamilyen amerikai indián nyelvet. Létezik azonban az USA-ban 39 olyan elismert indián nyelv is, amelyet ma már nem használ senki sem. Az in­diánok száma majdnem eléri a 2 milliót, ám nagy részük mi csak angol nyelven érintkezik. A kelet-európai nyelvek kö­zül a lengyel a legelterjedtebb nem angol nyelv, a rangsorban a hetedik helyen áll. A magyar nyelv a 22. legel­terjedtebb második nyelv az USA-ban: 1990-ben 147.902-en beszélték, de ez majd 18 száza­lékkal kevesebb az egy évtized del azelőttihez képest. Sok-sok hölgy, drága bundákban Jakutszk városában nap- szemüveges, vastagon rúzsozott ajkú nők óvatosan tipegnek ma­gas sarkú cipőikben, nehogy besározzák harisnyájukat. S van valami, amiért a párizsi, a lon­doni vagy a New York-i nők megirigyelhetnék őket, minden nő drága bundát visel - nercet, kékrókát vagy fókát.- Ha ilyen bundát akartunk volna vásárolni a múltban, Moszkvába kellett volna men­nünk - mondta a Reuter tudósí­tójának Jevdokija Ivanova, a Sardaan gyár gazdasági veze­tője. - Az a tervünk, hogy ex­portáljunk bundákat és szőrme­sapkákat. Előbb azonban föl akarjuk öltöztetni a jakutiai la­kosságot. A bunda ugyanis a volt szovjet autonóm köztársa­ságban nem státusszimbólum, vagy divat. A túlélés eszköze a világ egyik leghidegebb táján. A szovjet rendszerben a szőrmekereskedelmet is köz­pontosították. Ez azt jelentette, hogy a bőröket nevetséges áron vették meg a vadászoktól és az állatokat nevelő farmerektől. A legdrágább és egyben a legme­legebb szőrméket exportálták. A Szovjetunió szétbomlása óta a volt Jakut Köztársaság, amely hatszor akkora, mint Franciaország, nagyobb auto­nómiát élvez. Ma már Sakhának nevezi magát, és önmaga gya­korol ellenőrzést természeti kincsei felett. A korábban Isten háta mögötti területnek tekintett ország gazdag gyémántban, aranyban, fában, olajban és földgázban, nem is beszélve az állati szőrméről.- A nem távoli jövőben min­den asszonyunknak lehetősége lesz drága szőrmebundát viselni és gyémánttal ékesítenie magát - jelentette ki Vitalij Artamo- nov, Jakutia külügyminisz­ter-helyettese. Az első gyé­mántfeldolgozó üzem a közel­jövőben nyílik meg, közös ja- kut-amerikai vállalatként. Ami a szőrmeüzletet illeti, a feldol­gozó üzemek a Jakutszktól 40 kilométerre fekvő Pokrovszkij farmtól vásárolják a bőröket.- Óriási a kereslet külföldről, de egyelőre nem gazdaságos az export, mert súlyos kiviteli vá­mot kell fizetnünk - hangoztatta Grincsuk, a farm igazgatója. Grincsuk gazdaságában négy­ezer rókát tartanak. Közülük háromezer nőstény, és évente mindegyik 4-5 kölyköt hoz a vi­lágra. Évente 11-12 ezer bőrt adnak el, darabját 60 dollárért. Jakutiában a legjobbak a szőrmék, mert a téli átlaghő­mérséklet alacsonyabb, mint bárhol másutt a világon. - Az állatokat - mondta Grincsuk - modem módszerrel öljük meg, miután vastag téli bundájuk ki­nőtt: fejükbe nagyfeszültségű elektromos áramot vezetünk. Égi titkok A rettegés éjszakája az USA-ban „Hölgyeim és uraim” - szólt ünnepélyes hangon a rádió be­mondója. „Fontos bejelentést kell tennem”. Akik több mint fél évszázaddal ezelőtt a felhí­vást követő mondatokat hallot­ták, életük végéig sem felejtet­ték el a hallottakat. Az 1938. október 30-án, vasárnap este nem sokkal nyolc óra után el­hangzó szavak minden idők legnagyobb pánikját robbantot­ták ki. Ezen az éjszakán Észak-Amerika lakosságának csaknem fele azt hitte, hogy rö­vid időn belül elpusztítja őket a rajtaütésszerűen Földünkre ér­kező marslakók hadserege. A marslakók földreszállása tulajdonképpen egy jól sikerült rádiós fogás volt a CBS rádióál­lomás hallgatóságának növelése érdekében. Értelmi szerzője a kiváló színész, rendező, produ­cer, az akkor 23 éves Orson Welles volt, akinek legnagyobb gondja az volt, hogy az embe­rek az ő műsora helyett inkább a Charlie McCarthy Show-t hall­gatták. Welles rájött, valami igen hatásosat kell kitalálnia. A jelzett estére meglehetősen jó programot választott: H. G. Wells: Világok harca című re­gényének dramatizált változatát tűzte műsorára. A század végén íródott regényben Wells mars­lakói szabályos hódítási szán­dékkal érkeztek hozzánk. Óriási hadigépeikkel, gyilkos sugár­fegyvereikkel embereket öltek meg, falvakat, városokat rom­boltak le. A haláltól rettegő em­berek százezrei menekültek fej­vesztve Londonból is, ahol a marslakók pusztítása után csak az üszkös, fekete porral borított utcák jelezték a vég napjait. Wellesnek volt érzéke hozzá, hogyan lehetne még hatáso­sabbá tenni ezt a rádiójátékot. A cselekmény helyszínét megvál­toztatta, és áthelyezte az USA-beli New Jersey államba. De a legbravúrosabb húzásnak az bizonyult, hogy az izgalmas hangjátékot rádióriportok for­májában dolgozta fel. A rádiójá­ték esti „sikerének” még egy igen szerencsés körülmény volt az oka. Aznap este Charlie McCarthynál egy ismeretlen énekkel lépett fel, így az unat­kozó hallgatók valami más mű­sort kezdtek el keresgélni. Ezért a megszokottnál többen kapcso­lódtak be a Welles által rende­zett rádiójáték hallgatásába. így már ők is fültanúi lehet­tek a rendkívüli bejelentésnek: „A New Jersey állambeli Gro­vers Mill közelében ma este le­hullott egy különös test, ami nem meteorit volt. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a furcsa, lövedék alakú tárgy belsejében különös lények utaztak, akik va­lószínűleg a Mars bolygó had­seregének előőrseit alkotják.” A közleményt lágy zene követte, amely csak fokozta a feszültsé­get. Ezután ismét a „bemondó” következett, aki egy helyszíni riportot konferált be. Hangjában egy árnyalatnyi pánikot lehetett felfedezni. A New Jersey-i H. G. Wells fiatalkori képe Részlet a műsorból helyszíni riport „egyenes adás­ban” arról számolt be, hogy a marslakók első egységei gyil­kos sugárfegyvereikkel több­száz embert szénné égettek a le­szállási hely közelében. Az élve maradtak arról számoltak be, hogy az óriási, kerek, undorító lények testét bőrszerű anyag bo­rítja. A legalább négy láb átmé­rőjű, gömbölyded testeken óri­ási szemek és húsos, csőszerű képződmények találhatók. A száj körül sok-sok ostorszerű, nyúlánk tapogatószerv látható. Mozgatószerveikkel a megnö­vekedett földi gravitációban meglehetősen nehezen tudnak mozogni, de óriási, 3 lábú, sok­emelet magasságú csatagépeik­kel gyorsan és könnyedén bár­hová eljuthatnak. Egy-egy rész­letes beszámoló után újabb ze­neszámok, majd újabb fontos bejelentések következtek. A friss híreket váró „bemondó” borzongató szüneteket tartott. Egy Washingtonból jelentkező hang elmondta, hogy a marsla­kók már az USA több pontján leszálltak, és szinte mindenütt elkezdték pusztító hadművele­teiket. A földönkívüliek máris emberek ezreit mészárolták le. S akik életben maradtak, azok­nak a véréből táplálkoznak az idegenek. Egy másik „riport” olyan szelencékről számolt be, amelyeket a marslakók dobáltak szerteszét. Ezek ugyan nem robbantak fel, de szakadatlan mennyiségben sűrű, fekete gázt okádtak, ami hatalmas felleget alkotott. E gáz belélegzése megölte azt is, aki csak éppen szippantott belőle. Végül a hallgatók a ’’bemondó” félelem­től eltorzult kiáltását hallották, miszerint a Marslakók elözön- lötték Manhattant, sőt, a rádió- állomást is. A rádiójáték velőt- rázó sikoltozással ért véget. Akik végighallgatták az egész műsort, megtudhatták, hogy a rádió egy kitalált tört netet közvetített. Sokezren, akik a műsor közben kapcsolódtak be az adásba, vak pánikhangu­latban kikapcsolták vevőkészü­lékeiket, még mielőtt a műsor véget ért volna. Egyesek a leg­szükségesebb holmijaikkal út­rakeltek a hegyek felé. Mások vizes törölközőket tekertek a fe­jük köré, hogy azzal fogják fel í mérgező gázokat. Az emberek az utcán imádkoztak, a bárok és az éttermek egycsapásra kiürül­tek, s néhányan már azt is állí­tották, hogy saját szemükkel i látták a marslakókat. Egy ke zépkorú férfi páni félelmében majdnem kiirtotta családját. A rádiójátékot követően néhány órában ugrásszerűen megnöve­kedett az autóbalesetek és az öngyilkosságok száma. Orsós Walles csak másnap reggel tudta meg, hogy milyei pánikot okozott. A rendkívül bravúrosan összeállított és elő­adott rádiójáték - sajnos - pont az ellenkező reakciókat váltotta ki a hallgatók egy részéből. A New York Times szerkesz­tőségi épületének fényújságján óriási betűk adták a világ tud­tára, hogy „Orson Welles páni kot keltett.” Az újságok első ol­dalán vastag betűs szalagcímek arról számoltak be, hogy: „Rá­dióhallgatók pánikban - sokan elmenekültek otthonról, hogy megússzák a marslakók táma­dását.” Amikor Amerika fel­borzolt idegei megnyugodtak, Welles kemény rendreutasítás kapott az újságoktól, amiért a rádiójátéka túlságosan való­sághű volt. Sokan kártérítésért akarták beperelni a CBS-t, de később mindannyian visszavon­ták követelésüket. A pálya­kezdő színész-rendező karrierje ettől kezdve biztosítva volt. V. Tana Judit Üsző orosz szemklinika Gibraltárnál A gibraltári sziklák árnyéká­ban horgonyzó orosz hajó ele­gáns éttermével, báljával, pazar előcsarnokával első látásra luxus- óceánjárónak tűnik. Ajándék­boltjában élénkszínű sálak és mosolygó orosz babák kapha­tók. E hajó azonban nem léha kéjutazásra visz: az úszó szem­klinika fedélzetén ragyogóan tisz­ta és a legmodernebb eszközök­kel felszerelt műtőben látáspa­naszoktól szenvedőket gyógyíta­nak. Az úszó klinikán a lézersebé­szetben jártas orosz szemorvo­sok a szürkehályogtól kezdve a zöldhályogig mindenféle szem- betegséggel megküzdenek. Szak­értelemmel forgatják a parányi gyémántszikét, amelyet az érzé­keny szaruhártya bemetszésére használnak a rövidlátás gyógyí­tásakor. Naponta mintegy 40 embert műtenek a világhírű moszkvai Szemsebészeti Kutatóintézet ál­tal kifejlesztett módszerek fel­használásával. A 160 fős sze­mélyzet ukrán, az orvoscsoport orosz. — Híre hallatán sokan azt gondolják, hogy ez egy csodaha­jó — mondja a Reuter tudósító­jának David Oliva, a klinika szó­vivője. Szerinte semmi furcsa vagy szokatlan nincs abban, ami a fedélzeten történik. Csak kor­szerű technológia, tapasztalat és sokéves befektetés kérdése az egész — teszi hozzá. — Ehhez nemcsak fejlett technológia, hanem humánus szemlélet is kell — hangoztatja véleményét Roman Llandres, aki többször megfordult már a klinikán. Gibraltár, az apró brit gyar­mat, groteszk keveréke Nagy- Britanniának, Spanyolország­nak és Afrikának. Ideális hely te­hát a kozmopolita szellemű kli­nikahajó számára. A hajó keskeny folyosói egy­szerre visszhangzanak a lágy, déli spanyol, a brit angol és az itt eg­zotikus hangzású orosz nyelvek­től. A betegek a recepciónál kel­lemes fogadtatásban részesülve várják, hogy sorra kerüljenek. — Az embert nagy gonddal vizsgálják, és matematikai pon­tossággal gyógyítják — mondja Oliva, aki maga egy hónappal ezelőtt esett át egy műtéten. — A legfejlettebb német orvostechni­kai felszerelést alkalmazzák. A szovjetek minden pénzt a fegy­verkezési versenyre, az űrkuta­tásra, az orvostudományra és a sportra áldoztak. Nyilvánvalóan ezért ők a legjobbak e tudo­mányban — tette hozzá Oliva. Az úszó klinika ötlete Szvjato- szlav Fjodorov, a moszkvai inté­zet orvosprofesszorának fejében született meg, aki a világ egyik vezető szemorvosa. Fjodorov a betegek kezelésének gyors, gaz­daságos módját fejlesztette ki. A klinika működésével keményva­lutához jut a moszkvai intézet, amely kutatásaik fenntartásához szükséges. Emellett kiváló szak­értelemmel áll a betegek ren­delkezésére. A klinikán olcsóbb a kezelés, mint a nyugat-európai intézetek­ben általában. A első vizsgálat ára 60 dollár, a továbbiak 460 dollár körül mozognak. Egy egy­szerű műtét — például rövidlátás esetén — 2300 dollárba is kerül­het, de más panaszok orvoslásá­val együtt 3460 dollárra is emel­kedhet a költség. — A klinika azért olyan olcsó, mert az orosz orvosok a hazájuk­ban szokásos fizetésért dolgoz­nak — magyarázza Oliva. A hajó 1989-ben indult el Oroszországból. Járt már Dubai kikötőjében és Ciprus partjainál. Az orvoscsoport összesen mint­egy 16 ezer beteget vizsgált már meg, és 8 ezren végzett műtétet. Mikor 1991-ben felbomlott a Szovjetunió, a csoport ideiglene­sen hazatért, majd tavaly újra út­ra kelt. A hajó következő állo­mása Mexikó lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom