Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-25 / 275. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. november 25., csütörtök Megyei kollégiumi értekezlet A Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség országos választmányi gyűlésére készülve az érintettek Gyöngyösön, a József Attila Kollégiumban megfbi küldöttértekezletet tartottak. Dr. Csépe György országos ügyvivő számolt be a szövetség megelőző választmányi ülése óta tör-' tént munkáról: az oktatási törvény előkészítéséről, az érdekegyeztető tárgyalásokról, a parlamenti oktatási bizottság ülésein a 800 módosító javaslat vitájában való részvételről, valamint az új oktatási törvényről — amelynek a kollégiumokról szóló fejezetei megfogalmazzák a bentlakásos _________________ i ntézmények jövőjét —, valamint a kapcsolódó közalkalmazotti és szakképzési törvényekről. A továbbiakban Daubner Béla, a gazdasági ellenőrző bizottság tagja a törvények jogi megfogalmazásairól, értelmezéséről, illetve a szövetség gazdasági helyzetéről beszélt. A szakma előrelépését jelzi a „Kollégium” című újság, továbbá a „Kollégiumpedagógia” első számának megjelenése. Az előteljesztése- ket vita követte, majd megválasztották Heves megye küldötteit: Szabó Istvánné igazgatót, Holló János nevelőtanárt és Kádár Ferenc kollégiumvezetőt. Schmitt Pal Nagypapa-szerepre is készül a nagykövet Immár több mint két hónapja Spanyolországban tartózkodik Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a NOB tagja. Akik figyelik az eseményeket, tudják, Madridban nem sportdiplomataként, hanem „igazi” diplomataként dolgozik: ő hazánk új nagykövete. — Nagykövet úr, eltelt több mint két hónap. Hogyan sikerült a beilleszkedés? — Valóban, még csak a beilleszkedésen vagyok túl, hiszen ez az időszak itt is a szabadságolásoké, így az új spanyol kormány tagjaihoz még nem volt szerencsém. Ám nem tétlenkedtem, legalább harminc nagykövettársammal találkoztam már, ám az érdemi munka csak most kezdődik. — Viszont találkozott János Károly királlyal, amikor átadta a megbízólevelét. Volt lehetőségük magánbeszélgetésre is? — Nem nagyon. Három mondatot beszéltünk, dicsérte a magyar sportot, de ez inkább csak amolyan udvariassági gesztus volt. Egyébként János Károllyal már találkoztam tavaly, az olimpia után, amikor kitüntetett. — Még egy kérdés a királlyal kapcsolatban: a magyar sajtóban megjelent egy fotó, amely egy vitorlásverseny utolsó mozzanatát örökítette meg. A győztes egység tagjai vízbe dobják kapitányukat, János Károlyt. Gondolom, odakint még nagyobb szenzációt jelentett ez a felvétel. — Tele voltak vele a lapok. Ez is jelzi, hogy a sportnak milyen fontos helye van az itteni társadalmi életben. — Engedje meg, hogy a magánéletéről is kérdezzem! Felesége hogyan érzi magát, mint nagykövemé asszony? — Gőzerővel tanul spanyolul, s eljár a nagykövetfeleségek társaságába. Persze, nem tudja meghazudtolni önmagát: tervezi, hogy a hölgykoszorút „megmozgatja”, esetleg valamilyen közös tornát szervez a társaságnak. — És a lanyok? Mi van a tévétornából ismert hármassal? — Az odahaza dolgozó Gré- ta, s a Los Angelesben tanuló Petra nemrég volt nálunk látogatóban. A legidősebb, Alexa pedig a közelmúltban ment férjhez egy amerikai tévéshez. Lehet, hogy jövőre már nemcsak nagykövet és MOB-elnök, de nagypapa is leszek... Szekeres Tamás Ferenczy Europress Filmpremierek Célkeresztben Célkeresztben Frank Horr igán (Clint East- wood) ott volt Dallasban, amikor meggyilkolták Kennedy elnököt. A fiatal FBI-ügynök személyes kudarcként élte meg akkor a tragédiát, és nem vállalt több testőrmunkát. Harminc évvel később kénytelen visszakönyörögni magát eredeti hivatásába, de ezt nem önszántából teszi. A választási kampány kezdetén Horrigant felfedezte egy hajdani hivatásos bérgyilkos, aki azzal akarja megkoronázni pályafutását, hogy megöli az USA elnökét. A két elszánt ember küzdelméből csak egyikük kerülhet ki élve. A végső összecsapásra több ezer ember jelenlétében kerül sor... A rendkívül izgalmas bűnügyi történetet először a Dobós diáknapokon a Prizma mutatja be, péntektől pedig az egri Uránia nézői tekinthetik meg. Anna filmje Eszterházy Péter regénye film- változatának Ráczkevei Anna és Cserhalmi György a főszereplői. A film egy döntés története: az írónak és feleségének arról kell határozniuk, hogy már meglévő három gyermekük mellé vállal- ják-e az útban lévő negyediket. A nagyon mai és nagyon magyar filmet az egri Prizma mozi mutatja be. Tényfeltárás 1956 ügyében — Egerben is Kinek kell félnie? — Vannak olyan bűnök, amelyek az egész emberiség jövőjét, létét veszélyeztetik. Ezek üldözése a nemzetközi jog alapján az ENSZ minden egyes tagállamára kötelező érvényűek — hangsúlyozza dr. Kahler Frigyes, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője, az 1956-os forradalom és szabadságharc során elkövetett bűnök tényfeltáró bizottságának tagja. — Konkrétan milyen bűnökre gondolnak az igazságtételi törvény megalkotói? Kinek kell most félnie? — A háborús és emberiségellenes bűnök közé sorolható, ha valaki fegyvertelen, tiltakozó tömegbe lövet, illetve erre parancsot ad. Fontos, hogy itt nem elsősorban a végrehajtó kiskatonát ítéli el a törvény, hiszen ha megtagadja a parancsot, akkor ő is az életével fizet. Ugyancsak egyetemes bűnnek számít a hadifoglyok kínzása, törvénytelen kivégzése. — Mire számíthatnak azok az utcai „önkéntesek”, akikről fotók, tanúvallomások alapján szintén bebizonyosodhat, hogy fegyvertelen emberekre támadtak, és ok nélkül öltek? — Nagyon nehéz általánosságban megmondani, hogy kire mi vár. Minden egyes ügyet külön kell megítélni, az adott körülmények pontos ismeretében. Ezért is nagyjelentőségű a tényfeltáró bizottság munkája, amelyben zömmel történészek dolgoznak. A korabeli dokumentumok — bírósági iratok, pártszervezeti, katonai és kormányülésekről szóló jegyzőkönyvek, filmek, fotók, rádiós hanganyagok — mellett a személyes visszaemlékezések is bizonyítékul szolgálnak. — Milyen eredményekre jutottak eddig, és mikorra várható az első 56-os per”? — Mint ismert, most készült el a sortüzekről szóló első jelentésünk, amely az egész országban mintegy 50 esetet tár fel. Például az Egerben tüzelő pufajkások közül nagyon sok név szerepel a dokumentumokon; parancsnokukat minden bizonnyal felelősség terheli. A tényfeltáró bizottság adatai alapján az ügyészség emel vádat, és a bíróság ítélkezik majd. Az is biztos, hogy ha élnének, Kádár Jánosnak és Marosán Györgynek is el kellene számolniuk 1956-os tetteikkel. Ám a halál után csak a történelmi felelősség állapítható meg, büntetőjogi eljárás ellenük már nem indulhat. — A felelősségre vonás hány embert érint, és milyen büntetésre számíthatnak? — Pontos számot nem lehet tudni, körülbelül száz emberről lehet szó. A büntetés maximuma az életfogytiglani szabadság- vesztés. De a büntetés kiszabásánál szintén sok szempontot kell a bíróságoknak majd mérlegelniük, hiszen többségében már idős, beteg emberekről lesz szó. (németh) Ferenczy Éuropress HANG-HÉV Kepviselo-valasztások margójára Az 1945-ös választás... ...avagy egy kis matematika A második világháború befejezése után, 1945 őszén került sor az első országgyűlési képviselő-választásra. Tekintve, hogy az ország szovjet megszállás alatt volt, nyilván érdeklődésre tarthat számot, hogy itt, házunk táján hová adta értékes voksát a szavazásra való jogosultsággal bíró lakosság. Megfontoltság nélkül Ha hónapokkal ezelőtt azt írtam, hogy acsargó indulatok marcangolják a társadalmi légkört, akkor tényszerűen fogalmaztam. Titokban azért reménykedtem, hogy egyszer minden hullámverés simogató habokká szelídül. Mostanság oda teljes bizakodáskészletem, hiszen a választások közeledtével egyre feszültebbé válik a légkör. Hatványo- zódik a vagdalkózás. A szembenálló felek ugyanazokkal a fegyverekkel célozgatják, lövöldözik egymást, s csak néhá- nyuknak jut eszébe, hogy nem ez a megoldás, mert az erőszakos megnyilvánulások ugyanolyanokat szülnek. Ha erre számosán rádöbbennének, javulhatna a helyzet. Sajnos, ez pillanatnyilag csak jámbor óhaj. Az örök optimista azonban nem adja fel. Ezért örültem annak, amikor az elmúlt hét egyik Reggeli krónikájában hallgathattam pénzügyminiszterünk, Szabó Iván nyilatkozatát, aki mint az MDF egyik vezetője is szólt. Utalt pártja általa sikeresnek tartott lépéseire, de — s ez nagyon lényeges — önkritikus szemszögből sorolta az elkövetett hibákat is. Rég várt új hang ez, akkor is, ha mondandójának részleteit többen vitatják. Azzal is egyetértek, hogy a jelenlegi katasztrofális erkölcsi szituációból minél hamarabb ki kellene lábalni. A nnál is inkább, mert ez csak rajtunk áll. Elhatározásunktól függ, hogy ragaszkodjunk az örök érvényű etikai intelmekhez, azokhoz, amelyek nem kötődnek semmiféle csoportérdekhez. Ha ekként gondolkodnánk és cselekednénk, akkor enyhülne a lelki teher, oszlana a káosz, s teret nyerhetne az a türelem, tolerancia, amely napjainkban hiánya cikk. Megint egy személyiség mutatkozott be. Méghozzá megnyerő, emberi arccal, rokonszenves vonásokkal. Ha a mögöttes tartalmat nem csorbítja a felgyorsult idő, akkor a már belénk rögződött tamáskodás is enyhülhet. Bár így lenne... Bántó szervilizmus Emlékszem Spéter Erzsébet első jelentkezésére. Még a Kádár-rezsim utolsó időszakában szembesültünk vele a képernyőn. Az ország kritikusai — velem együtt — félreérthetetlenül, egyértelműen reagáltak: ostorozták az öntetszelgést, az adományozó beteges szereplési vágyát, s ezzel párhuzamosan a műsorban közreműködők elviselhetetlen alázatosságát, szolga- lelkűségét. Múltak az esztendők, s aligha hittem, hogy a közben zajló félig- meddig világváltozás konzerválja majd ezt a kisstílűséget. Tévedtem. November 18-án, csütörtökön este ugyanis meggyőződhettem arról, hogy minden maradt úgy, ahogy volt. Láttuk az amerikai kozmetikai ipar megkérdőjelezhető eredményességét dokumentáló mecénáshölgyet, s riadozhattunk a hajbókolok hadától. A két műsorvezető — Moór Mariann és Esztergályos Cecília — folyvást ripacskodott, har- sánykodott. Aztán — szörnyülködésünkre — megjelent Palotás János, a milliárdos pártvezér. Csetlett-botlott, ügyetlenkedett, sután énekelgetett, mozgott, mint elefánt a porcelánboltban. Úgy vélhette: a pódiumon is voksolókat szerezhet. íme a korlátok! Fel sem sej lett benne, hogy kitalálta: miként taszíthatja el magától azt a kevés polgárt, aki esetleg mellé állna. A létminimum alatt élőkre, a kispénzű nyugdíjasokra, a munka- nélküliekre ugyanis aligha számíthat. Mégsem feleslegesen bukdá- csolgatott. Annyit elért, hogy elsősorban miatta füstölögjünk. Ezért aztán legfeljebb szomorú, ironikus mosollyal nyugtáztuk viszonylag neves alkotóink, művészeink gumigerincét. Mégis fáj, hogy idáig jutottunk, hogy az odavetett morzsák is hozsannát fakasztanak azok körében, akiknek illene büszkéknek lenniük képességeikre. Ha már a karakterüknek nem dukál dobogós helyezés... Pécsi István Egerben a kommunista párt két nagygyűlést is tartott. Szeptember 16-án maga Rákosi Mátyás szólt a Dobó téren a megye- székhely választóihoz. Beszéde poénját imigyen sütötte el: „Mi hisszük, hogy a történelmi hírű egri nők utódai nem lesznek a reakció szekértolói! ” Kádár János, az MKP kerületi választási bizottsága vezetőjének beszédéből is idézünk egy-két gondolatot: „Az eljövendő választás alkalmából a nép széjjel fogja zúzni a reakciót! ...A magyar nép bebizonyítja majd egységét az áskálódok és a suttogok sötét szándéka ellenére is...” Szeptember 28-án már maga Kádár tartott választási gyűlést a megyeszékhelyen. Beszédéből két jellemző mondat jól jellemzi a kommunista párt győzelembe vetett hitét: „A magyar demokrácia erejét fogja megmérni, hogy a Kommunista Párt milyen erős az országban... Csak az MKP tudja felépíteni az országot!” Egy-egy országgyűlési választás eredményét, mérlegét legkifejezőbben az egyes pártokra leadott érvényes szavazatok száma, illetve azok aránya fejezi ki legfrappánsabban. Mielőtt azonban ezekkel a mindenekfelett érdekes számokkal megismerkednénk, el kell mondanunk, amit a mai fiatalabb generáció nem tud, nem ismer. A kommunista ideológia szerint reakciós volt mindenki, aki nem tette maradéktalanul magáévá a mindenekfelet- tinek hirdetett párt eszméit. Ezért írt sajtója „hazaáruló reakcióról”, s szentül bízva a sikerben, „politikai érettségére” hivatkozott az urnák elé járuló jámbor választónak. Node lássuk, hogy azMKP által „nagy vizsgának” meghirdetett választás minő eredménnyel zárult a mi házunk táján. Az Egerben indult hat pártra adott szavazatok számának aránya beszédesen tanúsítja a megyeszékhely polgárságának politikai érettségét. A Polgári Demokrata Párt: 3,71 százalék, a Nemzeti Parasztpárt: 7,21 százalék, az MKP: 11,30 százalék, a Szoc- dem. Párt: 13,90 százalék, Kisgazda és Polgári Párt: 63,86 százalék. Minden pártra a nők adták a több voksot, csak a kommunisták esetében volt több a férfiak szavazata. S most lássuk, mi volt a helyzet Gyöngyös városában. PDF: 4,11 százalék, Nemzeti Parasztpárt: 8,42 százalék, MKP: 12,6 százalék, Szocdem. Párt: 16,89 százalék, Kisgazdapárt: 57,98 százalék Hatvanban ilyen képet eredményezett az 1945-ös képviselő- választás: PDP: 4,6 százalék, Parasztpárt: 6,60 százalék, MKP: 8,13 százalék, Szocdem. Párt: 24,7 százalék, Kisgazdapárt: 55,97 százalék. A Heves- Nógrád választókerület eredménye is a kommunista párt vereségét eredményezte. A szavazatok százalékos megoszlása imigyen alakult: Radikális Párt: 1,4 százalék, PDP: 1,7 százalék, Parasztpárt: 8,25 százalék, Szocdem. Párt: 13,10 százalék, MKP: 21,17 százalék, Kisgazdapárt: 54,38 százalék. A választások országos eredménye sem csillogtatta meg a kommunisták által beharangozott fényes eredményeket. Az MKP a leadott szavazatoknak csupán 16,94 százalékát érte el. A szocdemek már valamelyest jobban szerepeltek az elnyert szavazatok 17,42 százalékával. A Kisgazdapárt viszont a magáénak mondhatta a leadott voksok 57,04 százalékát. De tanulságos képet mutatott az 1945. októberi budapesti törvényhatósági választások eredménye is. A Kisgazdapárt elnyerte a szavazatok 50,41 százalékát, s a kommunisták csak úgy tudtak valamelyest eredményt felmutatni, hogy választási szövetségbe vonták a szocdemeket, és így csak 42,91 százalékra futotta. Ez a kis matematika hűen tükrözi, hogy az ország lakossága minő jövőt remélt: szerette volna a magáénak tudni hazáját a hatalmas kommunista nyomás ellenére. Imigyen sikerült tehát a Rákosiék által „nagy vizsgának” beharangozott 1945-ös választás. A polgári pártok 65,64 százalékával szemben a kommunista párt csupán 16,94 százalékot ért el. S ne feledjük el, hogy mindezt a szovjet fegyverek árnyékában... „ , . Sugar István
