Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. október 28., csütörtök Kevesen tudják, hogy a kár­pótlási jegyért a társadalombiz­tosítás bizonyos esetekben élet­járadékot folyósít a jogosultnak. Mivel ennek részletei általában nem ismeretesek, felkerestük a Heves Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság osztályvezetőjét, Kása Lászlónét. Mint elmondta, az Országy- gyűlés 1992. május 5-én fogadta el az 1992. évi XXXI. törvényt, mely a kárpótlási jegyek életjára­dékra váltásáról szól. Ennek az a lényege, hogy akik a tulajdonvi­szony rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tu­lajdonában igazságtalanul oko­zott károk részleges kárpótlására kaptak kárpótlási jegyet, azok a törvényben körührt esetekben kérhetik annak életjáradékká való átváltását. A részletekről az osztályvezetőnő tájékoztatott. — A törvény értelmében élet­járadék csakis és kizárólag a kár­pótlási jegyet saját jogon birtokló személyt illeti meg. Tehát életjá­radék sem vásárolt, sem pedig az egyébként jogosulttal bárminő rokoni kapcsolatban álló sze­mély kárpótlási jegye ellenében nem adható. A megállapított életjáradék a jogosultai abban az esetben illeti meg, ha azt 1991. december 31-ig betöltött 65. életéve miatt kapta, s azt ő élete végéig élvezheti. De abban az esetben, ha munkaképességét legalább 67 százalékban elvesz­tette, életjáradékra férfi esetében 12 évig, nő esetében pedig csupán 11 évig jogosult. Nyomatékkai hangsúlyozni kell, hogy csakis az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlására kibocsá­tott kárpótlási jegy váltható át életjáradékká. Például a napok­ban járt a hivatalban egy férfi, aki tekintélyes értékű kárpótlási jegy­gyei rendelkezett, és azt életjára­dékká kívánta átváltani. Kide­rült azonban, hogy a kárpótlási jegyét politikai sérelem címén kapta, így az életjáradékká nem váltható át. — Mi az eljárás tehát abban az esetben, ha valaki kárpótlási je­gyét életjáradékká kívánja átvál­tani? — A Heves Megyei Nyugdíj­biztosítási Igazgatóság rendelke­zik a szükséges igénybejelentési formanyomtatványokkal, ame­lyeket innen lehet megkapni, il­letve kérni. Az életjáradék iránti kérelmeket a megyei igazgatóság bírálja el. Erre pedig a kárpótlási jegyet megítélő jogerős határo­zat kézbesítésétől számított 90 napon belül előterjesztett kére­lem nyomán kerül sor. Miután a nyugdíjbiztosítási igazgatóság elbírálta a kérelmet, az ügyfél­nek az OTP-nél át kell ruháznia kárpótlási jegyét, s csak ezt kö­vetően történhet meg majd az életjáradék folyósítása. — Milyen tapasztalatokkal rendelkeznek e téren ? — 1992-ben az igazgatóság­hoz 113 kérelem érkezett, de mi­után elbíráltuk az ügyeket, és ér­tesítettük a feleket, hogy milyen összegű életjáradék folyósítására kerülhet sor, csupán 34 személy volt hajlandó az OTP-nél átru­házni kárpótlási jegyét, mivel az életjáradékot igen alacsonynak találta. Egyébként az az észrevé­telünk, hogy alacsonyabb, átlag­ban 100 ezer forint alatti kárpót­lási jegy tulajdonosai élnek az életjáradékra való átváltás lehe­tőségével. Kosa Lászlóné osztályvezető a törvény mellékletét képező táb­lázatot mutatja, mely 65-től 105 évig meghatározza férfi és nő esetében 100 ezer forintos kár­pótlási jegy életjáradékra való átváltási összegét, azaz, hogy ha­vonta milyen összeg folyósításá­ra kerülhet sor. Hát bizony, ezek nem nagy összegeket mutatnak. Például egy 65 éves férfi havi 667, egy nő pedig csak 531 forin­tot kaphat. Egy 75 éves férfi ese­tében pedig már 1121 forint. De Kósáné hangsúlyozza, hogy az így esedékes évjáradék nem érinti az illető nyugdíj-, avagy egyéb járadékait. 5.1. Veretes emlékezés? Az elmúlt napokban az 1956- os forradalom és szabadságharc­ra emlékezett az ország. Magán- és egyéb beszélgetések során számos alkalommal hangsúlyoz­tam, hogy ez ügyben elsősorban azok illetékesek, akik szemlélői vagy cselekvő részesei voltak a hajdani, a zömében kétségkívül magasztos eseményeknek, ők ugyanis — ha nem engednek a szubjektív indulatoknak — tény­szerűenfelidézhetik ezt az eufóri­ától áthatott időszakot. Akkortájt majd tizennyolc esztendős ifjúként, anyagilag tönkretett osztályellenség gyer­mekeként másokkal együtt — így vélekedett a kicsiny haza lakos­ságának legalább 95 százaléka — azokra voksoltam, azok mellé álltam, akik elhatározták, hogy szembeszállnak a bolsevista ma­mutbirodalommal, s küzdenek e zsebkendőnyi hon függetlensé­géért, társadalmi visszásságai­nak felszámolásáért. Most, szembesülve rádiós programokkal, megkeseredett a szám íze. Azt hiszem, joggal ag­gódott a köztársasági elnök ami­att, hogy a teátralitás mögött el­sikkadhat a lényeg, a ma is gyü- mölcsöztethető hagyaték hasz­nos ápolása, továbbvitele. A ke­vés kivételtől eltekintve, több­nyire záporoztak a közhelyek, méghozzá órákon át. Egyértelmű kötődésem elle­nére néha azt éreztem, hogy visz- szatért a hatvanas-hetvenes évek gyakorlata, az április 4-i, a no­vember 7-i ünnepségek sablonos atmoszférája. Öreg szabály, hogy jóból is megárt a sok. Kár, hogy erre az ötletgazdák nem gondoltak. Ha előrelátóak, ak­kor szűkítették volna a bőséges és elegyes ajánlatlistát, s ha kizá­rólag a hiteles emóciókra, a mi­nőségi megformálásra koncent­rálnak, akkor elmarad a csaló­dottság, a föltörő kritikai szem­lélődés, s a mind erőteljesebbé váló hiányérzet. Még nincs későn, a jövőben korrigálhatok ezek a múltból tes­tált bakik. Jó lenne a holnapok során módosítani ezt a téves me­netrendet. Ha nem így történik, akkor épp azok a névtelenek né- mulnak el, akik nélkül aligha képzelhető el valósághű tanú­ságtétel. Mellőzhetetlen ez a korrekció a fiatalok miatt is, hi­szen — erről nem tehetnek — ők vajmi keveset tudnak azokról a csodálatos órákról, amikor az azonos nemzeti érdek egymás felé sodorta az embereket, hogy torzsalkodás, intrika, fröcskölő- dés, egyéni érdek nélkül hozza­nak áldozatokat. Nem húzódoz­va életük kockáztatásától sem. Ez a testamentum csak ilyesféle megközelítést kíván. Hivatalos fórumoktól és ma­gánszemélyektől egyaránt... Ugyanaz, tévés kiadásban Efféle gondok gyötörtek a képernyő előtt is. Másként fogalmazva: fecse­gett a felszín, s nem küldött sem­miféle jelzést a megrázó mély­ség. Szerencsére ellenpéldáknak is örülhettünk. Elég csak a Fe- gyencek szabadságonraxa, erre a szűkebb pátriánkban készült tv- filmre utalni. Sikere érthető, hi­szen a korán elhunyt veretes toll­forgató, Kamondy László írásai szolgáltatták az alapanyagot eh­hez a vállalkozáshoz, vagyis olyan hiteles impressziók, ame­lyeket a hétköznapok igazoltak vissza. Személyes élményözön így emelkedhet csak éteri magas­ságokba, hogy többlettöltéssel felvértezve alakítsa históriaké­pünket, eddze emberségünket. Érthető, hogy a színészek nem tébláboltak, hanem hús-vér figu­rákat jelentettek meg, elénk va­rázsolva a különböző reakciókat, magatartásformákat, karakter­jegyeket. Ezekkel az alakokkal találkozhattunk, ez a légkör va­lamennyiünket befolyásolt, s mindnyájunkban ott izzott az a katarzisvágy, amely káprázatos­sá bűvölte azt a harminchét esz­tendővel ezelőtti októbert. Ha a nézőket ilyen művekkel lepik meg, akkor ráhangolódnak a té­mára, s amolyan jelképes utazó­ként visszasuhannak oda, ahon­nan annyian eredeztetnék magu­kat. Oda, ahol megbukott a karrie­rista, a képmutató. Oda, ahol nem számított a ki­vagyiság, a nosztalgia, ahol senki sem óhajtott harácsolósdival fű­szerezett vadkapitalizmust, ahol az önzetlenség héroszokat te­remtett. Akárcsak a görög és egyéb mi­tológiákban. Erre kétségkívül lehetünk büszkék. Mindenféle harsány hozsanna nélkül... Pécsi István Filmpremierek A cég Mitch McDeere (Tom Cruise) kiváló eredménnyel végzett a Harward jogi karán, s most válo­gathat az álláslehetőségek kö­zött. Az eminens ifjú pályakezdő fantasztikus ajánlatot kap egy memphisi cégtől. Egy csapásra megszűnnek anyagi gondjai, boldogan élhet csinos feleségé­vel, „csak” az őrült munkatem­pót kell bírnia. Minden akadályt könnyedén vesz, de lassan feléb­red a jólét és a munka kábulatá­ból, és egy kis FBI-segítséggel rádöbben, hogy a maffiának dol­gozik. A híres bestseller filmvál­tozatát az egri Uránia mozi mu­tatja be. Bűnben égve Jennifer Haines (Rebecca De Mornay) veszélyes bűnözők vé­dőügyvédjeként szerzett nevet magának. Magabiztos, gyönyö­rű, mindig győzni akar... Égyszer azonban emberére akad David Greenhill (Osn Johnson), a be­hízelgő modorú playboy szemé­lyében. A férfit szándékos emberöléssel vádolják, és ő szán­dékosan választja Jennifert vé­dőügyvédjéül. Eddig mindenkit manipulált, és most az ügyvéd­nőt is igyekszik befolyásolni. Jennifert elbűvöli David egyéni­sége. A nő azonban egyre jobban kételkedik a férfi ártatlanságá­ban. Egyre veszélyesebb játszma kezdődik kettejük között, és Jen­nifer élete lesz a tét... A Sidney Lumet által rendezett krimivel a gyöngyösi Puskin mozi nézői is­merkedhetnek meg. The Cryng Crame (Síró játék) Fergus az IRA önkéntes kato­nája Észak-Írországban. Társai­val elrabol egy néger brit kato­nát, aki jellemben teljesen őrá hasonlít. Bár a katona egy akció során elpusztul, Fergus nem tud hatása alól menekülni. Illegali­tásba vonul, majd a katona ba­rátnőjéhez csapódik. Múltjától azonban nem tud menekülni. A rendkívül izgalmas terroristatör­ténetet a hatvani Apolló mozi mutatja be. színpadra. Balogh András, Réti Árpád, Altorjai Attila, Fehér Ist­ván, Horváth Ferenc, Kancsár József, Pistyúr Attila, Ittes Jó­zsef, Bukta Zsolt, Rudas Attila, Hüse Csaba, Szél Anikó, Poczik Andrea és Rigó János is hasonló elszántsággal és kedvvel teszi a dolgát. Sok szereplő közös munkája avatja valóban értékes előadássá a Svejk a hátországban című da­rabot. Látszik, hogy nagy oda­adással dolgozott a csapat, s en­nek meg is lett az eredménye. Ráadásul nemcsak az egyes ala­kításokat kellett kidolgozni, ha­nem a jellemek rendszerét, s azon túl a közös mozgást, s éne­ket is. A rendező kitűnően tar­totta kézben a társulatot, s külö­nösen dicsérendő Molnár Ernő koreográfus tevékenysége. Mindehhez jó keretet teremtett Kasner Péter díszlettervező, aki a prágai hangulaton túl érzékeltet­te ennek a világnak az abszurdi­tását; a magasban, a szereplők feje fölött jellegzetes tárgyak le­begnek, mintegy Damoklész kardjaként. Lendületes, magával ragadó ez a Svejk. S a korabeli aktualitá­son túl sokszor a mai kor is feltű­nik a színpadon, mert a kisember és az őrült környezet viszonya örök téma. Akkor is élni kellett, ahogy ma is, s egyfajta megoldást kínál itt a címszereplő „hülyesé­ge”, abszurd válasza a mindent elöntő őrültségre. Gábor László Egri bemutató: Svejk a hátországban Az elpusztíthatatlan kisember A világirodalom legismertebb hősei közé tartozik Svejk. A szó szoros értelmében nem is ne' vezhető hősnek, mert inkább ennek a fogalomnak az ellenté­tét testesíti meg. Az elpusztítha­tatlan kisember megtestesítője, aki a leglehetetlenebb helyzetet is derűvel szemléli, ezért min­dent képes túlélni. Mint minden rangos irodalmi műnek, ennek is több feldolgozása született: színházban, moziban igyekez­tek életre kelteni Svejk figurá­ját. A vállalkozás nem könnyű, mivel a regény igazi erejét az adja meg, ahogy Svejk elmondja hosz- szú-hosszú történeteit, s ezek igazából nem színpadra és vá­szonra termettek. Az egyetlen lehetőség az, ha valóban a Hasek megálmodta egyéniség jelenik meg, minden különösebb ma­gyarázkodás nélkül. A színész­nek a figura legbelsőbb lényegét kell sugároznia magából, hogy valóban megelevenedjék a törté­net, mert különben csak a váza marad meg, mint az egykori ős­hüllőknek. Ilyen szempontból szerencsés vállalkozás az egri bemutató, mi­vel M. Horváth József személyé­ben egy valódi Svejket találtak. Már első ránézésre is a regény il­lusztrációit juttatja a néző eszé­be, de aztán még inkább megerő­södik az érzés: igen, ő az, senki más... Éppen olyan huncut derűvel figyeli a világot M. Horváth Jó­zsef, mint ahogy az általa meg­formált alak. Ez azonban még kevés lenne a sikerhez, csupán alapot szolgál az elrugaszkodás­hoz. Mert játszani, s azon túl szi­porkázni kell ahhoz, hogy a köz­ismert fordulatok lekössék a né­zőt. Ebben is csak dicsérni lehet a címszereplőt, mivel egyetlen percre sem engedi lankadni fi­gyelmünket, minden mozdulatá­val, szavával velünk van, együtt éli át a nézővel a történetet. Még ez is kevés lenne ahhoz, hogy valódi színházi élményt szerezzenek. Svejk a környezete nélkül nem létezik, a légüres tér­ben „megfulladna”. Csak a mo­narchia őrült világa teszi értel­mezhetővé az ő hülyeségét, mi­vel ha a világ megbolondult, ak­kor az viselkedik benne normáli­san, aki maga is bolond módjára cselekszik. Ez adja meg a kulcsot A premier hőse: Áts Gyula, Katz szerepében Svejk csapja a szelet a cselédlánynak (M. Horváth József és Fekete Györgyi) Hasek gondolkodásmódjához, s a regény páratlan sikeréhez. A rendező, Dávid Zsuzsa jól ismerte föl ezt az igazságot, s ezt a feldolgozást ilyen szellemben vitte színre. Az Áldobolyi Nagy György, Szenes Iván és Bodrogi Gyula nevével fémjelzett „hadi­operett” gazdag alapanyagot szolgáltat ehhez. A zene és a tánc mozgalmassá teszi a színpadot, s néhány erőteljes hatással, ügye­sen elhelyezett gesztussal világo­san lehet érzékeltetni, hogy ko­rántsem az egykori monarchiá­ban született operettes álomvi­lágról van itt szó. Inkább annak fémesebben, keményebben csengő változatáról, amelyben a dallamosabb számok parodiszti- kus ízt kapnak. Különös ellentmondás, hogy ez a darab egy színész vállán nyugszik, mégis nagy szereplő- gárdát mozgat. Ezt a feszültséget csupán remek csapatmunkával lehet feloldani, amelyben a ki­sebb szerepek megformálói is teljes odaadással dolgoznak a si­kerért. Ez annál nehezebb fel­adat, mert többnyire csak né­hány „ecsetvonással” felvázolt alakok ezek. Úgy is fogalmaz­hatnánk, hogy viselkedési sablo­nok, amelyekbe nem könnyű eredetiséget lopni. Másfelől pe­dig nagyon is vonzanak a túlzá­sok a kabaréízű megformálások felé. Az egri társulatot az segíti át ezen a buktatón, hogy tagjai nagy alázattal szolgálják a közös ügyet. S ha egyes karakterek nem is hagynak mély nyomot a kö­zönségben, együtt már lényege­sen többet nyújtanak. Ribár Éva Mülleméje eltér az 2 megszokottól. Nem vala- : koszos tramplit formál meg, hanem egy olyan asszonyt, akinek ebben a felfordult világ­ban is élnie kell. Hálás szerep Katzé, s Áts Gyula izgalmassá is teszi a részeges tisztelendő alak­ját. A premieren az tette még fe­szültebbé játékát, hogy elment a hangja, mikrofonnal kellett sze­repelnie. Még ezt is feledtetni tudta, érdekes jellemet formálva. Lukas főhadnagyként Kelemen Csaba rutinosan alakította a snájdig tisztet. Nádasy Erika Katyja összetetten állította elénk a feslettségében is tartással ren­delkező fehérmájú asszonykát. A többiek többnyire nem egy szerepet formálnak meg, hanem különböző átalakulásokon es­nek át, egyszer katonaként, más­kor elmegyógyintézeti ápoltként tűnnek fel. Hol így, hol úgy, de emlékezetes perceket szereznek. Tunyogi Péternek nagy lehetősé­get ad az a kupié, amelyet frontra induló katonaként énekel. Vókó János sok mindenben nyújt egyenletes teljesítményt. Pálfi Zoltán jellógzetes alakjával nagy komédiázó kedvről tesz tanúsá­got, akárcsak Bajcsi Lajos. Bó­kái Mária egyszeri belépése is hangulatot teremt. Fekete Györ­gyi csúnya cselédként játszik a legnagyobb kedvvel. Kiss László több alakban is feltűnik, minde­nütt nagyon erőteljesen lépve A rokontól származó, illetve a vásárolt nem jöhet szóba Kárpótlási jegyért — életjáradék HANG-KÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom