Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-26 / 198. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. augusztus 26., csütörtök Avatások Hét ágra süt a Nap, ömlik ró­lunk a veríték. A homlokredők- ben lassan híznak a gyöngyöző izzadságcseppek, hogy aztán hir­telen gördüléssel induljanak le­felé a szemráncokba, majd egy kis kanyart véve az arc domboru­latain, kikössenek a száj remegő szegletében. Még jó is, hogy ilyen rekkenő a hőség. A veríték nedves csíkjai között talán észrevétlen rejtőz­hetnek meg a vékonyka könny­patakok. Mert a férfiember ne­hezen vallja meg a könnyeit, be­felé sír, nagyokat nyel inkább. A tömzsi ujjak gyűrögette fehér zsebkendő hosszasan issza a ba­rázdák mélyének sajátos levét. Hiába, na, tiszta gutaütés ez az idő — bújik át a dörmögés a tö­mött bajusz ősz szálai között. Tiszta gutaütés, néz fel az öreg, bólintok neki, szemrebbenéssel veszi az együttérző mozdulatot. És állunk tovább a hőségben, szikrázva tükrözi vissza a vakító fényt a fekete márvány, csak a mívesen bevésett betűk, a holt lelkek neveit összerakó kis- és nagybetűk matt fehérje nyugtat­ja a szemet. Időről időre mégis törölgetni kell. — Tizenhét éves volt mindösz- sze — néz maga elé. Ezzel a pár szóval, érzem, befogad a leikébe. Hogy megértsem szájaszéle re­megését, a sűrű izzadságtörölge- tést, á gyűrt zsebkendő szoron- gatását. — Be sem töltötte talán, ami­kor elvitték. Mint a többi leven­tét — nyílik tovább. — De a Don nem eresztette haza... Ennyit mond, aztán tétova mozdulattal hajol az avatásra vá­ró emlékmű márványlapja fölé, babrálja a szál virágot, látszik, nem szokta a keze az ilyesfajta, lágy szirmok simítását. Meg a zsebkendőt sem, ha dolgozik, csak végighűzza a kézfejét a homlokán, megtörli vele a rán­cokat. Csakhogy most, dörmögi, tiszta gutaütéses idő van. Ilyen­kor erősebben gyöngyözik az ember... * A lugasban sem feledheti az ember a háborút. A hűvösben is ott kísértenek a borzalmas na­pok, mindenkihez odatapadt száz és száz történet, fájdalmas emlék, nem lehet azt kibeszélni soha. Ha elvesztett valakit, azért nem, ha meg túlélte a halálosztó poklot, akkor meg azért nem, hadd okuljanak belőle a ma­iak. — Soha ne étjenek meg olyan kínkeserves napokat — mondo­gatják hozzá csendesen. A ház nyitott ablakán át kiszű­rődik a rádió hangja. A hírek élé­ről most sem marad el Bosznia, tárgyalások, békekötési tervek ide, tűzszüneti elképzelések oda, ádázul gyilkolják egymást szer- bek, horvátok, muzulmánok. Az egykori békés szomszédok. — Csak nem nyughatnak ezek... — jegyzi meg egyikünk, olyan témazáró általánosságnak szánva, hogy egészen másra tere­lődhessék végre a szó. A rádió azonban makacs. Iz­zítja a nyugtalanságunkat, az újabb hír már szinte a húsunkba mar. Zeng a bemondó baritonja, szinte megremegteti a lugas eny­hét adó szőlőleveleit, valaki fel­csavarhatta a gombot, már-már fülsiketítő a készülék hangja: „...az osztrák védelmi miniszter lehetségesnek tart magyar-szlo­vák katonai összetűzést a Szlová­kiában élő magyar nemzeti ki­sebbség körüli bizonytalanságok miatt. Az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke úgy véli, valóban vannak problémák a két ország között.” Ennyi. Pár szó az egész, és mégis mennyire sok.-1- Hát itt tartunk... — törik darabokra a híradást követő csend. * Új egyenruhák feszülnek a Kossuth tér ifjú tisztjein. Zászlók lobognak, díszlépésre dobban­nak a csizmák, avatnak. Mondja a tévé riportere: az esküt tevők fegyelmezett soraiban két pő is van. Katonaként szolgálni a ha­zát. Később a rádióban megin­terjúvolják az egyiket, arról be­szél éppen, hogy fura dolog volt fegyvert fognia, s eleget tenni a lőgyakorlat tűzparancsának. Persze, az azért megnyugtató — teszi hozzá —, hogy mindez csak egy békebeli gyakorlat volt, bár soha nem lehet tudni... És ekkor az eszembe jut a dél­előtti öreg a verítékes-könnyes ráncaival, hogy vajon hallotta-e mindezt. Mert ha igen, ijedten kulcsolhatta össze a kezét: Iste­nem, ne add, hogy megint kifor­duljon önmagából a világ. Könyörszó ez. Mert már így is csak emlékezünk és avatunk, egyre csak avatunk és emléke­zünk... Szilvás István egyre csak avatunk és emléke­zünk...'’ (Fotó: Perl Márton) HANG-KÉP Tekintélyelvűség Néha — s ez azért biztató — pozitív információk is könnyítik napjaink terheinek elviselését. A legutóbbi 168 óra egyik blokkja ilyesféle hatást váltott ki belő­lem. Nem részletezem a történe­tet — nem is ez az érdekes —, csak arra utalok, hogy észak-ma­gyarországi újságíró kollégánk megsértette a Hatóságot. Olyany- nyira, hogy maga az igazságügy­miniszter szorgalmazta ellene az eljárást. Az ügy az egri városi ügyészségen kötött ki, s itt meg­született a megszüntető határo­zat. A riporter természetesen megkérdezte a minisztérium ille­tékesét, s a hölgy korrekt módon jelezte: tudomásul vették mind a döntést, mind az indoklást. Mindez kis dolognak tűnik, pedig nem az, hiszen senyvedő országunkban egyre nagyobb te­ret szeretne hódítani a tekin­télyelvűség. Magyarán szólva: az Al- és Főhivatalok igen érzékenyek, s azt óhajtják elhitetni a mostan­ság már cseppet sem naiv és ütő- dött állampolgárral, hogy az író­asztalok mögött kizárólag áldo­zatkész, önzetlen, feddhetetlen, esendőségtől mentes emberek ülnek. Ha így lenne, akkor ujjonghat­nánk: itt van már a Kánaán. Saj­nos, ez az álom legfeljebb akkor teljesül, ha a jelen háromévesei túllépik az ötödik X-et. A sajtó feladata — az itteni berkekben sem angyalszárnyak suhognak —, hogy érzékelje, megvilágítsa a torzulásokat, ku­tassa a hibák okait, az eltévelye­dések összetevőit. Épp azért, hogy közös vágyunk hamarabb váljon valóra. Ezért bizony mindnyájunk­nak többet illene, kellene tenni az összes őrhelyen, szolgálati poszton. Ha ez történne, akkor fokozatosan megszűnne a lélek- telenség, a bürokrácia, az aktato­logatás, a közömbösség, s nem csalódnának a másik parton lé­vők sem, hiszen sorjázna az az el­ismerés-, köszönetözön, amelyet hatalmi szóval aligha lehet kicsi­karni. Diszkréten levelet bontó de­mokráciánk csak úgy erősíthető, lombosítható, ha efféle szemlélet vezérel valamennyiünket. Mindegy, hogy hol munkálko­dunk, hiszen a cél mindenütt azonos, ugyanaz. Vegyük már észre...! Végre: valami Kétségbeejtően színvonalta­lan a két tévécsatorna kínálata. Olyannyira, hogy egyre sűrűb­ben kapcsolunk egyéb adókra. Ez azért elkeserítő, hiszen a honi védjeggyel csak a majdhogy semmit hitelesítik. Vasárnap délután mégis kelle­mesen csalódtunk, ekkor vetítet­ték ugyanis A calabriai fiút, ezt az olasz-francia produkciót. A mű nem véletlenül szerzett az 1987-es velencei fesztiválon Arany Oroszlán Díjat. Liági Comencini rendező ugyanis ismeri a siker titkát, tud­ja, hogy a nagy sztorik megkapó- an egyszerűek, s ezeket áthatja az a valós érzelmi töltés, amely az összes nézőben továbbmun­kál. A falusi kamaszfiú egyetlen szenvedélye a futás. Konok apja épp ezt ellenzi, s üldözi azt a bot­csinálta, de lelkes „edzőt”, aki hisz a gyerek kimagasló adottsá­gaiban. Ennyi az egész, alig történik valami. Az események, maga az egész cselekmény szürke, jelleg­telen, a dialógusok prózaiak, ám a mondatok, a szakavatottan megrajzolt jellemek mögött ott izzik a vegytiszta emóció, amely­re ráhangolódunk, amellyel azo­nosulunk, hogy aztán szemlélő- dőkből együttérző partnerekké formálódjunk, s magunk is átél­jük a katarzis semmi mással nem pótolható, nemesebbé mintázó egyedi varázsát. Ez babonázhatta meg a színé­szeket is, akik közül Gian Maria Volonté Pasinetti-dijat kapott. Ekként méltatták frappáns ala­kítását. Kár, hogy a Mimit megjelení­tő ifjúról megfeledkeztek, pedig Santo Polimano még felnőtt tár­sánál is többet nyújtott, többet ért el. Szívünkbe lopta magát... Pécsi István Forró fesztiválhangulat A bakterek szíve AII. egri nemzetközi táncdal­fesztivál III. elődöntőjén forró hangulat uralkodott. Telt ház előtt lépett színre a tizenhat elő­adó, kikből az azonos pontszá­mok, a holtverseny miatt hat szó­lista és egy együttes jutott tovább a döntőbe. Nagy szerepe volt a háromtagú, közönség soraiból választott zsűrinek, akiknek a véleménye nem mindig egyezett meg a szakmai zsűriével. Csong­rádi Kata, Marcellina és Mohai Gábor bemutatták az előadókat, majd megkezdődött a verseny. Az első, döntőbe jutó dal, A gyermekkor vége szép lírai vallo­más a felnőttkor küszöbén álló gyerekemberek szerelméről. Frész Ferenc énekelte. Tombor Zoltán a tavalyi fesztiválon egy­éves ösztöndíjat kapott sikeres szerepléséért, így tavaly óta jazz-t tanul. Hallhattuk a tévé­ben a Ki mit tud?-on énekelni, most ismét itt van, döntőbejutott számával, a Válaszúttál, és váija, hogy végre felfedezzék, mennyi­re szeret énekelni. Auth Csilla, mint az év fiatal tehetsége, tava­lyi szerepléséért eMR-ton dijat kapott. Frissdiplomás, még to­vábbtanul, és természetesen éne­kel stúdióban, és a Rapülők együttesben vokálozik. Mint egy dal címmel énekelt a zene, a dal szépségéről, mely gyermekko­runk óta kísér, s mely nélkül nem élhetünk. Alex Tamás tavaly Szigeti Csabával énekelt-táncolt cilin­derben egy őrült éjszakáról, most egyedül lépett fel egy plátói szere­lem emlékét megörökítő szám­mal. A Néma lány önéletrajzi ih­letésű történet. Donna, a korzi­kai származású, kalandos életútú (volt tolmács, hastáncosnő, ha­jószakács, újságíró, idegenveze­tő) énekesnő Játék címmel éne­kelt az éjszakákról, az álmokról, a hajnalról. Zareczki Miklós lírai dala a Tél címet kapta, a legszebb szö­vegű számnak tartják: „Megsár­gult álmok szállnak a széllel, /El­tévedt vágyunk a küszöbén tér­del,/ Idebenn csend, odakinn né­ma fák, Borongás árnyak a hol­napra várnak./ Kinn vagy benn? Nincs különbség./ A magány fe­hér, akár a tiszta ágy...”. A leg­magasabb pontszámot kapta az előadók közül. A Bakter Brothersnek a Ber- gendy Szalonzenekarral kellett versenyeznie, de a? előbbi elsöp­rő győzelmet aratott. A Bakter­élet szépségéről szólt a produkció. A táncoslábúak vasutas-egyen­ruhában felszerelve léptek szín­padra. Pici fekete bajszuk, vas­tag, fekete keretes szemüvegük, szijas szolgálati sapkájuk volt, s előírásszerűén tisztelegtek, mi­kor jött a vasútállomási szignál, és a 3. vágányra befutott a BB. Személyében Seprű urat kö­szönthettük: énekes kedvű utca­seprőként találtak rá, és felkér­ték szólistának. Tomboló tapsvi­har fogadta a műsort. Mindhá­rom elődöntőt egybevetve, az együttesek közül a legmagasabb pontszámot kapták. A Bergendy Szalonzenekar Hully-Gullyja egy bolondos hangulatú nóta, ahol a vokál volt a főszereplő. Stefanidu Janula görög-ma­gyar származású énekesnő Eu­rópai vagyok címmel énekelt az összetartozásról. Éles István pa- rodista hangulatos kocsmadalt énekelt Bergendyékkel. A közönség is bejuttathat egy dalt az augusztus 28-i döntőbe, ha csütörtökön délig feladja nyílt levelezőlapját a Pf. 367 címre. A zsűri a döntőre megváltozik, új tagokkal és kibővített létszám­ban bírálja el a dalokat és osztja ki a dijakat. Császi Erzsébet ■ t.f. .. ■ hm-,.,»,, . n■>»».....M.ii;«<■■■ Mától: I. Szolnoki Nemzetközi Kiállítás és Vásár Augusztus 26-29. között zaj­lik az I. Szolnoki Nemzetközi Ki­állítás és Vásár. Szolnok város ezen kiemelkedő eseményén —■ melyet a Szolnok Projekt Rt. rendez — számos programon ve­het részt a látogató. A kétszáznál több kiállító között tizenegy or­szág képviselteti magát, közöt­tük több állam nagykövetsége is megtalálható információs stan­dokon. Hivatalosan ma 9 órakor nyit­ja meg kapuit a vásár. Még ezen a napon a megyei munkaügyi köz­pont rendezésében a lokális gaz­dasági és foglalkoztatási válsá­gok kezeléséről országos konfe­rencia, valamint 10 órától a Ma­gyar Táplálkozástudományi Társaság XIX. vándorgyűlése kezdődik. Holnap, 27-én, pénteken 9 órától a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület megyei szervezetének szakmai szervezésében „Fran­chise szabadalom, védjegy — biztos út a sikerhez” szakmai konferencia zajlik majd. Délelőtt 10 órától a Szolnok Projekt Rt. szervezésében „Agrárutak Eu­rópában” címmel kezdődik fó­rum, melyen — többek között — dr. Rieger László, az Agrárrend­tartási Hivatal elnöke is részt vesz. A város lakosságát és a vá­sárra érkező közönséget több szórakoztató program is várja, így 11-13 óráig hídugró-bemu- tató a városi Tisza-hídnál. Divat- bemutató a vásár területén, vala­mint délután 15 órától Éles Ist­ván és Horváth Szilveszter mu­lattatja a nagyérdeműt. Este 20 órától a Tiszaligeti Sportcsar­nokban lép fel az AVA ITI (Tahi­ti) és a Tisza (Szolnok) tánc- együttes. Szombaton 10 órától idegen- forgalmi konferencia kezdődik a Világreklám Szövetség Magyar Tagozata, a Magyar PR Szövet­ség, valamint az IBUSZ Rt. szer­vezésében. Előadóként dr. Len­gyel Márton és dr. Szemenkár Erika vesz részt. A nagyközön­ség közben vasútkiálh'táson, nosztalgia-vonatozáson, míg az ifjabbak a 100 Folk Celsius kon­certjén múlathatják az időt. A sportot kedvelők egész napos ví­zilabda-gálát és kosárlabdator­nát nézhetnek. Este 8 órától kez­dődik az expo-bál. Az utolsó nap — augusztus 26-a, vasárnap — könnyed han­gulatban telik majd el a Magyar Televízió — mely jelen lesz a vá­sár teljes ideje alatt — helyszíni közvetítésével, a Vasárnapi Tur­mix című műsorával, gyermek- labdarúgótornával, valamint fe­hérnemű-bemutatóval. A vásár hivatalosan délután 16 órakor zárja be kapuit. Filmpremierek Gyilkosság lólépésben A Viktoria-szigeten fontos sakkversenyen indul Sanderson (Christopher Lambert), akit na­gyon kényeztet és minden figyel­mességgel elhalmoz egy bájos és szexis hölgy. Nem véletlen tehá(, hogy a nagymester egyszer csak a nő kegyeit élvezheti az éjszaka hűvösében. A lányt azonban holtan találják a szerelmi légyott színhelyén. Természetes tehát, hogy Sanders a gyanúsított. Idő­közben azonban meggyilkolnak még két fiatal nőt a szigeten, egy­mástól látszólag független hely­színen. A sakkbajnok azonban felismeri, hogy a helyszínek a Ta- rakoss-megnyitással bonyolított sakkjátszma szerint, lólépésben követhetők. A gyilkos ezután újabb meg­nyitást alkalmaz, és mire a rend­őrség a sakklogika szerinti hely­színre érkezik, egészen máshol hal meg a negyedik lány. Sanders alibije nem tiszta, már le is tar­tóztatják, majd a rács mögött döbben rá a megfejtésre. Tudja, lánya lenne a következő áldozat. Megszökik a börtönből. A krimit az egri Uránia mozi mutatja be. Interceptor Az USA légiereje kifejleszti a csúcstechnológiát képviselő, a légelhárítás számára láthatatlan szuperszonikus vadászrepülőgé­pet, a Stealth-et, és a hozzá tarto­zó különleges irányítósisakot. Christopher Winfield kapitány kapja feladatul a gép kipróbálá­sát. Repülés közben azonban irányíthátatlanná válik a gép, és Winfield kénytelen katapultálni. Az eset kivizsgálására a két meg­maradt gépet Washingtonba szálh'tják. Miközben a szállítógé­pet feltankolják, egy hírhedt ter­rorista megkísérli meggyilkolni a személyzetet, és elrabolni a rendkívül értékes repülőt és tar­tozékát. A kalandfilmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Jelenet az Interceptor című filmből

Next

/
Oldalképek
Tartalom