Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-07-31-08-01 / 177. szám

HÍRLAP, 1993. július 31—augusztus 1., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN H­Izraeli konyha Húsétel Párolt marhaszelet Hozzávalók: 4 szelet kicson­tozott marhahús, 3 evőkanál olaj, 2 marhahúsleves-kocka, 2 evőkanál liszt, 1 csokor friss ka­por, 2 gerezd fokhagyma, 1 mok­káskanál törött fekete bors, ke­vés só. A hússzeleteket húskalapács- csal kissé megveregetjük, és liszt­be mártjuk. A felforrósított ola­jon — hirtelen — mindkét olda­lán lepirítjuk, ezután aláöntünk 2 pohár vizet, beletesszük a hús­leveskockákat, és a megtisztított, zúzott fokhagymával fűszerez­zük. Meghintjük törött borssal, és fedő alatt, kis lángon, gyakori keverés közben puhára pároljuk. Ha levét idő előtt elfőné, aprán­ként kevés forró vízzel pótoljuk. Végül meghintjük a nagyon fi­nomra aprított kaporral, és sós vízben főtt, hordó alakúra for­mázott burgonyával tálaljuk. Köretek, zöldségételek Jeruzsálemi articsóka Hozzávalók: 8 articsóka (konzerv), 1 citrom leve, 1 mok­káskanál frissen reszelt citrom­héj, 1 teáskanál mustár, 4 evőka­nál olívaolaj, 1 mokkáskanál tö­rött fehér bors, 1 csokor snidling, só (ízlés szerint). A konzervdobozból kibontott articsókát lecsurgatjuk, és egy szép tálra helyezzük. A mártás­hoz elkeverjük a citromlevet az olajjal, sóval, borssal, citromhéj­jal, és a nagyon apróra vágott, megmosott snidlinggel. A már­tást a tálra, az articsókák alá önt­jük, és befedve, a hűtőszekrény­ben alaposan lehűtjük. Az arti­csókát a mártásba mártogatva fogyasztjuk. (Ha valamilyen cso­da folytán sikerülne friss articsó­kát kapnunk, akkor megtisztít­juk, sóval, pár szem kardamómi- maggal és citromlével ízesített vízben majdnem puhára főzzük, és a lében hagyjuk kihűlni. Ez­után leszűrjük, és ugyanúgy ké­szítjük, mint a konzerv articsó­kát. Articsóka helyett kelbimbót is használhatunk. Töltött paprika Hozzávalók: 4 db óriás mére­tű, piros színű paprika, 40 dkg kicsontozott borjúszegy (vagy csirkemell), félliternyi erőleves (leveskockából is jó), 3 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál tö­rött fekete bors, só (ízlés szerint), 2 evőkanál olaj. A húst megdaráljuk, majd ösz- szekeverjük a megtisztított, ösz- szezúzott fokhagymával, sóval, borssal. A paprikákat megmos­suk, kicsumázzuk, és a szár felőli részénél egy vékony lapot levá­gunk. Az ereket kiszedjük, és a húsos masszát beletöltjük a pap­rikába. Serpenyőbe tesszük a töltött paprikákat, és ráöntjük az olajjal elkevert erőlevest. Lefed­ve, kis lángon puhára pároljuk, közben a serpenyőt időnként megrázogatjuk, hogy a paprika ne éghessen le. Mire a paprika megpuhul, a leve is elfő alóla. Nemcsak melegen, de hidegen is fogyasztják. Édes sütemény Kindli Hozzávalók. A tésztához: 50 dkg sima búzaliszt, 15 dkg ba- romfizsír vagy olaj, fél dl bor, 1 dkg élesztő, 1 evőkanál porcu­kor, 1 mokkáskanál só. A tölte­lékhez: 25 dkg mák, 5 evőkanál méz, 1 dl bor, 10 dkg mazsola, íz­lés szerint kevés cukor, fél citrom reszelt héja és kicsavart leve. A tetejére: 1 tojás. A tésztához az élesztőt simára keverjük a langyos borral, majd mély tálban összegyúrjuk az át­szitált liszttel, a tojássárgákkal, a sóval, a cukorral és a zsiradékkal. Cipóba formáljuk, és pihentet­jük egy órán keresztül. Ezután a cipót egy jó nagy lappá nyújtjuk. 12 cm-es kockákra vágjuk, majd a közepére egy csíkban rákenjük a tölteléket, és összecsavarva sü­tőlemezre rakjuk. Félórai kelesz- tés után a tetejét felvert tojással megkenjük. Villával hullámosra nyomkodjuk, és előmelegített, forró sütőbe téve, közepes lán­gon megsütjük. A töltelékhez a mákot és a mézet lábosba rakjuk, ráöntjük a folyadékokat, a re­szelt citromhéjat, és egyetlen pil­lanatig forraljuk, majd a tűzről lehúzva belekeverjük a leszára­zott mazsolát. Ha kihűlt, ráken­jük a tésztára. Üdítő Narancsjég-üdítő Hozzávalók: 2 nagy narancs leve, 1 teáskanál frissen reszelt narancshéj, 1 citrom leve, cukor (ízlés szerint), 1 dl narancslikőr, 1 dl száraz fehérbor. Fél deci vízbe szórjuk a na­rancshéjat, és 5 percig forraljuk. Ezután leszűrjük, és hagyjuk ki­hűlni. A narancs kipréselt levét összeöntjük a többi itallal, és íz­lés szerint kevés cukorral édesít­jük. (Ne legyen édes, inkább csak pikáns!) Ezután hozzáönt­jük a narancshéjas vizet, és az egészet beöntjük a jégkockatar­tókba. Megfagyasztjuk. Fo­gyasztáskor hosszú poharakba öntünk 4-5 narancsos jégkockát, és erre öntjük az ásványvizet. A nagy nyári melegben rendkívül üdítő, kitűnő ital, amelynek al­koholtartalma jóformán elha­nyagolható. Nyolc-tíz adag ital­hoz elég ez a mennyiség. A kakukk hetétől a pattogatott kukorica hónapjáig Az amerikaiak ez év február­jában az „Add vissza a bevásár­lókocsit!” kampányt élték meg. Aztán pedig újabbak kezdődtek és kezdődnek, mert manapság az amerikaiak egész éve egyetlen nagy kampány. Aki januárban még a kakukk hetét ünnepelte, februárban már a bálnák védel­méért harcolhat, júniusban pe­dig a „Hangya hava” alkalmából pontosan 30 napon keresztül fordíthatja figyelmét a hangyák életének alaposabb megismeré­sére. Az Egyesült Államokban az év során száz és száz alkalom adódik a megemlékezésre és adakozásra, ünneplésre vagy til­takozásra, s nem utolsósorban a költekezésre. Bár majdnem min­dennek megvan a maga nemzeti napja, hete vagy hónapja, az ün­nepeknek és kampányoknak csak igen kis része hivatalos. A legtöbb csupán szervezetek, pol­gári mozgalmak és mind gyak­rabban forgalmukat fellendíteni kívánó üzletemberek kezdemé­nyezésére születik. Jóllehet, a helyi vagy regionális kampányok üzleti hatása nem vetekedhet az országos méretű ünnepekével, hatásuk mégsem elhanyagolha­tó. Az április egyebek között a nemzeti félelem- és stressztudat hónapja volt, július 29-ét pedig arra ajánlották, hogy a család „megsétáltassa” cserepes növé­nyeit. Nem tévedés, a növények ugyanis — legalábbis egy chica­f ói kiadó 1993-as eseményév- önyve szerint — jobban fejlőd­nek, ha „megismerik” környeze­tüket. Október hónapot választották például — talán éppen azért, mert ebben az őszi hónapban egyébként nem történik oly sok érdekesség — az egészséges cse­csemők, a családtörténet, az órák, a fogyasztói tájékoztatás, a konyha és fürdőszoba, valamint a pattogatott kukorica hónapjá­ul. De szintén októberben tartják a mikrohullám, az energia, a piz­za, az utóételek és a vegetaria­nizmus kampányát, s „hozzáér­tők” szerint ez a legmegfelelőbb hónap arra is, hogy az átlagame­rikai egy állatmenhelyről kutyát vegyen magához, vagy éppen szexuális felvilágosítást tartson családjának. IS éven át játszotta a tábornok szerepét Csalás vádjával bíróság elé ál­lítottak a közelmúltban Portugá­liában egy asszonyt, aki 18 éven át sikerrel adta ki magát magas kitüntetéseket viselő tábornok­nak. A vád mind a maga, mind az általa „alakított” tábornok nevé­re szólt. Teresinha Gomes, akit szom­szédai 1975 óta háborús vete­ránként, Tito Anibal da Paixao Gomes tábornokként ismertek, 1974-ben — mint nő — tűnt el Madeira szigetéről. Az Expresso című hetilapban megjelent írás szerint Gomes va­lódi kilétére 1992-ben derült fény, amikor a rendőrség adóssá­ga visszafizetésének elmulasztá­sa miatt letartóztatta a „táborno­kot”. A kölcsönöket szomszéda­itól vette fel, katonai nyugdijá­nak terhére. Miután ellenőrizték a portugál katonatisztek hivata­los névsorát — és abban nem bukkantak ilyen nevű tábornok nyomára —, orvosi vizsgálatra kötelezték, és akkor derült ki, hogy nő az illető. A szomszédok megdöbbené­se azonban semmiség volt — a feleség megdöbbenéséhez ké­pest. Joaquina Costa, nyugalma­zott ápolónő ugyanis öt eszten­dőn át házasságban élt „a gáláns tábornokkal”, mielőtt egy napon rányitotta a fürdőszoba ajtaját, és megpillantotta a kádban „fér­jét”. Joaquina előzőleg éveken át özvegy volt, s amikor Gomesszel találkozott, a nő azt állította ma­gáról, hogy jogász, sebesült há­borús veterán és CIA-ügynök. Feleségül kérte az ápolónőt azzal a feltétellel, hogy szüzességben élnek együtt. Az esküvői felvételen Joaqui­na karján a sugárzó arcú, egyen­ruhás „férj”, mellén kitünteté­sekkel, egyenruhájának ujján a tábornoki rangjelzéssel. Most az esküvői képet készítő fényképész egyike Gomes vád­lóinak — sem a képekért nem ka­pott tőle egy vasat sem, sem pe­dig azt a 150.000 escudót nem kapta vissza, amelyet ő adott kölcsön a „tábornoknak” a nász­úihoz. Az ügyészség Teresinha Go- mest okirat-hamisítással, Tito Anibal de Paixao „tábornokot” pedig háromrendbeli csalással vádolta. Ahol a számítógépvírusokat tenyésztik A volt kommunista országok számítógépnyűvői — köztük a már ismert es világszerte rette­gett bolgár „Sötét Bosszúálló” — időnként csak tréfásan bajkeve­rő, ám gyakran komoly károkat okozó számítógépvírusokat hoz­nak létre. Nyomozók szerint a nyugati számítógépeket veszélyeztető, több mint 200 vírus származik Bulgáriából. Ezek között megta­lálható az idegőrlő Yankee Do­odle nevű is, amely a fertőzött gépek működését leálh'tja, és ar­ra „kényszenti”, hogy az ameri­kai nemzeti dalt játssza, és játsz- sza, és játssza... Egyes értesülések szerint a legújabb és legveszélyesebb víru­sok manapsag Oroszországból származnak... Európában és Amerikában a különleges vírusellenes alakula­tok és rendőri egységek azon fá­radoznak, hogy megtalálják a bujkáló vírusokat, és rábukkan­janak annak értelmi szerzőjére. A komputervírusok más, „egészséges*’ és törvényes prog­ramokba bújtatott programok, amelyeket úgy terveztek, hogy rátapadjanak a számítógép me­móriájában lévő file-re, ahol meglehetős romboló hatást fejte­nek ki. Egyes vírusok csupán idegesítő zajokat produkálnak, mások azonban szinte felfalják a gép memóriáját. Az ilyen vírusok megbolon- díthatják a személyi számítógé­peket. Komoly cégek pedig dol­lárszázezreket költöttek a fertő­ző programok kiirtására. Á Discovery magazin egy ér­dekes nyomozás meglepő ered­ményét közölte. Fellebbentette a fátylat a „bolgár kapcsolatról”, amely a vírusíró bolgárok és az egyik vezető vírusölő szakember között fennáll. Vesszelin Bon- csev, akit Veszkónak becéznek, Szófiában él, és rendszeresen újabb és újabb vírusok létezésé­ről szokott beszámolni. Már felmerült egyes hatósá­gok részéről az a gyanú is, hogy leteznek olyan vírusölő szakem­berek, akik maguk írják a fertőző programokat is. Feltételezik, hogy a Sötét Bosszúálló és Vesz- kó egy és ugyanaz a személy. A Discovery magazin két szerzője, Paul Mungo és Bryan Clough szerint viszont a Sötét Bosszúálló és Veszkó nem ugyanaz az ember. A hamarosan kiadásra kerülő, a Nullához kö­zelítve című könyvükben felve­tik azonban, hogy Boncsev is­merheti a Bosszúálló kilétét, hi­szen nyilvánvaló, hogy elég szo­ros kapcsolatban van egy másik vírusgyártóval, a Yankee Doodle szülőatyjával is. Nagy-Britanniában a Scot­land Yard nemrégiben első, a számítógépvírusokat írók és ter­jesztők elleni akciójában letar­tóztatott hat személyt. A bűnös komputerbolondító csoport Az Igazan Kegyetlen Vírusok Egye­sülete nevet viselte. A vádlotta­kat feltételesen szabadlábra he­lyezték, de számítógépeiket és felszereléseiket elkobozták, eze­ket vizsgálják — jelentette be maga a Scotland Yard ötfős komputerbűnözési csoportjának vezetője. A brit törvények szerint a fő vád a vírusírók ellen a „számító­gépeken végzett engedély nélkü­li módosítások” lehet. A bolgár számítógépvírus­ipar azért fejlődött oly rohamo­san és erőteljesen, mert a bolgá­roknak megvan a hozzáértésük és képesítésük, de országuk yenge, szegény piaca nem tudja asznosítani és felszívni szolgál­tatásaikat. Ezek az elégedetlen számítógépes szakemberek per­sze, hogy a vírusgyártás felé for­dultak. Sem az Egyesült Államoknak, sem Bulgáriának nincs olyan tör­vénye, amely büntetné a kompu­tervírusok szerzőit. A washing­toni számítógép-rendőregyseg vezetője, Jim Settle elmondta, hogy ismert a bolgár vírusgyár­tás, de azért a fertőző programok több más forrásból is származ­nak. Nemrégiben a Sötét Bosszúál­ló egyik üzenetében új, önmagát mutálni, változtatni képes, töké­letesen álcázott és ezáltal még rombolóbb vírus megjelenését jövendölte. A Scotland Yardnál elmond­ták, hogy tudnak a Bosszúálló „Mutáns Masina” nevű vírusá­ról, de ez még nem jelent meg se­hol, semmilyen számítógépben. A Discovery két szerzője, Mun­go és Clough ezt „minden idők legborzasztóbb és legveszélye­sebb vírusának” nevezi, hiszen 4 milliárd féle változatban fordul­hat elő, álcázhatja magát. Nincs állandó jellemzője sem, amely­nek alapján a víruskereső prog­ramok felismerhetnék. Magáról a Bosszúállóról ke­vés tudható. Legfeljebb annyi, hogy nagy valószínűséggel a szó­fiai egyetemen matematikát hall­gatott, állandó pénzhiányban szenved, és Diana hercegnő ra­jongója, hiszen a szép és szomo­rú Lady Di neve gyakran tűnik fel vírusaiban. Feltételezik, hogy a vírusíró bolgárok fiatalok és férfiak. A moszkvai pályaudvarok és a reformok elfeledettjei Féllábú háborús veteránok, nyomorgó nagymamák, iskola­kerülő tanulok, tolvajok, idült alkoholisták, rettegésben élő menekültek és gyermekek, akik­nek életkora semmiképpen sem indokolhatja az arcukról leolvas­ható cinizmust — ezek a társada­lom peremére szorult egyének nap mint nap nagyobb szambán lepik el az egyedüli helyeket, ahol fedél alá kerülhetnek — a moszkvai pályaudvarokat. Ép­pen annyi hely jut mindegyikük­nek, hogy az utasok tömegétől elhúzódva elnyújtózkodhatnak a betonon. „Itt nem tekintik őket emberi lényeknek” — nyilatkozta Eliza­beth Kormoss, az Orvosok Hatá­rok Nélkül emberbaráti szerve­zet helyszínre küldött csoportjá­nak tagja. „Három évvel ezelőtt ez még nem létezett” — mondja egy fia­tal, egyenruhás férfi, Moszkva Kurszki pályaudvarának bizton­sági őre, miközben karjánál fog­va vonszol egy öregasszonyt, hogy eltávolítsa a pályaudvar te­rületéről. A biztonsági őrség vezetője, aki 23 esztendeje látja el felada­tát a pályaudvaron, nem titkolja a valós helyzetet. — „Minden államnak meg­vannak a maga problémái. Ne­künk most ez a gondunk. (Ezek) minden irányból érkeznek, külö­nösen a konfliktusos övezetek­ből, azt gondolva, hogy Moszk­vában az élet sokkal nyugalma­sabb, s remélve, hogy a dolgok majd csak jobban mennek. De számukra itt, a pályaudvarokon véget ér minden*’ — nyilatkozza hajnali három óra tájban az AFP tudósítójának. A legkülönfélébb okokból ki­folyólag — nem létezik a bünte­tését letöltött elítéltet az életbe visszasegítő intézmény, és hatás­talan a moszkvai bürokrácia — a hajléktalanok igen nagy részé­nek nincs „propiszkája (hivata­los letelepedési engedélye), és ezért nem is tudja igazolni, hogy jogosan tartózkodik Moszkvá­ban. A városi hatóságok egyéb­ként nem közölnek pontos szá­mot a hajléktalanokról, valószí­nűleg, mert nem ismerik azt. Egy városi tisztviselő szerint a nyil­vántartásba nem vett hajléktala­nok száma 24 ezer körül lehet, s ehhez járul még mintegy kilenc­ezer menekült. „Senki nem tudja, hogy há­nyán vannak” — nyilatkozta a Nemzetközi Vöröskereszt orosz szekciójának szóvivője. Hozzá­tette: „Az nyilvánvaló, hogy a számuk állandóan növekszik.” Nemzetközi szervezetek sze­rint Moszkvában egyetlen köz­pont működik a kormányzat tá­mogatásával a hajléktalanok el­helyezésére — pontosan 12 ágy- gyal. A sűlyos helyzeten több se­gélyszervezet — így az Orvosok Határok Nélkül, a Nemzetközi Vöröskereszt és az Üdvhadsereg — igyekszik segíteni, de nincs könnyű dolgok a hatóságok gyakran elutasító magatartása miatt. bekopogunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom