Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-07-31-08-01 / 177. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. július 31—augusztus 1., szombat—vasárnap Kertész leszek Fontosabb kétnyári növények Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) írástörténeti érdekességek (I.) A kétnyári növények válasz­téka — az egynyáriakhoz viszo­nyítva — nem olyan bőséges. Tá­lán azért, mert virágzást idejük nem olyan hosszú, zömében a kora tavaszi hónapokra esik. Köztereken, közparkokban, de házikertekben is utánuk még más növényt ültetnek. A legismertebb, legnagyobb mennyiségben ültetett" kétnyári az árvácska, a százszorszép, a ne­felejcs (és nem ne felejts!). Az ár­vácska, a százszorszép Európá­ban őshonos, apróbb virágú vál­tozatai vadon is előfordulnak. Hazai szokások szerint az er­kély- vagy ablakládákba csak májustól kerül növény. Ezekkel a kétnyáriakkal megnyújthatjuk a virágdíszítés idejét úgy, hogy ősz­szel a kiszedett muskátli, petúnia helyére ültetjük, majd júniusban, amikor a kétnyáriak elvirágza- nak, tehetjük a megszokott egy- nyáriakat. Ezek a növények ki­válóan alkalmasak virágágyak (nagyobb felületek), sírok beül­tetésére is. Kissé költségesebb megoldás, de nagyon mutatós, ha virághagymákkal együtt al­kalmazzuk. Az árvácskának — kétéves volta ellenére — vannak olyan fajtái is, amelyek tavaszi magvetéssel is szaporíthatok. Aki elkésett a vetéssel, ilyen ma­got keressen. Méltatlanul elha­nyagoljuk a nefelejcset. Mind a Piros gyűszűvirág napos, mind a félárnyékos helyet lennek meg, s illatosak! Leg szereti. Kék virágú változata is­mert és kedvelt, bár van fehér és rózsaszínű is. Vágott virágként alkalmazva, bájos csokrokat ké­szíthetünk belőle. Anyák napjá­ra kedvesebb virágdíszt el sem lehet képzelni. A három közismert kétnyári mellé szeretném ajánlani a már kissé feledésbe merült sárga vio­lát. Magassága 50-70 cm. Bok­rosán nő, hajtásai mereven el­ágaznak. Virágai fürtökben je­többször sárgák, ami azért fon­tos, mert ezelcet a virágokat na­gyon korán — sokszor már már­ciusban — hozza, s ilyenkorra szemünk már nagyon „kiéhezik” (a tél szürkesége után) a színek­re, különösen a sárgára. A sárga mellett van barna es piros válto­zata is. Tavaszi virágagyak beül­tetésére, cseijecsoportok szegé­lyezésére, valamint vágásra és cserepes növénynek is használ­hatjuk. Magja június-júliusban érik, ha valakitől kapunk belőle, utána mindjárt elvethető. Védett fekvésben, déli falak mellett vi­rágzik a legszebben. Ilyen helye­ken, különösen, ha talajtakarás­sal a téli fagytól megvédjük, több évig is elél. Ha nem akarunk ma­got fogni — és több évig akarjuk tartani —, a virágpkat elnyílás után le kell vágni. így új hajtás­fejlesztésre serkentjük, ami a kö­vetkező év virágfelületét adja. Évelő növény, de nálunk két­évesként termesztik a törökszeg­fűt. Jó vágott virág vagy virág- ágyi növény. Virága illatos, s na­gyon sok színváltozata ismert. Szaliterként is használhatjuk a piros gyűszűvirágot, ami egyéb­ként gyógynövényként is ismert. Levágás után tegyük azonnal vízbe, mert hamar hervad. Ez a gyökeres növényre is vonatko­zik. Sokat kell öntözni. Sárga viola V. Pénzes Judit Beszédünk nemkívánatos jelenségei mai nyelvhasználatunk görbe tükrében Egyéni és közéleti beszéd- használatunkkal kapcsolatban egyre nagyobb mértékben jut közlő, kifejező szerephez az élő­szóbeli megnyilatkozás. Beszé­desebb lett emberi környeze­tünk, megszaporodtak a beszéd­tevékenységek, a beszédalkal­mak lehetőségei: rádiós és televí­ziós riportok, szakértői viták, politikai beszámolók, parlamen­ti szereplések, stb. A nemkívá­natos jelenségek között most el­sősorban beszédünk hangzásjel­lemzőit emeljük ki. Nem véletlen például, hogy sok kritikával ille­tik a beszéd ritmustalanságát, a hangzás monotóniáját és a feles­legesen felgyorsult beszédira­mot. Sok a hadaró ember, és a másik véglet, a „gombócos” be­szédű. A hallgatóságot különösen in- gerli és bosszantja a nyögetek és nyögések, a nyögdécselések el­szaporodása: az ő-kegők, az e-kegők felesleges ö-ö-ö és e-e-e féle hangokkal tűzdelik tele be­szédük hangzását. Van olyan ér­zésünk is olykor, hogy a nyöge- tők mintha rá is játszanának, ab­ban a hiszemben, hogy nyögdé- cselésnél „a gondolatait megrá­gó” szakemberek tipikus beszéd­modorával állunk szemben. Pe­dig rossz nézni a nyökögést kísé­rő szájrándításokat, s hallgatni az ezt követő, feleslegesen meg­nyújtott hangzásformákat. A mesterségesen formált fintorok szinte kísérik a nyújtottan éneklő és felfelé szaladó szóvégeket. A fülünket is sértő nyökögés, nyökdelés kritikáját ezzel a jel­lemző szóláshasonlattal fogal­mazta meg egy olvasónk: „A te­levízióban sokan nyögnek, nyö- kögdélnek, mint a beteg tehén.” A nyelvi, nyelvhasználati rö­vidzárlat okozta megtorpanás árnyékában jelentkezik a motyo­gás, a motyorékolás és a habla- tyolás, az orrára bukott félmon­datok és a modorosán üres tölte­lékszavak elszaporodása. A politikai összejöveteleken elhangzó élőszóbeli közlések, tisztelet a kivételnek, hangzá­sukban is uniformizálódtak: a szűk hangterjedelmű lejtésfor­mák, az alig érthető hangzóejté­sek, a szóvégek „elharapása”, a helytelen hangsúlyeltolódások általánosan jelentkező típushi­bák. Különösen gyakori, hogy szinte minden mondatbeli szót főhangsúllyal emelnek ki, s en­nek valójában a lényeges mon­danivaló látja kárát, hiszen a hangsúly lényegkiemelő szerepe jut kelepcébe. Még azt is tapasztalhatjuk, hogy a helytelen légzéstechnika miatt is csorbát szenved beszéd­hangzásunk, s az eredmény: a mondatok egybemosása, egybe- keverése. A helyes lélegzetvétel ugyanis nem tűri a túlméretezett mondatformákat. Ez a hiba kü­lönösen azoknál gyakori, akik nem szabadon mondják el gon­dolataikat, hanem mindig csak leírt szöveget olvasnak fel, ugyanakkor nem ismerik a felol­vasás sajátosan jellemző módjait. Végül röviden arról szólunk, hogy az élőbeszéd természetes­ségét is tükrözze a beszéd hang­zása. Ezért követelmény: a köz­vetlen hang, a tiszta beszédhang­zás, mindenekelőtt a beszédfe­gyelemre való törekvés. Sajnos, még arról is külön kell szólnunk, hogy g nyilvános élő­szóbeli megnyilatkozásokat vál­lalók nem ismerik a természetes, az érthető beszélés hangtani kö­vetelményeit sem. A helyes be­széd érthető hangzásának leg­fontosabb előfeltétele és legbiz­tosabb alapja a helyes, a szép, a romlatlan kiejtés. Ide tartozik a tiszta, a helyes és a pontos hang­képzés. Gyakori hiba például az orrhangúsítás, az „r” hang racs- csolásba hajló ejtése, kevered- nak a zöngés és zöngétlen hang­párok, és kismértékben egy zön- gétlenedési folyamat is megin­dult. Különösen jellemzi ez a hi­básjelenség a szakszerűsködésre rájátszó szakemberek beszédét. A rövid hangok megnyújtása je­lentkezik, de a fordítottjával is találkozhatunk. Hiba a betűej­tés, a látja, mondja, kardja stb. ejtések jelentkezése. Aki nyilvánosan szerepel, és élőszóval mondja el mondaniva­lóját, az ne selypítsen, ne hebeg­jen, ne akadozzon a beszédben, ne énekeljen, vagy nagyon hal­kan ne beszéljen, de a nagyon megemelt hangerőt is kerülje, tisztán ejtse a szótagokat, s ne nyelje el a szavak végső hangjait. A torokköszörülés is rossz szo­kás, különösen akkor, amikor ezzel pótolja a beszélő hiányos mondanivalóját. Dr. Bakos József „Egymillió éve születnek és halnak meg emberek, de írni csak ötezer éve írnak.” (Etiemb- le) Krisztus előtt húszezer évvel Lascaux-ban keletkeztek az em­ber első rajzai. Az első rajzok után még tizenhét évezredet kel­lett várni, amíg kezdetét vette az emberiség történelmének leg­csodálatosabb fejezete, az írás. Sokan úgy képzelik, hogy akik az írást feltalálták, mondáik emlé­két akarták megőrizni. Ám az írás regényének kezdetei nem is annyira regényesek. Az ilyen rendszer nem egy nap alatt jön létre. Hosszadalmas, lassú és bo­nyolult az írás története, izgal­mas regény, amelynek néhány lapját még ma sem ismerjük iga­zán. Minden a Tigris és az Eufrá- tesz között, Mezopotámiában kezdődött, i. e. 6000 évvel. E nagy műveltségű és kultúrájú né­pek kis közösségekben, egy ural­kodó fennhatósága alatt éltek, városállamokban. A legrégebbi, katalogizált írásos emlékünk egy agyagtábla i. e. 4000-ből. Su- mérban, Uruk városa egykori nagy templomának a helyén ta­láltak rá. Az „uruk táblák” gabo­nazsákok és állatok számbavéte­lei, valamiféle templomi könyve­lés emlékei. Az írás típusa ékírás. Ezt puha agyagtáblákba vésték rézsútosan faragott nádvéggel. (1. sz. ábra.) Nagyon érdekes, ahogyan a képírás átalakul foga­lomírássá. Ha a nőt jelentő há­romszöget (benne a hüvely vo­nalával) kiegészítették a hegyek képjelével, ezzel azt közölték, hogy a hegyeken túlról jött ide­gen, azaz rabszolganő (2. sz. áb­ra). Az ékírás szigorú, geometriai formáival szemben szinte ugyan­abban az időben kialakult egy el­bűvölő, költői és eleven írásfor­ma — az egyiptomi hieroglif írás. A „hieroglifa” szónak, amellyel az egyiptomi írás jegyeit jelöljük, csakugyan „az istenek írása” a 3. sz. ábra TT TTT T<*" -Tp D A R H E ^ÍT « U S 1. sz. ábra ÍÍ ^4 2. sz. ábra ^niu-no szén • f u boldog 4. sz. ábra jelentése. (A görög hierosz „szent”, és gluphein „bekarcol” szavakból). Az első dokumentu­mok, amelyeken hieroglif írás látható, az i. e. 3000 körüli idők­ből maradtak ránk, s tulajdon­képpen semmiféle változás nem történt velük egészen 390-ig. Te­hát még a római megszállás ide­jére számuk hétszázról ötezerre nőtt. A hieroglifás sorokat leg­többször jobbról balra olvassuk: az írás irányát az ábrázolt ember­fejek vagy madarak jelzik. Az ol­vasónak az arc vagy a csőr irá­nyában kell haladnia. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ha például egy templom falán elhe­lyezett felirat valamelyik na­gyobb isten (Ozirisz, Anubisz), vagy egy fáraó szobrának köze­lében van, a feliratokon levő ar­cok e szobor felé fordulnak, ami megváltoztatja az olvasás irá­nyát, és bonyolítja értelmezését. Ez a hieroglifás jelegyüttes (3. sz. ábra) kivételes, balról jobbra ol­vasandó. A bal oldali első jel ol­vasata: „hb.” A második deter- minatívum: a láb azt mutatja, olyasmiről van szó, amit lábbal kell csinálni. A harmadik alakos piktogram: egy táncoló ember. Az egész jelentése: táncol. Ugyanabban az időpontban, amikor az ékírás elnyerte csak­nem végleges alakját, amikor az egyiptomi civilizáció mesésen ki­virágzott, az i. e. 2000 körüli időkben Krétán (és minden bi­zonnyal a görög szárazföldön is) olyan írások fejlődtek ki, ame­lyet a mai napig sem sikerült megfejteni a tudósoknak. Mi­lyen érdekes, hogy szintén ugyanebben az időben a világ másik végén Kína feltalálja azt az írást, amelyet még ma is használ. A kínai írás egyedi eset: az i. e. II. évezred táján keletkezett, i. e. 1500-ban alkották meg szabá­lyait. Egységes rendszerré alakí­tották i. e. 200 és i. sz. 200 kö­zött, és ez az írás megközelítőleg azonos azzal, amelyet a kínaiak napjainkban is használnak. Min­den írásjegyet egy négyzetbe kell beírni. Ez két részből áll: egy, az értelmét megadó kulcsjel és egy ún. fonetikai jel, amely a kiejtés­sel kapcsolatos információt adja. A kínai írás egy sor bonyolult szabályt követ, s valóságos műal­kotás, Kína kulturális egységé­nek fő hordozója. (4. sz. ábra.) Katona Ágnes grafológus Egy filozofikus megállapítás A rejtvényábra fő soraiban egy filozofikus megállapítás ol­vasható. Megfejtendők a vízsz. 1., valamint a függ. 15. és 35. sz. sorok. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (zárt be­tűk: E, T, D) 13. Norvégia fővá­rosa 14. A jelzett helyre csábítani 15. Régi, zsinóros felsőkabát 17. Szálhúzással készített szegély­dísz 18. Középen adni! 19.... vi­lágát (jól él) 20. A mélybe 22. Növényi forrázat (ford.) 23. Halkan mond 24. Kiejtett más­salhangzó 25. Jókedv 27. Fertő­zőbetegség 29. Róma folyója 31. Mázolna 32. A sí német neve 34. Ezt megelőző helyre 36. Pan filmbeli társa 37. Dong ikerszava 39. Kilátásba helyezett valamit 41. Ford. vonatkozó névmás 42. Kárpát-ukrajnai népcsoport tag­ja 44. Pusztított 46. Esőtől ned­vessé válik 48. Fátyolszerű anyag 49. Húros fegyver 50. Gyomnö­vény 51. Tagadószó 53. Kicsinyí­tő képző 54. Spanyol női név 55. Rangjelző szócska 56. A piros szín egyik sötétebb árnyalata 58. Hármas találat a régi lottón 61. Más gondolkodásmódra formál­ják 64. Kínai súlymérték. FÜGGŐLEGES: 1. Alom egynemű hangzói 2. Kocsonyás édesség 3. Létezni 4. A lengyel légitársaság 5. Kettőz­ve: sportfogadás 6. Holland úszónő (Kok) 7. Nem feszes 8. Lakodalmas játékáról ismert te­lepülés Pest megyében 9. Mándy Iván regényhőse 10. Felső végtag 11. Létezik 12. Útnak erednek 15. A mondás második része (zárt betűk: I, R, Z) 16. Kezdet­től fogva 21. Levélmintázattal látja el 23. Bicékéi 25. Azonban 26. Föld alatt élő nyúl jelzője 28. Germánium és kén 29. íráshoz használt festékkel beszennyez 30. Valahova jutott 33. A lakást hatóságilag rendelkezésre bocsá­totta 35. A mondás befejező ré­sze: 38. Sebkötöző anyag 40. A mozdony hátrafelé halad 43. Ősi mezopotámiai város 45. A talli­um vegyjele 47. A mell költői ne­ve 49. Erről a helyről 52. Lágy hangsor 54. Akta 56, Labdarú­gó-trófea 57. Hegység Marok­kóban 59. Komárom-Esztergom megyei település 60. Becézett Olivia 62. Nemzeti Tanács, röv. 63. Melyik személy. A megfejtéseket augusztus 5-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lap­számunkban közöljük. A borí­tékra írják rá: Keresztrejtvény! Báthory Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom