Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-08 / 157. szám
8. PF. 23 HÍRLAP, 1993. július 8., csütörtök Üzen a szerkesztő K.J. Május 14-ről keltezett levelének lényege az alábbi: „Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy szíveskedjenek tájékoztatni: az Osztrák-Magyar Monarchia kinek az uralkodásakor jött létre, és mely évben? Több fórumon érdeklődtem, de „hiteles” választ nem kaptam.” Válaszunkat hiányolta, ezért június 5-én ajánlottan sürgette a felvilágosítást, csatolva az előző érdeklődést is. A szöveg így hangzik: „1993. május 14-én azzal a kéréssel fordultam Önökhöz, hogy azz Osztrák-Magyar Monarchia mely uralkodónak az idején jött létre, és mely évben? Tudom, hogy van Apor Elemér és Farkas úr, akik történészek — nekik tudniuk kell! (Csak az ő címüket közvetlenül nem tudom.) Nemleges választ esetén is válaszukat várom! Nem tudom, miért lettem ilyen „sorsüldözött”, mint a lapjuk olvasója, hogy még válaszra sem méltattak.” Az aláírásból kiderül, hogy T. Olvasónk nyugdíjas, a gyöngybetűkkel írott sorok, a két levélírási dátum, az ingerültség és a két név említése „történészként” arra utalna így, együttesen, hogy valóban érdeklődő természet a panaszos, valamilyen oknál fogva fontos neki a közkeletű adat, nem tud elmenni könyvtárba, utánaolvasni az őt nyugtalanító adatnak. Nem várjuk be a további sürgetést — postánkban eddig akadtak sürgetőbb válaszolniva- lók. Tehát: Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-1918 között létezett — Ausztria és Magyarország dualista államszövetsége. A magyar nemzet kiegyezett 1867- ben a Habsburg-házzal, Ferencz Józsefet 1867-ben megkoronázták. Az államforma a parlamentáris monarchia. A két állam parlamentje és kormánya egymástól függetlenül intézte országa ügyeit. A közös államfő mellett közös volt a külügy, a hadügy és a két tárcát érintő pénzügy, ezek ellenőrzése és költségvetésének megszavazása a két országgyűlés által kiküldött hatvan-hatvan tagú delegáció feladatát képezte. A'két ország között valuta- és vámközösség állt fenn. Magyarország történelmének ez a szakasza ma is érdekfeszítő olvasmány azoknak, akik összefüggéseket keresnek azokra a folyamatokra nézve, amelyek máig nyúlnak. Elég annyi, ha végiggondoljuk, hogyan fejlődött volna Közép-Európa és egyáltalán Európa sorsa, ha nem alakul ki az a Balkán-politika, amely az 1879-ben létrehozott kettős szövetségen alapult. Ezt a politikai összehangoltságot Andrássy és Bismarc „hozták össze” a Monarchia és Németország között, miközben elszámították magukat — könnyű ezt mondani utólag — Oroszország Balkán-érdeklődését illetően. Ismeretes, hogy a háború elvesztése után a Monarchia területén létrejöttek Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia, egyes részei beolvadtak Jugoszláviába, Lengyelországba, Romániába, Olaszországba. Európa Monarchia utáni térképét a Saint-Germain-i, illetve a trianoni békeszerződés alakította ki. A sok nemzetiséget magába foglaló állam, a nemzetiségi kérdést és sok egyebet elfogultan kezelő politika nyomai ma is terhelik ezt a térséget. Ma is annyi a vélemény erről a korról, ahány szerző, de az kétségtelen, hogy az európai nagyhatalmak mai bénultsága a jugoszláv polgárháború kezelését illetően nemcsak Trianonig nyúlnak vissza, hanem ahhoz a nagyhatalmi terjeszkedési éhséghez is, amely a XIX. századi, Napóleon utáni Európában — főleg Németország kései egységesítése után — több rétegű marakodásig feszítette az ellentéteket a birtokon belüliek és kívüliek között. Most itt hagyjuk abba a választ, noha belelódultunk volna még mélyebben. Ha aT. Olvasót érdekli, talán folytatjuk. Csak kérdezni kell! Nem postások... Tisztelt Szerkesztőség! A Heves Megyei Hírlap június 21-i számának 3. oldalán Tudakozódjunk, ha bírunk! címmel cikk jelent meg a tudakozó munkahely tevékenységéről. Az írásban a szerző a tudakozó munkáltatójaként a Magyar Postát nevezi meg, az ott dolgozókat pedig postáskisasszonyoknak titulálja. Ezzel kapcsolatban leszögezem, hogy a tudakozó munkahely 1990. január 1-jétől nem tartozik a Magyar Postához, hanem a Magyar Távközlési Vállalathoz. így a cikkben foglaltakat a posta dolgozói nem érzik magukra vonatkozónak. Köszönettel: Kállay Albert hivatalvezető PÁLYÁZAT Pétervására Város Önkormányzata Időskorúak Szociális Otthon vezetői állására pályázatot hirdet. Feltételek: Szakirányú felsőfokú végzettség vagy szociális ellátás területén legalább 5 éves szakmai gyakorlat, büntetlen előélet. Csatolni kell a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okmányt, szakmai önéletrajzot, az intézmény vezetésére vonatkozó programot, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelést. Személyi alapbér jogszabály szerint. Jelentkezési határidő: 1993. augusztus 15. K_______________________________________________________> Testünk-lelkünk harmóniája Álom, álom, éber álom Az ábrándozás nem feltétlenül kóros jelenség; nem mindig „az élet megrontója”! Serdülőkorban élettani sajátosság, felnőtt embernél is fontos, mással nem pótolható lelki mechanizmus. Ismert tény, hogy a képzelet működése nélkülözhetetlen a tanulás, a munka, a tervezés, az újítás, az alkotás során. A sikeres tudós fantáziája legalább annyira „jó”, mint a művészé, csak másféle. Az álmodozásnak a lelkiállapotban betöltőt szerepe kevésbé ismert, de naponta tapasztalhatjuk ezt is, ha erre figyelünk. Mit csinál az ember, ha igazságtalanul megszidja a főnöke, ha nincs elég pénze megvenni valami kedvére valót, vagy ha saját maga elrontott valamit? Képzeletben próbálja ellensúlyozni. Fantáziaképeiben megbünteti ellenfelét, elképzelt vásárlással próbálja kárpótolni saját magát, „kijavítja” lejátsza magában a hibás cselekvést. Indulatainak egy részét levezeti ezzel a művelettel, bizonyos fokig megnyugodhat és „kielégülhet”. Képzeletben történő „próbacselekvése” hozzásegítheti a majdani „visszavágó” sikeresebb lebonyolításához is. A fantázia az egyik fontos lelki elhárító mechanizmusunk, amely segít megszabadítani a felgyűlt feszültségek, bentrekedt indulatok egy részétől. Segít helyreállítani az önbizalmat, a jövőben való bizakodást. Kétségtelenül túlzásba is vihető, ha valaki folyton a sérelmeit ápolgatja úgy, hogy újra és újra lejátsza magában a kínos jelenetet, illetve — a valóságtól elfordulva — csak a fantáziálásban keres örömöt és vigasztalást, miközben elhanyagolja a feladatát. Esetleg a veszélyeket kiszínezve mindentől retteg, amitől nem is kellene. (Jóból is megárt a sok.) Ha hiányzik az ember lelki eszköztárából a képzelgetés, az legalább ennyire káros. A fantáziátlan emberek nemcsak a munkában ötlettelenek és a társaságban „szárazak”, hanem — észrevétlenül — sérülékenyebbek is. Belső feszültségeiket nem élményszinten gyúrják át, hanem azok mintegy a testükbe „csúsznak le”, és — a szervezet működését megzavarva — pszichoszomatikus betegségeket hívnak elő. A lelki kezelésmódok (pszichoterápiák) eszköztárában egyre fontosabb szerep jut a különféle imaginativ (képzeléses), más szóval éber álom technikáknak. Relaxált (testileg-lelkileg ellazult) állapotban a képzelet sokkal élénkebben működik, mint a valódi éber állapotban. Ilyenkor fellazulnak az asszociációk (képzettársítások), az agy működése átvált az elvont, logikus gondolkodásról, a szabatos szóbeli fogalmazásról a szemléletes, színes, képekben, szimbólumokban történő gondolkodásra. Ezért a páciensnek szinte áradnak az ötletei, és hasonlatok, jelképek, metaforák segítségével fogalmaz. Olyan eleven képek, újszerű jelenetek játszódnak le behunyt szeme előtt, mint a valódi éjszakai álomképek (pedig ilyenkor ébren van, beszélni is tud). Ezekkel a szimbolikus képekkel igen sok elfojtott, kellemetlen érzelem is távozik, és sok — eddig a tudat kérge alá elintézetlenül begyűrt — élmény is fel- dolgozódik. A páciens — a képzeleti képeiben történt változásokkal egyidejűleg — megbékélhet addigi szorongásaival, kedvező átrendeződés következehet be szemléletében és viszonyulásaiban. Ez a gyógyító változás természetesen nem várható az egyszerű ábrándozás során, bár elemei akkor is felfedezhetők. A pszichoterápiában a tapasztalt szakember tudja, mit és hogyan kérdezzen, hogyan avatkozzon be az álom áramába — közbeszólásaival ugyanis képes megváltoztatni a képek formáját, tartalmát, és ezen keresztül az átélt érzelmeket. Freud nagy felfedezése volt a századfordulón, hogy az álmok elemzése „királyi út” („via regia”) a tudattalan tartalmak megismeréséhez. Az „éber álom” terápiák pedig napjainkban kialakított „királyi utak” a tudattalan befolyásolásához és ezen keresztül a személyiség gyógyító változásaihoz. Dr. Ignácz Piroska Pontosít a Volán Busszal — olcsóbb... A Hírlap 1993. június,3-ii számában megjelent, BuSzy.b szál — olcsóbb... című cikkel kapcsolatban kért pontosítást Füle István, az Agria Volán Rt. vezérigazgatója. Mint írja, a félreértés a következőkből adódik: „A belföldi távolsági forgalomban a Volánbusz-járatok a legolcsóbbak — hangoztatta a vezérigazgató. — Különösen a 100 kilométer fölötti távolságokra igaz ez.” A fentiekből adódóan, esetenként indokolatlan konfliktus keletkezik, mivel az utazni szándékozók keresik az olcsóbb Volánbuszjáratokat, amelyek a valóságban nem léteznek. A Volánok által közlekedtetett menetrend szerinti autóbuszjáratok tarifáit a 27/1992./X1I.29./ KHVM-rendelet tartalmazza. Az egységes díjszabási rendszerből adódóan minden Volán-társaság által azonos távolságra végzett szállítás díja ugyanaz, tehát egyik sem lehet olcsóbb. Az eddigi tapasztalati adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy — az alcímben leírtakkal szemben — az elsődleges utazási igények a vidéki városokban keletkeznek, s a fővárosba irányulnak, nem pedig fordítva — írta Füle István. Összefogás egy munkatárs érdekében Az önzetlen segítség példája Tisztelt Szerkesztőség! Áruházunkban — az egri Centrumban — a közelmúltban olyan eseményre került sor, amelyről — úgy érzem — érdemes tájékoztatni a közvéleményt. Egyik munkatársunk, Mir- kóczki Sándornénemrégiben súlyos szívműtéten esett keresztül, amelyet a budapesti orvostovábbképzőben hajtottak végre. Betegségéről, valamint arról a tényről, hogy a műtéthez minimálisan öt-hat liter vér szükséges, s hogy ezt a megyei vérellátó szervezetnek kell biztosítania, már jóval korábban értesültünk. Dolgozóink kezdeményezték, hogy önkéntes véradással járuljunk hozzá a műtét eredményességéhez. Amikor tudomásunkra jutott az operáció időpontja, az azt megelőző három napon 21 dolgozónk adott vért, összesen több mint hét litert. MindazcTk, akik segítettek most büszkék arra, hogy munkatársunk már jó állapotban mehetett az utókezelésre Balatonfü- redre. Részint ehhez a témához tartozik, hogy a közelmúltban középvezetőink munkavédelmi vizsgáztatását végezték hárman az árúházunkban. E három szakember a vizsgáztatási tiszteletdíjat, összesen 7.200 forintot felajánlotta a vöröskeresztes alapszervezetünk számára. Úgy döntöttünk, ezt a pénzt arra fordítjuk, hogy rászoruló dolgozóink részére élelmiszercsomagot állítunk össze. Mindezeket azért írtam meg a Hírlapnak, mert úgy vélem, az effajta, önzetlen segítség mai világunkban egyre ritkább. így aztán tiszteletreméltó és megbecsülendő, ha valaki észreveszi — sőt, át is érzi — mások problémáit, és ellenszolgáltatás nélkül, önszántukból igyekeznek azokon segíteni. Tisztelettel: Ridegné Szabó Éva az egri Centrum Áruház vöröskeresztes alapszervezetének titkára A privatizáció „áldásai” Galyatetőn A közelmúltban elismerő hangon nyilatkoztak lapjukban arról, hogy Galyatető lakói társadalmi összefogással szépítik lakóhelyüket, hogy ezzel is sokezer itt megforduló üdülő és természetszerető ember kellemes időtöltését elősegítsék. Ezen túlmenően a MATÁV már hetek óta fekteti a telefon- kábeleket, állítják az oszlopkat, hogy végre a súlyos telefonhelyzet is megoldódjon az év folyamán. Vannak azonban negatív jelenségek is! Például a galyatetői nagyszállóból kiköltöztették az évtizedek óta ott működő orvosi rendelőt, amely a hely nívójának megfelelő váró- és öltözőfülkékkel rendelkezett. Még szerencse, hogy a a Hotel Andezit (volt BM-üdü- lő) vezetősége egy alkalmazotti szolgálati lakás egy szobáját átadta e célra. Itt nincs váróhelyiség. Ismerve a téli gályái zord időjárást — a betegek a fűtetlen folyosón várnak sorukra. Továbbá súlyos tehertételt jelent az itt lakóknak és az itt üdülőknek a bevásárlási lehetőség hiánya. Itt évtizedek óta jól felszerelt ABC-áruház működött, amelyet a gyöngyösi „Aroma” Rt. üzemeltetett. Ezen egyetlen üzlet május hó közepén privatizációs értékesítésre került, és azóta zárva van. Az itt lakók kénytelenek a szomszédos falukba, Mátraszentimrére vagy Mát- raszentistvánra járni élelmiszerbevásárlásra. Az elmúlt hetekben, amikor is az iskolai érettségi vizsgákat tartották, az alsóbb évfolyamok részére kirándulásokat szerveztek. Naponta 30-40 au- tóbusznyi kisdiák ismerkedett a Mátra és Galyatető szépségeivel, és szeretett volna vásárolni némi élelmiszert vagy üdítőitalt, ha talált volna itt élelmiszerüzletet. Az üdülési szezon itt van a nyakunkon. Amikor az iskolai tanítás befejeződik, benépesülnek az itt lévő üdülő- és turistaházak. A környező községek közismerten nagylátogatottságú, szubalpin klímájú üdülőhelyek, ahol a bevásárlást kellemetlen tumultus és sorbanállás keseríti meg, s elképzelhető, hogy milyen lesz itt a helyzet, ha a gályái lakosság itt megjelenik vásárlás céljából. A szomszédos Ausztriában a legkisebb településeken is — nem is beszélve az üdülőhelyekről — megtalálható a Spar vagy a Hofer áruházlánc egy-egy kis üzlete, nem is említve a magánkereskedők gusztusos és nívós üze- leteit. Tájékoztatásul még azt is kell közlöm, hogy itt, Galyatetőn 45 állandó lakos él. A hétvégi üdülőházak száma közel 350. Ezenkívül található itt két nagyszálló, többszáz szobával; három panzió; öt egyesületi sportház, turistaszálló; a Magyar Síszövetség síháza és a biatlonisták sportpályái; tudományos társaságok alkotóházai; két kisvendéglő, két étterem; egy cukrászda; két presszó; két borozó és söröző; két ajándékbolt. Sérelmesnek tartják az itt élők, hogy a napi beszerzést biztosító éíelmiszeráruház vagy -bolt megnyitása régóta húzódik. Szeretnénk mindannyian — itt lakók és üdülők —, ha az illetékes hatósági szinten sürgősen intézkednének e tárgyban... Benkóczy Béla Galyatető, Mátrai u. 71. Miniszterek mondták — mi elhittük... Van-e még remény? A szövetkezetekről való úgynevezett csoportos leválás már születése pillanatában óriási vihart kavart, hiszen minden józan gazdasági megfontolást nélkülöz, s alig titkolt célja az lenne, amit a tavaly törvénybe iktatott átalakulással nem sikerült a politikának elérnie. Azon már túl vagyunk, hogy a mezőgazdaságot érintő jogalkotásban gazdasági ésszerűségeket keressünk, ezért is volt hihetetlenül feltűnést keltő, hogy a május 25-i MOSZ- küldöttgyülésen két miniszter is úgy nyilatkozott, hogy a kormány nem támogatja a szövetkezeti törvény módosítását. Először Szabó Tamás szólt — a törvény elleni sorozatos tiltakozásokat követően —, s kijelentette mintegy 1500 szövetkezeti küldött, vendég, valamint a sajtó előtt, hogy a kormány nem helyesli a szövetkezetek újabb háborgatását, nem támogatja a csoportos leválás törvénybe iktatását. Nem sokkal ezután Szabó Iván ugyanezt a véleményt — a kormány részéről — megerősítette, és a felszólaló Nagy Ferenc József tárcanélküli miniszter sem cáfolta minisztertársai kijelentését. Az érintettek azt gondolhatták, íme, itt a fordulat a kormány szövetkezeti politikájában, bár több felszólaló óva intette a résztvevőket attól, hogy a kijelentések mögött igaz szándékot sejtsenek. Nekik lett igazuk... Medgyasszay László politikai államtitkár úr pár nap múlva kijelentette, a miniszter urak a magánvéleményüket mondták el, és a mezőgazdasági bizottság a törvényjavaslat beterjesztése mellett döntött, a parlament pedig a kérdést példátlan gyorsasággal tűzte napirendre. Mindez úgy zajlott, hogy gazdasági megfontolások fel sem merültek, csupán politikaiak... A szövetkezeti tagoknak, a tulajdonosoknak nem tt$fád' más, csak a remény, hogy végre egyszer — három é,v .után — születik majd egy, a szövetkezeteket érintő, logikus, okos, átgondolt, gazdasági,, indíttatású döntés is, amely elutasítja a szövetkezeti törvény újabb módosítását. De van-e még remény? Bartus János Agrárszövetség