Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-24-25 / 171. szám

4.

SZEMTŐL SZEMBE

HÍRLAP, 1993. július 24—25., szombat—vasárnap

„Megszabadultunk ettől a tehertől...”

Beszélgetés dr. Farkas Gabriellával, az MDF alelnökével

Az Antall József miniszterelnök köré csoportosuló „centrum" egyik markáns alakja az egri dr. Farkas Gabriella, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke. Részt vett azokban a vitákban, küzdelmekben az elmúlt hónapokban, amelyek a Csurka-féle csoport több tagjának a kizárásához vezettek. Azért kerestük fel, hogy érdeklődjünk tőle, miként is látta a történteket, mennyiben változtak azóta a párt viszonyai. S valójában az a legnagyobb kérdés, hogy tűljutottak-e az MDF belső válságán, s teljesen a kormányzati feladatok felé fordulhatnak-e már.

— Ügy látta a politizáló közvélemény, hogy az elmúlt hónapok során az MDF-ben lezárult egy korszak. Hogyan értékeli a fejleményeket, véleménye szerint milyen változások történtek?

— A VI. országos gyűlésünkön kísérlet történt arra, hogy azok a nézetek összebéküljenek, amelyek szétfeszíteni látszottak a lakitelki sátort. A tagság nem volt hajlandó választani — az elválni akaró szülők gyermekeihez hasonlóan —, mind a két oldalt akarta. Csurka István és hívei közül többen éppúgy bekerültek az elnökségbe, mint az Antall József környezetéhez tartozó centrumpolitikusok. A tagságnak akkor meg is ígértük: megteszünk mindent, hogy képesek legyünk együtt dolgozni a nyilvánvaló különbségek ellenére is. Ezután zászlót bontottak a Magyar Út Körök országos szinten, s az MDF-politikát bírálták. Ez önmagában nem lett volna baj, de azzal szembe is kerültek. Kiderült, hogy nem oldható meg az együttmaradás ügy, ahogy a küldöttek akarták a VI. országos gyűlésen. Für Lajos fogalmazott nagyon pontosan, mikor azt mondta, ha nem tartható így a helyzet, három megoldás közül lehet választani. Az egyik: a nézeteltérések ellenére is megpróbálhatjuk az együttmaradást, a másik: a különbségeket fölszámoljuk, „egymáshoz simítjuk”, s végül a harmadik: a békés és barátságos elválás.

— Ezek után ugyanaz maradt-e ez a párt, mint volt a VI. országos gyűlésén vagy korábban? Merrefelé indult el az MDF?

— Gyakorlatilag ma is a Lakitelken megfogalmazott alapító- levél és az első öt országos gyűlés

ét

„Nem volt választási lehetőség, a vitákat végig kellett szenvedni” — mondja az alelnökasz- szony

szellemében dolgozik az MDF. Inkább arról van szó, hogy azok az emberek, akik Csurka István köré csoportosultak, megfogalmaztak egyfajta elégedetlenséget. Perlekedtek, s nem voltak képesek a mindennapi gyakorlati politikában együtt maradni velünk. A bíráló szándékuk erősebb volt, mint a segítő.

— A kezdetekkor az MDF valami ellenében alakult meg: egy önmagát túlélt, megmerevedett társadalmi rendszerrel szemben lépett fel. Nem akkor kezdődtek már a szerepzavarok, amikor hirtelen a következő korszak vezető erejévé vált?

— Ez minden rendszerváltás nagy próbatétele. A kezdetek során valóban valami ellen dolgoztunk, s ezért nagyon egy táborban éreztük magunkat. Biztosak voltunk abban, hogy mi a közös, ami összeköt bennünket. Amikor viszont győztünk, s kormányzati tényezővé váltunk — s egyben meghatározó erővé is —, már nem pusztán valami ellen kellett dolgoznunk, hanem inkább valamiért. Az az érzésem, hogy ez nagyon sok emberben zavart okozott.

— Ezen az ellentmondáson túl kiéleződött egy másik is, amely — úgy látszik — a magyar politikai élet hamu alatt izzó parazsa, mégpedig a közszereplők esetleges ügynökmúltja. Az MDF belső ellenzékének vezéralakja, Csurka István éppen maga vallotta be, hogy őt is beépítették a hálózatba...

— Azt hiszem, ez azok számára a legnagyobb probléma, akik Csurka István hívei közé tartoznak. Ezzel nekik kell megküzdeniük. Nagyon nehéz lehet megemészteni azt a csalódást, hogy a leghangosabbat illetheti az a vád, amit ő maga is hangoztatott. Ez

SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA:

Christopher Brickell: Dísznövény-enciklopédia Danielle Steel: Szerelmes nyárutó La Fontaine meséi Richard Parry: Jégharcos Jack London: A hold völgyében 50%-os könyvek nagy választékban.

SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8.

Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2.

Tel: 36/323-393

Sipo téka Antikvárium:

Eger, Bajcsy-Zs. u. 2.

Tel: 36/322-562

%

V

J

nekünk, azoknak, akik mindenfajta dilemma nélkül tartoztunk a centrumhoz, s talán sikerült azt a lelki válságot feloldani, hogy nem valami ellenében, hanem valamiért kell dolgoznunk, nem igazán probléma. Inkább ténykérdés.

— Hogyan lehetséges az, hogy ezek szerint olyanok válnak az elmúlt rendszer legvéresz- szájúbb bírálóivá, „kommunistafalókká", akik titokban a legerősebb szálakkal kötődtek hozzá?

— Ez egy nagyon súlyos emberi probléma. Hangsúlyozom, hogy ebből a szempontból meg is értem. Át tudom érezni, bár nekem ilyen gondjaim nem voltak. Aki valami nehéz sorsforduló idején ilyen döntést hozott, annak most bizonyítási kényszere van. Elképzelhető, hogy ugyanazt gondolja, mint én, de úgy érzi: ahhoz, hogy kimondhassa, nagyon meg kell felelnie valami általa képzelt mércének.

— A kizárások megtörténtek, lezajlott a folyamat. Milyenné vált ezek után az MDF, erősebb lett-e, vagy gyengébb?

— Nemrégiben Csopakon az országos választmányi ülés hangulata, munkája, kommunikációs készsége egészen újat mutatott. Nem mondanám, hogy felszabadultak voltunk, inkább úgy fogalmaznék: megszabadultunk ettől a tehertől. Nem kell állandóan önmagunkkal foglalkoznunk. Tapasztaltam a saját bőrömön a visszásságokat, hiszen én gazdaságpolitikával, ezen belül a mezőgazdasággal foglalkozom. S tele voltam kétellyel, hogy miért kell nekem állandóan Csurka István miatt emésztenem magam, amikor vannak nagyon fontos, megoldandó gyakorlati dolgaink. Azoktól vette el az energiát a belső küzdelem. Ez alól nem lehetett kibújni, nem volt választási lehetőség, hogy törődöm-e a vitákkal, vagy sem. Végig kellett szenvedni. Ezért éreztünk megkönnyebbülést, amikor az, aki nem tudott velünk maradni, elment Csurkával. Megalakult a Magyar Igazság Párt azok számára, akik abban a körben s eszmevilágban akarnak politizálni. A Magyar Út Körökben mozgalmi tevékenységet végezhetnek azok, akik pártszinten nem akarnak tevékenykedni. A Magyar Demokrata Fórum pedig azt teheti újra, amit tett az elmúlt év nyaráig: viselve a kormányzati felelősséget, sorba veszi és elvégzifeladatait. Ez tükröződött Csopakon, ahol olyan problémákról vitatkoztunk, mint a privatizáció, a mezőgazdaság, a földtulajdon-reform. S képesek voltak már bekapcsolódni azok a választmányi tagok is, akik nem szakértői ezeknek a területeknek, hogy segítsenek.

— Ezzel eltűnt-e az a veszély az MDF feje fölül, amit Antail József már a kezdetekkor úgy1 fogalmazott meg, hogy kormánya „kamikaze"?

— Megújulásunk nem kapcsolódik a „kamikaze-kormány” fogalomköréhez. Ez alatt a miniszterelnök úr azt értette, hogy a rendszerváltás során a nehézségek sorát vállaló kormány ilyen helyzetbe kerül, mert nem népszerűek az intézkedései. Túl kell lépnie szűkös politikai érdekeken, akkor is meg kell tennie bizonyos dolgokat, ha nem arat velük sikert.

— De Csurkáék egyik fő problémája is az volt, hogy az egyre népszerűtlenebbé váló kormány mögül ki kellene lépnie a pártnak, hogy eredményesen szerepelhessen a következő választásokon...

— Ezt a terhet a Magyar Demokrata Fórum nem veheti le a

válláról. Voltak, akik ezt akarták, ez vált nyilvánvalóvá: akik megrekedtek a kormány kritikájánál, bizonyos körökben népszerűségre is tettek szert. Mi vállaltuk azt, hogy maradunk a helyünkön, akkor is, hogy ha a népszerűtlen intézkedések következtében az MDF nem arat látványos sikereket, nem válik elismertté. De igyekszünk megmutatni, hogy a tisztességes az, ha a szükséges lépéseket akkor is megtesszük, ha azok nem hoznak szavazatokat a választásokon. Bízom az állampolgárokban: ha tisztelettel és barátsággal megértetjük velük, hogy hosszú távú érdekeiket szolgáljuk, nem fordulnak el tőlünk.

— Pártján belül — ahogy említette is — a mezőgazdaság szakértője. Sokan úgy vélekednek, hogy mélypontra került az ágazat. Miért következhetett ez be?

— A magyar mezőgazdaság — s a szakemberek ezt pontosan látják — a'80-as évek kezdetétől halad a mélypont felé. Nagyon sok mutató igazolja ezt, csak nem illett beismerni. Kétségbeesetten igyekeztek elejét venni nagy állami támogatások be- pumpálásával. A külföldi hitel elfogyott, nem lehetett pótolni, így hát a csökkentések következtek. Az életbentartást jelentő ösz- szegek már 1987-től elfogytak. Mezőgazdaságunkban mindenképpen bekövetkezett volna a krízis, mivel rossz struktúra, tulajdoni szerkezet, s egészségtelen gazdálkodás jellemezte. Ehhez hozzájárult, hogy a minőségi igény nélküli, bármit átvevő szovjet piac összeomlott. Tovább már nem lehetett fizetés nélkül semmit kiszállítani. Nem bírta volna el a nemzetgazdaság. Súlyosbították a helyzetet más külső tényezők, mint az Öböl-konfliktus, vagy a volt Jugoszlávia háborúja is.

— Tehát ez az állapot szükségszerűen alakult ki. Ezen miként tud változtatni az MDF programja, képes-e arra, hogy a szekeret kihúzza a kátyúból?

— A változás két fő irányba indult el. Az első a struktúraváltás: a szövetkezeti átalakulás, s az állami tulajdonú gazdálkodás lebontása. Az a privatizációs folyamat, melynek során az állami gazdaságok átformálódnak, nagyon szépen halad; leszámítva

azt a húsz-egynéhány gazdaságot, amely tartósan állami tulajdonban marad a fajtavédelem, a genetikai alapok biztonsága miatt, s oktatási célból. A szövetkezést valóságossá kívántuk tenni, s ennek érdekében indult meg a törvény nyomán az átalakulás. A lényege az, hogy minden szövetkezeti tag az eddigi közreműködése, tagi évei alapján tulajdonossá vált, részt kapott a földva- gyonból. Vagy úgy, hogy bevitt földje volt neki, vagy a szüleinek — ez a részarány-tulajdonosok köre —, vagy pedig a kárpótlási törvény rendelkezései alapján alkalmazottként, illetve a a kárpótlás révén. A szövetkezeti struktúraváltás és a föld privatizációja együtt történik. Ekkora földreformban óriási problémák, nagy buktatók vannak. A magyar történelem során ilyen léptékű változás e téren még nem volt. Feleennyi földet érintett az 1945-ös földreform. Például a földhivatalok is csupán a forgalomképtelen földtulajdon regisztrálásának hivatalai voltak. Nem arra szolgáltak, hogy egy valóságos földforgalmat nyilvántartsanak. Ezért is nehézkes ez. Ráadásul az elmúlt negyven évben az előző rendszer nagy bűne volt, hogy „kipusztította” a magyar társadalomból a parasztot. Azt a gazdát, aki képes volt átfogni a saját gazdaságát. Aki nemcsak kapálni és vetni tudott, hanem mindenhez értett: közgazda, piackutató és menedzser is volt. Ezt a réteget újra meg kell teremteni. Tulajdonképpen nagyon „csúnya” dolgot csináltunk: „odadobtuk” a földet az embereknek. Nincsenek erre nagyon sokan felkészülve. Az alapok megteremtése vált a legfontosabb feladatunkká.

— Ilyen körülmények között, amikor szinte puszta kézzel, s tudás nélkül áll az új gazda a földje szélén, milyen esélyt láthat a munka elkezdéséhez?

— Több esélye is van. Egyet viszont tudni kell: nagyon kevés a pénz. Ez egy szegény ország. Azért az megnyugtató, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet a mezőgazdaságra. A pénzügyminiszter is nagyon jól látja ezt a problémát. Abból a kevésből, amit el lehet osztani, nagy rész jut ennek az ágazatnak. A feladat most az, hogy azt tényleg oda adjuk, ahol eredmény várható, s az agrároktatást kell úgy átalakítani, hogy a gazda újra megszületK&. .'. av.' • •*•••,:.; a-.

*A ví* á'* y 0^1 ■'A . «X jS *

MM W ;& 7: i

' • *v

' A* 'V

X A

a ■■ at

Odadobtuk” nekik a

hessen. Csupán néhány öregember akad, aki az unokájának sokat tud mondani. Most azonban vannak traktorosok, fejő szakmunkások és így tovább, de gazdaemberek nincsenek. Pedig világos: azok számára, akik hajlandók az áldozatot is vállalni, hogy gazdálkodhassanak, minden kormányzati segítséget — amit csak lehet — oda kell adni. Erre tettünk ígéretet az országos választmányon is. Kemény tárgyalások során most elértük, hogy jelentős nyugati támogatáshoz is jutunk, melynek zöme a mező- gazdaságra fordítható.

— Az európai integráció felé haladva nehézségeink támadhatnak a mezőgazdasági kivitelben, mert jelentős a túltermelés ezen a területen, s a nálunk fejlettebb országok nagymértékben szubvencionálják ezt a szektort. Esélyeink lehetnek-e ezen a piacon?

— Ezt a pénzügyi segítséget is erre a célra fordítjuk, nemcsak a földet „dobjuk oda” az embereknek. Tulajdonossá lesznek, s egyben az induláshoz való támogatást is megadjuk. De nagyon komolyan át kell gondolni, amit eddig világhírű magyar mező- gazdaságnak hittünk. Ugyanis csak néhány termelvényre szakosodott, igaz, nagyon jó színvonalban. De ez az út nem járható egy túltermelésben szenvedő Európában. Nem lehet csak — mondjuk — búzát, cukorrépát, napraforgómagot és krumplit termelni egy országban. Magyarországnak kitűnő adottságai vannak — még a változó időjárási körülményei ellenére is —, hogy jó színvonalon termeljen kertészeti termékeket, s gyümölcsöket. Jó esélyek vannak az élelmiszeripar fejlesztésére is, mert nagyon magas színvonalon feldolgozott termékekkel nyerhetjük meg a piacot. Európa-szerte búza- és kukoricahegyek nőnek, ezek gyarapítása nem járható út.

— Ezek távlati elképzelések, de a földművesnek most kell vetnie, enni kell adnia az állatoknak, az évszakok fordultával végeznie a dolgát. Belátható időn belül történhetnek-e változások?

— Az nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság hitelképessége egészen más, mint más ágazatoké. Nincs akkora jövedelemtermelő képessége, és sokkal nagyobb a kockázat. A bankok nem jótéti intézmények, üzleti alapon működnek, a betétesek pénzére vigyázniuk kell. Ezért nem kockáztathatnak többet, mint amit lehet. Azt az egyensúlyt kell megkeresni, hogy miként finanszírozható elérhető hitellel a mező- gazdaság. Ez nehéz, s ismeretlen kérdés, mert másfajta társadalmi viszonyok között ez nem volt probléma. Most mindenkinek meg kell tanulnia, hogy más módon gondolkodunk, mint eddig. A kormány hozott olyan intézkedéseket, amelyek támogatják ezt a területet, de a gyakorlatban ezek megbuktak a banki szférán. Nem működött együtt a gazdaság minden szereplője. Ezt ismertük föl most, ami nem is volt nehéz, mert ettől zeng az ország. A múlt hét végén ezért tartottunk olyan szakmai konferenciát, amelyen egymás mellé ültek a pénzügyi és az agrárkormányzat vezetői, a kereskedelmi bankok irányítói, s a megyék termelői. Megoldási lehetőséget kerestünk az adott pénzügyi körülményeken belül, s remélem, erőfeszítéseink a közeli jövőben eredményt hoznak.

— Köszönjük a beszélgetést!

Gábor László