Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26-27 / 147. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. június 26—27., szombat—vasárnap A mérce: a közönség megbecsülése Évadzáró beszélgetés Gáli László igazgató-főrendezővel Ha valaki néhány percet üldögél egy kihalt színház nézőtérén, sok mindent megérez a régmúlt előadások hangulatából. Mint egy hatalmas hang- és képzavar, úgy zúdul rá az elmúlt évadok emléke. Az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezőjével, Gáli Lászlóval is ezt éljük át, amikor számba vesszük az 1992/93-as szezon bemutatóit. — Az elmúlt hónapokról mi jut elsőként eszébe, milyen szóval foglalná össze az évad lényegét? — A feszítettség. Az önálló egri társulat hatodik évada már- már istenkísértő volt. De hát ez sarkallhatja az embert újabb és újabb teljesítményekre. Sikerült az alapvető tendenciákat továbbvinni, ami mind a társulat, mind pedig a közönséggel való kapcsolat szempontjából kedvező volt. — A külső helyzet változásai hogyan érintették a látogatottságot? — A krízisszerű gazdasági helyzet következtében országosan visszaesett a látogatottság. Egerben viszont egyáltalán nem, három év átlagában stabilan megmaradt. Ez is buzdított arra, hogy — mivel a városban és a megyében elfogadják kínálatunkat — így alakítsuk ki repertoárunkat. Ilyen magasra még soha nem tettük a mércét, szinte mániákusan az irodalmi és színházi értékek megteremtésére törtünk. így vált kaleidoszkópszerűen színessé az összkép, minden bemutatónkban volt valami plusz, vagy a filozófia és a gondolatiság, vagy a stílus, vagy más. Ilyen szempontból vizsgálva izgalmas volt például Giraudoux: „Trójában nem lesz háború” című darabja, amely esztetizáló. Anakronisztikus, mégis jelen idejű szemléletű Szomory Dezső: „Hagyd a nagypapát” című darabja, amely az alkotók és a közönség számára a legnehezebbnek, mégis legérdekesebbnek bizonyult, vagy Örkény: „Tótékja”, amely nem könnyen megközelíthető mű. Külön említést érdemel Shakespeare: „Tévedések vígjátéka”. Színházunk fejlődésének szempontjából döntő szerepet játszik ez a szerző. Nem azért, mert sznobok volnánk, hiszen szerintünk a „Lili bárónőt” is lehet nyögvenyelősen, de ízlésesen is megcsinálni. — A legtöbb színház azzal küszködik, hogy miként alakítsa ki belső rendjét. Milyen beleszólása lehet a színésznek, a rendezőnek a műsorterv alakításába, mi is itt a demokrácia lényege? — Véleményem szerint a színház demokráciája nem azt jelenti, hogy kalákában készítjük az alkotásokat. Inkább az van mögötte, hogy senki se maradjon megszólítatlanul, aki beül a nézőtérre. Ennek példájául felhozhatom, hogy kamaraszínházi programot állítottunk össze, pedig voltaképpen csak a próbatermet használhatjuk hozzá. Itt is valóságos eredmények születtek, fölébresztettünk és ki is elégítettünk rétegigényeket. így játszunk Becketet, Mrozeket vagy Weiss-t. A sikert bizonyítják a külső vélemények is, így például az országos színházi találkozó eredménye, vagy az, hogy a televízió két részben sugározza azt a portréműsort, amit színházunkról felvett. — Bizonyára voltak kevésbé sikeres próbálkozásaik is... — A munkának nemcsak ünnepi pillanatai vannak, de mindenből lehet tanulságokat, következtetéseket levonni. Ez is a nagykorúságot bizonyítja. Próbálkozunk új magyar drámákkal, ilyen volt például Schulcz Sándor: „És a hősök hazatérnek” című darabja. A téma jó volt, bár íróilag nem volt teljesen megoldott. A színészek erőteljesebb alakítása így is érdekes előadáshoz vezetett. A könnyed szórakoztatás jegyében állítottuk színpadra Vaszary János: „Ki a harmadik?” című művét, ott az „anyag” volt többre hivatott, de azért az előadások során mind magabiztosabban játsszák a társulat tagjai. ■ -,.í v JlIl®ÍÍlͧi — Említette, hogy a közönséggel nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki. Hogyan sikerülhetett ez? — Hat év után úgy érzem,. hogy a nézők szívesen veszik, s hálásak érte, hogyha ilyen színes a kínálatunk. Az egriek nyitottak, nem elzárkózóak. Akadt persze olyan darabunk, amely vegyes érzelmeket keltett, de a korlátokat döntögetni kell. Szeretnénk hívni, kézen fogni és magunkkalvinni az érdeklődőket, a következő évadban is lesznek olyan stílusirányzatok, amelyek eddig nem jelentek meg. Ügy tartom, hogy a színház valóban a színek háza. Hűek vagyunk ehhez az alapállásunkhoz, s jelentős alakításokkal, jó rendezésekkel és erőteljes munkával szerezzük újra és újra meg a bizalmat. — Milyen mutatókat tudna sorolni, amelyek erről a munkáról árulkodnak? — Elég, ha csak azt mondom, hogy az összes játszási napon átlagosan két előadást vittünk színre a bábszínházi produkciókkal együtt. Ez egy kis társulat, és egy kis város, s nem nagy a megye sem. Nem kis teljesítmény tehát, hogy az évadban csaknem 400-szor gördült föl a függöny, szép házak előtt. Jövőre azt szeretnénk, ha még több bérleti előadásból válogathatnának, s a családok felé is fordulunk. Maximális kedvezményt adunk, ha legalább négy ember vásárol közösen bérletet. A kultúra folyamatosságát jelenti, ha a gyermekek a családdal együtt kapcsolódnak be a színház vérkeringésébe. Ezért is nagy szerencsének tartom, hogy itt bábszínház is van. — Hogyan állították össze a jövő évi műsortervüket? — Eger iskolaváros, s a megyében is sok diák él, több művet is rájuk tekintettel választottunk ki. Elég, ha csak Csehov: „Vá- nya bácsijára” vagy Dürrenmatt: „A milliomosnő látogatására” utalok. De mutatunk be kortárs drámát is, s az operett sem lesz hűtlen az egri színpadhoz. Új magyar drámát is műsorra tűzünk, Békés Pál: „New-Buda” Gáli László: „Ilyen magasra még sohasem tettük a mércét...” A Shakespeare-bemutatók jelentős szerepet játszanak a társulat életében: az elmúlt évadban a „Tévedések vígjátékát” vitték színre című színjátéka az emigráció sorsáról beszél. Folytatódik a Shakespeare-sorozatunk: a „Troilus és Cressidában” a tragédia felé lépünk. De szinte minden darabunk a mához és a mában szól, nagyon színes a paletta. Minden egyes bemutatóban más és más színházi minőséget kínálunk. — Az évadzáró társulati ülés nagyon ellentmondásos hangulatú volt. Az eredmények és a sikerek mellett filléres gondokról esett szó. Hogyan vészeli ezt át az együttes? — Ezeket a csatákat nekünk kell megvívnunk. Addig, ameddig a színpadon nincs ennek nyoma, addig nem szabad ezzel terhelnünk a közönséget. Sokat panaszkodhatnék annak ellenére, hogy nagyon takarékosan dolgozunk. Ma is az évekkel ezelőtti költségből állítunk ki egy-egy darabot, pedig az árak jelentősen nőttek. De hozzá kell tenni, hogy az idén is a tavalyi bérkerettel dolgoztunk, s a szerződtetéseknél is csak a múlt évi gázsikat tudtam ajánlani. Pedig az infláció nem állt meg... — Már nem jövő időben beszélhetünk az egri színházról, hanem egy létező, érzékeny közösség él és dolgozik itt. Az összes régi konfliktus mintha a múlté lenne, egységesnek tűnik ez a csapat. Honnan ez a lendület? — Úgy gondoljuk, hogy mindig egy fokkal többre kell vállalkozni annál, mint amit könnyen tudunk teljesíteni. Színházalapító típus vagyok: jó az árral szemben evezni. Soha nem mentem a tutira, a biztos sikerekre. Úgy vélem, hogy itt összeállt egy erőteljes, színházi tehetségekben gazdag csapat, amely sokra képes, s búja erővel a terhelést. Ezért úgy vélem, hogy akkor terhelni is kell. Annál is inkább, mert itt a közönségnek is szüksége van erre. Egy másik vidéki színházban nem ilyen műsorterveket állítottam volna össze, általában magasabb a direkt szórakoztatás aránya. De számunkra a nézők megbecsülése a magasra tett mérce... Gábor László így lesz a kis hibából nagy ellenségeskedés „Ez az óra túlmutat önmagán...” Az alábbiakban egy elromlott óra sorsát követjük nyomon. * * * J. E.-né meséli, hogy fia egy kétezer-ötszáz forintos órát kapott ajándékba, még tavaly. A szerkezet kifogástalanul működött, mígnem egy november végi napon, egy „normális kézmozdulat következtében” az üveglapja leesett. Szerencsére nem tört el, így azt óvatosan visszahelyezve és gondosan becsomagolva, a jótállási papírral együtt visz- szavitték a vásárlás helyére, az egri Centrum Áruházban működő „Idő-pont” órásboltba. Az eladó visszavette az órát, ám közölte a panaszossal, hogy semmi esetre se számítson ingyenes javításra, mert a hiba „a nem megfelelő használat miatt következett be”. J. E.-né szerint eközben egy szerszámmal igazgatta az órát, és megjegyezte, hogy más probléma is van vele. Aztán adott egy átvételi elismerést, hozzátéve, hogy Budapesten javítják majd meg a szerkezetet. A panaszos időközben konzultált egy órással, aki szerint az ilyen készülékeknél a leggondosabb használatnál is leesik az üveg, ám javításának ideje néhány perc, a költsége is csak néhány forint, valamint besorolható a garanciális javítások közé. Hősnőnk aztán átvette az órát, amelynek üvege ugyan rendesen vissza volt helyezve, ám rosszul működött. Kapott mellé egy szakvéleményt, egy nyilatkozatot, s a garancialevél fénymásolatát, amelyen közük, hogy a jótállás az átvétel napjától kezdve érvénytelen. * * * A Casio-bolt alkalmazottja némiképp másként látja a történteket. — Bejött ide egy hölgy, hogy leesett az óra üveglapja. Megnéztem az órát, és láttam, hogy „belenyúltak” — és ezt közöltem is vele. — Miből gondolta, hogy „belenyúltak...?” — Azt egy szakember látja. És ebben a véleményemben megerősített a Centrum órajavító szakembere is, merthogy ő tette vissza az óra számlapját. — Mikor? — Még aznap, amikor a hölgy behozta. — A hölgy azt mondja, egy hétig várt erre. — Nem igaz. Nem akartam vele vitatkozni, az ilyen apró javításokat helyben el szokta végezni az órás, így felvittem neki azt, és ott, rögtön vissza is tette az üveglapot. — Önök közül senki nem bolygatta a szerkezetet? — Miért tettük volna? Nem érdekünk belenyúlni az órába, mert akkor jogosan panaszkodik az ügyfél. Az üveglapot tettük vissza, és kész. * * * J. E.-né nem nyugodott bele a döntésbe, mondván: a szerkezet pontosan működött, amikor leadta, ő nem nyúlt bele, valószínű, hogy máshol rontották el. Sérelmét megírta az üzlet tulajdonosának, aki egy szegedi vállalkozó. Nem sokkal később választ is kapott: „Köszönettel megkaptam részletes leírását arról, hogyan járt az egri boltunkban. Biztosíthatom, roppant sajnálatosnak tartom az esetet, hiszen mindent megteszünk boltunk jó híre érdekében. (...) Az órával kapcsolatban azt tudom mondani: így látatlanban nem tudok állást foglalni az esettel kapcsolatban, jóllehet, nincs okom kételkedni az ön által leírtakban. Hogy megfelelő, az ön által is elfogadható intézkedést tudjak tenni, kérem, juttassa el hozzánk az órát, vagy vigye be boltunkba^vagy egy értéklevélben küldje el címemre. A legrövidebb időn belül a budapesti Casio-szervizben keresek megoldást a problémájára.” * » * Két hónap múlva megérkezik a szegedi tulajdonos újabb levele. „Megérkezett a Casio-szerviz szakvéleménye az Ön által küldött óráról. A szakvélemény — amint azt mellékelve küldöm — azt tartalmazza, hogy az óra garanciálisán nem javítható, fizető javítása körülbelül 2000 forint lenne. Amennyiben erre igényt tart, akár boltunkban hagyhatja az órát, akár közvetlenül a szerviztől kérheti a javítást — immár az említett feltételek mellett. Gondolom, nem örül ennek a válasznak, de sajnos, ebben az esetben ez a legtöbb, amit megtehettünk.” * * * A család nem nyugodott bele a döntésbe, igazságtalannak találta azt, ezért a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Heves Megyei Felügyelőségéhez fordult. Ennek alkalmazottja ellenőrzést végzett a vásárlás helyén, s megállapította, hogy az üzlet alkalmazottja szabálytalanuljártéi a panasz intézését illetően. Ugyanis „ha a hiba jellegével kapcsolatban vita merül fel, a jótállásra kötelezett, jogszabályban erre feljogosított minőségvizsgáló szerv — jelen esetben a Kermi — szakvéleményét köteles beszerezni.” Az órába az alkalmazott nem volt jogosult belenyúlni, valamint az órás „szakvéleménye” sem fogadható el. Szabálytalanul járt el továbbá az alkalmazott akkor is, amikor a garanciajegyet érvénytelennek minősítette. A felügyelőség levele szerint a szegedi vállalkozó is vétett, amiért nem a Kermit kérte meg a döntésre. Egyben megkérik a panaszost, hogy az órát a vásárlás helyére vigye vissza, ahonnét azt a Kermihez továbbítják. Kártalanítása, illetve az óra cseréje e vizsgálat függvényében történik. * * * A szegedi vállalkozó — akit szintén megkerestünk ebben az ügyben — a következőket mondja a történtekről: — Amikor megalakítottuk a vállalkozást, szentül elhatároztuk, hogy a lehető legjobban végezzük a munkánkat. Ez az egri panasz lassan túlnő a jelentőségén, s be kellene látni: olykor a vásárló is tévedhet. Rossz rutin, hogy rögtön a boltot teszik felelőssé, akkor is, ha nem vétkes. — Az igazi kérdés — mint kiderült — az, hogy mikor és ki piszkálta meg az órát? — Ebben az alkalmazottunk, illetve a Centrum órásának, valamint a Casio-szerviznek a véleményére támaszkodhatunk: amikor behozták a szerkezetet, már látható volt, hogy hozzányúltak. — A panaszos mást mond... — Lehet. Az is elképzelhető, hogy a kicsi fia babrált vele, és ő ezt nem tudja. Csak azt mondhatom : nekünk nem érdekünk belenyúlni egy olyan órába, aminek csupán az üveglapja esett le. — A fogyasztóvédelem viszont elmarasztalta önöket, sőt ötezer forintos büntetést is kellenefizetniük. — Ez is elég érdekes, mert azt kifogásolják, hogy nem küldtük azonnal a Kermihez az órát. Mi pedig úgy tudjuk, hogy csak abban az esetben kellene ezt tennünk, ha a vásárló nem fogadja el a szerviz véleményét. Csakhogy mi az órát meg a szakvéleményt levélben küldtük el, s nem értesültünk arról, hogy a vevő továbbra is kifogásokat emelt. — Ha a büntetést ki kell fizetni, az óra árának kétszeresét „bukják el”. Nem lenne egyszerűbb inkább egy másik órát felajánlani? — Ez már elvi kérdés. Mi úgy érezzük, hogy igazunk van, miért fizetnénk duplán? * * * Időközben megérkezett a Kermi szakvéleménye: eszerint az órához szakszerűtlenül hozzányúltak. Hogy ki, mikor és miért — ez a hosszas kérdezősködés után sem tisztázódott e cikk írójában. Az állítások ebben az ügyben tökéletesen ellentmondanak egymásnak. S hogy kiderül-e valaha is a pontos igazság? — ez szintén csak kérdés marad. Doros Judit SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Judith Krantz: Káprázat Irwin Shaw: A nyár hangjai Megveszem ezt a nőt 4. rész Erich Von Däniken: Bizonyítékok A magyar Nagylexikon július 15-ig mergrendelhető. Ára: 3800 Ft helyett 3000 Ft. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 323-393 Sipotéka Antikvárium: Éerer, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel: 36/322-562.
