Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26-27 / 147. szám
HÍRLAP, 1993. június 26—27., szombat—vasárnap EGER ÉS KÖRZETE 5 A'városban öt logopédus dolgozik: áldatlan körülményeikről lapunkban többször is hírt adtunk. A legutóbbi közgyűlésen a képviselőknek három helyiség közül kellett kiválasztaniuk a megfelelőt, ahol az egyre szaporodó beszédhibás gyermekeket kezelhetik. Hosszas vita után végül a lajosvárosibölcsőde emeleti részére esett a választás. A jelenleg kihasználatlan helyiségekben — felújítás után — remélhetőleg már szeptembertől megkezdhetik a foglalkozásokat a logopédusok és tanítványaik. A nagycsaládosok segítése A Vöröskereszt városi szervezete német-svájci importruhákat árusít július 2-án délelőtt 9 és délután három óra között a földhivatal emeleti folyosóján. A bevételt a nagycsaládosok megsegítésére ajánlják fel. Kitüntetések A városi közgyűlés — döntése alapján — Pro Agria-plakettet adományozott Szontágh Editnek, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium nyugdíjas tanárának, és Kosziba Istvánnak, a röplabdacsapat edzőjének. Eger Város Egészségügyéért kitüntetést érdemelte ki Szabó Tibornéés Pataki Józsefné bölcsődei vezető, dr. Böszörményi Mátyás, az 1. sz. felnőtt háziorvosi körzet orvosa, és dr. Kovács András nyugdíjas körzeti orvos. A Pro Cultura Ag- riae dijat az idén dr. Lőkös István irodalomtudósnak ítélték oda. Képzőművészeti nívódijban K ishonthy íenőfestőművész, zeneiben Mervai Gézáné, míg irodalmiban dr. Bitskey István részesült. A kitüntetéseket augusztus 20-án, ünnepélyes keretek között nyújtják majd át. A legközelebbi közgyűlés: augusztus 10-én Nyári szünetet tartanak a városi képviselők, legközelebb augusztus 10-én ülnek tárgyalóasztalhoz a városháza dísztermében. A napirendek között szerepel majd az idei költségvetés első fél évének teljesítése, a lakásépítéssel, -felújítással és lakáshoz jutással kapcsolatos elképzelés, a Maklári-hóstya — fürdőkörnyék, valamint a Tihaméri-vá- rosrész részletes rendezési tervének jóváhagyása, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás. Az utóbbi három tervezetet a polgármesteri hivatal aulájában bárki megtekintheti, és hozzáfűzheti véleményét, javaslatát. Barokk műemlékek A július 3-án nyíló barokk fesztivál egyik rangos tárlata a Megyei Művelődési Központ galériájában kap helyet. A város csodálatos barokk épületeiről készült fotókat július 30-ig láthatják az ide betérők. iKIOSZj [TEHER 1 t-20t-ig vállalja bútor, homok, sóder, beton, tüzelőanyagok, fa-, raklapos áruk stb. szállítását! A másik fél véleménye „Ki pénzeli az itteni skinheadeket... ? ” A hét elején tartotta ülését a Phralipe Független Cigányszervezet egri vezetősége. Az ott elhangzottakról lapunk is beszámolt, idézve Báder József megnyilatkozását is. Ez késztette véleménynyilvánításra Bolyki Andrást, az FKGP egri városi titkárát. Levelében azt írja, hogy sajnálattal olvasta Báder József nyilatkozatát, miszerint „a lényeges kérdés az, hogy ki pénzeli az itteni skinheadeket... a helyi kisgazdapárt nélkül ezek a fiatalok sehol sem volnának.” Ismételten ki kell jelenteni — szögezi le a fentiekkel kapcsolatban a városi kisgazdatitkár —, hogy szervezetüknek a Nemzeti Ifjak Egyesületével nincs kapcsolata. Semmiféle szervezetet nem pénzelnek, örülnek, ha a saját gazdasági gondjaikat meg tudják oldani. Elszomorítónak tartják továbbá, hogy egy — a korábbi hatalom által felületesen és hanyagul kezelt — összetett problémakört egyesek a kisgazdapárttal kísérelnek meg negatív összefüggésbe hozni. Pártjuk — s ezt több évtizedes története igazolja — mindig következetesen és sajnos sok esetben egyedül lépett fel mindenféle faji, vallási vagy egyéb alapon történő megkülönböztetés ellen. Politikai és emberi álláspontjuk ebben a kérdésben megváltoztathatatlan. Hasonlóképpen elítélik a gyűlöletkeltést, bármely irányból jelentkezzen is. A különben önálló Független Magyar Ifjúság ideiglenes elhelyezésével azt kívánták elérni — írják —, hogy kevesebb legyen az „utcára kényszerülő” fiatalok száma. Egyébként nincs tudomásuk róla, hogy ezzel a szervezettel megalakulása óta bármiféle gond lett volna. Végezetül a kisgazdapárt városi titkára megjegyzi: „...pártunknak az országos cigányszervezetekkel a kapcsolata jó, ezek vezetői nagygyűléseinken rendszeresen részt vesznek. Ezúton is meghívom Báder József urat a következő vagy bármelyik összejövetelünkre. Őszintén remélem, hogy személyes jelenléte esetén meggyőződhet pártunk valódi szellemiségéről.” Az Americanta zenéje... (Fotó: Gál Gábor) Hangulatos, lüktető dél-amerikai zene fogadta a napokban az egri Dobó téren sétáló polgárokat. A vérpezsdítő dallamok előadója, egy egyetemistákból álló perui együttes három napot töltött itt, előzőleg Kecskeméten, Szolnokon és Szegeden is megfordultak, ahol — akárcsak ezúttal — szinte percek alatt szétkapkodták a felvételeiket tartalmazó kazettáikat. A lakótelepiek is segítenek az építkezésnél Templom a panelházak kórengetegében Városszépítők figyelmébe! Híd a víz hiánya felett A látvány önmagáért beszél.. Az Északi-lakótelepen élők lakossági fórumon ismerkedhettek meg részletesen — az építész, a polgármesteri hivatal képviselői közreműködésével — az Olasz és a Kallómalom utca kereszteződésénél létesítendő Caritas-központ és plébánia terveivel. A Gép- és Műszeripari Szakközépiskola zsúfolásig megtelt termében ki-ki elmondhatta észrevételeit, elképzeléseit. Az eseményen szerzett benyomásait dr. Koncz Lajos teológiai tanár írta meg szerkesztőségünknek. Egy templom nemcsak a szakrális cselekmények helye a hívők számára, hanem az emberi kapcsolatok és közösség megteremtésének is elsőrangú eszköze, ápolója és elmélyítője. A szociológiai elemzések már másfél évtizede megállapították: a magyar társadalom válságba jutott, a családi alapsejten kívül végzetesen elapadt. A lakótelepi tömeglakások technikai komfortot adtak, de emberi közösséget nem tudtak létrehozni. Sőt elszegényedés, lelki széthullás, arctalan tömeggé válás lett az eredmény, s ez jellemzi általánosan is jelen társadalmunkat, melyben megfogyatkozott a közösségi érzés, egymás iránti felelősség és szolidaritás. József Attila panasza is igazán ma vált aktuálissá: „Ki veri fel lelkűnkben a lelket?’’Hiszen „egymás nélkül sötétben élünk.” Acl emberi lét ugyanis legmélyebb mivoltában közösségi. Ki tarnt meg újra erre minket? Az egyházak szerényen felajánlják segítségüket, évezredes tapasztalataikat e feladatra. A népvándorlás vad törzseiből az egyház nevelte az európai kul- tumemzetek egész sorát, köztük a magyarságot is. Nemcsak Istennel való találkozásra lesz tehát alkalmas és jó az új templom, hanem egy új, emberibb, szolidáris közösség létrehozására a panelházak kőrengetegében, egy új gondolkodású, erkölcsű, életérzésű ifjúság formálására. Krisztus és a kereszténység „új parancsa” és életelve szerint: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” Az így megteremtődő egyházközség, annak kisugárzó közösségi szelleme lehet majd fokozatosan magja és éltetője egy mélyebb, új, általános lakótelepi lelkiségnek és emberibb együttélésnek is. Ennek kiegészítő szolgálatába állítják majd a keresztény kari- tászt, sőt még az olcsó áruféleségeket kínáló diszkontáruházát is. A ránk szakadt időkben ennek jelentőségét sem nehéz belátni, a kisnyugdíjasok, a nagycsaládosok, a fiatal házasok, a létminimumon tengődök életében. És ez a szolgálat is a keresztény lelkiség jegyében nyerne mélyebb megokolást és értelmet, hisz Krisztus szájából valók azok az igék is: „Sajnálom a népet, kitartanak mellettem, és nincs mit en- niök... Ti adjatok nekik enni!” Egyébként ebben a szociális együttérzésben indult az egész tervkoncepció az elhunyt Ács püspök leikéből fakadóan. Az intezményegyüttes tervének kidolgozása is az ő kezdeményezésére és instrukciói alapján történt. (Ezt a tényt méltó volna emléktáblával megörökíteni a templom előterében.) A kolumbárium, az umás temető ugyancsak a közösségi szellem továbbmélyülését szolgálhatja. Erre a mozzanatra a tervet ismertető építész, László Tamás mutatott rá. Az a lakosság kezd igazán stabil, szolidáris közösséggé válni, amelyik a halottak is a maga közelében akarja tudni, és emléküket ápolni. Az érsek-főpásztor bevezető előadásában, majd a több tucat kérdésre, hozzászólásra reflektálva igen sok részletkérdésre adott felvilágosítást. A templomnak, mint Isten házának, a transzcendens világ felé mutató jelnek, az Istennel való találkozás szent helyének jelentőségét főképp azzal mutatta be, hogy az élet múlandóságára emlékeztetett. Az embernek komoly, kemény feladatai vannak a földön, s a lakótelepek felfokozott munka- és élettempója ezt sokszor túlzásokig feszítve jeleníti meg. Itt sokszor valóban vasárnap sem „érnek rá” az emberek pihenni vagy templomba menni. De eljön az ideje a jogos vagy kényszerű nyugalomnak, leállásnak, és akkor is kell értelmet találni az élethez. Ilyenkor fordul végképp az ember bizonyos természetes beéréssel is a nagy nyugtalanító kérdés: az élet vege (folytatása /?/), a túlvilág, az Isten felé, mint Ady „Istenhez hanyatló árnyéka”. Ehhez és ezért is lesz jó, hogy közel lesz a templom, itt lesz köztünk hajlékában az Isten, és készülgethetünk a kikerülhe- tetlenre, de nem hit és remény nélkül, rezignáltan, hanem vif asztalást, erőt találva az Isten ázában és a keresztény közösségben. A lakossági fórum egyhangúan tanúságot tett a templomepí- tés ügye mellett. A hozzászólok társadalmi munkájukat is felajánlották az építkezéshez, és újabb fórumot kértek a felvetődött építési javaslatok, hasznos módosítások, részletkérdések végleges tisztázására és elrendezésére. Felszámolják a „csirkefarmot” Lapunk június 10-i számában „Emeleti tenyészet” címmel cikket közöltünk. Ebből kiderült, hogy a nyomozók egy körözés alatt álló személy helyett a ki- lencemeletes lakóház harmadik szintjén csirkéket és elviselhetetlen bűzt találtak. A lakásban történő állattartással kapcsolatban Barócsi Tibor, a polgármesteri hivatal idegenforgalmi és kereskedelmi irodájának vezetője a következőket válaszolta: „A hivatal 1993. április 27-én kelt határozatában kötelezte az érintettet, hogy a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül a baromfitartást véglegesen szüntesse meg. Ezt a határozatot — amely azóta jogerőre emelkedett — az illetékes, Bóta István nem vette át, nem is fellebbezett. A hivatal a legrövidebb időn belül, ha kell, rendőri közreműködéssel, végrehajtja a határozatban foglaltakat.” A híd, amely a nem létező vízfelületen ível át, nem mesebéli tájban, hanem itt, az Érsekkertben létezik. A híd építészeti emlékeket idéz, romantikát varázsol egy park közepére a nyári csendben. A' napsütésben látványnak is, gondolatébresztőnek is igencsak dicsérnénk. Amikor az egykori érseki vadaskertet „újragondolták” a kertészeti szakemberek, sétányokkal, aszfaltozott összekötőkkel hálózták be a kertet, a déli végébe játszóteret, kicsiny sportpályát pöttyentettek. A délnyugati részben állt egy „vendéglátóipari egység” — mára már a rom, piszok és otrombaság —, azt felújítani rendelték, az ettől északra elterülő részre pedig „kétfülkés” kis tavat képzeltek el, hogy ide állíthassák fel azt a hidat, amely az Eger-patakon ívelt át. Vagy ívelhetett volna át. A két csepp medencécskét ki is falazták, megszervezték, hogy a viz ide juthasson. A tenyérnyi tó — legyünk szerények — csillogott a napfényben, jártak is oda sokan, egyedül, párosával, ki hogyan szokta az andalgást — ismerős még e fogalom? —, mert a hatalmas gesztenyefák, azok zúgása, a bokrok sugdosása szinte kínálják a romantikát. Az érzéseket, az érzelmeket. Amik kezdenek kihalni a mi kormos-füstös, benzinszagos életünkből. Olyan is volt — higgyék el nekem a mai fiatalok —, hogy itt teátrumot játszottak. Kivonultak ide a színészek és „színésznék”, beöltöztek a maguk álom szülte — író-elgondolta világukba-ru- hájukba, „kellették magukat”, mondták-énekelték a szövegeket. A nagyérdemű közönség — mert a közönségnek sok érdeme van, és nagy — ott ült a parton, a székeken, és a délelőtti, nyári verőfényben élvezte-fogadta a játékot. Itt, a híd mellett, a víz fod- rozása közben. Még olyan is előfordult, hogy cölöpökre ráépítették a színpadot, a világot jelentő deszkákat. És tapsolt az egri is, meg az is, aki ide tévedt néhány napra. Most nem a romantikát, a színházat hiányolom, az jön magától, ha akaródzik. Hanem a vizet. Két kis medence begyepesedve, száradtan, arc nélkül, víz nélkül, tükör nélkül, vaksi pofával néz az egekre, és néma szájjal kérdezi: „Ha már így létrehoztak, megszültek engem, nincs mód arra, hogy életben tartsanak, hogy rendeltetésszerűen használjanak is engem?” Most, és így nemcsak a víz fogyott itt el, hanem nagy az esztétikai fogyatkozás is, mert nyilvánvaló, hogy a látvány lényeges elemét tartják távol egy olyan helytől, amely több, jóval több, mint közlekedési sáv a Hadnagy utca, vasútállomás között. És ha már így jártunk ezzel a fotós sétával, az érsekkerti kis híd szomszédságában még romjaiban fellelhető pavilon is megakasztott minket egy pillanatra. Miért áll ez a rom itt? Ki nem gondol vele, hogy a maradékát el kellene takarítani? Végig kellene gondolni, hogyan kapcsolhatnák vissza ezt a sötétté vált pár négyzetmétert a derűs-vidám Érsekkertbe. Mert manapság csak kerülgetjük, ha látjuk, lehunyjuk a szemünket. Nemcsak esztétikai okokból. Városszépítők, figyelem! Né- némnek szóltunk, hogy ángyom is hallja! A képet meg lássa! (farkas) Már kétszáz tagot számlálnak Lokálpatrióták Eger fejlesztéséért Eger fejlesztési lehetőségeiről tartott előadást Hab is László alpolgármester, a Lokálpatrióta Egylet legutóbbi találkozóján, a Megyei Művelődési Központban. A szépszámú közönség elsősorban az idegenforgalommal, a borászattal, a kultúrával, a városfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekhez szólt hozzá. Szorgalmazták a barokk város további parkosítását, zöldfelületeinek növelését. Javasolták az érintetteknek, hogy a híres egri borok minőségének megóvására fordítsanak nagyobb gondot. Sürgős intézkedést várnak a polgár- mesteri hivataltól a közkutak tarthatatlan, „víztelen” állapotával kapcsolatban, különös teki- tettel a várható nyári vendégjárásra, turizmusra. Ez a találkozó jó alkalom volt arra is, hogy a már kétszáz tagot számláló egyletben ki-ki eldöntse, mely szakosztályban tevékenykedne legszívesebben. Ezen a rendezvényen újabb nevekkel gyarapodott a választmány, amely eddig öt tagból állt: dr. Renn Oszkár, Gál Lajos, Cseh András, dr. Bakó Ferenc, Kocka József mellé megválasztották dr. Lékó Lászlót, Finta Istvánt, dr. Ringelhann Györgyöt, dr. Nyerges Józsefet. A lokálpatrióták hamarosan kézhez vehetik színes tagsági kártyáikat is. Az összejövetelen ismertették végül az egyesület idei programját, amelyben szerepel — többek között — iskolai hagyományőrző vetélkedő, szakmai előadások a borokról, Eger néprajzáról, a gyógyvizekről, az idegenforgalomról.
