Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. február 4., csütörtök Ideges autósok, razziázó rendőrök Óvári István r. százados videokamerával is ellenőrzi a forgalmat (Folytatás az 1. oldalról) Az igazán balesetveszélyes részeket keressük fel. A „halálkanyarnak” nevezett kereszteződésben — a 3-as és a 33-as utak találkozásánál — szemmel láthatóan óvatosak a közlekedők. Továbbhaladva Kápolna felé, már nem mondható el ez a Lada Samara hajtójáról: ügy előzget a nehézkesen guruló teherkocsik között, hogy szinte pillanatonként várható egy hatalmas csattanás. Végül sikerül megúsznia... Az üzemanyagtartály: 11,5 kilós gázpalack Kápolnán bukkanunk az első ellenőrzőpontra. Kormos Ferenc és Krisztián József r. főhadnagyok irányításával vi ’álják a járműveket. Nem éppen szívet melengető foglalatosság, egyrészt a kora délután ellenére csikorgó hideg, másrészt a megállítottak lesújtó pillantásai miatt sem. — Rendszerint az derül ki — mondják az egyenruhások —, hogy a vezetők indulás előtt nem nézik át alaposan a járműveiket. Ezért aztán hiányoznak a kötelező tartozékok, aminek következménye helyszíni bírság. Ennyi. Semmi több. Csak nem megsejtették az emberek, hogy ezen a délutánon fokozottan őrködnek biztonságuk fölött az erre hivatottak? Túl az első lépésen Dúlnak még a meglehetősen liliputi jellegű média picsi-pacsi apróbb csatározásai. Köztük olyanok is, amelyek majdani nagyobb, erőteljesebb összeütközéseket sejtetnek. Elég csak a legutóbbi 168 óra igen harcos hangvételére utalni, ugyanis ennek határozott politikai aláfestő zenéjét aligha lehetne tagadni. Az érdekeltek azt nem veszik észre, hogy az emberek zöme közömbösen reagál az efféle műlármára, s nem vágyik semmi másra, csak az alapos, higgadt, minden érdekelt felet megszólaltató tájékoztatásra. No meg azokra a biztató jelekre, amelyek a szellemi rendszer- változást, a nyitottság előretörését tükrözik. Hétfőn igen kellemes meglepetést okozott a folyvást színvonalas és sokrétű Reggeli Krónika egyik blokkja. Megszólaltattak egy pszichológus doktort, s munkatársát, az újra fogékony logopédust. Ők ketten arról számoltak be, hogy igen eredményesen szüntetik meg a gyerekek dadogását. Az izgalmas az egészben az, hogy nem ódzkodtak visszanyúlni a múltba, alapozni a több ezer esztendős keleti örökségre. Ezt tükrözték a korszerű orvostudomány eszköztárával. A segítségre szoruló kis pácienseket hipnózis révén visszaveGyöngyös helységnévjelző táblájánál nem sokkal később megkapjuk a feleletet. — Ennél az autónál — mutat Molnár Károly r. zászlós a forgalomból kivont Ladára — az tűnt fel, hogy édeskés illatú a kipufogógáza. Meg is néztük, s kiderült, hogy 11,5 kilogrammos propán-bután gázpalackkal üzemelteti a kocsiját az abasári férfi! Természetesen azonnal levetetjük a rendszámtáblát, és szabálysértési eljárást kezdeményezünk vele szemben. Rögtön a szilveszteri egri, Vörösmarty úti nagy robbanás idé- ződik az emlékezetünkbe. Akzették csecsemőkorig — egy ilyen bejátszás is érzékeltette a munka lényegét —, amikor meglelik a bajok okát, felszámolják a visszafojtott reakciókat, s ezután az apróságok gyógyultan távoznak. Ha korábban rukkolnak ki eljárásmódjukkal, akkor kollégáik rohamozták volna meg őket. Hála Istennek, legalább addig eljutottunk, hogy ezek a törekvések publicitást, zöld jelzést kaptak, hadd szokják meg mindezt a nehezen alkalmazkodók, a csak a rég tanultakra emlékezők. Innen már nincs messzi az előbbi életekbe visszaívelés. Akkor is, ha pillanatnyilag meghökkentően hangzik. Lelkesedésre azért nincs különösebb ok, hiszen néhány évtizedes hátratolatás után csak pár centit csúsztunk előbbre. De hol van az a szint, ahol eleink tartottak? Innen majdhogy égmessze... Ritka remeklés Ne törődjünk a Híradóval, az Esti egyenleggel, várjunk addig, amíg tisztázódnak a frontok, s kiderül, hogy megvalósul-e az oly komolyan ígért pártatlanság. Időnk van, hiszen értelmes lényt — márpedig ez az ország ilyen polgárokban gazdag — eddig se izgattak az övön aluli ütések, s a torzsalkodó, a fröcskölő- dő, piszkolódó stílus megannyi megnyilvánulása. kor a garázsban tartott „gázos” autó miatt sérültek meg emberek, rongálódtak meg lakóépületek. Képzeljünk el egy ilyen detonációt közúton, csúcsforgalmi időben...! A Gyöngyösi Rendőrkapitányság közlekedési osztályának zászlósa egyébként már tizennyolc éve dolgozik e szakmában. Van hát jócskán ismerete, tapasztalata. Ennek alapján közli érdeklődésünkre: — Bizony, nagyon meglátszik a mai közlekedési morálon és magatartáson, hogy a járművezetők képzése hazánkban nagyon gyenge! Sokkal keményebb A többség az igazságra figyel- mez, s annak pedig semmi köze ehhez a hangkáoszhoz. Némileg biztató az — s ez azért nem akármilyen érdem —, hogy mintegy két hónapja elégséges mennyiségű filmmel örvendeztetnek meg valamennyiünket. Ezek minősége ugyan elegyes, mégis legalább esténként van mit nézni, azaz érdemes bekapcsolni a készüléket. Sőt, olykor ritka remekléshez is gratulálhatunk. Ez dukál a január 31-én, vasárnap este vetített angol cégjelzésű Papírmaszk alkotógárdájának. John Colleekitűnő alapművet írt. Ez akkor sem vitatható, ha szemlélete kissé borúlátó, hiszen központi figurája a kórházi segédmunkásból orvossá „avanzsáló” fiatalember, s vele a szélhámosság diadalmaskodik. Sajnos, mostanság gyakori az ilyesmi... Ettől függetlenül élveztük a frappáns, lendületes fordulatokat, az ügyesen bonyolított cselekményt, a találó párbeszédeket, s azt a légkört, amely áthatotta az egész művet. S a katarzis sem maradt el, mert elhatároztuk, hogy lehetőségeinkhez mérten lerántjuk azt a valódi, illetve jelképes álarcot a torz alkatú hétköznapi kártevőkről. Bárhol találkozunk velük... Pécsi István vizsgára volna szükség! Ami pedig a viselkedést illeti, manapság igen idegesek az emberek. Nagyobb türelmet kellene tanúsítani mindenkinek a másik iránt... Villan a fény, készül a bizonyíték A mátraalji város szokott helyén, a 3-as úton átívelő híd mögött leljük meg a traffipaxos kocsit. — Egy órája állunk itt — tájékoztat Lukács László r. törzsőrmester —, ezalatt legalább húszhuszonöt gyorshajtó száguldott el mellettünk. A legnagyobb sebességű autó elérte az óránkénti 93 kilométert. Tudvalevő, ezen a szakaszon legfeljebb hatvannal szabadna haladni, hisz lakott településről van szó. (Nem véletlenül gondolunk mindjárt arra: mi lesz, ha hatályba lép az 50 kilométer/ órás szabály...?!) A mostani sebességtúllépőket az úgynevezett elfogok, Debrei András és Szálai Imre r. törzsőrmesterek tartóztatják fel száz méterrel odébb, s máris kiszabják Lukács László közlése nyomán a helyszíni bírságot. Elsuhannak a Mercedesek, a Peugeot-k, az Audik, folytatódik a traffipaxos ellenőrzés. Hagyjuk, hadd dolgozzanak. Az autó adó-vevő rádióján újabb érdekes hírről hallunk: a kápolnai diny- nyecsárdánál igazoltattak egy kocsit, melynek tulajdonosa a szabályos forgalmi engedély helyett csak egy fénymásolt papírt tudott felmutatni. Be is vonják tőle az iratokat, s egy igazolással folytathatja az útját. A Mátrai úton különleges csapattal találkozunk. Hölgy is tagja az akciózó csoportnak. Miért bújik nő az egyenruhába? A kérdésre Demény Mária r. főtörzsőrmestertől kapunk választ: — Édesapám 18 éven át volt körzeti megbízott Jászárokszál- láson, én másfél évtizede dolgozom a rendőrségen. Nemrég végeztem a tiszthelyettesi képzőt, s a közlekedésieknél végzem a vizsgálati munkát. Most vagyok harmadszor utcai akcióban. Bár velem szemben általában udvariasabbak a járművezetők, de ahhoz, hogy ne legyen idegeskedés az utakon, az lenne jó, ha mindenki betartaná a KRESZ előírásait! Menekülő motoros, feltört gépkocsi Mi egyetértünk Mária főtörzsőrmesterrel, ám ahogy a rádión értesülünk róla: nem mindenki. Kerecsenden — igazoltatása közben — motorját hátrahagyva menekül egy férfi. Járműve meglehetősen zilált, a rendszámtábla is úgy van feldrótozva rá. Nem telik el öt perc sem, egy kolléga máris tudatja, hogy kire lehet a körülmények alapján gyanakodni. Hasonló eset történik Poroszló határában, ahol egy szürke BMW gazdáját mérgesíti fel az ellenőrzés ténye. Arrogánsán, megengedhetetlen hangnemben fejezi ki nemtetszését, azután váratlanul elporzik csodamasináján. Nem fogja fel, hogy szó sincs zaklatásról, érte és embertársaiért 'teszik dolgukat a rend őrei. Közeledünk vissza a megye- székhelyhez, s már azon töprengünk, miként összegezzük ennek a néhány órának a főbb jellemzőit, amikor újabb híradás következik: — Jelentem, Egerben, a Széchenyi utca 33. számú ház előtt feltörték egy állampolgár személygépkocsiját, és értékes tárgyakat vittek el belőle. Az élet tehát nem áll meg, még ha vége is az akciónak. Arra gondolunk, helyénvaló az ORFK vezetőinek elhatározása: 1993- ban minden héten lesz közlekedési ellenőrzés. Szalay Zoltán Nincs mese, le kell szerelni a rendszám- táblát, hisz gázüzemű autóval senki sem közlekedhet! (Fotó: Perl Márton) HANG-KÉP Egri bemutató: Tóték A pokolig a jó szándékkal kikövezett úton Tót (Csendes László) nehezen tűr, de a nők elfogadják a férfiak diktálta világot (Bessenyei Zsófia és Csonka Anikó) Kegyetlen igazságokat fogalmaz meg Örkény István a Tóték egyszerű történetének fedezékéből. Az író első darabja 1967-ben került színre, s mindörökre megmarad rajta Latino- vits Zoltán akkori játékának lenyomata. Ha egy színház bemutatja, óhatatlanul is kiteszi magát az összehasonlításoknak. Tud-e a színész és a rendező valamit hozzátenni a legendás értelmezéshez? Azért sem avul el ez a kérdés, mert filmfeldozás is megörökítette Latinovits őrnagyátAz egri előadást Kincses Elemér, a marosvásárhelyi színház rendezője állította színre. Nem igyekezett kirívóan új arculatot adni a műnek, mégis frissnek, élőnek találhatja a néző ezt az olvasatot. Kincses ugyanis nagyon tiszteli ezt a darabot, s ellentétben néhány kollégájával, nagyon hűséges hozzá. Nem hagy el szereplőket, nem egyszerűsíti le a cselekményt, hanem mindent fontosnak ítél, mindennek helyet keres. így aztán egy kiegyensúlyozott, izgalmas produkció születik, amelyben nem is annyira az egyes színészek személyes indulatai számítanak, hanem az egész közeg, maga az ábrázolt világ válik abszurddá. Ezen a értelmezésen a kisebbségi magyarság tapasztalatait is érezhetjük, a mátrai faluból erdélyi település is válik: a határon túli világ általunk talán értett, de nem érzett függőségei és kapcsolatai is beépülnek az előadásba. Az egri színpadon a hegyvidéki falu egyaránt árasztja magából a fenyőilíatot és a csendet, de a háború leheletét is. Nem sziget ez a felbolydult óceánban, hanem része az egésznek, amely követi az őrült világ törvényeit. Kincses hadirokkantakat sorakoztat fel az őrnagy üdvözlésére, s a se keze, se lába nyomorultak a „ Fel, fel, vitézek a csatára”című buzdítást éneklik. Ilyen közegbe érkezik az őrnagy, így hát nem meglepőek reakciói, amikor bizalmatlan, mindenhol partizánt sejt. A háború már mindenhová beszivárgott, a hírhedt dobozolás eredeti funkciója is az, hogy kötszereket szállítsanak a frontra. Nem a démonikus őrnagy, s a hatalmába kerített család tragédiájáról beszél ez a feldolgozás, sokkal inkább arról, hogy az abszurd világban nem alakulhat egyetlen sors sem a saját logikája szerint. Mindenki kiszolgáltatott valaki másnak. Bár jó szeretne lenni, saját törvényei szerint igyekszik élni, de óhatatlanul belegázol mások sorsába. Ki úgy, hogy megválogatja: milyen híreket juttat el a címzettekhez; ki azzal: mindenáron kedvteléseinek él, ki pedig végső elkeseredettségében eljut ellenfele megsemmisítéséhez. A darab tehát nem felel meg az eddigi kliséknek, a régi értelmezéseknek és magyarázatoknak, valami más, valami több: élő és jelen idejű. Az előadás nem az egyéni felelősséget igyekszik lerázni azzal, hogy a körülményeket hibáztatja azért, ami az emberrel történik. Sokkal inkább arra figyelmeztet: foglyai vagyunk a környező világnak, s ha elfogadjuk abszurd logikáját, s aszerint akarunk előnyöket szerezni, akkor könnyen cinkosokká, majd bűnösökké, s legvégül valamennyien áldozatokká válunk. Az előadás igazi meglepetése Csendes László, aki Tót Lajos szerepében szakított az eddigi sablonokkal, még a saját szerepsémáival is. Nem a tőle megszokott délceg hőst formálja meg, sokkal inkább egy esendő, jámbor figurát alakit. Már-már növényi életet él, nincsenek különösebb céljai, törekvései. Igaz, ezen a helyen nincs is szükség ilyesmire. Olmos fáradtsága voltaképpen csak védekezés: elaludna bárhol és bármilyen körülmények között, de amikor az őrnagy elmegy, akkor egy pillanat alatt fölelénkül, hogy aztán már ne is bújhasson sehová sorsa elől. Nem rí ki a környezetből Áts Gyula őrnagya, aki ugyanennek a háborús világnak a gyermeke. A különbség csupán az, hogy ő szemtől szemben állt a halallal, ezért öntörvényűvé vált. Szokásai éppen úgy megfelelnek a harctéri viszonyoknak, mint Tót megrögzöttségei a saját világának. Jóindulatú, s a végletekig érzékeny, semmi ördögi nincs a jellemében, sokkal érzelmesebb annál, hogy vétsen embertársai ellen. Rigolyáival és elveivel gyötör halálra másokat, bár unos-untalan megkérdezi, hogy vajon nincs-e valakinek a terhére, s egy rossz szótól is elkedvetlenedik. Alapvető felismeréseit igyekszik átplántálni a világba, a semmittevés és az abból fakadó gondolkodás terhétől kívánja mentesíteni az emberiséget. Kettejük szembenállása azért válik végzetessé, mert két életforma ütközik össze: a szemlélődés és a kényszeres pótcselekvés nem létezhet egymás mellett. Voltaképpen az M. Horváth Jó- zse/megformálta postás miatt lehetnek átmenetileg együtt, mert a hírek csak megszűrve érkezhetnek a falusi házba. Az ő hangsúlyos jelenléte teszi még jelemde- jűbbé a konfliktust. Szerepe arra a dilemmára utal, hogy meg lehet-e válogatni az információkat, hasznai-e az, ha csak a jót közöljük az érintettekkel, s „megkíméljük” őket a rossztól. Éppen az lendíti tovább a Tót családot a tragédia felé, hogy nem tudják: fiuk már nincs életben. Az abszurditást is elfogadó női talpraesettséget jeleníti meg Tótnéként Bessenyei Zsófia, s Ágikaként Csonka Anikó. Természetesnek veszik — nem is tehetnek mást — a férfiak formálta világot, s megpróbálnak benne rendet tartani. A rendező együttérzéssel figyeli lépéseiket, még azt is, hogy Ágika nemcsak tudomásul veszi, de ifjonti hévvel követi is az őrnagy „népboldogító” eszméit. Kitűnő „egyper9es” alakításokat is láthatunk. Érdekes, bár a darab stílusától elütő Venczel Valentin Cipriáni professzora és dr. Eggenberger Alfrédje. Hatásos Kiss La.vz/óTomaji plébánosa, ahogy Saárossy Kinga romlottságában is vonzó Gizi Gézá- néja is. Ahogy fontossá válik — egyszeri megjelenésével is — Al- torjai Attila a lajt tulajdonosaként, vagy Ittes József, s Győrvári János is. A darab kegyetlen következetességgel halad. Végül csak gyilkosság árán tartható fenn a viszonylagos béke. Mindenki jót akar, mindenki kedves, még sincs menekvés. A pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve. Émiatt olyan hátborzongatóan mai ez az előadás. Gábor László
