Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-24 / 46. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. február 24., szerda Megmarad-e az egri tanárképző önállósága? Az univerzitás távlatai „A kicsinyesség szorításában élünk” Bevezető Varga László darabjához New York és Eger után Buda­pesten is bemutatták Varga László: Kossuth vagy Széchenyi című darabját. Az Amerikából hazatért író — úgy tűnik — párat­lan karriert fut be Magyarorszá­gon. Mint politikus, közismerten népszerű, nemcsak a keresztény- demokraták, de az ellenzék kö­rében is. íróként pedig mind gyakrabban olvashatjuk nevét a rádióújságban és színházi plaká­tokon is. Legutóbb a József Attila Szín­ház állította színpadra történel­mi drámáját, mikor is a színészek korhűen berendezett színpadon szmokingban, illetve fekete nagyestélyiben a játéktér aprólé­kos kihasználásával felolvasták Kossuth, Széchenyi, Wesselényi, Deák Ferenc, Crescence és az inas szerepét. Mielőtt a gong megszólalt vol­na, hogy a függöny felgördítésé­vel a nézők elmélyüljenek Varga László gondolataiban, Csoóri Sándor lépett a nézők elé. — Színművek előtt nem szok­tak bevezetőt tartani — kezdte a népszerű író és politikus —, de ez a mai este valami különlegessé­get sejtet. Nem hagyományos színielőadás lesz a mostani, ha­nem inkább szellemidézés, melyben két óriás gondolatai szikráznak fel. Csoóri Sándor ezután Varga László írói és politikai munkás­ságáról beszélt, s az amerikai ta­lálkozásaikról, mikor is a New York-i ügyvéd több ízben is fo­gadta őt, majd így folytatta: — Rendkívül izgalmas kérdés ma arról beszélni, hogy Kossuth vagy Széchenyi. Ülnek a székso­rokban avatott történészek is, akik a két nagy magyar történel­mi igazságának útjait jobban is­merik. Én kérdezni szeretnék in­kább: miért íródott ilyen kevés dráma a kortárs történelem két legfontosabb alakjáról? Hiszen Széchenyi morális ereje ma is működik, s noha módszerében különbözött is Kossuthtól, mert a gazdaság és az érzelem forra­dalmát nem választotta szét, mégis a Lánchíd építésével egy­szerű metaforát tudott létesíteni: egy ívet, mely két lehetőséget ösz- szeköt. Az előadás után gondol­kodjunk újra el, hogy a szellem­idézés képei milyen gondolatokat súgnak nekünk. Az emberi nagy­ság segíthet most, mikor a kicsi­nyesség szorításában élünk. A két részben felolvasott drá­mát rendkívül nagy sikerrel fo­gadták a nézők. Az útkeresés, a választási lehetőségek ösvényei­re vezetett embernek úgy tűnt, mintha Varga László ezekben a napokban írta volna művét. Pe­dig a New York-i Magyar Szín­ház f988-ban már bemutatta azt, a magyar emigráció nagy ovációjának kíséretében. Jó len­ne azonban, ha nem minden mondatában igazolná a dráma­írót napjaink történelme, és egy mai Deák Ferenc nem úgy kialt majd fel, mint a darabbéli: „A nemzet vezető nélkül maradt”. Sziki Károly Nemrégiben a formálódó Észak-magyarországi Univerzi­tás vezetői jártak Egerben, a vá­ros polgármesterénél tettek láto­gatást, s a főiskola természettu­dományi tanszékéinek vezetői­vel tárgyaltak. A közvélemény egyelőre meglehetősen keveset tud az északi régió felsőoktatását alapvetően forradalmasító dön­tésről. Érthető a sok aggály és a felfokozott várakozás is. Nyolc intézmény: a miskolci egyetem, az egri tanárképző, a sárospataki tanítóképző, valamint az orvos­továbbképző és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskol­ci kihelyezett tagozatai, a Her­man Ottó Múzeum, a MAB, va­lamint az MTA kémiai laborató­riuma csatlakozott a szövetség­hez. A kormányzati elhatározás következtében létrejött felsőok­tatási és tudományos bázis igaz­gatótanácsát is a közelmúltban választották meg. Az igazgatóta­nács elnöke dr. Szabadfalvi Jó­zsef néprajztudós, a debreceni KLTE egyetemi tanára volt egé­szen az elmúlt esztendő júliusáig, s húsz évig pedig a miskolci mú­zeum igazgatói feladatát látta el. Tavaly júliustól a rektor kérésére a miskolci egyetem dolgozója. Ö maga úgy fogalmazott: talán azért is esett rá a választás, mert semmiféle miskolci lobbyban nem érdekelt, tehát pártatlansá­gában megbíznak. — Elnök Úr! Szervezetileg megalakult-e már az univerzi­tás? — Természetesen igen. Az említett nyolc intézmény mind­egyike két-két tagot delegál az igazgatóságba, melynek vezetési rendszere szerint evenként vál­tozik az igazgató. Ebben az esz­tendőben ezt a funkciót én töl­töm be. — Kik képviselik az egri ta­nárképzőt? — A főiskola Pócs Tamást és dr. Palcsó Pálnét delegálta. Mindegyik iskolának szuverén joga, hogy kit küld. Általában az egyik személy az intézmények­nek az igazgatója, de a miskolci műegyetem rektora például nem tagja, s az egri főiskola főigazga­tója sem. Az igazgatótanacs ja­nuár 12-én ülésezett először, s mi természetesen meghívtuk a rek­tort és a főigazgatót is. — S hogyan határozza meg ez a testület az egri főiskola jövőbe­ni sorsát? — Az igazgatótanács koordi­nációs testület. Nem hozhat olyan határozatot, amelyben előírja, hogy a tagintézmények bármelyikének ezt vagy azt köte­lessége tenni. Egyelőre még embrionális állapotban van. Az alapszerződést egyesztendőnyi előkészítés, után, október 26-an írták alá. Úgy tűnik, hogy a ma­Az idén a tavalyinál nyugod- tabb volt az év első hónapja a Vám- és Pénzügyőrségnél. Ä vá­mosok 1993 januárjában 1079 esetben — a tavalyinál majdnem egyharmaddal kevesebbszer — kezdeményeztek eljárást pénz­ügyi bűncselekmény, illetve sza­bálysértés miatt. A feltárt bűn­esetek számánál is jobban csök­kent a bűncselekmények által érintett áruk és fizetőeszközök értéke. Tavaly januárban több Dr. Szabadfalvi József: — Az univerzitással szembeni ellenér­zések nagy része információhi­ányból fakadt... gyár felsőoktatás a választéko­sabb képzési formákat nyújtó egyetemek felé halad. Ezt ^prog­nosztizálni, hogy tíz és húsz ev múlva hogy fogbeválni? Ez majd az utódaink dolga lesz. Vannak benne előremutató tendenciák, de az együttműködést csak úgy lehet megvalósítani, ha minden­ki megőrzi az autonómiáját. — Tervezik-e a munkameg­osztást, s Egerben vagy Sáros­patakon egy-egy szakterület megerősítését? — Mindegyik tagintézmény tavaly tavasszal készített egy szándéknyilatkozatot, amelyben megszabta azt, hogy miben látja az együttműködés lehetőséget. Egy ev után ismételten kérjük az intézmények vezetőit, hogy újít­sák fel, gondolják át ezt az elkép­zelésrendszert, hiszen erre épül­nek a továbbiak. — S mi vonatkozik mindeb­ből Egerre? — Alaptalan minden olyan hiedelem, amit arra alapoznak, hogy érdekek csorbulnak, hogy majd az egyik hal „bekapja” a másikat, hogy a nagyobb intéz­mény elnyeli a kisebbet. Csak az érdekek együttes figyelembevé­telével lehet előbbre lépni. Nincs olyan szándék az univerzitás kö­rül, hogy valaki valakit is annek- tálni óhajtana. Ezt nem szabad, nem lehet, s az ilyen elképzelé­seknek gátat is szabunk! Vannak olyanok, akik ezt az összetarto­zást rövidebb időn belül szeret­nék megvalósítani, és olyanok is, akik hosszabb távlatokban gon­dolkodnak. — Az Észak-magyarországi Univerzitást már létezőnek kell tekintenünk, vagy egy kiépítés mint 844 millió forint volt ez az összeg, az idén alig haladta meg a 454 milliót. Sokkal kevesebb ér­tékű árut foglaltak le a csempé­szektől és a vámorgazdáktól, de nőtt a forinttal elkövetett deviza­szabálysértés. A legnagyobb mértékben az adócsalások okoz­ta kár emelkedett. Idén január­ban tízszer annyi be nem fizetett adót tártak fel a pénzügyőrök, mint 1992 első hónapjában. A lefülelt bűnözők, illetve megté­alatt lévő struktúrának, egy maj­dani lehetőségnek? — Ha úgy gondolja, hogy az az univerzitás, amikor az egye­tem minden létező tagintézmé­nyét betereljük egy közös akol­ba, akkor azt kell mondanom, hogy nem ez az. Szerintem min­dig is megmarad a rendszer nyi­tottnak. Lesznek bizonyos intéz­mények, melyek közelebb jön­nek és betagozódnak az oktatás­ba (mert érdekeik is úgy kíván­ják), de egy tágabb rendszer mindig fönnmarad. Fölvetődött éldául az egyházi intézmények­éi fölveendő kapcsolat is, itt, Egerben a katolikus főiskolával, Sárospatakon a reformátussal. S vannak kutatóintézetek is e rendszerben. Nézze, hagy mondjak egy példát: van a csa­lád, és vannak a barátok, a tá­gabb rokonság. Tehát mindig lesz egy belső és egy külső kör. — Ószintén remélem, hogy ezt a szép eszmét sikerül a gya­korlatban is megvalósítani. Arra lennék kíváncsi, hogy milyen várható előnyei vannak a kap­csolatnak az intézmények, az ál­lampolgárok, a tanárok, diákok számára? — Azt hiszem, hogy az egri főiskola, ha szakmai oldalról önállóan betagozódna a miskolci műegyetem egyik karaként ebbe a miskolci egyetembe, akkor az mindenféleképpen szolgálná az érdekeit. Pontosan azt keressük, hogy a jelen feladatok ellátása mellett mely területek lesznek azok, ahol az együttes oktatást meg lehet valósítani. Nemcsak a bölcsészet-, hanem a természet- tudományi kar közös kialakítása is folyamatban van. (Éppen e té­mában jöttek egyeztetni a kollé­gák a tanárképző főiskolára). — Szó van tehát a karok egye­sítéséről? — Szerintem azzal, hogy egy egyetem karává válik, mindenfé­leképpen biztosított a megmara­dása. Azt a feladatot, amit na­gyon tisztességesen ellátott, to­vábbra is el kell végezni. Más­részt meg kell keresni azokat a le­hetőségeket, melyek az egyetemi oktatás felé mutatnak. Az elfo­gadásra kerülő főiskolai-egyete­mi törvény — minden emberi számítás szerint — megőrzi a ter­vezetből a háromlépcsős, egy­másra tagozódó rendszert. Tehát egy főiskolát végzett matemati­ka-fizika szakos tanár elvégez­heti az egyetemet, sőt a tervezet szerint a hármadik lépcsőben részt vehet egy posztgraduális képzésben is. Szerintem ez a szi­tuáció nem istenverése, mert a világ errefelé halad... Jámbor Ildikó vedt utazók között közel fele­fele arányban akadtak magyar és külföldi állampolgárokra. Az egyik legnagyobb fogásuk a vá­mosoknak Ferihegyen volt, ahol majdnem 6,5 millió forint értékű valutát és arany ékszert találtak egy külföldön élő magyarnál. Hegyeshalomnál mintegy 4 mil­lió forint értékű szerszámgépet próbált meg vámmentesen át­vinni a határon egy magyar ál­lampolgár — sikertelenül. Januári csempészcsődök Hatvanba várják Tőkés püspököt Hírt adtunk már arról, hogy az MDF hatvani elnöksége kezde­ményezte egy olyan alapítvány létrehozását, amely finanszíroz­ná a városban felállítandó máso­dik világháborús, illetve ’56-os emlékmű kiviteleztetését. Szám­lát is nyittattak a Kereskedelmi és Hitelbank helyi fiókjánál, továb­bá széles körű népszerűsítő akci­ót indítottak a városban és kör­nyékén. A napokban alkalmunk nyűt szót váltani a helyi MDF- szervezet elnökével, Nánási Ist­vánnal, aki röviden tájékoztatott bennünket a megmozdulás pilla­natnyi helyzetéről. — Valóban számlát nyittat­tunk már hónapokkal ezelőtt a banknál, és legalább ilyen fon­tos, hogy beadvánnyal fordul­tunk a helyi önkormányzathoz, kérve a hivatalos szervek állás- foglalását. Sajnos, az ügyben ille­tékes iroda érdemben még nem reagált megkeresésünkre, pedig ha az év első felében fel akarjuk szenteltetni a kegyeleti monu­mentumot, akkor sürgősen lép­nünk kell. Egyébként az alapít­vány nem adott helyszínjavasla­tot, mi a polgármester úrékra bíznánk, hogy hol is álljon a vi­lágháborús hősök, illetve az ’56- os forradalom hatvani mártírjai­nak emlékműve. Sőt olyan mű­vészt is megnyertünk az ügynek, aki honorárium-igénnyel nem lép fel, s már dolgozik a szobron. — Miként reagált szórólapja­ikra a város polgársága? Van­nak-e intézményi, vállalati tá­mogatói az ügynek? — Az indulás biztató — je­gyezte meg Nánási István. Leg­többen a lakosság köréből sze­gődtek az ügy mellé. Olyanok el­sősorban, akijenek családtagjaik­ra emlékeztet Kliegl Sándor szobrászművész alkotása. Vagy­is, akik lelkűk mélyén fájó se­beket hordoznak! De dicséretes az egyházak, különböző szerve­zetek, pártok nekilendülése is. Az MDF mellett a Fidesz is utal­ta a maga ezreseit, örömmel fo­gadtuk a helyi református és evangélikus egyházközségek tá­mogatását, s az alapítvány szám­láján van azóta a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom által utalt összeg. — Nagyobb demonstrációra nem készülnek? — De igen! Előzetes egyezte­tés alapján a Hatvani Galéria cé­lul tűzte ki, hogy az elkövetkező hónapok rendezvényein gyűjtő­akciót folytat mind a közönség, mind a fellépő művészek köre­ben. De sokat várunk az alapít­ványt támogató további meg­mozdulástól is, amelynek során a város vendége lesz Tőkés László református püspök Erdélyből, valamint Kéri Kálmán altábor­nagy, az Országgyűlés tisztségvi­selője. — Végül: mibe kerül az em­lékmű kivitelezése, s mennyi az, ami bankszámlájukon van? — Előbbi függ a helyszíntől, de bő félmillió forintra minden­képpen szükségünk lesz. Nos, bankszámlánkon máig ennek az ötödé jött össze. Ám én ennek ellenére bízom az ügy sikerében, a lakosság támogatókészségé­ben. (moldvay) \_______________________________________J M aár Gyula 1986-banrendezett utoljára egészestésjátékfil­met: a Malom a pokolbant. Valószínű, hogy nem tartozik azon rendezők közé, akik félig megérlelt ötletből, a divat kedvéért, vagy egyszerűen csak a „jelenlevés” kényszerétől vezérel­tetve csinálnak filmet. A „Hoppá” — Maár hat év után elkészült újabb alkotása — figye­lemre méltó mű, s ezt leginkább a benne szereplő színészek játékának köszönheti. Törőcsik Mari és Garas Dezső méltósággal jeleníti meg a polgári háttérből indult, ám mára teljesen elszegényedett nyugdíjast. Törőcsik Katija álmodozó, a napi gondok elől úgy menekül, hogy Bogotába képzeli magát, kitalál olyan életformákat, ahol ő teljesen más lehet. Garas Edéjéhez már csak a neve miatt is közünk van: noha nem kell egyértelműen Minarik Edére gondolnunk, azért az nem vé­letlen, hogy épp így hívják. Edének ugyanis ilyetén módon múltja van, Éde a KISEMBER, a nem ügyes, a nem hajlékony, a nem alkal­mazkodó, viszont érzelmes, szerető és tisztességes. Másik pólusként feltűnik Jenő, az elmúlt érában pártos buzgal­mával egzisztenciát teremtő, majd máról holnapra vállalkozóvá ved­lett típus. Ő tudja, hová kell állni, ha borul a kredenc, Edére viszont ráesik. Tragikomikus a tisztesség, s a néző jelleme, temperamentuma szerint áll erre vagy arra az oldalra. A választás nem következmények nélküli: az egyikkel ugyanis jólét, míg a másikkal szegénység és bi­zonytalanság jár együtt. A másik oldalon — a nem mérhetőn — vi­szont szintén kettéágazik az út: elvtelenségre és az alapvető erköl­csökhöz való ragaszkodásra. Hibája a filmnek, hogy Maár Gyula e három szereplőn kívül még több típust is gyúrt bele. Mindenki visel magán valamiféle „általá­nost”, s ettől némiképp üzenetté válnak a személyiségek. Lázár Kati emelkedik ezen felül a legjobban: ő ezzel együtt is esetlen marad, a hajdani szocszínpados a mai vallásosságában sem talál igazi nyuga­lomra, ember-mivolta tagadhatatlan. De a többiek már csiszolatla­nok, a belga barátot választó, világutazó lány; Jenő fia, Szergej, mint legújabb vállalkozó, akinek már nem bűne a múltja, mégsem tud a családi háttér ellenére tenni; a cserkészfiú, aki ártatlanul darálja, hogy „bácsi, egy igaz magyar emberről kell dolgozatot írni, úgy gondolom, a bácsi jó lesz nekem...” Ede meg csak néz szomorkásán egy új kor új gyermekére, akire már megint egyenruhát húztak, s megint sablon­szövegeket erőltetnek az agyába. Én meg arra gondolok, mikor lesz vajon az a jövő, amikor boldo­gok lesznek az Edék? Hogy lesz-e ilyen egyáltalán? Doros Judit Kedvezőbbé válnak az E-hitel feltételei Az egészen minimális megta­karítással rendelkező vállalko­zók is hozzájuthatnak az Egzisz­tencia-hitelhez, mivel a kormány módosította a feltételeket. A je­lenlegi szabályozáshoz képest a legfontosabb változás az, hogy a jelenlegi 6-8 és 10 év helyett egy­ségesen 15 évre módosul a fu­tamidő. A türelmi idő a jelenlegi egy, illetőleg két év helyett egy­ségesen három évre bővül. (A tü­relmi idő alatt a tőkét nem, csak a kamatokat kell törleszteni.) Csökken a megkövetelt saját erő összege is. Jelenleg a hitelt felve­vőnek 5 millió forint hitel esetén 2 százaléknak megfelelő összeg­gel, 5 és 10 millió forint között 15 százaléknak megfelelő összeg­gel, efölött pedig 25 százaléknyi saját erővel kell rendelkeznie. Az új rendelet ezt a terhet jelentős mértékben enyhíti, ötmillió fo­rint hitelig továbbra is csupán kétszázaléknyi, ötmillió forint feletti hitel igénylése esetén pe­dig 15 százalék a minimális sa­játerős kötelezettség. Fontos változás az is, hogy az Egzisztencia-hitelt nemcsak ab­ban az esetben lehet igénybe venni, amikor az állami vagyon­kezelő szervezet többségében ál­lami tulajdonban lévő társaság részvényét vagy üzletrészét érté­kesíti, hanem akkor is, ha ezek vagyontárgyainak eladására ke­rül sor. A vállalat által történő értékesítésből befolyt bevétel a vállalatot illeti meg. Ez mostaná­ig kizárta az E-hitel felvételét, hi­szen a bevétel nem az államadós­ságot csökkentette. A kormány- rendelet most kiszélesíti az E-hi- telért értékesíthető szervezetek körét: az állami vagyonkezelő szervezeteken kívül (ÁVÜ, ÁV Rt.) a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaság is érté­kesíthet vagyontárgyakat Eg­zisztencia-hitelért. A módosított kormányrendelet a Magyar Köz­lönyben való megjelenést köve­tően lép hatályba. Ezzel az E-hi- tel és részletfizetési kedvezmény a vállalkozó, befektető számára a legkönnyebb feltételekkel elér­hető hitellehetőséget kínálja. A Magyar Nemzeti Bank az E-hitel kihelyezése esetén há­romszázalékos kamattal refinan­szírozza a pénzintézeteket, ami­hez a bankok maximum 4 száza­lékos kamatrést számíthatnak fel. A legfontosabb feltételek Kantat: 7 százalék Futamidő: 15 év Türelmi idő: 3 év Saját erő: 5 millió forint hitel igényléséig 2 százalék, 5 millió forint feletti hitel igénylése esetén 15 százalék. Hoppá

Next

/
Oldalképek
Tartalom