Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05-06 / 287. szám

SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. december 5—6., szombat—vasárnap Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke: „Be fogunk jutni a Parlamentbe” Mátraderecskén nemrégiben nagygyűlést rendeztek, Mit akar az MSZMP? címmel. A helyi sportcsarnokban a számos jelen­lévő előtt a munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula tartott előadást. Az elnöktől a rendezvény után interjút kértünk. — Elnök úr, hogy kerül ide, Mátraderecskére? Olyannyira szervezett itt a párt, hogy érdemes ide eljönni, vagy pedig most egyébként is az országot járja, már a választásokra készülve? — Is-is. Természetesen mi is gondolunk már a választásokra. Ha nem lesz rendkívüli állapot vagy bármilyen, a választások el­halasztását előidéző dolog, ak­kor ’94-ben választás lesz. Más­részt azért is jöttem, mert ezen a területen a problémák az átla­gosnál is nagyobbak. Mátrade­recskén például közel 30 száza­lékos a munkanélküliség. Az emberek kíváncsiak arra, hogy mit mondunk ezzel kapcsolato­san. — Mindenesetre meglehet, nem mindenki örült a jöttüknek. Vörös csillagokat festettek fel több helyütt az aszfaltra a köz­ségben, s aláírták: ez kell? Ám­bátor ez, a közelmúlt történéseit figyelembe véve, még a kedve­sebb fogadtatások közé tartozik. Hiszen van, ahová be sem enged­ték az MSZMP-t. — A csillagokat nem vettem észre. Egyébként egyedül egy helyen volt, ahová nem engedtek be, Gyomaendrődön. Pedig al­kotmányos jogunk van rendez­vényt tartani ott, ahol kívánjuk. — A mostani nagygyűlés arról szólt: mit akar az MSZMP? Arra kérném, hogy nagy vonalakban vázolja fel a párt programját. — Körülbelül egy év van a vá­lasztásokig hátra. Mi úgy érez­zük, hogy ma legalább három ve­szély fenyegeti Magyarországot. Az egyik: az ország elindult a ka­tasztrófa felé. Gazdasági szem­pontból főleg, hiszen gondol­junk csak a jövőre fenyegető egy­milliós munkanélküliségre. Ag­gaszt bentiünket másodszorra az is, hogy a nyugodt, békés, hig­gadt politizálás helyett egyre in­kább az erőszak a jellemző. Ilyen jelenségnek tartjuk például a fe­nyegetőzést, vagy az olyan tör­vénytervezeteket, mint a mun­kásmozgalmi szimbólumok be­tiltása. Ilyennek tartjuk azt, hogy politikusok önkényesen értel­mezik az alkotmányt és a törvé­nyeket, s hogy az utca megjelent a politikában. Ugyancsak ve­szélynek tekintjük azt, hogy ha az ország a külpolitikai önállósá­gát elveszti, ezzel a politikával háborúba sodródhatunk a szom­szédokkal. Mi azt mondjuk, hogy a hátralévő egy esztendő­ben közösen akadályozzuk meg, hogy bármiféle rendkívüli álla­pot bevezetésével, avagy egy külpolitikai konfliktussal elha­lasszák a választást. Közösen kényszerítsük a kormányt arra, hogy lépjen fel minden alkot­mánysértés ellen, a szélsőségek ellen, a fasizmussal, az antisze­mitizmussal, a cigányüldözéssel szemben. És közösen kénysze­ntsük a kormányt arra is, hogy az alkotmányt és törvényeket min­denkivel betartassa, még a saját minisztereivel is. Közösen kell elérni azt is, hogy a kormány tényleg betartsa az Érdekegyez­tető Tanácsnál a szakszerveze­tekkel született megállapodáso­kat, ne kelljen újabb sztrájkok és utcai megmozdulások lehetősé­gét vizsgálgatni. Végül pedig, a szomszédainkkal békére töre­kedjünk, és ne háborúskodásra. Ezek a következő évre szóló fel­adataink. Úgy érezzük, hogy a Parlamentben van helyünk, és ott is leszünk új Országgyűlés­ben. S amennyiben ott leszünk a Parlamentben, akkor pedig a dolgozói réteget, a munkásokat, a parasztokat, a dolgozó értelmi­séget képviseljük majd. Három szóban összefoglalva: a korsze­rű, demokratikus, független Ma­gyarországot. — Most is említette, és a nagy­gyűlést hallgatva is megütötte a fülemet az, hogy Ön kijelenti, az MSZMP befog kerülni a ’94-es Az elnök bizakodó (Fotó: Perl Márton) választások után a Parlamentbe. Mire alapozza ezt? — A mai Országgyűlésnek a fő problémája az, hogy nem kép­viseli a dolgozói rétegeket. Nem­csak azért, mert még véletlenül sincs munkás vagy paraszt a Par­lamentben, hanem mert a pártok kizárólag szavazónak, választó- polgárnak tekintik azt a több millió embert, aki rájuk voksolt. Ezt egy ideig lehet csinálni, egy ideig be lehet csapni az embere­ket, de egy ponton túl ez már a társadalmi békét veszélyezteti. Tehát ott kell lenniük a Parla­mentben olyan pártoknak — nemcsak nekünk, ha van más ilyen párt, akkor annak is —, amelyek valóban a dolgozói ré­teget tudják képviselni. Emellett azt is tapasztaljuk, Budapesten és az országot járva, hogy a sza­vunk iránt mindenhol, például itt Mátraderecskén is nagyobb a fi­gyelem. — Abban, hogy minél többen szavazzanak Önökre, segíthet a tervezett névváltoztatás is, vagyis, hogy az MSZMP-ből nemsokára Munkáspárt lesz? — Biztos, hogy fog segíteni, hiszen pontosan azért akarjuk megváltoztatni a nevet, hogy még inkább kifejezzük azt: nem a múlt rendszert kívánjuk a Par­lamentben képviselni. Hanem a munkást, a szó széles értelmé­ben. Nemcsak a fizikai munkást, hanem azt is, aki a saját maga munkájából él meg, tehát a pa­rasztság jelentős részét és az ér­telmiség egy jelentős részét is. Ma például a pedagógusok több­sége csalódott az MDF-kor- mányzatban. Nem lett nagyobb a társadalmi tekintélyük, nem ke­resnek többet. Egy részük bizto­san mellénk áll. Vagy mit szól például az a magyar mérnök, akinek a munkáját semmibe ve­szik? Ma, ha egy külföldi bejön, bármit mond, az sokkal többet számít, mint amit a magyar mér­nökök ajánlanak, pedig nem igaz, hogy a magyar szellemi tu­dás, a magyar mérnöki tudás ki­sebb lenne. A szélesebb értelem­ben vett munkásképviseletet fe­jezi majd ki a Munkáspárt elne­vezés. — A kormánypártok részéről gyakran hangoztatott dolog, ám Önöket még nem kérdezték meg arról: van-e ma szélsőbaloldali veszély Magyarországon? — Én megkérdeztem már négyszemközti beszélgetésen is a kormány néhány illetékes mi­niszterét, hogy mi az a szélsőbal- oldali veszély. Erre mindig azt a választ kaptam, hogy a kommu­nista párt önmagában szélsőség. Szerintem pedig a politikai szél­sőség kritériuma nem az, hogy egy pártnak mi az ideológiája, hanem hogy milyen az alkot­mányhoz való viszonya. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt nem akarja az alkotmányt meg­változtatni. Ilyen értelemben semmiképpen nem szélsőséges párt. Na most, sem a belügymi­niszter, sem az állambiztonsági szolgálatot felügyelő tárca nél­küli miniszter egyetlen szélsőbal- oldali szervezetet megnevezni nem tudott. Kérem szépen, ha esetleg mégis tudják, akkor ne­vezzék meg sürgősen, és lépje­nek fel az ilyen szervezetek ellen, ha meg nem tudják, akkor ne fe­nyegetőzzenek. — S az egyre hangosabb szél­sőjobbról mi a véleményük? — A szélsőjobb az valóban je­len van, a telefonkönyvben ol­vasható, hogy hol érhetők el a szélsőségesen nacionalista, fajül­döző, s más szélsőjobbos szerve­zetek. Ezek megjelentek külön­böző fasiszta szimbólumokkal. Ezek sértik a törvényt. A tör­vénynek pedig érvényt kellene szerezni, nem tárgyalni kell ve­lük. Rénes Marcell A kérelem el sem jutott a gyöngyösi képviselő-testületig Sárba ragad-e a Sár-hegy villamosítása? Beadványt adtak be a Gyön­gyös melletti Sár-hegy kiskerttu­lajdonosai a városházára. Kéré­sük lényege, hogy a 350 kisház után fizetett kommunális adóból támogassa a villamos hálózat ki­építését az önkormányzat. Úgy gondolták, hogy a hétvégi há­zanként — csakúgy, mint kertes családi házak és lakások eseté­ben — bekasszírozott 2000 fo­rintokból joggal kérhetik a pénzt szárnyvezetékre, néhány oszlop­ra és egy transzformátorra. Öt­hatszázezerről van szó, a Sár­hegy arculatának kialakítása és a kommunális adó fejében. Té­vedtek, a kérelem el sem jutott a képviselő-testületig. A T. Hiva­tal visszadobta, mondván, hogy erre nincs pénz... Elsőként a beadvány egyik készítőjével, Nagy Józseffel be­szélgettünk. — Gyöngyös város szerves ré­sze a Sár-hegy — mondja. — A hegyi kisházakért is annyi adót kell fizetni, mint a belvárosi csa­ládi házakért és lakásokért. Nem értem, miért zárkóznak el a háló­zat fejlesztésétől? Magyarorszá­gon már a tanyákat is villamosí­tották, ezzel szemben a város központjától 500 méterre gyer­tyával kell világítanunk...? A T. Hivatal illetékesét is megkérdeztük ez ügyben. Kér­déseinkre Szilágyi Attila, város­üzemeltetési igazgató válaszolt. — A kommunális adóból mi­ért nem jut 600 ezer forint a Sár­hegy villamosítására? — A befolyt összeget — a költségvetési rendelet szabályo­zása alapján — egy bizonyos rangsor szerint költi el az önkor­mányzat — feleli. — Erről pedig a képviselő-testület dönt. A köz- világítás fejlesztésére Gyöngyös belterületén 2,6 millió forintra volna szükség, ehelyett mindösz- sze 1,5 millió forintunk lesz 1993-ban. A Petőfi utca világítá­sának bővítésére 800 ezer kelle­ne. Ezen a szakaszon több halá­los gázolás is volt a közvilágítás hiányossága miatt. Szakmailag mindenképpen azt javaslom, er­re költse az önkormányzat a szükséges összeget. A sár-hegyi fejlesztéseket ez után rangsorol­ják. — Ha az adót kivetik szinte minden kis vityillóra, akkor a be­folyt összegből miért nem adnak egy kis fejlesztésre? Ráadásul a képviselő-testület elé sem került az ügy...! — Hangsúlyozom, ha 600 ezer forintunk lenne, egész biz­tosan a közvilágítás általános fej­lesztésére kellene költenünk. Sajnos, jelentős hiánnyal nézünk az 1993-as év elé. Erre 18,6 mil­lió forintot kellene kifizetnünk, ezzel szemben egymillióval ke­vesebbel rendelkezünk. S nem számoltunk még áramdíjemelés­sel... Csak szintentartásra tu­dunk törekedni, a fejlesztésnél igen keményen rangsorolnunk kell. A múltban a Sár-hegyre a nagyközségek is áldoztak. Újból meg kellene ezt szervezni, és ösz- szefogni világosítás ügyében. — Végül is lehetne valamit tenni az adófizető kiskerttulajdo­nosok érdekében... ? — A költségvetés tárgyalása­kor jelzem ezt az igényt a képvi­selő-testületnek: döntsön az ön- kormányzat. (korcsog) J \, SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: 50.000 Ft-ot NYERHET! A Sipotéka Könyvesboltokban minden 1000 Ft-os vásárlás után sorsjegyet adunk. Sorsolás december 31-én. Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562 r „Morális mélyrepülésben a történelem szemete” Beszélgetés Pálfy G. Istvánnal — A magyar újságírás morális mélyrepülésben van —jelentette ki nemrégiben Hatvanban, egy MDF-es rendezvényen Pálfy G. István, a televízió Híradójának egy hónapja leváltott főszerkesz­tője. Hozzátette, hogy az újság­írók úgy viselkednek, mint a tör­ténelem szemete, s a televízióban politikai provokációsorozat zaj­lik, amelynek az a lényege, hogy az „egyenlegesek” — akiken raj­ta van az „eredeti bűn” bélyege — kiviszik az utcára az ötvenha­tosokat. — Ezek az emberek egy dol­got nem ismernek — mondotta Pálfy G. —, és ez úgy hangzik: európai mérték. — Annak idején amikor a Tv- Híradó főszerkesztőjévé nevez­ték ki, akkor menesztették Aczél Endrét. Most önt rúgták ki. Lát-e valamilyen különbséget a két eset között? — Alapvető különbséget lá­tok. Engem már az a kuratórium nevezett ki, amelyik a többpárti kerekasztal tárgyalása nyomán jött létre. Szépséghibája ennek — s ehhez külön elemzés kellene —, hogy az SZDSZ és a Fidesz eb­ben nem vett részt. — Akkor úgy véli, hogy ilyen konszenzus az ön „ kiebrudalásá- nál” nem volt? — Fogalmam sincs, hogy mi áll az én kirúgásom mögött. — Azt mondta az előadásá­ban, hogy a televízióban politikai provokációsorozat zajlik. Ennek az a lényege, hogy az ötvenhato­sokat kivigyék az utcára, s utána ezt mutathassák be a képernyőn. Nézete szerint kik állnak emö- gött? — Nézd, ez a provokációsoro­zat nemcsak az ötvenhatosok el­len irányul, ám ők a leginkább ingerlékenyek, s ők az utcára vi­hetők. De utcára vihetők mások is. Semmiféleképpen sem tartom szerencsésnek, ha a politizálás az utcán zajlik — bár ez a demokrá­ciában természetes —, s akik eze­ket az embereket provokálják, azokat hátsó szándékok vezérlik. — De kik ezek az emberek? — Nagyon elgondolkodtató tény, hogy mely pártok állnak ki az emberi szabadságjogok mel­lett, s melyek nem. Sokan nem is­merik a televízió belső működé­sét. — Sokan vádolják azzal, hogy kommunista volt. Én ezt cáfo­lom. Annak idején például, ami­kor a KISZ KB lapjának a fő- szerkesztője volt, sokszor bírál­ták az ifjúkommunisták azzal, hogy túlságosan hangsúlyozza a nép-nemzeti irányvonalat. Nem gondolja, hogy volt ebben vala­mi? — Bármelyik irányzat kap ki­zárólagosan teret, az bajt okoz. Csak mostanában éppen a nép­nemzeti gondolkodásmódnak nincsen sajtója. Ez már nagyon régen így van. De ennek ellenére úgy vélem, hogy ha egy irányvo­nal egyeduralkodóvá válik, az rossz. — Arról is szót ejtett, hogy az ellenzéki sajtóban nincsenek „tiszta jellemek”, s emiatt nehéz velük a párbeszéd. Nem gondol- ja-e, hogy megkönnyítené a hely­zetet, ha a kormánypárti újság­írók között sem akadnának olyanok? — Sajnos vannak olyan új­ságírók, akik a mások megsem­misítésére törekednek. Ilyenek mindenféle oldalon léteznek. Csak most már olyannyira kiéle­ződtek a problémák, hogy az új­ságírói reakciók is borzasztóan élesek, és sokszor erkölcste­lenek is. — Előadásában említette, hogy a magyar újságírás morális mélyrepülésben van, s művelői közül többen jó úton járnak afe­lé, hogy a történelem szemetei­nek nevezzék őket később. Ezen a palettán hol helyezi el magát? „...mostanában éppen a nép­nemzeti gondolkodásmódnak nincsen sajtója” (Fotó: Gál Gábor) — Én megpróbáltam mindig az adott lehetőségek között tisz­tességesen munkálkodni. Nem az én feladatom erről a végszám­lát kiállítani. Ez a nyilvánosság dolga. Csodálom, hogy értelmes emberek elfelejtik, hogy nem­csak a jelennek tartoznak szám­adással, hanem a történelemnek is. És nem név szerint fogunk megmaradni, de azt a munkát, amit csináltunk, megfigyelik majd. Nekem rosszulesne, ha azt mondanák rólunk, hogy mi a magyar történelem negatív sze­replői voltunk. — Sok olyan emberrel együtt dolgozott a Magyar Ifjúságnál, akikről már szinte lehetetlen el­képzelni azt, hogy egy szerkesz­tőségben megférnének önnel. — Hát van olyan ember, aki­ben csalódtam. De ez a dolgok rendje, holott ahol én dolgoz­tam, ott mindig sokféle politikai nézetű, gondolkodású ember jött össze. Nehezen tudnék pél­dául együtt munkálkodni a Ko­vács Zolival (az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese — K. A. megj.), mert olyanokat ír, hogy azokról ő is tudja, hogy nem iga­zak. Vele minden kapcsolatot megszakítottam. Majd egyszer nyilvánvalóvá válik, hogy mi mi­att szakadtak meg ezek a párbe­szédek. Én azt fájlalom, hogy nemcsak szakmailag, hanem ba- rátilag is eltávolodtunk egymás­tól. Nem tudunk már egy asztal­hoz leülni. Pedig a barátság fon­tosabb lenne, mint a politika. — Többször hangsúlyozta előadásában, hogy optimista. Én ezt nem hiszem. Kecskeméten például kijelentette, hogy elmen­tek a szovjet csapatok, de itt van helyettük a rádió és a televízió. Ilyen szörnyűnek látja a helyze­tet? — Azért mondom ezt ilyen komolyan, mert most a tudat megszállása folyik. Szerettem volna felhívni a társadalom fi­gyelmét erre. Keményen fogal­maztam, mert nehéz a helyzet. — Kirúgták. Mit csinál majd? — Ez a legnehezebb kérdés, amit most megfogalmazott. Nem tudom még például azt, hogy mi lesz akkor, ha a bíróság visszahe­lyez a Híradó főszerkesztői szé­kébe. Nagyon becsülöm egykori munkatársaimat azért, hogy amikor engem eltávolítottak, to­vább dolgoztak, hiszen Híradó­nak minden este lennie kell. De azért számomra fontos lenne, ha megkapnám az igazam. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy ne le­gyek újságíró. A magyar lapok közül a legszívesebben a Pesti Hírlapot választanám, de hogy mégsem teszem ezt, az azért van, mert nem akarom azt a lapot is tönkretenni. Ellenem ugyanis hajsza folyik. Kovács Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom