Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05-06 / 287. szám

HÍRLAP, 1992. december 5-6., szombat-vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Sanzonműsor Lőrinciben Lőrinciben, a Magvető Könyvtárban „A boldogság mindenkinek mást jelent” cím­mel Kertész Lilla előadóművész szórakoztató sanzonműsorát te­kinthetik meg az érdeklődők de­cember 10-én csütörtökön, dél­után 5 órától. Közreműködik: Prokópius Imre zongoraművész. Bajza-filmklub Hatvanban, a Bajza József Gimnáziumban filmklubot szer­veznek a mozirajongó diákság­nak. A következő előadás de­cember 9-én, szerdán délután 3 órakor kezdődik az Apolló mo­ziban. Ekkor „A barátnőm ba­rátja” című filmet vetítik. A program előtt Kerékgyártó Kata­lin tanárnő mond bevezetőt. Véradónapok Hatvanban A napokban idén immár ne­gyedik alkalommal tartottak té­rítésmentes véradónapot a hat­vani kisüzemek dolgozóinak. Az önkéntesek legközelebb decem­ber 8-án, majd december 17-én jelentkezhetnek a kórház vér- transzfűziós állomásán. Mini-dzsungel Hatvanban, a városi művelő­dési központban december 19- 20-án, 10-16 óráig egzotikus ál­latok népesítik be az intézmény­ben rögtönzött mini-dzsungelt. A bemutatón az érdeklődők lát­hatnak majmot, tigrist, vadmacs­kát, papagájokat, s kígyókat is. Női torna Horton Horton a nemrég átadott kor­szerű tornacsarnokot a tanítás után a sportolni vágyó felnőttek is használhatják. November vé­gétől keddenként 17-18 óráig a lányokat, asszonyokat várják a tornaterembe egy kis mozgásra, kikapcsolódásra. Üj egészségügyi létesítmények Heréden Heréden a napokban került sor a gyógyszertár és az új fogor­vosi rendelő műszaki átadására. A közel 3 millió forintos költség­gel kialakított két, korszerű egészségügyi létesítményt várha­tóan januárban vehetik birto­kukba az itt élő polgárok. Télapó a játszóházban Ma délelőtt ismét játszóházba várják a kicsiket a hatvani műve­lődési központban. A délelőtt 9-12 óráig tartó programra ezút­tal a Télapó is ellátogat, néhány meglepetést tartogatva a résztve­vőknek. Hatvani bűnügyi körkép Az idén a megyében a legjobbak a térség rendőrei megyében a hatvani kapitány­ság? — Az év kilenc hónapjának eredményeit mondom — mutat­ja az adatlapokat. — Az ismeret­len tetteses ügyek felderítése 40, a nyomozáseredményességünk pedig 54 százalékos. Azt is meg kell említenem, hogy tavaly 1364 bűnügyben rendeltünk el nyo­mozást. Idén, úgy tűnik, az 1991. évihez képest megállt a bűnözés növekedési üteme. — Mely bűncselekményfajták okozzák a legtöbb fejtörést? — Akárcsak az országban mindenütt, nálunk is a vagyon elleniek. Specialitás viszont, hogy igen nagy e térségben az utazó bűnözők aránya. Eléri a 25 százalékot! Gyakoriak az úgyne­vezett vasúti dézsmák is, hiszen Hatvan csomópont. Évente 200- 250 ilyen esettel kell foglalkoz­nunk. Ezért is vetettük fel már több fórumon, hogy szükség len­ne vasúti rendőrőrs kialakításá­ra. Az igazán megrázó ügy mos­tanában Szűcs József brutális meggyilkolása volt, amikor az el­követőt, az áldozat unokaöccsét néhány óra leforgása alatt sike­rült elfognunk, együtt a főkapi­tánysági munkatársakkal. Nem­rég hivatalos személy elleni erő­szak bűntettének alapos gyanúja miatt kellett eljárást indítanunk Turáncsics Sándor ecsédi lakos­sal szemben. A büntetett előéle­tű férfi volt feleségére támadt rá késsel. Az asszony családját is veszélyeztette. Szembeszegült a helyszínre érkező rendőij árőrrel is! Még megbilincselése után is rugdosódott. — Hallani lehetett bőrfejűek „villongásáról” is a térségben. Volt-e valós alapjuk ezeknek a híreszteléseknek ? — Kétségkívül Petőfibányán mozgolódtak, de az első ilyen esetet sikerült csírájában elfojta­nunk. Bizonyos fokig várható volt ott ez, hiszen igen nagy a te­lepülésen a munkanélküliség. Hatvanban viszont nem talál­koztunk hasonló problémá­val. — Kik érdemelnek dicséretet a jó eredményekért a kapitány sze­rint? — Lényegében az egész csa­pat. De ha külön ki kell emelnem valakit, akkor a bűnügyi osztályt tenném az elejére. Tehetséges, képzett, fiatal gárda dolgozik ott. Jobbá vált az osztály szervezett­sége, jelentősen rövidült a reagá­lóképesség, egyre magasabb a szakszerűségi színvonal. Fontos szerepet játszott az is, hogy meg­kezdte működését a lőrinci őrs. — Az idei esztendőnek az is fontos momentuma, hogy szep­tembertől létrejöhetett a közleke­désialosztály, amely már nagyon hiányzott... — A ’60-as évek elején már létezett közlekedési csoport, azt azonban később átszervezték. Régi igény teljesült most szep­tember elsején. A régi kommen- dáns hivatalban alakították ki irodáikat. Tizenhárom hivatásos rendőr és egy gépíró dolgozik ott. S a hatás? Jellemző példát mon­dok: 1990-ben 104 vezetői enge­délyt vontunk vissza egy év alatt. Most a szeptembert követő egy hónap során már hatvan jogosít­ványt kellett elvenni a szabályta­lankodó járművezetőktől. — Nem új gond Hatvanban, hogy bizony szűkös már a kapi­tányság épülete. Mi a terv ennek megváltoztatására ? — A Balassi Bálint út 1. szám alatti épület valóban kicsi már. Hisz nőtt a létszámunk, és az ügyfeleket sem úgy tudtuk fo­gadni, ahogyan szeretnénk. A városi önkormányzat igen segí­tőkésznek mutatkozik problé­mánk megoldásában. Az volt az elképzelésünk, hogy a cukorgyá­ri művelődési otthonban alakíta­nánk ki az új kapitányságot. Az minden szempontból megfelelt volna nekünk a három szintjével, cserébe a mostani helyet átadtuk volna a városnak. A belügymi­niszternek is felvetettük az ötle­tet, amikor nálunk járt nemrég. Ő támogatta is a tervünket, de a szolgálati út betartását kérte. A legutolsó információ az ügyben az, hogy — sajnos — az Országos Rendor-főkapitányság pénzügyi lehetőségei nem engedik ezt a megoldást. Most természetesen másik változaton töijük a fejün­ket. Elsősorban azért, hogy meg­felelő színvonalon végezhessük továbbra is munkánkat, s az ügy­feleinket is kulturált körülmé­nyek között fogadhassuk. Szalay Zoltán (Fotó: Gál Gábor) A hatvani lengyelpiacon az ünnepekhez közeledve alaposan meg­pezsdült az élet, a városban működő boltosok, butikosok nem kis bosszúságára. Hiába, a gond itt is ugyanaz, mint az ország bármely te­lepülésén. Az illegális Kereskedelmet jóformán semmi nem szabá­lyozza. A kispénzű vásárlók ezzel azonban a legkevésbé törődnek. Naponta több százan kijárnak az óriási placcra valami „jó fogás” reményében. A felvételünkön látható pillanatban éppen a pokrócra teregetett „ékszerek” csábították a legjobban a vevőket, a kipakolt lábbelikről elterelve a figyelmet. Utóbbiakba — a város tisztes Keres­kedői nevében — ezúttal mi csempészünk bele egy-egy gondolatbeli virgácsot. (barta) Tanyavilág a városban Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-sártengeren is túl — azaz dehogy túl, éppen a kellős közepén — állott egy település: Selyp. Áll még ma is, amíg alá nem merül, mint Atlantisz. Valaha rég — már csak az igen öreg emberek emlékezhetnek rá — ősszel és télen is száraz lábbal lehetett eljutni a saroktól egészen a cu­korgyár kapujáig, sőt egyesek szerint a postáig is. Ez azokban az időkben volt, amikor a postán nem rágógumit, csokit, vetőmagot, ha­nem újságot árultak. Mi több, az ember még vasárnap is megvehette kedvenc sportlapját, amiért ma Hatvanba kell utaznia. No de egy ki­csit eltértünk a témától... Ha valaki veszi a bátorságot, és egy kiadós eső után gyalogosan el­indul, jól meg kell választania az öltözékét, már tudniillik, hogy me­lyik ruhája illik leginkább a gumicsizmához. Aki az itteni ABC parkolójában (kikötőjében) horgonyt vet, jobb, ha előbb vízijártassági engedélyért folyamodik az illetékes szervek­hez. Ha így halad tovább, Velence csupán koszos porfészek lesz Selyp­hez képest, sőt településünk kiérdemelheti az „ezer tócsa vidéke” el­nevezést is. Tarkítja az összképet a járdán keresztben megálló, kora délutáni hatvani buszjárat, ami rendszerint elfoglalja az utolsó, némiképp még járható szárazföldet. Ha az emberfiának ekkortájt erre vezet az útja, vagy megvárja, amíg a diákok felszállnak, vagy — ha sietős a dolga — egy elegáns fejes után körbeússza a buszt. Mindezek után, ha sikere­sen átjut az utakat borító, vízből, répaszeletből, sárból álló kulimá- szon, elmondhatja: ma szerencsés napom volt! De sebaj! Percek kérdése, és minden megfagy. Aktualitását veszíti a gumicsizma, s felkerülhetnek a korcsolyák. Nem tudom, kié ez a terület, az embereket ez nem is érdekli. Talán az önkormányzaté, a cukorgyáré, esetleg a KPM-é... Egy biztos: egy­szer kellene (kellett volna) rendbe tenni, mondjuk leaszfaltozni, s hosszú időre megoldódhatna a probléma. Lőrinci város polgárai így talán nem éreznék magukat egy század eleji tanyavilág lakóinak. Szigeti Tamás Diákvetélkedő a Bajzában Az elmúlt hét végén három er­délyi magyar költő — Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos és Farkas Árpád — költészetéből rendeztek vetélkedőt középisko­lásoknak a hatvani Bajza József Gimnáziumban. A két évvel ezelőtt meghirde­tett verseny folytatása volt ez, amelynek célja, hogy a gimnazis­ták minél jobban megismeijék a határontúli magyar irodalmat. A rendező iskola a Bethlen- Soros Alapítványtól megpályá­zott anyagi támogatás birtoká­ban hívta versengésre a megye középfokú tanintézetének fiatal­jait. A kilenc csapat ez év júniusá­tól készülhetett az előre meg­adott szakirodalomból. A zsűri tagjai dr. Bertha Zoltán, a KLTE tanára, dr. Márkus Béla, az Al­föld című folyóirat főszerkesztő­je, és Medvigy Endre irodalom- történészek voltak. A vendégek közül a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanulói szerepeltek a legjobban. Név szerint Bene Mónika, Berta­lan Brigitta, Faragó Judit, Mali- csek Magdolna. Felkészítő taná­ruk: Sáfrányáé Kelemen Irén. A vendéglátó iskola első csa­patának tagjai: Berecz Zsófia, Bózsvári Gabriella, Juhász Krisztián, Turcsányi Mária. Őket magyartanáruk, Vajda Jó­zsef né segítette a felkészülés­ben. Télapó helyett az oroszok jöttek... Sokáig nemzeti ünnep volt ná­lunk április negyediké: „felsza­badulásunk ünnepe”. Nemrégi­ben — demokratikus hagyomá­nyaink újraéledésével — ennek a napnak a megítélése is megválto­zott. A történészek és a kort megélt idősebbek már nem a fel- szabadulásról beszélnek, hanem egy olyan történelmi folytonos­ságról, amelyben a megszállás ténye állandósult, csak az egyen­ruha változott. A németeket kö­vette a Vörös Hadsereg. Ami az ország életében április 4-e volt, az Lőrinciében decem­ber 6-a. Mikuláskor űzték ki a szovjetek az utolsó német kato­nát a faluból. Amint azt az idő­sebbek elbeszéléseiből megtud­tuk, eme történelmi tény koránt­sem váltott ki az emberek több­ségéből akkora eufóriát, mint ezt a közelmúltig próbálták elhitetni velünk. Nem arról van szó, hogy a lakosság a fasiszta hegemónia konzerválását óhajtotta volna, hanem egyszerűen félt. Félt az oroszoktól, akiket megelőzött a hírük. A mai hatvan- és hetvenéve­sek most is felkapják a fejüket, ha málenkij robotról, davajról, bárisnyázásról hallanak. Talán ez az oka annak is, hogy nem szí­vesen adják nevüket a története­ikhez. Szerettem volna megszólaltat­ni a kor szemtanúit, hogy minél hitelesebben emlékezhessünk azokra az időkre. Beszélgetőtár­saim, az idős, hajlott hátú embe­rek, munkában és becsületben megőszült nénik és bácsik meg­nyíltak előttem, beavattak életük legsötétebb óráiba is. Kedvesek voltak, közlékenyek mindaddig, amíg a noteszemet elő nem vet­tem... Ekkora hatásuk lenne a közel ötven évvel ezelőtti dolgoknak? Ennyire beléjük ivódott a dobtá- rosok ugatása, az égen áthúzó rá­ták semmihez sem hasonlítható dübörgése? Ez a kései félelem mást is jelez. Az elhurcolt apák, a meggyalázott asszonyok, a tér­dig érő hóban törmeléket válo­gató gyermekek kitörölhetetlen emlékeit rejti. Ne háborgassuk hát a múltat, csupán emlékezzünk. Mert em­lékezni kell... Tari Ottó Egy német orvos-botanikus kalandos élete Bizonyára kevesen ismerik Hatvanban Leonhard Rauwolf nevét, aki az 1500-as évek Euró­pájának egyik legjelentősebb tu­dósa volt. (Született 1540 körül Augsburgban, és 1596-ban halt meg Hatvanban.) Rauwolf mozgalmas élete so­rán botanikusként működött a legeredményesebben. Ekként sok, Európában addig ismeret­len növényt gyűjtött össze az 1573. május 18-tól 1576. február 12-ig tartó keleti útja során, de érdekes és szép növényeket cse­rélt a magyarországi török urak­kal is. (így kerülhetett ismeret­ségbe a hatvani Arszlán béggel, akinek városunkban szép dísz­kénje is volt.) Rauwolf herbáriu­mának nagy híre kelt még életé­ben. Halála után a gyűjtemény előbb a bajor választófejedelem könyvtárába, majd onnan a har­mincéves háborúban a svédek birtokába került; Svédországból Angliába jutott, végül a leiaeni egyetemi könyvtár vette meg, és ma is ott őrzik. Leonhard Ra­uwolf a keleti útjáról tekintélyes terjedelmű tudományos útleírást készített, melyet 1582-ben jelen­tetett meg (lásd: Országos Szé­chényi Könyvtár, „Antiqua kát. 4730”). A leírás szerint az útra alaposan felkészült, beszerezte az akkor igen modern Mercator- térképeket, tanulmányozta az ókori tudósok műveit. Útja so­rán megfordult Szíriában, Föní­ciában, „Judea”-ban, Arábiá­ban, Mezopotámiában, Babiló­niában, Armeniában (Örmény- országban). 1573 nyarán Nizzá­ban járt, ahonnan szeptember 8-án Szardínia szigetére hajó­zott. Következő állomása Tu­nisz, majd Kréta, melyet Ciprus, Tripoli es Aleppo követett. 1574. december 16-án Perzsi­ába indult, innen visszament Aleppóba, majd Libanonba; Tripoliból a Kánaán földjére uta­zott. 1575. szeptember 13-án Rama városában, majd Ioppé- ban fordult meg. Hamarosan Je­ruzsálemben járt, a Sión hegyén is" folytatott kutatómunkát. Kö­vetkező úticélja Armenia, ahon­nan már hazaindult. Tripoli, Ciprus, Kréta, Calderon, Corfu, Ragusa, Cattaró, Triest, Inns­bruck állomáshelyek után 1576. február 12-én érkezett meg Augsburgba. Műveiben írt az arab, a török, az örmény és a zsi­dó nép történetéről, folklórjáról. Irt a híres jerikói rózsáról is, melyből több példányt gyűjtött az Arab-sivatagban,„ a Vörös­tenger partvidékén. Ő szólt elő­ször Európában a kávéról — mint italról. Megemlíti, hogy a törökök nagyon becsülik Alep- póban a kávét, melyet „chaube - nek neveznek. (Tudjuk, hogy a hatvani törökök is szerették a ká­vét, erről Szalay István a követ­kezőt írta a Népújság 1989. júli­us 1-jei számában: „...Varsányi, az Egri Csillagokból is jól ismert várkem, elmesélte Dobónak — aki maga is szívesen itta a fekete­levest —, hogy szerencsére nagy kegyben áll a hatvani Manda bégnél, mivel jól tud kávét főz­ni...”) Rauwolf (akinek emlékét a „Rauwolfia serpentina” nevű, nyugtatószert tartalmazó nö­vény is őrzi) mint katonaorvos, Hatvanban halt meg, a vár 1596. évi ostrománál. Demény-Dittel Lajos AKCIÓ! AKCIÓ! AKCIÓ! Aki hallja, adja át! Rendkívüli kedvezménnyel kínálunk: BÚTOROKAT — könyvespolcok — dohányzóasztalok — étkezőasztalok — székek — komódok ...stb. KÖNYVEK KAZETTÁK LP-lemezek CD-lemezek Az akció helye: Eger, Mindszenty Gedeon utca 12. (a Dohánygyár mögötti Petőfi utca végén, az ABC-vel szembeni pártházban) Az akció időpontja: 1992. december 3-tól december 11-ig szombaton és vasárnap is. Nyitva tartás: hétköznap 9 — 18 óráig szombaton és vasárnap 9 — 13 óráig / Az idei év eddigi értékelései arról tanúskodnak, hogy Hatvanbal és körzetében kedvezőbbé vált a bűnügyi helyzet. Még pontosab ban: a megye kapitányságainak nem hivatalos rangsorában — a eredményeket tekintve — e város bűnüldöző hatósaga az első. Pá évvel ezelőtt még korántsem ez volt a vélemény munkájukról. Két séekívül komolv gondokkal küszködtek. Amint visszatekintünk a múlt­ra dr. Jusztin Ferenc r. alezredes­sel, a Hatvani Rendőrkapitány^ ság vezetőjével, először a hajdani nehézségeket vesszük sorba. — Amikor 1985-ben felkér­tek erre a tisztségre — magyaráz­za —, bizony furcsa szituációba csöppentem. Akkor csatolták vissza Gyöngyöstől hozzánk a selypi medencét, melléje Hortot, Csányt és Ecsédet. A kapitány­ságon dolgozóknak szinte sem­milyen ismeretük nem volt erről a területről. Ráadásul 1989-től mind jobban emelkedett a bűn- cselekmények száma, itt pedig hét esztendő alatt háromszor cserélődtek ki az osztályok élén a vezetők. Olykor valóban meg­oldhatatlan feladatnak tűnt a munkánk, hiszen például 1988- ban már az addigi évenkénti négyszázzal szemben 1000 bűn­ügyet kellett feldolgoznunk. — Mi tette szükségessé a sze­mélyi cseréket? — Részben néhányuk megbe­tegedése, részben szakmai alkal­matlanság. De a fegyelmezetlen­séget is sikerült visszaszorítani! — Akkor bizonyára annak is megvannak az okai, hogy most az élenjárók között emlegetik a hatvaniakat... — Idekerülésem után szent elhatározásom volt, hogy minél több képzett rendőrrel tevékeny­kedjem együtt. Míg 1985-ben csupán hét dolgozónknak volt felsőfokú végzettsége, s mindösz- sze a 20 százaléknak érettségije, addig napjainkban ketten egye­temi, tizenhármán főiskolai dip­lomával rendelkeznek, s az állo­mány több mint fele tette le az érettségit. A másik kedvező mo­mentum: az elmúlt két évben je­lentősen növelhettük a létszá­mot. A technikai fejlesztésre is volt gondunk. A számítógépes adatfeldolgozás 1990 augusztu­sától segíti a bűnügyi munkát. Megtörtént már a belső hálózat kiépítése, s az esztendő végéig bekapcsolódunk a megyei rend­szerbe. Tíz űj autót is kaptunk, ebből négy nyugati kocsi. — Ezek után érdemes belepil­lantani a főbb statisztikai össze­sítésekbe: mitől a legjobb ma a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom