Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-21-22 / 275. szám
12 HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. november 21—22., szombat—vasárnap Kertész leszek Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Karácsonyra készülünk Gyermekeink kézírása Bizony, sokunknak okoz fejtörést, hogy némely gyermek (főleg fiúk) füzetét kinyitva, megdöbbentően lehangoló íráskép tárul elénk. Még akkor is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem is akar szépen írni az illető, ha egyébként igyekvő, magatartásában összefogott. Valamikori igen kedves magyartanárom szerint: az írás a lélek tükre. Ez bizony így is van, azzal a kitétellel, hogy a csúnya írás nem mindig egyenlő a „csúnya jellemmel”. Nézzük meg közelebbről, hogyan is alakul kisiskolásaink személyiségfejődése, és ezzel párhuzamosan milyen írássajátosságok változnak. Az első osztályban lényegében még csak — rajzolásnak nevezhető módon — a betűábrák másolása történik. A gyermek számára értelmetlen formák visz- szaadása nagy teljesítménynek számít, ami elsősorban a helyes látáson és alakfelfogáson alapszik. Másodsorban a jó mozgáskoordinációtól is függ, hiszen a helyesen megállapított ábrát szabatosan vissza is kell tudni adni. Az öröklött genetikai állomány szerint már megkezdődik a mezőny ilyen jellegű széthúzása. Legrosszabb eredményeik a nyughatatlan, csapongó figyelmű fiúknak vannak, vagy a látás- és alakfelfogási problémákkal küzdő lányoknak. Bár már ebben a korban sem beszélhetünk egyforma gyerekírásokról, mert nincs két egyforma közöttük, azért még sincs határozott egyéni jellege, hiszen sémákba kényszerítik. Csak az általános iskola 3-4. osztályától kezd megbillenni a szabályt követő írásmód, kezd elemeiben lerombolódni, hogy majd újraépülhessen a felnőtté válás folyamatában, megteremtve az egyén számára legkedvezőbb kombinációkat. 1. sz. minta: Kulcsár Danika 4. osztályos tanuló írása fejlett önirányítási készségről tanúskodik, bár lebegő nyomatéka izgulékony lelki alkatot sejtet. Vonalvezetésén érződik a görcsösség, minden igyekezete ellenére apró kis vonaltörések keletkeznek. A 11 éven felüli, megfelelő íráskészséggel rendelkező gyermeknél már nem szabad útját állni az egyéni íráskialakulás lehetőségének. Vannak az átlagtól szélsőségesen eltérő kézírások, amelyek minden esetben a lelki működések rendellenességére engednek következtetni. Ilyen például annak a 12 éves kisfiúnak az írása (2. sz. minta), aki jó tanuló, jó magaviseletű, s az egyébként tartalmilag kifogástalan feladataira szinte sohasem kap ötöst a külalakja miatt. Az ő írásában a mozgásimpulzusok természetes lezajlását akadályozza valami. Ez lehet gátlás (valószínűleg a kudarctól való félelem), lehetnek nemi hormonok (ebben a korban már számolni kell ezzel is!), amelyeknek meginduló működése nyugtalanságot, figyelemszétszóródást okoz. Ezenkívül gyanakodhatunk az agykéregben elhelyezkedő, a mozgást irányító központ túlműködésére. A „Globus pallidus” túlműködése produkál ilyen grafikai jellemzőket. S még itt nincs vége, mert ilyen esetben mindig ellenőrizni kell, hogy nem beszédhibás vagy rejtett balkezes gyermekkel állunk-e szemben. Normális esetben az írás sebessége egyenes arányban áll a pszichikus tempóval és a gondolkozás gyorsaságával, de a túl gyors, kapkodó írás hátterében majdnem mindig pajzsmirigytúl- tengés áll. Az írásnak a serdüléssel jelentkező hirtelen megváltozása állomást jelez a személyiségfejlődés útján. 3. sz. minta: 17 éves gimnazista fiú, korát meghazudtoló lelki érettséggel. írása technikai aka- dályozottság nélkül, folyamatosan gördülő. Egyszerűségével, jó arányaival, szerkezeti és formai tisztaságával harmonikus képet nyújt- KatonaÁgnes (grafológus) A szomszéd kutyája Már csak pár hét, és újra itt a karácsony. Már tavaly elhatároztuk, hogy jövőre időben elkezdjük a felkészülést, hogy ne kelljen az utolsó percben kapkodni, majd holtfáradtan a karácsonyfa alá roskadni. A hivatalos készülődés az első adventi vasárnapon, négy héttel karácsony előtt kezdődik, ami az idén november 29-re esik. Ad- ventus — eljövendőt jelent, a Jézus születésére várakozást. Az adventi szokásokról, ennek virágkötészeti vonatkozásairól sokat lehet olvasni, hallani. Eredetéről is többféle történet ismert, nem lehet tudni, melyik az igaz. Az bizonyos, hogy már pogány őseink is díszítették otthonaikat zöld ágakból font koszorúval a téli napforduló idején. Tüzet gyújtottak a dombokon, hogy a messze lévőkkel is együtt tudjanak örülni az egyre hosz- szabbodó napok nyomán fakadó új életnek. A mai adventi virágdíszekben is főszerepet kap a zöld (örökzöld), a természet színe, ami az életerőt, az élet örökkévalóságát fejezi ki. A hegyeken fellángoló tűz fényét, melegét a gyertya helyettesíti, egyesülve a zöld ágakkal. Az adventi díszekben négy gyertyát helyezünk el, ami nemcsak a karácsony előtti négy vasárnap, hanem a négy évszak szimbóluma is. Az adventkor kezdődő lelki felkészülés minden vasárnapján meggyújtunk egyet-egyet belőle, a közelgő ünnepre gondolva. A hagyományos, klasszikus koszorún a színek is mereven szabályozottak: három lila és egy rózsaszín. A lila a bűnbánat, a rózsaszín az öröm jele. A „polgári” karácsony színvilága mar szélesebb skálán mozog, de azonos érzelmeket fejez ki. Leggyakoribb a piros szín alkalmazása, amivel szintén az örömöt, a tüzet, a fényt és ennek melegét tudjuk megjeleníteni. Hasonló hatású a sarga és az arany, a fehér és az ezüst kombinációja. Elengedhetetlen a termések használata (csipkebogyó, berkenye, hóbogyó, makk, dió stb.), amelyekkel a termékenységet szimbolizáljuk, és amelyekkel nagyon szép, dekoratív hatást érünk el. Az adventre készíthető virág-, lakásdíszek közül a legismertebb és legnépszerűbb az adventi koszorú. Hátránya, hogy viszonylag több olyan hozzávalót igényel (pl. koszorúalap), ami házilag nehezen készíthető el, vagy időigényes. Az adventi hangulatot más típusú készítményekkel is elérhetjük. Ezekhez szeretnék néhány ötletet adni. Kisgyermekes családokhoz jobban illik, és talán a gyermekek is örülnének a képen latható kosárkának. Ez egy héttel később is készülhet, s akkor elhelyezhetjük mellé a Mikulást, illetve ajándékait. Készítéséhez másfajta kosár is megfelel. Fessük be pirosra, hogy színvilága az ünnephez közel kerüljön. A két gyertya szintén páros. A második kép adventi asztaldíszt ábrázol, amihez az alapot füzérszerűen kötötték kis fenyő- csomócskákból. Egymástól azonos távolságra került a négy gyertya, tövében egy-egy masnival. A masni melletti tobozok, különböző termések már a karácsonyt idézik. A fakéreg, gyökér, illetve az ezekre dolgozott virágdísz is tipikus kötészeti elem. Ha díszünket nem pont adventre készítjük, kevesebb gyertya is elég. így leszünk — legalább lélekben — karácsonyra pihentek... V. Pénzes Judit — Mondja, szomszéd, meg van elégedve a kutyájával? — Meghiszem azt! ... Folytatását lásd a vízsz. 1. és függ. 61. sz. sorokban. VÍZSZINTES: 1. A Kutyatulajdonos szavainak folytatása (zárt betűk: L, E, Ü) 14. Arra a helyre önt 15. Valakit hűtlenül cserbenhagy 16. Ételízesítő 17. Kismértékben 18. Ijed, retten 19. Római katolikus, röv. 20. Svédország, Vatikán és Ausztria gk-jele 22. Határrag 23. Külügyminiszter volt a közelmúltban (Gyula) 24. Mezőgazdasági eszköz 25. Muzsika 27. Lent a mélyben — régiesen 29. Sterbinszky személyneve 30. Hegycsúcs Belgrádnál 32. A közelebbi tárgyat 33. Magasabbra tartott 34. Részben ledől! 35. Ritka női név 37. Komárom- Esztergom megyei település 38. Kiváló (ford.) 39. Felcsavarja 41. Római ötven és ezer 43. Összeadáskor használt szó 44. Sütögeti 45. Indíték 46. Folyamágy 48. Idegen hármas 49. Japán város Hokkaido szigetén 52. Hosszú lábú vadászkutya 53. Meleg téli viselet 55. Forma 56. Némán suhan! 57. Katalin becézve 58. Rövidítés idegen számok előtt 60. Görög betű 61. Néhol egynemű hangzói 62. Tizenéves 63. Elemi részecske 65. Klasszikus kötőszó 66. Szőlő betakarítása 68. Temetkezési kellék (névelővel) FÜGGŐLEGES: 1. Sokáig elhúzódó 2. A CB- rádió is ez 3. Ford. névelő 4. Ar- pád-házi király (Sámuel) 5. Becézett Jolán 6. Ókori római hármas fogat 7. Folyékony 8. Tata része! 9. Szöveget papírra vetett 10.... Bator (Mongólia fővárosa) 11. Vízinövény 12. A kripton vegyjele 13. Lyukakat készítő 18. Tönkretesz 21. Idegen női név 23. Otthonába újra visszamenni 24. Ez a közelebbi 26. Elkövetett tévedést belát 28. Válogatott kézilabdázó volt (Ambrus) 29. Földrész 31. Fiatal német politikus (Fritz) 33. Táplálja 36. Részben mozgat! 37. Mezőgazdasági eszköz 40. Hegy Eger határában 42. A kölcsönt személyesen visz- szajuttatta részemre (régiesen) 45. Arra a helyre rak 47. Északi ország népének tagja 48. Abszolút biztos — argóval 50. A személyét megelőző helyre 51. Negatív elektród (névelővel) 53. Egy afrikai néger törzs tagja 54. Orosz férfinév 57. Vonzó táj jelzője 59. Sós pálcika 61. A válasz befejező része(zárt betűk: M, G) 62. Három — oroszul 63. Meztelenséget ábrázoló képzőművészeti alkotás 64. Molibdén és kálium 67. Égitestek közti térség 68. Azonos névelők 69. A réni- um vegyjele. *** A megfejtéseket november 26-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény! Báthory Attila A betűk és a hangok világa Hogy mindennapi életünkben a,. betűk rácsai mögé vetett” {Sütő András) fogalmak megtestesítői, az írásjelek milyen nagy szerepet játszanak, arról a „betűk népe” {Szabó Lőrinc), az írók, a költők vallomásai beszédesen bizonykodnak: „Ne gondold, hogy lelketlen a betű,/ minden betűben ég, liheg a lélek,/ és én magam is a betűben élek,/ ezer betűben ezer életű” (Nadányi Zoltán: Betűk). „Betűk, egyetlen társaim” (Somlyó Zoltán: Betűk), — „A góts latin betűk sivatagában,/ fáradt diák, virágot keresek,/ míg én magam süket betűkben élek”(József Attila: A betűk sivatagában). Az sem véletlen, hogy arról is gyakran vallomásos emlékezéseikben írnak, hogyan indultak el gyermekkorukban az anyanyelv ösvényén, s tanulták meg a különbségtevést a beszédnek, a nyelvnek legkisebb egysége, a hangés a beszédhangoknak írott vagy nyomtatott jele, a betű közön. Sajnos, mai beszédhasználatunkban, egyéni és közéleti nyelvünkben olyan jelenségekkel is találkozhatunk, hogy a betű és a hang közötti használati különbségtételről megfeledkeznek, és megszaporodnak ezek a hibás nyelvhasználati formák: Beszédében túlropogtatja az „r” betűket, csupa hideg e és i betűvel beszél(Ds\áí\: Fázol), vastag betűvel beszél (csintalan hangnemben szabadszájúskodik), hibásan az „s" betűket ejtik a gyerekek. Az egyes hangokat ejtjük, a betűket pedig írjuk! Erről az egyszerű tételről még az iskolázott felnőttek is megfeledkeznek, köztük politikusaink, riportereink is elég gyakran. Dutka Ákos költő e versrészlete a riporteri feladatvállalás érzékeltetését célzó szóhasználatában így fogalmaz: „A köznapok tragédiáit/ Unottan mind betűkbe rója,/ Az Álmok rajongó álmodója” (Dutka: A riporter). Veress Miklós, a költő Betűim című versében bár címül a betű, az írásjel szót használja fel, valójában azokról a hangokról emlékezik, melyek gyermekkori beszédkörnyezetében hangzottak el: „Kezdetben volt az O, homlokomon az anyám hűs keze, de szemében szomorú á-k (az R se morog, s nem tépi Cs csalánja) anyám mesélő á-kkal altat, tenyerében ö-knek örömét hozza/ a kertben a kövér dongók „D- betűit tanulom/ Vpoharában újra az ámulat Ó és anya, a tüzek ÍJ-je, M sötét madara”. A visszaemlékezések tükrében a betűk és hangok világát élő, eleven valóságként élik meg íróink, költőink, s bennük és általuk érzékeltetik, hogyan születik meg a vers, az írásmű. Erről vallanak ezek a szövegrészietek: „Jönnek az első boldog hangok, hóvirág á-k, ibolya m-ek/majd a fények fogzása/ olvadás gyors cs-éi, s a feszes t-éik." (Bella István: A vers születése) „Betűszemével néz ránk vissza/ egyetlen ivadékunk: a mű” (Panek Zoltán: Sejtelem). — „Dalolja végül az emlék/ esszel, tével, érrel, ide írva a nevét is:/ Esztényi Eszter”(Leik Zoltán: Esszel, tével, errel) — „Olyan a táj, mint egy füzet,/ melyet írtak nagy- és kisbetűvel” (Csoóri Sándor: Őszszel a Kis-Alföldön). — „S fölretten a szív/ taszítaná az idegen napihírek/ eszelős nagybetűit” (Tímár György: Az idő templomában). — „Elmegyünk, mint a nagybetű/ helyünkön csupa kisbetű,/ tudjuk, amit a kisbetű/ gőgjében most már elkerül” (Győri László: Miután). Mindennapi nyelvhasználatunk élőszavas megnyilatkozásaiban a betű és a hang szerepvállalását tekintve, több nemkívánatosjelenséget tapasztalhatunk az egyre szaporodó rádiós és televíziós beszélgetések résztvevőinek hangos megnyilatkozásaiban. Mivel politikai nyelvhasználatunkban a felolvasás játszik nagyobb szerepet, a szöveg hangosításában megbomlik a helyes egyensúly a betű és a hang között. Amit a szem lát és a fül hall hangzásformák közötti különbség okozta kiejtési hibázást, a betűejtést gyakran halljuk: kétséges, adja, szabadság, tanítja, látjuk, mondjuk, rendje. A helyes ejtésű kéccséges, ággyá, szabacs- cság, taníttya, láttyuk, mongyuk, rengye jelentkezését az a hibás ejtési gyakorlat akadályozza, hogy a leírt betűket külön hangoztatják. Bár az úgynevezett mozgalmi nyelvhasználatban oly gyakran hallott -suk, -sm/c visszaszorulóban van, napjainkban még a parlamenti beszédhelyzetekben is elhangzott láthassuk, mondhassuk, tehessük ejtésformák meghökkentenek bennünket. Jellemző hibás ejtési jelenség még napjaink egyéni és közéleti beszédformáiban az r erősebb pergetése. Az erősebb indulat, erély és irónia érzékeltetésére is alkalmas ez az ejtési jelenség. Mint ahogy a finom modort, az arisztokrata státusszimbólumát jelentő raccsoló r is sajátos szerepet vállal. Nemkívánatos jelenség azonban fiataljaink beszédében a gyengébb fokú racs- csolás, az s, a z hangok kettőzése és sziszegése. Egy teijedő kiejtési jelenségre költőink is felhívják figyelmünket: „Az s betű rám nyújtja nyelvét: sziszeg, mint kipukkadt autógumi” (Bogdán László: Matiné). Hogy mi tartja össze a betűket és a hangokat? Erre a kérdésre befejezésül így is felelhetünk: hogy együtt es összetartóan segítsenek szavaink megalkotásában és kiejtésében, adjanak formát a gondolatnak, a mondanivalónak. A betűkkel jelölt hangok nélkül értelmetlen lenne beszédünk és írásunk, mint ahogy értelmetlenek volnának a magánhangzók nélkül a mássalhangzók. Dr. Bakos József ,
