Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-25 / 278. szám

8. PF. 23 HÍRLAP, 1992. november 25., szerda Üzen a szerkesztő A. B.-nek és még többeknek Elrejtjük a monogram mögé a kérdezőket, mert végképp nem szeretnénk, ha a munKáltatói nyomozás rájönne, honnan, mi­ért is tették fel a kényelmetlenné váló kérdéseket éppen a nyilvá­nosságot jelentő újságnak. Még a szerkesztőségünkbe befutott le­velekből sem akarunk idézni: rá ne jöhessenek a stílusból vagy egyéb összefüggésekből, ki is a kiváncsi, akit „át akarnak ver­ni.” Mert bizony ez a helyzet. Folynak a nagy helyezkedések az átszervezések vagy az átalakulá­sok leple mögött. Azok „a nagy osztozKodások” formálódnak most, amikor az egyiknek — ép­pen, mert jó helyen áll, vagy mert jó kapcsolatai vannak — vasta­gon megmarad valami, ami ter­mészetesen máshonnan meg hi­ányzik. Dátumok forognak Kör­be egy-egy egységen belül, ekkor meg ekkor ez lesz, nincs jogutód­lás, van jogutódlás, itt a piros, hol a piros, megszűnik valami, de mi nem akarjuk, hogy ti hoppon maradjatok, ezért rögtön csiná­lunk nektek egy új formációt, hogy legyen munkahelyetek. De ez úgy lesz, hogy itt a munkavi­szony megszűnik, vagy ti, mun­kavállalók mondotok fel, vagy mi mondunk fel. Persze, „a pén­zetek ott is meglesz”, hiszen jó­formán semmi sem változik meg, még az ajtó sem, ahol dolgozni be kell jönnötök, a főnökötök is a régi lesz, a szakmátokban dol­goztok tovább. De hát mit csinál­junk, ha az új munkatörvény ezt meg azt mondja, hogy...? Kedves munka vállalók! Ha „átszervezés van”, ha nincs — a cég megszüntetése is az! —, a munkaviszony megszűnése ese­tén vagy az egyik fel — a munka­adó —, vagy a másik fél mond fel, netán közösen szüntetik meg a kapcsolatot. Ha a vállalat rendes felmondással teszi az ajtón kívül­re a dolgozót, vagy ha jogutód nélkül szűnik meg, köteles vég- kielégítést is fizetni az adott tör­vényi mérték szerint. De csak eb­ben az esetben! A felmondást in­dokolnia is kell. Az kenetes ma­gyarázat, hogy utána nyomban adnak új munkalehetőseget! De az már nem folytatása a korábbi munkaviszonynak. Az addig szerzett jogok „befejeztetnek” azzal és akkor, ha a felmondás jogerőre emelkedik. Az új mun­kaszerződés annyit jelent, hogy a dolgozó az utcáról bejött egy új jogi személyhez, egy uj munkál­tatóhoz, meg akkor is, ha a dol­gozó a régi arcokat látja az új fo­telben. Itt kiköthetnek új próba­időket (ki is kötnek) — kárvallott panaszosaink mutogatják is az új szerződést. Néha ezt az okmányt az új munkaviszony megkezdése után hónapokkal, netán másfél évvel a belépési időpont után ír­ják alá. Mert ilyen most a mun­kaerőpiac. A dolgozó meg csak törölheti az orrát, amikor végig­fut rajta a csalódás keserű köny- nye. Tudunk olyan „cégekről”, ahol a legjobb barát a legjobb ba­rátnak tette ki a szűrét, es közben csak úgy, mellékesen tizen-egy- néhány évi szolgálat után jaró végkielégítést „húzott” ki a pa­naszos zsebéből, mert így a „bentmaradók körének” több jutott. A jogászok — mármint a cégnél — nem fogják kitalálni, meg csak véletlenül sem, hogy az új cégalapítással együtt az a bizo­nyos jogfolytonosság megma­radjon, mert az új szerződésben nem fogják megkötni a saját ke­züket, amikor épp arra töreksze­nek az új vállalkozási formában, hogy minden jogi kötöttségtől megszabaduljanak, beleértve a fizetési terhet is. Tudjuk, hogy a meggyőzés sok-sok formáját és minden for­télyát bevetik önök ellen, de az eddigi panaszosok soraiból ol­vasva ajánljuk: ne mondjanak fel, vápák be, amíg az a felmon­dás a másik oldalról megérkezik, amit rendes felmondásnak ne­veznek manapság, és várják be az indokolást, a felmondásban foglalt intézkedéseket, vizsgálják meg azt is, mire nézve rendelkez­tek és mire nem, van-e olyan zá­radéka a felmondásnak, hogy hová lehet jogorvoslatért folya­modni. Vegyek szemügyre, mi hiányzik a felmondás indokolá­sából, és ha van indokuk, támad­ják meg a felmondást, mert ez a most veszélyben forgó munkavi­szonyuk utolsó lehetséges fordu- lója, amikor még a szerzett jogo­kat érvényesíthetik. S ha már az egyik panaszban felemlítették a jogutód nélküli megszűnést, foglalkozzunk ezzel is. Éppen ez a buktatója ennek a nagy alakítgatási játszmának, hogy egy cég kimondhatja ön­maga megszűnését — a törvény által megszabott formaságok kö­zött. De azt is mindenki látja, hogy a vállalatból (vagy bármi­lyen egységből) meg a megszű­nés előtti időszakban kreálnák újabb, kisebb egységeket, s így a zsírosabb falatok a jól szervezke- dőknek jutnak. Legalábbis ez a tapasztalat! Menedzser Klub — Hotel Avar Az örökségből meg kell őrizni a jót Mátrafüreden az Avar Szálló Menedzser Klubjának a vendége volt legutóbb dr. Medgyessy Péter, a PARIBAS francia-magyar bank igaz­gatója, volt pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes. A lendü­letes, mindenkit magával ragadó előadás három témával foglalko­zott. A legnagyobb érdeklődést a Mit örökölt az Antall-kormány az elődöktől? című váltotta ki. Meglehetősen nehéz örökséget kapott a kormány — mondta előadása bevezetőjében az igazgató. Nem is első­sorban az anyagiakra, illetve agazdasagra gondolt, hanem az úgyne­vezett rendszer szülte mentalitásra. Ez azért a haladás egyik kerekkö­tője, mert nem nőtt fel olyan nemzedék, amely önállóságra, kezde­ményezőkészségre hivatott. Az állam rövid távú szemlélete nem ve­zetett előre. A kormányjelentős külföldi adósságállományt is kapott, ráadásul a szovjet piac es a KGST összeomlását. Hozzájutott viszont egy jól működő vállalkozói közeghez, amely a piacgazdaság alapját tette le, továbbá egy prosperáló mezőgazdaságot, kialakulóban lévő bank- és adórendszert. Az előadó hangsúlyozta — hibaként említette —, hogy az örökségből meg kellett volna őrizni a jót. Szót ejtett a bel­földi allamadósság hatalmas összegéről, amelyet a leendő kormány majd a választások után átvehet. Ez az adósság 1990-ben, a politikai hatalom átvételekor még a mai összeg fele volt. El kellett volna kezdeni már a múlt évben az államháztartás re­formját. A ’93-as kilátásokról dr. Medgyessy Péter elmondta: a kor­mány önmagával is ellentmondásban van, s az úgynevezett mélypon­ton a következő esztendőben sem jutunk túl. A külföldi befektetők a bizonytalanabb politikai helyzet es a környező országokban látható feszültségek miatt kissé megtorpantak. Az állami költségvetés hiánya jövőre 200 milliárdra rúg, ez a szociális helyzet további romlását eredményezi. A kétkulcsos áfáról az volt a véleménye, hogy ebben a formában nehezen valósítható meg. Dr. Medgyessy Péter végül be­mutatta a céget, ahol dolgozik: a PARIBAS banknak hatvan ország­ban van képviselete, s alapvetően nem kereskedelmi, hanem befekte­tő pénzintézet. Vállalatok felvásárlásával foglalkozik, átalakítás, tőzsdére vitel a profilja. Olyan banki háttér áll mögöttük, amely kor­rekt befektetési tanácsokat, anyagi segítséget ad. Az est résztvevői ezúttal ismét egy kellemes légkörben lezajló, hasznos előadást hallgathattak meg.. . Sziráki Márta, Gyöngyös Testünk-lelkünk harmóniája Gyermekre várva Fordulópont egy nő és egy fér­fi életében, hogy gyermekük szü­letik. A leendő anya számára sok különös, új érzés, élmény meg­élését jelenti. Büszkeség tölti el, hisz új életet hordoz, de ebbe rossz érzések vegyülhetnek ko­rábbi, nőies formája elvesztése miatt. Jólesik ilyenkor, ha társuk kimondja: „így vagy a legszebb!” Különleges tapasztalat megél­nie, hogy testében egy másik lény van. Lélegzetelállító érzés az első mozgások észlelése. A terhesség MAS ÁLLAPOT! A megváltozott belső működés, a kisebb-nagyobb kellemetlensé­gek (hányinger, gyomorégés stb.) arra késztetik a nőt, hogy jobban figyeljen befelé, saját tör­ténéseire, jobban megismerje sa­ját testét. Ez érzékenyebbé teszi őt arra, hogy leendő gyermeké­nek testi-lelki igényeire is foko­zottan tudjon figyelni. A nőnek nemcsak testi, hanem lelki életé­ben is változások tapasztalhatók. Érzékenyebbé válhat, labilisabb a hangulata, szorongások, félel­mek lephetik meg. Az egyik fog­lalkozáson, amikor az volt a fel­adat, hogy képzeljék el és rajzol­ják le leendő kicsinyüket, egyik anyuka nem rajzolta le, mert „amit leginkább szeretnék, azt nem tudom lerajzolni: azt, hogy egészséges legyen!” Minden anya félelmét kimondta, hisz ott motoszkál ez minden gyermekét váró édesanyában. Lehetnek fé­lelmei a szüléssel kapcsolatban, és aggodalmai amiatt, hogy meg tud-e majd felelni anyai szerepé­nek. Jó, ha ezek a félelmek, szo­rongások kimondódnak, és lehet is ellenük tenni. Pl. ha ismeri az anya, hogy mi történik szülés közben, mit kell csinálnia, már nem olyan ijesztő. Az anyai sze­repre is fel lehet készülni, szük­ség is van erre, hisz napjainkban „a szülői szerep” eltanulása kü­lönböző okok miatt megnehezí­tett. Tapasztalható az anyai ma­gatartás negatív átszíneződése. Kisgyermekes anyák mesélték, hogy édesapjuk volt gyöngé- debb, tőle kaptak több szerete- tet. Édesanyjuk keményebb, kö- vetelőbb volt. Ugyanezt mond­ják a terhesek is, akik még meg sem szülték gyermeküket, tehát nem lehet tapasztalatuk saját anyai magatartásukról. Ám van élményük saját gyermekkoruk­ról. Az anyai magatartás a fiatal anyának saját édesanyjával való kapcsolatából építkezik. A ke­ményebb anyai magatartás szo­ciálisan „átöröklődik”. Ezért szükséges (bizonyos mértékig le­hetséges) az anyai magatartás tu­datos áthangolása. Jelentősége van annak is, hogy mennyire várták a gyermek meg­születését. Egy ismerős anyuka panaszkodott, hogy sok problé­mája van gyermeke viselkedésé­vel. Igazán nem is akarta őt. Jól érezte magát munkahelyén. Ter­hessége is sok kellemetlenséggel járt. Amikor megszülte gyerme­két, a kicsi beteg lett, ezért el kel­lett költözniük máshová. Mindez a sok rossz, ami a gyermek „ro­vására íródott”, meghatározta kapcsolatukat, a gyermek visel­kedését. Az érkező gyermek fogadásá­ban fontos szerepe van az édes­apának. Ha érdekli, mi történik a terhesség alatt, ha ott lehet a kicsi megszületésénél, az új szülött kö­rüli teendők ellátásánál, nem­csak fantasztikus élményben lesz része, de lehetővé válik a családi kapcsolatok új harmóniájának kibontakozása. Ma sem ritka né­zet, hogy kizárólag a „nő dolga” a terhesség, a szülés, a kicsi ellá­tása. Ilyenkor a féij-apa egyszer csak azt veszi észre, hogy „fölös­leges”. Féltékeny lehet a gyer­mekre, mert az minden időt, ér­zelmet, törődést elvon tőle. Igaz, hogy a csecsemő ellátása az anya központi gondja, de eközben nem szabad megfeledkeznie fér­jéről sem. Az az anya pedig, aki megfelelő érzelmi támaszt kap társától, aki jól érzi magát, na­gyobb biztonságot tud nyújtani gyermekének is, ami a kicsi fejlő­désének egyik fontos, alapvető feltétele. Bimbó Zoltánné Sok munka, szaporodó hibák Lapunk Üzen a szerkesztő ro­vatában E. M. monogrammal közöltük olvasónk panaszát, amelynek lényege, hogy nyugdí­ját május elsejétől havi 400 fo­rinttal megemelték ugyan, de kézhez ez ideig még egy fillért sem kapott. A megyei társada­lombiztosítási igazgatóság tele­faxon továbbította a panaszt Bu­dapestre, ahonnan a következő válasz érkezett... A panaszos decemberben, a rokkantsági nyugdíjjal együtt kapja meg a négyszáz forintot és a visszamenőleg járó összeget is. A késésnek pedig az az oka, hogy a Társadaíombiztosítási Tanács már korábban is adott a levélírónak 400 forint kivételes nyugdíjemelést, és ez a tény — sajnos — megtévesztette az igaz­gatóság ügyintézőjét. Korábban — a Társadalombiztosítási Taná­csok megszűnése előtt — nagy­mértékben árasztották el a köz­pontot az egyedi engedélyekkel, s rövid idő alatt több tízezer hal­mozódott fel. Ennek feldolgozá­sa — folyamatosan, állandó túl­munkával — még a mai napig is tart, és ugyanebben az időszak­ban kellett végrehajtaniuk a bo­nyolult feltételrendszerű korrek­ciós emelést is, amely tovább ne­hezítette a munkát. Á túlfeszített tempó mellett szaporodtak a hi­bák. Közben elkészült ugyan egy számítógépes program, amely már rövid időn belül biztosítja a naprakész, folyamatos feldolgo­zást. A nyugdíjfolyósító igazga­tóság levelben kért elnézést a pa­naszostól, az ügyben vétkes dol­gozót pedig felelősségre vonták. Köszönjük Az egri Árnyék- és Verőszala út lakói nevében Barhóczi István és Mirhovszky József írt levelet szerkesztőségünknek, amelyben köszönetüket fejezik ki az egri polgármesternek és az önkor­mányzatnak azért a cselekede­tért, hogy a két utca lakóit szennyvízvezetékhez és földgáz­hoz juttatta. Az építkezés magánerőből in­dult, majd később az önkor­mányzat átvállalta a költségek nagy részét. * * * Az erdőtelki Patkó Tamás kö­szönő és elismerő szavait a Wel­come Tours Utazási Irodának tolmácsoljuk a nyilvánosságon keresztül. Nemrégiben olaszor­szági kiránduláson vett részt, elég rossz útviszonyok között tették meg az utat, mivel szinte végig esett az eső. A gépkocsive­zetők azonban feledtették a kel­lemetlenséget, nyugtatták az utasokat. A beszélgetés során le­vélírónk megtudta egyikőjükről, név szerint Kis Józsefről, hogy több mint egymillió kilométert vezetett már eddig balesetmen­tesen. Október 23-a tiszteletére meg is kapta a nem mindennapi kitüntetést. Ő és társa is — a hosz- szú autóbusz-kirándulás során — bizonyította, hogy valóban megérdemlik az elismerést, a di­cséretet. További balesetmentes közlekedést kíván — a volt és le­endő utasokkal együtt — a Hír­lap is. * * * Köszönettel tartozom az Egri Távközlési Vállalatnak — adja tudtunkra Szabó István, az egri 343-as kft. ügyvezetője, majd így folytatta: vállalatomnak három telefonvonala volt, kettő az iro­dában, egy a lakásomon. Cégem új helyre költözött, szükségem volt a készülékekre, amelyek kö­zül az egyik faxos. Igényeltem to­vábbá egy telexet. Mindent egy nap alatt kellett megoldanom, méghozzá november 13-án. A szakemberek — ígéretükhöz hí­ven — mindezt biztosították. A gyorsaságot ezúton köszönöm meg. * * * Az egri 10-es iskola szülői munkaközössége köszönetét mond a Juventus Panoráma Kft.-nek, mert az intézmény ebédlőjét és konyháját átalakí­tották. A gyermekek kulturált étkezését ezenkívül a Kodály Zoltán úti épületben elhelyezett büfé is segíti, amely nap mint nap friss péksüteménnyel és tejter­mékkel várja a kisdiákokat. Utánajártunk: Ki fizeti ki a „vérdíjat”? „Keresse a rosszarcú fickókat!”- szólít fel a Subi­to sorsjegy reklámmondata. Az egri Váradi család komolyan vette a biztatást, s vásárolt is a gonosz te­kintetű, borostás, alvilági figurák képmásával éke­sített cédulákból. Annak rendje és módja szerint le­kaparták az esetleges nyereményt rejtő festéket. S lön csoda! Az egyik elvetemült pasas „vérdija” tá­rult a szemük elé. Kereken ezerhatszáz magyar fo­rint! Nem kis pénz ez manapság. (Igaz, nem is olyan nagyon sok.) A vadnyugati időkben — ugyebár — ha valaki kézre kerített egy bitangot, bevágtatott a seriffhez — hátaslova kétszer sem nyerített —, máris a zsebében kuncogott a zsákmány. Nem így napjainkban... A sorsjegyárus fügét mutat, s az egri bankok kép­viselői ugyancsak széttárják karjukat a „szeren­csés” nyertes előtt. Mit mond a forgalmazó, a Luckygraph Kft. kép­viselője, Iványi György? — Árusaink csak 400 forintig kötelesek fizetni. Bár nekik is jobb, ha nem ragaszkodnak ehhez az összeghez, mert a szelvény náluk marad, s kevesebb a készpénzforgalmuk. Kár, hogy nem tudjuk az el­adó nevét. Megkérnénk őt: ne rontsa az üzletünket! A nyertesek egyébként bármelyik Postabank-fiók­ban pénzre válthatják szerencséjüket. — így gondolták panaszosaink is, csakhogy az egri Postabank eltanácsolta őket... — Nos, Eger éppen kivétel. A Heves megyei váro­sok közül Gyöngyössel állunk szerződésben. — Engedjen meg egy közbevetést. Az utazási költségekkel kopik a haszon... — Ez igaz. De a szelvény postán is feladható ér­tékküldeményként a címünkre — amely a hátolda­lán olvasható —, s mi azonnal utaljuk a nyere­ményt... (né-zi) Saeoinolyán az egri bap- lisla gyülekezet és körzet víz alá merítéssel megke­resztelte és közösségükbe fogadta a megtérőket, akik hitet tettek Jézus Krisztus mellett. A bemerítés az új­jászületés szimbóluma a korai kereszténység gya­korlata szerint. Az ünnepé­lyes alkalomra a megtisztu­lás jelképébe, fehér ruhába öltöztek a nők és a férfi­ak. A budapesti Madarász utcai Gyermekkórház „Gyermekkor” Alapítványa Tégy a gyűlölet ellen! címmel e levéllel fordul a nyilvánossághoz, segítsé­get kérve: „Kedves Barátunk! Kórházunkban egyforma szeretettel gyógyítunk minden gyermeket, bármi az anyanyelve, bármi­lyen a bőre színe, bármilyen hitet vall, bármilyen családból jött. Ha faluról, ha városról, ha szegény, ha gazdag. Ez természetes, mint ahogy az is, hogy azt szeret­nénk, ha felnőnek, ők se gyűlöljék egymást. Az ő jövőjükről van szó. Ezért felhívjuk a többi gyermekkórházat, gyer­mekintézményt, az iskolákat és mindenkit, aki olyan társadalomra vágyik, amely nem ismer gyű­löletet, s haj landó tenni is ezért a maga területén, tá­mogassa kezdeményezésünket. Ezt a társadalmat csak együtt teremthetjük meg, és ezt meg is kell tennünk, hiszen ez az ország a gyermekeink öröksége. Nem politikai pártok és szervezetek, hanem min­den, magát felelősnek érző személy és közösség aláírását és részvételét várjuk.” Tégy a gyűlölet ellen!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom