Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-25 / 278. szám

HÍRLAP, 1992. november 25., szerda _______________________________(NEM CSAK) FIATALOKNAK_______________________________7. T aktika az első randevúra Séta az egri utcán Holnap estére remek progra­mod ígérkezik, mert a fiú, aki már régen tetszik neked, meghí­vott vacsorára... Már most is csu­pa izgalom vagy, de egyet még­sem szabad elfelejtened: egy ki­csit taktikázni kell! Órákig állsz a tükör előtt, és egymás után próbálod fel az új pulóvereidet, új ruháidat. Nem tudsz dönteni, melyik is áll job­ban? Végül az alapos sminkelés következik, s hogy a megérde­melt eredmény ne maradjon el, mi is besegítünk néhány tippel. Öltözködés Bármilyen csinos is vagy egy elegáns, szuperszűk ruhában, mégse vedd fel, mert már az elő­ételnél elkezdesz gömbölyödni — és a pocakot a szűk ruhák na­gyon kiemelik. Hagyd a gyönyörű, pasztell­színű selyemblúzt is a szekrény­ben, mert mágikusan vonzza a foltokat. Ha elegáns akarsz lenni, akkor azt a kosztümöt vedd fel, ame­lyik egyszer már volt rajtad, és amiben kényelmesen érzed ma­gad. Szépségápolás Mondj le az arcradírról az első randi előtt, mert lehet, hogy csú­nya lesz utána a bőröd. Ne fesd ki magadat túl erősen, mert ha meleged lesz, elkezd ró­lad csordogálni a festék... vagy a bőröd zsírosán csillog. Vacsora után ne rúzsozd újra a szádat. A vörös ajkak ugyan csá­bítóak, de nem kap az ember kedvet ahhoz, hogy megcsókol­ja­Társalgási témák Kerüld a társalgási sablono­kat, a közhelyeket. Ne mutogasd mindjárt az első alkalommal szeretteid fényképe­it. Nem kell elhallgatnod korábbi barátaidat, de ne fecsegj róluk ki intim dolgokat. Egy férfi szereti, ha szükséged van rá, tehát ne beszélj túl sokat arról, milyen fontos neked a füg­getlenség. Ám egy férfinak is kell a füg­getlenség, ne zúdítsd ezért egy­ből az összes gondodat a nyaká­ba. Nem kell, hogy téged mindig érdekeljen, ami őt, mert így majd később ülhetsz mellette meccs­nézés közben. Ne játszd meg magadat, legyél olyan természetes, mint más­kor. A vacsora alatt ne egyél fok­hagymát, és mondj le az olyan ételekről is, amelyek a fogad kö­zé akadhatnak. S ami a lényeg: csak nyugod­tan, oldottan, őszintén és ter­mészetesen! (Ez nem is olyan könnyű, de meg kell próbál­ni...) (ABC Europress) Egy fiatal művész Gyöngyösről Avantgárd gesztusok Jelenleg látható a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ Pin­cegalériájában Selmeczi István grafikus kiállítása, amelyet dr. Pogány Gábor nyitott meg. A Gyöngyösi Műhely alkotókö­zösségéhez tartozó művészről a neves művészettörténész a kö­vetkezőket jelentette ki: — Rendkívül jelentős alkotó személyiség, aki ha Budapesten élne, már országos szinten ismert művész lenne. — Úgy érti, hogy vidékről le­hetetlen betörni a képzőművé­szek világába? — Az ismertté váláshoz a szakmai tehetségnél nagyobb szükség van személyes kapcsola­tokra és egy jó menedzserre. Én személy szerint igen jónak tarta­nám, ha a művészvilágra is jel­lemző „budapesti vízfejűség” végre megszűnne, de a grafiku­sok egyelőre még szigorúbb zárt kasztot alkotnak, mint a fes­tők. Selmeczi István így vall magá­ról: — Nincsenek nagyratörő ter­veim, soha nem is voltak, és nem értékelem túl magam. Rendkívül szerencsés vagyok, mert a hob­bim egyúttal a munkám is. De­koratőr vagyok, reklámgrafikus, és tősgyökeres gyöngyösi. Meg­elégszem azzal, hogy szeretem, amit csinálok, és boldog lennék, ha minél több embernek szerez­nék vele örömet. — Tudjuk, hogy a fővárosban könnyebb az érvényesülés. Nem kíván áttelepülni? — Ez a város az otthonom, so­ha nem tudnám itthagyni. Még rövid időre sem szeretek elmen­ni, hiszen ha kimozdulok a vá­rosból, nem tudom, mi történik itthon. Megelégszem azzal, hogy már sok újságban jelentek meg grafikáim, az Élet és Irodalom­ban pedig rendszeresen „ott va­gyok”. A nagy tervem is szülővá­rosomhoz kötődik, szívesen föl­ajánlanám a műveimet az új kór­házépület díszítésére. Ehhez az új, modern építményhez véle­ményem szerint illenének a gra­fikáim. M. G. K. Be-tűz-ge-tő Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? A Mit árul el a betegséged? cí­mű könyv szerzője, Kurt Tepper­wein húszéves természetgyógyá­szati tapasztalatokkal rendelke­zik. Könyve igényli a befelé, saját magunkra figyelés sajátos, ám­bár nélkülözhetetlen aktusát ak­kor, ha valamely betegségből meg akarunk gyógyulni. A kötet test és lélek együttes egészségével foglalkozik. Ha be­legondolunk, az orvostudomány ma már szinte mindent tud az emberi test működéséről, annak meghibásodási lehetőségeiről. Ha ezeket a hibákat ki is küszö­böli, a kiváltó okait gyakorta nem képes megszüntetni. Miért? Egyszerűen azért, mert ezek a pszichében, a lélek legmélyén rejtőznek. Legalábbis az esetek 99 százalékában. Nos, ennek a könyvnek legna­gyobb erénye az, hogy lélek és test kölcsönhatásait együtt, azok összefüggéseiben vizsgálja. „Én vagyok az út és a cél” — egy fejezet címét választottam itt ki, melybe az egész kötet monda­nivalója, üzenete belefér. Igen, az úton: saját életünk útján végig kell mennünk. De nem mindegy, hogy a „cél”-ba érve milyen mi­nőségű életet tudhatunk (majd) magunk mögött. Äki ezt a kötetet áttanulmá­nyozza, mindenképp közelebb fog kerülni saját magához. Hogy ez néha milyen kellemetlen le­het, azt mindannyian tudjuk. Bá­torságot és késztetést meríthe­tünk ebből a könyvből az önvizs­gálatra, ez pedig nem csekély­ség. Karácsondi Imre A rocksámán elköltözött Gőzhajó utcai ________butik________ — Érdekli az embereket egyáltalán a politika? — kérdez vissza Waszlavik „Gazember” László, a rocksámán, amikor szóba hozom a témát. Elvégre ő maga mindig is „politikum” volt, ócska ruhájában, Velorexével, Kelet-Európa igazi jelképe. — Téged érdekel? — firtatom ezúttal én, s már-már az a veszély fenyeget bennünket, hogy csu­pán kérdéseket teszünk fel egy­másnak, ám Gazi megtöri ezt a sorozatot, s ezúttal válaszol: — Mindenkit érdekel, de el­sősorban művésznek tartom ma­gam, nem politikusnak. Azt mondta egy ismerősöm, Szkáro- si Endre, hogy volt egy rendszer, az elmúlt, most van egy másik, s majd jön egy következő, az is el fog múlni. Nekünk pedig itt kell élnünk. Körülbelül így viszonyu­lok a politikához. — Azért azzal, hogy elmúlt valami, neked is változott az éle­ted. Régebben például nem lép­hettél fel mindenhol, most vi­szont igen. — Nekem kedvez ez a rend­szer, másoknak pedig nem — ők szidják is ezért. Azért jó, ami most van, mert a konkurenciából kiestek azok a zenekarok, akik a hanglemezgyári összefonódása­ik révén jó lehetőségekhez jutot­tak, s monopolhelyzetben vol­tak. A művelődési házaknak ve­lük nyolcvan-százezres költség­gel kellett koncerteket csinálni­uk, amikor húszezer forint volt a bevétel. A különbséget a hangle­mezgyár kigazdálkodta a bevéte­léből, ami szintén nem volt nagy, mert csak ezek a csapatok kap­tak lemezfelvételi lehetőségeket. Most viszont sokkal élesebb a gazdasági harc, ezek eltűnnek, és reálisabb kép alakul ki. így én a napos oldalon vagyok. Van kon­certem bővem, amennyit csak akarok. — Néhány éve készítettem ve- led egy interjút, az volt a címe: A világa Gőzhajó utcából. Ugyan­is Szentendrén ott laksz. Milyen most a világ a Gőzhajó utcából? — Hát, már nem ott lakom, s látod, ez is összefügg a rendszer- váltással. A Gőzhajó utcai házat ugyanis béreltem, s ez a ház na­gyon jó helyen van Szentendrén butikalapítási szempontból. Én ott fizettem havi 4500 forintot, s jött valaki, aki kijelentette: ezt kibérelem üzletnek, s adok havi hetvenezret. Övé lett a hely. Egy barátom, Fe Lugossy László fo­gadott be. Neki van egy kétszer három méteres háza, ott laktam egy ideig, ameddig el nem jött az az idő, hogy egy tisztelőm ne­kem adta a házát öt évre. Ott lakom. — Azt nyilatkoztod egyszer, hogy a te másságod vonzza a nő­ket. Egyedül élsz most? — Nem, van egy barátnőm, aki húsz évvel fiatalabb nálam. Én most negyvenkettő éves va­gyok. Igazából én egy korban jobban hozzám illő nőt szerettem volna, csak nem találtam. Benne viszont megtaláltam azt, akit ke­resek, és viszont. Teljesen azonos a holdállásunk, hasonló a lelki beállítódásunk. Egy-másfél éve élünk együtt, de semmi nem utal arra, hogy romlana ez a kapcso­lat, inkább mélyül. Segít a mun­kámban is, hiszen sokféle népze­nét jobban ismer, mint én. — Régóta színpadon vagy. Tudsz-e még újat nyújtani? — Borzasztó jó ez a kérdés, mert bizonyítja, hogy a világ ál­talában azt tekinti értéknek, ami új, én pedig egyáltalán nem így vagyok ezzel. Ezzel a Rolling Stones is így lehet: egy dolgot csinálnak, és azt a dolgukat vég­zik el maradéktalanul. Az új en­gem sem érdekel egyáltalán, in­kább komolyabban, szerveseb­ben szeretném a dolgaimat vé­gezni. Engem inkább az elmé- lyültség érdekel, mint az, hogy sorban kiadjak egy csomó felszí­nes, tovaillanó kazettát. Sokkal keményebb célom van ennél. — Hogy viszonyulsz ahhoz, hogy téged még a közönségedből is sokan hülyének néznek? — Hát a valósághoz közel áll­nak ezek szerint, azaz ők is bo­lond emberek. Bár én nem tar­tom magam bolondnak. Ponto­sabban: ezen el lehet morfondí­rozni, hiszen hadd utaljak Ham­vas Bélára, a méltatlanul elfele­dett magyar filozófusra, akinek az életművéből azt lehet leszűr­ni, hogy az ember, ha komoly szellemi pályára tart igényt, an­nak három útja van: vagy pap lesz, vagy király, vagy bolond. Ö ezt a három utat teljesen egyen­értékűnek tartja. És gondolj ar­ra, hogy a bolond ugyanazt tud­ja, mint a király, hiszen tréfálko­zik vele, s még egy kicsit felülről is nézi a történteket, s nincs is any- nyi kötöttsége, mint a királynak. Úgyhogy lehet, hogy a bolondé a legtökéletesebb életút. Kovács Attila Diákkonferencián Győztes egri leánykák A közelmúltban országos diákkonferenciát rendeztek Tiszaföldváron szociálasszisztensek számára, melyről imponáló eredményekkel tér­tek haza az egri Kossuth Zsuzsa Egészségügyi és Szociális Szakközépiskola diákjai. A tanácskozáson négy szekcióban 44 dolgoza­tot mutattak be az ország hat városából érkezett tanulók, ebből ötöt az egriek nyújtottak be, vala­mennyit a családtörténet kategóriában. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Dorkó Ildikó és Seregély Rita első helyet értek el „A család, mint szorosan zárt szocializációs cso­port” című munkájukkal, Szabó Emese lett a má­sodik a „Három család életútja” című dolgozat­tal, a harmadik helyet pedig Gál Erzsébet és Der- bák Anna (A háromgenerációs család), illetve Kovács Melinda és Kréti Barbara (Élettörténe­tek) szerezte meg. Hogy a siker teljes legyen, egri résztvevő, Pócs Judit kapta a különdijat is, „Csa­ládmonográfia” című munkájáért. A diákok fel­készítésében fontos szerepe volt Pohubi Erika tanárnőnek és Király Józsefnek, a Szociális Szol­gáltató Központ munkatársának. Az imponáló eredményhez mindannyiuknak gratulálunk! CD-lemezéh és videokazetták a könyvtárban A polcokról már nemcsak könyvet, de videoka­zettát is le lehet emelni (Fotó: Gál Gábor) Jó hír mindazoknak, akik egy CD-lejátszó meg­vásárlása után — érthető okokból — nem gondol­hatnak igazán a hozzá való lemezek beszerzésére, hogy a megyei könyvtár zenei részlege szorgos, kétesztendős gyűjtőmunka eredményeként, az e célra szánt keretből vásárolt mintegy háromszáz da­rab ezüstkoronggal büszkélkedhet. A klasszikusok mellett napjaink igényesebb popmuzsikája, sőt eu­rópai és dél-amerikai népzenei felvételek is helyet kaptak a gyűjteményben. Ezeket az anyagokat ugyan még nem lehet kölcsönvenni, de a kazetta­másolatokat szívesen elkészítik az intézmény mun­katársai. Azok sem csalódnak, akik az audiovizuális kul­túra híveiként napjaink híres filmalkotásait keresik, számukra videokazetta-kölcsönző indult a szabad- polcos részlegben. Popfej­törő ___, Ú gy látszik, minden vadsága és hisztérikussága ellenére (vagy éppen ezért?) nagyon sokan sze­retik mifelénk is a Guns N’ Roses együttest — a múltkori rejtvény­re beérkezett helyes megfejtések tömege legalábbis ezt bizonyítja. (Mi tagadás, az oldal szerkesztő­jének is kedvencei, mostanában különösen a 14 Years című szá­mukat dúdolgatja fakó fahang­ján.) Kérdéseinkre a helyes vála­szok a következők voltak: 1. A pisztolyokból és rózsák­ból összekombinált embléma a Guns N’ Roses együttesé. 2. Dupla albumuk címe: Use Your Illusion I-1I. 3. Villámkezű szólógitárosuk beceneve Slash, teljes neve Saul Hudson. A sorsolás ezúttal Újlaki Tí­meának (Balaton, Jókai út 32.) kedvezett, nyereményét postán kapja meg. * Új rejtvényünk ismét egy embléma körül forog, kérdése­ink a következők: 1. Melyik együttesé az emblé­ma? 2. Hogy hívják azt az énekest, aki pár évvel ezelőtt kivált a ze­nekarból? 3. Melyik híres kémnőről írtak reagge ritmusú, ironikus hangvé­telű szerzeményt? A beküldési határidő novem­ber 30., a borítékra kéretik ráír­ni: Pop-fejtörő. Kepka Magdolna, a zenei részleg vezetője sokfé­lét tud ajánlani az érdeklődőknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom