Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-21-22 / 275. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. november 21—22., szombat—vasárnap „A magyar skinhead, az más" Roy, a kisgazda E ger az utóbbi időben kétségtelenül újabb idegen- forgalmi látványossággal gazdagodott: a bor mellett most már nagyon sokan kíváncsiak Royra is. Az elmúlt napokban tucatnyi újságíró érkezett a városba, s annak mindenképpen szerét ejtették, hogy vele is találkozzanak. Sneider Tamást — Royt — a közvélemény skin- headnek, azaz bőrfejűnek tartja, s az országos sajtó nyomán most már a mozgalom egyik hazai vezetőjének is. Ő ezt nem vállalja, állítja, hogy soha nem volt bőrfejű, s most sem az. A Független Magyar Kisgazda Ifjúság megyei elnökének mondja magát — a szervezet vezetője a Veszprémben élő 22 éves Pintér Kornél —, s nyilatkozataiban kiáll az erőszak ellen, s elítéli a fajgyűlöletet is. Sneider most húszéves, a mezőgazdasági szakközépiskolába járt, jelenleg munkanélküli, kárpótlási jegyei révén kíván majd földet szerezni, s azon gazdálkodni. A kérdésre, hogy ha a párt — amelynek még nem tagja — állást kínálna neki, mit tenne, úgy válaszol: vállalná, ha biztosítanák neki a továbbképzés lehetőségét, mert nem érzi még magát politikailag eléggé felkészültnek. Jelenleg a kisgazdapárt egri irodájában kaptak helyet, ahol mindennap tartanak ügyeletet. Boly ki András titkár erről még elöljáróban leszögezi, hogy megmondták Tamáséknak, ha bőrfe- jűek jelennek meg közöttük, akkor leveszik róluk a kezüket. A kapcsolatot szerinte Tamásék kezdeményezték augusztusban, s akkor elsősorban sportolási és szórakozási lehetőségek biztosítását kérték tőlük. A kedvező válasz után még abban a hónapban regionális gyűlést tartottak, ahol öt megyéből vettek részt a Bolyki szerint a mai divat szerint öltözködő fiatalok. Sneider Tamással az irodában beszélgettünk. — Tamás, ti nagyon tiltakoztok az ellen, hogy bőrfejűek lennétek. Mégis borzasztóan köny- nyű benneteket velük összetéveszteni, hiszen ugyanúgy öltözködtök. — Pedig óriási a különbség. A skinhead-mozgalom egy divatos zenei irányzat, amelynek politikai töltete is van. Mi ezt nem valljuk. Azért hordunk bombers- dzsekit, mert ez most a legpraktikusabb. De én például soha nem voltam bőrfejű, nem hordtam bakancsot, ezt a címkét csak rám ragasztották. Ráadásul azt is meg kell nézni, hogy milyen idős az a fiatal, aki valamit állít. Egy 16 éves még csak azt látja, hogy a cigányok lopnak. A 17 éves már azt is észreveszi, hogy van közöttük, aki dolgozik is, 18 évesen pedig már megfordul a fejében az is, hogy segíteni is lehetne rajtuk. Én most húsz vagyok. — Szépen hangzik. De a példák azt mutatják, hogy amíg valaki elér a személyiségfejlődésnek erre a pontjára, addig már jó néhány verekedés áll mögötte. — Szögezzünk le valamit: én például soha nem verekedtem. Mindannyian emlékszünk arra, hogy két éve nagy balhék voltak az egri Csebokszári-lakótelepen. Mostanra ezek megszűntek. Az ősszel például csak egyetlen verekedés volt, ám azt sem lehet egészen pontosan annak nevezni. — Arra gondolsz, ami a buszmegállóban történt? — Igen, de mondom, hogy az nem volt verekedés. A fiatalok elmentek a buszmegállóba, nem tudni, miért. Lehet, hogy csak kikísérték a barátaikat, lehet, hogy verekedni. Ez a két lehetőség van. De ott nem volt ütés, csak kiabálás, a rendőrség is csak csoportos garázdaság miatt indított eljárást. — Azért volt még egy eset: egy egri honvédgimnazista agyonütött egy cigányembert Salgótarjánban. — Az egy szerencsétlen eset volt, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy mennyi cigány ölt már meg magyar embert. A srác egyébként nem járt közénk. — Volt igazolványa is arról, hogy az egri nemzeti ifjakhoz tartozik. — Nézd, itt néhány dolgot tisztázni kell. Jelenleg működik a Nemzeti Ifjak Egyesülete, ami egy országos szervezet. Ennek nem volt tagja. Az elképzelhető, hogy egy régebbi csoportosulástól az egri nemzeti iljaktól volt igazolványa, de az már egy régebbi ügy. Most a nemzeti ifjaknak körülbelül ezer tagja van, közöttük én is, bár nem vagyok vezetőjük. Ez a szervezet elsősorban sportolással, szórakozással foglalkozik, míg a másik, a Független Magyar Kisgazda Ifjúság politizál is. Ennek vagyok a megyei elnöke. — Hogyan lehet itt valaki tag, milyen követelményeknek kell megfelelnie? — 14 év az alsó korhatár, de azért jobb, ha már 18 éves is elmúlt az illető. Legyen kapcsolata a mezőgazdasággal, s követelmény az is, hogy keresztény szellemiségű legyen, tudja például tolerálni a másságot. Most a megyében körülbelül negyvenen lehetünk. Mi régebben a kisgazda- párton belüli Honvéd Hagyományőrzőkhöz kapcsolódtunk, amelyet Szőke István neve fémjelez. De megismertük őket, és szakítanunk kellett velük, mert ők egy katonai szervezetet akartak létrehozni. Ez Budapesten is kiderült október 23-án, amikor a Kolombusz utcában volt egy gyűlésünk. — Utána pedig a Parlament elé mentetek. — Úgy van, de ne hidd azt, hogy tudtuk, mi fog történni. Szőke is csak annyit mondott, hogy majd tapsolni kell. — Ezt lehet többféleképpen is mondani. — Szó szerint ezt mondta, bár egy kicsit gunyorosan, kitűnt, hogy nem éljeneztetni akarja a köztársasági elnököt. De a balhét nem a fiatalok kezdték, az egriek pedig — akik körülbelül tízen lehettünk — egyáltalán nem vettünk részt benne, senkin nem volt semmiféle fasiszta jelkép, ilyennel Egerben sem találkozhatsz. A régi ötvenhatosok kezdtek kiabálni és az MDF- esek. Ezt onnan sejtettük, hogy Csurkát is éltették. Ez aztán átragadt néhány fiatalra is, de a legvadabb dolgokat — például, hogy mocskos zsidók — nem ők ordították, hanem többek között mellettem egy idős néni. Mi ilyenekkel nem tudunk azonosulni. — Javíts ki, ha tévedek, de érzésem szerint a ti eszmeiségetek azért jobbára megegyezik a skinhead ideológiával. Olvasom például a nemzeti ifjak szórólapját: támogassátok az egyesületet, ha nem akarjátok, hogy idegenek a nyílt utcán legyilkolják fiaitokat, ha nem akarjátok, hogy a magyarság kisebbségi sorba kerüljön saját hazájában, és még sorolhatnám. — Bizonyos mértékben megegyezik, de csak annyira, mint mondjuk a kommunista és a szocialista ideológia. Megmondom, mi a különbség. Egy kisgazda fiatal is gondolkodhat például Nagy-Magyarországban, ' elábrándozhat arról, milyen jó lenne, ha útlevél nélkül mehetnénk a Székelyföldre, de nem uszíthat emiatt más népek ellen. Természetes, hogy védeni kell a társadalmat az idegenek ellen, de csak a bűnözők ellen. Akik értéket hoznak, tudósok vagy becsületes munkások, azoktól nem. Azt azonban nem hiszem, hogy jó lenne, ha romániai cigányok özönlenék el az országot, mert ők főképpen lopásból tartják el magukat. — Ez rímel arra, amit Kurírban olvastam, ahol egy magát megnevezni nem akaró „egri fiatal” nyilatkozott. Azt mondta, hogy ti a bűnözés, a rablás, a gyilkosságok ellen akartok fellépni. Tegyük fel, hogy meg tudj átok állapítani, ki a rendes, és ki nem. Mi a tervetek az utóbbiakkal? — Csakis politikai úton akarunk lépni, nem kívánunk önbíráskodást. Számunkra egyforma a bűnöző magyar és a bűnöző cigány. Erősebb törvények kellenek, amelyek cigányt, skinhea- det, magyart egyformán büntetnek. És ezeknek a hatásosabb végrehajtását is akarjuk, hosz- szabb büntetéseket, átnevelést. — Füzessy Tibor tárca nélküli miniszter a minap úgy nyilatkozott, hogy a skinhead-mozgalom bölcsője Egerben ringott. Tőle ez igen komolyan hangzik, hiszen ő vezeti a Nemzetbiztonsági Hivatalt is. — Pedig ez nem igaz, a mozgalom természetesen Budapestről indult ki, mint minden. Egerben ez tíz éve kezdődött, akkor csak néhányan voltak erős fiúk, akik nem féltek, nem futottak el. Két éve, amikor a verekedések voltak, már 100-an, 150-en lehettek, most pedig a harmadik korosztályban már nagyon sokan vannak, akik legalábbis külsőségekben hasonlítanak, és sokan csak divatból. A sajtó most felkapta Egert, s lehet, hogy Füzessy is ezt veszi alapul. Akkor is itt volt a Nemzetbiztonsági Hivatal egyik embere, amikor tartottunk egy gyűlést, s utána az jelent meg az újságokban, hogy nemzetközi neonáci-találkozó volt Egerben. Nem volt neonáci és nem volt egy külföldi sem, ez a megfigyelő mégsem szólt, hogy nem erről volt szó. Hagyták, hogy ez terjedjen el. — Nagyon nagy titkolózás veszi körül a skinheadeket, s elsősorban azért, mert úgy tűnik, ők utálják a nyilvánosságot. Ez feltételezi azt, hogy valami nagy suskus van a háttérben. Miért nem vállalja azt valaki nyíltan is, hogy bőrfejű? — Mert akkor rögvest összemossák őket a külföldiekkel, főleg a németekkel, akik közismerten újfasiszták. Én nem mondom, hogy Magyarországon nincsenek fajgyűlölők vagy erőszakos emberek, de sokan csak nemzeti gondolkodásúak. A magyar skinhead tehát alapvetően más, mint egy nyugati, mégsem mondja ki ezt szívesen, mert ösz- szemossák őket másokkal. — Ezek szerint te egy magyar skinhead vagy? — Én nem, ezt már mondtam, nem is úgy nézek ki, de vannak ilyenek is anélkül, hogy fasiszták lennének. — Tamás, akarod vagy nem, de téged az országban Szekszárd- tól Nyíregyházáig úgy könyvelnek el, mint ennek a fiatalos nemzeti gondolkodásnak az egyik vezéralakját, nap mint nap szerepelsz különböző újságokban. Hogyan éled ezt meg? — Sokszor csak röhögök, és csak ismételni tudom, hogy hiába akarnak skinhead-vezérnek beállítani, nem vagyok az. Ma Magyarországon az átlag bőrfejűt egy 16 éves suhanc testesíti meg. Mi nem az utcára megyünk, járunk például az egri Szociális Szolgáltató Központba, beszélgetünk, hallgatunk előadásokat például a cigánytörténetről is. Szeretnénk saját szórakozóhelyet, koncerteket is. Egyébként, ha nekem hosszú hajam lenne, akkor kikiálthatnának a rockerek vezérének is, mert ők is szeretnek. — Ezek szerint nem vagy vezéralak? — A kisgazda ifjúsági mozgalom még gyenge lábakon áll, nem lehet ilyesmiről beszélni. Kovács Attila „Ma a cigányt, holnap azt, akinek nincs kalapja..." Egy arc a temetésről (Fotó: Gyurkó Péter) Salgótarjánban az utcán megöltek egy cigányt. Nem volt veszekedés, vita, csak ütlegelés, agyonverés, a bőre színe miatt. Lassan már körtelopás sem szükségeltetik, a gyűlölet „letisztul”, a düh csupasz. Ma még nem látni előre a következményeket, a leendő történéseket, de az sejthető, hogy nem a nyugalom lesz a legjellemzőbb motívum mostanában. Iijabb Danyi Zoltán temetésén a félelemérzéssel kevert indulatok különös és ijesztő hangulatot teremtettek. A szertartáson viszonylag kevés közéleti ember és politikus vett részt. Egyikőjüket, Kis János filozófust, a szabaddemokraták vezető személyiségét arról kérdeztük, mi vezette arra, hogy részt vegyen ezen a temetésen, s mit akart jelenlétével demonstrálni? — Én ezt a gyilkosságot nemcsak borzasztónak tartom — minden emberölés az, mert ez az alapvető erkölcs ellen való vétek —, hanem külön is felháborítónak, mert ez faji gyűlöletből elkövetett gyilkosság volt. Arra gondoltam, hogy azok az emberek, akik ott lesznek a temetésen, úgy érezhetik: mind fenyegetve vannak. Mert bár egy ember csak egy ember, mégis azt szerettem volna, ha valakinek a jelenléte demonstrálja számukra, hogy ami Utmost történt, az nem a magyar társadalom műve volt, hanem a magyar fajgyűlölők műve, akiket a társadalom kivet magából. Nagyon örültem, hogy nem egyedül vettem részt ezen a szomorú aktuson. Ott voltak mások mellett salgótarjáni szabaddemokraták is, és az áldozat munkatársai, akik nem cigány származásúak. Igaz, hihetetlenül fontosnak tartottam volna, hogy ott legyen a város polgármestere, és beszéljen, vagy a rendőrkapitány, hogy megnyugtassák ezeket az embereket, és megmondják nekik, hogy az állam védi őket. — Nagyjából el lehet képzelni, mégis arra kérem, beszéljen nekünk erről a temetésről, és annak hangulatáról. — Kevés alkalommal éltem meg ilyen megrendülést... Ott volt az a két-háromszáz ember, akiken látszott, hogy nem csupán megélik egy elveszett társuk halála fölötti gyászukat, hanem érzik, hogy szabad prédává váltak, és ezután ebben az országban bárki vadászhat rájuk. Arról beszéltek egymás között, hogy vajon ki lesz a következő áldozat. Tele volt a szemük riadalommal, s valami hihetetlen kiszolgáltatottság és tehetetlenségérzés tükröződött belőlük. — Ez a fáradt és elcsigázott társadalom ön szerint milyen ellenerőt tud felmutatni ma ezekkel a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben? — Azt gondolom, hogy a magyar társadalom nagyobb része jóérzésű emberekből áll. Olyanokból, akik elutasítják a fajgyűlöletet és az erőszakot. Igaz, talán nincsenek tisztában sem azzal, hogy tenniük kellene, sem azzal, hogy egyáltalán tenniük lehetne valamit az erőszak megállításáért. Emlékszem, a temetés vége felé, amikor óhatatlanul feltörtek a félelemből, tehetetlenségből és dühből táplálkozó indulatok, az egyik férfi azt kiabálta, hogy: „ahol a cigányt ölni szabad, mindenkinek félnie kell... Ma a cigányt, holnap azt, akinek nincs kalapja...” Azt hiszem, hogy ez az, amit mindenekelőtt meg kell értenünk. Nem lehet biztonságban senki, ha van egy olyan népcsoport az országban, amelyikre szabadon lehet vadászni. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy a közvélemény rászorítsa a kormányt bizonyos normák tiszteletben tartására. — Úgy véli, hogy kényszeríteni kell erre a kormányt? Nem éreznek ők maguktól is belső indíttatást erre? — Én pillanatnyilag nem látom jelét ennek, s ha a közvélemény hatni tud a kormányzatra, akkor az olyan módon lehetséges csak, hogy a közvélemény nyomására indulhatnak el belső folyamatok. Bármennyire is igaz, hogy az erőszak elszabadulásában döntő szerepe van annak, hogy egyesek politikai célra igyekeznek felhasználni ezeket a jelenségeket, s ezáltal legitimálják azokat a csoportokat — elsősorban a skinheadeket —, amelyek a politikában idáig nem vettek részt, mégis: az állam apparátusa és a kormány politikusai nem azonosak. Úgy gondolom, hogy egy átlagos hivatalnok vagy rendőrtisztviselő ezekről a dolgokról nagyjából úgy vélekedik, mint bármelyik jóérzésű magyar állampolgár. Tehát azt szeretné, ha tehetné a dolgát, fenntarthatná a jogrendet, amely egyben a személyi biztonságnak is alapfeltétele. — Látjuk, hogy Európában több helyen is kiéleződtek ezek a problémák. Van-e ennek a jelenségnek speciális, úgymond magyar változata? — Két fontos sajátosságát látom a honi folyamatoknak. Nyu- gat-Európában a fajgyűlölet elsősorban olyan csoportokra irányul, amelyeknek a tagjai mintegy vendégként élnek az adott országban, például a vendég- munkásokra, az átmenetileg ott tartózkodókra. A célpont nem a saját állampolgár. Ezekkel ellentétben Magyarországon a nem kis létszámú cigányság a célpont. — A másik lényeges különbség az, hogy Nyugat-Európában nem képzelhető el, hogy a szélsőséges, erőszakoskodó, félkatonai jellegű csoportosulások vezető kormányférfiak és -pártok közvetlen támogatását élvezzék. Németországban ismeretes és érthető okokból sokkal nagyobb méretű az extrémizmus, sokkal erőteljesebbek azok a csoportok, amelyek állandó erőszakos cselekményekkel igyekeznek elérni az idegenek elűzését az országból. Viszont tökéletesen elképzelhetetlen, hogy bármelyik kormánypárt — sőt bármelyik elvben koalícióképes parlamenti párt — ezekkel összefogjon, vagy abba a gyanúba keveredjen, hogy összefog velük. Aki ilyen gyanúba keveredik, az lemondhat arról, hogy egyáltalán az említésre méltó politikusok közé sorolják. Havas András \ SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: A sport krónikája Nők egészségkönyve Kínai horoszkóp Barbara Taylor Bradford: Őrizd az álmot (az Egy gazdag nő folytatása) Druon: Az elátkozott királyok Kinderthemen I-II. Mesekönyvek nagy választéka SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK Eger, Hatvani kapu tér 8. tel.: 316-998 Érsek u. 2. tel.: 323-393 SIPOTÉKA ANTIKVÁRIUM Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. tel.: 322-562 / Sneider Tamás (Fotó: Gál Gábor)
