Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-14-15 / 269. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. november 14 —15., szombat—vasárnap Nem könnyű felvenni a tempót Beszélgetés a hevesi polgármesterrel „Rájöttek arra, hogy nem képviselők és a város ellenére vagyok...” Dr. Hegedűs Györgyöt, Heves polgármesterét bizony nem köny- nyu elérni. Szerdán, a fogadónapján is népes küldöttségek veszik őt körül, a sorban az újságíró mögött nyolc helyi asszony Következik, akik bizonyos vízdíj- problémákkal keresték meg a város első emberét. A félórás beszélgetés alatt körülbelül kilencszer csörrent meg a telefon, de lehet, hogy tízszer. Ha csak másfél percet számolunk egy hívásra, akkor is az eltöltött idő fele felugrálással, félbeszakításokkal telt el. Úgyhogy ez egy kissé szaggatottra sikeredett beszélgetés lett, de hát korunk is ilyen. „Ráadásul” — reméljük, ez már nem titok — tegnap megnősült a polgármester űr... Az élet bizony nem egyszerű. — Ön éppen félidőben van, két éve polgármester Hevesen. Amikor vállalta ezt a tisztséget, nyilván voltak elképzelései leendő munkájáról. Két esztendő után meg kell, hogy kérdezzem, mi az, amit könnyebbnek képzelt? — Nem tudtam előre, hogy a hivatal apparátusa nem egyköny- nyen tudja felvenni a felgyorsult tempót. Azt gondoltam, hogy sokkal könnyebb lesz megértetni az emberekkel, hogy a megváltozott kor űj szemléletmódot követel. Sajnos, az ezzel kapcsolatos dolgok lassabban mennek a kelleténél, de legalábbis lassabban, mint ahogy én azt két évvel ezelőtt elképzeltem. Ugyanakkor látható fejlődés ebben az ügyben is, csak hát mindez időbe telik. — Aztán olyan problémákkal kellett és kell megküzdeni, ami nem tisztán polgármesteri feladat. Hiszen mint a város jó értelemben vett gazdájának, gondoskodnom kell a varos polgárainak megélhetéséről, mindent meg kell tennünk azért, hogy munkaalkalmat teremtsünk. Ez a régebbi vezetésnek nem volt feladata. És persze az sem köny- nyíti meg a szituációt, hogy ezeket a feladatokat egy átalakuló korban kell megoldani, akkor, amikor mindenki keresi a helyét. Ugyanakkor mégiscsak ez a szép az egészben, most aztán igazán lehet alkotni. Az az önkormányzat, amelyik most nem tudja a lépést tartani, és nem igyekszik megvalósítani az elképzeléseket, az nagyon hosszú időre záija ki magát a fejlődésből. — Felsorolná röviden azt, hogy mit tekint eredménynek az eltelt két év alatt, s hogy melyek azok a területek, ahol igencsak nagy nehézségek — esetleg kudarcok — várhatók? — Elsősorban az infrastruktúra területén tudunk eredményeket felmutatni. Például a telefonhelyzetünk sokkal jobb az átlagosnál, s ez azért is fontos, mert tudjuk, hogy az információ milyen nélkülözhetetlen kelléke korunknak. Aki a gazdaságban és a kereskedelemben előre akar lépni, annak az infrastrukturális beruházásokat nem szabad „megspórolnia”. A legnehezebb ügy természetesen a munkahely- teremtés. Mindenki ismeri azt a tényt, hogy Hevesen milyen súlyos gond a munkanélküliség. Ez a térség viszonylag elmaradott, és így az eredményeink is szerényebbek. Elsősorban a kézműipar idetelepítése látszik a legjobb lehetőségnek, s örömmel mondhatom, hogy már két ilyen könnyűipari üzemet sikerült meghonosítani Hevesen. Sajnos ez még kevés, és a hírek sem kecsegtetnek semmi jóval. Hallani az itteni Finomszerelvénygyár teljes leépítéséről is, ami több mint kétszáz emberrel növelné a munkanélküliek számát. — A képviselő-testületi üléseken úgy vettem észre, hogy a vitákban viszonylag csekély szerepet játszanak a pártszempontok. Nincsenek is frakciók. Egy ilyen nagyságú városban milyen szempontok és érdekviszonyok alapján zajlanak a viták, illetve születnek a döntések? —- Valóban nincsenek pártfrakciók, és az én tapasztalatom is az, hogy nem „nagypolitikai” szempontok alapján dőlnek el a dolgok. Kemény összetűzések természetesen vannak, s olykor gyanakvással, bizalmatlansaggal is találkozom. Neveket nem szívesen említenék, de inkább egyes személyiségek a szubjektív „jegyeiket” nyomják rá a vitákra. Úgy mondanám, hogy konkrét ügyekben mutatkozik meg ez a személyes jelleg. Olykor létezik irigység, bizonyos fajta ellenérzés, de ismétlem, hogy nem a pártvonulatok mentén fogalmazódnak meg ezek a problémák. Én úgy ítélem meg, hogy a testület háromnegyed része konstruktív, előre akar jutni, és igyekszik úgy gondolkodni, hogy az a közösség érdekét szolgaija. És ez mostanában már meg is mutatkozik a testület tevékenységében. Jobban és gyorsabban megértik azokat a törekvéseket, amelyek engem, mint polgár- mestert vezérelnek. Rájöttek arra, hogy nem a képviselők és a város ellenére vagyok, és eltekintenek attól, hogy ők most ellenzékben vannak. Az utóbbi időben megszűnni látszik ez a rossz értelemben vett ellenzéki magatartás, és az együttes akarás vált inkább jellemzővé. — Milyennek ítéli az apparátus és a testület viszonyát? A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a kapcsolat gyakran ellentmondásoktól terhes, hisz bár a cél közös, mégiscsak más közegben végzik munkájukat. — Komoly összetűzések nincsenek. Mint mondtam, az utóbbi időben igen pozitív változáson ment keresztül a testület. Ha észlelnek problémákat az apparátus ténykedésében, akkor jogosan reklamálnak, de ellenségeskedés egyik részről sincs. A városatyák tudomásul veszik, hogy azt az elképzelést, amelyeket a választásokkor globálisan is megfogalmaztunk — például a gazdaságit, amelyet én is célul tűztem ki megválasztásomkor, illetve előtte, mikor az MDF programját meghirdettem —, közösen kell véghezvinnünk. A hivatal is igyekszik megfelelni annak az elvárásnak, amelyet a testület vele szemben támaszt. Hangsúlyozom, hogy az apparátus még mindig nagyon körülményes és lassú. Igaz, a feladatokhoz képest kevesen vagyunk. De ilyen létszámmal is teljesítenünk kell, már csak azért is, mert ha el akarjuk érni a közalkalmazotti törvényben előírt fizetési osztályokat, akkor kevesebb emberrel tudjuk csak mindezt megvalósítani; költségvetésünk ugyanis behatárolt. — Ez elég fenyegetően hangzik... Nem keletkezik-e félelem, feszültség, ha ilyen távlatok tudatában végzik munkájukat a tisztség viselők ? — En csak akkor tudok bért megtakarítani, ha kevesebb ember végzi ugyanazt a munkát. Ez csak így mehet. Aki egyébként normálisán gondolkodik, és látja a helyzetét, annak ez inspirációt adhat. Nekem abból kell kiindulnom, hogy meg kell becsülnöm a munkaerőt, és ha én ragaszkodom hozzájuk — márpedig ragaszkodom —, akkor a maximumot kell adnom. Olyan is van persze, hogy az illető alkalmatlan a feladatra, mert nem jár be időben, mert nem úgy beszél az ügyfelekkel, ahogy kell, nem tudja teljesíteni az elvárásokat, akkor attól meg kell válni. — November végén közmeghallgatás lesz Hevesen. Mit vár ettől? — November 28-án lesz a közmeghallgatás, éppen a születésnapomon. Remelem, jól fog sikerülni. Ez a rendezvény valóban meghallgatás lesz. Tehát meghallgatom a kérdéseket, felvetéseket, s amire tudok, helyben válaszolok. Urnákat helyezünk el a város több pontján, ahová a polgárok bedobhatják észrevételeiket, s működik a telefonos üzenetrögzítőnk is. A szlogen — amely egyébként a plakátokon is megjelenik majd — a következő: „Önök kérdeznek, mi válaszolunk...” Ez lesz kiírva mindenhol. Örülnénk, ha minél többen eljönnének. Havas András Poroszlói közgyűlés, második nekifutásra Aki megy, terhet is vigyen A gyűlés második nekifutásra 331 tag részvételével kezdődött Szünetet rendeltek el, s fél órával későbbre újra összehívták a közgyűlést F ontos kérdés eldöntésére invitálta tagjait a hét elején a poroszlói termelőszövetkezet. Előterjesztést tárgyaltak volna meg a gazdaság vagyonértékesítéséről és -megosztásáról. A reggel kilenc órára hirdetett gyűlésből az első nekifutásra nem lett semmi, mert határozat- képtelennek bizonyult. A jelenléti ív szerint a 994 tagból csupán 285-en jelentek meg. Szálai István elnökhelyettes, aki a közgyűlés levezető elnöki teendőivel is meg volt bízva, ezért egy fél órával későbbre újabb közgyűlést hívott egybe. így minden elölről kezdődött: új jelenléti ívek aláírása, várakozás, cigarettázás stb. Tíz óra után aztán megtelt a helyi kultúrház nagyterme, elkezdődhetett a gyűlés 331 tag jelenlétében, mert közben újabbak is érkeztek. Szálai István vette át a szót, és mondott rövid értékelést. BejelentetSIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Wilbur és Smith: Igazi férfi Leslie L. Lawrence: A vérfarkas visszatér Jókai-sorozat 12. rész Szobanövények Nagy vadászkönyv Arany macskakönyv Földrajzi világatlasz Karácsonyi mesekönyvek nagy választéka Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562. te, hogy az elnök, Czövek Sándor balesetet szenvedett, nem tud jelen lenni a gyűlésen, ezért tartja ő a beszámolót. Ebből az derült ki, hogy az idén a szövetkezet tagságának, vezetőségének sok dolga akadt, és van még most is. El kellett végezni a téesz vagyonnevesítését, a földalapok kijelölését, a fórummal való egyeztetést, a kiválni szándékozókkal való tárgyalást. Nagy gondot jelentett a termelés finanszírozása, mert sok partner vált fizetőképtelenné, jelentett csődöt, jött a tavaszi és a nyári aszály, de problémák jelentkeztek az áruk értékesítésénél is. Hátravannak az őszi munkák, a kiválni szándékozók vagyonkiadása, az új alapszabály készítése, az igazgatóság megválasztása, a cégbejegyzés az átalakított szövetkezetről, valamint a földalapok körüli problémák rendezése, mert ez pillanatnyilag fellebbezés alatt áll. Nehezen készült el a vagyonértékelés, ugyanis az FM-norma alapján próbálták lajstromba venni, de kiderült, hogy az nem jó. Akadt olyan dolog, amit így nullára kellett volna értékelniük, és volt olyan is, amelynek értéke meghaladta a piaci árakat. Ezért szakértőt kértek fel a munkálatok elvégzésére, ami 100 ezer forintjába került a közös gazdaságnak. A részletes vagyonértékelés adatait Nemes Imrénéfőkönyvelő olvasta fel, tükröztetve az idei január elsejei és augusztus 31-i Egy-két slukk, s egy kis számvetésről volt szó tényszámokat: az állatok, anyagok, áruk, mezőgazdasági termékek, gépek, ingatlanok, műszaki tárgyak, részvények stb. értékét. Ez összesen majdnem 457 millió forint, a felosztott vagyoné pedig valamivel több mint 370 millió. A gazdaságnak viszont 201 millió forint tartozása van. Élénkebbé vált a figyelem, meg tüzesebbé a hangulat, amikor a kiválni szándékozók vagyoni részéről beszéltek. A té- eszből összesen 37-en kívánnak távozni. Ebből tizenketten csoportosan. Vagyonrészük 16 millió forint fölött van. Ennek alapján elkészítették a felajánlott vagyontárgyak listáját, amelyet a jelenlévőknek fel is soroltak a Szalai István ismertette az értékelést traktorokon, munkagépeken, tanyákon át az állatokig, istállókig, üzletekig, meg a községi halász- csárdáig. A vita során — amely néhányszor már másfelé terelődött, kezdett személyeskedéssé válni — egyetértettek abban, hogy az, aki akar, hát menjen, kapja meg részét, annak minden előnyével és terhével. A tételeket elfogadták szavazással, de nem hagyták jóvá a Berzsenyi úti szolgálati lakás átadását, mert azt csak készpénzért adhatja el a vezetés. Zúgolódott a tagság, nemtetszését kifejezve, amikor a vezetés azt javasolta elfogadásra, hogy a kiválni szándékozók a 100 százalékos, május 15-i értéket vigyék, és az itt maradt terhet a tagság viselje tovább. Ezt leszavazták, és a másik formulát hagyták jóvá, azaz a 164 százalékos vagyonrészt annak minden terhével, azaz 33 százalékát fizessék be gazdaság pénztárába a távozni szándékozók. A bank képviselője elmondotta: a hiteltörlesztésre valakinek jót kell állnia, biztosítékot nyújtania, mert ellenkező esetben a bank nem járul hozzá az osztozkodáshoz. Ezért aztán — mert leszavazták az elnökség javaslatát — 15 napon belül újabb közgyűlést hívnak ebben az ügyben össze, s addig egyeztető tárgyalást folytatnak a kiválni szándékozókkal, mert a vitában ők is több módosítást kértek eredeti elképzeléseikkel szemben. (fazekas)
