Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-14-15 / 269. szám

HÍRLAP, 1992. november 14—15., szombat—vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Hidro- és geoterápia A hatvani városi művelődési központ által szervezett népfőis­kolái összejövetelek résztvevői legközelebb november 16-án, délután 5 órakor találkozhatnak az intézményben, amikor is Bo­kor Katalin tart előadást a hidro- és geoterápiáról. Az egészséges életmód jegyében rendezett díj­talan programra minden érdek­lődőt várnak. Indul a Motolla-klub Petőfibányán a helyi művelő­dési házban ügyes kezű gyerekek jelentkezését váiják a hamaro­san induló Motolla-klubba. A tervek szerint különböző kis­mesterségek fortélyait sajátíthat­ják majd el a klubtagok. A fog­lalkozásokon a gyöngyfűzéssel, batikolással, nemezeléssel, báb­készítéssel, valamint divatéksze­rek tervezésével ismerkedhetnek meg a kicsik. Nehézgép-kezelői tanfolyam Hatvanban a TIT Bugát Pál Egyesülete nehézgép-kezelői tanfolyamot szervez. Az érdek­lődők még jelentkezhetnek a vá­rosi könyvtárban lévő TIT-iro- dában személyesen, vagy a 12- 059-es telefonszámon. Képviselői fogadóóra Lőrinciben november 18-án az erőműi lakótelep képviselője, Szőllősi Győző várja a választó- polgárokat fogadóórájára. A délután kezdődő találkozón az erőműi általános iskola további sorsáról is tájékozódhatnak a te­lepülésrész lakói. Yideoklub gyerekeknek A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház vi- deoklubot szervez gyerekeknek. Ma délelőtt 10 órától a Kincses sziget című színes, szinkronizált angol rajzfilmat vetítik. Az ér­deklődők klubtagsági igazol­ványt a könyvtár ruhatárában válthatnak. A vetítésekhez rejt­vényjáték kapcsolódik. A helyes megfejtők között jutalmakat sor­solnak ki. Sztárok Heréden A herédi művelődési házban november 28-án délután 5 óra­kor két népszerű előadóval talál­kozhatnak az érdeklődők, akik Kovács Kati és Aradszky László show-műsorát tekinthetik meg. A természetes táplálkozásról Ma délután 5 órától a hatvani városi művelődési központban Vadnai Zsolt természetgyógyász tart előadást egészségeseknek és betegeknek egyaránt a „Maz- dazdan” alapján. Az előadást re­formételek bemutatója követi, amelyen a salátákon kívül teljes értékű magvakból készült étkek is szerepelnek. Önkéntes ápolónők tanfolyama A Magyar Vöröskereszt Hat­van Városi Vezetősége és a váro­si polgárvédelmi törzsparancs­nokság kéthetes önkéntes ápoló­női tanfolyamot szervezett a kö­zelmúltban. A kurzusra 32 éves korig jelentkezhettek az érdeklő­dő hölgyek, akik a tanfolyam el­végzése után a Vöröskereszt ön­kéntes ápolónőivé váltak. A résztvevők igazolást is kaptak, amely segédápolónői feladatok ellátására jogosít. Egy bögre­csárdával kevesebb... (Tudósítónktól) Az év elején tettük szóvá, hogy Hatvan egyik forgalmas ré­szén, a Dózsa téren — az ABC- vel szemben — egy nagyméretű hordóból mértek ki különböző szeszes italokat. A „bögrecsár­da” ellen sokan felemelték a sza­vukat, s joggal: a mosogatóvíz az utcára folyt, s mivel a közelben sehol nem akadt nyilvános illem­hely, a bódult iszogatok a közte­reken „enyhítettek” magukon. Sok erre lakó ember tette szóvá a felháborító dolgot, szerencsére nem hiába. Az önkormányzat időközben megvonta az enge­délyt a tulajdonostól, aki a közel­múltban a hordót is elszállította az említett helyről. Örvendetes lenne, ha a továb­biakban a még meglévő — szép­számú — bögrecsárdát hasonló módon szüntetnék meg az illeté­kesek. Szűcs Ferenc Fametszetek a múzeumban Perei Zoltán grafikusművész — hatvani kiállításainak emléké­re — a város könyvtárának ado­mányozta több mint 3000 famet­szetét. A teljes életművet repre­zentáló gyűjteményből rendezett kiállítást a mester már nem él­hette meg: szeptemberben, 79 éves korában elhunyt. Emlékére nyílt kiállítás a napokban a Hat­vány Lajos Múzeum Kossuth téri kiállító termében. A tárlat az in­tézmény nyitvatartási idejéhez igazodva látogatható. Harmincéves a rózsaszentmártoni iskola Nemsokára jubilál a Rózsa­szentmártoni Általános Iskola: harminc évvel ezelőtt adták át a nyolc tantermes intézményt. Gubis Istvánná igazgatónő is an­nak idején ezekben a padokban tanult. — Mi voltunk az első osztály, akik nyolcadikban birtokba vet­tük az épületet — mondja beszél­getésünkkor. — Még ebben a tanévben szeretnénk egy jubi­leumi ünnepséget rendezni. — Ideális feltételek között ok­tatnak? — Úgy érzem, igen. Viszony­lag kis létszámú osztályokban ta­nítunk: a nyolcadikat leszámítva általában húsz tanuló van egy- egy csoportban. Összesen száz- nyolcvan gyerek jár hozzánk. A tantestületben tizenhármán va­gyunk, valamennyi szakképesí­tett. Nagyrészt fiatalok s helybé­liek dolgoznak nálunk. Egyelőre hagyományos módszerekkel ta­nítunk, de az első osztályban az egyik kolléganőnk áttért a Tol- nainé-féle, úgynevezett heorisz- tikus programra. Rendkívül át­tekinthető, színes, érdekes a tan­könyv, s a gyerekek nagyon sze­retik. A sok szép illusztráció még dijat is nyert, de ami a legfon­tosabb: a kicsik tökéletesen meg­tanulják a szótagolást, ami a he­lyesírásban is nagy segítség. A szünetben Amellett logikus gondolkodásra is serkent. — A szótagolással tulajdon­képpen egy régi, jól bevált mód­szerre tértek vissza? — Az oktatásban egyre in­kább rájönnek, hogy a magyar nyelv nem oktatható eredmé­nyesen a szóképes olvasással, egyszerűen nem alkalmas erre a nyelvünk. Mindenesetre az első osztályban igen jók a tapasztala­tok. A felsőbb osztályokban is fokozatosan erre épül majd ná­lunk az oktatás. Ebben a tanév­ben kezdtük meg a negyedik osz­tályban az angoltanítást: az orosz szakos nevelőnk most jár az or­szágos szintű átképzőre, hama­rosan nyelvvizsgát tesz. Egyéb­ként érdekes módon azt tapasz­taltuk: egyelőre nehezebb a gye­rekeknek az angol, mint az orosz nyelv tanulása. — Milyen a továbbtanulási arány? — Az elmúlt évben a tanulók legnagyobb részét fölvették gim­náziumba vagy szakközépiskolá­ba. Ez jó eredménynek tekinthe­tő, hiszen Rózsaszentmárton mégiscsak egy kisebb falu. An­nak is örülünk, hogy a megyei ta­nulmányi versenyeken jól szere­pelnek a gyerekeink. Kémiából az első hat között, magyarból a második helyen végzett egy-egy tanulónk. Az sem elhanyagolha­tó, hogy azért kapunk visszajel­zéseket: a középiskolákban jól veszik az akadályokat volt tanít­ványaink. — Azt hallottuk, a szülőkkel való kapcsolattartás ugyancsak eredményes ebben az intézet­Ma már kislétszámúak az osztályok ben... Gubis Istvánná igazgató: „Irka- firka címmel rendszeresen meg­jelenik az iskolaújságunk — Szerencsére nagy segítő­készséggel találkozunk. Például nálunk az a szokás alakult ki, hogy a jelmezbálokra a gyerekek nem egyénileg készültek, hanem közösen: különféle táncokat ta­nultak be. így többek között a palotást. Nos, ez olyan sikeres volt, hogy mindenki kedvet ka­pott, s a szülők maguk varrtak eredeti ruhákat hozzá. Most már több rendezvényre meghívták a gyerekeinket bemutatóra. Leg­utóbb épp a vadászbálon és a szüreti felvonuláson lépett fel hat nyolcadikos pár. Jó a kapcsolat a művelődési házzal is: a nagy hírű színjátszó csoportnak már van utánpótlása. Egyik nevelőnk rendszeresen foglalkozik a tanu­lókkal, minden évben bemutat­koznak egy-egy mesejátékkal. Márciusban szoktuk rendezni a kulturális seregszemlénket, ilyenkor este fáklyás felvonulást is tartunk a faluban. — Másféle szakkörök is van­nak az iskolában ? — Hogyne, több is. Megemlí­teném az angolt vagy a művészi tornát, de szeretik a tanulóink a népitánc-foglalkozásokat is. Tervezzük, hogy indítunk egy ta­gozatos osztályt, amelyben a tán­cot, az éneket, a tornát nagyobb óraszámban tanítjuk. Már épül a tornatermünk, s ha elkészül, meglesznek a feltételek eh­hez. (mikes) Felhős jelen, biztató jövendő Pillanatkép a hatvani szakmunkásképzésről A Herédi óvoda Sok gond, ugyanakkor értékes eredmények jellemzik a hatvani Damjanich Szakmunkásképző Intézet jelenét. Ezeket igyekez­tünk csokorba kötni Tábi Zoltán igazgatóval, akiből szinte árad a cselekvésvágy, a többet akarás indulata. De szedjük sorba mon­dandója lényegét! Amit döntően fontosnak vél a felnövekvő fiata­lok százainak sorsát illetően: egy pályázat! Igen, az országban lé­tesítendő tíz átképzőközpont közül kilencnek már kijelölt he­lye van, működik is, a tizediket pedig Hatvan pályázta meg. Vol­taképpen másfél millió USA- dollárról van szó, amire világ­banki hitelből számítanak, de el­nyeréséhez az is szükséges, hogy Hatvan szintén tegyen valamit az asztalra. Jószerint ez megtörtént, miután iskolai tanműhelyek cél­jára a helyi önkormányzat meg­vásárolta a mezőgazdasági szö­vetkezet kerekharaszti műhely- épületét. Súlyos gondot jelent a város­ban és környékén az is, hogy a legkülönbözőbb szakmák ipari tanulói 17 évesen elvégezték a szakmunkásképzőt, ezzel párhu­zamosan munkahelyükön fel­szabadultak, de nem találtak maguknak elhelyezkedést, pénz- kereseti lehetőséget. Áthidaló akciónak szánják Tábi Zoltánék, hogy az ilyen fiatalok két évig még tovább tanulhassanak, majd érettségi bizonyítvánnyal a ke­zükben tekintsenek szét a világ­ban, s találjanak maguknak elhe­lyezkedési lehetőséget. E lépés­nek — miként az igazgató fogal­mazott — fontos szociális vonza- ta is van. Az érettségi megszerzé­séig ugyanis a szülők családi pót­lékhoz jutnak, ami nagy segítség a két-három gyermeket nevelő, taníttató mamák, papák, illetve családjuk megélhetése szem­pontjából. A tantestület már döntött e kérdésben is, most már csak az önkormányzat állásfog­lalását váiják nagy bizakodás­sal. Tábi Zoltán a későbbiekben arról tájékoztatta lapunkat, hogy kilencedik, tizedik osztályos le­ányokban gondolkodva, női ru­haipari szakközépiskolával sze­retnék bővíteni az intézet műkö­déskörét. Ez megint szakmához juttatna évente harminc-négy^ ven fiatalt, s bár az ötlet megszü­letésekor teljesen bizonytalan­nak tűnt, hogy lesz-e gyakorlati munkahelyük a tanulólányok­nak, Hegedűs Ferencné, a helyi háziipari szövetkezet elnöke azonban segítségükre sietett. Ami annyit jelent, hogy a Dam­janich Szakmunkásképző Inté­zet női ruhaipari szakközépisko­lájának növendékeit a szövetke­zet hetente kétszer gyakorlati munkalehetőséghez juttatja. További új szakmákban is gondolkodnak a Damjanich irá­nyítói, nevelői, mivel vannak olyan iparágak, amelyek csupán kettő-három gyereket küldtek a szakmunkásképzőbe, érdemes oktatást viszont minimum tíz-ti­zenöt fős osztályokban lehet vé­gezni. Ugyanakkor az sem el­képzelhetetlen, hogy a munka­nélküli-hivatal támogatásával a helyi könyvtárnál, illetve a mű­velődési központban létesített speciális szakmunkásképző tan­folyamokat fogadják szárnyuk alá az elkövetkező évek során. Elképzelhető ugyanis, hogy pél­dául a virágkötő, bőrdíszműves, vagy éppen kosárfonó szakmá­nak, amennyiben nagyobb terü­leti hatósugárból toboroz növen­dékeket az iskola, lenne létjoga és jövője falai között. (moldvay) A késő őszi napsütésben vidá­man hancúroznak a herédi óvo­dások az intézmény udvarán. A kerítésen túlról figyeljük egy da­rabig a gondtalan apróságokat. Fotóriporterünk szeretne né­hány kedves pillanatot megörö­kíteni a színes minivilágról, de úgy gondoljuk, először beszé­lünk az óvoda vezetőjével, és hozzájárulást kérünk a felvételek elkészítéséhez... Bizalmatlanul és kissé értetlenül hallgatja ter­vünket Bóna Magdolna Mónika, az intézmény megbízott vezető­je. Újságíró-igazolványokat kér, gondosan ellenőrzi azonossá­gunkat. — Szeretnénk egy kicsit töb­bet tudni az óvodáról — mond­juk. — Talán állítsanak össze írás­ban egy kérdéssort, és legköze­lebb megpróbálok válaszolni rá — így a válasz. Meglepődünk a körülményes fogadtatáson. Jó néhány hasonló intézményben jártunk már, és mindenütt örömmel kalauzoltak végig. Ilyesfajta bizalmatlansá­got sehol nem tapasztaltunk. No, sebaj. Nehéz időket élünk. Min­den kimondott szó visszaüthet. Ezt a kis félelmet respektálva tesszük fel az ártatlan kérdése­ket. S megtudjuk: jelenleg három hagyományos csoportban 77 gyermekre felügyel az itt dolgo­zó hét óvónő és a három dajka. A herédi óvoda a hasonló intézmé­nyekhez képest szerencsés hely­zetben van, mivel az önkor­mányzat minden lehetséges mó­don igyekszik biztosítani a mű­ködéshez szükséges feltételeket. Manapság kevés helyen mond­hatják el, hogy a térítési dijakat évek óta nem emelték. A szülők­nek is nagy segítség, hogy a nap­ról napra növekvő árakat nem a családok „költségvetéséből” kí­vánja pótolni az üzemeltető ön- kormányzat. Emellett játékokra, s a fontosabb berendezésekre is minden évben jut egy bizonyos összeg. Kiderül az is, hogy az itt dol­gozó szakemberek nyitottak az „új” metódusokra, és lehetőség szerint részt vesznek különböző szakmai, módszertani tovább­képzéseken, kurzusokon. Az évek során jó kapcsolat alakult ki a szomszédos általános iskolával is. Az elmúlt tanév végén az isko­lai zenekar kisebbfajta koncertet adott az óvodásoknak, a nagy- csoportos szülőket pedig a leen­dő tanító néni időről időre tájé­koztatja az első osztályosokkal szemben támasztott követelmé­nyekről. Végezetül megkockáztatjuk a kérést: hadd készítsen fotósunk néhány felvételt az ovisokról, akik éppen ebédhez készülőd­nek. Az óvó nénik azonban hajt­hatatlanok. Nem kapunk enge­délyt, és kész...! Kár. Talán ebbe az anyagba is több szín került volna, ha a következetes nevelők megérzik a jó szándékot. Megle­het, a szülők is örömmel látták volna viszont csemetéiket ezen az oldalon. De semmi baj. Majd esetleg máskor és máshol sikerül úgy bemutatni egy óvodát, ahogy egy ilyen intézményhez il­lik. Ahol a gyerekek állhatnak majd a középpontban... (bárta) Vendégségben A Hatvani Műhely alkotóinak munkájából nyílt kiállítás Egerben, a Kispréposti Palota pinceklubjá­ban. (Fotó: Gál Gábor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom