Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-10-11 / 240. szám

HÍRLAP, 1992. október 10—11., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN II. A kis hatalom nagy fiile Burgonyaleves Hozzávalók: 40 dkg burgo­nya, 4 dkg zsír, 3 dkg liszt, 6 dkg vöröshagyma, késhegynyi piros­paprika, só, kis csomó petrezse­lyem. 40 dkg burgonyát megtisztí­tunk, apró kockákra vágunk, és néhány zellerlevéllel, egy egész hagymával másfél liter vízben megfőzzük. 4 dkg zsírból és liszt­ből vékony rántást készítünk, amelyet finomra vágott zöldpet­rezselyemmel, pirospaprikával elkeverünk, kis hideg vízzel fel­eresztünk, s összevegyítünk. Ez­után forraljuk. Tálaláskor pár kanál tejföllel is ízesíthetjük. Be­tétnek csipetkét adunk. Milánói makaróni Hozzávalók: 30 dkg csőtész­ta, 10 dkg gomba, 8 dkg sonka, 2 dkg vöröshagyma, 15 dkg reszelt sajt, 8 dkg vaj, evőkanálnyi para­dicsompüré, törött bors, só. A makarónit gyengén sózott, bő, forrásban levő vében meg­főzzük, leszűrjük, hidegvízzel jól leöblítjük, és kevés olvasztott vajjal elkeverve, a felhasználásig félretesszük. A hagymát apróra összevágjuk. A megtisztított, jól megmosott gombát szép, egyen­letes vékony metéltre vágjuk, és ugyanígy felvágjuk a főtt sonkát is. Ezután a vajat egy serpenyő­ben felhevítjük, a hagymát félig megpirítjuk benne, beletesszük a gombát, és nyűt láng felett, erős tűzön, állandó keverés és rázo- gatás mellett félig megpirítjuk. Ekkor hozzátesszük az összevá­gott sonkát, néhány percig együtt tovább pirítjuk, majd hoz­záadjuk a paradicsompürét. Megsózzuk, törött borssal ízesít­jük, jól elkeverjük benne, és még egy kicsit pirítjuk. Mérsékelt tű­zön tovább főzzük, majd húsle­vessel felengedve, hozzátesszük a megfőtt makarónit. Jól elke­„llonka" Nagy és nehéz leckét adott fel, annál is inkább, mert — hosszú levele ellenére — több dologban nem látok világosan. Az, hogy az udvarlója „átváltott” a húgára, ugyanakkor Önt mintha mellőz­né, számomra nem eléggé meg­győző. Sőt, bizonyos féltékeny­séget érzek a szavai mögött, ám bizonyosságot nem. Ezt a felte­vésemet az is alátámasztja, hogy amikor erről beszéltek a húgával, ő tagadta ezt a helyzetet, bár azt elmondta, hogy neki is szimpati­kus a fiú. A szimpátia azonban még nem elcsábítás, annál is ke­vésbé, mert Ön sem tud konkré­tumokkal előhozakodni. Leghe­lyesebb, ha megint beszél a test­vérével, és így tisztázzák a dol­got, sőt, a fiúval való diskurzus során is sort keríthet egy halvány megjegyzésre. Erre mondják: ki kell ugratni a nyulat a bokorból. Természetesen mindezt fino­man, úri módon, s ha Önt, illetve a gyanúját igazolják az esemé­nyek, akkor is őrizze meg a jó modorát. Hasonló témában a közelmúltban üzentem már va­lakinek. Remélem, e levél nem a korábbi próbálkozás megújítá­sa... „Éva almája” Érdekes levelet kaptam, meg­próbálom kivonatosan közölni: férjem az oka — írja egy hölgy —, hogy gyanak vó, féltékeny lettem! Ő ugyan azt állítja, hogy a kollé­ganőjéhez — akivel évek óta együtt dolgoznak, és akiről ál­landóan beszél — semmi köze. Nos, valamelyik nap vásárlásnál elfogyott a pénzem, és beugrot­tam a férjem munkahelyére, ahol a következő látvány fogadott: ültek egymással szemben az író­asztalnál, és ketten egy almát et­tek úgy, hogy egyet a nő harapott, egyet ő. Amikor megjegyzést tet­tem, a nő röhögéséivé mondta el, hogy „cigizni” is így szoktak — felváltva egy-egy slukkot, mert verjük benne, és megszórjuk re­szelt sajttal. Ha kell, utánasóz­zuk, fűszerezzük, és forrón tálal­juk. Tálra halmozzuk fel, tetejét reszelt sajttal szórjuk meg. Ézt esetleg külön is felszolgálhatjuk hozzá. Tálalható úgy is, hogy a kész makarónit megvajaiott tűz­álló tálra tesszük, tetejét meg­szóljuk reszelt sajttal, megöntöz­zük kevés olvasztott vajjal, és kö­zépmeleg sütőben néhány percig sütjük úgy, hogy a teteje szépen megpiruljon. , Hortobágyi húsos palacsinta Hozzávalók: 8 db palacsinta, 25 dkg sertéshús, 5 dkg vörös­hagyma, 5 dkg zsír, fél dkg papri­ka, 2 dl tejföl, 2 dkg liszt, só. 8 db vékony, sós palacsintát készítünk, kisütjük, majd félre­tesszük. Sertés- vagy borjúhús­ból pörköltet készítünk. Ha a hús megpuhult, kiszedjük, ledarál­juk, a pörköltlével és kanálka tej­föllel elkeverjük olyan sűrűre, hogy tölthető, kenhető, sűrű pé­pet kapjunk. Ezzel a töltelékkel megtöltjük a palacsintákat, ösz- szchajfogatjuk sarokra, majd ki­vajazott tűzálló edényben, pap­rikás-tejfölös mártással leöntve, a sütőben jól átforrósítva adjuk az asztalra. A paprikás mártást úgy készítjük, hogy a pörköltlé­be — amelyből a húst kiszedtük — tejfölös habarást öntünk, jól felforraljuk, és rászűijük a pala­csintákra. Sertés- vagy borjúhús helyett tölthetjük csirkehússal, így sokkal finomabb. Rizses libaaprólék Hozzávalók: 1 libaaprólék, 25 dkg rizs, 5 dkg zsír, 5 g törött bors, 15 dkg vegyes zöldség, 15 dkg gomba, 10 dkg zöldborsó, 1 neki egy egész cigaretta sok! Ne­kem is „sok” volt, amit láttam és hallottam, a kedves férjem este, amikor hazajött, halálra röhögte magát, hogy milyen maradi va­gyok... Ennyi a levél! És a szoká­sos kérdés, amire Uránusnak vá­laszolnia kell: mit tegyek? Asz- szonyom, Ön azt úja, hogy a fér­je évek óta együtt dolgozik ezzel a kolléganőjével, és ha ennél töb­bet nem látott, nem hallott, mint amit leírt, elképzelhetőnek tar­tom, hogy ez nem is több munka­helyi barátságnál Végtére is, ha több lenne, jobban zörögne a ha- raszt, mert fújná a szél, elvégre sokan dolgoznak ezen a munka­helyen, csak a fülébe jutott volna már valami! Járjon nyitott szem­mel, de egyelőre tegyen úgy, mintha tovább nem is foglalkoz­na az üggyel. Higgye el, további gyanúsítgatásokkal, jelenetek­kel, sőt alaptalan vádaskodások­kal csak eltaszítaná magától a férjét. Meglehet: ártatlanul! Mondom, meglehet, bár az ilyes­mit a feleségek meg szokták „érezni” — hogy is mondjam — ennyi év után. Különösen, ha gyanakvó természetű, már bizo­nyosat kellene tudnia. Ha pedig nem tud, akkor nincs is! Ne fes­sük az ördögöt a falra, inkább csípje fülön, de fölöslegesen ne keresse... „Szivárvány” Úgy érzi, hogy szerelmükben csomó zöldpetrezselyem, kis fej vöröshagyma, só. A rizses libaaprólékhoz a liba zúzáját, a szárnyait, a nyakát, a lábait használjuk fel. Az aprólé­kot megtisztítjuk, és a követke­zőképpen daraboljuk fel: a zúzát négy darabra vágjuk, a szárnya­kat az ízületnél kettévágjuk, ugyanígy aprítjuk fel a lábakat is. A nyakrészt középen vágjuk ket­té. Ezután a feldarabolt aprólé­kot többször váltott vízben na­gyon jól lemossuk. Megfelelő nagyságú lábosban zsírt heví­tünk, amelyben az apróra vágott hagymát megfonnyasztjuk, vilá­gosra pirítjuk, és beletesszük az aprólékot. Megsózzuk, majd el­keverjük. Megszórjuk törött borssal, és fedő alatt, rövid lében pároljuk. Megtisztítjuk a vegyes zöldséget, és rövid hasábokra vágjuk. Megmossuk, és hozzá­tesszük az aprólékhoz. Együtt pároljuk tovább, időnként meg­keverjük, s ha esetleg elfőtte a le­vét, kevés vízzel pótoljuk. Majd­nem puhára pároljuk. Közben megtisztítjuk a gombát, jól meg­mossuk, és egyenletes darabokra vágjuk. A zöldborsót gyengén sózott vízben puhára főzzük. A rizst megmossuk, szitán lecsur­gatjuk, és serpenyőben hevített zsírban kissé megforgatjuk. (Nem pirítjuk!) Ráöntjük a meg­puhult aprólékra, elkeverjük, és kétszer annyi forró vízzel enged­jük fel, mint amennyi a rizs volt. Ezután beletesszük a pirított gombát és a főtt zöldborsót, az egészet utánasózzuk, törött borssal ízesítjük, és jól elkever­jük. Felforraljuk, és fedővel leta­karva, középmeleg sütőbe tesz- szük be, ahol körülbelül 20 perc alatt megpuhul. Különösen arra ügyeljünk, hogy se a rizs, se az aprólék ne puhuljon meg túlsá­gosan. A rizsszemeknek puháknak, szétesőknek kell lenniük, de nem szabad elázniuk. csupán a férje igazán boldog, ön pedig csupán hazudja neki a sze­xuális örömöket, pedig ez nem más, mint szivárványkergetés. A lelki és testi kielégületlenség előbb-utóbb szétrombolja a há­zasságokat, ezért rossz dolog az, amit csinál! Miért nem mondja meg a férjének az igazat, miért mondja — és mondta éveken át — a rosszra, hogy jó? Lehet, hogy ő mit sem tud arról, hogy a felesége csupán vágyik arra, ami neki a boldogságot jelenti. Az, hogy jól és szépen élnek, nem in­dok arra, hogy továbbra is „már- tírkodjon” a házasságában, és nincs is erre szükség. Találjon minél hamarabb megfelelő al­kalmat, és tapintattal, szeretettel beszéljenek meg mindent együtt! Ha a férje szereti és intelligens, biztosan megérti, hogy honnan fúj a szél, és megtesz mindent, hogy magának is valós öröm le­gyen az, amit most szivárvány­nak nevez. Ha mégsem sikerülne megteremteniük a szexuális ki­elégülést mindkettőjük számára, • akkor úja meg, mert elképzelhe­tő, hogy szakemberek segítségét kell igénybe venniük. Ez utóbbit — a levele alapján — nem tartom valószínűnek, ezért szíves figyel­mébe ajánlom új fent a tanácso­mat... Uránus Nagy-Britannia olyan — mondják cinikus angolok —, mint a súlyos balesetet szenve­dett ember, akinek fejében évek múlva is meg-megfájdul valami a rég elvesztett kéz, láb helyén. Nagy-Britannia valaha világbi­rodalom ura volt, a birodalom „testrészeit” 1945 óta egymás után elveszítette, de kormányza­ta ma is úgy működik, mint egy világhatalomé. S e kormányzat füle a kelet-angliai Cheltenham- ben hallgatódzik: ez a Govern­ment Communications Head­quarters (GCHQ), az állami hír­forgalmi központ. A közelmúlt óta ismét nagy az érdeklődés a GCHQ iránt, ami­óta a Financial Times azt írta, hogy a lehallgatóközpont már a nyolcvanas évek végén belehall­gatott Robert Maxwell üzleti te­lefonbeszélgetéseibe és faxüze­neteibe. Vagyis — a hírszerzési adatokat összesítő kormány- szerv közvetítésével — a kor­mánynak tudnia kellett a sajtó­mágnás üzelmeiről, de nem szólt. Az is kiderült, hogy a GCHQ még sok más brit és ame­rikai cég távközlési forgalmát is figyelte — s nyilván figyeli —, biztonsági megfontolásból. Kormánykörökben cáfolják, hogy a miniszterek, a miniszter- elnök, vagy a központi bank el­nöke valaha is látott volna bár­miféle olyan információt, amiről a Financial Times értesülései szóltak. E cáfolat burkoltan per­sze azt is jelenti, hogy informáci­ók létezhettek, csak nem látták őket. Azonkívül azt is jelentheti, hogy látták őket, csak eszük ágá­ban sincs beszélni róluk. Miért? Azért, mert Nagy-Britanniában ugyan az utóbbi hónapokban enyhült valamicskét a hivatalos titkolódzás — például hetvenévi ténykedés után végre elismerték az MI 5, közkeletű és világhírű néven az Intelligence Service lé­tezését —, de az, hogy a biztonsá­gi szolgálatok működnek is, és hogyan működnek, az ma is tabu Kenya lakossága a jelenlegi 24 millióról 2011-re 60 millióra fog felduzzadni — legalábbis ebből indultak ki eddig a demográfu­sok. Ma viszont már egész más­ként ítélik meg az afrikai ország jövőjét — már csak arra számíta­nak, hogy 2011-re legfeljebb 35 millió lesz a kenyaiak szama. Az ok: az AIDS rohamos terjedése. Hasonló rémisztő jövőt jósolnak a szakértők más dél- és közép­afrikai országoknak is, mint Tan­zánia, Ruanda, Zaire, Burundi és Malawi. Különösen sötétnek látják Uganda jövőjét. Ennek az országnak 16 millió lakosából csaknem minden tizedik már ma fertőzött a HIV-vírussal. Számí­tások szerint a jelenlegi, évi 3 a parlament, a sajtó és általában mindenki számára. A különböző biztonsági ügynökségek, köztük a GCHQ adatait összesítő és elemző kormányszerv létezését pedig eleve nem ismerik el to­vábbra sem. Következésképp, ha a kor­mány bármilyen intézkedést tett volna Maxwell ellen még idejé­ben, mindenki azt firtatta volna, honnan származott az ellenlépés alapjául szolgáló információ. Ebből pedig országos botrány és a kormány számára nagy zavaro­dottság keletkezett volna. Ennek ellenére minden jel ar­ra vall, hogy a brit kormány tájé­koztatásában mostanában a GCHQ a legfontosabb. Egyes értesülések szerint a hírszerzés­ben és elhárításban foglalkozta­tott 15 ezer személy közül 11 ez­ren a cheltenhami intézetben és kiszolgálóegységeiben működ­nek. Története a második világhá­borúban kezdődött. Akkor még nem Cheltenhamban működött — csak 1952-ben költözött oda —, hanem a London környéki Bletchley Parkban volt a székhe­lye. Lehallgató szakemberei megfejtették a német katonai rá­dióforgalomban használatos kó­dokat, de Churchillnek még ez sem volt elég: személyesen és nyers formában akart látni min­den értesülést. Később, a technika fejlődésé­vel, úgy megszaporodott az in­formáció, hogy egyetlen ember nyilván képtelen áttekinteni. A lehallgatott anyagok kódfejtők, nyelvészek, elemzők, rostálok, összesítők számos szintjén át ha­ladnak mind feljebb és feljebb. Sőt, nem is figyelnek mindenre, hanem általában csak egyes cé­lokra, többnyire az illetékes szer­vek megrendelésére. IBM-kom- puterekben tárolt kódok hatásá­ra indulnak a felvevőberendezé­sek, amint a célszemélyek bárhol megszólalnak, vagy a célfogalom bárhol szóba kerül. százalékos népszaporulat 2002- re nulla alá csökken. Tizenöt éven belül a jelenleginél 20 szá­zalékkal kevesebben lakják majd Ugandát, Afrika egykori „gyön- gyét”. Ezeket az előrejelzéseket Roy Anderson, a londoni Tudomá­nyos és Technológiai Főiskola kutatója tette közzé. Más kuta­tók ugyan kissé túlzottnak tart­ják a sötét jóslatot, de alapjában egyetértenek az abban megfo­galmazott nyugtalanító üzenet­tel. „Munkatársam 58 osztály­társából ma már egy sincs élet­ben” — közölte John McDer­mott kanadai epidemiológus. Afrikában az AIDS főleg he­teroszexuális érintkezés révén és A békebeli brit lehallgatás 1947-ben indult hatalmas fejlő­désnek, amikor létrejött az együttműködési megállapodás az amerikai, a brit, a kanadai, az ausztráliai és az új-zélandi illeté­kes szervek között. A brit lehall­gatók felelősségébe tartozott azontúl Európa, együtt a Szovjet­unió ázsiai felével, valamint Af­rika. A GCHQ amerikai segít­séggel hatalmas antennákat épí­tett odahaza, továbbá Hong­kongban, Ausztráliában, a Per­zsa-öbölben, Nyugat-Afriká- ban, Törökországban, Cipruson, valamint atlanti- és indiai-óceáni szigeteken. Az elektronikus táv­közlés terjedésével tovább nőt­tek a lehetőségek. A GCHQ ma már éjjel-nappal hallgathat hazai és nemzetközi telefonbeszélge­téseket, fax- és telexüzeneteket, bankátutalásokat, kereskedelmi forgalmi üzeneteket — gyakorla­tilag bármit, amit rádióhullá­mok, műholdak közvetítenek, bárhol a világon. Annál is in­kább, mert ehhez nem kell sem­miféle engedély. A GCHQ a hagyományos te­lefonkábeleken folyó hazai be­szélgetéseket is lehallgathatja, de ehhez már kell az illetékes szer­vek engedélye. 1985-ben nyilvá­nosságra hozták a távközlés megfigyelését szabályozó tör­vényt (Communication Inter­ception Act), s ebből a közönség meglepetéssel értesült arról, hogy még a kereskedelmi és ipari minisztérium is kérhet telefonle­hallgatást. Szakértők szerint a legtöbb célpont már nem a külföldi poli­tikában és katonai készülődés­ben van, hanem a hazai és a nem­zetközi gazdaságban. A piacon pedig nincsenek barátok. Ez arra figyelmeztet, hogy — ha ez egyáltalán lehetséges — a brit le­hallgatószolgálatot, a birodalmi kezét-lábát vesztett hatalom nagy fülét még sűrűbb titkoló­dzás övezi, mint valaha. a falusi kórházak higiéniai elma­radottsága következtében terjed. Az afrikai természetgyógyászok is hozzájárulnak a betegség elter­jedéséhez, mert gyakran ugyan­azt a sebészi kést — kellő fertőt­lenítés nélkül — egymás után több betegnél is használják. Sok tudós veszélyforrásnak tartja a fiatalok rituális körülmetélését is. Anderson rendkívül fontos­nak tartja a szexuális felvilágosí­tást, különösen a fiataloknál. Igaz, hogy az Egészségügyi Vi­lágszervezet nyilvántartása sze­rint az Afrikában élő hatmillió AIDS-fertőzött számára már minden felvilágosítás elkésett. Ut a millióhoz... Nézzük csak a naptárt! Eddig is hozta a postás a Heves Megyei Hírlapot, a következő két emberes hónapban is járatni kéne, csak nyerhetek vele... Figyelem a postást, hogy el ne szalasszam év végéig kifizetni a Heves Megyei Hírlapot. Rá is bízom a kis szelvényeket, hogy december 4-ig beérkezzenek a Hírlaphoz. Decemberben izgalommal várom a postát, december 11-én pedig megnézem a lapban is, hátha én lettem a Heves Megyei Hírlap milliomosa? Kémííő afrikai AIDS-prognózis

Next

/
Oldalképek
Tartalom