Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-08 / 238. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. október 8., csütörtök A tudomány arisztokratája Klebelsberg Kunó emlékezete Hatvan évvel ezelőtt, 1932. október 11-én hunyt el a XX. század legnagyobb magyar mű­velődéspolitikusa, dr. gróf Kle­belsberg Kunó. Mindössze 57 évet élt a kimondhatatlan nevű kultuszminiszter (kortársai így nevezték), de nevet örökre beír­ta a magyar kultúrtörténetbe. Visszaemlékezések, nekroló­gok egész sora jelent meg a halá­lát követő években, évtizedben tudósoktól, jelentős államférfi­aktól, akik meglátva kiváló szel­lemiségét, azt vallják, hogy mint reálpoutikus kultuszminiszter, eljutott arra a szellemi magaslat­ra, ahol küldetését betölthette. Feladata főleg az első világhábo­rút követő években, évtizedben realizálódott a magyar oktatás­ügy, a magyar tudományos élet tervszerűbbé tételében, maga­sabb szintre való emelésében. Ez a koncepció a kultúrfölény elmé­letében öltött testet. Azt hirdette makacs elszánt­sággal, hogy országunkat Euró­pa legműveltebb államaihoz kell felzárkóztatni, ennek érdekében a tudomány, a művelődés fej­lesztését, modernizálását tartot­ta élete fő feladatának. A kultúr­fölény gondolata elméletében művelődési felsőbbség program­jaként jelentkezett. Ezt a követ­kező megállapítása fejezi ki leg­érzékletesebben : „ Kultúrpoliti­kánk csak akkor lehet sikeres, ha kultúrfölényünk fenntartását az egész ország a maga nagy szent ügyének vallja, és a nemzeti köz- helyeslés lendítőkerekeit a nagy mű szolgálatába állítja. ” Amikor 1922. június 16-án az új őrhelyére, a kultuszminiszteri tarca élere került, az új beosztás szinte kötelezővé tette számára munkaprogramjának ismerteté­sét, melynek lényege egy mon­datba sűrítve így hangzik: „Ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, ha­nem a kultúra tarthatja meg.”És ehhez az elvhez sziklaszilardan ragaszkodott minisztersége több mint kilenc éve alatt. Szellemi példaképe a Lánchíd-építő Szé­chenyi, es az ő emlékének ápolá­sára hozta létre 1927-ben a Szé­chenyi István Társaságot azzal a nem rejtett szándékkal, hogy a társadalom anyagi és erkölcsi se­gítségével kutatóintézeteket lé­tesíthet, illetve fejleszthet. Kultúrpolitikusi nagyságát fő­leg az iskola, a tanító- és tanár­képzés reformjai igazolják. Nem volt olyan iskolatípus az óvodák­tól az elemi, a polgári, a közép­és a szakiskolán át egészen az egyetemig, ahol mélyreható vál­tozások következtek volna be. Modernizálás és demokratizáló­dás jelszavát igyekezett valóra váltani az oktatásügy egyre vilá- gosuló berkeiben... Az oktatás feltételeit az isko­laépítési programmal is biztosí­totta. A húszas évek közepén 3 év alatt 5000 tantermet építtetett tanítói lakásokkal kigészítve, és főleg a tanyasi iskolahálózat épí­tését karolta fel, mert az Alföl­dön uralkodó szellemi szegény­séget — az analfabétizmus itt je­lentkezett a legbántóbban — akarta felszámolni. A kultúra minden területét szívügyének tekintette, a nép­műveléstől a sporton át a tudo­mánypolitikáig, és az a nézet ala­kulhatott ki benne, amely így ösz- szegezhető: „A nemzeti kultúra virághoz hasonlítható, amely nem tud élni a mélybe eresztett gyökerek és a magasból jövő napsugarak nélkül.” Vasakarat­tal küzdött elveinek valóra váltá­sáért. Küzdelme, harca Széche­nyi mondásátjuttatja eszünkbe: „ Ha megnyirbálják szárnyaimat, lábamon fogok járni, ha lábai­mat levágják, kezeimen fogok Emerson, Lake & Palmer Ha a világsztárok itt vannak... A mikor a hatvanas évek végén megalakult az . együttes, már akkor szupergrupp volt. Három érett, instrumentális tudású zenész szövetkezett: Keith Emerson, Greg Lake és Carl Palmer. Nem­csak a hangszereiken tudtak bra­vúrosanjátszani, de külön-külön és együtt is invenciózus muzsiku­soknak ismerte meg őket a világ. Nem csoda, hogy Nyugaton a rockzene-rajongók felsőfokban beszéltek róluk, s a komoly zene elhivatottjai is, hiszen Bartók-, Muszorgszkij-, Prokofjev-műve­ket interpretáltak a maguk nyel­vén. A hetvenes évek róluk (vagy róluk is) szólt a világ bol­dogabbik felén. Aztán eltűntek a rivaldafényből. Egyikük az Ázsia nevű (ugyancsak) szu­pergruppal készített még lemezt, a másik kettőről keveset lehetett hallani. Gyermeket neveltek, dolgoztak, s feltételezhetően az akkorára tetemesre nőtt jogdí­jakból éltek. Aztán tizenkét év után ismét „összehoztak” egy re­mek lemezt Black Moon címmel, koncerteznek, járják a világot. Szeptember 29-én felléptek Hamisítatlan kikapcsolódás Túl nagy a hangzavar és a mo­csokszint a világban, így aztán egyre erőteljesebben sóvárogjuk a hamisítatlan kikapcsolódás önfeledt perceit. Ha nem akarunk csalódni, ak­kor a tévé helyett a rádiót kap­csoljuk be, mert valamelyik adó mindig meglep búfeledtető, de­rűkeltő, szellemregeneráló piru­lákkal. A vasárnapi ebédhez a leg­utóbb a Harminc perc alatt a Föld körül kínált ízes „desszer­tet.” Kulcsár István szerkesztő ez­úttal is jó érzékkel válogatott a viszonylag friss érdekességek tárházából. Megtudhattuk, hogy a wa­shingtoni Fehér Ház — ez csak a konok, a vadmaterialisták szá­mára meghökkentő — asztroló­gust alkalmaz, aki rövid és hosz- szú távú prognózisokat készít, olyanokat, amelyek hitelességét a jövő kontrollálhatja. Ismét hallhattunk Georges Si- menonról, annyi krimi híres szerzőjéről, aki termékenység­ben túlszárnyalta Balzacot, hi­szen valódi, illetve álnéven 382 művet hagyományozott ránk, míg nagy elődje „csak” 230-at. Pályakezdőként arra biztatták a tehetséges fiatalembert, hogy öl­je meg magában a művészt, hi­szen csak ekként válhat gazdag­gá. Követte a tanácsot, s nem is csalódott. A kényes ítészek sze­rint stílustalanná szürkült. Per­sze, ez nem igaz. A gyorsaság Budapesten a Sportcsarnokban, mi több, még egy tévés show-ban is megjelentek Friderikusz mik­rofonja előtt. (Mellesleg az amúgy rutinos showman össze­cserélte őket az interjú alkalmá­ból, de ez mit sem vont le muzsi­kálásuk értékéből.) Nekünk a hetvenes években ez a zene egyszerre volt csoda és misztikum. Egy másik világból üzent, kettős értelemben is. Volt akkor a debreceni egyetemen egy együttes: Pantha Rei — te­hetséges egyetemi hallgatókból állt, akik személyes ismerőseink voltak. Ők közvetítették ezt a ze­nét, így A kiállítás képei Emer- son-féle feldolgozását maguk építette szintetizátoron. így volt kettős a csoda: a hangszer, és a felfokozott ritmusú, gazdag és áradó zene. Nem mirólunk szólt, hanem arról, amilyennek a vilá­got szeretnénk, arról a tágasság­kétségkívül egyszerűsítette nyel­vezetét, a hangulatteremtés va­rázsától mégsem fosztotta meg. Ez, valamint a mögötte rejlő humánus szemlélet folyvást megbabonázza az olvasót, azaz semmi ok a borongásra. Elbűvölt Sárikáról, az okos, százhúsz kilós vaddisznókislány­ról szóló sztori, aki gazdájához hasonlóan ínyenc, és szeret utaz­ni, kocsikázgatni. Ez az eset is nyomatékolja: meglehetősen ke­veset tudunk az állatokról, hol­ott érdemes lenne figyelni, be­csülni őket. A gonoszságot ugyanis egyikőjük sem ismeri. A nnál inkább a hálát, az önzetle­nül nyújtott szeretetet. No ezt nem a programgazda jegyezte meg, ő csak színes infor­mációkat közölt. Felüdülésünkre... Teleregényke Az elmúlt hét csütörtökjén 142. fejezetét láthattuk a Szom­szédoknak. Emlékszem: már az első blokk után — számos kritikus­társammal együtt — ostoroztam naiv, leegyszerűsíthető, majd- hogy népbutító szemléletét, re­mélve, hogy az idő majd csak le­radírozza az ajánlatlistáról. Nem ezt történt. A képernyős Szabó család ugyanis változatla­nul tartja magát. Megmentették a színészek, hiszen Horváth Ádám, az ügyes rendező a legrá­termettebbek közül válogatott, sejtve, hogy ezzel megbabonáz­hatja a nézőket. Számítása be­vált. Olyannyira, hogy emiatt él­ről, amelyre csak vágytunk. Az éter káprázatairól. Ez a szemé­lyes élmény. Az akkori Pantha Rei-esek — amint hallom — azó­ta kiváló tudósok itthon és kül­földön. Emersonék viszont eljöt­tek Magyarországra... A csodák ilyenek. Amikor be­következnek, már túl késő talán. A hetvenes években Nyugat- Európából, sőt Amerikából be­hozott lemezek tulajdonosai be­mutatókat tartottak. Ha egyszer ezeket a zenészeket élőben hall­hatnánk! És most itt voltak. Vi­lágsztárok valóban. A Sportcsar­nok megtelt, dacára az infláció­nak és a borsos jegyáraknak. El­jöttek a hetvenes évek, meg a nyolcvanas és kilencvenes évek zenerajongói is. Nem sok keres­nivalója volt a távol-keleti (egyébként környezetszennye­ző) fénycsöveket kínáló mozgó­árusoknak: ez egy intellektuális viseljük az egyes részeket. Feled­ve a hevenyészetten megrajzolt, a semmit sem változó jellemeket, az antiirodalmi cselekményszö­vést, s kissé műrostos dialóguso­kat, a sete-suta poénkákat. Csordogálgat a szirupozott valóságszósszal émelyített mese­folyam, s mi elviseljük a heve­nyészetten tálalt, cseppet sem márkás vegyestálat. Valószínű­leg azért, mert a többi műsor még ennél is igénytelenebb alkotói alapállásról árulkodik. Menedzselői még műfaji ver­senytársával sem törődnek, hol ott a péntek esténként jelentke­ző, amerikai cégjelzésű Daliástól ötleteket leshetnének el. Ez ugyanis profimunka. Akkor is, ha a vájtabb fülűek joggal fanya­lognak. Az USA-ban — nem akármilyen érdem — kizárólag a sikerre utaznak, s ennek szolgá­latába állítanak, rendelnek min­den szakmai fogást. A Parnasz- szust nem rohamozzák, de a mil­liók tetszésének megnyeréséért nap mint nap hadba lendülnek. Kár, hogy a honi kollégák eny- nyire érdektelenek, hiszen nem szégyen tanulni a felkészülteb­bektől, az ügyesebbektől, a talp- raesettebbektől. Annál is inkább, mivel meg­oldható, hiszen a magyar testvér­ke menet közben formálódik. Javallatunk az, hogy próbál­ják meg, s akkor a vállalkozás ki­juthat az alsó tagozatból. Még ha öreglegényként is... Pécsi István HANG-KÉP A Ludovika Akadémia támogatója Gróf Buttler János járni, ha ezeket is kitépik, hason fogok csúszni.” *** A hatvani Bajza József Gim­názium és Egészségügyi Szak- középiskola és a Bajza Öregdiá­kok P iráti Köre október 10-én emlé mmpséget rendez az is­kola ei > névadója halálának 60., és az iskola fennállásának 65. évfordulója alkalmából. Széplaki Sándor ny. gimn. tanár közönség volt. Bizonyos, hogy sokan a konyhapénzből spórol­ták meg a jegy arát... Nem változott semmi, ugyan­úgy játszanak, nem hazudtak az egykor Nyugatról becsempészett korongok. Emerson akusztikus zongoraszólója (Bartók zongo­raversenyének saját értelmezé­se)), Greg Lake akusztikus gitár- kísérettel előadott lírai dalai, Carl Palmer bravúros, kézzcl- lábbal „előállított” dobszólói él­nek, nem anakronisztikusak. A koncert megtervezett. A vetített háttér hol egy görög csarnokot idéz, máskor pedig kalózhajót. A régi sikerek mellett sorra kerül­nek az új lemez darabjai is, a cím- adó dal, aztán a Rómeó és Júlia feldolgozása Prokofj évtől. A hangulat egyre forróbb. A köz­vetlenül a színpad közelében ál­lók látják, amint a zongorista magára rántja hangszerét, táncol rajta, majd fordítva üti le a billen­tyűket. Ez a show a közönség meghódításáért van, lehet, hogy a tévékamerának is szól, amelyik folyamatosan követi a „játékot”. Én meg kicsit csalódott vagyok, pedig nem kéne. Lám, itt tönkre­tesznek egy zongorát, pedig... azért nagyon jó volt! A budai Hadtörténeti Múze­umban a közelmúltban nyílt meg egy nagyvonalú kiállítás, mely a Magyar Ludovika Akadémia történetét s múltját, szerepét tár­ja oly sok, hallgatásra kényszerí- tett esztendő múltán az érdeklő­dő közönség elé. Erről a Hírlap is röviden beszámolt. A kiállításon látható gróf Buttler János mell­szobra és egész alakos festmé­nye. A gróf fejedelmi adomá­nyával tette lehetővé a magyar tisztképző intézet felállítását. A kiállításon nézelődve azon­ban talán senkinek sem jut eszé­be, hogy ez az a Buttler János gróf, aki a Mikszáth Kálmán írta „Különös házasság” című re­gény főszereplője. Akkor jutot­tam Buttler reformkori nagysze­rű szereplésének a nyomára, amikor Breznóczy érsek úr kü­lön engedélyével kutatásra meg­kaphattam a Buttler kontra Dőry házasságérvénytelenítési per ha­talmasra duzzadt levéltári anya­gát, sőt azt budapesti és sátoral­jaújhelyi levéltári adatokkal si­került kiegészítenem. A Mik- száth-regényből egyetlen szó sem igaz: ami pedig a házasságkötést illeti, az iratok egybehangzó té­nyei alapján kiderült, hogy bi­zony nem egy erőszakoltan meg­kötött szentségi házasságról volt szó, hanem igenis nagy-nagy sze­relmi házasságot kötött Buttler a Dőry kisasszonnyal. A házasság azonban hamarosan megkesere­dett, nemcsak a menyecske zava­ros szerelmi ügye miatt, hanem azért is, mivel János grófnak nem tudott szülni Katinka gyermeket, aki az egyre gyarapodó Buttler- vagyon örököse lehetett volna. Szentszéki per követett szentszé­ki pert, de a grófnak nem sikerült érvényteleníttetnie Girincsen kötött házasságát. A közel négy évtizedig folyt házassági egyházi pereskedésre az esztergomi érse­ki szentszék azzal tette rá a végső pontot, hogy megtagadva Butt­ler fellebbezését, nem terjesztet­te azt fel Rómába, amivel nem merült fel semminemű olyan újabb bizonyított tény, mely azt indokolta volna. Ezzel az ítélet­tel a gróf párdányi Buttler-famí­liára a kihalás mondatott ki, hi­szen János gróf akkor már 58. évét taposta... Buttler szilaj dühében, oda­hagyva a katolikus vallást, a pro­testánsok hitét vette fel. Élete hát­ralévő során a kálvinistákat ott segélyezte, ahol csak tutjta. An­nak adott, aki hatalmas vagyo­nából kért... Hol nehéz sorban lévő gimnáziumok részére tett jó­kora alapítványt, hol meg a szé­kesfehérvári leégett templomuk újjáépítését támogatta. Tekinté­lyes summával biztosította a má- ramarosszigeti református jog­tanszéket. A dunántúli Csurgón kálvinista gimnázium továbbfej­lesztését segítette. Jól jellemzi Buttler pálfordulását, hogy vég­rendeletében — még ha az ké­sőbb nem is lépett hatályba — a magyar református egyházra és iskoláira 200 ezer forintot testált. Ott találjuk az öreg gróf nevét a Nemzeti Színház felállításának adományozói sorában is. Az országgyűlés ugyan már 1808-ban kimondta egy magyar tisztképző intézet felállítását, de a szép és szükséges terv valóra vál­tása elodázódott, bár már 10 ezer forinttal Buttler János ekkor sem hiányzott az adományozók sorá­ból. De amikor bekövetkezett szívében-lelkében a nagy és radi­kálisfordulat, 1836-ban 126 ezer aranyforinttal lehetővé tette a magyar reformkor egyik legje­lentékenyebb kezdeményezésé­nek megvalósítását. Ez olyan horribilis summa volt, hogy az országgyűlés törvénycikkben rótta le háláját: „Párdányi Butt­ler Jánosnak a Magyar Ludovi- ces Intézetre tett ajánlása tör­vénybe iktattatik. Az Ország Rendjei hálás érzéssel vették... adakozását, mely szerint... 20 if­júnak ezen intézetben leendő fel­vételökre és nevelésükre... meg­kívántaid állandó tőkét alapí­tott. ” Tizenhárom vármegye ifjai kaphatnak „ valláskulönbség nélkül” az alapítványból tanul­mányaikra. A tisztképző intézethez I. Fe­renc király harmadik neje, Ludo­vika hercegnő csupán 50 ezer fo­rinttal járult hozzá, de természe­tesen az ő nevét kapta az intézet: „ Ludoviceum ”. Életméretű képét nemcsak Heves vármegye, de Nógrád is megfestette. A Ludovi­ka pedig elkészíttette mellszob­rát. Gróf Buttler János, aki fia­talkorában rendkívül szeszélyes, szélsőséges, valósággal rene­szánsz típusú életvitelt folytatott, öregkorára az akkor kivirágzó reformkor felvilágosodott szelle­mében a liberális párt egyik or­szágos hírre emelkedett szemé­lyiségévé érett. Sugár István Filmpremier Wayne világa A film főszereplői a Wayne pincéjéből sugárzott késő éjsza­kai kábel-show házigazdái. Vi­dám balfogásaik, meglepő ser­dülőkori élményeik láthatók a filmvásznon. Wayne és Garth az utolsó metálrajongók, akik a ze­nét csak maximális hangerőn tudják hallgatni. Műsorukban minden szerepel, amiről a srácok szeretnek beszélni: általában hea­vy metal, rock’ and roll, no meg tisztelgés gyönyörű lányok előtt... Vajon mi lesz velük, ha a profi tévé is felfedezi őket, és jó üzleti lehetőséget lát bennük? A két főszereplőt nem érdekli a fé­lelem a jövőtől, a társadalmi rendtől. Ok a tizenévesek humo­ros fantáziavilágát, a szülők rém­álmát testesítik meg. Jól érzik magukat a világban, nem hagy­ják befolyásolni magukat a ko­moly felnőttek által. Életük egyetlen értelmének a barátaik­kal való lógást és a bulizást tart­ják. A filmben 13 fantasztikusan jó zeneszám van (pl. Queen, Black Sabbath, Jimmie Hendrix, Alice Cooper, Eric Clapton). A habkönnyű filmet az egri Uránia nézői tekinthetik meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom