Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

HÍRLAP, 1992. szeptember 3., csütörtök Ma még utópisztikus álom, hogy a társadalombiztosítás tíz perc alatt számítsa ki a több évti­zedes munkánk után járó nyug­dijunkat, vagy 20 másodperc alatt adjon felvilágosítást telefo­non, bármilyen illetékességi kö­rébe tartozó kérdésben. Pedig a világ nyugati felén már így men­nek a dolgok! Szerencsére, egy Világbank-program keretében hazánknak is esélye van a felzár­kózásra. — Ha nem is máról holnapra, és nem is az említett példákhoz hasonló mértékben, de változta­tunk a rendszer jelenlegi műkö­désén — tudtuk meg Rittler Atti­lától, az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság Fej­lesztési Irodájának vezetőjétől, aki egyben a világbanki projekt menedzsere is. — A Világbank kiemelten kezeli ezt a progra­mot, mivel hasonló átalakítást eddig még nem finanszírozott. A program végrehajtására 130 mil­lió dolláros hitelt nyújt, amely­hez a magyar fél is hozzájárul. A hitel öt év alatt hívható le, és öt­éves türelmi idővel tíz év alatt kell visszafizetnünk 7-7,5 száza­lékos, igen kedvező kamattal. További kedvezmény, hogy a hi­tel egy része kiváltható nemzet­közi segélyekkel: Phare-, illetve különböző kormánysegélyekkel. — Milyen konkrét célok meg­valósítása szerepel a program­ban? — A működőképes infra­struktúra megteremtése a leg­fontosabb feladat. Ezen a tele­fon- és számítógép-hálózat ki­építése értendő. Ma az ügyinté­zők munkaidejének nagy része azzal megy el, hogy elavult és túl­terhelt vonalakon próbálnak meg kapcsolatot teremteni, in­formációhoz jutni. Az ügyfelek, akik érdeklődni szeretnének, szintén reménytelen helyzetben vannak. A program révén lehe­tőségünk lesz úgynevezett PBX- központok üzembe helyezésére, s ezzel jelentősen megnő a vona­lak száma. A végcél az, hogy az ügyfél szinte várakozás nélkül jusson valamelyik ügyintézőhöz, aki az előtte lévő számítógépből kikeresi az érdeklődő adatait, és megadja a kért felvilágosítást. A számítógépbe betáplálj uk az ösz- szes szükséges személyazonosí­tási, jogosultsági, járulékfizetési adatot. A pontos nyilvántartás révén jelentősen lerövidül a rendszeres vagy eseti kifizetések várakozási ideje. A számítógé­pes hálózat kiépítésének külön jelentőséget ad az a tény, hogy a munkahelyek többsége ma már nem vállalja a tb-kifizetőhely szerepét. Ez a feladat tehát egyre inkább a megyei társadalombiz­tosítási igazgatóságokra hárul, amelyek gépi feldolgozás nélkül nem győznék a táppénz, a családi pótlék, a nyugdíj, az anyasági el­látások jogosultságának és mér­tékének megállapítását. Szeretnénk elérni, hogy a hi­vatal „menjen” az ügyfelekhez. Ezért szolgáltatóirodákat állí­tunk fel, ahol személyesen, s a je­lenleginél nyugodtabb, kulturál­tabb körülmények között intéz­hetik ügyeiket. Előzetes terveink szerint kétszáz telefonnal, számí­tógéppel felszerelt irodát nyi­tunk az országban. A készpénzellátáson kívül az egészségügy finanszírozási rend­szerét is korszerűsíteni szeret­nénk, megteremtve a társada­lombiztosító, a kórházak és a gyógyszertárak közötti informá­cióáramlást. — Az elmondottak alapján a tb hamarosan az ország legna­gyobb adatbázisával rendelkezik majd. De mikor? A jövő társadalombiztosí­tója 8-10 év alatt alakul ki, de lát- ha elei már 2-3 év múlva ész­ír ők lesznek. A világbanki p tnek azonban már a jövő e öltségmegtakarításra, rá­ció: alizálásra kell ösztönöznie. A alakulás során ugyanis je­lei összegeket lehet elpaza­rol) . de megtakarítani is. Az át- mei ti állapot „túlélésére” ezért sti 'giai tervet dolgozunk ki. (FEB) A munkál­tató felelős­MT­és sege a munkavállaló a munkáltató kártérítési felelőssége A munkáltató kártérítési fele­lősségére lényegesen szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a munkavállalóira. A munkáltató — vétkességére tekintet nélkül — a munkavállalónak a munkavi­szonyával összefüggésben oko­zott kárért teljes mértékben felel. E körbe tartoznak olyan károk is, amelyeket a munkavállaló nem közvetlenül a munkavégzés során, de azzal összefüggésben szenved el, például kiküldetés során. Nem vizsgálják tehát, hogy szándékosságból vagy gon­datlanságból vétett-e a munkál­tató, felelőssége megállapítható. Csak akkor mentesül a fele­lősségtől, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül elhá­ríthatatlan ok idézte elő, vagy ki­zárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ha a dolgo­zó maga is vétkes volt, a munkál­tató a kár e részéért nem felel. Mivel a munkáltató működési körébe esnek, nem mentesítik a felelősség alól azok az okok, amelyek a munkáltató tevékeny­ségével összefüggő magatartás­ból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdon­ságából, állapotából, mozgatásá­ból, valamint működéséből erednek. A törvény néhány pél­dát is említ: a munkáltató műkö­dési körébe tartozik annak a sze­mélynek a magatartása is, akinek a jelenlétét ő tette lehetővé, és az illető megkárosítja a munkavál­lalót. Még abban az esetben is felelős, ha e károkozó magatar­tás elháríthatatlan volt. Ha a munkáltató magatartása is hoz­zájárul a munkavállalót ért kár­hoz, a munkáltató felelős. Ha ne­tán a dolgozó hirtelen rosszul lett, s ebbe a munkáltató műkö­dési köréből eredő ok is közreját­szott (például nagyon elhasznált volt a levegő), a kárért a munkál­tató felel. Mesterséges holdakkal átvilágított gazdaságok az EK-ban Magyarországon egyelőre nincs „veszély” A Közös Piac tagállamainak parasztgazdái vágyakozva emlé­kezhetnek vissza azokra a „bol­dog időkre”, amikor a mestersé­ges holdak szinte kizárólag a ra­kétákat számlálták, s a csapat­mozdulatokat lesték. A brüsszeli központ most olyan megbízást adott az amerikai „Landsat”- nek és a francia „Spot”-nak, hogy hektárról hektárra rendsze­resen ellenőrizzék a kiválasztott mezőgazdasági területeket, és a fényképfelvételek alapján nap­rakész nyilvántartásuk legyen. Az évi ötszázmillió forintos költséggel megvalósuló vizsgáló­dás kulcsszava a szubvenció. A tizenkettek évente rendkívül je­lentős összegű támogatást nyúj­tanak az agrárágazatnak, s a nagy pénzek nagy csalásokra ösztönözhetnek. A visszaélések­nek eddig gátat vetett, hogy a se­gély szervezett formában tör­tént, a mezőgazdasági export tá­mogatásának, illetve a felvásár­lási árak szabályozásának útján. Januártól kezdve azonban ki­lencmillió gazdaság egyénileg terjeszti elő kéréseit, s ugyancsak közvetlenül kapja meg a támoga­tást. Ezért, aki a közös pénztárhoz akar menni, annak egy évvel ko­rábban közölnie kell termelési elképzeléseit, s éppen ezek vég­rehajtását ellenőrzik majd. Meg­szűnik az eddig érvényes mód­szer, hogy például a megtermett gabona mennyiségéből indulnak ki — a különböző termékekkel bevetett földnagyság, valamint a parlagon hagyott terület lesz irányadó. Az „átvilágított parasztgaz­dák” hiába hivatkoznak arra, hogy a túltermelés csökkenten­dő, de környezetkímélés szem­pontjából is műveletlenül hagy­tak bizonyos területet, a mester­séges holdak leleplezhetik a csa­lókat, akik felveszik a „parlagdí­jat ”, s közben eladják az ott mégis betakarított termékeiket. A vizsgálat szúrópróbaszerű­en ötmillió 200 ezer hektáron kezdődik, de hétpecsétes titok, hogy milyen területeket jelölnek ki. A felvételeket komputerek értékelik, és rögtön összehason­lítják a gazdák által benyújtott termelési programokkal, ame­lyeket szintén a számítógépbe táplálnak. Amennyiben gyanús mozzanatok mutatkoznak, beje­lentés nélkül kiszállnak a hely­színre, hogy földi tekintetekkel egészítsék ki az égi szemeket. A tizenkettek szakértői attól tartanak, hogy ha nem tartják kézben az ügyeket, évente akár 375 milliárd forintnyinak megfe­lelő támogatási összeg lehet visz- szaélések tárgya. Ehhez képest igazán jelentéktelen az a félmilli­árdos költség, amellyel az űrből fényképeznek. — Magyarországon ma még csupán társult tagja a közösség­nek. De ha teljes jogú tagok le­szünk, számíthatunk-e rá, hogy bennünket is átvilágítanak? — kérdeztük dr. Vajda Lászlótól, a Földművelésügyi Minisztérium Közös Piaci Kapcsolatok Önálló Osztályának főosztályvezetőjé­től. — A Közös Piacon belüli kö­zös agrárpolitika hazánkat is érinteni fogja. Kétlem, hogy egy ország kivételt kérhet ez alól, de elképzelhetőnek tartom, hogy a végrehajtás módjába lesz bele­szólási lehetőségünk. Egyelőre azonban ez a „veszély” nem fe­nyeget bennünket. Hazánkban egyébként nem a földterület hasznosítása vagy an­nak termelésből történő kivoná­sa után adják a támogatást. En­nek egyebek között az is oka, hogy az elmúlt években jelentő­sen csökkent a mezőgazdasági ágazat szubvencionálása, és ke­vesebb lesz a jogcím is, amelynek alapján az ágazat támogatást igé­nyelhet. A mezőgazdasági export tá­mogatása és a csekély mérvű be­ruházási anyagi ösztönzés ha­zánkban nem olyan jellegű, hogy ahho2 műholdas ellenőrzésre lenne szükség. Magyarország­nak nincs műholdja, de a Föld körül keringő számos műholdról lehet felvételt készíteni hazánk területéről. Elvileg tehát megvan a lehetőség arra, hogy ha tagjai leszünk a Közös Piacnak é> iá- mogatási rendszerük ránk is ki­terjed, akkor hazánkról is készít­hető ilyen felvétel. A Magyar Földügyi Térképé­szeti Szolgálatnak már ma is megvan a technikai felkészül lé­ge és a kiváló szakembergárdája ahhoz, hogy ezeket a műholdfel­vételeket olyan szempontból ér­tékeljék, minta közösség tag lá­máiban. A szolgálat ilyen jel ’gű felkészültsége ma parlagot le­ver, kihasználatlan, mivel a ma­gyar támogatási rendszerben egyelőre nincs szükség rá. Vállalkozni pedig szükséges Két ifjú egy Hondán Micsoda szenzáció volt, ami­kor az első autószalon megnyílt nálunk. Emlékeznek? És ma­napság? Olyan természetes, hogy sorra jelennek meg ezek az elárusítók. Igaz, sem nálunk, sem Nyugaton nem tolonganak a vevők a gépcsodák körül. Ezért is tűnhet fel az a tény, hogy két fiatalember Gyöngyösön erre a vállalkozásra adta a fejét. Miért? — Két főnök hány főnök? — a HEVES Mm Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetés! EGER, Baikóczy u. 7. sz. 3301.(PF.:23) T.:36/13-644 Fax: 36/12-333 3Y A D ^ top %lAt amely a megye minden olvasójához szól! kérdeztem meg Czakó Gábort. — Két főnök egy főnök — vá­laszolta kissé fura arckifejezés­sel. — László van kint az üzlet­ben, én pedig az egyéb tenniva­lókat végzem. Ketten találtuk ki, ketten határoztuk el, hogy el­kezdjük a vállalkozást. — Melyikük kap többet a nye­reségből? — A jövedelemből...? Eddig még csak hoztuk be a pénzt a bankszámlára. De elvileg ötven­ötven százalék a részesedési arány. — Hogyan kezdték el ezt a vál­lalkozást? — Úgy, hogy lassan már egy éve lesz annak, hogy elhatároz­tuk: belevágunk az üzletbe. — Miért pont ezt a márkát vá­lasztották? — Mert úgy tartjuk, ez a leg­jobb. Egyébként az országos képviselet is akkor indult, tehát egy nyitott piac állott előttünk. — Milyen végzettsége van? — Az itteni Vak Bottyán Szak- középiskolában végeztem, gép­szerelő lettem. Emellett szerez­tem egy középfokú áruforgalmi végzettséget is. Az APEX-néi kaptam állást. Ma is ott vagyok még. Tehát alkalmazott is va­gyok. — Gondolt már korábban ar­ra, hogy önállósítsa magát? — Olyannyira, hogy a fizeté­semet félreraktam. Ebből lett az induló tőke. — Mit terveznek a jövőt illető­en? — Szélesíteni akarjuk a válasz­tékot. Bevezetjük a részletfize­tést. Használt motorokat is árusí­tunk. — Mennyi idő kell ezekhez az elképzelésekhez ? — Két-három év, az biztos kell. A cégtulajdonos társ neve Szabó László. — Miért kettesben vállalkoz­tak erre az üzletre? — Arra gondoltunk, hogy így szerencsésen ki tudjuk egészíteni egymást. — Ez úgy volt, hogy a Pam- puk-sarkon találkoztak, a hom­lokukra csaptak: Pajtás, vállal­kozzunk? pizzena- és ak­— Majdnem így. A ban vacsoráztunk együtt, kor jött ez a gondolat. — Kinek voll ez az isteni ötle­te? — Czakó úrnak. Szerencsére az üzlethelyiség adva volt, az én családom tulajdona. Ügy álla­podtunk meg, hogy az első gaz­dasági évben nem kell érte bért fizetnünk. Ennyi kedvezményt kaptunk. — És az engedélyek beszerzé­se? — Mire minden pecsétes papír a kezünkben volt, beletellett úgy egy fél év is. — Amikor bementek az orszá­gos központba, és magukra néz­tek, nem mondták, hogy: Hé, srácok, ne hülyéskedjetek már, még a szakállatok sem serken? — Emiatt csakugyan voltak nehézségeink. De mi úgy vol­tunk vele, ha hétfő, akkor Pest. Nem tágítottunk. Ahogy telt az idő, úgy változott meg az ő visel­kedésük is velünk kapcsolatban. — De akárhonnan nézem, ne­kem mégiscsak furcsa: van itt két fiú, az egyik húsz, a másik alig több, ilyen korban nem szokás üzlettulajdonosnak lenni. Nem? — Hát éppen ezért, mert nem szokás... Ebbe úgy vágtunk bele, hogy én is szerettem volna vala­mit csinálni, mert a Fő téren való üldögélés...! Állásom nem volt, munkát sehol sem kaptam — Végzettsége? — Én is a Vak Bottyán lak­középiskolának voltam a tanuló­ja, de én a technikusi képesítést is megszereztem. Arról pedig nem tehetek, hogy nem vagyok har­minc vagy harmincöt éves. — Mit vár ettől a vállalkozás­tól? — Húúúú...! Szeretnénk ter­jeszkedni. De mindenhez idő kell. — Nem tartanak attól, hogy a számításaik nem jönnek be? — Tartani valamilyen szinten kell, de ha nem bíznánk a jö- vőnfben, akkor nem vágtunk volna bele. G. Molnár Ferenc Szoigáltatóirodák az ügyfelekért Szerveződik • •• rr a jovo társadalombiztosítója

Next

/
Oldalképek
Tartalom