Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01-02 / 181. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 1—2., szombat—vasárnap 7. Magánbörtön Nagy-Britanniában Az észak-kelet-angliai tengerpart közelében, egy kies mező kellős közepében megnyílt Nagy-Britannia első magánbörtöne. A korszakalkotó intézmény egyszersmind a legkellemesebbnek ígérkezik a hasonló, de egyelőre mind állami kézben lévő brit műintézetek közül — mondta az MTI-nek Londonban a Group 4 Securitas (International) elnevezésű biztonságtechnikai világcég, a börtön üzemeltetőjének egyik szóvivője. A Wolds Remand Prison (Wolds gyűjtőfogház) három év alatt épült, 38 millió fontért, kormányköltségen. Az üzemeltetési szerződést tavaly novemberben nyerte el a cég, versenytárgyalás után. Része ez a konzervatív kormány törekvésének, hogy a magánszektor bevonásával tegye hatékonyabbá az állami szolgálatokat. Egyes körzeti orvosok az állami pénzből már magánszakrendelésen, magánkórházban is vásárolhatnak kezelést betegeiknek. Tervbe van véve, hogy a helyi tanácsok ugyancsak magánvállalkozókra bízzák a községi munkákat versenytárgyalás alapján, és sok más újítás is várható. Persze, mindez függvénye az angliai politikai helyzetnek. Vajon nem riasztja ez a már említett biztonságtechnikai céget? — Politikával nem foglalkozunk — mondta a szóvivő, és reményét fejezte ki, hogy az előnyök bármilyen kormányt meggyőznek majd a vállalkozás értelméről. Mi tagadás, a Wolds Remand Prison 320 előzetes letartóztatásban lévő, perére váró foglyára kellemes élet vár. A 160 foglár szakértelmét, megbízhatóságát húsz évre visszamenő feddhetet- lenségi vizsgálat és az állami szolgálatban szokásosnál kétszer hosszabb kiképzés szavatolja. Kinevezésükhöz a belügyminisztérium járul hozzá, és tevékenységüket is folyamatosan ellenőrzi. A mült században épült állami gyűjtőfogházak többségében a rabok ódon, vizes, eredetileg egyszemélyesnek szánt cellákban szoronganak, általános a kübli, s naponta átlagosan egy óra séta jár. A Woldsban viszont kényelmes — angolvécés, mosdóval ellátott — cellákban laknak, napi 14 órát tölthetnek cellán kívül, az őrség állandóan gondoskodik a rabok pihenéséről, szórakoztatásáról és neveléséről, napi egy óra a látogatási idő, napi ruhamosás és meleg zuhany jár. Étlapról választható az ebéd. A kinti világ megszokásait talán csak az töri meg, hogy a teát nem ötkor, hanem fél hatkor szolgálják fel. Mindezek után honnan lesz profitja a Group 4 vállalatnak? Annál is jogosabb a kérdés, mivel az előzetesben lévő rabokat nem lehet munkára kötelezni. — Üzleti ügyeinket nem teregetjük ki — felelte a szóvivő, csupán elmagyarázta, hogy éves állami kiutalásból gazdálkodnak, a kormánnyal kötött szerződésben vállalt kötelezettségeiket pedig betartják. Bárki kikövetkeztetheti: ha ezután marad pénz, az nyilván az övék. A Group 4 Securitas (International) a világ egyik legnagyobb biztonsági cégének tartja magát. Nyolcvan éve alapították, tavalyi forgalma 400 millió font (720 millió dollár) volt. Harminc országban mintegy 30 ezer alkalmazottja gondoskodik 71 ezer ügyfele — kormányhivatalok, katonai létesítmények, ipari, kereskedelmi cégek — őrzéséről, egyéb biztonsági szükségleteiről. Volna-e kedvük külföldön, például Magyarországon is magánbörtönt nyitni? — Ilyen felkérést még nem kaptunk, de természetesen minden kedvező ajánlatot megfontolnánk — mondta a szóvivő. Robotok a harctéren A XXI. század háborúiban számítógépek és robotok lesznek a legfontosabb fegyverek — állapítja meg egy jelentés, amelyet nemrégiben hozott nyilvánosságra az amerikai Országos Tudományos Akadémia egyik intézete. A 300 oldalas jelentés, amelyet az AFP francia hírügynökség ismertet, s amelyet több száz szakértő készített, a jövő konfliktusainak két fő területét határozza meg: az információ megszerzését és megvédelmezését, valamint azt, hogy a harcoló embereket megkímélje egy sor veszélyes tevékenységtől. A robotokkal és számítógépekkel vívott háborúk a jelentés szerzői szerint 2020-ra már megszokottá válnak. Hozzáfűzik: az egyes országok közvéleménye „inkább elfogadja ezeket a konfliktusokat, ha az emberi veszteségeket alacsony szinten lehet tartani”. Az információk megszerzése végett döntő lesz a számítógépek millióinak bevetése a csatatéren. Ezekkel a parancsnokság mélyreható ismereteket szerezhet a harci cselekmények színteréről, de ugyanakkor fokozottan számolnia kell tévedésekkel is, amelyeknek a következményei végzetesek lehetnek. A számítógépek ugyanis vírusok céltáblájává válhatnak. 2020-ban — állítják a jelentés szerzői — a hadvezetések egyre növekvő számú robotot fognak alkalmazni. A robotok felderítik az ellenséget, megtisztítják a terepet az aknáktól, összeszedik a sebesülteket, sőt harcolhatnak is az első vonalban. A szakértők által ekképpen felvázolt változások óriási hatással lesznek a hadtudományra és az egyes katonákra is. A harcosokat léghűtéses egyenruhával kell ellátni, olyannal, amely megvédi őket egy esetleges vegyi és bakteriológiai háború esetén. Zsebszámítógépekkel lesznek ellátva, amelyekbe legalább 500 információt kell beprogramozni a terepről, az ellenséges állásokról, a sebesülés esetén követendő eljárásról, s az eszközök karbantartásáról, illetve javításáról. A fegyverek is hatalmas fejlődésen mennek keresztül — jósolják az amerikai kutatók. A gyalogságnak 2020-ra olyan biológiai szórópalackjai lesznek, amelyekkel távolról le lehet állítani egy harckocsi motorját. A jelentés végül leírja a katonák jövőbeli sisakját, amelyen antenna lesz. Ez lehetővé teszi, hogy a katona jól láthasson ködben, felhőben, sőt esetleg átláthasson szilárd akadályokon is. S mindezt nem fantasztikus regények szerzői képzelik el, hanem az amerikai tudósok állítják. UFO-lesen Álom I .«'várnáról forróság és fagy váltakozik. Az élőlények növekedése nagyon gyors, így rövid idő alatt testük súlyossá válik. A prevovaiaknak — holdi lények — nincsen állandó lakhelyük. Rövid életük alatt csapatostul összebarangolják az egesz holdgömbjüket. Egyesek a labukat használják, masok a szárnyukat, de vannak, akik csak kúszva tudnak haladni. Legtöbbjük búvár, és lassan lélegze- nek. Ez azért fontos, mert amikor a Nap heve felforrósítja a felszínt, akkor a tengerek nagy mélységeiben keresnek menedéket. Délben — ami a napon maradt — minden megfő és a felszínhez tapad, és az arra járó lakosok eledelévé válik. Galilei 1610-ben elkészítette az első távcsövét, és felfedezte a lupiter holdjait, a Vénusz fázisait, a Hold hegyes-völgyes tájait és krátereit. Ez után a nagy esemény után Kepler írt az „ Alom”- hoz egy magyarázó kommentárt, így ismerte el ennek szükségszerűségét: „Levánia lakott birodalmáról, barlangjairól szándékosan fantáziáivá írtam... Itt az értelem híjával, a szem mindenfajta tanúskodásának vezérelte saját magát. De ha akkor tudtam volna, hogy a Holdon olyan sok a mély üreg, ahogyan azt Galilei csöve felfedezte, akkor úgy vélem, sokkal bátrabban írhattam volna le ezeket a szavakat.” Nemsokára maga is készített távcsövet, s bár a látása gyenge volt, éjszakánként sokat figyelte égi kísérőnket. A kráterek geometriai pontossága arról győzte meg a csillagászt, hogy Levániá- ban nem csupán csúszómászók, szárnyas szörnyek éjnek, hanem értelmes lények is. így ír erről: „A Hold foltos részeiben, a szabályos, kör alakú mélyedésekben valami mesterségesnek látható, amit építészi értelemben alkotott meg. Mivel efféle segítség nélkül, egyedül csak az elemi mozgások eredményeként ilyen kerek formák nem alakulhatnak ki... következésképpen mi bátran következtethetünk arra, hogy a Holdon olyan élőlények vannak, akik megáldották az értelemmel.” Kepler képzeletében a Holdon lassan városok nőttek. Lakóik legnagyobb gondja az volt, hogy miként teremtsenek árnyékot a Nap tűző sugarai elől. Ehhez a holdi lényeknek minden mérnöki tudást megtestesítő építményeket kellett felhúzniuk. A nagy csilagász a városépítési technikát gondosan kidolgozva, ilyennek képzelte el: „Azok a mélyedések, melyeket Galilei felfedezett, nagy valószínűséggel mocsaras helyek. És az enaimionidák (értelmes Hold-lakók) ezekben mérték ki városaik helyét, éspedig úgy, hogy egyaránt védve legyenek a mocsarak nedvességétől és az égető Nap hevétől, és lehetséges, hogy az ellenségektől is. Az építkezés módja a következő: a megerősített hely közepén cölöpöket vernek le, a cölöpökhöz kötelet kötnek — hosszukat vagy rövideket, attól függően, hogy milyen tágas lesz a jövendő erőd. A hosszúak öt német mérföld hosz- szúak. Az ilyen módon megerősített kötéllel körülfutják a jövendő töltés kerületét, és így ezt a kötél végével jelölik ki. Azután tömegesen összegyülekeznek, hogy felhúzzák a töltés falát. Majd minden töltés összezárul, kört alkotva, éspedig úgy, hogy a kötél végét egyenlő távolságra vezetik az oszloptól. Ilyen módon nemcsak kellően mély árok képződik, hanem sajátos tartály is a város közepén. Amikor a Nap heve túlságosan is nyomasztóvá válik a lakosok számára, akkor azok, akik a központban élnek, a belső magas fal árnyékába húzódnak, azok pedig, akik a központon kívül, az araknak a Naptól elfordult részén élnek, a külső fal árnyékába húzódnak, így követik az árnyékot abban a tizenöt napban, amikor az állandó szárazságban helyről helyre menve átvészelik a forróságot.” Most, amikor az ember már több ízben is járt a Holdon, Levánia országának ravasz mérnöki ügyeskedése némileg naivnak és nevetségesnek tűnik. De a sorokat olvasva sohasem szabad elfelejtenünk, hogy több évszázaddal ezelőtt Johannes Kepler a sci-fi alkotás könnyed formájával mégiscsak elsősorban az igazságot tanította. V. Tana Judit Johannes Kepler, a nagy csillagász matematikus — nyugodtan elmondhatjuk — a tudósok legszerencsétlenebbike, de közülük ő volt a legzseniálisabb ember. Olyan mozgalmas és kegyetlen korban élt, amikor az emberek az égbe angyalokat képzeltek. A tudomány ekkor még a legkevésbé sem ismerte fel a jelenségek mögött húzódó természeti törvényeket. Kepler volt az emberiség történetében az első, aki helyesen és matematikai formába öntve értelmezte a Naprendszer működését. Olyan kegyetlen volt hozzá a sors, hogy egész életében kóborlóvá tette, varosról városra, egyik országból a másikba hajszolta. 1571. december 27-én született Württembergben. Hároméves korában a himlő a kezét nyomorékká tette, látását meggyengítette. Apja kalandkereso zsoldos katona, aki a családját évekre egyedül hagyta. Szerencsére nagyapja egy maulbronni papi iskolába küldi, ahol ragyogó matematikai képességei hamar megnyilvánulnak. Keplert 1594-ben meghívták tanárnak a grazi egyetemre. Néhány évvel később a reakciós klérus — egy vallási vita miatt — arra kényszeríti, hogy elhagyja a várost. 1600-ban kerül Prágába, ahol életének leginkább gyümölcsöző 12 esztendejét tölti el. A tudós már régóta arra vágyott, hogy a nagy Tycho Brahe méltó munkatársa legyen, ugyanis Tycho már három évtizede kémlelte az egek birodalmát, s neki voltak a legpontosabb bolygómegfigyelései. Kepler ilyenekkel nem rendelkezett, ő elméleti ember volt. Tehát Keplernek ebben az egy dologban szerencséje volt: rendelkezésére álltak a dán csillagász páratlan pontosságú megfigyelései. Az adatok birtokában többévi fáradságos munka árán dolgozta ki az égi mechanika három nagy törvényét, ami egyben betetőzte Kopernikusz müvét, vagyis azét a világrendszerét, amelyben a Föld és a rajta élő ember elvesztette kiváltságos helyzetét. Kepler első törvénye kimondja, hogy a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek, amelynek egyik gyújtópontjában a Nap áll. Második törvényében kimutatta, hogy a bolygók vezérsugara (a bolygót a Nappal összekötő egyenes) egyenlő időközökben egyenlő területeket súrol, tehát napközeiben pálya menti sebessége nagyobb, mint naptávolban. És végül a harmadik törvény megfogalmazza, hogy a bolygók Nap körüli keringési idejének négyzetei úgy aránylanak, mint a Naptól mért távolságuk köbei. A három törvényt ugyan néhány sorban meg lehet fogalmazni, de 18 évig tartó fáradságos munka kellett ahhoz, hogy Kepler megajándékozhassa velük az emberiséget. Ily módon ő söpörte tisztára az utat a nagy Newton előtt, hogy felfedezhesse az általános tömegvonzás törvényét. Kepler ezenkívül számos tudományos művet is írt. 1630 novemberében Regensburgban nyomorban és ismeretlenségben Álom Levániáről Az „Astronómia Nova” című művében ismerteti az első Kepler-törvényt kap, mintha puskaporral lőtték volna fel, hogy átrepüljön a hegyeken és Óceánokon. Ezért mindjárt induláskor kábítószerekkel és altatókkal kell az embert szenderíteni. Végtagjait úgy kell rendezni, hogy a felsőteste le ne szakadjon a derekáról, sem a feje a törzséről, hanem a rázkód- tatás eloszoljék egyes végtagjai között.” Majd a Hold körüli térség leg- megragadóbb leírása — természetesen a középkor tudományának megfelelően — következik. Itt sziporkáznak a csillagok, és az űrben a bolygók, üstökösök és aszteroidák róják Nap körüli útjukat. És íme, a Föld — a Volva —, amely szüntelenül forog saját tengelye körül. A Földet a Hold tányérjának közepéből tekintve, zeniten álló gigászi gömbnek lehet látni. A Hold korongjának széléről pedig a horizonton álló óriási izzó kupolának mutatkozik. Az „izzó” állapotot Kepler Levánia meglehetősen sűrű légkörével magyarázza. Feltételezi, hogy a Hold a Naptól „elfordult” — nem látható oldalán mindent jég s hó borít, és kegyetlen szélviharok dúlnak. A Földet nézve megkülönbözteti a különböző alakokra emlékeztető kontinenseket: egy óriási ölelésbe simuló lányka — Európa és Afrika —, macska — a Skandináv félsziget —, himbáló- dzó harang — Dél-Amerika. A déli területek már egy egyszarvúra emlékeztető alakjában összefolynak. A sarki jégsapkákról nem tesz említést, hiszen ezeket Kepler halála után több száz év múlva fedezték fel. Levániát mindenféle élőlények, szörnyek, monstrumok, kígyó alakú szörnyszülöttek stb. lakják. Mély barlangokban, ha- sadékokban szaporodnak és élnek, mivel a felszínen iszonyú hunyt el. Családjára örökül két inget, csillagászati tábláinak (Tabula Rudolphinae) 73 eladatlan példányát és egy fantasztikus regény kéziratát hagyta. (Egy évszázaddal később II. Katalin vásárolta meg őket, s jelenleg a pul- kovói múzeum kincsei közé tartoznak.) Ezt az alkotást 1634- ben „Álom” címmel adták ki latinul. A kézirat és a könyv sorsa azonban olyan keservesnek bizonyult, mint a szerzőé. A megjelentetés után hosszú évszázadokra elfelejtették. Vajon milyen erők késztették a tudóst, hogy életében még a fantasztikus irodalom műfajához is forduljon? Keplert élénken foglalkoztatta az a gondolat, hogy ha értelmes lények laknak a Holdon, s megfigyelik a csillagokat, akkor milyennek látják a Naprendszert, a Éöldet, és milyennek tűnnek szemükben a kopernikuszi tanítások törvényszerűségei. „Ha elűznek bennünket a Földről, akkor hasznos útmutatóként szolgálhat a Holdra emig- rálóknak és zarándokoknak” — írta. Az írás célja a csillagászati ismeretterjesztés a hétköznapi ember számára. S ez akkoriban nem volt könnyű dolog, hiszen még a tudós embereket is sokszor eretnekséggel vádolták. Az „Álom” című mű legelején arról is szól, hogyan történik az utazás a Holdra, a fénytől rettegő „elfek” szárnyain. „Az elrugaszkodás minden alkalommal erős ütésként éri az embert, mivel épp olyan lökést Johannes Kepler