Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29-30 / 204. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 29—30., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Szárnyasraguleves Hozzávalók: csirke- vagy egyéb számyasaprólék, 20 dkg vegyes zöldség, 10 dkg zöldborsó, 10 dkg sampinyongomba, 6 dkg zsír (vagy olaj), 4 dkg liszt, 3 dkg vöröshagyma, egy kis csomó zöldpetrezselyem, 20 dkg kelvirág (karfiol), 20 dkg spárga, 2 g törött bors, 2 dkg vaj, só. A számyasaprólékot előkészítjük a leveshez, összevágjuk. Jól megmosva, kis fej hagymával feltesszük főni. Az apró, egyenletes kockákra vágott vegyes zöldséget szeletekbe vágott gombával zsíron (vagy olajon) kissé megpirítjuk, meghintjük finomra vágott zöldpetrezselyemmel, fedő alatt félig puhára pároljuk, majd hozzáadjuk az aprólékhoz. Megsózzuk, törött borssal fűszerezzük, és nyári idényben néhány karfiolrózsát és spárgafejet is beleteszünk. Az egészet puhára főzzük. Ezután világos rántással — amelyhez egy kis zöldpetrezselymet adunk — berántjuk a levest. Külön megfőtt zöldborsót teszünk még a levesbe. Utánaízesítjük, és jól kiforraljuk. Vajasgaluskát vagy apróra vágott, illetve szaggatott velő- gombócot főzünk bele betétként. Velőgombóc Hozzávalók: 12 dkg borjú- vagy sertésvelő, 2 dkg vaj, egy kevés törött bors, csipetnyi só, zöldpetrezselyem, 1 tojássárgája, zsemlemorzsa. A borjú- vagy sertésvelőt vízben kiáztatjuk, hártyáitól megtisztítjuk. Ezután két dkg vajon megpirítjuk, egy kis törött borssal, sóval, zöldpetrezselyemmel megízesítjük. Egy egész tojással, valamint egy tojássárgájával és annyi zsemlemorzsával keverjük össze, hogy vizes kézzel kis gombócokat tudjunk belőle formálni. Egy kis fazékban, külön kimert levesben kifőzzük, és szűrőkanállal óvatosan a levesestál- ba rakjuk. Készíthetjük áztatott és kicsavart zsemlével is. Sajtos paradicsompuding Hozzávalók: 4 dkg vaj, 6 dkg liszt, 2 dl paradicsomlé, 4 dkg reszelt sajt, 4 tojás. A mártáshoz: 4 dkg vaj, 4 dkg liszt, 2 dl paradicsomlé, só, 3 dkg cukor. Egy edényben habzásig felhevítünk 4 dkg vajat 4 dkg liszttel, közben állandóan keverjük, majd feleresztjük 2 dl paradicsomiével. Állandóan keverget- ve olyan sűrűre főzzük, hogy az edény oldaláról elváljon. Levéve a tűzről, 4 dkg reszelt sajtot, sót, 4 tojássárgáját és végül 4 tojásfehérje kemény habját keverjük bele. Ezután vastagon kivajazott és liszttel meghintett pudingformába öntjük. Egy lefedhető fazékban — 3 ujjnyi vízben — lassan kigőzöljük. A pudingformára nem tesszük rá a tetejét, csak a fazekat fedjük be, és a fedő között egy kisujjnyi nyílást hagyunk. A puding kifőzését egy tűvel ellenőrizhetjük. Ha a tűre nem ragad rá már a tészta, akkor kész. Melegített tálra tálaljuk, és reszelt sajttal meghintjük. Hozzá külön csészében paradicsommártást adunk. Palacsintatészta készítése és sütése Hozzávalók: 2 tojás, 20 dkg liszt, csipetnyi só, 2 dl tej, szódavíz, amennyit felvesz, hogy kellően sűrű legyen, zsír vagy olaj a kisütéshez. Készítése igen egyszerűnek látszik, de ha valóban jó és ízletes palacsintát akarunk készíteni, nagy gondot kell fordítanunk elkészítésére. Tésztája akkor a legjobb, ha fele mennyiségű tejjel és fele mennyiségű szódavízzel keverjük be. Ä bekeverés módja a következő: a tojást megfelelő nagyságú porcelán vagy zománcozott edénybe ütjük fel. Hozzáadjuk a hideg tejet, megsózzuk, és habverővel jó simára keverjük. Most — habverővel való állandó keverés mellett — fokozatosan hozzáadjuk a megszitált lisztet, ügyelve, hogy ne csomósodjon össze, ezért gyorsan keverjük. Ekkor sűrű palacsintatésztát kapunk. Ehhez — ugyancsak habverővel való állandó keverés mellett — lassan, fokozatosan szódavizet keverünk hozzá addig, amíg a palacsintatészta olyan sűrűségű lesz, mint a nyers tejszín. Teljesen simának kell lennie, nem szabad, hogy lisztcsomók úszkáljanak benne. Sűrűsége döntő fontosságú. Ezért egy tiszta palacsintasütőben egy kevés zsírt felhevítünk, és próbaképpen megsütünk benne egy palacsintát. Ha esetleg még vastag, kevés szódavízzel hígítjuk, ha viszont vékony, s nem áll össze, belekeverünk a masszába egy egész tojást, vagy beleszórunk egy kevés lisztet, és teljesen simára keverjük el benne. A jó palacsintának papírvékonyságúnak kell lennie. Sütés közben, ha esetleg leülepszik vagy besűrűsödik, időnként felkeverjük, hogy egyenletes vékonyak legyenek a palacsinták. A palacsintatésztát tiszta és jól felhevített palacsintasütőben sütsük ki. Kisebb edényben zsírt hevítünk fel, és ebbe egy kanalat teszünk, ezzel adagolva a zsírt a palacsintasütőbe. Jenő A levele arról szól, hogy a barátai állandóan cukkolják, mert „fél” a nőktől, és nem szeret diszkóba járni. Levelében kizár minden olyasmit, amire ez esetben gondolni lehetne: nem vagyok homokos — írja —, de „most” valóban kerülöm a zajos társaságot, így a hölgyeket is, mert egy munkán, a nagy álmom megvalósításán dolgozom. Hogy min? Nos, ez az, amit nem szeretnék elárulni egyelőre senkinek, de ez az oka annak, hogy mostanság visszahúzódó, magányos farkas vagyok. Kérem, válaszoljon, hogy mit tegyek? Tudja, a „titkok” mindig incselkednek velünk, és szép számmal akadnak olyanok, akik mindenáron a titkok nyitját keresik. Ön fiatalember, éljen és tegyen úgy, amint akar és ahogyan szeretne. Arról, hogy van „valami”, kár volt beszélni, mert ez mindenkinek furdalja az oldalát. De ha már okot adott a kíváncsiskodásra, a cuk- kolásra, akkor viselje el! Minden csoda három napig tart! Fütyüljön az egészre, és valósítsa meg a terveit. A „cukkolás” mögött azért mintha éreznék valamit, amiről nem írt, de engem zavar! Magát csak úgy lehet cukkolnia bárkinek is? Szóval, fütyüljön rájuk, de ha mégsem, akkor valakit töröljön szájba! Csináljon egy icipici cirkuszt, amiről lehet majd dumcsiznia a cukkolók- nak. Elterelő hadműveletre gondolok, persze, „úri” módon... Ó, nem! Dyen sem volt még az LLL- ben! Ez ugyanis az én jeligém, és az én tiltakozásom. Mi, kedves Asszonyom, a jelzett időben és jelzett helyen nem találkoztunk. Azt kérdezi: lehet, hogy lépre csaltak, és Uránus nevével visz- szaélve, titkokat szedtek ki belőlem? Sajnos, lehet! És hogy mit tegyen, hogy a jövőben elkerüljön efféle kellemetlenségeket? Bárhogyan is történt — meg ne sértődjön őszinteségem miatt —, a szóban forgó esetért elsősorban önmagát hibáztassa. Elővigyázatlan, hiszékeny volt! Jól tudja, hogy Urárgussal ritkán — telefonon megbeszélt vagy lelevelezett alkalommal és helyen — lehet találkozni. Az említett presszóban életemben sem jártam, hamarjában azt sem tudom, hogy hol található. Sajnálom, hogy lépre csalták, remélem, nem okozott azért az „illető” Önnek nagyobb kellemetlenségeket. És még valamit! Mi régebbi levelezők vagyunk, így — ha már nem volt bizonyos a személyemet illetően miért nem tett fel „helyettesemnek ” néhány olyan kérdést, amelyre az adott válasz alapján bizonyosságot nyerhetett volna? Máskor legyen óvatosabb, körültekintőbb, és ne ugorjon be efféle ócska trükköknek! Bízom benne, hogy ezúttal kevéssel megúszta, és nem lesz következménye a randevúnak... Régi szerelem „Lehet, hogy hamarosan menyasszony leszek, de zavar, hogy az első szerelmemet — akivel szakítottunk — nem tudom feledni! Szörnyű, hogy mással váltok jegyet, amikor róla álmodom! Ebbe bele lehet zavarodni, és szerintem így nem is fair az ügy.” Nem könnyű a válasz. Ha szakítottak, akkor annak vége! Ezt az is jelzi, hogy Kiskegyed menyasszonyféle. Az más lapra tartozik, hogy a jövendőbelijét szereti-e annyira, hogy feledni tudja vele a régit. Maga még túl fiatal ahhoz, hogy az emlékeiből éljen, de arra is, hogy egy olyan kocsi után fusson, amelyik nem veszi fel. És itt vannak az álmok: vannak jó álmok és rosszak is, de az első szerelem — éppen ham- vasságánál fogva —, bármiként is forduljon a sors, általában visz- szaköszön. Ebből nem szabad messzemenő következtetésekre jutnia. Szerintem most ne a régivel, az „újjal” törődjön, és azt döntse el, hogy szereti-e egyáltalán, vagy csak tessék-lássék ugrik fejest egy mátkaságba. Ha most azt mondaná Ő, hogy faképnél hagylak, fájna-e, sajnálná-e? Netán örülne, hogy simán megszabadul tőle? Nos, legyen tisztában önmagával, mielőtt bármire is elkötelezné magát, hiszen annyira fiatal még... Régi csibészek „Ezek voltunk néhányan, de a sors közbeszólt! Közülünk néhány munkanélküli, akad, aki ha lehetne sem dolgozna, nekem viszont megvan a régi munkám. Beadtam a derekamat! — mondják a régi csibészek, és suttognak a hátam mögött, pedig...” Ne zavartassa magát! Örüljön, hogy van munkája, és természetesen sajnálja azokat, akiknek nincs. Ha csupán ennyi érvük van a régi „csibészeknek”, akkor csibész- kedjenek Ön nélkül... Uránus A Felvidéktől a City fogdájáig Sajtó- és kiadói vállalatbirodalma évi 9 milliárd fontot forgalmazott, de ráadásul az izraeli titkosszolgálat ügynöke és a szovjet KGB ezredese is volt. Sok száz millió dollárt síbolt Nyugatra a volt szocialista országok, főleg a Szovjetunió és Bulgária közpénzeiből, az egykori kommunista vezetők titkos számláira. Ez csak néhány a tavaly elhunyt Robert Maxwell angol sajtócézár személyét övező, vélt vagy valós alapú legendák közül. De a londoni pénzközpont, a City rendőrségét most nem ez érdekli. Mint ismeretes, a közelmúltban letartóztatták Maxwell két fiát és üzleti örökösét, Kevint és lant, és arról faggatták őket, hova tűnt 465 millió font a Maxwell-cégek nyugdíjalapjainak apjuk — és talán általuk — elsikkasztott 700 milliójából. A rendőrök akkori csöngetése a Maxwell-fiúknál a század egyik legnagyobb üzleti sztoriját — s egyik legnagyobb üzleti bukását — alakította át bűnügyi történetté. Robert Maxwell a Felvidéken született, zsidó parasztcsaládban. A kilenctagú családból kettőt hagyott életben a holocaust. — Kötelességemnek éreztem, hogy új családdal kárpótoljam — mondta egyszer Maxwell felesége, Elisabeth. Maxwelléknek kilenc gyermekük született. Egyik fia autóbalesetben, egyik lánya fehérvérűségben meghalt még évtizedekkel ezelőtt. A többi hét Maxwell-gyerek közül mindegyik eltöltött hosszabb-rövi- debb időt apja vállalatainál, de csak ketten tettek tanúságot üzleti érzékről, a most 34 éves Kevin és a 37 éves lan. Robert Maxwell 1940-ben elmenekült a németek megszállta Csehszlovákiából, és beállt a brit Pioneer hadtestbe. 1944-ben Hollandiában kimentett egy angol katonát egy házból, amelyet nyolcvan német ostromolt. Kitüntetést, majd brit állampolgárságot kapott. Francia feleségével Párizsban ismerkedett meg, és üzleti indulását is e kapcsolat alapozta meg. Apósa 100.000 A Maxwell-sztori fontnak megfelelő összeget juttatott Maxwell kezéhez, amelyből megindította a liechtensteini adóparadicsomban bejegyzett Pergamon alapítványt és kiadó- vállalatot. A háború után rövid ideig Nyugat-Berlinben is szolgált, s potom pénzért jogokat vásárolt német és más kelet-európai tudományos irodalom megjelentetésére. • Ezekre az alapkövekre építette vállalatbirodalmát, amely halálakor több mint 400 cég áttekinthetetlen szövevényéből állt. A csúcsra a nyolcvanas években jutott el, amikor megvette a Mir- ror-csoportot, az ellenzéki Munkáspártot támogató patinás angol újságkiadót. 1990-ben tőzsdére vitte a Mirror-csoportot, de megtartotta 51 százalékát. Munkáspárti kapcsolata régi keletű, ezt nyomorban töltött gyermekkorával magyarázta. 1964 és 1970 között parlamenti képviselőként is ténykedett a Munkáspárt színeiben. Másik hatalmas kiadói vállalkozása a Maxwell Communication Corporation (MCC) volt, amelynek 68 százalékát birtokolta. Magáncégei is többnyire lap- és könyvkiadással foglalkoztak — egyebek közt a szocialista országok vezetőinek beszédeit, hízelgő életrajzait forgalmazták Nyugaton —, de foglalkoztak e cégek a befektetésmenedzseléstől (közte kelet-európai közpénzek nyugati elhelyezésével) a részvénykereskedelemig, a helikopteijavítástól az idegenforgalomig, az informatikától a futballcsapatokig sok minden mással is. Vállalatai bonyolult összefonódásának titkát Robert Maxwell magával vitte a sírba — a je- ruzsálemi olajfák hegyén temették el —, de az már halála után néhány nappal kiderült, hogy a birodalom nem képes jótállni 3 milliárd fontos adósságáért. Maxwell halála után egy időre Kevin az MCC, lan pedig a Mir- ror-csoport élére állt, de nem tudták tartani a frontot: öncsődöt jelentettek be, és a cégek felszámolását az Arthur Andersen könyvvizsgáló cégre bízta a csődbíróság. A felszámolók sokáig birkóztak annak kiderítésével, mi hova tartozik a Maxwell-birodalom- ban. A Maxwell-tulajdonba került Magyar Hírlap- és Esti Hírlap-részvények eladásához például előbb hetekig tartó munkával azt kellett kibogozni, melyik Maxwell-vállalat birtokolja valójában a papírokat. A teljes Maxwell-vagyonból eddigi hírek szerint mintegy 70 millió fontnyit értékesítettek a felszámolók, vagyis a 3 milliárd fontos adósság megtérítése hosz- szú akciónak ígérkezik, ha egyáltalán lehetséges. A kezüket mosó Maxwell-fi- vérek körül idén kezdett szorulni a hurok. A legnagyobb botrány az volt, hogy apjuk 700 millió fontot tüntetett el részvényei árfolyamának támogatására, adósságfedezetre és valutaspekulációra cégei nyugdíjalapjaiból. 32.000 volt és nyugdijkorhoz közeledő Maxwell-alkalmazott juthat rövidesen koldusbotra, ha nem lesz meg a pénzből az a 465 millió, amelynek eddig nem sikerült a nyomára jutni. Mind több leleplezés szólt arról, hogy Kevin és lan Maxwell is részt vett az idősebb Maxwell üzelmeiben. De a fiúk tavasszal még a brit parlament szociális bizottsága előtt is megtagadták a válaszadást, arra hivatkozva, hogy szavaikat egy későbbi, esetleges bűnperben felhasználhatnák ellenük. A letartóztatás arra vallott, hogy okkal voltak óvatosak. Burokban születtek, apjuk halála után már 400 millió fontnyi ma- gánvagyonukat zárolta a csődbíróság, de megmaradt kényelmes otthonuk és heti pár ezer fontos jövedelmet is húzhattak. Kevin az utóbbi időben apja egyik amerikai vállalkozásának londoni le- rakatát, a Sphere nevű elektronikus játékkereskedő céget akarta feltámasztani. Újsághirdetésben kért kölcsönöket befektetőktől. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a Maxwell-Főnix feltámadhat. A city-beli Snow Hill rendőrőrs fogdájából azonban már nem lehetett több üzletet kötni. Fenyegető telefonhívások Fasírt lesz a miniszterből? Szváziföld Királyság földművelési és szövetkezeti ügyeinek minisztere, Themba Masuku az utóbbi időben rendszeresen kap olyan telefonhívásokat, amelyekben ismeretlen beszélgető- partnerei megfenyegetik, hogy „fasírtot csinálnak belőle” — közölte a kis dél-afrikai állam rádió- és hírszolgálata. A miniszter szerint a véres leszámolás szándékát az magyarázza, hogy kezdeményezésére az ország kormánya határozatot hozott a szomszédos Dél-afrikai Köztársaságból származó húsimport leállításáról. A lépéssel a hatóságok a külföldi konkurenciától akarták mentesíteni a helybeli farmereket, akik a takarmány hiánya miatt gyakran kénytelenek levágni állataikat. — A hentesek szeretnének belőlem fasírtot csinálni — mondta a miniszter —, mert hozzászoktak ahhoz, hogy az előre elkészített, szakszerűen feldarabolt importhúst elegendő volt késsel megdolgozniuk. Most azonban a bárdot is elő kell venniük a hazai marhahús feldolgozásához. A szváziföldi húskereskedők szervezete cáfolta a miniszter állításait. Mindennap bekopogunk Önköz!
