Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-28 / 203. szám

4. A TUDOMÁNY VILÁGA - HIRDETÉS HÍRLAP, 1992. augusztus 28., péntek Ma a legtermészetesebbnek vesszük, ha fűteni akarunk, gyufát gyúj­tunk. Eszünkbe sem jut, hogy a láng milyen titkot rejt, kinek a munkáját őrzi. Irinyi Jánosét, a gyufa feltalálójáét, aki 175 évvel ezelőtt született. A reformkor kiemelkedő tudósáról azonban kevesen tudják, hogy ne­véhez a vegytan más területéről is fűződnek értékes hagyatékok. Erről azonban keveset tudnak és beszélnek manapság. „A vegytan, mint vezércsillag a történet tudományában...” Szegény, elfelejtett öregemberként hunyt el Irinyi Jánosról— bár viszony­lag nem régen hunyt el — mégis keveset tudunk. A kutatók közül ma is sokan állítják, hogy szüle­tési helye és ideje is bizonytalan. A legtöbben azt mondják, hogy 1817. május 17-én látta meg a napvilágot Nagyiétán. Apja jó hírű mezőgazda volt, az ottani uradalom tiszttartója. Miután középiskoláit Nagyváradon és Debrecenben elvégezte, tizenki­lenc évesen a bécsi Polytechni­kum hallgatója lett. Elsősorban a kémia érdekelte, különös figyelemmel hallgatta tanára, az erdélyi születésű Me­issner Pál előadásait. Egy ilyen óra közben történt, hogy Meiss­ner ként ólom-dioxiddal dör­zsölt össze. „ígérvén figyelmes hallgatóságának, hogy a kén meg fog gyűlni — írta visszaemlékez­ve Irinyi János —, de ez nem tör­tént meg. Nekem hamar az jutott eszembe, hogy ha kén helyett foszfort vett volna, az már régen égne...” Ezt az ötletét még aznap ki­próbálta, és rájött arra, hogy ez­zel a megoldással megalkotta a régen keresett „zajongás nélkü­li” gyufát. Addig ugyanis a leg­jobb gyűjtőeszközök a foszfor mellett kálium-klorátot tartal­maztak, és dörzsölésre kis robba­nás jött létre. Irinyi elgondolását közölte a magyar származású gyógyszerésszel, Römer István­nal, aki kipróbálta, és jónak ta­lálta. A feljegyzések szerint „nem potom összegért” megvá­sárolta a találmányt, noha Irinyi János semmit sem kért ötletéért. A vételár egyesek szerint hétezer forint volt, valószínűbb azon­ban, hogy hatvan forintot kapott a gyufa tökéletesítéséért. Ezen a pénzen külföldi útra in­dult. Ellátogatott Berlinbe, ahol a kiváló tanárral, Klaprothtal is­merkedett meg, és mezőgazda- ságiam tanult Rohenhetmben. 1839-ben tért haza — huszonkét évesen —, és bekapcsolódott a reformkor iparfejlesztési moz­galmába. Egy évvel később a fő­városban gyufagyárat alapított, azonban az üzem tűzveszélyes­sége miatt néhány munkása megbetegedett. így négy év múl­tán visszavonult a gyár vezetésé­től, és szüleihez Vértesre ment gazdálkodni. A társadalmi élet­től azonban nem szakadt el. Egyike volt a Természettudomá­nyi Társulat legaktívabb alapító tagjának. Kossuth Lajos az álla­mi gyárak főfelügyelőjévé ne­vezte ki. Irinyi János 1848 tavaszán vértesi otthonából küldte el a márciusi ifjaknak a híres tizenkét pont első megfogalmazását. Az 1848-49-es forradalom és sza­badságharc kitörése után az el­sők között ragadott fegyvert. Százados, majd később őrnagy lett, és ebben a rangban kapott megbízatást a nagyváradi lőpor- gyár vezetésére. Agyúöntéssel is foglalkozott. A szabadságharc buKása után egy ideig bujdosott. Néhány hónapig Pesten, az Új­épület foglya volt, majd a debre­ceni István-malom számvevője lett. Közben a szüleinél Nagyié­tán kémiai kísérleteket folyta­tott. A kiegyezés után, 1868-tól négy esztendőn át árvaszéki ül­nök Biharban, majd egy ideig a már említett István-malom igaz­gatója volt. Utána kataszteri-biz­tosként tevékenykedett, majd a debreceni cukorgyár és a Tisza Biztosító Társaság ellenőre. Iri­nyi János először alkalmazta a vetést, a szántást, a boronálást együttesen végző gépszerelvényt, és eredményesen kísérletezett ta­lajjavítási módszerekkel is. Eredményes tevékenységet foly­tatott a mezőgazdasági gép- és vegytan területén is. Életének utolsó részében visz- szavonult Vértesre, majd Nagy­iétára, ahol gazdálkodott. Magas kort ért meg, 78 évesen hunyt el, 1895. december 17-én, egy hét­tel karácsony előtt. A múlt szá­zad egyik legérdekesebb hazai kémikusának munkássága túl­ment a gyufa tökéletesítésén. Er­ről egyszer így nyilatkozott Irinyi János: „Ha én a chemia theoriá- jának nem tudnám egyéb hasz­nát venni ezen haszontalanság- nál, még ma is kitekerném a nya­kamat...” Nagyon igaza volt! A gyufával kapcsolatos pillanatnyi ötletén messze túlmenő, külön­leges érdemei vannak a kémia új­szerű szemléletének terjesztésé­ben. Az első nagyobb vegytani mű­vét 1838-ban, berlini tartózko­dása idején jelentette meg a né­met fővárosban, amely a kémia elméleti kérdéseivel foglalkozott általában, különösen a savelmé­lettel. Ebben bebizonyította, hogy egyrészt vannak olyan sa­vak is, amelyekben nincs oxigén, másrészt arra mutatott rá, hogy a lúgokban is van oxigén. Arra is rámutatott, hogy a víz savnak és lúgnak egyaránt felfogható. Ez a megállapítása nagyon rokon a modern sav-bázis elmélettel. A hazai talajtan történészei el­ismeréssel szóltak Irinyi A ko­nyán íócímű cikkéről, amelyben a szikes talajok javítására első­ként javasolta a gipsz alkalmazá­sát. A különböző hazai folyóira­tokban megjelent egyéb írasai el­sősorban vitaanyagok voltak, amelyek élesen támadták a régi felfogáshoz mereven ragaszko­dókat. A Tudománytárban 1839-ben a vegytani rokonság­ról, egy évvel később a vegyrena- szerrol és a vegyaránytanról írt Irinyi János sokat tanult édes­apjától. Képzett mezőgazda volt, aki négy évtizeden keresztül az erdélyi nagylétai uradalom főfe­lügyelőiéként vált ismertté. Zsá- kán született 1787. január 6-án — 205 esztendővel ezelőtt. Ta­nulmányait Nagyváradon és Egerben folytatta. Ezt követően került Nagyiétára. Az ottani ura­dalomban, valamint saját vértesi cikkeket. Az A theneumban a ké­miai elemzés fontosságát bi­zonygatta: „A vegytan, mint ve­zércsillag a történet tudományá­ban...” Irinyi János rendkívüli tempe­ramentuma, nyughatatlansaga sajnos cikkeinek kidolgozatlan­ságában is megnyilvánult. Sok­szor olyan bonyolultan írt, hogy nem lehetett pontosan tudni, mit is akart mondani! Ez jellemezte azt a tankönyvet is, amelynek el­ső kötete 1847-ben jelent meg, de amelynek folytatása az egyik korabeli hírlap szerint „szörnyű­séges pártofatlanságban holt meg...” Ez volt pedig az első ma­gyar nyelvű könyv, amely a Ber­birtokán mintagazdaságot fej­lesztett az állattenyésztésben. Mind a két helyen többféle me­zőgazdasági gépet alkalmazott, amelyek akkoriban újdonságnak számítottak. Az idős Irinyi János a burgonya feldolgozására gőz­erővel működtetett szeszgyárat rendezett be. Emellett kísérlete­zett vetőmag-kiválasztással, il­zelius-féle vegyjeleket alkalmaz­ta, és alapanyag-mérési számítá­sokat is bemutatott. Az 1848-49-es szabadságharc bukása után semmit sem publi­kált. Kimondhatatlan kár, hogy a reformkor legtehetségesebb ma­gyar vegyészének élete elfecsér- lődött. Komoly kísérletezési le­hetőségei nem voltak, így csak széles körű olvasottságára és jó­zan eszére támaszkodhatott, pe­dig maga is elítélte az üres speku­lációt, és azokat az embereket, akik, mint írta: „a természetet a magok észjéből akarnák kigom­bolyítani, akik könyvekből merí­tik okoskodásaikat...” (mentusz) letve az állatállomány nemesíté­sével is. A homokon szélfogó fa­sorokat ültetett. Korának haladó és művelt gazdái közé tartozott, írásai a Mezei Gazdában, a Gaz­dasági Lapokban, valamint az Ismertetőben jelentek meg. 1856. április 15-én hunyt el — hatvankilenc éves korában — Nagyiétán. A gyufa után kenőcsöt is feltalált... Bisztray Gyula: Jókedvű ma­gyar tudósok című könyvében, amely a Gondolat Kiadónál je­lent meg 1972-ben, a gyufa felta­lálásának históriájáról és másról is olvashatunk: „Irinyi eleinte potomságnak tekintette az egész találmányt. Egy német társa azt ajánlotta ne­ki: vegyen rá magának privilégi­umot. De a büszke magyar ifjú­nak nem kellett az osztrák privi­légium. Idehaza meg akkor még nem osztogattak ilyen portéká­kat. Harmadnap beállított hozzá Römer István, Bécsben lakó ke­reskedő, hogy megvegye tőle a találmányt. — Mennyit kíván érte? — kér­dezte. — Semennyit. Vagy ha éppen tetszik, hát adjon érte három ga­rast, mert nekem ennyibe kerül a foszfor. Römer mégis hatvan forintot adott neki. Es legott gyártani kezdte a gyújtót. Irinyi néhány nap múlva egy magyar gróffal sétált Bécs utca­in. A wiedeni hídnál már árulták a gyerkőcök a gyufát. — Nini, ezek a te klienseid — mondta neki a gróf. — Ugyan kérlek, hagyj már békét ezzel az izével — válaszolta Irinyi bosszúsan. — Ha én a ké­miának nem tudnám egyéb hasz­nát venni e haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat. Később azonban másként gondolkodott. Négy év múlva gyufagyárat alapított Pesten, a József utcán, hogy a bécsi Ró- merrel vetélkedjék. De nem bol­dogult. A gyújtó feltalálójával a gyár bukása után gyakran évődtek, hogy világraszóló találmányáért csak potom egynéhány forintot kapott, és mások gazdagodnak belőle. — Sebaj — mondta Irinyi —, találok én ki még különb dolgo­kat is! És nemsokára kitalált egy ke­nőcsöt, amely arra való, hogy a kopott piros csizmát egyszeri be- kenésre újjávarázsolja. A kenőcs hatása csakugyan meglepő volt, de Irinyi mégis belevesztett, mert a debreceniek azt mondták: — Nem veszünk mi olyan su- bickot, akit nem kell kefélni! S a feltalálónak a nyakán ma­radt a kenőcs. Szomorú valóság, hogy Irinyi János, mint szegény, elfeledett öregember halt meg. Előtte húsz nappal árverés volt kitűzve vér­tesi birtokocskájára, amelynek földjét egész életében tudomá­nyos talajjavítási módszerekkel művelte...” Menyegző — ezüstmenyegzővel! A krónika szerint Irinyi János az 1860-as évek végén feleségül vet­te özv. Dobayné Baranyay Herminát. Közvetlenül a lakodalom után nagy névnapot tartott, amelyre mint egyúttal ezüstmenyegzőre hívta meg barátait: — Mert úgy áll a dolog — magyarázta derűsen —, hogy én éppen huszonöt évvel ezelőtt akartam már elvenni ezt az asszonyt! Multinacionális cég azonnali belépéssel felvesz saját gépkocsival rendelkező fiatal, agilis munkatársat. — saját telefon, — német nyelvtudás, — kiskereskedelmi áruismeret a felvételnél előnyt jelent! Érdeklődni lehet a 252-4576-os telefonszámon Czihát Tündénél. J SZENZÁCIÓ!!! VÁSÁROZÓK, KERESKEDŐK FIGYELEM! Megnyílt a „Harlekin” játék-nagykereskedés folyamatosan bővülő árukészlettel. Szeretettel várjuk Önöket! Eger, Mátyás király út 85. sz. lis^^^^udvaÁan^^^^íiJ REDŐNYKÖZLÉCEK Maxi: 45 Ft/m Midi: 21,80 Ft/m HARMONIKAAJTÓ fehér és barna színben OLCSÓN PVC LEFOLYÓCSÖVEK sima véggel 32-estől 110-esig 6 és 10 báros KPE VÍZCSÖVEK 25 és 32-es méretben Az árak az ÁFÁ-t is tartalmazzák Gyöngyös, Hunyadi u. 9. tel.: 37/11-104 Iskolakezdésre szabadidőruha, joggingfelső és farmernadrág nagy választékban kapható a MINI-MONEY ruházati kisüzletben 500 Ft/kg-ért. Eger, (Felnémet-Pásztorvölgy) Sólyom, u. 6. 11-es busz végállomásánál. Bálabontás aug. 29. (szombaton) 10 órától. Ezt követően naponta bontunk. Nyitva: 10-18-ig. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola pályázatot hirdet a Neveléstudományi Tanszékre 1 fő tanársegédi állásra. A tanársegéd feladata a neveléstudományi tárgyak oktatása (elsősorban a pedagógiai logika, illetve a tanári e képességfejlesztés). A pályázónak egyetemi pedagógia szakos diplomával, többéves gyakorlattal kell rendelkeznie. Előnyben részesül az a pályázó, akinek felsőoktatási gyakorlata, illetve állami nyelvvizsgája van. A pályázatokat a főiskola Személyügyi Hivatalába (Eger, Eszterházy tér 1.) kell eljuttatni a megjelenéstől számított egy héten belül. A MITAX ORGAN KFT. ÜZLETKÖTŐKET keres hatvani és hevesi irodájába. Jelentkezés személyesen 10-12-ig Cím: Eger, Törvényház u. 15. (bent az udvarban) J \ Az ELPAK KFT. felvételt hirdet a parádsasvári üzemébe az alábbi munkakörökben: 1 fő elektrolakatos Feladatai: — elektromos üzemzavarok elhárítása, — üzemvitel 1 fő minőségelienőri és közvetlen termelésirányítói munkakörben Feladatai: — alapvető vízkémiai vizsgálatok elvégzése, — a termelés koordinálása Jelentkezés írásban, rövid szakmai önéletrajzzal a Gyöngyös Pf. 30. címen. f ÉLELMISZER NAGYKER Intézmények, kiskereskedők, vendéglátások, üzemi és diákkonyhák, magánszemélyek vásárlását, megrendelését, termelők árajánlatát várja. Nagyker áron kaphatók: étolaj, rizs, liszt, száraztészták, sertésmájkrém, üdítők, stb. Nagyobb megrendelés esetén 30 km-es körzetben a kiszállítás díjtalan! Eger, Talizmán u. 4. (Almagyar-domb) Tel/fax: 18-326 Nyitva: 8-17-ig, szombat 8-12-ig, vasárnap szünnap. yHOLGER ITT NYER! A Tarnaholding Agrárszövetkezet (3284 Tárnáméra, Boconádi u. 50. sz.) árverés útján ÉRTÉKESÍTÉSRE FELKÍNÁLJA Boconád község területén lévé' szeszfőzdéjét és a hozzá tartozó felszereléseit. Az ingatlan jellemzői: összterület-nagyság: 1014 m2 Ezen belül üzem, irodahelyiség és raktár helyezkedik el. Kikiáltási ár: 2,5 millió Ft Árverés ideje: 1992. szeptember 11. délelőtt 10 óra Az árverés helye: Tarnaholding Agrárszövetkezet központi irodája (Tárnáméra, Boconádi u. 50. sz.) Az árverésen való részvétel feltétele: az árverés helyén és időpontjában vagy előzetesen 100.000 (százezer) Ft összegű bánatpénz befizetése a szövetkezet pénztárába. v Az árverés tárgyának megtekjjjltéséről, illetve az árverés menetéről az alábbi helyen lehet érdeklődni: Tárnáméra 06-39/45-444/106 telefonon vagy Tárnáméra 63-479 telexen rBORTF,RMFI .ŐK FIGYELEM f Bor tárolására és erjesztésére alkalmas üvegszál-erősítésű poliészter tartályok kívánság szerinti méretben megrendelhetők. Olcsó, könnyen kezelhető, 5 év garancia! OMEGAPLAST BT. 4211 Ebes, Pf. 13. Sarkadi-tanya Telefon: napközben 52/66-002, 66-344 . este 52/63-280, 12-676 .

Next

/
Oldalképek
Tartalom