Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 26., szerda SPORT 7. NB-s eredmények Arattak az abonyi kézilabdázók VIS S ZAPIIXAIVTÓ ^ Az NB-s bajnokságokban szereplő csapataink közül a legfrisseb­bek a kézilabdázók voltak az NB II-ben. A hét végén a füzesabo­nyiak női és újonc férfigárdája lépett a pályára, teljes sikerrel. Füzesabony — Záhony 21-18 (11-9) NB Il-es férfi kézilabda-mér­kőzés, Füzesabony, 250 néző. V.: Csépe, Fülöp. FSC: VERES - Káló, Mé­száros 3, CSANÁLOSI 10, Kiss T. 1, BÍRÓ J. 3, MIKLÓS. Cs.: Póka, Tóth, Holló, Juhász. Edző: Valyon István. Rekkenő hőségben találko­zott egymással a két újonc. A második félidőben már öt gólra is elhúztak az abonyiak, és győ­zelmük nagyobb arányú is lehe­tett volna, ha helyzeteiket nem puskázzák el. Csanálosi kiemel­kedőjátékával oroszlánrészt vál­lalt az újonc Füzesabony sikeres bemutatkozásában. Füzesabony — Kazincbarcika 30-22 (19-10) NB Il-es női kézilabda-mér­kőzés, Füzesabony, 200 néző. V.: Finta, Komáromi. FSC: SZŰCS - Birinyi 1, Be­ne 6, NAGYNÉ KATONA ANDREA 5, NAGYNÉ KO­ZÁK ANGÉLA 8, Pásztor 3, KOVÁCS 7. Cs.: Kóródi B., Kó- ródi J., Havasi, Barta, Ács (Ka­pus). Edző: Atkán Lajos. Felfokozott várakozás előzte meg a mérkőzést, mert a tavaly még NB I./B-s Barcika látoga­tott Füzesabonyba. Az elején szorosan alakult a találkozó, a 10. percig fej fej mellett haladtak a csapatok. Ekkor azonban az FSC állva hagyta ellenfelét, és a 27. percben már 19-10-et muta­tott az eredményjelző. A máso­dik félidő derekán úgy tűnt, hogy az abonyi lányok belefáradnak saját iramukba, ekkor öt gólnyira megközelítette őket a Barcika. A holtponton hamar átesve, jól hajrázva mégis sikerült elsöprő­en fölényes győzelmet aratni. A legkiemelkedőbb teljesít­mény Szűcs kapus nevéhez fűző­dik, aki bravúrt bravúrra halmo­zott, és úgy pattogott, akár egy gumilabda. A 14 éves Havasi Adrienn élete első NB Il-es mér­kőzésén biztatóan mutatkozott be. Gyöngyös körzeti labdarúgó-bajnokság Új csapatokkal A hét végén elkezdődik a pontvadászat a Gyöngyös körze­ti labdarúgó-bajnokságban is. Ebben a csoportban tizenkét csapat küzd a helyezésekért, • Gyön­bajnókság őszí idénye november 8-án fejeződik be. A műsor: I. forduló: augusztus 29. (16.00 óra): Gyöngyös Energia — Visznek. Augusztus 30. (16.00 óra) Szűcsi — Vámosgyörk, Vi- sonta Kapitány — Adács, Gyön­gyössolymos — Karácsond, Ecséd — Abasár, Detk - gyöstarján. II. forduló: szeptember 6. (15.30 óra): Gyöngyöstarján — Ecséd, Abasár — Gyöngyös- solymos, Karácsond — Gyön­gyös Energia, Visznek — Visonta Kapitány, Adács — Szűcsi, Vá­mosgyörk — Detk. III. forduló: szeptember 12. (15.30 óra): Szűcsi — Visznek, Gyöngyös Energia — Abasár. Szeptember 13. (15.30 óra): Vi­sonta Kapitány — Karácsond, Gyöngyössolymos — Gyön­gyöstarján, Ecséd — Detk, Vá- mosgyork — Adács. IV. forduló: szeptember 20. (15.00 óra): Ecséd — Vámos­györk, Detk — Gyöngyössoly­mos, Gyöngyöstarján — Gyön­E ös Energia, Abasár — Visonta ipitány, Karácsond — Szűcsi, Visznek — Adács. V. forduló: szeptember 26. (15.00 óra): Gyöngyös Energia — Detk. Szeptember 27. (15.00 óra): Szűcsi — Abasár, Visonta Kapitány — Gyöngyöstarján, Gyöngyössolymos — Ecséd, Adács — Karácsond, Vámos­györk — Visznek. VI. forduló: október 4. (14.00 Energia. api­tány, Gyöngyöstarján — Szűcsi, Abasár — Adács, Karácsond — Visznek. VII. forduló: október 10. (14.00 óra): Gyöngyös Energia — Gyöngyössolymos. Október 11. (Í4.00 óra): Szűcsi — Detk, Visonta — Kapitány — Ecséd, Visznek — Abasár, Adács — Gyöngyöstaiján, Vámosgyörk — Karacsond. VIII. forduló: október 17. (13.30 óra): Gyöngyös Energia — Vámosgyörk. Október 18. (13.30 óra): Gyöngyössolymos — Visonta Kapitány, Ecsed — Szűcsi, Detk — Adács, Gyön­gyöstaiján — Visznek, Abasár — Karácsond. IX. forduló: október 25. (13.30 óra): Szűcsi — Gyön­gyössolymos, Visonta Kapitány — Gyöngyös Energia, Kará­csond — Gyöngyöstaiján, Visz­nek — Detk, Adács — Ecséd, Vámosgyörk — Abasár. X. forduló: október 31. (13.00 óra): Gyöngyös Energia — Szű­csi. November 1. (13.00 óra): Vi­sonta Kapitány — Vámosgyörk, Gyöngyössolymos — Adács, Ecséd — Visznek, Detk — Kará­csond, Gyöngyöstaiján — Aba­sár. XI. forduló: november 8. (13.00 óra): Szűcsi — Visonta Kapitány, Ábasár — Detk, Kará­csond — Ecséd, Visznek — Gyöngyössolymos, Adács — Gyöngyös Energia, Vámos­györk energia, Gyöngyöstaiján. Ma 17 órakor Kezd az FSC-GMSZ A tavalyi NB Il-es férfi kézilabda-bajnokság második helyezettje, az Egri Finommechanika-GMSZ gárdája ma délután ötkor saját pá­lyáján kezdi a pontvadászatot a Salgótarján ellen. A bajnoki címre as­piráló egriek vasárnap Záhonyba utaznak, ahol az újonccsapat lesz az ellenfelük. Tóth Péter lett a gólkirály Második hely Topolcsányban Sokhetes kemény edzés után felkészülésüknek abba a stádiu­mába jutottak az egri pólósok, amikor már fontos szerepet ját­szik a labda. Gyulavári Zoltán edző arról számolt be, hogy a na­pokban Topolcsányban vettek részt egy nemzetközi tornán, amelyen az egrieken és a házi­gazdákon kívül indult a tavalyi cseh és szlovák bajnokság máso­dik helyezettje, a Bratislava, a Presov, a Nováky és a BVSC. Az egriek helyenként biztató játék­kal a második helyet csípték el a pozsonyiak mögött. A torna gól­királya Tóth Péteriéit, 22 találat­tal. A tréner villámértékelése szerint a viadal igen hasznosnak bizonyult a jövő hét végén Eger­ben sorra kerülő Agria-kupa előtt. Az ESE eredményei: BVSC — Eger 16-11, Bratislava — Eger 8-8, Eger — Nováky 14-11, Eger — Topolcsány 16-9, Eger — Pre­sov 15-8. Következik a 660. mérkőzés Újoncok Ukrajna ellen Két győzelemmel és három vereséggel a tarsolyában idei ha­todik mérkőzésére készül a ma­gyar labdarúgó-válogatott, amely ma 16.30 órakor Nyíregy­házán barátságos 90 perc kereté­ben fogadja az ukrán nemzeti ti­zenegyet. Jenei Imre szövetségi kapitány irányításával jól kezdte idei me­netelését a csapat, hiszen hazai környezetben 2-1-re győzött Ausztria ellen, majd idegenben 3-1-re Ukrajnát győzte le. Azóta azonban csak fiaskókat könyvel­hetett el a címeres mezes együt­tes, előbb a Népstadionban Ang­liával (0-1), aztán Stockholmban Svédországgal (2-1) szemben maradt alul, majd jött az igazán fájó kudarc: világbajnoki selejte­zőn, a Népstadionban 2-1-es történelmi vereség az európai fo­cipiacon alig jegyzett Izlandtól. Ma a nyírségi fővárosban a második magyar-ukrán párharc­ra kerül sor, a premiert április 29-én, Ungváron tartották, ahol Kiprich kétszer, Sallói egyszer volt eredményes, majd közvetle­nül a lefújás előtt Gecko óriási szabadrúgásgóllal álh'totta be a 3-1-es végeredményt. Ami a magyarok eddigi össz- mérlegét illeti: eddig 659 hivata­los válogatott mérkőzést játszot­tak, abból 340-et megnyertek, 141 alkalommal döntetlenül vé­geztek, 178 vereséget szenved­tek, 1547 gólt rúgtak, s 1006-ot kaptak. A legjobbak között ed­dig 749játékos kapott bizonyítá­si lehetőséget, Jenei működése alatt — az idei öt találkozón — négyen debütáltak, Telek And­rás, Sallói István, Balogh Tamás és Kecskés Zoltán. Az már biz­tos, hogy újabb újoncnak szavaz bizalmat a kapitány, Nyíregyhá­zán Cseh András, a BVSC-Nov- ép labdarúgója először öltheti magára a címeres mezt, ő lesz a 750. válogatott játékos. De rajta kívül nem volt még csapattag az újpesti Véber György és Szlezák Zoltán, valamint a siófoki Rá­mán Attila sem. Az áprilisi ukrán-magyar ösz- szecsapáson Jenei Imre 16 játé­kost küldött pályára, Balogh Ta­más és Sallói István akkor mutat­kozott be a legjobbak között. Abból a csapatból most nem tag­ja a 19 tagú keretnek Brockhau- ser István, Mónos Tamás, Vincze István, a cserejátékosok közül pedig Balog Tibor, Illés Béla és Kovács Ervin. A kedd délelőtti edzést köve­tően a szövetségi kapitány meg­adta a kezdő tizenegy névsorát. Egyetlen kérdőjel van: a hátvéd­sorban vagy a váci Nagy Tibor, vagy a ferencvárosi Simon Tibor jut szóhoz. Az viszont eldőlt, hogy a hazahívott idegenlégió- sok — Petry Zsolt, Disztl László, Limperger Zsolt, Lőrincz Emil és Kovács Kálmán — kivétel nél­kül tagjai a kezdőcsapatnak. A magyar válogatott terve­zett összeállítása (zárójelben az eddigi válogatottságok száma): Petry Zsolt (17) — Nagy Tibor (7) vagy Simon Tibor (10), Disztl László (23), Cseh Ándrás (0) — Pisont István (8), Limperger Zsolt (19), Bognár György (46), Lipcsei Péter (10), Lő­rincz Emil (17) — Fischer Pál (18), Kovács Kálmán (43). Ákik tartalékként készenlét­ben állnak: Balogh Tamás (1) — kapus, Telek András (5), Márton Gá­bor (4), Szlezák Zoltán (0), Vé­ber György (0), Sallói István (1), Kámán Attila (0) — mezőnyjáté­kosok. A mérkőzésen, amelyen a ro­mán Streng játékvezető fújja a sí­pot, öt játékost lehet cseréim. 6hatós játékkal Ilyen és ehhez hasonló jelenet gyakorta előfordult a salgótarjáni kapu előtt. Szén ezúttal az egri Kanyok fejéről üti le a labdát. (Fotó: Szántó György) — Elromlott az eredményjel­ző? — tette fel a kérdést némi malíciával az a szurkoló, aki a szünetben toppant be az egri sta­dionba, és szeme egyből a „vil­lanyújságra” tévedt. 4-0! Bizony, a közelmúlt ismeretében nem­hogy félidei eredményként, de még végeredményként sem na­gyon emlékszünk hasonlóra. (A Szeged elleni 5-0-ás hazai győ­zelem lehetett az utolsó „nagy durranás”.) A nyitányon elszenvedett ve­reségre fittyet hányva az igazi drukkerek, a focibarátok mégis­csak kilátogattak a hét végi első hazai meccsre. Közel ezer fizető nézőt regisztráltak a jegyszedők, amire talán csak egy évvel ez­előtt, hasonlóképpen a bajnoki szezon kezdetén volt példa. Az általunk saccolt ezerkétszáznyi publikumtól persze nem estünk hasra, de jó volt látni, hogy nem­csak csellengenek a betonkaréj­ban. Minden túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy ilyen 6hatós játék­kal egyre több szurkolót lehet majd kicsalogatni a hét végi mécs­esekre. Ahogy a drukkerek, úgy az új­ságíró is kíváncsi volt a régi-új Egerre. Vajon melyik tollat vigye magával? Ázt, amelyikkel az el­múlt bajnokság kudarcairól volt kénytelen sokszor bizony nem­tetszést is kiváltó beszámolókat, kritikát írni, vagy vegyen elő egy új, még „tiszta” pennát? Ez utóbbinál maradtam. És milyen jól tettem. Ahogy Varga Zoltán vezető­edző, úgy jómagam is bíztam a győzelemben. És nem csupán azért, mert így kívánta a jó mo­dor. Ennek a csapatnak, amely alighogy elfelejtette a pofono­kat, a kezdet kezdetén ismét „le­kevertek” egyet. S bizony, ha az ember nem vigyáz, a füleseket újabbak követhetik. És akkor befellegzett. Ezért volt égetően szüksége a győzelemre az ESE- nek. Hogy megrázza magát, és szembe tudjon nézni a soron kö­vetkező kihívásokkal. A csapat győzött, valósággal kiostorozta az SBTC-Salgglast a stadionból. A játéknak, a csapat­részeknek egyszerűen nem volt olyan eleme, amelyben ne nyúj­tott volna toronymagasan jobb teljesítményt a házigazda, mint a szomszédvár legénysége. Az eg­riek erőnlétére bizonyíték, hogy amikor az ellenfél játékosai a második félidő közepén már csak vonszolták magukat, az ESE futballistái fáradhatatlanul rohantak, támadtak, védekez­tek. Azt mondják, vigyázni kell a dicsérő szóval, mert könnyen a visszájára sülhet el a dolog. Még­is el kell ismerni, hogy ezen a va­sárnapon az Eger olyan labdarú­gást mutatott be, amelyre csak dicsérő szavak illenek. Ne feledjék, az új toliam tele van tintával. Kitart akár a baj­nokság végéig is. (budai) Érik-e a tenki gyümölcs? Tenken a focibarátok körében időszerűvé vált a fenti kíváncsis- kodás. Amikor tavaly kiharcol­ták a megyei bajnokságba kerü­lést, már a játékosok névsorából is sejteni lehetett, hogy nem csu­pán szalmaláng lobbant fel Ten­ken. A három újonc közül egye­düliként sikerült megkapasz­kodniuk, és a hetedik hely meg­szerzésével le is járt az a bizonyos akklimatizálódási időszak, ami­kor össze kellett rázódnia a tár­saságnak. Jelek már mutatnak arra, hogy ez megtörtént, hiszen a rajtnál 5-0-ra verték a Kompoltot, majd a hét végén Tamaleleszről hoz­ták el a két pontot. A nyáron még erősödtek is, hiszen most már tenki színekben focizik az ügyes kompolti középpályás, Grabecz, és a tavaly még a Poroszlóban futballozó gólveszélyes csatár, Nagy István. Ami legutóbbi meccsüket ille­ti, arról az ellenfél klubelnöke, Sallai Ferenc is igen elismerően nyilatkozott. — A nézők megtapsolták a vendégcsapatot, ami nem min­dennap fordul elő Leleszen. Re­mekül szervezték támadásaikat, a labda úgy szállt lábról lábra, mintha zsinóron húzták volna. A nézők közül a meccs után meg is jegyezte valaki, hogy a Tenk le­het az Abony utódja a megyei­ben, ha így folytatja. Ezzel szem­ben a mieink sajnos, alibifocit játszottak, azonnal igyekeztek szabadulni a labdától. Nagy Zoli előtt mégis nyílt két gólszerzési lehetőség, ám ezek kimaradtak. Sőt, Sike lövése a felső kapufa éléről a gólvonalon túlra vágó­dott — a tenki kapus, Somogyi is bent látta —, de a partjelző nem követte az akciót, ezért nem int­hetett semmit. A két pont sorsa mégsem ezen múlott, mert ha a 42 éves kapusunk, Kovács Miki nem véd olyan szenzációsan, akár hat góllal is alulmaradhat­tunk volna — fejezte be tárgyila­gos beszámolóját az elnök. (buttinger) Kispadon Kispados lettem. No, nem kell semmi rosszra gondolni, csupán en­gedtem a csábításnak, és elfogadtam az FC Hatvan elnökhelyettesé­nek invitálást. Mivel sohasem ültem kispadon, úgy gondoltam, itt az alkalom, hogy testközelből élhessem át egy labdarúgó-mérkőzés ösz- szes rezzenését, drámáját, izgalmát. Az egész azzal kezdődött, hogy „kijelölték” a helyem, mert egy va­lamirevaló kispadon mindenkinek állandó „posztja” van. Már csak babonából is. Nos, ha valaki netán arra gondol, hogy a meccs alatt a kispadon bé­késen zajlik az élet, nagyon téved. Vagy legalábbis a hatvaniaknál iz­zik az ember ülepe alatt a deszka. A prímet természetesen a vezetőedző, Tóth Dénes vitte. Szinte megállás nélkül magyarázott — mit magyarázott? —, kiabált a játéko­soknak. Hol Nyikost korholta, mert hiába futott el a jobb szélen, a be­adás pontatlanul sikerült. Hol Gephard belépője nyomán kapott a tarkójához, merthogy fölöslegesen gyalulta földbe az ellenfelet. Mar- tinenko megmozdulásai sem ragadtatták el a trénert, mert bár az apró termetű csatár cseleit a közönség megtapsolta, olyan ziccerekben hi­bázott, amely miatt könnyen elúszhat egy találkozó. A vezetést jelentő gól után ha lehet, még gyorsabban vert a kispa­dos emberek pulzusa. Nem is csoda, hiszen ekkor már győzelemre állt a csapat. De hol volt még a meccs vége? A második félidőben Martinenko kihagyott egy újabb gólhelyze­tet, majd nem sokkal később szabadrúgáshoz jutott a Kazincbarcika. Temován elrúgta a leállított labdát, mielőtt még a bíró a sípjába fújt. Nagy kitomászta a lövést a jobb alsó sarokból, de ekkor a játékvezető mér felmutatta a sárga lapot a renitenskedő Ternovánnak. És persze megismételtette a pontrúgást. Amiből kiegyenlített a vendég. A kispad ekkor kezdett csak megbolydult méhkashoz hasonlítani. A sarokban ücsörgő Takács Pálmát odáig jutott, hogy kiegyezett vol­na döntetlennel is, látva azt, hogy az ellenfél vérszemet kapott. Bóna Zoltán az idő haladtával csatlakozott edzőtársához, ő is mondta a magáét, pláne akkor, amikor valami butaságot csináltak a játékosok a pályán. Áztán jött a hidegzuhany, a barcikaiak második gólja. Tóth Dénes ettől kezdve már nem tudott ülve maradni. Hogy ideges volt, enyhe kifejezés. Hiszen nem így képzelte el a hazai bemutatkozást, nem ezért dolgozták végig az izzasztó felkészülést. Hiába volt a megannyi lemondás? Vagy mégsem? Mózner, aki az első gólt szerezte, húsz perccel a be­fejezés előtt visszaadta a hatvani reményeket. Kettő-kettő. Ezzel a döntetlennel talán már mindkét csapat kiegyezett volna. Bár azt nem lehet mondani, hogy a Hatvan az eredmény őrzését tar­totta volna szem előtt. Mégis könnyen lehet, ha nincs az a bizonyos Orovecz-szabadrúgás, marad a 2-2. De Orovecz — aki bizony elké­szült az erejével — két perccel a lefújás előtt még utoljára összekapta magát. Nem volt túl erős a lövés, de remekül helyezett. És ez volt a lé­nyeg. Mert a labdát a kapus csak kiütni tudta, pontosan Baranyi elé. Gól! Három-kettő! Tóth Dénes időt reklamál, Bóna Zoltán az utolsó másodpercben is űzi a játékosokat, Takács Pál mormol valamit az orra alatt. Vége! Nincs tovább. A pokol mennyországgá változik. Egymás nyakába ugranak az edzők, a vezetők. Ez bizony férfias munka volt. Az öltözőbe befelé menet Baranyi mintegy magának megjegyzi: — Ez lesz a bajnokság legértékesebb győzelme. Bár még csak az elejénél tartunk, közel áll az igazsághoz. Na, hogy tetszett a kispad? — kérdezik tőlem. Érdekes volt, mon­dom, jobb híján. De köszönöm szépen, a kispadot meghagyom ezen­túl az edzőknek. D r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom