Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. július 29., szerda Az Építők vegyeskarával Siegerlandban Eger új német testvérkapcsolata? Kórusunk a Nicolai-kirche előtt Nemrég tért haza egyhetes si- egerlandi hangversenykörútjá- ról az Építők Agria Vegyeskara. Az egri dalosok az ottani Evan­gélikus Kantorei meghívásának tettek eleget. Három hangver­senyt adtak Siegerlandban. A nagy múltra visszatekintő egri kórust — melynek vezető karna­gya dr. Ocskay György — a kó­rusvezető sajnálatos betegsége miatt ez alkalommal felkérésre Szepesi Györgyné vezényelte. E sorok írója néhányadmagával „erősítésként” vett részt, és élte át az út felejthetetlen perceit. Bár hosszú volt az út Siegenig, a közös várakozás összehangolta a közösséget. Megérkezéskor családoknál nyertünk elhelye­zést. Másnap kiadós eső és a pol­gármesternő várt bennünket. A városházán Frau Fiedler fogadta a kórust és vezetőjét, Hajdú Miklóst, az Építők Heves megyei titkárát, a kórus fenntartóját. Ezen a napon este, a város ró­mai katolikus kórházának mo­dern kápolnájában 'adtuk az első hangversenyt. A hallgatóság zömmel orvosok, ápolónők, apácák, helybéli kórustagokból állt, de hangszórókon keresztül a kórház valamennyi termében a betegek is részesei lehettek a ze­nei élményének. Orgonán Marik Erzsébet főiskolai docens kísérte az énekkart. Kedden siegerlandi kirándu­lásra indultunk Walter Thie­mann szimpatikus gimnáziumi tanár igényes és értő vezetésével. A festőién szép táj élénk zöld, vi­rágos rétéi, a szemet pihentető fenyvesek, tehéncsordák lenyű­göző élményt jelentettek. Jár­tunk Freundenburgban, ahol megcsodálhattuk a hagyomá­nyos német építészet favázas, palaborítású házait. Felejthetet­len a crottor-i vízikastély, mely­nek udvarán rögtönzött hang­versenyt adtunk a kastély „vár­urának”. Ginsburg várából festői látvány tárult elénk. Hainchen- ben kórusunkat Siegen egykori polgármestere fogadta, aki emellett a siegeni Várbarátok Köre elnöke: Hans Reinhardt úr volt az elindítója Siegen és Eger város közeledésének. Örömmel hallottuk tőle a sok közös ismerős neveket: dr. Kozá- ri József, dr. Szabó József, dr. Löffler Erzsébet, dr. Petercsák Tivadar, Bodó Sándor, Kame- niczky Antal egri személyisége­ket. Példaértékű Reinhardt úr tevékenysége, városunk iránt ér­zett őszinte rokonszenve. Ősszel Siegenbe várják dr. Ringelhann György polgármester urat. Úgy érzem, hogy ebből a találkozás­ból Eger második német testvér- városi kapcsolata bontakozik ki. Felejthetetlen rajnai hajóki­rándulást szervezett számunkra Prof. Hans Peter Fires úr, aki há­zigazdánk is volt egyben. Wies­baden érintésével értünk délelőtt Bingen-be, s pontban 12 órakor a Koblenz motoros hajó fedélze­tén, csodálatos időben élvezhet­tük mintegy másfél órán keresz­tül a Rajna kb. 38 kilométeres szakaszának kimeríthetetlen szépségeit: a kastélyokat, vára­kat, a veszélyesen meredek, min­taszerűen megművelt szőlőültet­vényeket. Elhaladtunk a neveze­tes Loreley sziklánál. St. Goar- tól autóbusszal folytattuk utun­kat Koblenz, Bonn érintésével Kölnbe. A 158 méter magas, le­nyűgözően karcsú kölni dóm, s a benne tartott spontán éneklés (Arcadelt: Ave Mária, Bruck­ner: Graduale, Kodály: Esti dal) mély nyomokat hagyott az egri dalosokban. Siegenben elsőként az Oberschlossz (felső kastély) mú­zeuma jelentett gyönyörűséget, hisz itt Rubens hat csodálatos al­kotása tárult elénk. (Rubens Sie­genben született.) Ügyanitt fejet hajthattunk a város jeles ősi csa­ládjának, a Nassau grófi dinasz­tiának. Ütünk során látogatást tettünk a Nikolai-kirche-ben, a Martini-kirche-ben, hol az evan­gélikus pásztor, Georg Kurschus úr igen tiszteletreméltó, értő is­mertetőt tartott a templomok történetéről, a városról, bemu­tatva a Nikolai-kirche csodálato­san értékes, gazdag kegytárgyait. Bad Berleburgban (jellegében Karlovy Varyhoz hasonlítható kisebb gyógy-üdülőváros) a helybéli evangélikus templom­ban adtuk második, világi mű­vekből összeállított hangverse­nyünket. Többek között Ko­dály-, Mozart-, Beethoven-, Ka­rai-, Petrovics-, Liszt-műveket szólaltattunk meg igen plaszti­kusan, hangulatosan, egyre emelkedő kifejező erővel. Marik Erzsébet szóló zongoradarabjai nagyban emelték hangverse­nyünk színvonalát. Walter Nienhagen úr, járási kerületi tanácsos (Siegerland legfőbb közjogi méltósága) is fo­gadta testületünket. Immár má­sodszor hangzott el vendéglátó­ink részéről a hála szava hazánk iránt, miszerint 1989-ben Ma­gyarország nyitotta meg határait a volt keletnémetek előtt. A dél­után kiadós próbával telt el, s es­te telt ház előtt tartottuk utolsó, egyben legsikeresebb hangverse­nyünket a Szent Miklós-temp- lom kitűnő akusztikájú szenté­lyében. A koncert vendégei per­ceken keresztül felállva tapsol­tak önfeledten, kikövetelve a rá­adást, Kodály: Esti dal című kó­rusművét. Szepesi György Monstre megyei ellenőrző vizsgálat A fagylalt készítése és forgalmazása A nagy nyári melegek legked­vesebb fogyasztási cikke az üdí­tő, jóízű fagylalt. Nincs mit cso­dálkoznunk azon, hogy a Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelőség országos ellenőrző vizsgálatot rendelt el, s ennek során Heves megyében is sor került egy kiter­jedt, komplex ellenőrzésre. Bisztriczki Lászlótól, a megyei felügyelőség vezetőjétől meg­tudtuk, hogy a komplex vizsgá­latra június 1-jétől 29-ig került sor, s a felügyelőség, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézete mun­katársainak, sőt a Heves Megyei Állat-egészségügyi és Élelmi­szer-ellenőrzési Állomás labora­tóriumának a bevonásával. A vizsgálati s ellenőrzési progra­mot a főfelügyelőség dolgozta ki, s annak alapján folyt megyénk­ben is a munka. Elsősorban az adta meg megyénkben a vizsgá­lat jelentőségét, hogy e térség ide­genforgalmi szempontból ki­emelkedő szereppel rendelkezik. Megyénkben 52 elárusítóhely került komplex vizsgálat alá, te­hát úgy kereskedelmi, mint egészségügyi szempontból. Ke­reskedelmi szempontból vizsgál­ták a fagylaltkészítés technikai feltételeit, az árusítás körülmé­nyeit, a kiszolgálás kulturáltsá­gát, s ezen túlmenően a fogyasz­tók védelmében a kiszolgált fagylalt mennyiségét, valamint a mennyiségnek az árral való kap­csolatát. Nem utolsósorban pe­dig — laboratóriumi vizsgálattal alátámasztva — a szabvány sze­rinti fagylaltkészítést és a kiszol­gált áru minőségét. A vizsgálatra került esetek 65 százalékában a közegészségügyi feltételek is el­lenőrzésre kerültek: a személyi higiénia, a felhasznált anyagok minőségmegőrzése terén első­sorban a fagylaltporok, a gyü­mölcsvelők, valamint az egyéb járulékos anyagok. Felderítettek például olyan eseteket is, amikor lejárt szavatossági idejű gyü­mölcsvelőt és fagylaltporokat használtak fel — elsősorban ha­szonszerzés céljából — egyes fagylaltkészítők. Bisztriczki úr elmondta, hogy az ellenőrző vizsgálatok során oly súlyos szabálytalanságra nem derült fény, mely indokolttá tette volna a fagylaltkészítő üzem azonnali bezárását. De adódott eset, amikor lejárt szavatossági idejű alapanyagok felhasználása miatt a belőle elkészített fagylalt forgalmazását megtiltották. Ki­sebb szabálysértések esetében elegendőnek ítélték a helyi szó­beli figyelmeztetést. Súlyosabb, halmozódó szabálysértés miatt 14 esetben bírság kiszabására is sor került, s ez a vizsgált esetek 27 százalékát jelenti. Három sza­bálysértés elbírálása még folya­matban van. Ezen túlmenően 4 esetben „kötelezésre szóló” ál­lamigazgatási határozatról is kaptunk tájékoztatást. A fagylaltárusító helyen fel kell tüntetni egy-egy gombóc árát és súlyát. Nem közömbös ugyanis a fogyasztó számára, hogy 4, 4,5 vagy éppen 5 dekát nyom egy-egy adag; azaz, hogy ugyanannyi pénzért egyik helyen csak 4, a másik helyen pedig már 5 deka súlyú fagylaltot kap. Ok­vetlenül fel kell tüntetni, hogy a fagylalt aromából avagy gyü­mölcsből készült-e. Az első eset­ben kötelező ugyanis az „ízű” jelző feltüntetése, például eper­ízű vagy málnaízű, szemben az eper- vagy málnafagylalttal, mely gyümölcsből készült. Saj­nálatos tényként állapították meg a vizsgálat során, hogy e két ténykörülmény feltüntetése minden esetben hiányzott. Az ellenőrzés során 17 eset­ben kémiai, 7 esetben pedig bak­teriológiai vizsgálatot is elvégez­tek. Egy üzletben két készítmény bakteriológiai vizsgálati eredmé­nye nyomán a tisztiorvosi szolgá­lat hatáskörében szankcionálás­ra került sor. E hivatal egyébként az egész év során figyelemmel kí­séri a forgalomba kerülő fagylal­tokat, s kb. 50 fagylaltból négyet kifogásolt, s csupán egyet tiltott el a forgalmazástól. Bisztriczki Lászlótól megtud­juk, hogy természetesen ezzel nem ért véget megyénkben a fagylaltok ellenőrző vizsgálata; a továbbiak során még lesz el­lenőrzés, s éberen rajta tartják a szemüket a fogyasztók érde­kében a forgalomba hozott fagylaltokon. Búcsúzásul még megtudom, hogy hála Istennek, az NDK gyártmányú adagológépek las­sacskán kikerülnek a forgalom­ból, melyből úgy minőségileg, mint mennyiségileg erősen kifo­gásolható fagylaltok vásárolha­tók. Nyugodtan fogyaszthatjuk tehát a nagy nyári hőségben a fi­nomabbnál finomabb ízű, zama­tos fagylaltokat, mivel megyénk­ben a kiterjedt komplex, s nem utolsósorban lelkiismeretes vizs­gálat súlyos hiányosságot nem tárt fel. Sugár István Más névvel, de régi tartalommal Szombaton kezdődik az Agria Filmszemle Csaknem két évtizede, hogy Eger lett a színhelye a filmművé­szeti nyári egyetemnek. Az első években egy-egy híres rendező pályaképével ismerkedhettek meg a hazai és külföldi filmbará­tok, majd tematika fogta össze a programot. 1991-ig minden év­ben megrendezésre került a nyári egyetem, amely így Eger kultu­rális életében is jelentős helyet foglalt el. Tavaly azonban az anyagi feltételek hiánya nem tet­te lehetővé a program megvaló­sítását. 1992-ben a Művelődési Mi­nisztérium alapítványa biztos anyagi hátteret teremtett a lebo­nyolításhoz a Heves Megyei Mo­ziüzemi Vállalat számára. A programban elsősorban az idei Budapesti Filmszemlén bemuta­tott filmek szerepelnek. Az Ag­ria Filmszemle lehetőséget te­remt azoknak a külföldi film­klubvezetőknek a legújabb ma­gyar mozidarabok megtekinté­sére, akik nem jutottak el a fővá­rosi mustrára. Kilenc országból érkeznek résztvevők, akik közül sokan nyolcadik-tizedik alka­lommal érkeznek városunkba. A rendezvény augusztus elsején, szombaton kezdődik, és egy hé­tig tart. Összesen 18 játékfilmet, egy egész estés rajzfilmet, négy főiskolai diplomafilmet tekint­hetnek meg a magyar film bará­tai. A program nyitott, az egriek is részt vehetnek az Ifjúsági Ház­ban a filmszemlén. Találkozhat­nak Szabó Istvánnal, az év legsi­keresebb filmjének — az Édes Emma, drága Böbe — rendező­jével, Salamon Andrással, a Zsötem alkotójával, Kamondi Zoltánnal, a Halálutak és angya­lok fiatal rendezőjével, Jancsó Miklóssal, akinek két filmje is műsorra kerül, Isten hátrafelé megy, Kék Duna keringő. Előadást tart Kőhalmi Ferenc, a Magyar Mozgókép Alapítvány titkára, s Fodor Gábor Politika és film címmel. Elhangzik a prog­ramban dr. Veress Józsefe lemze- se is, A magyar film Európában címmel. Ő a Magyar Filmintézet általános igazgatóhelyetteseként rengeteg szakmai segítséget nyuit mind az összeállítás, mind a lebonyolítás során. Bár a magyar film rossz körül­mények között működik, de az erők összpontosításával be lehet bizonyítani: a magyar film él és élni akar, várja nézőit. A rende­zők filmjeikkel vitatkoznak... Hernádi Ferenc egy Delta Force (per kettő)J v ___________________J E r ről fogsz írni? — kérdezte egy barátom a moziban, s az igenlő vá­lasz hallatán hangosan felkacagott. Valahol igaza van. Siralmas a filmszínházak kínálata így a nyár közepén, az ember már abba az illúzióba se ringathatja magát, hogy két rossz közül a ke­vésbé rosszat választhatja. Mert nézzük például, mivel csábítja legalább a székben maradásra a nézőt a Delta Force című akciófilm második része. (Az első tövestül hullott ki az emlékezetemből, egyetlen epizódra nem emlékszem, legfeljebb Chuck Norris bicepszei tűnnek „dézsávüsnek”.) Adott egy velejéig, sőt inkább annál is mélyebben romlott kokain-király, aki egy San Carlos nevű országban tengeti a napjait — egyedül ez az ország nem szolgáltatja ki őt az amerikai nagyhatalomnak. Na de sebaj, té­vednénk, ha lebecsülnénk az amerikaiakat, van azoknak két embe­rük — tíz perc múlva már csak egy —, akik lerángatják ezt a Cota-nak nevezett urat az utasszállító repülőgépről, menet közben természete­sen, és még ejtőernyőt se tesznek rája. Ismét tévednénk, ha azt hin­nénk, meghal a kokain-király, Chuck ugyanis, mint valami szuperem­ber, elszámol magában vagy húszig, és utánaugrik. (Hogy a zuhanás közben ennek a Cota-nak nem áll meg a szívverése, ez több mint meglepő, egyébként ugyanis egy nyámnyila alak.) Az ejtőernyő vé­gül sikeresen kinyílik, Cota bíróság előtt, tízmillióért szabadon enge­dik. Jön a bosszú. Meghal minden rendes ember, akit ez a tisztaszívű Chuck valaha is szeretett: a barátja, annak az egész családja — és a mi hősünknek ek­kor megrándul az egyik arcizma. Bosszú bosszúért kiált, az amerikai nép bátor elnöke sem tűrheti ezt tovább: irány San Carlos. (Naná, hogy megvan már nekik térképen az összes koka-telep meg laborató­rium...) Egy szem helikopterrel letarolják és felégetik a fél országot, s eközben még arra is marad idejük, hogy a Chuck-ra támadó orvlövé­szeket kiszúrják és lepuffantsák. Jó fej az amerikai tábornok, állandó­an azt mondogatja: semmi se megy könnyen, és közben magában rö­hög, mint egy hülye gyerek. Nehéz dolga lehet ennek a Chuck-nak egy ilyen főnök mellett. Na hát aztán Cota meghal, az amcsik győznek, az indiánok kuny­hóit akkora rakétákkal durrantják szét, mint egy ház. A film záró képsora: visszajönnek az ártatlan indiánok, és szótlanul locsolgatják az égett szalmát. Hogy abból kunyhó már sose lesz, az is biztos. Szegény, szegény indiánok... Doros Judit Pillanatfelvételek 1. Ülök a sétány évszázados gesztenyefái alatt, a pádon. Élvezem a természetet, azt, ami még szép, ami még csendes Kolozsvárból. Három év körüli kislány közeledik felém, jól megelőzve hátrább an- dalgó szüleit. — Bácsi, te nagytata vagy? — kérdi románul, szép barna szemét reám meresztve, és aranyosan mosolyogva hozzá. — Igen, drágám! — mondom az ő nyelvén —, de tudod, most nincs itt az unokám! Gyermeki kacérsággal cincog, s hirtelen felugrik mellém a padra, s a maga kis mondókájába kezd, aminek az a lényege, hogy ha éppen így van, akkor ő elfogadna engem nagytatájának, mert az övé sze­gény, meghalt. — Jó neked, hogy te még élsz — mondja elérzé- kenyülve, és hirtelen, gyermeki szeretettel megcsó­kolja az arcomat. Csodálatos érzés, s amikor a gyermek a magában kialakított nagytata-képpel továbbszalad, csak arra kérem a jó Istent, hogy a szeretetet ebben a gyer­mekben és társaiban is tartsa meg örökre... Tisztes távolból kacérul visszanéz „kisunokám”: integet nekem, én is integetek, s a könnycseppeket csak az utánuk sétálgató, egymást szorosan átkaro­ló szerelmespár veszi észre a szememben. 2. Azt mondja a szomszédom: — Ma jó napom volt, pajtás! — Hogyhogy? — kérdem, de ő komoly marad, még mosoly sem húzódik a szája szögletébe. — Találtam egy degeszre tömött pénztárcát... Hamar a táskámba gyömöszöltem, és elillantam az üzletből... — S nem örülsz a szerencsédnek? — De igen! — mondja még mindig komoly te­kintettel. — Tudod, izgatott lettem, dobolt a szí­vem, szinte éreztem, hogy húzza a súly a szatyro­mat. Néztem az embereket az utcán, s úgy éreztem, hogy mindegyiket megloptam. — Na és? — Valahol, egy csendes helyen leültem, és szem­ügyre vettem a zsákmányt. Azt mondtam: ha egy sihederé, ha egy üzérkedő szélhámosé, ha egy lócsi­száré, akkor... elbúcsúzhat tőle, de ha... Es kivet­tem a személyazonosságiját, megtudtam a nevét, címét, a munkahelyét, a foglalkozását, sokáig néz­tem a fényképet. Kezembe vettem, és számolás nél­kül súlyoztam a pénzköteget, majd szapora léptek­kel megindultam a károsult lakása felé... S tudod, otthon találtam az embert, a heverőre roskadva hangosan zokogott, feleségével, három gyermeké­vel együtt... Amikor letettem az asztalra a pénzkö­teget és a tárcát, eszelősen nézett reám, és nem tu­dott szóhoz jutni... — Na és?... — És... Megcsókolta a kezem. Férfiember lé­temre. És borért, kávéért szaladt, és könnyes szem­mel, remegő kézzel kínálgatott. —TÉs akkor? — És akkor én kezdtem el zsebkendőmmel tö- rölgetni a szemem... Tudod, pajtás, olykor kisírt szemmel is boldog lehet az ember... 3. Megyek az utcán, nézem a kirakatokat, s azon gondolkodom, hogy röpke fél óra alatt elkölthet- ném az egész nyugdijamat... Valaki kemény léptek­kel siet felém. Szándékosan nekem jön, majdnem eltapos. Ütésre emeli hatalmas tenyerét, s még sze­rencsém, hogy jó hamar félreugrom. Akkor a férfi megáll velem szemben, szétter­peszti a lábát, jól a szemem közé néz, már éppen köpni készül, amikor... szinte elszégyelli magát. — Bocsánat, uram, bocsánat! — mondja nyája­san, enyhe vállveregetéssel, és hozzáteszi: — Tudja, hirtelen azt hittem, hogy az a piszkos firkász tetszik lenni onnan a szomszéd utcából, aki a jó múltkoijá- ban... S itt hosszú, már-már idegesítő mesébe kezd. Még jó — gondolom magamban —, hogy az a „piszkos” fráter, aki minden lében kanál, hol kalap­pal, hol meg anélkül jár-kél az utcán. A kalapját most éppen otthon felejtette. Okos György Kolozsvár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom