Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-29 / 178. szám
HÍRLAP, 1992. július 29., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5 Hozzászólás. Marjai-örökség a Mátra lábában ketyegő bomba (Üj sorozatot indítunk oldalunkon. Mindazok számára helyet adunk itt, akik a körzeti összeállításban megjelent, avagy a Gyöngyösről és térségéről szóló írásokhoz szeretnének hozzászólni, azt kiegészíteni vagy cáfolni. Elsőként Sándor András írásából adunk közre egy nagyobb lélegzetű csokrot — A HAF-ról...) „A kormány — vagylagosságaival együtt — elfogadta az Ipari és a KT Minisztérium előterjesztését a mátraalji térség ólommérgezésre ítélésének ügyében. Ez azt jelenti, hogy a HAF felépítése még mindig nincs véglegesen eldöntve, ám a kormány mégis elfogadta, miszerint „a használt- akkumulátor-feldolgozó üzem felépítése az ideális megoldás.” A Hírlap július 18-i számában Doros Judit tollából valósághű tájékoztatás jelent meg erről az „ideális megoldás”-ról. A környezetvédők felfogása változatlan: a főváros közelében lévő, egyetlen erdős és ivóvízben gazdag hegyvidéki üdülőterületen ólomkohót építeni lelkiismeretlenség. Ez maga elég lenne a terv elejtéséhez, ámde hadd sorakozzanak a további tények. 1. Nagy mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik a Mátrában. Az előterjesztés szerint ennek ártalmatlanítási költsége 35 millió forint. Ez akkor sem igaz, ha jóhiszemű tévedésnek tekintjük. A hulladékártalmatlanítás költsége ugyanis 250 és 350 millió forint között van. 2. Miközben a kalkulálható árbevétel 815 millió forint helyett csak 600 millió forint, az előterjesztés szerényen elhallgatta, hogy az üzem majdani működését évi 36 millió forint járadékfizetési kötelezettség terheli. 3. Mindez még hagyján ahhoz képest, hogy az európai gyakorlat szerint az ólomhulladék gazdaságos feldolgozása 50 ezer tonnától kezdődik. Magyarországon évi 14-15 ezer tonna ólomsűly képződésére van kilátás. Eszerint felépül egy gazdaságtalan üzem, és a költségvetés évről évre támogatja a Mátraalja megmérgezését. Jelentkezzzék, aki ennél jobb üzletet el tud képzelni. 4. Tévedés, hogy ezt a nyakunkba szakadt HAF-ot, melynek eszmei és financiális szülőatyja Maijai József egykori gazdasági géniuszunk, nem ellenezte senki. Kezdettől tiltakozott ellene a Külkereskedelmi Minisztérium és az Országos Tervhivatal. 5. Az OÉÁ — telt az állami alapjuttatásból — gyöngyösoro- szi lakosokat utaztatott az osztrák-olasz határon (és nem Salz- kammergutban és nem a Gross Glöckner tövében) épített ar- noldsteini hasonló üzembe, hogy lássák, milyen ideális. Nos, a Hírlap nem sokkal több, mint egy hónappal ezelőtt hírt adott az „ideális” amoldsteini akkumulátorfeldolgozó területmérgezési botrányáról. A két minisztérium ezt szórakozottan kifelejtette az előterjesztésből. Akkor hát: mi legyen a használt akkumulátorokkal? Mindenképpen szervezetten gyűjtsük össze, majd — számot vetve azzal, hogy ez a Magyarország akkora és olyan adottságú, amilyen — „savas export” keretében szállítsuk ki külföldi működőfeldolgozóüzembe. S mi legyen a HAF-ba beleölt több mint 540 millióval? Maijai Danaida-ajándékát, a félmilliárdos veszteséget — nincs más hátra — újuk a veszteségrovatba, megtöbbszörözése helyett. Nem ez az egyetlen kár, amit ők okoztak, miután gazdáik ügy bízták rájuk ezt a kis országot, mint kecskére a káposztát. Sándor András a Heves Megyei Környezetvédők Szövetségének ügyvezető elnöke ,, V Mátraalja sem bír el több környezeti terhelést” Reméljük, sokáig — inkább örökre — „csendben áll még a szürke óriás”, mert nemcsak Oroszi, hanem a Mátraalja sem bír el több környezeti terhelést. A HAF-ügyről a közelmúltban többször olvashattunk a Heves megyei Hírlapban. Nemcsak a település, de a Mátraalja lakói is a tűrőképesség határán vannak, amiről ritkábban jelenik meg tájékoztatás. A hátrahagyott meddőhányóból a 27 féle nehézfém a község talaján és levegőjén kívül annak környezetébe is eljut. Nem igaz, vagyis hazugság, hogy a település 70 százaléka támogatja az építkezést. Ha vállalná, akkor sem vállalhatná, mert olyan horderejű döntésről van szó, aminek negatív következményei nem maradnak meg a község határán belül, azok az egész Mátraalját érintik. Ezért erről a kérdésről csak a Mátraalja lakossága dönthet. A község lakói nem a HAF-ot, hanem munkahelyet szeretnének, ami természetes és jogos igény. Munkahelyek viszont teremthetők az üzem más célú hasznosítása esetén is. Egyesületünk — a Mátraaljai Szőlő- és Bortermelők Egyesülete — 1992. július 14-i elnökségi ülésén is foglalkozott — mint minden alkalommal — a kérdéssel. Felvetődött annak gondolata, hogy szőlő- és gyümölcsalapú üdítőitalalapanyag gyártására lehet a „szürke óriást” berendezni és felhasználni. A szükséges alapanyag a környezetében ma is megterem,.de nehezen értékesíthető. Gyuris Árpád az MSZBE elnöke „Kis művész” alkotótábor Morovszki Zsuzsának, az abasári művelődési ház igazgatójának köszönhető, hogy e hónap közepén jó néhány gyerek hasznosan és élvezetesen töltötte a szünidő egy részét. Ő hirdette meg ugyanis azt a rajzpályázatot, amelyet aztán 23 faluba küldött szét, Szűcsitől Kisnánáig. A legügyesebbek — összesen 34-en — jutottak el július 5-től 14 g a Sár-hegyen, a Szálasi-eraJsz- házzal szembeni tisztáson megrendezett táborba. Voltak >z- tük kisnánaiak, detkiek, vise ta- iak, ludasiak, nagyrédt ek, gyöngyöspataiak, rózsás; nt- mártoniak és abasáriak. A táborvezetőséget négye alkották: Morovszki Zsuzsa művészeti vezető, Balázs György táborvezető, Gulyás Jánosné, valamint Gulyás János. A gy erekek műhelymunkája délelőtt 9 órától délután fél kettőig tartott, amikor is választhattak a különböző tevékenységek között. A szövést Juhászáé Lovász Rita vezette: megtanította a gyerekeket hagyományos szövőszéken, illetve fakereteken is dolgozni. Várkonyi Maréza iparművész az agyagozás titkaiba vezette be az érdeklődőket, akik korongoztak, mintáztak, majd saját alkotásaikat földbe ásott cserépégető kemencében égették ki. A batikolás fortélyait Disznós Mária rajztanártól, míg a fafaragás alapelemeit Hegedűs István fafaragótól leshették el a résztvevők. A jó hangulatú munkát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a gyerekek délután is „visszaszökdös- tek” a munkasátrakba, és a pihenés helyett tovább folytatták a különféle kézimunkákat. A tábor anyagi hátterét egyébként a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány és az abasári takarékszövetkezet biztosította, a sátrakat az Úttörőszövetségtől — Csillebércről — kapták díjmentesen. Egyébként az egy hét alatt készült munkákból már látható a kiállítás az abasári művelődési házban, augusztus elejéigMi lesz a fordulat hónapja? Már megindultak a gödörből felfelé Annyiféle mendemonda hangzott már el a Gyöngyös-Do- moszlói Állami Gazdasággal kapcsolatban, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Mi az igaz hát? Darabjaira hullik szét, vagy lesz még belőle egy jól működő gazdaság? A válaszért Dula Bencéhez, a minisztérium által kinevezett vállalati biztoshoz fordultam. — Ezt a megbízatást megelőzően hol dolgozott? — Én még 1971-ben kerültem Gyöngyösre, az állami gazdaságba. A munkakönyvem 1989-ig itt volt a gazdaságban. Akkor harminc munkatársammal együtt kirúgtak. Tette ezt az új igazgató, akivel együtt pályáztam én is, ami nagy baklövés volt, mert menesztésem okát ebben látom. — Miért vállalta el most mégis a megbízatást? — Talán azért, mert másik éra van, alakul ebben az országban egy polgári demokrácia. Az nagyon rossz, hogy én vagyok a gazdaság utolsó igazgatója, akinek feladata azt átalakítani. De azt viszont remélem, én leszek az első vezetője annak a gazdaságnak, amelyik a mai, korszerű körülmények között működik majd. A legelső célom, hogy az itt dolgozó háromszáz ember az átalakulás során kerüljön abba a helyzetbe, hogy tulajdonos, illetve alkalmazott lesz. Esetleg máshol találjon boldogulást. — Mi lesz a gazdaság területével? — A rendezés után még mindig marad egy olyan birtoktest, amelyet együtt működtetni nem túl célszerű. Valamilyen formában decentralizálni kell. Ennek tervezését elvégeztük. Ezt követően egy szőlő-gyümölcs vertikum működtetésére esély marad: jóval kisebb nagyságú lesz a mainál) de talán éppen ezért jóval hatékonyabb is. Ám csak úgy jöhet létre, ha a privatizálás után az érintettek ezt a gazdasági tőkét a társulásba visszahozzák. Remélem, más csoportosulások is úgy vélik majd, hogy a gyöngyösi gazdasági társuláshoz érdekük lesz csatlakozni. — Milyen esélye lehet az Új társulásnak? — Az elmúlt négy hónapban a piacunkat stabilizáltuk, és újakat kerestünk. Megvannak az esélyeink arra, hogy mintegy negyvenezer hektoliter bort elhelyezzünk a nyugati piacon. Palackozott borról van szó, ami saját címkével megy, és az eredeti elnevezés szerint. — Személy szerint mit vár a jövőtől? — Engem az itt eltöltött több mint húsz év köt ehhez a gazdasághoz. Édesapám is dolgozott itt. Tőle egyebek mellett megtanultam, hogy saját erőmből kell megteremtenem a saját boldogulásomat. Szeretnék tulajdoni hányadhoz jutni, befektetni ebbe a gazdasági társulásba. Hogy a tulajdonosok igényt tartanak-e majd a munkámra, az külön kérdés. — Milyen most a gazdaság anyagi helyzete? — Már vissza tudtuk fizetni a húszmilliós hitelt. Ami a nagy bánatom, a pincében van még mindig negyvenezer hektoliter borunk, aminek a fele a gazdaság dolgozóié, illetve a bérlőké és a szakcsoportok tagjaié. Értékesítéséről naponta több kereskedővel tárgyalunk, de a bor nagyon nehezen fogy. Az hiú ábránd, hogy az itthoni borainkat külföldön maradéktalanul tudjuk értékesíteni. A belföldi piacra szükségünk van. De amíg az olcsó, hamisított borokat olyan mértékben árusítják, addig a minőségi borok nem tudnak vevőre találni. — Végezetül: felkapaszkodott már az állami gazdaság a gödör peremére? — Ezt nem mondhatnám. Talán úgy, hogy már a gödör mélyéről megindult felfelé. Miután esélyünk van arra, hogy a borunkat el tudjuk adni, megmenekülünk. — Csak a boron múlik minden? — Semmi máson. — Mi lesz a fordulat hónapja ? — November. G. Molnár Ferenc Friss hírekkel Megjelent a gyöngyösi Önkormányzati Értesítő júliusi száma, amelyet a hagyományokhoz híven ezúttal is Csötönyi Csaba, a polgármesteri hivatal sajtóreferense állított össze. Az érdeklődők ebben egyebek között arról olvashatnak, hogy az Egervin átalakulása miként érinti a helyi bortermelőket. Ismét jelentkezik „A hónap kérdései” című rovat, amelyben ízelítőt adnak a város polgárait leginkább érdeklő témákról. Azok számára, akik nem vettek részt az elmúlt ön- kormányzati ülésen, ennek napirendjeiről is beszámol a lap. Dokumentumok — Detkrol Felhívással fordul Detk, illetve környékének lakóihoz a helybéli művelődési ház. Szeretnének a községük történetéről, illetve az itt élők életéről minél több mindent kideríteni, ezért kérik, hogy akinek ezzel kapcsolatos írásos dokumentuma, fotója vagy tárgya van, vigye el hozzájuk. Ólyan tárgyakat is szívesen fogadnak, amelyeket régen használtak a falusiak. Szlovák klub Domoszlón Több mint tíz éve működik Domoszlón a szlovák klub, amely nemcsak a helybéli, hanem a környékbeli nemzetiségieket is szívesen látja. Vannak olyan tagjaik, akik Szlovákiá ban születtek, s ezért még szőre sabb a kötelékük szülőföldjük kel, mint azoknak, akik már Ma gyarországon látták meg a napvi lagot, szlovák anyanyelvűként Szeretnék, ha a meglévő klubta gokhoz újak — fiatalok — is csatlakoznának. Üj szociális otthon Gyöngyösön? Még nincs — ám tervezi ; gyöngyösi önkormányzat egy ú szociális otthon létesítését Batthyány tér 21-22-es szám házban. Az épület felújítása é megvásárlása 18 millió forintb; kerül az elképzelések és számítá sok szerint. A felét az önkor mányzat úgynevezett céltámogatással kívánja megszerezni, s ennek érdekében már benyújtót ták a pályázatot. Vérükben van a zeneszeretet. • • A karácsondi „Tücsök" hagyományőrző gyermekcsoport tagjai sok mindent tudnak. Énekelni, verset mondani, és táncolni is... Ez a kijelentés azonban kevés ahhoz, hogy idézze azt a „légkört”, amit a szomorkás-siratós cigányversekkel, vagy a vidám, szívből mulató nótákkal teremtenek. Ezt tették azon a kongresszuson is, amelyet nemrég rendezett a községben a roma ifjúsági szervezet. S noha ugyancsak felszakadtak a „politikai indulatok”, a gyerekek műsora után mintha a béke, az elégedettség töltötte volna meg a termet... F 6 hangulatú m unl.'ik
