Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11-12 / 163. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. július 11—12., szombat—vasárnap M egszoktuk már Hernádi Gyulától, hogy egy kissé afféle irodalmi botrányhős. Azt szeretem legjobban benne, hogy gátlástalan, ezért olyan egyedülálló a fantáziája, s regényei ezért nem hagynak senkit közömbösen. Azon sem csodálkozunk, hogy az Egri csillagokat folytatja... S még azon sem, hogy ezt jó előre közhírré teszi napilapokban, rádióban, tévében, hiszen — a könyvterjesztés mai káoszában — a műnek el kell jutnia az olvasókhoz, s ezért a legkevesebb az, hogy tudjanak róla. A folytatás tehát készül. Időközben Hernádi Gyula a héten eljött Egerbe, hogy ihletet kapjon. Azelőtt az egri filmes nyári egyetemek vendége volt Jancsó Miklóssal együtt, ám nem volt ideje alaposabban körülnézni. Most első útja a várba vezetett (ott értük el), aztán a Gárdonyi-házba „zarándokolt”. — Mikor született az ötlet, hogy az Egri csillagokat folytatja? — Régen... de a körülmények úgy hozták, hogy más dolgom volt. Az adatgyűjtéssel már évek óta készülök. Egyrészt a mai piaci helyzetben az ember azok közül a tervei közül, amik már megvannak, kiválasztja azt, amelyet leginkább megvalósíthatónak lát a kiadást és a terjesztést illetően. Ez nem azt jelenti, hogy az Egri csillagokat csak azért írom, mert jobban eladható. Úgy gondolom, hogy ez a mű már majdnem mitikus darabja a magyar irodalomnak. Annál is inkább, mert egy furcsa kalandregényt akarok írni ebből: a főhős Bornemissza Gergely (aki számomra fő mitológiai személyiség) és az ő fia. Ők, mint a Bolyaiak, vagy két Einstein Albert vagy Teller Ede megtestesülései: mindenre rájötEgri csillagok — folytatja Hernádi... Mesét mondok, nem történettudós vagyok tek, amit a világban négyszáz évvel későbben kitaláltak. Az, hogy a törökök itt voltak, az a történészek tévedése. Lehet, hogy itt voltak, aztán elmentek, aztán megint visszaszivárogtak. Szóval egy mesebeli társaságot próbálok fölvázolni, méghozzá olyan technikai dimenzióban és keretben, amely a fiatalokat, tinédzsereket ugyanúgy érdekli majd, mint a felnőtteket. Romantikus történet lesz, amely azt a vonalát követi az irodalmi roAz író furcsa kalandregényt alkot... mantikának, amit Gárdonyi Géza oly zseniálisan megteremtett. — Ha jól értem, a cselekményszövésen lesz a hangsúly. S milyen szerepe lesz a valódi történelemnek? — Nem sok. Tudniillik a történelem abszolút relatív dolog. Vannak bizonyos események: a mohácsi vész valószínűleg megvolt. S hogy miként értelmezi az utókor? Azzal saját magát értelmezi.. A mostam szituációban akarom értelmezni a történelmet, amikor valóban szüksége van az embereknek egy szórakoztató, ugyanakkor ideálképző „valamire.” — Áltörténelmi regény lesz? — Az... — Amint látom, nem szereti ezeket a kategóriákat... — Nem szeretem. Ugyan mi terjesztettük el Jancsóval a blődli fogalmát, de ezzel sokan visszaélnek. Amikor Vonnegut úja a regényeit, azt nagyszerűnek tartják, amikor én, akkor a blődli degeneratív jelzőt von magához. Nem áltörténelem, ez egy Hernádi-féle történelem, kész... — Azt már elárulta, hogy Gergőt „megtartja”, s mi lesz a többi szereplővel? — Bornemissza Gergely állítólag török fogságban halt meg, Dobó István ellen lényegében egy sikkasztás miatti koncepciós per zajlott, bezárták börtönbe. Nem, ez engem nem érdekel, másképpen értelmezem. Mesét mondok, nem történettudós vagyok, akikről megvan a véleményem egyébként. Mesemondó vagyok, akinek az a tulajdonsága, hogy más világot teremt meg, s ezért elrugaszkodik a valóságtól, a szereplők is teljesen meseszernek. — S időben „ meddig tart ” a regény? — A tizenhetedik századig, még egy emberöltőn át tart. A hőseim a technikai zsenijükkel elűzik a törököket, akik később visszaszivárognak, míg aztán ki nem rúgják őket... — S a helyszínek? — Eger csak érintőleges. A helyszín a múlt. Az időutazásban az ostrom is feltűnik, csak másképp, mint ahogy Gárdonyi leírja. — Az emlékekben? — Időutazás lesz, ezt olyan rakétával oldják meg, aminek fan- tázionok a hajtóművei. A fantá- zionok meg nem mások, mint a metaforák. Magyarul, olyan embereket hívnak össze, akik egy tölcsérbe metaforákat mondanak. Ha nem tudnak metaforát mondani, akkor seggbe rúgják őket. Ha tudnak, akkor erősítik a rakéta-hajtóanyagot. így hőseim visszautaznak azzal a pár évvel vagy évtizeddel, s újra látják az ostromot, csak bizonyos pontokon eltér az úgynevezett történelemtől is. Na, mindegy, szóval nem árulom el, mert a kriminek, s egyáltalán bármilyen történetnek nem szabad elárulni a lényegét. Kell egy kis homály, sejtel- messég, hogy érdekelje az embereket. Egyelőre ennyit mondok el. — Az ön regényei meglehetősen vizuálisak. Gondol arra már most, hogy ebből film lesz valamikor? * — Nem szeretem Várkonyit, de nagyon tehetséges, és jó a filmje, ami az Egri csillagokból készült... Úgyhogy én nem tervezem. — Hányadik könyve lesz ez a folytatás? — Negyvenedik. De vannak új kiadások, úgyhogy eredetiként úgy a harmincötödik... — S a címe? Benne lesz, hogy „egri”? — Eredetileg arra gondoltam, hogy Új Egri csillagok. De valamivel jobbat kell kitalálni, s talán ez lesz az alcím. — S vaskos kötet lesz? — Úgy háromszáz oldal... — S mennyi van már meg belőle? — Száz... — Jó munkát! — Köszönöm szépen. Jámbor Ildikó „Az ország elképesztő türelmet tanúsít” Számvetés Szabó Tamás tárca nélküli miniszterrel Olyan időszakban érkezett Egerbe Szabó Tamás, privatizációs ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszter, amikor éppen forrpontra kerültek ezek a kérdések a megyében. Aznap tárgyaltak az Egervin eladásáról, s előadása során egy másik meghatározó üzem, a Mátravidéki Fémművek ilyen jellegű elképzeléseiről is hallhattunk. A lar- másabb politikai csatározások közben saját bőrünkön érezhetjük, hogy a meghatározó mégiscsak a gazdaság, amelynek folyamataival vetettünk vele számot beszélgetésünk során. — A különböző statisztikák, elemzések szerint a magyar gazdaság nagy egésze jó irányba halad. Viszont azt Ön is aggodalmasan fogalmazta meg előadásában, hogy az alapvető ellentmondásokat most a gazdálkodó- egységek — vállalatok, szövetkezetek, vállalkozások — élik át. Nem fenyeget-e ez a kényes egyensúly felborulásával? ' — Az embereknek rövid két év alatt nagyon megváltozott világot kell megismerniük. S ez nemcsak az egyénre vonatkozik, de a vállalatokra is. Ráadásul -swv nagy tulajdonátrendeződés zajlik. A szövetkezeti szférában például most történik a vagyonnevesítés, a tényleges tulajdonosi helyzetbe kerülés, a kárpótlás folyamata, és maga a privatizáció. Ezeket a ellentmondásokat fel kell oldani. A három fő gond: nincs elég kereslet, a kínálat nagyon gyenge, és bennfentesen zajlik ez a mostani privatizáció. Továbbá az egész gazdaság nehéz örökséggel terhes, mely a vállalati szférában adósságként jelentkezik. Ez olyan cégek lehetőségeit is csorbítja, melyek potenciálisan meg tudnának élni a piacon, de agyonnyomja őket az a teher, melyet hurcolnak magukkal. Ez a bankrendszernél is megmutatkozik. Erre megint csak lehetne megoldást találni az öröklött hitelek konszolidálása révén. Valóban úgy látom, hogy a gazdaságban az országos nagy folyamatokban történelmi fordulat történt. Inkább pozitívumnak tekintem, hogy a feszültségek a mikroszférában jelennek meg, mert legalább érvényesülnek ott is a törvényszerűségek. Nagyon sok intézményre és mechanizmusra szükség volna. Égetően hiányzik például a hitelgarancia-rendszer vagy a földhitelezés sajátos intézménye, a jelzálog-hitelezés. Ha ezek megvalósulnak ebben az évben, akkor segítik a mikroszféra alkalmazkodását. Mert az a lényeg: hof yan lehet felgyorsítani ezt az al- almazkodást. — A változás eléréséhez több központi intézkedésre is szükség volna ezek szerint. A jelenlegi politikai élet, a kormányzati és országgyűlési munka lehetővé teszi ezt? Annál is inkább felvetődik ez a kérdés, mert a közvélemény úgy érzékeli: még a kormányon belül is ellentétesen ítélik meg a gazdaság helyzetét. — A törvényi feltételek adottak mindehhez. Hogy a legutóbbi példát mondjam, a Parlament meg arra is képes volt, hogy miután elfogadta a rendkívül nagy jelentőségű privatizációs törvénycsomagot, módosította a kárpótlási es az átalakulási törvényt is, hogy a folyamatok gyorsabban menjenek. Politikai szempontból — minden feszültség ellenére — az ország elképesztő türelmet tanúsít, amikor nehezen és fogcsikorgatva ezeket a mélyreható változásokat elviseli, tudomásul veszi, sőt alkalmazkodik hozzájuk, amennyire tud. A kormány június közepén munkaprogramot fogadott el arra, hogy a gazdaság növekedése elől elhárítsa az akadályokat. Ez azt mutatja, hogy viták ugyan vannak — meg is enné a fene, ha nem volnának —, de egy egységes kormányzati szándékról és akaratról van szó, amit végig is tudunk vinni. Ezen a téren nem lesz probléma. Amiben a legnagyobb gondot látom — ha őszinte vagyok —, hogy olyan megoldásokat kell kidolgoznia a gazdaság mai irányítóinak, amelyek példa nélküliek. Még külföldi tapasztalatokat sem tudunk átvenni. Meglehetősen gyötrelmes ezeknek a módszereknek a kialakítása. Hogy konkrét példával is érzékeltessem: egy politikai mozgalom programjából, az alkalmazotti részvénytulajdonlás elképzeléséből két év alatt vált törvény. Időbe telt, míg összeállt egy addig a magyar valóságban nem létező konstrukció. Ez nem attól függ, hogy hány szakértő működiK ebben az országban, hanem attól, hogy mennyire kreatív az egész gazdaság. Ebből a szempontból nagyon is pozitív, ami nálunk zajlik. Bár a leggyengébb pontnak azt látom, hogy gyorsabban kellene megtörténnie mindennek, el kell fogadnunk, hogy létezik egy normális alkalmazkodóképesség, amelyen nem lehet túllépni. — Ügy fogalmazott az imént, hogy elképesztő türelmet lehet tapasztalni a magyar nép részéről. Mikor jut el ennek a határáig ez a nemzet, lehet-e tovább összehúzni a nadrágszíjat? — Ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt tudniuk kell az embereknek, hogy az átmenet nem öncélú politikai játék. Lehet, hogy a kormány tagjától ez öndicséretnek hangzik, de szerintem itt nagyonfelelős kormányzás folyik. A kenyes egyensúlyt — ha az feszültségekkel is teli — meg kell őrizni, mert arról van szó, hogy Magyarország be tud-e illeszkedni egy új világrendbe. Tudnia kell a magyar polgárnak, hogy ugyanaz a kérdés, mint István alatt vagy a török kiűzése után, vagy mondjuk 1848-ban volt: mit választ magának ez a nemzet. Ebből a szempontból szerintem a politikai stabilitás alapvető. Mindenkinek tudnia kell, hogy mennyire nem szabad ezt veszélyeztetni, fölülni az azt felborítani akaró szándékoknak. Meg tudta nyerni a világ bizalmát hazánk. Az elkövetkező időszak sem lesz könnyű menetelés, ahogy az eddigi sem volt az. Senki nem keltett illúziókat. Emlékeztetek arra, hogy a magyar miniszterelnök úgy fogalmazott, mikor a kormányt alakította: kamikáze feladatot vállal. Tudta, milyen kutya kemény lépések sorozatával érhető el, hogy az ország más pályára kerüljön. Másik oldalról viszont azt kell mondanom: túl vagyunk a legnehezebb időszakon. — Közelednek a választások, s elképzelhető, hogy más pártok alakítanak kormányt, kialakul a politikai váltógazdálkodás. Ezt tartaná politikai bizonytalanságnak, vagy a demokratikus intézményrendszer felborulását? — Az utóbbit. Szerencsére nem mutatkoznak jelek arra, hogy a parlamentáris rendszer működőképessége vagy az ország kormányozhatósága veszélybe kerülne. Erről nincs szó, s a világ is így értékeli a helyzetünket. Igazából csak ez a kérdés, működik-e itt ez a politikai rendszer, amely létrejött. Kétségtelenül vannak olyan erők, amelyek valójában a politikai rendszert kérdőjelezik meg, működési mechanizmusait próbálják különböző módszerekkel gátolni. De úgy gondolom, ez nem annak a kérdése, hogy kialakul-e egy „váltógazdálkodás” Magyarországon. Az egy természetes dolog, ha egy normális parlamentáris rendszer működik, benne van a pakliban. Erről szól a történet, hogy versenyhelyzetet teremtünk a politikában és a gazdaságban is. Az első célok között volt már87-ben, hogy törekedjünk erre. Ha valami, ez biztosan sikerült. — Amikor előadását hallgattam, úgy vettem észre, hogy elég naprakész Heves megye — és szűkebben véve Eger — gazdasági életével kapcsolatban. Valóban ennyire ismeri az országban zajló folyamatokat, vagy most külön készült az itteni szereplésre? — A gazdaság mélyrétegeiből jöttem, magam is végigjártam minden lépcsőfokot. Az előző életemből személyesen ismerem a gazdaság szinte minden szektorát. A privatizációval kapcsolatban is sok ismeretet szerzek, de természetesen az itteni képviselő uraknak is van szerepük abban, hogy felkészülten beszélhettem. — Ha most áttekintést szerzett ennek a térségnek a lehetőségéről és problémáiról, akkor bizonyára leszűrt magában valami következtetést. Az itt zajló változások vajon kedvezőek-e megítélése szerint? — Ha csak szűkebben értelmezve, a különböző itteni cégeknek a sorsára, átalakulására gondolok, akkor szinte valamennyi olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló, amelyen mindent megmutatnak. Meg lehet rajtuk látni azt, ami jó, s azt is, ami nagyon rosszul megy. Például az Egervinnel kapcsolatos körülbelül kétéves kínlódás tipikus esete annak, hogy egy rossz piaci struktúrával, rossz irányultsággal és rossz üzemmérettel és -szerkezettel megvert cég hogyan próbál vergődni. Ha időben ■jjf A SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK ajánlata: AZ EMBERISÉG KRÓNIKÁJA (új, bővített kiadás) Danielle Steel: A gyűrű Han Solo bosszúja (a STARWARS-sorozatból) ELŐJEGYEZTETHETŐ: A sport krónikája Brehm: Az állatok világa Larousse II. kötet Révai Nagy Lexikona Gyermekenciklopédia SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK Eger, Hatvani kapu tér 8. tel.: 16-998 Érsek u. 2. (volt Marx K. u.) / nem talál jó formát, felszámolásra kerülhet. Az Egri Dohány- gyarpéldája viszont abszolút pozitív, valószínűleg hosszabb idő távlatában is. Tudniillik kedvező tulajdonosváltozás, s nyilvánvalóan jó termékváltás is történt. Ha a megye egészét tekintem, Kelet-Magyarország olyan területe ez, amely más képet mutat, mint távolabbi környezete. A szomszédos régiókat a vészes leszakadás fenyegeti, ha nem történnek mesterséges beavatkozások. Ez a megye inkább „dunántúli” sajátosságokat mutat. Sokkal erőteljesebb a befogadó- és alkalmazkodóképessége, mint ott, ahol nem rendelkeznek ilyen adottságokkal. Jobb itt az infrastruktúra, mint mondjuk Szabolcs megyében, s más az emberi mentalitás és a személyi felkészültség is. Sajnálatos, hogy ott úgy van, az viszont szerencsés, hogy itt más helyzetből indulnak. Nincs megverve ez a régió olyan nagy szervezetekkel sem, amelyek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak új életet találni. Nem a kohászat és a bányászat igazi központja, hanem sajátos feldolgozóipari terület, amely meg tudja találni a megfelelő megoldásokat. — Szavaiból úgy veszem ki, hogy annak ellenére, hogy számokkal és tényekkel dolgozó gazdasági szakember, nagy jelentőséget tulajdonít az emberi tényezőknek. Milyen esély van arra, hogy az objektív nehézségeken úrrá legyünk akaratunkkal, elképzeléseinkkel? — Döntő szerepe van az embernek. Ha nem teszünk érte, akkor itt nem megy semmi, ha meg igen, akkor minden megváltozhat. Ez azon múlik, hogy cselekszünk-e, gondolkodunk-e. Persze nagy szerepe van ebben például az oktatási rendszernek. Bármelyik sikeres országot nézzük, Japántól kezdve Ázsia „kistigriseiig”, az ottani változás azon múlott, hogy az ottani emberek mennyire voltak tudatosak és anyagilag vagy egyéb módon elkötelezettek. Nemeskürthy István fogalmazta meg nemrégiben, hogy a magyarságnak van egy olyan sajátos küldetése ebben a kelet-európai régióban, amelyet tudunk bizonyítani'48- cal, a'45 utáni újjáépítéssel, 1956-tal, 1968-cal, vagy éppen az 1987-től máig terjedő folyamatokkal. A világ szemében Magyarország lassan modellé válik. Az embereknek büszkéknek kellene lenniük arra, hogy egyáltalán idáig eljutottunk. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László
