Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11-12 / 163. szám
HÍRLAP, 1992. július 11—12., szombat-vasár nap EGER ÉS KÖRZETE 5. Szerződés a társadalombiztosítással Az egri önkormányzat a legutóbbi közgyűlésen elfogadta a város egészségügyi alapellátást és bölcsődéket irányító intézménye és a Heves Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság közötti finanszírozási szerződést. Ennek értelmében július elsejétől az 1992. évre jóváhagyott működési költségeken felül a leadott biztosítási igazolványok arányában teljesítményarányosan támogatják a bölcsődéket és egészségügyi intézményeket. Egri zenészek — Gombaszögön A csehszlovákiai magyarok XXXVII. országos kulturális ünnepélyét június 27-28-án tartották Gombaszögön. A nagyszabású rendezvényen — melyet Gombaszög ’92 néven hirdettek meg az idén — az Egri Honvédzenekar térzenével lépett fel. Információs iroda nyílik A város vezetői felmérték Eger távlati fejlesztésének esélyeit, s abban valamennyien megegyeznek, hogy a város nagy lehetősége az idegenforgalom. Jelentős lépés a hosszú távú fejlesztési koncepció megvalósításában, hogy a közeljövőben idegenforgalmi információs irodát nyitnak meg a városközpontban. Ez az intézmény — az elképzelések szerint — egységes elveK szerint tájékoztatja az ideérkezőket a turisztikai és a kulturális lehetőségekről. Az Országos Idegen- forgalmi Hivatal egész országra kiteijedő hálózatának az első intézménye lesz ez. A megyei és a városi önkormányzat működtetésére társulást hoz létre. Az irodát a Dobó tér 2. szám alatt nyitják majd meg. Teendők a harmadik negyedévben Eger Megyei Jogú Város Közgyűlésé elfogadta a harmadik negyedévi feladattervét. Eszerint legközelebb július 14-én üléseznek a képviselők. Majd szeptember 8-án és 29-én lesz közgyűlés. Többek között a város tűzvédelmi helyzetéről és a tűzoltóság működéséről hallgatnak meg beszámolót, szeptemberben a Nagylapos és a Béke-telep részletes rendezési tervét vitatják meg, értékelik a költségvetés félévi teljesítését, a polgármesteri hivatal ügyrendjét. Szó lesz a város fogászati alapellátásáról, a lakások eladásának bizonyos kérdéseiről, és a piacgondnokság átalakulásáról. A képzőművészeké lesz a Tábornok-ház? Akik az elmúlt években nyomon követték az egri művészeti életet, azok bizonyára emlékeznek rá, milyen heves, csaknem indulatos vitákat váltott ki a helyi kortárs képzőművészeti galéria ügye. A Vit- kovics-házat nem kapták meg a helybeli képzőművészek, de kaptak viszont egy ígéretet, hogy majdan a Tábornok-házban az ő munkáiknak is lesz állandó kiállítása. Katona József né alpolgármester az elmúlt hét végén a legmegfelelőbb alkalmat választotta arra, hogy bejelentse a jó hírt az akvarellbien- nálé megnyitóján a művészek előtt: az 1992-93-as tanévben a Dobó-gimnázium már nem tart igényt a Tábornok-házra, így azt kis átalakítással megkaphatják a helyi művészek. A bejelentést viharos taps követte. (Azóta már olyasmit is hallottunk, hogy a galéria mellett még videotékát és a helyhez méltó éttermet is létesítenek az épületben.) Mindenesetre az ígéret nyilvánosság előtt hangzott el, s a helyi képzőművész-társadalom bízik abban, hogy a városatyák is igent mondanak az elhatározásra. Az al- polgármestemő másik két jó hírrel is szolgált. A megye és a város által közösen létrehozandó idegen- forgalmi információs iroda feladata lesz a kulturális menedzselés is. így a helybeli művészek külföldi tárlatainak szervezésében is részt vállal majd az intézmény. Az egri önkormányzat rövidesen létrehoz egy képzőművészeti alapítványt, amelyből évente egy vagy több alkotó munkakörülményeit támogatja. Az alapítványból részesülő művésznek az esztendő végén kiállítási lehetőséget is biztosítanak, így a nagyközönség is nyomon követheti, hogy mire fordították az alapítvány pénzét. (ji) E gy haknitól rendszerint nem vár túl sokat az ember. Ha pedig ráadásul kellemetlen tapasztalatai vannak az ilyesmiről, az csak ront a helyzeten. Hosszas házastársi rábeszélés szükségeltetik, hogy rászánja magát: elmegy és megnézi, s persze ezt is morogva, mondván, negyedóra múlva úgyis otthagyja az egészet. De hogy konkrét legyen a dolog, magam az egri Franciskánus-ud- varban nemrég bemutatott „Az élet egy kabaré” című összeállításról előzőleg azt gondoltam, nagyon rossz lesz. Hogy az előadók— Balázs Péter, Tábori Nóra, Máté Erzsi, Simorjai Emese, Kása András — buta dalokat fognak énekelni, meg nevettetni Hakni az udvarban akarnak majd, erőltetetten, szakállas tréfákkal, melyeken néhá- nyan talán tényleg röhögnek, a többség azonban csak elhúzza a száját, és reménykedik, éljen már véget a műsor. Vagy egyszerűen — mint ahogy én is terveztem — fogja magát, s hamarost hazamegy, mert hát üdítő ugyan a nyári este, meg jó az udvar akusztikája, de mindez természetesen kevés, kiváltképp a Gyalog-galopp meg Holló Színház-féle humorokhoz szokott polgárnak. Fentiekhez képest most azt is írhatnám, hogy kellemesen csalódtam, mégsem írom, mert ez így nem lenne igaz. Az azonban kétségtelen, hogy nem pattantam fel előadás közben, nem távoztam méltatlankodva néhány perc múltán, ami persze nem azt jelenti, hogy annyira 'jó lett volna a program, hanem azt, hogy nem volt annyira rossz. Magyarán, nem felelt meg az előítéletnek. Egyes kabaréjeleneteken egész jót lehetett nevetni, visszhangzott is a Franciskánusok udvara, ha pedig a művészek valamivel kevesebbet nótáztak volna a tréfák között, az ember csaknem a teljes elégedettség állapotában távozhatott volna. (rénes) A polgármester a város két évéről (Folytatás az 1. oldalról) — Tervezem, hogy még az idén megismerkedem a maconi polgármesterrel is. A hollandokkal több mint 20 évvel ezelőtt a sport hozott össze, és ők kezdeményezték Amersfoort és Eger barátságát. Éppen egy éve látogattak hozzánk — mondhatnám, háztűznézőbe jöttek — Tiberias városának képviselői. A csodálatos környezetben lévő üdülő- paradicsomban egy idegenforgalmi világkiállításon 27 állam 300 neves turisztikai irodájának mutattak be bennünket, Egert. Nem kell sokáig várni a folytatásra sem. Elődeink hagyták örökül a finn „testvéreinkkel” kialakult jó kapcsolatot, amely elsősorban kulturális téren igen gyümölcsöző, a diákcserék pedig a nyelvtanulást segítik. — A helybéliek jártukban- keltükben tapasztalhatják, hogy megszépül a belváros és környéke. — E hónap második felében érkezik városunkba az a nemzetközi zsűri, amely arról dönt, hogy Eger mennyire felelt meg az európai virágos városok versenyében. Ismeretes, hogy rajtunk kívül Noszvaj is bemutatkozik ezen a megmérettetésen. Nagy örömömre szolgált, hogy az itt élők is szívügyüknek tekintették a felhívást, és virágdíszbe öltöztették szűkebb környezetüket. Régi hiányt pótolunk ezzel a munkával, hiszen még emlékszem gyermekkoromból, hogy a vasúttól a belvárosig virágos parkok, terek, utcák mellett jártunk el. Az évek alatt elfeledett szép hagyományt szeretnénk újraéleszteni és megtartani. A várfal díszkivilágítása is elkészült, és az elkövetkezendő napoktól kezdve — egy okos berendezésnek köszönhetően — az este beálltával fényárban úszik majd ez a városrész is. — Nap mint nap hallani a városban zajló privatizációkról. Az emberek egy része üdvözli a vállalkozásokat, mások aggódnak, biztonságos megélhetésüket féltik. — Azt tapasztaltam, hogy némi csalódás él az emberekben. Idővel azonban ők is rájönnek, hogy a privatizációra szükség van. Igen fájó dolog viszont számunkra is, hogy ha ezekből a változásokból „megkarcsúsítva” kerülnek ki vállalatok. Mi szerény lehetőségeinkkel — még a józan észérvek ellenére is — harcolunk a munkahelyek megtartásáért. A legsikeresebbnek a dohánygyár privatizációját tartjuk, ahol a munkahelyek megőrzése mellett anyagilag sem jártak rosszul az ott dolgozók. A Philip Morrissal megállapodtunk abban is, hogy továbbra is segítik városunk kulturális, művészeti és sportéletét, úgy, mint ahogy elődeik tették. — Ha már a sportot említette: reménykedhetünk abban, hogy végre lesz fedett uszodánk? — Eger gyógy-idegenforgal- mához, diákvárosi jellegéhez hozzá kell tartozzon egy fedett uszoda. Előbb-utóbb találunk olyan befektetőt, vagy többeket, akik hajlandók áldozni erre. A másik dolog, hogy magának a városnak, a közgyűlésnek meg kell fontolnia, határozatot kell hoznia arról, hogy a privatizációs bevételek egy bizonyos hányadát uszodaépítésre fordítsuk. — Ahhoz, hogy terveik Eger gyarapodásáért megvalósuljanak, összehangolt „csapatmunkára” van szükség. — Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az egri önkormányzat az ország egyik legjobb testületé, dacára minden ellenkező híresztelésnek. A város érdekében sikerült mozgósítanunk az erőket. Az, hogy vannak ellenvélemények? Demokráciában kellenek is. Nem baj, ha van kontroll; fék, görbe tükör... Szüle Rita Sokáig tartott a felújítás Meglehetősen sok bírálat érte a város vezetőit, hogy miért éppen az idegenforgalmi szezon közepén kellett elszenvedniük a helybelieknek és az idelátogatóknak a Klapka utcai felfordulást. Gadavics Gyula, az egri polgármesteri hivatal főmérnöki irodavezetője erre a következő magyarázatot adta: — A Klapka út burkolata már olyan állapotban volt, hogy nem lehetett tovább várni. A meglévő pályaszerkezetet a földműig kellett átépíteni. A tervezés időszakában megkértük a közművek kezelőit és tulajdonosait, hogy vizsgálják fölül a közművek állapotát, ók akkor azt mondták, hogy a Klapka út 5/A és az Eger-patak közötti szakaszon kell kicserélni a csapadékcsatornát. Egyébként a Klapka úti híd állaga is kritikus volt, felújítását már nem lehetett halogatni. Erre 1991- ben kötöttünk szerződést az EGUT Rt.-vel, 1992. július 15-i határidővel. Az útfelújítás a tervek szerint magában foglalta a parkolók átépítését is. Eddig 45 parkolóhely volt, amelyet — a meglévő fák épségét is szem előtt tartva — 75-re bővítettünk. Az útépítés során kiderült, hogy „terven felül” talajcserét kell végezni, s úgynevezett teherelosztó textíliát is beépítettek. A járdafelújítás is jelentős pótmunkával járt. A tervek szerint csak az aszfaltréteget cserélték volna, de a nem megfelelő betonalap miatt a teljes járdaszerkezetet át kellett építeni. A Klapka úti híd megerősítése sem volt könnyű, pótmunkákat kellett elrendelni. Mindezek miatt az eredetileg kitűzött határidőt 15 nappal módosítottuk. A hét eleje óta a Klapka utca járható, s az 5-ös busz is visszatérhetett a régi vonalára. Öröm az ürömben, hogy a nyár második felében valóban stabil útburkolaton közlekedhetünk, több lett a parkoló, és — hiszen Eger benevezett a virágosítási versenyre — máris zöld növényzetet telepítettek az utca két oldalára. Rádió Eger — újra csak kábelen Sugároztak a boldogságtól Egy hétre engedélyt kapott a Rádió Eger, hogy a barokk fesztivál eseményeihez kapcsolódván, műsorait az éterben is továbbíthassa a hallgatókhoz. Vagyis: július 2-8. között nemcsak a bekábelezett egri lakásokban, de autóban, kiskertben, strandon is lehetett fogni az adást, és nemcsak Egerben, de egészen a Tisza-tóigA stáb nagy elánnal készült az eseményre, hiszen a műsort jóval többen hallgathatták így, ráadásul a műsoridő a napi háromról tizennégy órára növekedett. A sugárzás utolsó óráiban, szerda este kerestük fel a stúdiót, ahol Zakar János ügyvezető igazgató foglalta össze a tapasztalatokat. — Hogy érzi magát a hetedik napon? — Fáradtan, álmosan. Én voltam a reggeles műsorvezető ma, úgyhogy hajnali négykor keltem. Meg egyébként is sok volt ebben a pár napban a tennivaló. Ezt persze nem panaszként mondom, hiszen nagyon örültem, hogy végre, ha csak időlegesen is, kiléphettünk az éterbe, ahogy egy rádióhoz illik. — De örültek-e a hallgatók is ? — Mi magunk is meglepődtünk a fogadtatáson. Rengeteg telefont kaptunk, szinte mindenki gratulált, és sokan kérték, hogy hosszabbítsuk meg a műsoridőt késő éjszakáig. Erre azonban sajnos nem volt módunk. Különösen népszerűek voltak telefonos játékaink, amelyekre hajnaltól estig nagyon sokan jelentkeztek. Még bennünket is meglepett, amikor Nyíregyházáról vagy Berettyóújfaluból telefonáltak, nem gondoltuk, hogy ilyen távolságból is fogható az adásunk. Ez a hét is igazolta, hogy van igény arra a könnyed, szórakoztató, ugyanakkor közérdekű kérdésekkel is foglalkozó szolgáltató műsorra, amit immár egy éve csinálunk. Hiszen a sok-sok zene mellett szinte minden órában vendégeket fogadtunk a stúdióban, akik a bűnüldözés helyzetétől az autóssport gondjain keresztül a helyi adókig a legkülönfélébb dolgokról adtak tájékoztatást a hallgatóknak. Bemutattuk a polgár- mesterek segítségével a sugárzási területen levő településeKet is. Remélem, hogy nemcsak érdeklődve hallgattak, de meg is szerettek bennünket a hallgatók: ezt igazolja legalábbis, hogy amikor azt füllentettük, már csak negyven percre elegendő zeneanyagunk van, fél órán belül behoztak a stúdióba vagy nyolcvan CD-le- mezt... — Megerősödött bennünk, hogy az embereknek nem a folytonos politizálásra, hanem a mindennapi életükhöz szükséges, a szűkebb környezetüket érintő információkra van nagyobb szükségük, és ezeket is szívesen fogadjak könnyedebb, színes tálalásban — teszi hozzá Szegedi Erzsébet szerkesztő. — Mikorra várható, hogy a mostani sikeres kísérlet nyomán folyamatosan sugározza majd adását a Rádió Eger? — Természetesen régóta beadtuk az erre vonatkozó kérelmet, de jelenleg is érvényes a szerintünk egyébként alkotmányellenes frekvenciamoratórium, így kénytelenek vagyunk megvárni ennek a feloldását. Remélem, ez mihamarabb megtörténik, hiszen meggyőződésem, hogy nemcsak mi, rádiósok szeretnénk ezt, de a hallgatók is. (koncz) Jelmezes meghívás a SzépasszonyvöIgybe Az elmúlt hét végén zajos volt a belváros. Még a barokk fesztivál megnyitója előtt jelmezbe öltözött, maszkos fiatalok járták a várost. Angolul invitálták a helybelieket és a turistákat a szépasszony- völgyi előadásukra. Valamennyien egy vallásos gyülekezet tagjai, így, nyándő- ben egyre színesebb az élet városunkban, s ehhez hozzátartoznak az ilyen felszabadult, lelkes fellépőik is. (Kép és szöveg: Jámbor) mmem Merloni — a legrégibb partner Mint csütörtöki lapunkban már hírül adtuk, az olaszországi Merloni cég héttagú küldöttsége tárgyalt az egri Finomszerel- vénygyárban az éppen húszéves üzleti együttműködés továbbfejlesztéséről. A Merloni, amely a Finom- szerelvénygyárban gyártott kompresszorok legnagyobb nyugati vásárlója, a nyugat-európai háztartásiesZköz-piac tíz százalékát ellenőrzi. Évente hárommillió konyhai gépet (hűtőszekrényt, mosó- és mosogatógépet stb.) gyártanak hét gyárukban, melyből öt Olaszországban, egy Portugáliában, egy pedig Franciaországban található. Másik üzletáguk a fürdőszobai berendezések és bútorok előállítása: ezen a területen a piac mintegy 30 százalékát tartják kézben. A harmadik üzletág: technológiák, know-how-k eladása. Építettek már mosógépgyárat Minszkben, hét különféle üzemet Kínában, mostanság pedig egy hűtőgépgyárat építenek a FÁK-beli No- volipecben, és egyéb kelet-európai terveik is vannak. A novolipeci gyárban majdan szükséges kompresszorok gyártására a Finomszerelvénygyár kedvező földrajzi helyzete és a jó minőség miatt is alkalmas lehet, így elképzelhető, hogy az egriek még több megrendelést kapnak majd. Sőt, mint Franco Ottoni beszerzési igazgató elmondta, az sem lehetetlen, hogy a Merloni pénzzel is beszáll majd az egri kompresszorok továbbfejlesztésébe, sőt talán még a gyár modernizálásába is.
