Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-24 / 174. szám
2, VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. július 24., péntek Ukrán — orosz hajóvita Alekszandr Ruckoj orosz alel- nök nyílt provokációnak nevezte az orosz-ukrán flottavita legújabb fellángolását okozó fekete-tengeri hajóincidenst. Mint az AP hírügynökségnek adott in- teijújában kijelentette: a viták megoldásánál civilizált módszereket kell alkalmazni, nem pedig „banditaszerű trükköket”. Az eset kapcsán szerdán éles hangú nyilatkozatot tett Kasza- tonov tengernagy, a fekete-tengeri flotta főparancsnoka is. A tengernagy azzal vádolta Ukrajnát, hogy szeretne hajókat megkaparintani a flottából, s hogy az ukrán hatóságok magas béreket, lakást és más előnyöket ígérve akartak rábírni tengerészeket az átállásra. Kaszatonov szerint az ukrán vezetés megszegte azt a korábbi ígéretét, miszerint a flotta egyelőre egységes irányítás alatt fog maradni. A tengernagy egyébként elmondta: az ukrán lépések miatt egyes felháborodott orosz tisztek azzal fenyegetőztek, hogy a flotta többi hajójára kitűzik az orosz zászlót. (MTI) Kérdőjelek Jobb időkben? „Viszontlátásra, jobb időkben!” — e szavakkal búcsúzott utolsó elnöki rádióbeszédében Václav Havel. Lemondásával immár a hét eleje óta nincs államfője Csehszlovákiának, bár funkcióit zökkenőmentesen átvette a szövetségi kormány elnöke, illetve a parlament elnöksége. Alkotmányos válságtól tehát nem kell tartani Prágában, ám azok, akik a „bársonyos forradalom” kezdetétől rokon- szenwel figyelték a neves drámaíróból világszerte elismert politikussá lett Havel pályafutását, mégis kissé rossz szájízzel figyelhetik a történteket. Jobb időkben? — mondta Havel. Vagyis most rossz idők járnak? Kétségtelen, hogy az elnöki lemondás a cseh és szlovák ellentétek kibontakozásával, a lassan immár alkotmányjogi síkra terelődő szakítás és különválás elkerülhetetlenné válásával esik egybe. Havel pedig, mint sokszor kifejtette, nem akart egyfajta „felszámolóként” helyén maradni. Akkor már inkább a tisztes távozás, saját erkölcsi normái és elvei szerint. Legalábbis átmenetileg, hiszen az elterjedt vélekedés szerint nincs nála esélyesebb jelölt cseh elnöki posztra. Nagyobb volt a tekintélye, mint a hatalma? Közkedveltebb volt külföldön, mint saját hazájában? Üdvrivalgás Prágában, tojásdobálás Pozsonyban? Tevékenységét s ténykedésének ellentmondásait nyilván sokáig vitatják majd a szakértők. Ám az biztos, hogy a megújult Kelet- és Közép-Európá- nak nála nemigen volt ismertebb vezetője a nagyvilág szemében. S az is biztos, hogy távozása nem csupán belhoni következményekkel jár. Egyrészt szomszédos országként, másrészt a szépszámú magyar kisebbség revén hazánknak sem mellékes, csakugyan elkerülhetetlen-e a cseh-szlovák válóper, s ha igen, milyen körülmények közt zajlik majd. (FEB) Egy elgondolkodtató tanulmány Előbb a házunk táján söpöijünk! 99 99 Karlovy Vary: Alsóbb osztályba léphet? 20 ezer turista Több mint 20 ezer amerikai turista látogatott el az év első hat hónapjában a volt Szovjetunió utódállamaiba, 27 százalékkal több, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A leginkább kedvelt kirándulóközpontok ugyanakkor nem változtak: Moszkva, Szentpétervár és az Aranygyűrű híresen szép történelmi városai mellett a transzszibériai utazások vonzották a legtöbb látogatót. Ezzel együtt a hivatalos Intu- riszt utazási iroda összesen csupán 131 ezer külföldi turistát fogadott, negyedével kevesebbet a tavalyinál. Az ózonréteg védelme Teljesen száműzte termeléséből az amerikai Apple Computer számítástechnikai cég az ózonréteget károsító klórfluorkarbonok (CFC) képződését. Az Apple ezzel az elsők között tudhatja magát az ultraibolya-sugárzás ellen óvó ózonréteg védelmezőinek sorában. Műszaki segélyprogram Műszaki segélyprogramot hagyottjává a Közös Piac Ukrajnának az ipari, a tervezési, a közlekedési, a mezőgazdasági és a pénzügyi szolgáltatási reformok támogatására. A program rövid időn belül beindul. Összege nem ismeretes. Közös piaci illetékesek szerint a program célja gyorsítani az ukrán gazdasági reformot. Békés rendezés A délkelet-ázsiai országok készek békés úton rendezni nézeteltéréseiket a dél-kínai tengeren fekvő szigetcsoport hovatartozása ügyében. A hat országot tömörítő ASEAN külügyminiszterei Manilában befejeződött tanácskozásukon zárónyilatkozatot fogadtak el. Ebben hangsúlyozták, hogy a vitatott Spartly- szigetekkel kapcsolatos feszültség növekedése aláásná a térség biztonságát. Az ASEAN miniszterei egyidejűleg állást foglaltak amellett, hogy a dél-kínai tengeren fokozzák együttműködésüket a hajózási forgalomban és a kábítószer-ellenes harcban. „Ahhoz, hogy külföldön érvényt tudjunk szerezni érdekeinknek, előbb a házunk táján kell söpörnünk!” — ajánlja az idei amerikai elnökválasztás jelöltjeinek (Bili Clintonnak és George Bushnak) a tekintélyes személyiségekből álló „Kék Szalag TestüA National Commission on America és a New World 21 volt nagykövetet, katonai vezetőt, egykori kormánytagot, törvényhozót, üzletembert és akadémikust tömörít. Elnöke Winston Lord, az Egyesült Államok volt pekingi nagykövete, a Külkap- csolatok Tanácsának elnöke. A testületet a Nemzetközi Carnegie Békealapítvány szponzorálja. Miközben újjáépíti a gazdaságot és a társadalmi struktúrát odahaza, az Egyesült Államoknak továbbra is vezető szerepet kell betöltenie a nemzetközi életben, és el kell kerülnie az izolaci- onizmust — állapítja meg a tanulmány. — De az amerikai vezető szerepnek újszerűnek kell lennie: kollektív cselekvésre kell mozgósítania, ahelyett, hogy Washington egymaga cselekednék. Inkább katalizátorként kell fellépnie, mint parancsnokként. Előre bocsátva, hogy a hidegháború fintorainak egyike, hogy annak megnyerője, az Egyesült Államok meggyengülve került ki belőle, a tanulmány rámutat: „Kevés nagy célt lehet Amerika nélkül megvalósítani, de Amerika egymaga már nem sokat tud elérni” — mutat rá a tanulmány. A testület különben egyetért Bush elnökkel és Clintonnal, a Demokrata Párt elnökjelöltjével, hogy az Egyesült Államoknak — a hidegháború befejeződése és a katonai kiadások csökkentése ellenére — a világ legerősebb katonai hatalmának kell maradnia, hogy „kezelni tudja az erőszakos és kiszámíthatatlan világot”. A tanulmány javasolja, hogy a nemzetközi együttműködés előmozdítása érdekében vegyék fel Japánt és Németországot az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjainak sorába. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva a tanulmány sürgeti az amerikai gazdaság megélénkíté- sét azáltal, hogy a beruházást elébe helyezik a fogyasztásnak. Elismerve a takarékosság szorgalmazása okozta politikai problémákat, a testület leszögezi: „Vezetőinknek a nemzeti erdeket saját érvényesülésük elé kell helyezniük, és vállalniok kell a fájdalmas gyógymódok előírásának nehez feladatát”. A fájdalmas gyógymódok sorában a tanulmány különösen az energiaárak emelésének szükségességét említi. A testület elnöke, Winston Lord elmondotta újságíróknak, hogy a tanulmányt többéves vitatémának szánták iskolákban és más fórumokon, de közzétételét úgy időzítették, hogy vitát provokáljon az elnökválasztási kampányban. A tanulmány három területen áll ellentétben a Bush-kormányzat politikájával: 1. Nem vált be az az amerikai politika, amely a kábítószerproblémát oly módon akarja megoldani, hogy megkísérli külföldön leállítani a drog előállítását és szállítását. 2. Miután évtizedeken át más országokat hibáztatott a maga kábítószer-problémáiért, az Egyesült Államoknak most vállalnia kell a felelősséget odahaza a kábítószer-fogyasztást megakadályozó, felvilágosító és gyógykezelő programokkal. 3. Az Egyesült Államok kötelezze magát, hogy harcol a Föld légkörének globális felmelege- dese ellen, s ennek érdekében 2000-re az 1990-es színvonalra csökkenti a gázkibocsátást, amit Bush a legutóbbi riói környezet- védelmi csúcson nem volt hajlandó vállalni. Végül a tanulmány javasolja, hogy 2000-re kettőzzék meg (emeljék évi 31 milliárd dollárra) a külföldi segélyekre fordított összegeket, beleértve a volt Szovjetunió államait. Ez utóbbiak kötelezzék el magukat a demokrácia és a szabad piacgazdaság mellett a segély fejében. Ami pedig a nemzetközi gazdasági rendszert illeti, a testület szükségesnek tartja, hogy csökkentsék a kereskedelmi akadályokat, és erősítsék a monetáris együttműködés rendszerét. A Karlovy Vary központjába bevezető úton jól megtermett egyenruhás legények intenek megálljt. „Hova, hova?” — kérdi a rangidős, miközben társa ugrásra kész, ruganyos párducként figyel. Az elcsigázott külföldi autos már nyújtja is jogosítványát, a kocsi forgalmi engedélyét, valamint újsagíró-igazolványát — ez utóbbit azért, nátha olvasták a közlekedésrendészetnél, hogy a sajtó nagyhatalom, nem olvasták: a közeget nem érdekli más, csak az, hogy van-e igazolás a szállodafoglalásról. Útbaigazítást is kap: „Ott menjen balra, aztán egy nagyobb kereszteződésnél megint balra, és akkor onnan egyenesen.” Mint utólag kiderül, azért nem lehetett az eredetileg tervezett úton bemenni a centrumba, mert akkor alig lőtávolságnyira kellett volna elhaladni a patinás Hotel Pupp előtt, ahova viszont nagyon illusztris személyiségeket vártak. Ezek után kissé érthető, hogy a fesztivál fődíját, a kristályvázát Enrique Gabriel Lipschutz argentin rendező belga-franciaspanyol koprodukcióban készült, „ Krapatchouk ’’címűfilmje nyerte. Két kelet-európai szerencsétlenről szól, akik mezőgazda- sági idénymunkán voltak Dél- Franciaországban, s amikor a párizsi pályaudvarról haza szeretnének indulni, senki nem tudja, hol a fenében is található az időközben szabaddá és függetlenné vált „prazsevicai köztársaság”. A film alapötlete évekkel ezelőtt született meg, de Jugoszlávia széthullása különös aktualitást kölcsönzött a témának. Karlovy Vary infrastruktúrája fesztivalszempontból meglehetősen „prazsevica” jellegű, bár a szolgáltatásokat hajlamosak párizsi árszínvonalon nyújtani. Korábban kétévenként tartottak „seregszemlét” a fürdővárosban. Most már évente meg akarják rendezni, ráadásul a hivatalos cseh szervek az „A” kategória megőrzéséhez is ragaszkodnak. Ez kissé túlzás. Karlovy Vary egyszerűen nincs azonos súlycsoportban Cannes-nal, Berlinnel, Velencével, hogy csak a legkirívóbb kontrasztokat említsük. A filmszakmában ez elsősorban két következménnyel jár: alig tudnak itt bemutatni kiemelkedően jó filmet, valamint nem létezik a filmpiac, ami nélkülpedig nem filmfesztivál a filmfesztivál. A legjobb cseh rendezők legutolsó, sikerültebb műveit sem nevezték be az itteni versenybe: a külföldi megjelenés nagyobb presztízst jelent. Az amerikaiak sem jelentkeztek egyetlen versenyfilmmel sem, ami azért jelez valamit. A versenyművek zöme teljesen visszhangtalan maradt, és sajnos ez érvényes Salamon András Zsötem című produkciójára is. Ami a másik nagy hiányosságot, a filmpiac szegényes voltát illeti, ez Antonin Liehm filmkritikust, a zsűri elnökét is keserűen lemondó sóhajra késztette. Az „A” kategóriájú film- fesztivál a gazdagok játéka. Talán jobb lenne, ha Karlovy Vary kevesebb hófehér Lincoln luxusautót akarna látni az utcákon, vagy ha már ezt akaija, akkor a város vezetésének krémje nem éppen a fesztivál ideje alatt menne el szabadságra — még ha nyár is van. Esetleg meg lehetne próbálkozni valamilyen tematikus fesztivállal. De meg ennél is jobb lenne, ha az egész rendezvényt áttennék Prágába: ott ugyanis egy gyönyörű nagyváros lüktet, színes forgataggal, sok tízezer szenvedélyes, helybeli mozilátogatóval. Karlovy Vary is gyönyörű, de inkább arra való, amire kitalálták: a gyógyvíz hasznosítására. J \ PÁLYÁZAT Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala pályázatot hirdet a HOTEL Szenátor-ház háromcsillagos szálloda üzemeltetésére. A pályázat feltételei: — megfelelő szakképesítés, — legalább 5 éves szállodai, vendéglátóipari vezetői gyakorlat, — legalább egy idegen nyelvből (angol, német, francia) középfokú nyelvvizsga és egy másik nyelvből alapfokú nyelvvizsga, — vállalkozói igazolvány vagy gazdasági társasági forma, — büntetlen előélet. A pályázat további részletes feltételeit tartalmazó tájékoztató csomag 1000 forint előzetes befizetése ellenében átvehető a Polgármesteri Hivatal Idegenforgalmi és Kereskedelmi Irodájánál, 1992. július 27-től 31-ig, reggel 8-16 óráig. (Eger, Jókai u. 10. I. emelet) A pályázat beadásának feltétele a tájékoztató csomag átvétele, amely tartalmazza a pályázat benyújtásának határidejét, módját és elbírálását.
