Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-16 / 167. szám
4 HORIZONT HÍRI-AP, 1992. Jolim 16., csíftSrfwh Erdélyi levél Isten vele, Mr. Soros!? Az Uránia moziban Egy habkönnyű vígjáték Tisztelt Soros Úr! Meggyőződésem, hogy levelem sohasem jut el majd az Ön kezébe. Nagy, igen nagy a távolság (no, nem az eszmei távolság!) közöttünk. Mégis igazságérzetem és valami belső hajtórugó arra ösztönöz, hogy írjak Önnek, mert ha írok, egyrészt lelkileg megkönnyebbülök, másrészt — mivel nyilvános levélről van szó — arra gondolok, hogy célomat akkor is elérem, ha az újságolvasók széles tömegei ismerik meg azt, amit Önről és Önnek szeretnék mondani, tisztelt Uram. Miről is van szó? Arról, hogy már mintegy másfél éve melengetik a szívemet itt, Romániában, de különösen Erdélyben azok a baráti hangú, segítő szándékú hirdetések, amelyeket az Ön nevével fémjelzett alapítvány tesz közzé különböző ösztöndíjak, tanulmányi, továbbképzési lehetőségek elnyerése érdekében. Önt, tisztelt Soros György, jóval nagyobb anyagi lehetőséggel áldotta meg a sors, mint bennünket itt, Romániában, és általában Kelet-Európábán. S Ön messzemenő emberbaráti érzületről bizonyságot téve, vagyonának egy jó részét arra áldozza fel, hogy segítse a még — sajnos — gyermekcipőben járó keleteurópai demokráciákat, így hazánkat is, a fejlődés, a tanulás, az ismeretszerzés göröngyös útján. Az eredmények meg is mutatkoztak, mert az elmúlt egymás- fél év alatt Romániából több száz román, magyar és más nemzetiségű fiatal j ütött igen értékes ösztöndíj akhoz. Az Ön alapítványa, tisztelt Soros úr, egy nyitott társadalomért és ehhez méltó gondolkodású emberekért küzd, és ilyen értelemben akaija felvértezni ösztöndíjasait, de sajnálattal kell közölnöm Önnel azt (amit Ön már bizonyára más forrásból tud), hogy hazámban, Romániában ellenségképpé változtatták Soros Györgyöt és az egész nyitott társadalmi gondolkodás eszméjét, úgyannyira, hogy nevét is csúfondárosan elferdítették. De ez még hagyján! Mert hazámban ugyanis hadilábon állnak az idegen nevek leírásának „művészetével”. Nagyobb baj az, hogy az Meszelgetünk, meszelgetünk? Elég öreg vagyok ahhoz, hogy visszapillanthassak az elmúlt fél évszázadra. Magam is tapasztalhattam, hogy az egymást váltó rezsimek saját képükre formálják a történelmet, meghamisítva ezzel épp a lényegét. Egyetemistaként a marxista szemléletet sikertelenül kísérelték meg belém plántálni, mert ezzel az agymosással párhuzamosan megismerkedtem a tényekre építő pozitivista szemlélettel. Érthető, hogy erre voksoltam, s kizárólag a cáfolhatatlan dokumentumokra hagyatkozva próbáltam kutatni az események mögött rejlő mozgatórugókat. Vallom azt, hogy az értelem nem szorítható karámba. Épp ezért döbbentem meg, amikor a Vasárnapi Újság legutóbbi számában szembesültem a jakobinus diktatúra nagyon is célzatos megközelítésével. Ebből a blokkból az derült ki, hogy Robespierre mindenképpen elítélendő uralmat valósított meg, s a nagy francia forradalom szimpatikus históriája a Danton-vonal- lal zárul, ami utána következik, már csak feddést érdemel. Hát kérem, ez vaskos tévedés, bosszantó torzítás. Emlékszem: fiatalként valóban megrettentett a kivégzéssorozat, az értelmetlennek tűnő pusztítás. Később azonban rájöttem, hogy mindez nem véletlen, hanem szükség- szerű fázisa egy folyamatnak. Az akkori nagypolgárság tetőre érve ultranacionalista román sajtó Önre kígyót-békát mond, sőt Románia parlamentjében az egyik szélsőséges magatartásáról hírhedt, magyarfaló vatrás honatya egyenesen az ország veszélyes ellenségévé kiáltotta ki Önt. De hát, Soros úr, talán csak nem akaija amúgy is tetemes vagyonát Románia „eladásával” gyarapítani? Az említett országféltő honatya az egész alapítvány tevékenységének mélyreható és alapos kivizsgálását kérte. Az egykor még Ceausescut dicsőítő, sőt égig magasztaló képviselő mondott már ennél bombaszti- kusabb dolgokat is, így — talán — bocsássuk meg neki! Megdöbbentőbbnek tartom azonban azt, Mr. Soros, hogy a honatyák népes tábora közül senki de senki sem ugrott fel, hogy visszaverje az alattomos támadásokat. Továbbá: az egyik kolozsvári szélsőséges napilap azt úja Önt pocskondiázó cikkében, hogy „Soros pénze megvásárolja a románok lelkét”. Teszi azt azért, mert az Ön alapítványa mintegy nyolcvan, nehéz anyagi helyzettel küszködő, demokratikus színezetű román és magyar lapot segített az év folyamán lényegesen olcsóbb papírral, mint amilyen a hazai papír ára. S ezt a nemes cselekedetet a fent nevezett szennylap úgy tekinti, hogy „egy nyelvidegen és történelmünktől idegen valaki megvesztegeti a román sajtó egy részét.” Az Ön kelet-európai alapítványának néhány képviselője, kedves Soros György, az elmúlt napokban találkozót szervezett Kolozsváron. Eljöttek Bukarestből, Temesvárról, Jasiból, Kisi- nyovból, Budapestről, sőt... New York városából is. Igen ám, de dicső polgármesterünk — talán hazaárulástól tartva — csak úgy engedélyezte a tapasztalatcserét, ha azon bárki részt vehet, beleértve egyes, gyanús árnyalatú nacionalista szervezetek tagjait is. Szóval Ön, Sörös úr (ahogy egyesek gúnyosan nevezik), Romániában „persona non grata” lett. Kimondott szerencséje azonban, tisztelt uram, hogy tisztábban látó, elvakulatlan rétegek is élnek ebben az erősen visszarendeződő butique-kapitalista lehúzta volna a rolót. Igen ám, de a nyomorgó, az elégedetlen néptömegek nem nyugodtak bele ki- semmizésükbe, s kizárólag ezért követték a hidegfejű, a megvesztegethetetlen ügyvédet. Más szóval: mellőzzük az effajta meszelgetést, mert az idő úgyis lemossa a nagy szorgalommal pingált festéket, s kiviláglik az, ami fontos, amit csakazértis indulattal leplezni óhajtottak. Inkább a tanulságokra figyeljünk, jelen esetben arra, hogy nincsenek álló csillagrendszerek, a világ lényege a folytonos változás. Ebben az esetben teljesen mindegy, hogy fehér, vörös, kék, sárga zászlók lengedeznek. A túlélés, a fennmaradás alapvető feltétele a milliók igenlése. Ezért kell munkálkodni, s akkor nincs szükség ügyetlen mázolgatásra. Sehol és semmikor. Csak egy film Csak ismételhetem önmagam: változatlanul semmit érő, ócska kacat mindkét csatorna kínálata. Lassan odáig jutunk, hogy teljesen feleslegesen postázzuk az előfizetési dijat, mert ennyi silányságért bennünket kellene kárpótolni. Persze füstölöghetünk, abban a Szabadság téri székházban ezzel senki sem foglalkozik. Nem csoda, hiszen egyedül az érvényesülésre, a mások kiütésére, átverésére, a kaméleonkodásra koncentrálnak. Mégiscsak abszurdum az, hogy egy héten mindössze egy valamirevaló filmet vetítenek. országban, ahol bizonyos körök szántszándékkal le akarják járatni a piacgazdaságot, mondván, hogy ez nem egyéb az utcai zugkereskedelem, a zsebeket kiforgató kereskedelem elburjánzásánál — a termelés állandó csökkenő tendenciája mellett. A hosszú ideig külföldön élő Sandra Prolong asszony, a Soros Alapítvány társigazgatója, igen figyelemreméltó igazságot mond ki a bukaresti Contemporanul című napilap hasábjain. így ír: „Látják, mi történik Jugoszláviában, látni fogják a csehszlovákiai és az ukrajnai történéseket is, azt is, ami Moldovában, a Pruton túl történik. Mindennek az az oka, hogy a szűk látókörű emberek félretájékoztatnak, és a totalitarizmus eszköztárához tartozó módszereket használnak, azért, hogy valahogy megvédjék a régi hatalmi struktúrákat, hogy egymás ellen uszítsák az embereket, megőrizve ezáltal hatalmukat. Divide et impera! — Ez az ő jelszavuk.” Soros Úr! Kedves engedelmé- vel Sandra Prolong véleményei közül még csak egyet: „A Soros Alapítvány nem azért jött létre, mert egy magyar származású gazdag amerikainak van valami különleges célja Romániával. Ez az alapítvány nemcsak Romániában működik. Soros György segíti Kelet-Európa összes országait, éppen azért, hogy ezt az övezetet sohase kerítse hatalmába az erőszak és a türelmetlenség, különösen most, amikor a kommunizmus álarca végre lehullott.” Lehullott? Kérdezzük kétkedve mi, kedves Mister. És úgy érezzük, hogy legalább tucatnyi olyan alapítványra lenne szükség, mint az Öné. De hát a másról elnevezett alapítványok ugyan bizony eltűrnék-e, hogy az átvitt értelemben kenyeret osztogatót éles kövekkel dobálják vissza? Remélem és hiszem, tisztelt Soros úr, hogy Ön nem a kővel dobálózókat veszi majd észre, hanem azokat, akik Romániában is hisznek Önnek, és segítségnek látják azt, ami az, s semmiképpen sem az ország megdöntésére irányuló törekvésnek. Önt tisztelő és segítségében önzetlenséget látó csodálója: Okos György (Kolozsvár) Szombaton este láthattuk a Nők fegyverbent, ezt az olasz cégjelzésű alkotást, amely legalább felsrófolta érdeklődésünket. Az ötlet nem eredeti, számos változatát celluloidszalagra vitték, mégis lekötött bennünket a valójában frappáns sztori, a vérbő jellemrajz, az izgalmakban bővelkedő cselekmény vezetés, s a töprengésre késztető kifejlet. S az a nem véletlenül sóvárgott megtisztulás sem maradt el. Legfeljebb a megoldás esetében kétkedtünk, bizonytalankodtunk, vitatkoztunk, de hát semmi sem lehet tökéletes. Vigaszt reméltünk legalább az HBO-tól. Sajnos, megint csalódtunk. Fércműveket ismételgettek, gügye amerikai nézőpontot hirdettek, műrostos hulladéktermékekbe préselve. Megint hangsúlyozzuk: nem ezt vártuk. Illene tekintettel lenni a magyar sajátosságokra, arra a kultúrszintre, amelyre ez az ország több mint ezeréves históriája során kínkeservesen, de fel- emelkedett. Meggyőződésünk: van miből meríteni. Különösképp akkor, ha a garantált selejt címkéjű dobozokat mellőzik. Ez csak szervezési, technikai kérdés, ha nem késik, visszaszerezhető az a bizalom, amely a rajtkor majdhogy szárba szökkent. S még egy: üzleti vállalkozásról lévén szó, ez nemcsak a mi érdekünk... Pécsi István Állj, vagy lő a mamám! Tavaly nyáron Stallonét az Oscar című filmben láthattuk. Akkor nem tudta feledtetni a kiváló francia komikust, Luis de Funest, de bebizonyította, hogy van vígjátéki vénája is. Most újra humoros szerepben láthatjuk, de egyúttal félkemény akciókban is részt vesz, vagyis nem tud igazán kibújni a bőréMinden kutya akkor a legboldogabb, ha a „családjával” együtt lehet. A kutya, mint fal- kaállat, elsősorban a falkatársai- tól függ, esetünkben az emberektől, akikkel együtt él. A macskával ellentétben, számára sokkal kevésbé meghatározó a terület, mint a szeretett személyek közössége. A kérdésre, hogy mi a jobb, ha otthon hagyja az ember a kutyáját, vagy magával viszi, az esetek többségében az együtt utazás a helyes válasz. Ezzel az ember nemcsak a kutyájának szerez örömet, hanem magának is. Hiszen mikor adódik az embernek annyi ideje együtt játszani, szórakozni — valójában megízlelni a kutyatartás örömeit —, mint a szabadság alatt? A kutyával töltött szabadság kulcsa az időben és helyesen végzett szervezés. A legegyszerűbb az autós utazás négylábú barátunkkal. A legtöbb kutya igazi autós útitárs. Az autóban persze, a kutyának csakis hátul lehet a helye — esetenként az előreugrást megelőzendő. Célszerű védőhálót is felszerelni. Ki- és beszállásnál szigorúan csak a járda felőli oldalt használhatja kedvencünk! Erre pici korától következetesen tanítani kell. Az autóablakokat mindig csak annyira nyissuk, hogy semmilyen körülmények között ne tudjon a kutya kiugrani. Óvjuk őt a huzattól is, mert arra még az embernél is érzékenyebb. Hosszú utazás során a kutyának is meg kell mozgatnia a lábait — természetesen csakis erre (a kutya szempontjából is) alkalmas helyen. Repülőn a kis testű kutyák esetleg az utastérben is szállíthatók (előre meg kell tudakolni a légitársaságtól, milyen lehetőségek vannak), míg a nagyobb tes- tűek csak a klimatizált csomagtérben, speciális szállítóládában utazhatnak. Repülőnként csak korlátozott számú állat utazhat, és azokkal is korábban kell megjelenni a repülőtéren a rendes indulási időpontnál. Vonaton kis kutyákat zárható szatyorban vagy kosárban, kézi- poggyászként utaztathatunk. A nagyobbak pórázon, szájkosárral, mint rendes utasok, a vagonokban megfelelő jeggyel utazhatnak. Már az állomáson, a béből... Egy rendőrhadnagyot alakít, aki Los Angelesben éli az agglegények aranyéletét. Mamája New Jerseyben lakik, több mint ezer kilométerre egyetlen „kisfiától”. Úgy érzi, ő igazán tudja, mire is van szüksége Jóénak, s mivel pótolhatatlannak tartja magát, elutazik hozzá. Ám a bonyodalmak már a megérkezésekor elkezdődnek, ugyanis a drága mama csupán arról az apróságról felejtkezik el, hogy a fia már nem kényeztetésszállás előtt szükséges a szájkosár és a póráz! A különleges tudnivalókról időben érdeklődjünk az utazási irodánál vagy a légitársaságnál, hiszen a szokások és követelmények országonként mások és mások lehetnek. A külföldi úthoz érvényes, veszettség elleni oltás szükséges. Lényeges az oltási bizonyítvány megléte és érvényessége, hiszen enélkül egyes országok karantén-előírásai meghiúsíthatják a kutyánkkal közösre tervezett nyaralást. Pontos információt az egyes országokban érvényes előírásokról, kívánalmakról érdemes előre beszerezni az illetékes követségtől. Az útra és a nyaraláshoz a legcélszerűbb a készétel. Ez szükségtelenné teszi, hogy főzzünk a kutyára a nyaralás alatt, meg azt is, hogy idegen terepen kutassuk fel a leginkább neki valót. Konzerv és száraz táp egyaránt adhare szoruló csecsemő, hanem igencsak felnőtt. Azonnal birtokba veszi a lakást, emellett pedig a fia életét is. Lelkes tisztogatásba kezd, majd amikor tönkreteszi Joe pisztolyát, újat vesz helyette... Mivel viszont egy bűnügy kellős közepén találja magát, a fia „segítője” lesz a nyomozás során... A habkönnyű akcióvígjátékot az egri Uránia mozi nézői tekinthetik majd meg. tó. Kényelmes, tiszta mind a szállítás, mind a napi etetés során. A száraz táp mellé azonban sok friss vizet is adjunk! Ha ezek a táplálékok még ismeretlenek a kutyánk számára, akkor legalább egy héttel az út előtt álljunk át ezek etetésére. Már szobafoglaláskor figyeljünk arra, hogy szerepel-e a szálloda szolgáltatásai között a kutyával jelzés is, így a nyaralóhelyen nem érhet minket meglepetés. A szállodában vagy kempingben gyorsan otthon fogja érezni magát a kutyánk, ha magunkkal visszük kedves és megszokott felszerelési tárgyait. Kosarát, alvótakaróját, etető- és itatótálkáját csakúgy, mint kedvenc játékait. Póráz és szájkosár soha nem hiányozhat, hiszen ezzel szinte mindenhová velünk jöhet kis családtagunk. || HANG-KÉP I Z3| Állj, vagy lő a mamám! IJton a kutyával Mire ügyeljenek a gazdik? Amikor kedvencünk is készülődik az utazásra
