Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-16 / 167. szám

HÍRLAP, 1992. július 16., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Áramszolgáltatók „Csúcs” ez a mesebeli szemétdomb Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. Gyöngyösi Üzemigazgatósága a részvény- társaság területén a miskolci után a legnagyobb, s az egyetlen, amelyik Heves megyén kívül Nógrádban, Pestben és Jász- Nagykun-Szolnokban is tevé­kenykedik. Jellemző működési körzetére, hogy nem kevesebb, mint 140 ezer lakossági fogyasz­tóval és ötezer különféle gazdál­kodó szervezettel áll napi kap­csolatban. Hajdú György igazgatóval be­szélgettünk az érdekes munká­ról. — „Házunk táján” is eléggé meglepőek a kor változásai — mondta. — Csupán a legutóbbi négy esztendőben 12 százalékkal nőtt a villamosenergia-fogyasz- tás, s a felhasználáson bellii évi 20 százalékos a számlázott ipari áram csökkenése. Nálunk is gond, hogy amit „megvesznek”, azért nehezen, vagy nem is fizet­nek. Kiváltképpen a nagyobb partnereknél, a vállalkozói szfé­rában van baj a fizetési morállal, így meglehetősen nagy a „kintlé­vőségünk”. Részvénytársasági szinten pedig már legalább 1,5 milliárd forint! Megesett, hogy olyan régi ügyfelünktől is meg kellett vonnunk így a szolgálta­tást, mint például a Hatvani Konzervgyár. Az idei év első öt hónapjában 20 gazdasági egység is adósunk volt, s hangsúlyoznom sem kell, hogy mennyire megkönnyebbül­tünk, amikor a tartozásaikat vég­re kiegyenlítették. A ma is meg­lévő 600 lakossági adósság sem jelentéktelen, de könnyebben el­viseljük. Ám mindenképpen bosszantó, idegesítő, különösen, amikor olyan is akad a hátralé­kosok között, akitől évek óta nem kapunk pénzt. Keveset szá­mít, ha kikapcsoljuk az áramot, nyugodtabbak, sokkal nyugod- tabbak lennénk, ha mérne a vil­Gyöngyösi iskolamunkák Építők „szállták meg” a gyön­gyösi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolát. Már végeztek a szükségessé vált tetőjavítással, egymás után kicserélik a nem megfelelő gipszfalakat, s az ud­varon aszfaltozzák a sportpályá­kat. Az új tanévet külsejében is megújulva kezdi így az intézet. Patai polgárőröknek A város körzetében is úttörő vállalkozásnak számított annak idején a gyöngyöspatai polgár­őrség megalakítása. Az önkéntes szervezetnek ma már közel 100 tagja van, s a segítség mind ered­ményesebb. Az őrség munkájá­nak könnyítéséhez a helyi ön- kormányzat 2 rádiótelefont is biztosít rövidesen. Györki banán Vámosgyörkön — nem unják a banánt. Goda Alajosné Gedei Mária kimondottan szereti. A déligyümölcshöz annyira kedvet kapott, hogy termeszteni is kezd­te. Négyéves fája az idén hozta e/sdtermését, amit a családon kí­vüliek is megcsodáltak. Tudományos elismerés Dr. Füköh Levente, a Mátra Múzeum igazgatója nemrégiben a biológiai tudomány kandidátu­sa kitüntető címet is megszerez­te. A kutató az elmúlt 10 ezer év környezeti változásait vizsgálta az Északi-középhegységben és a Balaton, a Fertő-tó, valamint az alföldi szikes tavak csigafaunái­ban. Disszertációjában feldolgo­zott tapasztalatairól még a nyár végén Sienában egy világkonfe­rencián is beszámol. lanyóra mindenütt, s kitől-kitől rendesen megkapnák a számlá­zott dijakat. Hiszen igen jelen­tős, ami bevételként összegyűl­het. A legutóbbi évben a na­gyobbaktol kereken hárommilli- árd forintot kasszíroztunk, s a la­kosságtól is kaptunk 348 milliót. — Hol teljesítenek szolgálatot a gyöngyösi ÉMÁSZ dolgozói? — Városunkon kívül Hatvan­ban, Jászberényben, Jászárok- szálláson, Nagykátán, Sülysá­pon van kirendeltségünk. Hoz­zánk tartozik a hatvani — rész­vénytársaságunk területén az egyetlen — mérőhitelesítő állo­más, s az idei évtől a gyöngyösi, jászberényi két nagy volt OV1T- telep, trafóállomás, sőt a lőrinci, hasonló létesítmény is. Körzet­szerelésekkel, hálózati munkák­kal, energiabiztosítással foglal­kozunk, gyöngyösi központunk­ban — nemrég elkészült korszerű tanműhelyünkben s korábbi tan­pályánkon — szakmunkáskép­zést is végzünk. — Jelenlegi nagyobb vállal­kozásaik? — A lőrinci Mátravidéki Erő­műnél lévő elektromos alállomás hozzávetőlegesen 60 millió fo­rintos— jövőre is áthúzódó — re­konstrukciójához, korszerűsíté­séhez kezdtünk. Gyöngyöstar- jánban kábeltelevíziós rendszer kiépítését oldottuk meg, Boldo­gon a kisfeszültségű hálózat fel­újítására vállalkoztunk. Halmaj- ugrán már végeztünk is az utób­bihoz hasonló feladattal, s — egyebek mellett — túl vagyunk a gyöngyösi új postaközpont ká­belmunkáin is. Mi kaptunk meg­bízást a Mátraalji Szénbányák új, déli „visontai” munkahelye 35 kilovoltos vezetékének szerelésé­re, s ősztől egy húszezreset Iklad és Lőrinci között is elhelyezünk. Új tevékenységünk lehet a tele­fonhálózat építése a Jászságban, de még csak tárgyalunk róla. (-ni) (Folytatás az 1. oldalról) A tájvédelmi körzet vezetőjé­nek is megnőtt ezzel a feladata, hiszen fokozottan védett terüle­teken „szakhatóságként” műkö­dik, tilt avagy enged meg vala­mit. Papíron legalábbis ehhez van joga. Mindezek után nem árt felsorolni, hogy a „helyszíni szemle” alapjan mit tapasztal­tunk a parkolóból a csúcs felé ha­ladva. — Ez itt egy engedély nélküli „boroshordó-oüfé” — mutat rá mindjárt barangolásunk elején egy fabódéra Szuromi úr. — Nem is olyan csúnya... — morfondírozok félhangosan. — Látja, ez az. Megkaptam már én is többször azt aBaráti jó tanácsot, hogy ne ugráljak, nem az én dolgom eldönteni, mi szép, és mi nem szép. De ez egy mó­kuskerék, hiszen a mások kevés­bé szép műveire hivatkozva ak­kor fel lehet építeni akármennyi „kicsit jobban szép” épületet itt a hegyen? Elfogadott, részletes rendezési terve a mai napig nincs Megemlékezés A minap Gyöngyöshalászon az egyik hajdam községi birtokos család leszármazottja, néhai gróf A Imásy Pál altábornagy, a nemze­ti ellenállási mozgalom felszabadí­tó bizottsága katonai vezérkari tagja emlékének tisztelegtek. A 90 éve született tüzértábornok nyug­helyénél tartott ünnepségen a HM és a Magyar Hadsereg, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Ma­gyar Ellenállási Szövetség, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Ma­f yar Ellenállók és Antifasiszták zövetsége és a helyi önkormány­zat képviseltette magát. Díszőrség tiszteletadása mellett, a Himnusz elhangzása után idézte az elhunyt munkásságát Vígh Károly törté­nész és Kéri Kálmán ny. vezérez­redes, országgyűlési képviselő, majd a résztvevők megkoszorúz­ták a sírt. Óvodai játék is a számítógép Atkáron Az idén ugyan a tavalyinál va­lamivel több pénzből gazdálko­dik az atkári önkormányzat— de a közismert infláció miatt mégis jóval kevesebbre futja belőle. S ez is csak a legnagyobb komoly­ság, takarékosság mellett sike­rülhet. Az előrelépéshez szükség van mindenütt a leleményesség­re, úgyszólván mindig ki kell ta­lálni valamit. Úgy biztosabb az intézmények működése, ha egyik és a másik is lendít még magán. Az iskolai napközi otthon például — ahol a változatlan térítési díj ellenére is csökkent a gyermekek száma — fölösleges konyhai kapacitását „idegenek” számára értékesítet­te. Ilyenformán ma a helyi téesz dolgozóinak is főz, ad meleg ételt. A mezőgazdasági szövet­kezet nemcsak megfizeti ezt, ha­nem külön is meghálálja szíves­séggel. Egy-egy ingyenfuvarral, vagy mással, amit még adhat. Másrészt a „suli” és a művelődési ház is próbálkozik a pályázatok­kal, amit tud, megszerez a „nagy kalapból”. Jutott így az egyiknek és a másiknak is valamennyi többlet, amiből pótolni tudták a hiányzót. Mást ne mondjunk: a kiegészítéssel olyan ma a községi konditerem, amilyennel nem túl­ságosan sok hasonló faluban di­csekedhetnek. Mellesleg jelenleg az általános iskolának már több számítógépe is van, sőt, az óvodai játékok kö­zül sem hiányzik a korszerű elektronika. Az oktatás mellett az egészségügy sem mostoha- gyermek a településen. Mosta­nában van átalakulóban az orvo­si rendelő, hogy a továbbiakban a legújabb elvárásoknak is megfe­leljen. A vizsgálótól elválasztják az adminisztrációt, s az épület­ben méltó helyet kap a fogá­szat. Nem utolsósorban megszé­pült a községháza is, s a két ko­rábbi, nagyobb terem átalakítá­sával — összenyitásával — végre igazán elegáns házasságkötőt lé­tesítettek, a képviselő-testületi ülések számára leválasztható ki­sebb helyiséggel. Krizsány Gyulánépolgármes­ter mindezekről persze, csak úgy hamaijában beszél találkozá­sunk alkalmával. Történt és tör­ténik más is a településen. A he­lyi úttörőcsapat feloszlása miatt elbizonytalanodó tanulók élén­kítésére az önkormányzat sajá­tos tanulmányi versenyt kezde­ményezett számos eredménnyel, s a felső tagozatosok vetélkedő­jében győztes nyolcadikosokat egyhetes tardosi nyaralásra vitte. Elvégezték a faluban az idén is a legszükségesebb útjavításokat — nagyobb munkákba csak azért nem kezdtek, mert már ide is a vezetékes gázt várják, s az épít­kezések miatt tönkremenne a korszerűbb burkolat —, teljesen rendbe tették a temetőt. Kerek 100 ezer forinttal segítették a templomfelújítást. A Hunyadi, a Dózsa és Alkotmány utcákban modernebbre cserélték a közvi­lágítást. Irodával és szolgálati la­kással kapcsolták magukhoz a korábbinál jobban a rendőrség körzeti megbízottját. Ugyanek­kor a polgárőrséget is szerve­zik. Az új oktatási évre is ingyen adják a tankönyveket, s a tavalyi 500 helyett ezerforintos tanszer­segélyben részesítenek minden diákot. S augusztustól impozáns tornacsarnok is épül az iskola mellett. — Igyekszünk a település jó gazdái lenni — mondja a polgár­mester-asszony —, sokoldalúan törekszünk a legszerencsésebb kapcsolatokra. Komolyabb dön­téseink előtt közmeghallgatáso­kat, fórumokat tartunk, szükség szerint — és korántsem csak a munkaterv alapján — tanácsko­zunk. így lett a tervezett három­ból 7 ülés az első fél évben is. Ha­tározatainkról a hangoshíradó mellett „nyomtatott” kiadvá­nyunkban is beszámolunk a la­kosságnak. A legmesszebbme­nőkig próbálunk megértőek len­ni. Ilyenképpen nálunk csupán egyetlen helyi adó van, az ezerfo­rintos ingatlanadó. S valójában ez sem új, a korábbi szemétszállí­tási díj helyett gyűjtjük kommu­nális kiadásainkra. Gy. Gy. a Kékesnek. így mindenki meg­találja a kiskaput, bontásra ítélt tákolmányok maradnak a helyü­kön évekig, mert nem veszik ko­molyan a határozatainkat. Itt van ez az ominózus Édosz-üdülő. Megértem, hogy a vezetője, Ká­nyái János „jót akar”, amikor a regi adótornyot át kívánja alakí­tani üdülőnek. Őt egyfajta keres­kedelmi szemlélet mozgatja, és az istennek sem érti meg, miért akadékoskodom. Azért akadé­koskodom, mert szerintem ez az „elintézős” módszer igen kárté­kony. Bead valaki egy elvi építési engedélyt, s meg sem várja, mi lesz a válasz. Úgy gondolja, ha már felépítette, nem fogják arra kényszeríteni, hogy lebontsa a házat... És még csak el se lehet ítélni ezt az álláspontot, amikor az ellenőrzés, a szankcionálás ilyen rosszul és lassan működik. Megyünk följebb. A szanató­rium parkolójában ott „díszeleg” egy volt síház, amely most amo­lyan büfés presszóként üzemel. Szuromi László erre is azt mond­t 'a, hogy csúnya. Ilyen „csúnyá- >ól” az adótorony alatt is talá­lunk egyet, az étterem valaha a dohánygyáré volt, valaki olcsón megvette, és nenirégiben gyor­san el is adta. Úri nagyvonalú­sággal feledkezett meg arról a körülményről, hogy a föld, amin ez a vendéglő áll — a tanácsé, azaz most már a polgármesteri hivatalé. A pereskedés már el­kezdődött. Följebb, a sípálya kezdetén egy másik síház a Belügyminisz­tériumé. Meg se lepődöm, hogy tájvédelmileg ez sem illik a kör­nyezetbe. Mint ahogy az a „vala­mi” sem, amiről nem is tudom, hogy micsoda, mindenesetre rozsdás és nagy, és olyan érzést kelt bennem, mint a motorom, amikor egyszer csak kibicsaklott alóla a bak. (Egy térdelő mo­tor...) — Hiányzik a bíró a foci­meccsről — sóhajtja el magát a kísérőm. — És hiába hoz a pol­gármesteri hivatal ilyen-olyan rendeleteket, ha ezek alól kön­nyedén ki lehet bújni. Ráadásul nemcsak a vállalkozókkal kell olykor csatát vívni, hanem a kör­nyező erdészetekkel is, amelyek ugyancsak meg akarnak élni. Bar velük még mindig jóval köny- nyebb egyezkedni, hiszen az er­dő tisztelete tőlük legalább nem idegen. (Eszembe jut egy nem olyan régi téli emlékem. Lillafüredre mentünk autóval, s akkor még az egész országban nem esett ho. A Bükk ben, ahogy egyre beljebb haladtunk, mintha átváltozott volna az egész táj. A fák zúzma- rásak voltak, fehérek, és néha ez a zúzmara lebegve indult el a galy- lyakról a föld felé. Akkor azt vár­tam, hogy mindjárt megjelenik a tündérkirálynő, és ma is azt gon­dolom, hogy csak véletlenül nem futottam össze vele. De abban majdnem biztos vagyok, hogy a Kékesen felejtett rádiózavara rá­dióállomásokat, bevert ablakú üres éttermeket, rozsdás bode- gákat nagy ívben elkerüli...") Doros Judit Diákok csalogatták a nézőket Ritka alkalomban volt részük az éppen arra já­róknak Mátrafüreden és Gyöngyösön július első hetében. Ha idejében érkeztek, pontosan egy vásá­ri komédia kellős közepébe csöppenhettek. Azt utóbb már Keresztes Szilvia művészeti veze­tőtől tudtuk meg, hogy egy héten át Mátrafüreden táborozott a budapesti Borbás András Műszaki Középiskola Helikon diákszínpada. A naponta többszöri gyakorlás, a színházi ismeretek elsajátítá­sa és természetesen a pihenés mellett három elő­adást is tartottak. A vezetőjük állította össze azt a komédiát, amelyhez helybeliektől kölcsönöztek ru­hákat. A tizenöt tagú csoportban mindössze egy lány van, így — ez is külön érdekesség — a női sze­repeket is fiúk játsszák. Ez azonban alig vehető észre. A darabot bemutatták Füreden a terasz, majd a posta melletti parkban. Később Gyöngyösön a Fő téren. Hangulatos játékukkal valóban elnyerték mindenütt az érdeklődők tetszését. Adácsi útépítések Az Adácsot Gyöngyössel a korábbinál rövidebb távolságon összekötő, tavaly elkészült új 6,5 kilométeres út az idén szinte au­tópálya-minőségű aszfaltburko­latot is kapott. Nem hiányoznak már mellőle a szükséges padkák és vízlevezető árkok sem, folyta­tásaként pedig a község belterü­letén — egyelőre a vasútállomá­sig — szélesítés történt friss borí­tással, szegélykövekkel. Felfes­téssel, forgalomjelzők elhelyezé­sével a régebbinek fele hosszúsá­gú út már a rendszeres autóbusz- járatok számára is megfelel. További öröm a közlekedők­nek, hogy szintén aszfaltborítást kapott a községben a Rákóczi, a Hold és a Táncsics utca, s köves már a Rózsa utca is. A Bajcsy-Zsilinszky és a ha­sonlóan három kilométer körüli Akácfa utcákra a későbbiekben terítenek aszfaltot, ugyanekkor sor kerül a Mátyás király út meg­felelőbb burkolatának elkészíté­sére is. Folytatódik a gyöngyösi- adácsi út belső szélesítése a vas­útállomástól a temetősarokig, s — ha futja a pénzből — több más helyen sor kerül még útkorszerű­sítésre. Mindezekkel a község­ben évszázados lemaradást pó­tolnak. Medve János sál. Az 1,5 milliárd forintot is meghaladó befektetés során arra teremtenek lehetőséget, amire eddig véletlenül sem vállalkoz­hattak az üzemben. Mint Sohler Bélától, a kis csa­pat vezetőjétől értesültünk: az elképzelés — sajnos — a vártnál lasabban közelít megvalósításá­hoz. Miközben a kivitelezők ta­valy még az eredeti terv szerint haladtak, az idén — a MÁV köz­ismert anyagi gondjai miatt — csak nehezen jutnak előbbre. Az átdolgozott program szerint a jö­vő évre gondolt eredeti befejezés lényegesen csúszik, legfeljebb 1995 első felében számolhatnak a műszaki átadás-átvétellel. Ettől kezdve azonban a gyön­gyösiek már a mostaninál jóval korszerűbb s hosszabb, 120 mé­teres síneket is gyárthatják a vas­utaknak. _ _ Gy. Gy. Fejlesztik a sínüzemet A gyöngyösi „kitérőgyár” — Hegesztő és Hosszúsín-gyártó VRAMAV — alatt, közel a halá- Fő-építésvezetősége fejleszt nap- szi határhoz, a hosszú nevű jainkban szinte teljességgel szo- MÁ V Miskolci Építési Főnökség katlan összegű, nagy beruházás­Csarnokba kerül... ...amit még a szabadtéren végeznek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom