Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

4. HORIZONT - HÍRLAP, 1992. július 14., kedd Látószög Hagyományőrzés Kedves községünk polgármestere emlegette ^ a minap nemrégi erdélyi kirándulásukat testvérfalujukba. Élményeik között szeretettel szólt arról a szép magyarságról, amellyel határainkon túli testvéreink nyelvünket gyakorolják. Nem­csak az ízes, tiszta beszéd ragadta meg a figyelmüket, hanem még sok egyéb. A többi között az, hogy például egy apró test­vérpár — három- és négyesztendős gyermek — legalább húsz . dalt, nótát is énekelt. Azon tűi, hogy természetesen verseket is mondtak, hosszabb szavalatban idézték Petőfit. Tetszett nekik az is — sorolta az önkormányzati vezető —, hogy őrzik a legkülönfélébb hagyományokat, szokásokat. Tradícióikat nem szorította feledésbe sem a divat, sem a jól is­mert — a nálunk tapasztaltnál nagyobb — kényszer. Nem kosztümös folklórbemutató a népviselet felvonulása, hanem nagyon is természetes megjelenés. S korántsem csupán a távo­li barátok látogatásának szólt a hétvégi portatakarítás, utca­csinosítás. Az idehaza — sajnos — lassan-lassan már tovatűnő világ élményeit ébresztgette a szombat délutáni, esti udvarseprés, meg a ház előtti szöszmötölés a hét közben óhatatlanul ide ke­rült szeméttel, elszáradt szirmokkal, levelekkel, a seprűt la­páttal, gereblyével váltogatva, amíg minden tiszta nem lett körös-körül. Vízzel verték a port, s itatták a szomjas, sokszínű virágot a kerítés tövében, meg az árokparton. Talán nem is hallottak az érkező magyarországi vendégekről, ügy tették dolgukat a bá­jos település egyik vegétől a másikig. Pusztán csak azért, mert a vasárnapot, az ünnepet várták, fogadására készülődtek. Hetente ismétlődik a látott szorgoskodás, ha hétközbe is esik valami jelesebb nap, sűrűbben. A rendszeretet azonban állandó. Meglátszik a falucskán egész esztendőben, hosszú éveken át — hallották, s hihették a látogatók —, így ismerik az idevalósiakat. No meg rajtuk kívül a többieket, mivel aligha egyedüliek megcsodált buzgalmukban. Sóhajjal beszélt mindezekről a polgármester, mert az elő- előszöko emlék maholnap talán már tényleg olyan, amiről csak mesélni lehet. Saját portáján sem nagy szorgalommal ta­karít már mindenki, nem még az ablak előtt, az utcán vagy ar­rébb. Hány, de hány olyan emberrel is lehet találkozni jár- tunkban-keltünkben, akire szinte rászakad a háza, úgy nyit kaput az idegen, hogy a legszívesebben azonnal visszafordul­na. Nemhogy a kerítés tövében kinn, még benn, az udvaron, a kertben sem pompázik virág. Dudva, gaz veri fel a telket, el­száradt gallyakat zörgetnek a fák. Omlik, romlik, enyészik számos örökség, vesznek a hagyományok. Amíg az egyik helyen a keveset is gonddal vigyázzák, má­sutt a többel sem nagyon törődnek. Elkényeztet, könnyelmű­vé tesz a jobb lét gyakran, s időnk sincs mindig megbánni. Pe­dig már az is használna, ha megbánhatnánk. Hát még milyen jó lenne, ha eleve elmaradna a szemrehá­nyás?! Gyóni Gyula Számvetés a gyöngyösi főiskoláról Borból lettél és borrá leszel? Ilyen hányatott sorsú intéz­mény, mint ez a gyöngyösi főis­kola, kevés van az országban. Annak idején, harminc évvel ez­előtt Hodászy Miklós igazgató­sága alatt úgy vágtak neki az első oktatási évnek, hogy ez lesz a fel­ső-magyarországi régió borász­képzésének a fellegvára. Felső­fokú technikumként indult, majd lett belőle... A részletek, remélem, rövidesen kiderülnek kalauzunk, dr. Magda Sándor igazgató segítségével. — Mi az intézet pontos neve? — kérdeztem a bizonyosság ked­véért. — Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdasági és Társada­lomtudományi Kara Vállalat- gazdasági Üzemmérnöki Intéze­te. Elakadt a lélegzetem, amikor ezt meghallottam. Ember legyen a talpán, aki ezt egy szuszra meg tudja jegyezni. Tetszik most már érteni, miért kérdeztem meg az igazgató úrtól az intézet nevét? — Az intézetnek hányadik ok­tatási éve ez a mostani? — Harmincéves az intéz­mény, tehát jubilálunk. Remé­lem, hogy ebből az alkalomból visszakapjuk a főiskolai rangot is. — Ha jól tudom, annak idején a szőlészet és a borászat oklatása volt a fő cél... — Mezőgazdasági profillal in­dult, utána lett üzemszervező oktatási intézmény, majd válla­latgazdasági üzemmérnöki kép­zés következett. Igazából a köz- gazdasági területen elhelyezke­dők ismeretét szolgálta. — Valamiféle menedzserkép­zés folyt? — Nem mondhatnám annak. Olyan ismereteket adtunk a hall­gatóknak, amelyekben a közgaz­dasági anyagok mértéke több volt, mint máshol. Ugyanakkor ismerje a mezőgazdasági mun­kafolyamatokat is annyira, amennyire egy gazdálkodónak erre szüksége van. — És a borászképzés? Lesz abból valami? — Ma még elsőévesek azok az üzemmérnökök, akik nem üzemgazdász típusú képzésben vesznek részt. Ok a mezőgazda­ság különböző területeit választ­ják maguknak. A kertészeten be­lül a borászatot is. A második oktatási évtől kezdve ezt az isme­retanyagot sajátíthatják el. Ezt a fajta szakosodást jobbnak tart­juk, mintha csak egyszakos kép­zést folytatnánk, még ha az a bo­rászat lenne is önmagában. így el tudjuk látni megfelelő szakem­berekkel a régiónkat. Nem be­szélve arról, hogy mindig az igé­nyeknek megfelelően tudjuk a hallgatók létszámát szabályozni ezzel a módszerrel. Ennek révén talán azt is elérhetjük, hogy fölös számban ne képezzünk egy-egy ágazatra szakembereket. — Mi történik akkor, ha az igényeken felüli számban jelent­keznek a fiatalok egy-egy sza­kaszra? — Ha megfelelnek a feltéte­leknek, akkor felvesszük őket. Az iskolának nem az a feladata, hogy munkaerő-gazdálkodási hivatalként működjék, hanem hogy minél több jól képzett szakembert bocsásson ki a fa­lai közül. — Ma, amikor a farmergazda­ságok irányába folyik az átren­deződés, hogyan lehet azt meg­szervezni, hogy az igényeknek megfelelő számban képezzenek szakembereket? — Aki ma Magyarországon meg tudja mondani, hogy hány szakemberre lesz szüksége hol­nap a magyar mezőgazdaságnak, az zseni. Ezt így nem lehet tudni. Én csak annyit tudok, hogy Gyöngyösre három-négyszeres a túljelentkezés. Az biztos, hogy szakemberre mindig szükség lesz. Csak az elhelyezkedés lesz nehéz. Véleményem szerint ez­után olyan szakemberek kelle­nek, akik szakterületük fizikai jellegű szaktevékenységét is el tudják látni. Kell tehát például olyan borász, aki a kezdet kezde­tén a hordót mossa. Feltételez­hetően a tulajdonos őt fogja megtenni később irányítónak, ha elégedett lesz a munkájával. Ezért a nálunk folyó képzés több szempontból is eltér az agrár­szakágazatban meglévő módsze­rektől. — Az idén hányán végeznek itt? — A nappalin 58-an, a levele­zőn pedig 35-en vannak. Az úgynevezett nyitott képzésben résztvevők jövőre jutnak el oda, hogy államvizsgára jelentkezhet­nek. Akik továbbképzésben vesznek részt, azoknak a száma elég magas. — A végzősök már meghatá­rozott munkahellyel rendelkez­nek? — Nem. De közel a fele úgy végez. A hallgatóinknak mint­egy húsz százaléka különböző egyetemeken tanul tovább. Ők már az értesítést megkapták. — Ők az évfolyam „krémjét” adják? — Azt tudom mondani, hogy inkább a jó átlaghoz tartoznak, mint ahogy igaz ez a hallgatók többségének az esetében is. — Aki az államvizsgáig eljut, azt az Isten sem menti meg az ok­levéltől? — Ez így nem felel meg a va­lóságnak. Az első nap is akadt olyan hallgatónk, akinek nem si­került államvizsgáznia. Én azt kértem, hogy az államvizsga ne legyen kötelező jegyosztás. — Miért ilyen szigorúak? — Azért, hogy az érdemjegy­nek legyen értéke. Például a jó valóban jó legyen. És így tovább. Ugyanis, ha itt mindenki diplo­mát kap, a jó azt mondja, az én jegyem valójában nem is értékes, meri ni miiiueiiiu ainiegy. re- hát? Nem érdemes szorgalmasan tanulni. — Jó, jó, de az életben soha nem kérdezik meg senkitől azt, hogyan végzett. Csak annyit: megvan-e a diplomája... — Ez mindaddig lehet így, amíg valaki nem akar magasabb minősítést szerezni. De az is sok­felé gyakorlat már, hogy a mun­kaadó az alkalmazásnál egy bi­zonyos tantárgy érdemjegyére kíváncsi. Attól teszi függővé, hogy kit alkalmazzon a meghatá­rozott feladat elvégzésére. De emberi belső indíttatás is ösztö­nöz sokakat a jó érdemjegy el­érésére. — Törődnek azzal, hogy mi­lyen híre van az intézetnek? — Ez nagyon fontos minden­féle szempontból. Még a környe­zet külső képié is jelentőséget kap, hiszen belső, tartalmi je­gyekre lehet következtetni belő­le. Én arra lennék nagyon büszke öt-hat év múlva, ha azt monda­nák az ország különböző részé­ben, hogy mi Gyöngyösön vég­zett szakembert kérünk. Ilyen már volt valamikor. A negyvenes évek előtt a gyöngyösi gázdász- fiataloknak nagy tekintélyük volt. — Végül: hogyan készülnek a harmincas évfordulóra? — Nagy lelkesedéssel és kö­rültekintéssel. Szeretnénk méltó módon emlékezetessé tenni ezt az évfordulót. Csak azt nem tu­dom, hogyan férünk el majd az aulában. — Megkérdezhetem, mennyi­re fogadja el a bíráló megjegyzé­seket személy szerint, ha máreny- nyire igényes a felfogásában? — Azt szeretem, ha valaki szemtől szembe megmondja a véleményét. De úgy, hogy ezt nem tartom jónak, ezért és ezért. Tehát ne, általánosságokban be­széljen. Úgy vélem, az ilyen nyílt szónak van csak értelme, és ez tudja továbbvinni a dolgokat. G. Molnár Ferenc Barokk fesztivál, Eger Templomban, téren, színházteremben Az egri barokk fesztivált nemcsak zenei események színesítették. Képünkön a Gárdonyi-gimnázium majorette-csoportja Környezetvédelemről, HAF-ról Beszélgetés Gyöngyös országgyűlési képviselőjével Az egy hétig tartó barokkze­nei fesztivált a közelmúltban a Dobó téren az Agria Régizene Rézfúvós Együttes vezette be. Melchior Francktól, Valentin Haussmanntól, az ismeretlen barokk szerzőktől fújták a tánco­kat, a tabulatúrákban fennma­radt dallomat, a Ljublini János gyűjteményéből származókat, a lengyel táncokat. Annak bizony­ságára is, hogy ez az együttes egy maga választotta témakörrel van jelen Eger .zenei életében, no meg azért is, mert ez a fajta szó­rakoztató muzsika alkalmas ar­ra, hogy. a szabad téren összeve­rődő, spontán zenehallgatókban érzelmeket, hangulatokat ébresz- szen, netán kíváncsiságot az el­tűnt korok emberei iránt. A bazilikában a Nagybátonyi Kamarazenekar lépett az egri közönség elé, műsorán Vivaldi G-dúr concertójával, Hándel- nek az Op. 6. sorozatból vett D-dúr concertójával és d-moll orgonaversenyével — itt Murá­nyi Zsuzsanna működött közre: a műsor zárószámaként J. S. Bach második fiának, Philipp Emanuelnek a D-dúr szimfóniá­ja hangzott el. Mára ennek a fiú­nak az arcéle elhalványodott ap­ja árnyékában, de ez az alkotása is ízelítőt ad abból a termékeny­ségből, amely annyira jellemző a barokk zeneszerzőkre: csak zon­gorára írt kétszáz művet, szoná­tát, szonatinát, rondót és fantázi­át, ezenfelül ötven versenyművel igyekezett önmagát lejegyezni — többek között. Utóbb az Egri Szimfonikus Zenekar — Gémesi Géza ve­zényletével, Kocsis A Ibert Liszt- díjas hegedűművész közremű­ködésével — Vivalditól A négy évszakot és Mendelssohn Szenti- vánéji álom című szvitjét szólal­tatta meg. Nem véletlenül az egyik leg­népszerűbb és talán a legtöbb­ször játszott hegedűverseny-so­rozata Vivaldinak az évszakok változásáról. A barokk ember felfedezte — a középkori, túlvi­lágra irányított szemlélete, a re­neszánsz harsogó, csaknem po­gány életöröme után — a termé­szet varázsát. Azt is, hogy min­den, ami körülvesz minket, átjár­ja testünket-lelkünket, hat ránk, megszabja életünk ritmusát, az örömöt, a félelmet gerjeszti ben­nünk. Vivaldi egy, a partitúrára fel­jegyzett szonettben úja le, mire is gondol, amikor ezeket a hol csendes örömmel, hol meg vad háborgásokkal elővezetett har­móniákat leírja nekünk. Azért is, mert rabjai vagyunk a meg sem fogható időnek, másrészt szeret­né megállítani azt a féktelen mozgást, amely mindenünket át­itatja, de el is választ minket mindattól, ami velünk, bennünk történik. Elmélkedő pianóiban, dübörbő tánclépéseiben ott fész­kel a jókedv, de egyben a szomo­rúság is: csak emlékezni lehet az éppen elfutó mosolyra, a csókra, a dalra, de visszahozni nincs mód. A kor filozófiája ez — ze­nében feloldva. Ezért is hat meg! Mert bár a barokk ember a maga pömpaszeretetével, formai és tartalmi szertelenségével is az Is­ten alkotótársának képzeli ma­gát — nem gőgből, inkább azért, mert a hit az emberi méltóságot alapozta meg benne —, ma is érezzük, a zenész tudta, hogy nemhiába kottázta le érzelmeit, gondolatait, nem indokolatlanul kelt versenyre a madarakkal, a hangok utánozhatóságával, az őt körülvevő „kis mindenséggel”, ahogyan a Földet ma is nevez­hetnénk. Kocsis Albert szólójá­val együtt csillogóan szép Vival- di-élményt szerzett hű és hálás közönségének az egri együttes. A barokk fesztivál kedves ka­kukkfiókájaként szerepelt a Mendelssohn-mű. Ám legkevés­bé sem töltelékként, nem mintha Gémesi Géza nem tudott volna előrukkolni esetleg egy Bach- vagy Handel-számmal. A zene­szerző Mendelssohn a maga földre álmodott mennyországá­ban a Szentivánéji álom látomá­sát úgy adja elő, hogy abban a ti­zenhét éves gyermekember min­den túlfűtöttségét érzékelteti, bővérű humorral oldva fel mind­azt, amit a műre az értelmezés, az ünnepi érzelgősség keletkezése óta rárakott. Megelevenednek itt a kézművesek is, remek humor­ral téve arcukat emlékezetessé. A Nászinduló akkora harsogás­sal terjeszti hírét az athéni neme­sek nászának és örömének, hogy a közönség nagy tapssal köszön­te meg ezt a harsogó, tisztán csengő „megszentségtelem'tést”. Gémesi Géza mindkét műben egy-egy sajátos életérzés átélésé­re, megfogalmazására vállalko­zott, s mi most az estét, a kapott élményt nyugtázva írjuk le: így, ilyen érzékelhető mélységekig dolgoztassa fel a jövőben is a mű­veket az egri szimfonikusokkal, akik mára már messze maguk mögött hagyták a szakmai krízi­sek olykor igencsak fenyegető éveit, aggodalmait. Farkas András Komenczi Bertalan gyöngyösi országgyűlési képviselővel ép­pen a Rio de Janeiróban meg­rendezett környezetvédelmi vi­lágkonferencia idején találkoz­tunk. Egy nemzetközi környe­zetvédelmi kiállításon és szim­póziumon vett részt. — Mi járatban ezen az erőmű­vi kibocsátási mérésekkel foglal­kozó rendez vényen ? — A kötelesség és a kíváncsi­ság hozott el: a környezetvédel­mi bizottság is kapott meghívót — mondja. — Természetesnek vettem, hogy eljövök, mert ép­pen a napokban zajlik a riói kon­ferencia. Ez az egyik legvitatot­tabb kérdés, a klíma világméretű romlása. A légkört majdnem azonos arányban terhelik az erő­művek, illetve a közlekedés. A szennyezés csökkentése alapve­tő kényszer, feladat, kötelesség. Magunkkal és a felnövekvő ge­nerációkkal szemben is. — Köztudott, hogy Ön az Or­szággyűlés környezetvédelmi bi­zottságának tagja. Vajon milyen területek vannak, amelyekkel behatóbban kell foglalkoznia? — Konkrétan két terület van, amiben különösebben érdekelt vagyok. Az egyik a környezetvé­delmi oktatása. A másik terület pedig a hulladékok elhelyezése, különös tekintettel a veszélyes hulladékokra. Ezen túl vannak egyéb témák és területek, na és az ember részt vesz a mindenna­pi törvényhozó munkában, frak­ciójának a politikai tevékenysé­gében... — Említette a veszélyes hulla­dékok ügyét... Kíváncsi lennék arra, hogy jelenleg mi is a helyzet a Gyöngyösorosziban építendő — oly sok vitát kiváltó — hasz- náltakkumulátor-feldolgozó üzemmel kapcsolatosan? — A kormány gazdasági kabi­netje foglalkozik a kérdéssel. Lé­tezik egy előterjesztés, amelyet a környezetvédelmi és az ipari tár­ca közösen készített. Ebben kü­lönböző alternatívákat vázolnak fel. Ezzel párhuzamosan folyik a búósági eljárás az építési enge­dély érvényességét illetően. Azt tudom mondani: még nyitott a kérdés. Ha megépül is ez az üzem — amely a közfigyelem kö­zéppontjába került —, akkor .-egészen biztos nagyon komoly biztonsági berendezéseket, tech­nológiákat alakítanak ki. — A véleménye szerint melyek Gyöngyös és környékének leg­főbb környezetvédelmi gondjai, problémái, amelyek megoldása sürgető lenne? ~ Az egyik legfőbb gond a közlekedésből — a 3-as számú főút átvezető szakaszából — származó rendkívüli terhelés és az ebből adódó légszennyezés. A másik probléma, ami folyamatos megoldást és jelentős ráfordítá­sokat igényel,« visontai külszíni fejtésből, a bányaművelésből, az erőmű működéséből adódó ál­landó környezeti kötelezettség. Ezzel mindig, folyamatosan fog­lalkozni kell. Legfontosabbnak tartom az erőmű kén-dioxid-ki- bocsátásának a csökkentését. A szén-dioxid mennyiségét is mér­sékelni kell, mert a. üvegházha­tást elsősorban ez okozza. Végezetül engedjen meg egy személyesebb jellegűkérdést. A képviselő úr mivel tölti nyári szabadságát, lesz-e alkalma ki- kapcsolódásra ? — A kikapcsolódás igencsak rövid lesz, mert azt hiszem, jó sok kilóra tehető anyagom van, amit el kell olvasnom. Nyugodt, csendes helyre szeretnék el­vonulni. A feleségem szülő­falujában töltünk el néhány hetet... (korcsog) t i > • •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom