Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13-14 / 139. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. június 13—14., szombat—vasárnap Több mint 100 millió olvasó Bemutatkozik a Reader’s Digest 1992. június ..S .j 1*9 forint 0 V f Y ( ZJ .s J s .s / rí,) ^ s .J Éhínség'‘ Afrikában 46 OLD APA CSAK EGY VAN möLB iiyjjjási ‘jjítfuiy Hiún A tepoirasattabb mapaxSn HUgstarta KitcvílaMtiw ................................................ A nap Itf« k*KO«tóBe«W> í»4ja.................... 3$ A * igád Ncmo kapuin)...................................... 30 ÉJiínsttf Afrikában ......................................... 4« A rrtwíhagyó rodutwár: PhsICoMira.................. ja Út a sikerhez.......................................-........ 50 T udna «'taWgilyt nyújtani ?.................... 63 C reg LeMond v»*e»tyc................ 70 K uangtung: 4 kínai and).................................. 7® A tueMe tít» ......... ®3 A íéUmJatosCavacoSUva.................................. 87 Grörjk<»yv................................................... 05 An* a;*k egy v«n ........................................... ion Álla tok a kamera rlútt ........................................103 Sziiddím lítkt» bombája ..................*.............•» H ogyan fonWt meg bArünkft? ............. ufi A cápa fogai körött (Valódi dráma) .,..........tao Aj én aímatáni (Kémyrkú otvasxniny)............»»5 A swrtraái magáruk olája..................................vij M ELLÉKLET Hajsza a zsaroló után 135 Aa ®p;im«fík a malfeiík $ i Egy kJ* %s<iwc«<g 3 A vc«t«i tipp, amely Hitel menthet ti A Miayút töttcnrtr «a Itíéjlw í<1 jdhrctrk t • Mit jelent magyaral? f<i A nevetés a (egjoLL tsrvtinság ) j. * Hitek himtégt it<“4 Ő8 Aj tavnmKfomány 03 * (jGndnlatnk t ty Havonta több mini 3$ mlitió piktény, 1T nyelten A Reader’s Digest Válogatás kiadója a pleasantville-i Rea­der’s Digest, Inc. leányvállalata. A lapot a budapesti központú magyar cég tizenhat főállású dol­gozója és több mint húsz külső munkatársa állítja elő. A munkatársak mindannyian helyi alkalmazottak a főszer­kesztő Keresztes Péter kivételé­vel, aki külföldről tért vissza Ma­gyarországra. A negyvennyolc éves pécsi születésű Keresztes előzőleg a Wall Street Journal munkatársa volt Brüsszelben, il­letve New Yorkban. A havonta kiadásra került lap­ba a helyi szerkesztők önállóan válogatják össze tíz anyagot rész­ben az amerikai szám, részben a nemzetközi kiadványokban megjelent cikkek alapján. Eredeti magyar anyag is szere­pel terveinkben, bár egyelőre még inkább csak adaptálásokkal — vagyis egyes témák magyar vi­szonyokra való alkalmazásával —foglalkozunk. A lap, amely az elmúlt, kom­munista rendszerben „tiltott gyümölcs” volt, alapvetően párt­semleges és hagyományos embe­ri értékeken nyugszik. A cikkek témája változatos, a valódi drá­máktól az orvostudomány leg­újabb fejleményein, az üzleti és tudományos életen keresztül egészen a világeseményekig bő­ven válogathat az olvasó. A magyar változat megjelené­sével a Reader’s Digest immár 41 kiadásban és 17nyelven olvasha­tó világszerte. A cég fő terméke a Reader’s Digest magazin több mint 28 millió példányban jele­nik meg havonta, olvasóinak száma pedig a világ különböző országaiban több mint százmil­lió. A Reader’s Digest Associati­on cég az egész világon ad ki könyveket, folyóiratokat, leme­zeket és más szórakoztató termé­keket is, és egyben a világ égjük legnagyobb „dierct mail” ter­jesztője. A cég fő célja, hogy a magyar nyelvű magazin kiadá­sán keresztül megimertesse ma­gát az olvasóval, és így lehetővé tegye az egyéb tevékenységek fo­kozatos bevezetését. Ez bekap­csolja Magyaroszágot egy jelen­tős méretű nemzetközi hálózat­ba, és erősíti az ország szellemi kapcsolatait. Ennek a világon mindenütt nagyra becsült lapnak a magyar változata új lehetőséget nyújt a friss kapcsolatok fejlesztésére az ország határain kívül élő ma­gyarságnak is. A gazdaságilag fejlett országokban élő magyarok aránylag olcsón előfizethetnek Magyaroszágon, illetve a környe­ző területeken élő rokonaik, ba­rátaik, és ismerőseik részére. (A külföldi előfizetés díja évente 31,93 USD; postacím: Reader’s Digest Válogatás Budapest 1970.) Lowell Ponte: A nap két leg­veszedelmesebb órája A Reader’s Digest Válogatás júniusi számának a cikkírói, Lo­we 1 Ponte arra hívja fel figyel­münket, hogy közvetlenül a reg­geli felébredés utáni két óra nap­jaink legveszedelmesebb idősza­ka. Ilyenkor kétszer-háromszor nagyobb esélyünk van rá, hogy szívrohamot vagy agyvérzést kapjunk, mint késő este. A közelmúltig azt tanították az orvosegyetemeken, hogy az emberi szervezet ún.homoeszta- tikus tulajdonsággal bír, azaz vi­szonylagos biológiai állandó- ssággal rendelkezik. A kronobi- ológia azonban, amely azzal fog­lalkozik, milyen hatása van éle­tünkre az idő múlásának, forra­dalmat indíthat el az orvostudo­mányban, ha feltárja, milyen sok változáson megy keresztül szer­vezetünk a cirkadián ritmus so­rán, vagyis nagyjából egy nappal megegyező periódus alatt. Megerősítést nyert az ősrégi hi­edelem, hogy egyesek „rigó típu­súak”, azaz korán kelők, mások ellenben „baglyok”, vagyis in­kább estefelé élénkülnek fel. A cirkadián ritmus méréséből ki­derült, hogy a korán kelők szív­verése délután egy és két óra kö­zött éri el a csúcspontot, míg a késői fennmaradásra hajlamo­saknál ugyanez délután öt és fél hét között következik be. A rövid távú memória és a gyors gondolkodás csúcsideje legtöbbünk számára a késő dél­előtti óráktól nem sokkal délig tart. Délután a legjobb a fizikai állóképesség, a reakcióidő és a kézügyesség. Este fél hét és fél kilenc között a legfogékonyabb a hosszú távú memória, ez tehát a tanulás optimális időszaka. Testünk órájának működésé­re érdemes odafigyelni, mert ez­zel javíthatjuk egészségünket, és életünk is meghosszabbítható. Mi tehát a teendő ébredéskor? Ne ugorjunk ki hirtelen az ágy­ból, még fekvő helyzetben le­f yen időnk kinyújtani tagjain- at; mozogjunk először lassan, kerüljük a túl hideg vagy túl forró zuhanyt, és feltétlenül reggeliz­zünk meg. A bolond báró •• Ü lünk a virágzó akácok alatt, és mintha egyéb dolgunk sem lenne, hallgatjuk a méhek zsongását. Dimbes-dombos táj ez, nem hegyvidék, nem alföld, afféle átmenet a kettő között, mert látni ugyan a közel kéklő hegyeket, de az igazi rónaság tül van a látóhatáron. A falu végén végeszakad az útnak, visszafordul az autóbusz is, előrejutni gyalog, vagy szeké­ren lehet. Körülöttünk elragadó a táj: a cserjés, ligetes, patak szabdalta bükki lejtő, amely dé­len ölelkezik össze az Alfölddel. A csoda tudja, hogyan jut eszem­be itt az akácok alatt, hogy bi­zony tenger volt erre valamikor, aztán elment a víz, mi pedig itt maradtunk a tengerfenéken agyagos, köves, kagylós: kétko- ronás földjeinkkel, amelyekben szépen díszük a kakukkfű, a tör­pebürök és a pipacs. Az utóbbi évtizedekben — hogy nevünk is legyen — még el is kereszteltek minket: gyenge termőhelyi adottságú falunak. Szépek va­gyunk, de szegények! Tűi a patakon, amely néhány évtizede még vízimalmokat haj­tott, őzbak riaszt, megtöri a csen­det, megzavarja a szótlan szituá­ciót. Új „honfoglalásra” jöttünk haza előzetes terepszemlét tarta­ni, mert a belső zsebben ott fe­szülnek a kárpótlási jegyek: ősz­szel licitálhatnánk, árverezhet­nénk, vissza szerezhetnénk az apánk földjeinek egy részét... A váratlanul feltáruló lehető­ségek olyannyira zavarba ejte­nek, hogy azt a földet mustrálg- atom, ahol születtem, ahol gyer­mekkoromat töltöttem, noha ne­kem kellene tudnom a legjob­ban, hogy a földet nem cserélte ki senki, és apám is a táj szépségva­rázsába, a föld terméktelenségé- be pusztult bele éppen úgy, mint a szövetkezet, amely negyven esztendőn át csak vergődött a hajdani tengerfenéken. Most va­lamilyen ősi erőtől vezérelve ma­gam futnék a szivárvány felé? A kakukkok feleselgetnek egymással, a sárgarigó fiókák most végzik első szárnypróbál­gatásaikat a vízmosásban díszlő galagonyabokron, anyányi ger­lék húznak el fejünk fölött, és nektárillatot hoz a szél a kiserdő felől. Váratlanul egy férfi köszön ránk: a bolond báró. — Ülj le Tipsi! — biztatjuk ketten is, ifjúkorunk régi ismerő­sét, a családtól itt felejtett öregle­gényt, aki a falu végén egy romos kastélyban lelkik, és aki most egy rozsdás gyalogsági ásóval jálja a hajdani földjeit. Olyan természetesen fog ve­lünk kezet, mintha nem is tizenöt éve találkoztunk volna utoljára. Tűnődik egy ideig, aztán helyet foglal a kakukkfüves, porcfüves árokparton, maga elé szúrná a földbe az ásót, amely már az első kőben megakad. Felcsillan a sze­me, valamilyen titokzatos ragyo­gás fénylik át borostás arcán, és a kék égboltra szegezi a tekintetét: — Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot, Jákob nemzé Judát... Összenézünk, percek telnek el, amíg kifogy az ószövetségből összehordott és a maga által sar- kosított idézetekből, amíg meg- nyugszik. — Merre tartasz Tipsi? Zavarba jön, akadozik a nyel­ve. — Szénáért a szamaraim­nak... — Ásóval?— röhög fel a mel­lettem ülő várományos atyafi és hanyatveti magát az illatos fűten­gerben. Tipsi elhallgat, mint a csínyen kapott gyerek és bűntu­dattal kapargatja maga előtt az ásójával a földet, miközben a fel­színre kerülő apró kavicsokat lopva a zsebébe rakja. Eszembe jut, hogy egyszer, régen már jár­tam a bolond báró „kastélyá­ban”, kopár hegyen át, kökény, csipkebokrok között, szamártö­vises úton jutottam oda, ám a romkastélyhoz vezető út mind­két oldalát terebélyes diófák ékesítették. Akkor azt mondták, hogy Tipsit a diófák tartják el, azok pénzelik, többet ér, mint a hajdani báróbirtok... — Mik ezek a kavicsok?—le­pem meg a kérdéssel. A zsebébe nyúl, belemarkol a gyűjtött kavicsokba és egyik te­nyeréből a másikba önti, miköz­ben megint felemlegeti Abrahá- mot, Izsákot, Jákobot. — Itt kincsek rejtőznek a föld­ben! Értsétek meg végre, és ha nem hiszitek... Nyugatalankodni kezd mellet­tem a két ember, odébb is állnak, megunják hallgatni Tipsi zagy- vaságait, megegyezünk, hogy ha eljön az ideje, majd hírrel leszünk egymásnak. Tamáskodó ábrá- zattal ülök a bolond báró mellet, és most, hogy kettesben marad­tunk jelt kívánok tőle, mint a fa­rizeusok az Úrtól. Sokáig hall­gat, majd a nadrágja zsebében kotorászik és elővesz egy dobó- kockányi kődarabot, egy szipor­kázó fényességet. — Látnod kell, hogy higgy? Nézegetem, forgatom a csil­lámló kóvecskét, a hajdani ten­Í ;erfenék parányi törmelékét, a etűnt korok nem szakembernek semmit nem mondó bizonyíté­kát. — Nem mind arany, ami fény­lik.. . Felállunk, felbaktatunk a dombra, alattunk a szétszórt he­gyi falu girbe-görbe utcáival, az alvég és a felvég piros cserepes házaival városba is beillene, de a falu közepe — az ófalu — emlé­keket, régi emlékeket idéz. Jár­juk Tipsivel a határt, a poros dű- lőutakat, a kivénült, metszetlen szőlőtáblákat, a búzavetéseket, amelyekből még május közepén is kilatszik a nyúl füle. A kettesfa csonka ágán egy errefelé már rit­ka madár, rétisas ül! A farka fe­hér, mint a hó, csőre viaszsárga, a varjak károgva, a vércsék visítva köröznek körülötte, de a hatal­mas vendégmadár az idegennek kijáró tiszteletet parancsoló mél­tósággal tudomást sem vesz a lár­más gyülevészekről. Tisztes tá­volban vagyunk, velünk sem tö­rődik, csak ül, mintha egyedül lenne a világon, majd váratlanul meggondolja magát, és méteres szárnyait szétterpesztve rádobja magát a levegőre. Az ámulattól megilletődve pi­henünk meg a kettesfánál, Tipsi a porhanyos földbe szúija az ásót, és a megszállottak makacs konokságával keresi a semmit. — Ez itt, mind az apád birtoka volt! Abbahagyja az ásást, felkapja a fejét, vigyorog. — Birkák legeltek minde­nütt... Fejbekólintanak a szavak, el is tűnődöm, hogy mégsem olyan bolond ez az ember, ha riolittufá- ban nem búzát, kukoricát akar termelni, hanem birkát a folyton növő giz-gazon. — Miért éppen birkát? Az eszelősök torz vigyorával röhög megint, aztán túrni kezdi a földet és mintha egy óriási ötlet­tel rukkolna elő, mutatóujjával a fejét kopogtatja. — Hogy a szamaraimnak is legyen munkájuk... Szalav István Gondolatok-<lS;-«S Ha szeretsz valakit, nem min­den pillanatban egyformán sze­reted. Ez lehetetlen. És mégis, pontosan ez az, amit a legtöbben akarunk. Nem nagyon hiszünk az élet, a szeretet, a kapcsolatok hullámzásában. Sodródunk az árral, és kétségbeesetten küz­dünk az apály ellen. Félünk, hogy sosem tér vissza a dagály. Ragaszkodunk az állandóság­hoz, a folytonossághoz, mikor az egyetlen lehetséges folytonosság a növekedésben van, a szabad­ságban, abban az érzésben, hogy a táncosok szabadok, alig érintik hasonló ütemben mozgó partne­rüket. Az egyetlen biztos pont egy kapcsolatban nem a nosztal­gikus visszapillantás, sem az, ha előre várjuk vagy rettegjük a jö­vőt: jelenben kell élnünk, és elfo­gadnunk a kapcsolatot olyan­nak, amilyen. Anne Morow Lindbergh A magas adókulcsok nem gá­tolják a meggazdagodást; a gaz­dagok mindig úgy minpulálnak a pénzzel és a vagyonnal, hogy el­kerüljék az adózást. A brit arisz­tokraták és a svéd iparmágnások már évtizedek óta ezt csinálják. A magas adókulcsok viszont ha­tásosan meggátolják, hogy a sze­gények és a középosztálybeliek a felettük álló osztály tagjainál ke­ményebb munkával és több lele­ménnyel meggazdagodjanak, így szegényítik a magas adókul­csok az egész társadalmat. George Gilder A virágokat senki sem nézi meg igazán. Oly kicsik; az időnk meg kevés. Márpedig az alapos tanulmányozáshoz, akárcsak a barátsághoz, idő kell. Georgia O’Keeffe Rájöttem, a legjobban úgy le­het tanácsot adni gyermekeink­nek, ha előbb kipuhatoljuk, mit is szeretnének, majd később ugyanazt tanácsoljuk nekik. Harry S. Truman Sok olyan vezetővel találkoz­tam a hadseregben, akik értették ugyan a dolgukat, de nem voltak egyéniségek. Minden feladatot jól végeztek el, előléptetések, ki­tüntetések és érdemrendek je­lentették számukra az elisme­rést; mindig valaki más kárára jutottak előre, mindig újabb rendfokozattal gazdagabban, s útjuk biztosan vezetett a csúcsra. Ezek a hozzáértő, de egyéniség nélküli emberek. Találkoztam számos olyan ve­zetővel is, akik nagyszerű egyé­niségek, de akikből hiányzott a hozzáértés. Nem voltak hajlan­dók megfizetni a vezetői beosz­tásuk árát, nem tettek semmilyen erőfeszítést, hogy elismert veze­tőkké váljanak. És épp itt van a lényeg. Ha va­laki a XXI. században vezető akar lenni, katonákat, tengeré­szeket, repülősöket akar csatába vinni, nemcsak egyéniségre, ha­nem hozzáértésre is szüksége lesz. H.Norman Schwarzkopf tábornok Idézhető idézetek A bölcsesség megóv az olyan helyzetektől, amelyekben szüksé­ged lehet rá. Doug Larson, United Feature Syndicate * Ha bőven van időnk, biztosan elkésünk.. Leo Kennedy * Az emberek manapság gyorsabban utaznak, csak azt nem tudni, hogy jó irányba-e. Willa Cather * Lágy szavakkal, de kemény érvekkel! Angol közmondás * Nem a győzelemhez kell akaraterő, hanem a felkészüléshez. Bobby Knight * Ha a tévé és a hűtő nem volnának olyan messzire egymástól, sok ember egyáltalán nem mozogna. Joey Adams * Csak arra vállalkozz, ami nyilvánvalóan fontos és szinte megva­lósíthatatlan. Edwin H. Land * Mielőtt visszasírnád a régi szép időket, kapcsold ki a légkondici­onálót. Griff Niblack, Indianapolis News * Az életcél és az optimizmus elhiteti velünk, hogy a java még hát­ra van. Peter Ustinov * A kisváros az a hely, ahol mindenki tudja, kinek jó a csekkje és kinek rossz a férje. Sid Ascher * A pénzügy nagy tudomány: addig kell ide-oda áramoltatni a pénzt, míg teljesen el nem fogy. Robert W. Sarnoff * A tapasztalat megtanít arra, hogy tapasztalatból semmit sem le­het tanulni. Bemard‘Shaw * A megfelelő kifejezés hatásos lehet, de sokkal hatásosabb a jól időzített hallgatás. Mark Twain * Eljön majd az idő, amikor azt hiszed, mindennek vége. Az lesz a kezdet. Louis L’Amour Centrum Nyár *92,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom