Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13-14 / 139. szám
HÍRLAP, 1992. június 13—14., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Erdélyi levél Máglyára ítélt könyvek... Ülünk a képernyő előtt, és figyeljük az esti híradót. Mondanom sem kell, hogy itt, Kolozsváron a legtöbben csak a „szabad” román tévé adásait „élvezzük” különleges figyelemmel. Azért ez a megkülönböztetett figyelem, mert soha sem tudjuk, hogy melyik pillanatban „ugrik be” valami olyasmi, ami — rendszerint — szíven szűr bennünket. Már-már megszoktuk azt, hogy az esti híradó „pártatlan” szerkesztői rendszeres időközökben kiporciózzák számunkra a — szerencsére — vessző nélküli huszonötöt! Hadd élvezzük mi is az adást azért a havi díjért, amit leszurkolunk a postának! A porciózásnál csak azt nem tudjuk, hogy mi is fáj jobban? Hajói megvesszőzik a hátsó felünket, vagy, ha szavakba és képiekbe csomagolva vágnak hozzánk valamit, de úgy, hogy sokszor beleszédülünk! Az első esetben fizikai fájdalmat érzünk, a másodikban lelkünk sérül meg, s láthatatlanul befelé folyik piros vérünk. S a belső vérzés — tudjuk — sokkal veszélyesebb lehetne a külsőnél, amelynek sebe egy-két hét alatt begyógyulhat. Az elmúlt napiokban is kiadták a porciónkat: nagy rakás könyvet mutatott a felvevőgép, s a ripiorter — cseppet sem hízelgő — kommentárjával aláfestve olvashattuk a könyv címét is: Kis magyar történelem. S, hogy a hatás még nagyobb legyen, hogy a bűntudatunk erősödjék, a könyv egyik lapját is a felvevőgép elé tartották. S mit ad Isten? Mit látunk a képen? Persze, Erdélyt! Romániától és — történetesen — Magyarországtól is elszakítva. Hiszen éppen az Erdélyi fejedelemség korát szándékoztak a „bűnös” szerzők illusztrálni, s ezt nagy betűkkel a térképre is rányomtatták. De hát, mit érdekli a történelmi valóság azokat, akiknek ponto- san az a céljuk, hogy ezekkel a képekkel „bizonyítsák” a sokszor mit sem sejtő, illetve a történelmet kiforgatva ismerő román tömegek számára, hogy na... ugye! Na ugye, hogy ezek az átkozott ázsiai jövevények megint Erdélyre fenik a fogukat! S, akik úgy ismerik a történelmet, ahogyan azt Ceausescu rendszerében beléjük préselték, s akik soha más történelemkönyvet nem vettek a kezükbe, azok nyilván úgy tudják, hogy, amióta a világ világ, de legalábbis Traianus és Decebal háborúskodása óta, Erdély Nagy Románia szerves része volt! S lám, micsoda ámítással, hazugsággal jönnek azok a budapesti bajkeverők, amikor Romániától elszakítva is le merik rajzolni Erdélyt! Szóval megkapjuk az ütést azért, mert behoztunk, és terjesztésre szántunk egy olyan könyvet, amelyből a szegény magyar kisiskolás valamicskét megtanulhatna saját népe és hazája igaz történelméről is! Az eszmék és a gondolatok szabad áramlását megállítja egy hivatal, amelynek Erdély térképe olyan valami, mint az arénabeli bika számára az orra elé tartott vörös lepel. S, amikor mindezért a „pofoncsapásért” csakhogynem fizikai fájdalmat is érzünk, akkor, lefekvés előtt kézbe vesszük a helybeli magyar nyelvű napilap>ot, amely leközli a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kolozs Megyei Szervezete, valamint a megyei RMDSZ nyílt levelét az ország miniszterelnökéhez és más nagyságokhoz címezve, amelyben — egyebek között — ez áll: „Hangsúlyozottan igényeljük, hogy Románia történelme mellett a magyar tannyelvű gimnáziumi és középiskolai oktatásban tanítsák a magyar nemzet történelmét is, amelynek kultúránk, nyelvünk és etnikumunk révén magunk is részei vagyunk.” Pusztába kiáltott szó! S önmarcangolás közben eszembe jut, hogy a Ceausescu-rendszerben súlyos börtönre ítéltek embereket csak azért, mert Magyarország történelmét vagy valami hasonló nyomtatványt dugdostak odahaza. Ilyesmi most már (vagy még) — természetesen — nehezen történhet meg! De az Esti Híradóban látott — s minden bizonnyal zúzdára ítélt — könyvhalmaz mégis figyelmeztet valamire: könyvmáglyák az 1930-as években is — sajnos—voltak! Isten óvjon tőlük, anno 1992! Okos György (Kolozsvár) Az egyensúlyát vesztett ország Egy kis New York-i levegő Egerben Cserey Erzsi A minap Eger vendége volt Cserey Erzsi, az Off Broadway kitüntetett színésznője, a New York-i Magyar Színház igazgatónője. Új színt, friss hangulatot hozott kétségekkel teli napjainkba. Felüdülés volt hallani őt. — Három év után újra ellátogatott Magyarországra, s bekukucskált hozzánk is, ide Egerbe. Jó érzés ismét látni itt... — Különféle okok miatt jöttem. Egerbe természetesen azért, hogy igyák egy pohár jó bort, sétáljak pár percet gyönyörű utcákon, és lássak a színházban valami produkciót. Legutóbb, mikor itt voltam, lenyűgözött Gáli rendezése. Akkor a Salemi boszorkányokat néztem meg, most a Szentivánéji álmot. Nagy élményt szereztek nekem újra. Összegyűlt bennem a kíváncsiság, Magyarországot újra látnom kellett. Annyit hallottam már Amerikában, mekkora változások történnek itt, hogy egy percig sem maradhattam a 75. utcában. Valóban óriási lépésekkel menetel ez az ország. Amerikai szemmel úgy látom, hogy kibillen az egyensúlyából. A kirakatok és árak láttán a tengeren túl érzem magam. Ilyenkor szeretnék inkább Magarországon lenni. Tudom, ez csak átmenet. Mint ahogy a lelki bajok is enyhülnek pár éven belül. Megszűnik a sok panasz, alábbhagynak a gondok, s boldogabb arcú emberek sétálnak az utakon. Hiszen csodálatos ez az ország, gyönyörű város Budapest! Csak a magyarok már nem veszik észre. Ha New Yorkkal összehasonlítom, itt tisztaság és jó illat van. Beleszagolok a levegőbe, elkábít a virágok és gesztenyefák tavaszi le- hellete. New Yorkban ilyen nincs. Legfeljebb, ha kimegyünk a Central Parkba, és lessük, mikor jön ki egy-egy virág a földből? Ideák sok beteg agyú embernek — Ezen a tavaszon újra gazdára leltek az Oscar-díjak. — Ez a nap nemcsak azoknak nagy ünnep, akiket a kitüntető címre jelöltek, nagy izgalom nekünk is, akik kívülállókként lessük a televízión, és szurkolunk kedvenc szereplőinknek vagy filmünknek. Ez az év óriási csalódást hozott sok millió embernek. Kivéve az üzletembereket, akiknek fontos volt, hogy Amerikát ilyen pocsék színben tüntessék fel! Felháborító, hogy ilyen témájú filmeket támogatnak. Ezzel csak a magas bűnözést serkentik. Ideákat adnak a sok beteg agyú embernek! Erről persze a művészek nem tehetnek. Ők ragyogóan alakítottak, hitelesen jelenítettek meg egy-egy figurát. Szégyellem magam az amerikai filmipar nevében, hogy legjobb művészi alkotásnak ilyen témájú filmeket jelöltek meg. A Broadway- tót Hollywoodig — Milyen a hangulat színházi berkekben, mondjuk a Broadway-n? — A nem zenés darabok közül most a legnagyobb, leghangosabb siker Jessica Lange főszereplésével bemutatott Tennessee Williams dráma: A vágy villamosa. Hiába fogadta a közönség azonban nagy ovációval, a kritikusok erősen megtámadták Jessica Lange-ot. Nem elég a filmen sztárnak lenni — írják — tanuljon színpadi technikát is! Én azt hiszem, a vitriolba mártott kritikusok nem tudnak nagy kárt okozni Jessica karrierjében. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a jegyek a következő öt hónapra elkeltek. — Megért már néhány holly- wood-i filmforgatást. Milyen ez belülről nézve? — Szinte elképzelhetetlen az a bánásmód, ahogy az embert ott kényeztetik. Minden lépésedet figyelik, segítik, amit kérsz, azt ehetsz, ihatsz. Pénzt csinálsz az iparnak, ez a jutalmad! Ha nem jutsz el odáig, akkor csak egy szomorú színész vagy, akik néznek rád, irigyelnek a sikeredért, mert ők nem részesültek e nagy kegyben. Mivel csak ritkán történik meg velünk az ilyesmi, nagyon megbecsüljük, és vigyázunk rá. A sötétség hatalma — A négerlázadás Amerika- és világszerte nagy szorongást keltett. Hogyan látja amerikai magyar szemmel? — Nem vagyok rasszista, távol áll tőlem minden ellenségeskedés. Határozott véleményem remélem nem is tűnik annak. Az utóbbi években nagy erővel próbálják segíteni a feketéket. Túlzott támogatással akarja bizonyítani Amerika a világ előtt azt, hogy egyenlő lehetősége van mindenkinek ebben az országban. így olyan erők kezébe került a hatalom sok helyen, olyan emberek akarnak irányítani, akik még nem alkalmasak vezetésre. Ezért történhetett meg az, ami Los Angelesben megtörtént. Félelmetes, és elrettentő! New York utcáin is rendkívül sok a bűntény, amelyet többnyire feketék követnek el, de beszélni erről nem lehet. — Ebben a helyzetben Magyarország pihetollal bélelt madárfészek, nem? — Nagyon szeretem Magyar- országot. Visszatérésre mégsem gondolok, mert én ott érzem otthon magam, ahol munkám van. Ha idejönnék, elvenném esetleg más színész lehetőségét. Ezt pedig nem tenném jó érzéssel. (sziki) Konyhakertek Üzemi koszton felnőtt generációm —.kevés túlzással — a spárgát csak hírből ismeri. Számunkra a spárga (vagy csirág) már fogalommá nemesedett. Azzal sem igen dicsekedhetünk, hogy ínyencségre való hajlamunkat „gasztronómiai próbakövekkel” vizsgálták, mint tették ezt Bril- lat-Savarin korában, amikor az étkezés örömei és eleganciája az élet valós értékeit jelentették. Ezért gondoltam, hogy szerény tapasztalataim helyett a gasztronómia szaktekintélyeit szólaltatom meg a spárga értékeléséhez. Brillat-Savarin „gasztronómiai próbakövek” alatt azokat a legkitűnőbb ételeket érti, amelyeknek a puszta látása is fel kell, hogy ingerelje ízlelőképességünket. A gasztronómiai érzék kipróbálására alkalmas ételsorok között nemcsak a strasbourgi libamáj, a kövér rajnai ponty, vagy füij szarvasgombával és velővel szerepel, hanem korai spárga is húslémártással! Milyen alkalmakkor vásároljunk spárgát? Erre ad választ egy kedves anekdotával a már idézett Brillat-Savarin „Az ízlés fiziológiája” című könyvében: „Egy szép februári napon a Palais Royalban megállottám Páris leghíresebb élelmiszer-kereskedőjének, Madame Chevetnek a boltja előtt...; a kirakatban ugyanis egy köteg spárgát pillantottam meg, amelyben a legvékonyabb szál is vastagabb volt, mint a mutatóujjam: megkérdeztem az árát... — Negyven frank, uram — felelte Igazán nagyon szép, de ilyen áron csak a király, vagy legfeljebb valamelyik herceg ehetik belőle. — Ön téved; az ilyen kiváló dolgok nem jutnak be a királyi vagy a hercegi palotákba, mert ott szeretik a szép és jó dolgokat, de nem keresik a pompás holmit. Hanem azért én eladom a spárgámat; ha kíváncsi rá, elmondhatom azt is, hogyan? Ma ebben a városban van legalább háromszáz olyan dúsgazdag ember, bankár, tőkepénzes, kereskedő, stb... és azon törik a fejőket, hogy mit lehetne enni valami olyat, ami az ínyöket csiklandozhatná;... felfedező körútra küldik a komornyikjukat; ez majd eljön hozzám, meglátja a spárgát, jelentést tesz róla és azután bármely áron megveszi. Vagy tegyük fel, hogy egy szép hölgyecske jön erre a kedvesével, s így szól hozzá: — Nézd barátom, milyen szép spárga! Vagy pedig valamilyen fogadás, keresztelő, a váratlan nyereség vagy jövedelem... ad alkalmat rá, hogy a spárgát megvegyék... és mit tudom én még mi? Egyszóval a nagyon drága áru hamarabbelkel, mint a többi, mertPá- risban az élet annyi rendkívüli eseményt hoz magával, hogy mindig akad alkalom a drága áru elhelyezésére. (Kiemelés tőlem. N. É.) Mialatt így beszélt, két kövér angol jött arra karonfogva, arcukon a legnagyobb bámulat kifejezésével megálltak előttünk: az egyik azonnal becsomagoltatta a csodálatos spárgaköteget, anélkül, hogy előbb még csak meg is kérdezte volna az árát: kifizette, hóna alá kapta és... fütyörészve magával vitte. Látja, uram — szólt nevetve madame Chevet — ez is épp olyan mindennapi eset, mint a többi, amelyekről még nem beszéltem. ” Ugorjunk most száz évet, s lapozzuk fel Csáky Sándor XX. századi szakácskönyvének néhány spárgareceptjét. Első ajánlatunk egyaránt szól ínyenceknek, és azoknak, akiknek a fantasztikus receptek olvasása is gasztronómiai élvezetet nyújt: Saláta Macotte-módra Főtt spárgafejet összekeverünk tejföllel, rákollót és farkot, főtt kakasvesét szarvasgombával. Citrommal és tárkonnyal ízesítjük, üvegtálra helyezzük, bibictoj ásókkal körítjük és úgy szervírozzuk.” Ehhez a recepthez már azt is kell tudni, hogy egy szakszerűen megkomponált ételsorban hol a spárga helye? Gundel Károly egyetért Escoffier mesterrel abban, hogy a könnyebb ételeket az étkezés végére kell hagyni. Különösen vonatkozik ez a spárgára, hiszen, „ha mégannyira jóllakottnak érzi is magát vendégeink serege: a spárgának mindig különös sikere van.” Még egy fontos tudnivaló: „csirágot a maga különleges edényében és eszközeivel” kell tálalni! Vessünk egy pillantást a spárga tálalóeszközeire! Előkelő rendezvényeken használatuk kötelező! (Képeink a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének néhány érdekes darabját mutatják.) És ahogy mi is csinálhatjuk: A nyáreleji piacok tarka ka- valkádjában a spárga — mint előkelő idegen — tüntet fehérségével. A konyhakertek rózsájának tartották, s ilyen minőségében a ház asszonyának kitüntető figyelmét élvezte. Művelését a húszas évek gazdasszonyképző iskoláiban tanították: Igen porha- nyós földben, bakhátban (30 cm magas töltés, amely az ágyást hosszanti irányban kíséri N.É.) nevelték. Ez a töltés védte a növényt a napfénytől; így őrizhette meg jellegzetes fehérségét. A spárga csíráját (fejét) és az alatta lévő néhány centimétert tartották a növény legfinomabb és legértékesebb részének. Ezután következik a tulajdonképpeni spága, amelyből tejszínes levest készítettek, vagy hússal, rizzsel lerakva csőben sütötték. Néhány hasznos tanács a spárga főzéséhez: kötegbe kötve, állítva, vaj állagúra kell főzni, vigyázva arra, hogy a fejek csak gőzben párolódjanak. Álljon itt egy, az olvasó által is elkészíthető spárgarecept amely- lyel már a tavaszt idézzük: Csirág vajasmorzsával, tejfelesen A csirágot kötegbe kötve (a végeit egyenlőre vágva) gyengén sózott vízben, (melybe 1-2 kockacukrot is tehetünk) puhára főzzük. Tűzálló edényt vajjal kikenünk, az aljára adunk egy jó kanál sűrű tejfelt és egy kanálnyi vajban szép pirosra pirított zsemlemorzsát. Rárakjuk a csirágot, felülre ismét tejfelt és zsemlemorzsát teszünk. Sütőben szép pirosra sütjük. Végül egy kis etimológia: A spárga és a csirág szavakról az etimológiai szótár a következőket úja: a spárga a liliomfélék családjába tartozó, konyhakertekben is termesztett növény, amely hozzánk a mediterrán kertkultúra terjedésével került. Csirág szavunk nem ilyen egyértelmű. A többféle verzió közül néhányat felsorolunk: A spárga gyönge hajtása; általában fiatal hajtás; a csíra szó többes számú alakjának félreértése és elváltoztatása. A csíra kicsinyí- tőképzős alakja, s nincs közvetlen köze a kerti spárga neveként alkalmazott szóhoz... Nagyváthy Éva
