Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30-31 / 127. szám

4.

SZFMtŐI SÍIÍMBK

HÍRLAP, 1992. május 30—31., szombat—vasárnap

Kovács Attila riportja:

Vörósmart nem koronáz

— Mi, vörösmartiak, iparos emberek vagyunk, az abasáriak meg parasztok. Ebből is látszik, hogy mi vagyunk a műveltebbek — mondja egy pálosvörösmarti ember, de a nangjában nincsen indulat, düh vagy harag. Megállapít csupán, nem vádaskodik. És meggyőződése, hogy igaza van.

Az első falugyűlést február hetedikén tartottak Pálosvörös- marton, s kimondták, hogy el kívánnak szakadni Abasartól, s önálló faluban akarnak élni. Egyelőre ugyanis Pálosvörös- mart közigazgatásilag nem létezik, Abasár van mindössze. A pálosvörösmarti ember tehát maga is abasári ember, legalábbis papíron. De ő nem akar abasári ember lenni.

— Ez a település évszázadokon keresztül önálló volt, 1951- ben házasítottak össze bennünket —jelenti ki Bodócs János. — Kevesebben éltek itt mindig, mint most, mégis megvoltak önállóan. Most mejg úgy vagyunk, mintha Abasar gyarmata lennénk. Senki nem tagadhatja meg tőlünk az önállóságot.,

A leválást előkészítő bizottság február tizenhetedikén alakult meg. Ekkor kezdeményezték a népszavazást is, amelyet a törvény betűje szerint hatvan napon belül ki kell írni.

— Az előkészítő bizottság megalakulása még nem jelent kezdeményezést — nyilatkozza dr. Szecskó József, a köztársasági megbízott megyei területi hivatalának osztályvezetője. — Ennek a bizottságnak kell ugyanis megjelölnie, hogy milyen területről van szó, mi lesz annak a neve, és javaslatot kell tennie a vagyonmegosztásra is. Amikor ez megtörténik, s megfelelő számú kezdeményező is akad, akkortól számít a hatvan nap.

Megfelelő számú kezdeméLászló, az előkészítő bizottság egyik hangadója —, csak csendben, nyugodtan elválni. Ez azonban nem megy. Az abasári polgármester ugyan mindig azt mondja, hogy egyetért velünk és támogat bennünket, a gyakorlatban azonban ez nem látszik. Pontosan tudjuk, mi bántja őt és a bábjait az önkormányzatban. Az, hogy itt jó keresetű emberek laknak, és nagyon sok adófizetőtől elesnek. Mert Abasár idáig is jobbára belőlünk élt. Ment minden a kalapba, felénk meg nem jött semmi.

Juhász Béla polgármester választási programjában is szerepel Pálosvörösmart önállósága. Most sem ágál ellene.

— Annak örülnék, ha mindenki akarná ezt a népszavazást, és nyugodtan meg lehetne oldani a problémát — mondja. — De nem mindenki lelkesedik érte, és én ezt tökéletesen megértem. Pálosvörösmarton ugyanis soha nem volt olyan jellegű infrastruktúra, ami egy ónálló községhez kell. Nem volt orvos, nem volt községháza, nem volt semmi. Most sincsen. Ez a szétválás gazdaságtalan és elsietett, de ha akarják, akkor legyen.

Dr. Szecskó József egyelőre nem tud arról nyilatkozni, hogy alkalmas-e Pálosvörösmart önálló életvitelre. Ők ezt csak akkor vizsgálják, ha helyben olyan döntés születik: lévainak Abasártól. Akkor viszont kötelességük lesz, hiszen véleményezniük kell a községalapítási kérelmet a Belügyminisztériumnak. Ha ők megfelelőnek tartják a körülményeket, akkor onnan minden bizonnyal továbbítják a kérelmet a köztársasági elnöknek, s az az aláírás már csak formalitás. Optimális esetben Pálosvörösmart 1993. január elsejétől lehet önálló község.

— Valóban nincsen itt meg minden — válaszolja Dobróka László —, de meg lehet ezeket a dolgokat teremteni. Emiatt ne fájjon a polgármester úr feje. Nyilvánvalóan nem azért akarunk elválni, mert nincsenek meg az elképzeléseink.

Egv ilyen elképzelés például, hogy két utca — a Mátra és a Bánya — Pálosvörösmartnál maradna. Erről azonban a polgár- mester hallani sem akar.

— Kérem, ez nevetséges — reagál, amikor meghallja a feltételezést. — A vörósmartiak 1989- ben kérték, hogy kitehessék a Pálosvörösmart táblát. Az akkori tanács engedélyezte nekik, és amikor azt kérdezték, hogy hová

azt a választ kapták:

! akarják. így aztán leszúrták egy helyre, így került hozzájuk ez a két utca. Pedig ha megnézzük a régi térképeket, akkor láthatjuk, hogy ez a „rúgott sárnak” nevezett terület mindig is Abasárhoz tartozott. Ebben a kérdésben nem illeti meg őket a népszavazás joga. Mi lenne, ha az abasáriak is kiabálni kezdenének, hogy a Fő tértől fölfelé eső

kot. Az önkormányzat pedig április 27-i ülésén kitűzte a népszavazás időpontját, a kezdeményezéstől számított 58. napra: június 14-re. Itt aztán véget is érhetne a történet, nem kellene mást tenni, csak várni a vörösmartiak döntését, akik azonban még mindig háborognak.

— Nem akarunk mi semmi különöset — mondja Dobróka

területet csatolják Gyöngyöshöz, a falu alsó részét meg Vison- tához. Elfogyna a falu.

A „rúgott sárhoz” azonban ragaszkodik Pálosvörösmart, így ebben az ügyben is népszavazást kezdeményeznek. Június 14-én azonban erről nem fognak szavazni.

— Nincs miről — mondja dr. Szecskó —, hiszen egyelőre nem létezik Pálosvörösmart nevű település, így nincs mihez csatlakozni. Természetesen, ha érvényes és eredményes lesz a népszavazás, akkor rövid időn belül egy újabbat is ki lehet írni, ahol az érintett utcák lakói arról döntenek, hová kívánnak tartozni. Ez igenis lehet népszavazás kérdése. A polgármester úr nem mond rossz példát, amikor a Gyöngyöshöz csatlakozásról beszél, csak az egy abszurd helyzet, ami nyilván nem fordul meg senkinek a fejében komolyan. Itt viszont nagyon is valóságos problémáról van szó.

A „rúgott sáron” annak idején több mint tíz vízimalom volt, így aztán érhető, hogy a terület ella- tyakosodott. Most pedig akadna rajta még szabad telek, lehetne építkezni, terjeszkedni — értékes ez a föld.

— A polgármester úr nem vesz bennünket komolyan — panaszkodik Dobróka László. — Térképeket mutogat nekünk, ahol a két falu határvonalát egy egyenes vonal mutatja. Az ő elképzelése alapján így egy udvart is ketté lehetne szelni: a jobb oldal Pálosvörösmart, a bal oldal Abasár. Egy országhatár is girbegurba, mert nyilvánvalóan a helyzethez idomítják, s nem a térképen rajzolják be előre. Egyébként abban a két utcában az emberek vörösmartiaknak vallják magukat, tessék őket megkérdezni.

Kérdezni sem kell, hiszen a két utca a Pálosvörösmart táblán belül van. Azén a Pálosvörösmar- tén belül, ahol régen kelteződött indulatok is akadnak.

— Mi nem akarunk személyeskedni, de néhány dolgot muszáj megemlíteni — teszi hozzá eddigi mondandójához ezt is Dobróka László. — A polgár- mester annak idején Vörösmarton nem győzött, talán ezt érezzük most is. Lehet, hogy ezért nem jött el egy falugyűlésre sem,

Itt kezdődik a tánc

hanem visszaüzent: ha Pálosvörösmart válni akar, akkor menjenek el hozzá. Azt vártuk, hogy a hivatal intézi az ezzel kapcsolatos dolgokat, ehelyett semmit nem csináltak. Előfordult, hogy három alkalommal három különböző adatot adtak meg ugyanarról. Jellemző, hogy nem is tősgyökeres vörösmartiak indítottak el ezt a kezdeményezést, hanem két betelepülő, közülük egy olyan is, aki éppen Abasárról jött ide. Véleményünk szerint a község leépüléséhez vezet, hogy nem főállású a polgármestere. Egy ilyen falut nem lehet egy héten három alkalommal irányítani. így aztán hiába ajánlja fel a részönkormányzatot: nem kell.

— Szamárság — feleli Juhász Béla, amikor meghallja a vádakat —, erősen döntetlenszagú volt az az eredmény Vörösmarton annak idején. Ráadásul én mindig azt mondom, hogy először magyarok vagyunk, meg másodsorban is, tehat együtt ken dolgoznunk a felemelkedésért, s ebbe a gondolkodásmódba nem fér az bele, hogy én Pálosvörösmart ellen dolgozzam. Elhatároztam, hogy ha nem sikerül nekik a népszavazás, addig beszélek velük, ameddig bele nem mennek a részönkormányzatba. Sikerült elintézni azt is, nogy a közeljövőben Pálosvörösmart- nak ónálló irányítószáma lesz, nem kell Abasárra címezni a leveleiket. Tudomásul veszem azonban, hogy a község 10-15 százaléka nem fogad el, es nem is akarom, hogy elfogadjon. Én ugyanis kitűztem egy célt magam ele: a választási ciklus alatt megtöröm az egykori MSZMP-sek uralmát a faluban, és ez nyilván sokaknak nem tetszik. Hogy mást ne mondjak: Dobróka urnák sem, aki a korábbi tanács végrehajtó bizottságának tagja volt.

Abasári ténykedésének kezdetén is látszott: Juhász Bélának nem mindenki híve, ugyanis rejtélyes körülmények között kigyulladt a háza. Aztán másról volt híres a község, szinte minden hónapra jutott egy emlékműállítás, s valamennyin világhírességet láttak vendégül, így többek között Habsburg Ottót és Tőkés Lászlót is. A polgármester mindkettőjüket Pálosvörösmarton fogadta, s most is kijelenti: azért, nogy mutassa, nem alább- való az a településrész sem.

— Nekünk nem emlékmű kell, meg nem híres ember — mondja Dobróka László. — Nekünk normális, önálló falu kell. Nagyon sok olyan apróság van, amit együtt nehéz elviselni. A halottasházunk kulcsa például az abasári községházán van, oda- és visszautazni harminchat forint, plusz a várakozás, hogy mikor jön a járat. Egy idős nemnek az az öt kilométer is sok. És rengeteg ilyen tüske van, hosszú lenne sorolni is. A megoldás csak az önálló Pálosvörösmart lehetne.

Június tizennegyedikén elsőáldozás lesz Pálosvörösmarton, valamint népszavazás. Az érvényességhez a szavazópolgárok felének, plusz egy embernek a megjelentse kell, ahhoz pedig, hogy kimondják: Pálosvörösmart önálló, a megjelentek fele lusz egy voks kell. Kilencven- árom igen szavazat tehát azt jelentené: egy újabb községgel több van Heves megyében, és egy újabb népszavazást írnak ki a Mátra és a Bánya utcában.

Kellő részvétel hiányában minden marad a régiben: a pálosvörösmarti ember továbbra is abasári marad...

Páratlan iskolakísérlet Hatvanban

Kilencedikes kezdők a szakmunkásképzőben

Reményteljes iskolakísérletnek néznek elébe a hatvani szakmunkásképzőben. A városból és 15 más településről — Versegtől Túráig, Jászfényszarutól Mátraszentimréig — még Gyöngyöst is beleértve — két csoportban félszáznál több leány, fiú várja izgatottan a tervezett EX., illetve X. osztályos képzés intézeti — országos figyelmet érdemlő — őszi indítását. Hiszen, ha vannak is már hasonló törekvések hazánkban az oktatás valamiféle megnyújtására, amit megyénk harmadik legnagyobb helységében ki- fundáltak, mindenképpen sajátos, a maga nemében páratlan.

Ambruzs Sándor, a 213. Sz. Damjanich János Ipari Szakmunkásképző Intézet, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója csupán a megvalósítás konkrétabb előkészítésén másfél esztendeje dolgozik munkatársaival. Annak pedig immár negyedik éve, hogy egy szombathelyi konferencián először említette, javasolta tervét.

— Amit elmondottam, leírtam, s eddig mintegy harminc

helyre el is juttattam mérlegelésre, megfontolásra, nem valamiféle különleges felismerés — beszéli. — Nagyon is kézenfekvő, kínálkozó lehetőség, megoldás az eddiginél eredményesebb, célszerűbb oktatásra, a műveltebb, képzettebb, sokoldalúbb fiatalok kibocsátására. Jelenleg ugyanis — bármekkora az igyekezet — meg kell vallani: bizony, bajok vannak az alapokkal, nehéz rájuk építeni. S nem is minASIPOTEKA KÖNYVESBOLTOK

ajánlata:

Stephen King: A rémkoppantók Danielle Steel: Az élet megy tovább Sissy 5. rész

E. M. Remarque: A paradicsomban is ott a pokol Bacsó Péter: A tanú Megint tanú

Raymond A. Moody: Visszatérés Tolnai Világtörténelme 5. kötet

ELŐJEGYEZTETHETŐ:

Brehm: Az állatok világa Révai Nagy Lexikona Tolnai Világtörténelme Magyar Művelődéstörténet A sport krónikája

SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 16-998

^ Érsek utca 2. (volt Marx Károly u.) ^

dig, mindenütt olyan ez az építkezés, amely elegendő, megfelelő. Az általam jobban ismert területről határozottan állíthatom magam is, hogy roppant kevés a közismereti órák száma, a tanulóknak igen kicsi az esélyük a kívánatosabb műveltség megszerzésére, a kellő kommunikációs képesség kifejlesztésére. Másrészt, a 14 éves gyerekek meglehetősen éretlenek is a pályaválasztáshoz, a szakiskolai, még inkább pedig a szakközépiskolai gimnáziumi továbbtanulásra. Szükséges az átmenet, pótolni kell a hiányosságokat. Olyan diákokra van szükség, akik az értékesebb ismeretanyagot biztosabban megszerezhetik. Napjainkban kiváltképpen jelentősége van ennek a célkitűzésnek, mivel olyan időszakban élünk, amelyben sok minden bizonytalan előttünk. Találgatni is nehéz, hogy ki maradhat a munkahelyén, kire számítanak később is, kikből hányat kérnek az üzemek, vállalatok. A legpraktikusabb és leghasznosabb, ha a meddő várakozás helyett nem is éppen mindenre, de sok mindenre váltható tudást szerez a fiatal. így a nagyobb közösség, az állam is jobban jár, mert a tanulás — kiszámítottuk — még mindig kevesebbe kerül, mint ha az ifjú már pályája elején munkanélküli-segélyért áll sorba. Külön előnye a kétosztályos kiegészítőnek — az említett átmeneti nevelésnek —, hogy minden iskolatípusban megszervezhető valahol intézetbővítés, oktatói létszámnövelés

észrevehetőbb felszerelésgyarapítás nélkül.

— Mi a konkrétabb hatvani javaslat?

— Nos, az említett két új évfolyamon heti 6-6 óra a magyar nyelvé és irodalomé, illetve a matematikáé, öt az idegen nyelvé, három a számítástechnikáé, egyszóval: a legfontosabbaké. Szorgalmazzuk — egyebek mellett — a logikus gondolkodást, a szótárak mellé a játékot, a verset is segítségül hívjuk az oktatásnál. További kétórás az ének- és zenetanítás, mert úgy érezzük: erre is szükség van céljainkhoz. Feleennyire terveztük az osztályfőnöki foglalkozást, ami véleményünk szerint a rendhagyó képzési formából sem hiányozhat, mivel talán az érintett korosztálynak legtöbb a problémája. Ugyanekkor a testnevelésre négy órát gondoltunk, s éppen a napjainkban annyit emlegetett, s olyannyira fontos egészségesebb életmódra történő nevelés miatt. S természetesen nem hagyhattuk ki a programból a szabadon választható fizikát, történelmet, kémiát, biológiát sem, valamint az egyes tárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatot. Valójában csak ezekkel formálódhat olyanná a hallgató, hogy a későbbi szakmunkásképzőben két, a más érdeklődéssel választott szakközépiskolában vagy gimnáziumban három esztendő alatt is az eddiginél többet érő bizonyítványt szerezzen. Ilyenformán, ha összességében hosszabbodik is a tanulóidő, ki-ki inkább nyer, mint veszít az intézetben. Az önképzéshez, a tovább- vagy az átképzéshez egyaránt nagyobb a felkészültség ifjabb és idősebb korban is. A IX., illetve X. osztállyal — akár pótlólag, a szakma megszerzése után évekkel is —

Ambruzs Sándor: „...meddő várakozás helyett sok mindenre váltható tudást szerez a fiatal”

sokkal könnyebb az érvényesülés idehaza és külföldön, képesebb az ember európaibbként dolgozni, élni, megmaradni. Nem utolsósorban a IX-X. osztály már most része lehet annak az országos koncepciónak, amelynek valóra váltását az oktatásügy csupán későbbre tervezi.

Az igazgató bízik, biztos a sikerben. Úgy érzi, hogy a IX. osztály nélkül már nem kezdhetik az új tanévet. Tovább várakozni nem szabad.

— Gondoljuk csak el — magyarázza —, aki most ősszel kezdi a javasolt osztályokat, az is csak 1996-ban szerez szakmunkás-bizonyítványt. Az érettségiző pedig legkorábban még egy évvel később búcsúzhat az iskolától... Nálunk, Hatvanban, szerencsére minden adott ahhoz, hogy említésre méltóbb nehézségek nélkül vállalkozhassunk az álmodott tanításra. Ha a szakminisztérium még nem is minősítette programunkat, a helyi önkormányzat kulturális bizottsága már jóváhagyta. Meggyőződésem, hogy a település egészének és környékének a szimpátiáját is

elnyeri, ha szélesebb körben ismertebb lesz. A helység, illetve ez a táj ugyanis már az eddigiekben annyiszor megmutatta, hogy fogékony az új, a korszerű, a haladó iránt. Nemcsak akar, hanem tud is lépni...

— Az elmondottakból kicsendül, hogy törekvéseiben „Európához” is közelít a hatvani iskola. Hírlik: az intézetnek nem ez az egyedüli igazodása a kontinenshez, korunkhoz, a jövőhöz.

— Igaz, hogy tanul már külföldön is hallgatónk, s a vendéglátó finn iskolájával több tapasztalatcserénk volt. Szó van nevelőnk meghívásáról is, sőt tanárcseréről beszélgettünk. Készülünk arra, hogy mi is fogadhassunk más országból vendégdiákot. Azt szeretnénk, ha több helyről többen is érkeznének hozzánk, s oktatásunk nemzetközi mércévelsem maradna alatta a várakozásnak. Nem titkolhatom: tárgyaltunk is arról, hogy akár már a jövő év őszétől a finn ifjún kívül szlovák, német, francia fiatalok üljenek padsorainkban az itthoniak mellett.

Gvóni Gvula

Ezt az emlékművet Pálosvörösmart kapta