Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

HÍRLAP, 1992. május 20., szerda SPORT 7. Bárdos György: „Ez a megye eldobott99 A riesenbecki világbajnokságon Bárdos magyar félvér fogattal próbál szerencsét Négyesfogat-hajtásban még mindig a nagyhatalmak közé so­rolnak bennünket, igaz, a szilvás- váradi aranyeső óta a magyar fo­gatoknak be kell érniük kevésbé csillogó érmekkel. Az idén ismét világbajnokságot rendeznek, ahová már kijelölték az utazó négy hajtőt. Kijelölték? Ez egy kicsit túlzás. Amíg tíz évvel ez­előtt legalább egy tucat, nemzet­közileg is ismert négyes fogata volt e kis honnak, mára jószerivel ez a négy hajtó maradt. Bárdos, Bozsik, Juhász, Finta. És nincs tovább. Bárdos György. Kétszeres vb- gyóztes, háromszor nyert F.uró- pa-bajnokságot. Mostanában kevesebbet hallottunk róla. Né­hány éve szakított Szilvásvárad­dal, a lipicai lóval, s azóta az Al­föld homokján próbál gyökeret ereszteni. A Kecskeméthez kö­zeli Hetényegyházán. A környék ismerős, hiszen vagy kétszer már jártam a „Bár­dos-birtokon”. Mégis olyan vol­tam, mint a nyomkereső indián: a patkók homokban hagyott nyoma vezetett el a magányos ta­nyáig. — De rég láttalak — üdvözölt a gazda, s mielőtt egy szó is kijött volna a torkomon, már bombá­zott is a kérdéseivel. — Meg­van-e még a lipicai ménes, sok a munkanélküli felétek, egyéb­ként mi újság Heves megyében? Jó, tudom, a te tiszted a kérde­zés, úgyhogy gyere, üljünk le a verandán, és beszélgessünk! Igazi farmot hozott itt létre az elmúlt hat évben. Lovak, serté­sek, hízómarhák, csirkék, a szé­rűben takarmány, odébb egy traktor. — Nézd — mutat az egyik épület felé —, az az istálló hozza, a másik viszi a pénzt. Nem nehéz kitalálnod, hogy a másodikban tartjuk a versenylovakat. Telje­sen önellátásra rendezkedtünk be. Négyszáz csirkét nevelünk, hogy minden napra jusson egy, sőt ha vendég érkezik a házhoz, ne legyen gond, ha kettőt kell le­vágni. A sertések és a marhák el­adásából tartjuk fenn magunkat, de biztos lehetsz benne, hogy nem is olyan soká szaladgál majd az udvaron legalább annyi csikó, mint amennyi marhát látsz most a karámban. Aztán arról beszél lelkesen, hogy a „hallgatás” éveiben re­mek fogatot sikerült összeállíta­nia. Rengeteg munkája fekszik abban a hat lóban, amelyikkel a világbajnokságra készül. Kipró­bált, megbízható társak, ideális a koruk, nem szeleburdiak. Olya­nok, mint az emberek. Az egyi­ket a szorgalmáért szereti, a má­sikat az intelligenciájáért, a har­madik tehetséges, a negyedik ki­tartó, és így tovább. — Amikor az erdőgazdaság elvette tőlem a lovakat, semmim sem maradt, csak az ambícióm és a két kezem. Meg az az elhatáro­zás, hogy azért is megmutatom, a magam erejéből csinálok egy ütőképes fogatot. Hát, megvan. Vagyis remélem, hogy nem fo­gok csalódni a lovakban. A rie­senbecki vb lesz a nyolcadik vi­lágbajnokságom. Kérdezem tőle, hogy az utóbbi vb-k kudarcai után nem fél attól, hogy most sem sikerül? — Azt szeretném, ha hasznos tagja lehetnék a csapatnak. Ha a csapatnak jól megy, abban már benne van az egyéni jó helyezés is. Meg aztán nagyon sok minden a szerencsén múlik. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy vissza­tért hozzánk ár. Várady Jenő. Mi kértük, hogy ő legyen ismét a szövetségi kapitány, hiszen ami­óta távozott, nem szereztünk aranyérmet. Hiszek abban, hogy az ő jelenlétével újra lesz tekinté­lye a magyar négyesfogat-hajtó sportnak. Külföldön biztos, hogy felkapják az emberek a fe­jüket a hír hallatán, hogy Jenő bácsi újra a szövetségi kapitány. És ez jó! Meséli, hogy bizony volt olyan vezetője a fogathajtó válogatott­nak, hogy csak a versenyeken ta­lálkoztak, az sem érdekelte, hogy ki mit csinál a hétköznapok so­rán. Váradi Jenő más. Ha kell, hetente kétszer is elmegy He- tényegyházára, a Hortobágyra, vagy épp Bugacra. Aztán a szó visszaterelődik Szilvásváradra. A lipicai ménes­re, amelynek Bárdos tizenkét aranyérmet „kocsizott” össze. Meg arra, hogy őt ez a megye el­dobta. Amikor arra került a sor, hogy lovat szeretett volna vásá­rolni Szilvásváradról, csak azért kínálták háromszoros áron a ki­szemelt négylábúakat, hogy ne tudja megfizetni. Aztán megint kérdez. Arról, hogy meg tu­dom-e neki magyarázni azt, hogy egy világhírű ménesnek mi­ért nincs világhírű fogata. S még ki sem mondom, hogy de hát Bo­zsik lipicai kancákkal versenyez, már rá is tromfol, hogy az nem az igazi. Bozsik csupán onnét kapja a lovakat, és kész. — Veled is nemegyszer kitár­gyaltuk, hogy Szilvásvárad csak úgy szerezheti vissza a nimbu­szát, hogy hallat magáról, és mi­előbb rendez egy újabb világbaj­nokságot. Hiszen minden adott, csak akarni kell. Nézd, erre azt mondom, hogy majd mi Kecske­méten csinálunk egy vb-t. Nem is olyan soká... A legutóbbi látogatásom óta „nőtt” a birtok. És ahogy Bárdos mondja, még nincs vége a „hon­foglalásnak”. — Ez a homok semmire sem használható. Kivéve persze, ha az ember állatokkal foglalkozik. Lehet, hogy megveszem azt a nagy üres területet — mutat a szemközti néhány holdra — meg az egykori tanyasi iskolát. Kipo­fozzuk, és lesz belőle vendégház. Igen, vendégház. Sőt panziót, éttermet akar építeni, hogy meg­valósuljon a régi álom, a nevét fémjelző hajtóiskola. — Hogy ezt a tervemet nyélbe üthessem, lehet, hogy a vb után el kell adnom a fogatot. De az is előfordulhat, hogy annyira meg­kedvelem őket — mármint a lo­vakat —, hogy a világ minden pénzéért sem válók meg tőlük. Akkor a gyöngyösi családi ház kerül kalapács alá. Ezt a mostani életet, hogy máról holnapra élünk, nem lehet a végtelenségig csinálni. Az üzletet ideje lenne megalapozni, ehhez viszont pár millió forint kell. Mert ha hiszed, ha nem, adminisztratíve én évek óta munkanélküli vagyok. A munkakönyvem bent van a fiók­ban, senkinek sem hiányzóm. Búcsúzóul még egyszer kör­besétálunk a tanyán. Megmutat­ja azt a vadonatúj mahagónifából készült hintót, amit egy kiskőrösi vállalkozótól kapott ajándékba. Kéri, újam meg, hogy sokat tett érte az Izsáki Sárfehér Sport­egyesület, amelynek a színeiben versenyez. Megnézzük a birtok büszkeségeit, a hat „táltos pari­pát”. A gazda mindegyiket meg­simogatja, mindegyikhez van egy-két szava. Igazi társak, s ha nem lovakról lenne szó, még azt mondanám, barátok. Még egy fénykép, majd elkö­szönünk egymástól. Nem kér­deztem, hiszen tudom: Bárdos György még mindig a négyesfo­gat-hajtó örökranglista élén áll. Azért elkelne egy újabb siker. Neki is és a magyar fogathajtó­sportnak is. Budai Ferenc IfC X. ostantól érdemes ábrándozni! Mi lenne, ha...? — ha a kiválasztott márkás termékeket nem kellene nyomban kifizetnie? — ha 24 havi részletfizetésre szerezhetné meg mindazt, amire most még nem telik? — ha a részletfizetésre hitelkamatokat nem is számolnának fel Önnek? — akkor felkeresné-e irodánkat, hogy megtudja, mi mindent kínál Önnek a MITAX? Egy királyi lehetőség mindenkinek! Cím: Eger, Törvényház u. 13-15. Tel.: 36/12-491 Gyöngyös, Koháry u. 6. fsz. 3. Tel.: 8-17 óráig 37/13-393 ■\ _________________________f A Hírlap tippjei 21. hét 1. Veszprém — Ferencváros .................2 X 2 . Újpest — Vác ...........X 2 3 . Cagliari — Lazio.......... 1 4 . Foggia — Milan ............X 5. Intemazionale — Atalanta......................1 X 6 . Napoli — Genoa........... 1 7. Parma — Fiorentina „IX 8. Roma — Bari ................ 1 9 . Sampdoria — Cremonese ................... 1 10 . Torino — Ascoli ........ 1 X 1 1. Verona — Juventus ... 2 X 12. Bologna — Modena ..... 1 1 3. Brescia — Ancona .... 1 X +1 mérkőzés: 14. Mönchengladbach — Hannover ...................... 1 Regionális rangadó A Gyöngyös-Heréd NB III-as labdarúgó-mérkőzés sajátos elő­készületei már a bajnokság téli szünetében elkezdődtek azzal, hogy a magasabb célokat kitűző herédiek a GYSE háza táján is megfordultak, és nem is távoztak üres kézzel. Elmúlt hétvégi szo­kásos „beharangozónkban” pró­báltuk leplezni az érezhető fe­szültségeket, a presztízsharcot azonban balgaság lett volna ele­ve nem feltételezni. Ami a látot­takból megállapítható, idegfe­szítő küzdelem volt ez a javából, ami ilyenkor jellemző; a színvo­nal annál mérsékeltebbre sikere­dett. Bevezetőnek elég volt a csípős megjegyzésekhez, hogy a heré­diek kapusa kissé vonakodva cserélte le mezét a kezdés előtt, pedig az még mintázatában is szinte megegyezett a gyöngyösi­ekével. Az ötödik percben Kapui adott egy „tüskét” Szekeresnek, a fagyasztó azonban legfeljebb a rúgás sajgó helyére hatott. A já­téktér és a lelátó nem sokban kü­lönbözött az ellenfelek harcától, legfeljebb abban, hogy a nézők­nél nem volt játékszer. A hu­szonkét játékos igyekezetére nem lehetett panasz, de a labda mindkét játékrészben többet röpködött a vendégek térfelén. A Heréd jól szervezte meg had­rendjét, ezért igazi gólhelyzet alig adódott, a gyöngyösiek talá­lata is inkább Bezzegh gyorsasá­gát dicséri. Egyértelmű védelmi hibát használt ki a másik oldalon a szintén jó muskétás hírében ál­ló Kis báli, és ezzel jószerivel 1-2 percen belül ki is alakult az igaz­ságos végeredmény. A regionális rangadó döntetlenül végződött, hiába állt közelebb a győzelem­hez a GYSE. A hazaiak gólját előkészítő Kovács lábában ott volt a másik találat lehetősége, de ordító helyzetben nem a leg­jobb megoldást választotta. A já­tékban mindkét oldalon a 8-as számot viselő labdarúgók jeles­kedtek. A vendégeknél Tamásy az ismert szóhasználat szerint hátára vette a pályát, de sokat dolgozott a hasonló termetű ha­zai Márkus is. Az idegek harca mellett a makrancoskodó szél is inkább zavarólag hatott. Mivel egyik csapatnál sem jelentett va­lóságos létkérdést a két pont, az osztozkodással, amely legkevés­bé sem mondható békésnek, elé­gedettek lehetnek a két tábor hí­vei. Ha úgy tetszik, ebbe bele is nyugodhatnak... (f b.) A tudósító néma maradt... Azt hittem, rosszul hallok. A siroki tudósítónk, Varga Tibor, aki már nem kezdő ezen a téren, kerek perec kijelentette: nem hajlandó a Sirok-Recsk mérkő­zésről jelentést adni, csupán az eredményt és ajátékvezető sze­mélyét közli. Természetesen a különös „sztrájk” okát is firtat­tam, mire elég sejtelmesen csak ennyit válaszolt: '’Túl sok mécs­esét láttam már ahhoz, hogy en­gem becsapjanak.” Azt, hogy a találkozó döntet­lenül fog végződni, kétségtelenül sokan meg tudták volna jósolni. A kieső helyen álló recskieknek égetően szükségük van minden egyes pontra, a Sírok pedig volt abban a helyzetben, hogy jó le­gyen neki a döntetlen. A megbe­szélt eredmény, magyarul a bun­da feltételei látszólag adottak voltak. Kérdés: az öltözők rejte­kén, vagy a zöld gyepen, tisztes­séges küzdelemben alakult-e ki az 1-1-es végeredmény? Varga Tibor azzal, hogy nem adott tudósítást, nyilván — fino­man fogalmazva — nemtetszését kívánta kifejezésre juttatni. A szubjektív benyomásokon túl egyéb mást is tapasztalt. Például azt, hogy a játékvezetők körül egy recsKi, bizonyos Medvecki úr ólálkodik, és ellenőrnek adja ki magát. Elképzelhetetlennek tar­totta a tudósító, hogy egy Sirok- Recsk mérkőzésre recski illető­ségű ellenőrt delegáljon a szö­vetségjátékvezetői bizottsága... Telefon a szövetségbe. Várko- nyi Ferenc főtitkár pillanatok alatt kideríti, hogy Medvecki Já­nos hivatalos személyként figyel­te meg a játékvezetők működé­sét. Hogy hol lakik? Története­sen Recsken... Igen ám, csakhogy a bírót ma­ga Varga Tibor osztályozta ötös­re, ami kizárt dolog lenne, ha részrehajlóan bíráskodik. Az el­lenőr is hasonlóképpen pozití­van ítélte meg Sőmen bíráskodá­sát, nem így Maruzs András, a recski sportkör elnöke. Szerinte egy szabályos gólt és egy jogos 11-est nem adott meg nekik. A küzdelem hevességének bizo­nyítékát látja a négy sárga lap­ban, amit a bíró kiosztott. Akkor néhány játékos egye­zett volna meg? Ember legyen a talpán, aki ezt hitelt érdemlően bizonyítani tudná. Abuczki Bé­la, a sirokiak mestere sem nyilat­kozik egyértelműen. Az első fél­időben egygólos vezetést szer­zett csajpata, de a pihenő után szinte rajuk sem lehetett ismerni, úgy leeresztettek. Ekkor az edző fejében is megfordult a gondolat, hogy mi van, ha a háta mögött nénányan megbeszélték: leadják az egyik pontot. Aztán máris sorakoztatja el­lenérveit. Tulajdonképpen logi­kus a visszaesésük a második fél­időre, hiszen focistái egy része délutáni és éjszakai műszakban is dolgozik, csak akkor vannak edzésen, ha délelőttösök. Persze hogy nem bírják szuflával... Az­tán ha megegyeznek előre a dön­tetlenben, akkor három perccel a lefújás előtt Harmati nem lő ke­ményen hat méterről a recski ka­pura úgy, hogy Hegyinek igen­csak nyújtózkodnia kell. Ez utóbbi nem érv, mert nem biztos, hogy Harmati bármiről is tudott. Ha egyáltalán volt miről tudnia... (buttinger) A forduló válogatottja A megyei bajnokság 26. for­dulójának legjobb csapata: Sütő (Tamaörs) — Baranyi J. (Selyp), Ötvös (Heves), Polgár (Füzesa­bony), Bartók L. (Novaj) — Nagy (Tenk), Fenyves (Pétervá- sára), Szarvas (Domoszló), He­gyi (Novaj) — Habóczki (Po­roszló), Baranyai (Füzesabony). A forduló játékvezetője: Pó­lónkat József (Novaj-Boldog). öregfiúk focibarátsága Második alkalommal talál­koztak öregfiúk-torna keretében megyénk azon egykori labdarú­gói, akik az 1960-70-es években mesterüknek tekintették és azó­ta is tisztelik Gere Tihamér edzőt. A Gyöngyösi Vasas Izzó, az Egeresein Bányász, a Bélapát­falvi Építők és az Egri Vasas de- resedő hajú, többségében súly­ban is gyarapodó kitűnőségei a bervai pályán mérték össze mai tudásukat. A jobb sorsra érde­mes, annak idején emlékezetes csatákat megért finomszerel- vénygyári létesítményt igyekez­tek méltóvá tenni a barátok foga­dására mindazok, akik házigaz­daként szeretnének később töb­bet is feléleszteni abból, ami ma már csak emlék. Voltak, akik 15 év elteltével (1976 végén tettek képzeletbeli kötelet akkori hatal­masságok a bervai sportélet „nyakára”) most lépték át elő­ször az öltöző bejáratát, valójá­ban a találkozás kedvéért. A négy csapat játékában fel­felvillant a múlt, a torna végered­ménye a mai erőviszonyokat tükrözte. A döntőben, a sérülé­sek miatt megfogyatkozó Bél­apátfalva jól eltalált lövéssel nyert 1 -0-ra az Egri Vasas ellen, és így elhódította a Gere-kupát a tavalyi győztestől. Harmadik­ként az Egercsehi végzett a gyön­gyösiek korban talán leginkább öregfiúk-csapata előtt. A folytatásban a rendezők ál­taluk szerénynek ítélt, de annál barátibb vendéglátásban részesí­tették a meghívottakat. Ered­ményhirdetéskor a Mester érté­kelt. Örömének és bánatának (a már elhunytak miatt) egyaránt hangot adott, és még a győztessel szemben sem volt kíméletes. Ha­rag nélkül, de mint mindenkor, nyíltan és őszintén. A résztvevők által felajánlott különdijakat a kapus Tóth (Gyöngyös), a góllö­vő Telek (Egercsehi), a mezőny­játékban kitűnt Zágonyi (E. Va­sas) vehette át. Közös megegye­zéssel döntöttek arról is, hogy jö­vőre Egercsehiben találkoznak a focibarátok. (fesztbaum) Kerékpárral indult, de már nem ért haza... Ötpróbázó halála A Magyar Triatlon Szövetség szekszárdi székházában zajlik az élet. Ez érthető, hiszen szinte minden hétvégére jut rangos via­dal. Czencz Péter főtitkárnak azonban sajnos egy szomorú esettel is foglalkoznia kell: az Olimpiai Ötpróba elmúlt hétvégi kerékpáros megmérettetése íaz Olimpiai Ötproba-akció rende­zője a triatlon szövetség — a szerk.) halálos áldozattal járt. A sorozat Csepel-szigeti helyszínén egy autó halálra gázolta Dávid Erikát. A főtitkár az MTI mun­katársának a tragédiáról nyilat­kozva arról is szólt, hogyan le­hetne a jövőben elkerülni a ha­sonló eseteket. — Minket is megdöbbentett a tragédia. A Csepel-szigeten 830-an vettek részt a próbán, s az ország másik hat helyszínén még körülbelül ugyanennyien — a hi­vatalos adatok szerint. Ugyanis meg kell említeni, hogy nagyon sokan „feketén ” indulnak el egy- egy viadalon, azaz menetközben csatlakoznak a mezőnyhöz. Ez azért veszélyes, mert így a rende­zők nem tudják felmérni, mek­kora biztonsági személyzetet mozgósítsanak. Az értesülések szerint az elhunyt is ilyen „ma­gánvállalkozó” volt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem kell jobban odafigyelni a biztonság­ra. El kell gondolkodni azon, ho­gyan lenet balesetmentesen megrendezni ilyen tömeges ke­rékpárversenyt. Talán át kellene venni a triatlon kerékpárszámá­ban kötelező előírásokat. Ott ugyanis szabály írja elő a bukósi­sak viselését, nem szabad „bo- lyozni”, azaz nem tömörülhet­nek a versenyzők, s így nem tud­nak egymásba szaladni. A ran­gos versenyeken teljesen le kell zárni az útvonalat. Gyakran elő­fordul ugyanis, hogy az autósok nincsenek figyelemmel a védte­len kerekesekre, közéjük hajta­nak. Ezt pedig csak lezárt úttal lehet kiküszöbölni. — Elképzelhető, hogy e tragé­dia hatására csökken az érdeklő­dés a kerékpárversenyek iránt? — Nem lenne jó, ha ez az eset véget vetne a viadaloknak. Van bizonyos megoldás! Nem szabad ekkora tömeget egyszerre elindí­tani, s fel kell hívni a résztvevők figyelmét a „bolyozás” veszé­lyeire, meg kell nekik tiltani ezt. Supola 99étvágya99 A Magyar Torna Szövetség főtitkára, Forgács Róbert öröm­mel nyugtázta, hogy szakmailag a vártnál is eredményesebb kon­tinensviadalt zártak a hazai leg­jobbak. Az 1-1 arany-, ezüst- es 2 bronzérem fő részese az a Su­pola Zoltán volt, aki beírta ma­gát a férfi szakág legnagyobbjai közé. — Természetesen ezzel a há­rom éremmel megjött az étvá­gyam, de Barcelonával kapcso­latban józannak kell lennem. A budapesti Eb eredményeinek is­meretében két finálés helyet re­mélek magamtól az olimpián, hi­szen nem szabad megfeledkezni arról, hogy Barcelonában a ret­tentően erős ázsiaiakkal egészül ki a mezőny, ráadásul ott a köte­lező gyakorlaton át vezet az út a döntőig. Ezen az Eb-n messze minden várakozást felülmúlóan sikerült minden, végig felszaba­dultan tornáztam egészen a kor­lát fináléjáig. Ott azonban se­hogy sem tudtam magam függet­leníteni a tudattól, hogy aranyat nyerhetek...”. * ■» X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom