Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám

4. KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1992. március 25., szerda Pályázat a kulturált Áthaladás vasúti átjárón (Vigyázz, ha jön a vonat!) közlekedésért Értesítjük a Heves megyében elhelyezkedő járművezető-kép­ző intézeteket, hogy a főváros­ban bejegyzett Kulturált Közle­kedésért Alapítvány kuratóriu­ma pályázatot hirdetett. Az alapítvány célja a hazai köz­úti közlekedés kultúrájának és biztonságának fejlesztése. En­nek érdekében részt vesz a tanu­lóifjúság közlekedésre nevelésé­ben. Tövekvései homlokterében az áll, hogy minél több fiatal jus­son olyan megbízható erkölcsi értékek és szakmai ismeretek birtokába, amely lehetővé teszi kulturált és biztonságos közleke­désünket. A pályázattal azt kívánják elő­segíteni, hogy jól képzett okta­tók irányításával, optimális tár­gyi feltételek között, minél több fiatal szerezzen vezetői enge­délyt. Ennek érdekében támo­gatják a szociálisan rászoruló fia­talok tanfolyami részvételét, ok­tatási eszközök térítésmentes át­adásával fejlesztik a képzés tech­nikai feltételeit, és anyagi elisme­réssel ösztönzik a kimagasló szervező- és oktatómunkát. Pályázati feltételek: a) a közúti járművezető-kép­zésre jogosító szakhatósági en­gedély, b) a járművezető-képzés teljes vertikumának (elmélet, gyakor­lat) színvonalas végrehajtása, c) minimálisan 200.000 Ft hozzájárulás befizetése a pályá­zatban meghirdetett alapítványi célokra. Az 1991-1922-es tanévre szó­ló pályázatot folyó év május 1-jé- ig lehet benyújtani a csatlakozás­ról szóló írásos nyilatkozat for­májában, a pályázati hozzájáru­lás egyidejű átutalásával. A pályázat konkrét feltétel- rendszeréről további ismereteket a Heves Megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanacs titkárságán tele­fonon (11-782) vagy személye­sen (Eger, Eszterházy tér 2. szám alatt) szerezhet. Országosan — és megyénkben is — a közúti közlekedési balese­tek száma az elmúlt évben csök­kent. Ezzel szemben a vasúti át­járókban történt balesetek emel­kedtek. A balesetek növekedése rész­ben objektív tényezőkkel is ma­gyarázható. Az utóbbi években történt hatósági intézkedések, erőfeszítések ellenére a vasúti át­járók műszaki biztosítása válto­zatlanul nem kielégítő, az or­szágban j elenleg is sok olyan mű­szaki biztosítás nélküli vasúti át­járó van, ahol a vasút makadám-, vagy ennél jobb minőségű bur­kolattal rendelkező közutat ke­resztez. Valamennyi vasúti átjáró kellő műszaki biztosítása nyilvánvaló­an nem oldható meg rövid időn belül, egyik napról a másikra. A vasúti átjárókban viszont nap mint nap közlekedni kell annak tudatában, hogy itt nem csupán a veszélyforrás nagyobb. Közis­mert, hogy a vasúti átjárókban bekövetkezett személyi sérüléses baleseteknél ötször nagyobb a valószínűsége annak, hogy a bal­eset halálos kimenetelű lesz, mint egyéb közúti baleseteknél. A vasúti átjárókban a bizton­ságot mindenekelőtt a közleke­dő emberek, a gépjárművezetők fokozott óvatossága, fegyelme­zettsége teremtheti meg. Ezt nem helyettesítheti, nem pótol­hatja semmilyen műszaki bizto­sítás! A balesetek megelőzése ér­dekében fontos, hogy az áthala­dás szabályait, a vasúti átjáró ve­szélyeit és a veszély elhárítási le­hetőségeit minden gépjárműve­zető ismerje. A vasúti átjárón való közleke­dés szabályainak megszegése na­gyon súlyos következménnyel járhat. Példa erre az 1992. január 7-én Csány-Atkár vasúti átjáró­ban történt eset, ahol hatan vesz­tették életüket, hatan súlyos és kilencen könnyű sérülést szen­vedtek. (Nem beszélve a több mint 500 millió forintos anyagi kárról). A vasúti átjáróban való átha­ladás (közlekedés) alapvető sza­bályai: Vasúti átjárót járművel meg­közelíteni csak fokozott óvatos­sággal és mérsékelt sebességgel szabad. Olyan vasúti átjáróra, amely jelzőberendezéssel biztosítva nincs, ráhajtani csak abban az esetben szabad, ha a vezető — szükséghez képest járművét megállítva — meggyőződött ar­ról, hogy vasúti jármű ott nem közeledik. Ha a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezés a továbbhaladás tilalmát jelzi — vagy erre a jelző­őr jelzést ad —, a vasúti átjáró előtt meg kell állni, és azon átha­ladni csak a jelzés teljes megszű­nése után szabad. Nem elegendő tehát a vonat elhaladásának bevárása, ezután sem szabad az átjáróra ráhajtani addig, amíg a tilos jelzés meg nem szűnt. Különösen veszélyes az ilyen ráhajtás kétvágányú pá­lyán, ahol az egyik vonat elhala­dása után a tilos jelzés esetleg ép­pen azért nem szűnik meg, mert a másik — ellenkező — irányból is közlekedik a vonat. A vasúti átjáróban való átha­ladás szabályai részben eltérőek a biztosítatlan és a biztosított át­járó esetében. Ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy minden vas­úti átjárón — akár biztosított, akár nem — az áthaladás szabá­lya: az óvatos és mérsékelt sebes­séggel való megközelítés, és az átjárón késedelem nélküli átha­ladás. A nem biztosított vasúti átjá­CGE* róknál a gépjárművezetőket to­vábbi kötelezettségek terhelik. Ilyen átjárónál ugyanis — sem­miféle jelzést nem kapván az esetleg közeledő vasúti járműről — a vezetőnek magának kell meggyőződnie arról, hogy vasúti jármű nem közeledik. Sok eset­ben erről csak úgy lehet meggyő­ződni, hogy járművét az átjáró előtt megállítja. A vasúti átjáróban való átha­ladásra a KRESZ még számos szabályt tartalmaz. A szabályok ismerete és betartása mellett a helyi körülményeket a gépjár­művezetőknek alaposan mérle­gelni kell. Arról azonban sosem szabad megfeledkezni, hogy a vasúti át­járón való áthaladás a közúti közlekedés legveszélyesebb mű­velete, ezért itt a legnagyobb óvatosságra van szükség! Végül egy hasznos jó tanács: Megállapítást nyert, hogy a vasúti átjáróban bekövetkezett súlyos balesetek jelentős része elkerülhető lett volna (vagy lega­lább kevésbé súlyos eredmény­nyel járt volna), ha a gépjármű- vezető a késői fékezés, illetve a biztos összeütközést eredménye­ző áthaladás megkísérlése he­lyett a kevesebb veszéllyel járó elkanyarodást választotta volna. Sebesség és szabályok! (Abszolút és relatív gyorshajtás) Sebesség egyenlő: út osztva a megtételéhez szükséges idővel! Ezt mindenki tudja és a mozgás- törvény mindenkire igaz, aki részt vesz a közlekedésben. Köz­úti mozgásunk abból áll, hogy az egyik helyről a másik helyre aka­runk eljutni a rendelkezésre álló útvonalon pontosan, olcsón, ké­nyelmesen, s mivel mindig min­denre kevés időnk van, minél rö- videbb idő alatt, minél gyorsab­ban, minél nagyobb sebességgel. Az érvényes közúti közlekedési szabályunk — a KRESZ — a se­bességgel kapcsolatban általá­nos és számszerű előírásokat tar­talmaz: tételesen előírja, hogy az egyes járművek különféle helye­ken legfeljebb mekkora sebes­séggel haladhatnak, és ezenkívül még általánosan azt is elrendeli, hogy: — A jármű sebességét a vonat­kozó sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állíta­ni az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmé­nyek között számítani kell. Általános érvénye miatt ide kapcsolódik az az előírás is, hogy: — Aki a közlekedésben részt vesz, köteles az adott forgalmi helyzetben szükséges figyelem­mel és elővigyázatossággal úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyez­tesse, másokat indokolatlanul ne zavarjon, és az út használatában indokolatlanul ne akadályozzon. A szabály adta kereten belül, figyelemmel arra, hogy épségben és másokat is épségben hagyva, de minél gyorsabban szeretnénk elérni az úticélunkat: adódik a célszerű vezetési stílus. Igyekezni az adott úton a jár­műre engedélyezett maximális sebességgel haladni mindaddig, amíg valami miatt ettől el kell térni — lassítani, megállni —, majd ismét igyekezni elérni a megengedett sebességet. Ez a vezetési stílus személyautó ese­tében lakott területen belül azt jelenti röviden, hogy 4 sebesség­fokozat 60 km/óra. Amikor a vezető túllépi a jár­művére — vagy az adott helyre — engedélyezett maximális sebes­séget, szabálytalanságot követ el, ami nem más, mint az abszo­lút gyorshajtás! Ezt méri a radar, traffipax, amelyről fényképet le­het kapni, és a helyszínen, illetve csekken a büntetést befizetni. A megengedett sebességnél gyor­sabb haladás azon túl, hogy egyértelműen szabálytalan, hogy pontosan mérhető, sok esetben teljesen értelmetlen. Rendszere­sen látni, hogy a „nagy rohanó” a következő piros lámpánál ott áll mellettünk vagy közvetlen előt­tünk, mert így alakult a helyzet. Egy ilyen „nagy rohanó” a saját szabálytalanságán belül a közle­kedési környezetét is megzavar­ja, mert egyrészt megtöri a többi­ek kialakult egyenletes mozgá­sát, másrészt felidegesíti a többi vezetőt, és látszólagos előnyével másoknak követendő példát mutat. Az abszolút gyorshajtás minden esetben szabálytalan és mindig üzemanyag-pazarló is, mivel azonos sebességi fokozat­ban a nagyobb sebességhez na­gyobb üzemanyag-fogyasztás tartozik. (Ez tény, csak éppen egyes járművezetők nem hajlan­dók tudomásul venni.) Mit nevezünk relatív gyors­hajtásnak? Amikor a vezető elveszti ural­mát a jármű felett, amikor saját hibájából kisodródik a kanyar­ban, belérohan másik járműbe, gyalogost gázol, akkor sebessé­gét nem az általános előírások­nak megfelelően választotta meg, ez a relatív gyorshajtás! Vagyis, amikor a vezető nagyobb sebes­séggel halad, mint azt a körülmé­nyek: — a vezetési tudása, gyakorla­ta, — a fizikai, illetve pszichés ál­lapota, — járműve típusa, állapota, — a forgalmi viszonyok, — az útviszonyok, valamint — a látási viszonyok lehetővé tennék! Ez nem mérhető olyan egy­szerűen, mint az abszolút gyors­hajtás, ezt azonnal lehet érzékel­ni, mert a jármű elveszti stabilitá­sát, vagy majdnem baleset, ütkö­zés, borulás következik be. Utó­lag lehet következtetni rá a jármű saját vagy másoknak okozott sé­rüléséből. Mint már szó volt róla: kevés időnk van, sietünk a sza­bály meghatározta legnagyobb sebességgel célszerűen haladni, I ám csak addig, amíg valami miatt csökkenteni nem kell a tempót, mert ha szükséges lenne — út-, látási, forgalmi viszonyok miatt —, és nem lassítunk, akkor az már relatív gyorshajtás. A km/órában meghatározott legnagyobb sebesség csak akkor megengedett, ha egyben veszély­telen is, nem relatív gyorshajtás. Nagyon nehéz a körülmények­hez alkalmazkodó sebesség megválasztása, mivel erre nincs semmiféle műszer, ezt érezni kell, ezt a vezetőnek meg kell ta­nulnia. Mindenekelőtt a vezető­nek saját személyét, mint a köz­úti közlekedés egyik járműveze­tőjét kell pontosan ismernie. Tudnia kell, hogy mit tud, és mit nem tud. Az első csúszós úton, az első szürkületben, majd sötétben való vezetéskor rendkívül figyel­mesen kell manőverezni, és igye­kezni a mindenkori sebességet pontosan megválasztani, mint­egy kitapogatva a relatív gyors­hajtás határát. Ugyanilyen figye­lem és óvatosság szükséges, ha nem a megszokott járművet és nem a megszokott állapotban ve­zeti. A saját jármű is okozhat meglepetést a megváltozott ter­helési és stabilitási viszonyok mi­att. Ezek mind lényeges szem­pontjai a körülményekhez alkal­mazkodó sebesség helyes meg­választásának. De ide tartozik a forgalmi helyzet józan felismeré­se és értékelése is. Nemcsak a sebesség nagysá­gának megválasztásánál, hanem a sebesség változtatásánál is kö­rültekintőnek kell lenni a vezető­nek. A partnerek érzékelik egy­más sebességét, számítanak a másik sebességének állandósá­gára, illetve várható változására. A hirtelen — ötletszerűen — nö­velt vagy csökkentett sebesség veszélyt jelent, relatív gyorshaj­tást, balesetveszélyt okozhat. Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a sebesség helyes megválasztásával — alkalmazá­sával — csökkenthetők a közúti közlekedési balesetek, megelőz­hetők az emberi tragédiák! — Már megint egy kollégád, Bimbó, akinek fogalma sincs a relatív gyors­hajtásról! Meghívó kerékpáros családi vetélkedőre Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Hivatal Egészségvé­delmi Osztálya az Egészségügyi Világnap alkalmából 1992. április 5-én 10.00 órától szabadtéri programot szervez az érdeklődő csalá­dok részére. Cél: az egészség védelme, a mozgás öröme, alkalom a családi együttlétre. Téma: a közegészségügy, a környezetvédelem és a közlekedésbiz­tonság szerepe az életünkben. Rendezvény helye: Eger, Népkert. A kerékpáros-vetélkedőre várjuk azokat a családokat, akik szíve­sen töltenének 2-3 órát a szabadban. A mozgás öröme mellett szelle­mi agytornára is lehetőség lesz. Fontos kellék a kerékpár, de ha nincs, díjmentesen kölcsönzünk! A programban közreműködnek: Eger város iskolavédőnői, a megyei gyógyszertári központ, a megyei közlekedésbiztonsági tanács, a me­gyei környezetvédők szövetsége, a megyei kórház, a Schwinn Csepel Kft. A megyei tejipari vállalat 1 -1 pohár tejjel, a megyei sütőipari vál­lalat 1-1 kiflivel járul hozzá a kerékpározáshoz szükséges jó erőnlét­hez. Kicsi jutalom mindenkinek! Esőnap: 1992. április 12. A tavasz örömei és gondjai Az autótulajdonosok türel­metlenül várják a tavaszt. Akik autóztak, élvezték a tél „öröme­it”, aki pihentette autóját, alig várja, hogy útra keljen. Áz egész télen üzemeltetett és szakszerű­en karbantartott kocsival tavasz- szal folyamatosan autózhatunk, de azért végeztessük el az alváz­mosást, vizsgáljuk át a kocsi alját, a védőbevonatot. Ajánlatos tel­jes szervizt csináltatni, és a jármű műszaki állapotát ellenőriztetni. Cseréljük ki a papírbetétes leve­gőszűrőt, mert a téli párák átitat­ták, a por és szennyeződés el­tömte. Ez túlfogyasztást, teljesít­ménycsökkenést okoz, s az üres­járat is egyenlőtlenné válik. Akik nem autóztak télen, s szakszerű­en leállították kocsijukat, kivet­ték az akkumulátort, azt rend­szeresen karbantartották, külö­nösebb gond nélkül indulhatnak útnak. Azonban akár használat­ban volt az autó, akár állt egész télen, a tavaszi kirándulások egyik legfontosabb előkészítő művelete a guminyomások ellen­őrzése és az előírt nyomás beállí­tása. Az előírt guminyomás mind gazdasági, mind stabilitási szem­pontból fontos. Különösen ak­kor, amikor az autóba beül az egész család. Jól megpakolják csomagokkal, néha még a tetőre is jut belőle. A helytelen gumi­nyomások, a magasra tornyozott csomagok a tetőn és a széllöké­sek nagymértékben hozzájárul­hatnak balesetek bekövetkezé­séhez. (felborulás stb.) Az autók körüli tavaszi foglalatoskodás mellett saját szervezetünk áthan­golása is fontos. A téli időjárás energiatartalékainkat felemész­tette. A jó idő hatására a jármű­vezetők, gyalogosok felszaba­dultabban érzik magukat, kevés­bé vigyáznak egymásra, ezért a balesetek száma általában tavasz- szal megnövekszik. A látható, érezhető változások mellett alat­tomos veszélyek is leselkednek az autósokra. Még előfordulhat fagyfolt, hidakon, felüljárókon jeges útfelület. Tavasszal számít­hatunk eső áztatta nedves utak­ra, és akkor létrejöhet a vízensik- lás. A viszonylagosan nagy se­bességnél a gördülő gumiab­roncs nem képes a feltorlódó víz­réteg kiszorítására, különösen akkor, ha az abroncsok kopot­tak. Arról sem szabad megfeled­kezni, hogy közútjainkon a ta­vasz beköszöntével ugrásszerű­en megnő a kétkerekű járművek száma. Motorkerékpárok, ke­rékpárok cikáznak az utakon, nyergükben zömmel fiatal jár­művezetőkkel. Valamennyi köz­lekedő és a közlekedés biztonsá­gáért felelősséget érző járműve­zető kötelessége ezekre a fiata­lokra jobban odafigyelni, és vi­gyázni rájuk. Egy-egy baleset következményeit ezek a fiatalok fogják elsősorban megsínyleni. Ők hordozzák egy életen át a baleset nyomait. Köztudott, hogy a kétkerekű — egy nyomon haladó — járművek felépítésük­nél fogva nem nyújtanak kellő védelmet egy esetleges baleset­nél vezetőjük részére. A motor- kerékpárok tömegükhöz viszo­nyítva nagy erejű motorokkal rendelkeznek, sebesség és gyor­sulóképesség terén gyakran fel­ülmúlják a személygépkocsik hasonló képességeit. Bár a KRESZ szigorúan maximálja a motorkerékpárok sebességét, mégis gyakran látni útjainkon száguldozó, környezetükkel mit sem törődő motorkerékpár-ve­zetőket. A nagy sebesség, a két keréken egyenlőtlenül kifejthető fékezőerő miatt a motorkerék­párok féktávolsága — azonos se­besség mellett — mintegy más- félszerese egy személygépkocsi féktávolságának. Az utakon közlekedő valamennyi járműve­zetőnek ezt a tényt nem szabad szem elől téveszteni, akár követ egy motorkerékpárost, akár az követi őt! A 14-16 éves fiatalok járműve a segédmotoros kerék­pár. Életkorukból adódóan köz­lekedési tapasztalatuk kevés, helyzetmegoldó képességük még nem eléggé fejlett. Ebből adódik, hogy kritikus közleke­dési helyzetben nem mindig a legjobb megoldást választják, aminek gyakran baleset a követ­kezménye. Mivel a segédmoto­rosok részére a bukósisak viselé­se nem mindenhol kötelező, és motorosruhát a legritkább eset­ben viselnek, passzív biztonsá­guk gyengébb, mint a nagymoto­rosoknak. A segédmotoros ke­rékpárral történt balesetek szá­ma megyénkben is elég magas, a baleseteknél jelentős a vezetők fejsérülése, ezért fontos, hogy vi­gyázzunk rájuk! Az Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács ismét megjelen­tette a „Cikkcakk az utcán” című képes kiadványát. A színes, raj­zos füzet ezúttal is a szülőket szó­lítja meg először, hiszen együtt­működésüket a helyes közleke­désre való nevelésben aligha le­het nélkülözni, mivel a gyerekek mindenekelőtt a felnőttektől el­lesett mintákat követik. Indokol­ja a megszólításukat az is, hogy a kisiskolások egyre önállóbbak a közlekedésben is, mind többen vannak felügyelet nélkül az ut­cán, s közlekednek gyalog vagy kerékpárral. Fontos tehát, hogy a legalapvetőbb szabályok biztos ismeretén túl kialakuljon bennük a veszélytől óvó veszélyérzet. Ezt igyekszik elősegíteni a gyerekek­nél hangulatos illusztrációval, könnyen megérthető ábráival, ötleteivel, jó tanácsaival, találós kérdéseivel és állatmeséivel a ki­csit nagyobbak közlekedési könyve. A sorozat második füzetét az általános iskolák a területi közle­kedésbiztonsági tanácsoktól díj­mentesen megkapják! Heves Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom