Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14-15 / 63. szám
HÍRLAP, 1992. március 14—15., szombat—vasárnap 7. Áldatlan állapotok a közlekedésben A Kubával ismerkedő európai számára felejthetetlen élmény a tömegközlekedés egyedüli eszközén, az autóbuszon való utazás. A volt KGST-országok együttműködésének eredményeként a havannai utcákon csaknem kizárólag Ikarus buszokat látni, igaz, némi szépséghibával. Legtöbbjükről hiányzik az üveg, belsejükben pedig nem tudni, mi történt a leszállást jelezni hivatott gombokkal, és hiányoznak a mennyezetre szerelt kapaszkodórudak is. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb kellemetlenséget az utasok számára, akik ezek hiányában úgy egyensúlyoznak, ahogy tudnak. A dolog annál is érthetetlenebb, mivel a hivatalos statisztikák szerint az ország valamivel több mint hétezer autóbuszából háromezer üzemképtelen, tehát semmibe nem kerülne a még közlekedő buszokat némileg kényelmesebbé és több ember számára hozzáférhetőbbé tenni. Az áldatlan állapotok, no meg a fiatalság heve alakították ki azt a szokást is, hogy jobbára 12-18 éves fiúk a buszok ablakaiba és ajtajaiba csimpaszkodva utaznak. Bár a sofőrök időnként bekergetik őket a járművek belsejébe, a virtussal és a zsúfoltsággal ők,sem képesek megbirkózni. így hát a kamaszok továbbra is fürtökben lógnak és halnak meg egy-egy hátborzongató baleset során. Nemrégiben egy busz túlságosan közei húzott el egy álló elromlott busz mellett, amely a szó szoros értelmében lenyúzta az előbbiről a vakmerő szerencsétleneket. Az „eredmény” — kilenc halott és ennél is tóbb megcsonkított nyomorék. Ha nincs busz, megteszi a kerékpár is — mondják újabban az aktívabb kubaiak. Sajnos azonban a szigetországban sem lehet csak úgy biciklire pattanni. Jobban mondva lehet, csak alapvető kiegészítő felszerelések — például lampa — nélkül az ember halálos veszélynek teszi ki magát a közlekedési szabályoknak fittyet hányó autósok részéről, akik igencsak szeretnek megfeledkezni a sebességkorlátozást jelző táblákról. Persze, a biciklisták sem panaszkodhatnak. Ők is nagyon szeretnek a számukra kijelölt sávból átcikázni az út másik felére, miközben a dudáló, majd fékező gépkocsivezetők vérmérsékletük szerint vagy elsápadnak az ijedtségtől, vagy elvörösödnek a méregtől. Az idei esztendő megpróbáltatásai elé néző Karib-tengeri szigetország lakosai nemigen remélhetik, hogy a dolgok jobbra fordulnak. A kormány nemrégiben azt kérte a lakosságtól, hogy az üzemanyaghiány miatt erősen korlátozott közlekedés miatt tekintsenek el a megszokott újévi rokonlátogatásoktól. Hogy mekkora sikere lesz a kérelemnek, egyelőre nem tudni. Nagyon hamar eldől viszont, hogy a jövőben Kuba Kínához fog-e hasonlítani a biciklik, mint emberi erővel hajtott járművek mennyisége és gyakorisága tekintetében. Pénz — piros papírban Fülsiketítő petárdadurrogta- tások közepette búcsúztatták el nemrégiben a kínaiak a holdóévet, s köszöntötték a holdújévet. A holdújév és a hozzá csatlakozó közel egy hónapos tavaszünnep a kínaiak legnagyobb, s hagyományokban leggazdagabb családi ünnepe. Egyesíti magában több, mifelénk ünnepelt jeles nap sajátosságait: a karácsonyra emlékeztet annyiban, hogy a családi összetartozás ünnepe; emlékeztet a farsangra is téltemető, tavaszköszöntő jellegével és jelmezes felvonulásaival; végül pedig emlékeztet a hazai szilveszterre ricsajos mulatságaival, s a nagy eszem-iszommal. Hivatalosan három munkaszüneti napot kapnak a kínaiak az ünneplésre, ám az óév búcsúztatása már az utolsó holdhónap 23. napján megkezdődik, az uj év köszöntése pedig az első holdhónap 20. napjáig tart. Kína vezetői diszkrét ellenpropagandát fejtenek ki a holdújev ünnepével szemben, bizonyára a hozza kapcsolódó „babonák” és vallási eredetű képzetek miatt. Óvatosan buzdítgatják a lakosságot, hogy inkább a hivatalos naptár szerinti új évet köszöntsék január elsején, de ennek szinte semmi foganatja. A politikai vezetők bölcsen mértéket is tartanak a dologban, belátva, hogy széllel szemben nem lehet ünnepelni. Megadják a tiszteletet a hagyománynak, sőt megfejelik azzal, hogy holdújév előestéjén — mondjuk úgy: „holdszilveszterkor” — a nép közé mennek. A sajtó persze nagy figyelemmel követi útjukat: a lapok megírták, hogy Csiang Cö-min kommunista pártfőtitkár ezúttal egy pekingi kaszárnyába látogatott el, s a legénységi kantinban, közkatonák asztalához telepedve fogyasztotta el az ilyenkor hagyományos ételt, a jüaocét (hússal és zöldséggel töltött tésztagombócot). Teng Hsziao-ping, a tekintélyénél fogva első számú kínai vezető egy népes sanghaji ünnepséget tisztelt meg jelenlétével. A holdújév és a tavaszünnep mindig nagy öröm a kínaiaknak, de most különösen, mert az általában szerencsés Majom éve kezdődött. Persze, a szerencse viszonylagos dolog: a népességszabályozás hatalmas állami apparátusában dolgozók feje például éppen a Majom-év szerencséjétől fáj. Ők jó évet zártak, mert a szerencsétlennek tartott elmúlt esztendőben az asszonyok nemigen akartak szülni, nehogy bajt hozzanak ivadékaikra. Most viszont várhatólag jön a „mindent bele”, mert a kínai asztrológia szerint a Majom évében született gyermekből eszes, határozott, kreatív és vonzó megjelenésű felnőtt válik. Mivel a kínai állatövhöz kapcsolódó asztrológiai hiedelmek befolyásolják a kínai emberek jelentős részének gondolkodását, az állami népességszabályozók nem ok nélkül féltik tervmutatóikat. Az ünnephez kapcsolódó számos érdekes hagyomány és néphit egyike, hogy a gyermekek ilyenkor a szülőktől, nagyszülőktől, nagybácsiktól, nagynéniktől piros papírba csomagolt pénzt kapnak ajándékba. A piros a boldogság színe a kínai népi hitvilágban. A pénz természetesen Kínában sem boldogít, no de piros papírba csomagolva, az már más, úgy igen. Az ünnepek alatt azonban a világért sem szabad elkölteni ezt a pénzt, mert aki kiadja ilyenkor a kezéből, az egész évben pénzszűkében lesz — tartja a néphit. A tajvani kínai közösségekben új tartalommal kezd megtelni ez a régi hagyomány: a serdülőkorúak olykor nem pénzt találnak a piros göngyölegben, hanem gumióvszert, ami — a pénzzel ellentétben — jó esetben piros papír nélkül is boldogít. Az azonban még nem világos, hogy ezt is tilos-e azon nyomban felhasználni, s ha igen, milyen vészes következményekkel járhat a tilalom megszegése. UFO-lesen Talányos holdak... A Föld felszínén található titokzatos alakzatok keletkezésére még nincs egyértelmű, elfogadható magyarázat. Talán épp ez lehet az oka annak, hogy a napi sajtóban és más jellegű kiadványokban újabb és újabb magyarázatokkal találkozhatunk. Széles a választék. Hogyan keletkeztek a Nazca-vonalak, a berkshi- re-i fehér ló, valamint a Szaúd- Arábiában messze 800 méteren át elnyúló geometriai alakzatok? Közel sem olyan ismertek a Naprendszerünk bolygóin és holdjain felfedezett, olykor megdöbbentően szabályos, mesterséges beavatkozást sejtető alakzatok. Ezeknek a nyomába eredünk most... Elsőként itt van az 1956-ban lefényképezett, a holdfelszínen látható fehér fénykereszt. A felvételt Tony Curtis csillagász készítette fényképezőgépével, táv- csövön keresztül. A kereszt érdekessége az, hogy a terminátor éles határvonalától nem messze, még a sötét, árnyékos területen helyezkedik el. így élesen kirajzolódik a sötét, a Nap által meg nem világított terület hátteréből! A felvétel megjelent egy csillagászati folyóiratban — a Sky and Telescope-ban —, de a szakma az alakzatra úgy reagált, hogy semmi más nem lehet a képződmény, csak két, egymást keresztező hegylánc. A legnagyobb próbálkozások ellenére sem sikerült többször megörökíteni a holdbéli fénykeresztet, pedig a többszöri megfigyelések és felvételek segítségevei talán megoldható lett volna a fénykereszt rejtélye. A szaklapok azt is bizonygatták, hogy a fény- és árnyékhatár mellett — a sötét oldalon — nem ritka esemény egy- egy fényes pont, vagy egyeb forrnak megfigyelése. Már Galilei, a híres matematikus-csillagász egyszerű távcsövével is képes volt ilyen fényes pontokat megfigyelni a sötét területen. Ezeket a fénypontokat akkor lehet látni, ha ajobbról világító Nap a Hold árnyékos olFénykereszt a Holdon Galilei módszere a holdhegyek magasságának mérésére Voyager-felvételek elemzése közben érdekes felfedezésre tett szert. A nagyjából a bolygó egyenlítője felett készült kép a pólusok környékét erősen eltorzítva ábrázolja. Godfrey a képeket számítógépes eljárással úgy alakította át, mintha a bolygót az északi pólusa felől néznénk. Néhány felvétel felhasználásával a bolygó teljes poláris (sarki) vidé- kérol kapott képet. A felvételeken a 76. szélességi fok környékén, a pólustól 14.000 kilométerre — megdöbbentő módon — egy szabályos, hatszög alakú fel- hoalakzat rajzolódik ki. Az alakzat minden valószínűség szerint létezik, még a mozaikkepeken is jól látszanak az eredeti felvétel határvonalai. A hatszög — a feltételezések szerint — egy olyan alakzat, amelynek belsejében igen gyors az áramlás. Az alakzat egésze pedig a bolygó tengelyforgási periódusával forog. Ez azt jelenti, hogy az alakzat forgási periódusa megegyezik a Szaturnusz tengelyforgási idejével, azaz 10 óra 39 perccel. Az óriási képződmény keletkezésére nincs elfogadható magyarázat. A Szaturnusz-rejtély tovább bonyolódik. Holdrendszerének második tagja, a Japetus egész Naprendszerünk legkülönösebb égitestje. A Földről csak akkor lathato tisztán — távcsövén keresztül —, ha a Szaturnuszhoz képest a pályája legnyugatibb pontján áll. A legkeletibb kitédalán levő hegyek csúcsát még éppen megvilágítja (2. ábra). Galilei megbecsülte, hogy a ter- minátortól milyen távolságban látszik még fényes pontként a már sötét környezetben a Napál- tal megvilágított hegycsúcs. Ennek ismeretében a négy magassága Pithagorasz tételevei kiszámítható. Naprendszerünk második óriásbolygóján, a Szatumuszon — amely 1433 millió kilométerre kering a Naptól — David Godfrey, az amerikai Nemzeti Optikai Csillagvizsgáló munkatársa a A Voyager-1 1980 októberében találkozott a Szaturnusszal résben pedig egyszerűen láthatatlanná válik. Modem csillagászati mérőműszerek segítségével megállapították, hogy mindez a felszíni fényességkülönbségekből adódik, vagyis a Japetus egyik részét nagyon sötét, a másik részét pedig nagyon világos anyag fedi. A hold világos részének fényvisszaverő képessége olyan, mint a tiszta, szennyezetS é, a sötété pedig a koromé- ékeztet. Egyes feltételezések szerint a félgomb sötét voltát úgy magyarázzak, hogy itt vulkáni tevékenység eredményéről lehet szó, s ez talán egy sötét lávával és hamuval borított térség. Ez a feltételezés a bolygókutatók szerint — jéghold eseten — teljesen kizárható. A Voyager-űrszonda részletdús felvételei még jobban felcsigázták a kutatók érdeklődését, ugyanis a Japetustól 3,2 millió kilométer távolságból készített felvételeken jól kivehető egy 100 kilométer átmérőjű, sötét gyűrű a világos területen. Eddig a kutatók megkísérelték úgy magyarázni a Japetus sötét félgömbjét bontó anyag származását, hogy talán a Pnobe nevű, kis és nagyon sötét holdacskáról származik. Elméletileg valóban elképzelhető, hogy a holdacskára lezuhanó meteorok az ottani felszíni anyagból szemcséket repítenek ki a világűrbe. Az viszont teljesen elképzelhetetlen, hogy a Phobéról származó sötét, porszerű anyag ezen a területen szabályos, gyűrű alakban rakódott volna lei Tömören ezek lennének a szondák által készített felvételekről a szakértői vélemények, következtetések. Érdekességként még annyit: a Voyager-1 1980 októberében, a Voyager-2 1981 augusztusában találkozott a Szaturnusszal és holdrendszerével. Arthur C. Clarke „2001 Űrodisszeia” című tudományosfantasztikus könyvében a következőképp írja le azt, hogy Bowman asztronauta igen furcsa dolgot lát a Szaturnusz egyik holdján, a Jupetuson. „Fénylő, fehér, ovális, kb. négyszáz méter hosszú, kétszáz mérföld széles... tökéletesen szimmetrikus... és a körvonala olyan éles, hogy az ember azt gondolná... valaki ráfestette a kis hold felszínére.” A regény, amelyből idéztünk, 1964 és 1968 között íródott. A Voyagerek felvételein — sok-sok év múltán —, amikor az első képeket továbbították a Japetusrol, valóban lehetett látni egy hatalmas, éles körvonalú, feher oválist. A kaliforniai sugármeghajtású laboratóriumból Carl Sagan küldött egy másolatot A. C. Clarknak a következő, rejtélyes megjegyzéssel. „Te jutottál eszembe... Magam sem tudom, megkönnyebbüléssel vagy csalódottan fogad- tam-e, hogy a Voyager-2 is nyitva hagyta ezt a kérdést.” V. Tana Judit NEMZETKÖZI CSOMAGOLÓANYAG-GYÁRTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG pályázatot hirdet REGIONÁLIS (TERÜLETI) ÜZLETKÖTŐ IGAZGATÓI munkakörök betöltésére A vállalat fő tevékenysége csomagolóipari termékek (dobozok, hajlékonyfalú csomagolóanyagok, öntapadó és hagyományos címkék), valamint hagyományos nyomdaipari termékek gyártása és forgalmazása. A regionális (területi) üzletkötő igazgatók feladata a vállalat jelenlegi vevőkörének bővítése, illetőleg a meglévőkkel a kapcsolatok tartása. A munkakör betöltésének feltétele: — szakirányú vagy kereskedelmi végzettség — nyomdaipari, papíripari (csomagolóipari) szakmai ismeret — az adott régió csomagolóanyag-felhasználásának ismerete — német és/vagy angol nyelvtudás. A pályázat tartalmazza a jelentkező: — iskolai végzettségét, szakképzettségét igazoló iratok másolatát, — részletes szakmai önéletrajzát — bér-, jövedelemigényét. A pályázatokat a következő címre lehet benyújtani: Petőfi Nyomda Rt. Humánpolitikai osztályvezető 6000 Kecskemét, Külső-Szegedi út 6. Telefon: 76/28-777 Telefax: 76/28-294 Felvilágosítást ad a 76/28-777 telefonszámon Gömöri Menyhért A Japetus 8 millió kilométer távolságból A Japetus 1,1 millió kilométer távolságból (átmérője: 1480 kilométer)
