Heves Megyei Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. február 5., szerda Követik a gazdaságban végbement változásokat (11/1.) Átalakult az APEH szervezete Az 1988. január 1-jével kiala­kított és bevezetett adóreform keretében olyan új adórendszer alkalmazására került sor, amely úgy egészét, mint egyes elemeit tekintve — a főbb vonások szem­pontjából — a nyugat-európaival „konformnak” tekinthető. A be­vezetésével egyidejűleg azonban — az idő rövidsége és más egyéb körülmények miatt — maga az adóigazgatási rendszer nem volt korszerűsíthető. így lényegét te­kintve a korábbi 20 éves időszak­ban alkalmazott működött to­vább oly módon, hogy az aktuá­lisan felmerült feladatok megol­dásakor dolgoztak ki eljáráso­kat. így sem az információs, sem az ellenőrzési rendszert — mint az adóigazgatás két meghatározó alaprendszerét — új alapokra he­lyezni nem lehetett. Ezek ezért az elmúlt három évben — rend­kívül magas élőmunka- és esz­közigénnyel — csak az adórend­szerműködőképességét tudták biztosítani. Miután az ellenőrzési rend­szer átalakítása és új alapokra helyezése nem történhetett meg, az adóreform és a privatizáció, valamint az új társasági törvény alapján megindult vállalkozások számának nagymértékű növeke­dése miatt az ellenőrzés alól egy­re jelentősebb összegű adóala­pok adóztatása került ki. Annak ellenére, hogy az ellenőrzések száma jelentős mértékben növe­kedett, az előbbiek miatt csak a hagyományos, ún. dokumentális ellenőrzések erősítése volt meg­oldható, ugyanakkor az eltitkolt adóalapok megadóztatására nem, illetve csak nagyon kis mér­tékben volt lehetőség. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azon­ban meg kell állapítani azt is, hogy az adóhatóságon belül al­kalmazott szervezeti, irányítási, illetve igazgatási módszerek sem tették lehetővé azt, hogy az adó­reform beindításával párhuza­mosan egy korszerű adóhatóság kialakítására kerülhessen sor. Tovább növelte a szervezeten belüli feszültséget, hogy az el­múlt években változatlanul az el­lenőrzés elsődlegességét hangsú­lyozták az általános beszedési, il­letve adóztatási tevékenységgel szemben, pedig az adóigazgatá­son belül a beszedési tevékeny­ség része az ellenőrzés. Ezzel párhuzamosan az utóbbi téren nem alakulhattak ki olyan mód­szerek, amelyek lehetővé tették volna olyan új ellenőrzési formák alkalmazását, amelyek révén a jellemzően a vállalkozási szférá­ban eltitkolt adóalapokat feltár­ták volna. Mindezek alapján szükségessé vált, hogy 1992. január 1 -jétől az adóigazgatási rendszer jelentős mértékben átalakuljon. E mun­kálatok eredményeként megszü­letett egy új, európai színvonalú igazgatási rendszer, amely képes korszerű adórendszerhez kap­csolódni. Az új szervezet tagolódása A kidolgozott koncepció alapján az APEH Heves Megyei Szervezete a következők szerint alakult ki. Megszűnt a kétlépcsős ellenőrzési szervezet, az adofelü- gyelőség és az igazgatóság, s ezek összevonásával létrejött a megyei igazgatóság. Valamennyi adó­alany (magánszemélyek, egyéni vállalkozók, társaságok stb.) az egységes megyei szervezethez tartozik. Ez a feladatcsoportoknak megfelelően három nagy részre tagozódik. Az egyik az adóügyi blokk, amelybe az adóeljárási, az ügyfélszolgálati (tájékoztatási), valamint a csődeljárási és végre­hajtási tevékenységek tartoznak. Új szervezeti egység az adóel­járási osztály, melynek feladatai közé tartozik valamennyi adó­alany nyilvántartása, az adószá­mok kiadása, az adózók bejelen­tési kötelezettségeinek (pl. bank­számlák számai, telephelyek, al­kalmazottak, tevékenységikor- változások) kezelése. Az adószá­mok kiadásakor tájékoztatás, felvilágosítás, a mérlegbeszámo­lók, vagyonnyilatkozatok, beval­lások, önrevíziók kezelése és szá­mítógépes feldolgozása, az adó- folyószámlák kezelése, számító- gépes feldolgozása. Az ellenőr­zésekre vonatkozó belső infor­mációs rendszer működtetése. Az adóeljárással kapcsolatos jo­gi munkák (a részletfizetések, fi­zetési halasztások, mulasztási bírságok stb.) ellátása. Ugyancsak új részleg a csődel­járási és végrehajtási önálló cso­port, melynek feladatai közé a csődeljárás, felszámolás, vala­mint az adótartozások behajtása tartozik. Tájékoztatás — ügyfélszolgálatokon Az eddigiekhez képest bővült az ügyfélszolgálatok feladatkö­re. 1991. december 31-ig csak az egyéni vállalkozók és magánsze­mélyek részére adtak felvilágosí­tásokat. 1992. január 1-jétől va­lamennyi adóalanynak csak az ügyfélszolgálati és áfa-visszaté- rítési részleg adhat felvilágosí­tást. Külön felhívom a vállala­tok, szövetkezetek, kft.-k, bt.-k figyelmét, hogy ők is csak a rész­legtől kérjenek információt, kér­déseikkel oda forduljanak. Az ellenőrzést végző osztályok ugyanis nem adhatnak felvilágo­sítást. Változott az ügyfélfogadások időrendje is az alábbiak szerint, beleértve a lakásépítés és mező- gazdasági kistermelők áfa-visz- szaigénylését, valamint az adó­alany-nyilvántartást is (adószám kérése, pénztárkönyv hitelesíté­se). Eger 3300, Szvorényi út 52. szám: hétfő 8.00-16.00; kedd 8.00- 12.00; szerda 8.00-18.00; csütörtök 8.00-16.00. Gyöngyös 3200, Kossuth út 1. : kedd 8.00-16.30; csütörtök 8.00- 18.00. Hatvan 3000, Kossuth tér 2.: hétfő 7.30-18.00; szerda 7.30- 15.00. Heves 3360, Tanácsköztársa­ság tér 3.: hétfő 8.00-16.00; szerda 8.00-17.00. Füzesabony 3390, Rákóczi út 2. : kedd 8.30-15.00; csütörtök 8.30-15.00. (Folytatjuk) Dr. Zagyva Béla igazgató A Hírlap sikeres akciója nyomán Látlelet a megkerült egri oroszlános szoborról Mivel hosszú-hosszú kutatás sem derítette ki a szőrén-szálán nyoma veszett Szakáts Antalegyi huszárhős emlékszobra hollétét, egyik múlt heti lapszámunkban — ismertetve a szoborállítás tör­ténetét — felhívással fordultunk Olvasóinkhoz, hátha valakinek sikerül nyomára bukkannia. La­punk akciója azonnali és teljes si­kert hozott. Már a következő na­pon — szerdán — többen értesí­tették szerkesztőségünket az em­lékmű hollétéről. A Szervita ut­cai 15. Számú Általános (Kisegí­tő) Iskolából Tóth József gond­nok kalauzolásával csütörtökön délelőtt a helyszínre sietve, meg­tekinthettük a ma már meghatá­rozhatatlan idő óta Isten szabad ege alatt heverő oroszlános szob­rot, a mellette heverő posztá- mens-darabokkal, s az épen megmaradt fehér márvány em­léktáblával együtt. A szobrot meglehetősen vastag, szívós mo­haréteg borítja, de látható, hogy számottevő rongálás nélkül, sér­tetlenül vészelte át az elmúlt 2-3 évtizedet. Tudnunk kell, hogy az egykori szervita kolostor helyiségeiben kénytelen őrizni a vármúzeum bútorgyűjteményének egy ré­szét, de az udvar végének egyik oldalán nyitott fészerben is — nem éppen biztonságos körül­mények között — múzeumi tár­gyak látványa fogad. Nyilvánva­ló, hogy amikor a múzeum meg­kapta kisegítő szükségraktámak az épületet, akkor kerültek az ud­varra a várban őrzött emlékmű darabjai is. Csak egy dolog bosz- szantó: vajon minő megfontolás alapján nem került a szoborfigu­ra a valamelyest védő fészerbe, tető alá, ahol minden bizonnyal kisebb kárt szenvedett volna. Megtudtam, hogy a Hírlap idézett számának megjelenése­kor a vármúzeum igazgatója, Pe- tercsák Tivadaréi Kis Pétemé, a restaurációs osztály vezetője a helyszínre siettek, s Kisné meg­vizsgálva a szobrot, úgy nyilatko­zott, hogy sürgősen intézked­nek: az emlékmű darabjait fel­szállítják a várba, ahol gondos munkával megszabadítják a vas­tag mohaköpenytől. Úgy találja, hogy a munka gondos elvégzése nyomán ismét alkalom nyílhat Szakáts Antal emlékművének a felállítására. Az emlékmű fény­képe egyébként megtalálható a Breznay-Karczos-féle „Egri ké­peskönyvben”. A nagy kérdés természetsze­rűen meg hátravan: vajon ki se­gíti majd a múzeumot anyagilag az emlékmű újbóli felállításá­Sugár István Egy extraszensz „csodái” A gyógyítás — küldetés Titokfejtés a megyeszékhelyen Egy — az energiaátadás pillanataiból Amikor tapasztalatait idézi... (Fotó: Szántó György) M ihelyt megismertem, elbű­völt, nemcsak extraszenszi képességeivel, hanem a belőle sugárzó emberséggel is. Vala­hányszor találkoztunk, ritka ajándékot kaptam tőle: a mos­tanság hiánycikknek számító ha­misítatlan harmóniát, azt a nyu­galmat, azt a belső csendet, amelyre annyian és oly sűrűn vá­gyunk. Meggyőződtem adottságairól, mégis izgatott az, hogy mi­kéntmutatkozik be a közönség előtt. Január 30-án erre is fény de­rült, ekkor találkozott ugyanis Anatolij Majevszkij — az Egri Helyőrségi Klub, a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környe­zetvédő Egyesület szervezésé­ben — azokkal, akik kíváncsiak voltak szolgálatos munkájára, azokra a titkokra, amelyek meg­fejtési kísérleteit évtizedeken át tiltották számukra. Majd háromszázan érkeztek, mindnyájan nyitottan, csakazért- is konzervativizmustól mente­sen. Ráadásul zömében olyanok, akik valamiféle támogatást re­méltek tőle. Beszélgetőpartnere lehettem, mégis csak a legfontosabb kérdé­seket vitattuk meg előtte. Végté­re a riporter, de a hallgatóság is akkor érzi jól magát, ha elmarad a szigorúan kialakított menet­rend. Az élet igazolta ezt a döntést, hiszen így „szabadon” formál­hatta az eseményeket. Először racionális tapasztalatokkal, té­nyekkel érvelt. Hangsúlyozta: a gyógyítást küldetésnek tekinti, ugyanis az ő dolga, kötelessége az, hogy az Isten által adott ener­giát közvetítse a gyámolításra szorulók részére. Csak humá­num vezérelheti, helyzetével nem élhet vissza, mert ha ezt ten­né, akkor nem késne a büntetés. Kiemelte: a bajbakerülőknél először az univerzum és az egyén kapcsolata sérül, s ennek követ­kezménye az, hogy megszűnik a sejtek közti egészséges kommu­nikáció. Kísérlettel igazolta — jelent­kezőket hívott a színpadra -: ef­féle erő majd mindenkiben rejtő­zik, csak fel kell szabadítani. Mintegy próbaként, írásból álla­pította meg a kórismét. Fokozó­dott a hatás, amikor az általa ki­választott, távoli sorokban ülők problémáit összegezte. Azokat is, amik majd csak később fejlőd­nek ki. Nyomatékolta: a leg­többször segíthet — ám a fájda­lom mindig felszámolható. A hozzá eljuttatott fotókat ke­zelte is. Méghozzá a közös „sze­ánsszal” párhuzamosan. Megnyerte az embereket. Tu­dásával, karakterével, szerénye ségével, s azzal is, hogy bebizo­nyította: csodák nincsenek, csak felfedezetlen titkok léteznek, hi­telesítvén azt, hogy születésünk­kel kezdődő evilági jelenésünk ugyan zárul a halállal, de újabb körökben folytatódik tovább, hogy a megtisztult lélek egyesül­hessen azzal a Mindenséggel, amelynek szerves része volt és lesz. Nemcsak ma, holnap, ha­nem mindörökkön. Ez a varázslat hatott át ben­nünket, amikor zenekíséret mel­lett valamennyien bepillanthat­tunk ebbe a rejtelembe. Feledve gondjainkat, nyűgjeinket, tor­zsalkodásainkat, pitiáner ügye­inket. Szinte repültünk, száll­tunk oda, ahol nincs más, csak az a humánum, amely bárkinek osztályrésze lehet. Ha akarja, ha nemesedve megküzd érte... Pécsi István J ó érzés látni, ha valaki arra használja a kamerát, amire való, tehát, hogy önmagukon is túlmutató képeket örökítsen meg. Nem pusztán szép vagy látványos képeket, nem pusztán profi, jól megvilá­gított képeket — jeleket inkább, amelyek először csak a retinánkon nagynak nyomot, de aztán mélyebb értelmet nyernek. Kardos Sándor ilyen képeket csinált, és ha csak ennyi jót tudnánk erről a filmről el­mondani, akkor is örülhetnénk, lévén szó magyar alkotásról, s annak is a fiatalabb generációhoz tartozó rendezőjéről, Salamon A ndrásról. Ám ennek a filmnek ennél lényegesen több pozitív „tulajdonsá­ga” van — például a zenéje. Hajlamosak vagyunk a zenét afféle hát­térzajként megítélni, de itt eleve nem esünk ebbe a csapdába: a zene önálló életre kel, s hiába „énekelt angolul...”, mégsem valamiféle „bi­tes” vagy „mjúzik tévés” légkört teremt. Az a kesemyés-rekedt, itt- ott jajongva felszakadó muzsika nagyon is miénk, amolyan kelet-kö- zép-europai, hát hiszen a legtöbb dal szerzője is az, magyar, bár a „művészneve” a titokzatos Peter Ogi. Tizenhat éven felülieknek ajánlják a Zsötemet, és a néző persze eleve gyanút fog. Emlékszik még a hajdani érára, s ismeri a határokat. Tizenhat éven felüli: ciciket mutatnak, tán még egyebet is. Tizen­nyolc éven felüli: tömény erőszak vagy keményebb szex. Hogy miért e korhatár? Talán mert konkrétan tényleg mutatnak ciciket, hisz a történet két női főszereplője — Kerekes Éva és Börcsök Enikő — Bécsben egy peep-shownan dolgozik, s munkájuk is „része” a film­nek. Ám itt azért másról van sza A tükör előtt meztelenül táncolás, még ha némiképp védett is a környezet, kiszolgáltatottá teszi a lányo­kat. Ám kiszolgáltatottságuk,'ha lehet, hármasban még nagyobb. Ve­lük van Laci, a gengszter — Lukáts A ndor kellemes alakítasa —, így, ebben a felállásban próbálnak szerencsét Nyugaton. S nem a fülledt erotikus kuckók sugallják a „sehova soha el nem érkezés” hangulatát, hanem a három ember együttese. Ahogy mennek a lila Chevroletben, elegánsan kifestve, jó cuccokban felöltözve Dunaújvárosból Bécsbe. Ahogy a magyar lakótelepi konyhában az ebéd — és ahogy az osztrák albérletben a McDonald s-hamburger. Tökmindegy. Mindegy, hogy hol van az ember: a boldogság nem térképhez kötött. A „zsötem , hogy „szeretlek” — ez környezettől független. De semmi Rómeó-Jú­lia, virágeső és rohanás egymás felé. Lacik vannak meg Szilvik, meg Aniták. Dunaújváros és Bécs között, valahol. És ez a film nem is a szerelemről szól... _ . Doros Judit Csembaló a Kopcsik-cukrászdában Igen stílszerűen és váratlanul a Kopcsik-cukrászdában rendez­ték meg a Hollandiából pár nap­ra hazalátogató Várallyay Ágnes zongoraművész csembalókon- ccrtjét. A rokonszenves és rend­kívül muzikális Sebestyén-tanít- vány — egri szellemi gyökerei és rokonsága adottak — a zongora­irodalom megismerése után ju­tott arra a gondolatra, hogy neki mégis inkább a XVI-XVIlí. szá­zadban szereplő hangszer, a csembaló felel meg. Főleg az a muzsika, ami a folyamatos hábo­rúk, a spanyol aranybirodalom, a Macchiavelli nevével és hatásá­val fémjelzett időkből származik. Girolamo Frescobaldi az ak­kori viszonyok között nagy uta­kat tesz meg. Németalföldem ad­ják ki munkáit, él és dolgozik a Medicieknek Firenzében, két­szer is visszatér Rómába. Domenico Scarlatti Nápoly­ban születik, de Madridban hal meg, meglátogatja Írországot is, mert az itáliai zene hatása lenyű­göző. (Ma is). Varázslatos a csembaló zenetörténeti korsza­ka. Frescobaldi számára éppúgy az emberi hang, a dallam a min­ta, mint Scarlattinak, a lélek haj­lékonyságának a kifejezője, a toccata, a szonáta. Szellemes, röppenő futamok, elegáns díszít­mény az érzelemvilág megmuta­tására. Olyan őszinteséggel, a természetességnek azzal a bájá­val, amivel mi, a XX. század gépi zenéj ével beoltva, csak ritkán kö­tünk ismeretséget. Könnyedek ezek a zenedarabok, de sohasem könnyelműek. A lelki fegyelem­nek magas szintjén adják azt, amit emberi méltóságnak is szoktunk hívni, ha a művészet, a szépség és az igazság rokonságát hangsúlyozzuk. Frescobaldival és Scarlattival, a toccátákban és a szonátákban Várallyay Ágnes azt a lírai szen­vedélyt mutatta meg, amellyel ő, a mai zenész ragaszkodik ezek­hez a zenét mindenekfelett hiva­tásuknak érző mesterekhez. Öm­lik az ujjai alól a csembaló hang­ja, örömmel és a fiatalság derűjé­vel. Hangszere fedelének belső lapján — mert tökéletesen korhű a hangszerkópia — ott a latin fel­irat: Bead possidentes. Boído- ok, akik birtokolnak. Nos, eb­en az esetben aktualizálható a latin felirat, ami ugyan a római jogi kiszólásokból ered: valóban boldog ez a pályája elején tartó muzsikus, aki szerencséjére Nyugaton igyekszik kiverekedni az előrejutás lehetőségeit. Ráta­lált az egyéniségét maradéktala­nul kifejező, arra ráilleszkedő hangszerre. Ha valaki jobban odafigyel, itt nemcsak az önfe­ledt órák emlékei szólalnak meg lassúbb vagy gyorsabb ritmus­ban; nemcsak a tánc, a szórako­záspillanatai okoznak elmélyült, andalító hangulatokat, de meg­szólalnak sötétebb témák, han­gok is, a dráma, netán az emberi tragédia sejtetése. S míg sorjáz­nak az érzelmeket keltő régi ze­nélések, Várallyay Ágnes ránk szabadítja a zenei szerkesztés el­pusztíthatatlan atyamesterét, J. S. Bach-ot, két prelúdium és fú­gával. Mert ő a csúcs, sőt valami azon a bizonyos tekintélyen túl is: a mérce, ahogyan a hit és a harmóniák örökkévalóságát hir­deti. Ezt adta Várallyay Ágnes, a váratlan lehetőséget, hogy visz- szamerüljünk a zene tiszta száza­daiba, amikor fentebb ízlés és még fentebbi alkotói szándék szabta meg, mi is a művészet alsó határa. És ebben az elmélkedés­ben az sem zavart, hogy közben asztaloknál ültünk, kávét fo­f yasztottunk, somlóit, utána pár orty pezsgővel. Ez a hangverseny mintha Ko­lumbusz tojása lett volna: valami „fel lett fedezve”. (farkas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom